"Mert minden ember, akit megsértettünk és megbántottunk, egy azok közül, akiket Jézus testvéreinek nevezett. Amit pedig ellene követtünk el, azt Isten ellen követtük el. Minden ember a Krisztus testvére."

2011. december 21., szerda

3. fejezet 4. rész

    Mi az igazi bölcsesség? Az igazi, felülről való bölcsesség nem ismeri az irigységet és a civakodást, amik csak háborúsághoz és gonosz cselekedetekhez vezetnek. Elég körülnézni mai világunkban, hogy mindenütt meglássuk az alulról való bölcsesség ismertetőjeleit. E világ emberei hamis, gonosz vonatkoztatási pontot választottak, ahogyan a nép a Dániel 11-ben, amely az Antikrisztushoz igazodik. "A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta." Amint már mondottuk, a bölcseket és értelmeseket nem az jellemzi, hogy tanítanak, hanem az, hogy tanulnak. Ez nem azt jelenti, hogy sok tudomány van a fejükben, hanem egészen gyakorlatilag azt, hogy megpróbáltak, tiszták és fehérek. S hogy megtudjuk, milyen megpróbálttá, tisztává és fehérré akar tenni minket Isten, ahhoz ismét csak egy vonatkoztatási pontra van szükségünk. A dicsőség Ura - aki számunkra, de nem e világ számára Istentől való bölcsességgé lett (1Kor 1,30) - hamarosan alászáll felülről ebbe a világba, mint Isten igazi bölcsessége. Milyen lesz Ő? Szükségünk van Őreá, mint példaképünkre, hogy megtudjuk, mit vár tőlünk Isten. Először látnunk kell a nap fényét, hogy azután mint hold vagy bolygók visszatükrözhessük azt (1. fej.). Tudnunk kell, miként jelentette ki az Úr a tökéletes szeretetet, mielőtt mi azt gyakorlatilag megvalósíthatjuk (2. fej.). Mi már most ismerjük azt a bölcsességet, amely egyszer majd felülről alászáll, hogy tudjuk, milyen az. Így hozzá igazodhatunk.

    A példánk megvan a Márk 9,2-8-ban. Ott az Úr Jézus úgy jelenik meg a megdicsőülés hegyén, mint a dicsőség Ura .A tanítványai szeme láttára elváltozott: "És a ruhája fényes lett, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthet" (3. v.).
S ha ma fölteszik a kérdést: "Kicsoda bölcs és okos köztetek?", ha választ akarunk találni erre a kérdésre, akkor példaképre, vonatkoztatási pontra van szükségünk. Ezt találjuk meg itt a dicsőség Urában, ahogy megjelenik tündökölve, hófehéren, amilyen fehérré földi ruhafestő nem tehetné. Az értelmesek számára nincs alacsonyabb mérték, mint ez. Ezek közül az értelmesek közül egyesek elhullanak majd, mert nagy kísértésekbe kerülnek, hogy Isten megpróbálhassa, megtisztíthassa és fehérré tehesse őket. Ez az, amit Isten velünk is csinál. A Malakiás 3,2-ben olvashatunk az ötvös tüzéről és a ruhamosók lúgjáról. Ezekre van szükségünk nekünk is. Az Úrnál nem ez volt a helyzet. Nincs ruhamosó, aki fehérebbé tehette volna ruháit, mint amilyenek azok már voltak. Benne találjuk meg a tökéletes mértéket. Benne minden tökéletes volt. Neki nem volt szüksége földi próbákra, hogy fehérebb vagy tisztább legyen. Benne kezdettől fogva minden tökéletes volt, és a világ Őbenne látja majd meg az igazi tisztaság tökéletes, isteni mértékét.

    Az Úr Jézusban látjuk Isten tökéletes dicsőségét. S ha Őt szemléljük, mi magunk is elváltozunk dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úr Szelleme által (2Kor 3,18). Ez a mi állandó formáltatásunk Isten próbatételei között, hogy Isten megláthasson életünkben valamit az Úr Jézusból. Alacsonyabb mértékkel ez nem megy. Ami az Úr Jézusnál kezdettől fogva tökéletes volt, az nálunk nem magától értetődő. Ezért van szükségünk próbákra Isten iskolájában. Itt formálódnak az értelmesek, ehhez használja fel az Úr az ötvös tüzét és a ruhamosók lúgját (Mal 3,2). Így leszünk tisztává és fehérré.

    Sokat beszélhetnénk a bölcsességről, de gondoljuk meg, hogy elsősorban fehér, mint a hó. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ebben a végső időben ebből a mértékből engedjünk. Milyen sok fiatal testvérünk akad, akik manapság a világ mértékéhez igazodnak. Hamis a vonatkoztatási pontjuk. Azzal foglalkoznak - gyakran öntudatlanul, mivel szemüket nem az egyetlen igazi vonatkoztatási pontra irányítják -, ami innen alulról való, ami földi, lelki és démoni. Azok a hívők is, akiknek már több tapasztalatuk lehetne Isten nevelő iskolájából, mily könnyen engedik, hogy ez az alulról való bölcsesség befolyásolja őket. Nekünk az igazi mértékekre van szükségünk. A felülről való bölcsesség először is tiszta! 

    Nincs időnk most arra, hogy a bölcsességnek mind a hét oszlopát ilyen kimerítően megtárgyaljuk. Ezért a többieket csak röviden érintjük. Milyen fontos, hogy a felülről való bölcsesség másodszor békeszerető. Amikor az Úr Jézus, mint igazi bölcsesség alászáll majd a földre, hogy megalapítsa itt az országát, akkor itt békesség és igazságosság lesz. És mi lesz akkor az értelmesekkel a Dániel 12-ben? "Az értelmesek pedig fénylenek, mint az ég fényessége; és akik sokakat  az igazságosságra visznek, mint a csillagok, örökkön örökké" (12,3). Akkor a dicsőség Ura megjelenik majd az Ő dicsőségében, de vele együtt a bölcsek és értelmesek is. Élvezik majd az ország tisztaságát, békességét és igazságosságát. És ebben az országban mindörökre fénylenek majd, mint a csillagok. Meglátják majd az igazság napját az emberek, de az Ő dicsősége ezekben az élő égitestekben is kiábrázolódik. Ilyen égitestek vannak ma is e világban a mi Urunk visszajövetele előtt. Eljön majd az ország, és akkor békesség és igazságosság lesz ezen a földön. De nekünk, hívőknek, az Isten országa már ma is igazságosság, békesség és Szent Szellem által való öröm (Róma 14,17). Mi már ennek az új teremtésnek zsengéi vagyunk. Ami rajtunk áll, már most békességben élhetünk minden emberrel (Róma 12,18), s nem kell Isten országának eljöveteléig várni. Mi már most ebben az országban élünk, egyszer majd az Úrral együtt fogunk uralkodni az Ő országában; most azonban még ennek az országnak az alattvalói vagyunk. E világban pedig még nincs igazságosság és nincs békesség. A mi szívünkben azonban a felülről való bölcsesség már most igazságosságot és békességet teremt.

    A felülről való bölcsesség először is tiszta! Mi még a testvérek között is gyakran e tisztaság nélkül akarnánk a békességet megőrizni. Ez azonban nem megy. Először is tiszta! Azután ahogy tovább olvassuk a 17. verset: "békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató".


Szükségünk van erre a további hat oszlopra, hogy a bölcsesség első ismertetőjelét, a tisztaságot, egyensúlyban tartsuk. Az igazi tisztaságnak kapcsolatban kell állnia nálunk a békességgel, az irgalmassággal, a jó gyümölcsökkel, stb.



    "Az igazságosság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik a békességen munkálkodnak" (18). Nem kell várnunk a békességgel a békesség országának eljöveteléig. Már most a békességen kell munkálkodnunk. A 17. vers felszólít, hogy békességben éljünk, a 18. vers pedig, hogy békességet teremtsünk. És akkor útjainkon gyakorlatilag békességet és igazságosságot aratunk majd. Ez bölcsesség. Egyszer a világ majd tökéletes képet kap erről a bölcsességről, amikor az Úr Jézus felülről alászáll. De hadd ismételjem meg a kérdést: kicsoda az, aki már most, ezen a földön visszatükrözi ezt a bölcsességet? Kicsoda az, akiben már ma kiábrázolódik ez az igazságosság, ez a békesség és ez az öröm, amelyek végül is Isten országához tartoznak (Róma 14,17)? Egyszer majd az egész föld betelik vele, de már most meg kell találni az ismertetőjegyeket azokban, akik bölcsek és értelmesek, amivé őket Isten Szelleme a maga nevelő iskolájában formálta. Ne féljünk a kísértésektől. Isten arra használja fel őket, hogy bennünk ezek a dolgok előjöjjenek. Ezek a kísértések szolgáljanak örömünkre (1,2). Tudhatjuk, hogy a próbatételek csak olyanok, mint az ötvös tüze és a ruhamosók lúgja, és az Úr arra használja fel őket, hogy bennünk kialakuljon az, ami egyszer majd Őbenne az egész világ előtt tökéletesen kiábrázolódik. Isten már ebben a régi világban szeretne valamit az új világ zsengéi által megmutatni ebből a fehérségből, ebből a világosságból, ebből a tisztaságból. Kicsoda köztetek bölcs és okos?

W.J.O.

Nincsenek megjegyzések: