2016. december 29-én írtam:
2021. február 15. Ki gondolta volna, hogy egyszer lesz olyan, hogy egyáltalán nem lesz osztálykirándulás?
2016. december 29-én írtam:
2021. február 15. Ki gondolta volna, hogy egyszer lesz olyan, hogy egyáltalán nem lesz osztálykirándulás?
Számomra ez a koronavírus egy szánalmas kabarévá kezd válni. Amikor minden kifordult magából. Az összes csaló nyilvánvalóvá vált. Nincs megállás. Áthatja a világunkat a bűnözők kozmikusra fokozott szuperbanális vonyikolása.
https://www.virusinfok.hu/2021/01/20/egyre-tobb-halaleset-az-idos-oltottak-kozott-norvegiaban/
bejegyzem ezt az igazságot, ki tudja mi lesz a későbbiekben majd a klubrádióval hogyan akarja majd a NER eltüntetni.
https://www.klubradio.hu/adasok/mellar-tamas-orban-nem-erdekelt-a-vallalkozasok-sikereben-115709
A GDP 20 százalékának megfelelő összeget ígért Orbán Viktor tavaly tavasszal a gazdaság megvédésére, élénkítésére. A valóságban ebből 2-3 százalék lett. Az is érdekes módon, mert költségvetési átcsoportosításokat végeztek, beszámítottak MNB-hiteleket, tehát olyan tételeket, amelyek egyáltalán nem tartoztak volna ide.
De nem csak a nagyságrend nem stimmel, hanem a célok sem – állítja Mellár Tamás közgazdász, a KSH volt elnöke. A pénzt a jövedelmek kiegészítésre, a munkanélküliek támogatására, a családi pótlék emelésére, a frontvonalban lévő önkormányzatok megerősítésére kellett volna használni. Ugyanis az így kapott pénzt gyorsan elköltötték volna az emberek, olyan termékekre, amelyeket itthon állítanak elő. Vagyis a támogatásnak lett volna egy tovább gyűrűző hatása. Eleve nem mélyült volna el ennyire a válság.
Orbán Viktor azonban arra használta fel a pénzt, hogy a NER oligarcháit kitömje velük. Például turizmusba invesztáltak, amikor nincs vendég és egy ideig még nem is lesz.
A rugalmas kis- és középvállalkozások éppen csak léteznek. Nem tudnak majd bekapcsolódni a 4. ipari forradalomba, nem tudnak részt venni az új munkamegosztásban, ami a válság után mindenképpen bekövetkezik, kimaradnak a technikai, technológiai fejlesztésből. Az Európai Unió pedig ilyen célokra fog pénzt adni. Óriási hátránnyal indul tehát a magyar gazdaság, ha elkezdődik a felívelő ciklus a világban.
Mi ebben a jó Orbán Viktornak? Mellár Tamás válasza egyértelmű: az oligarchákat magához akarja kötni, hogy nélküle létezni se tudjanak. A személyes kötődés a vélt garancia arra, hogy hatalomban maradhasson. Ha sok sikeres kis- és középvállalkozás lenne az országban, ráadásul olyanok, amelyek külföldön is versenyképesek, az Orbán hatalmának a végét jelentené.
http://adas.klubradio.hu/adas?hanganyag_id=15102
Jákób meghal. Hatalmas temetése lesz. Kánaán földjére viszik, ott temetik el, ahol Ábrahámot és Izsákot. Ez a temetés nekem egy klasszikus magyar vidéki temetést juttatott eszembe. Sőt még az is, hogy a nyugvóhelyet meg kell vásárolni.
Ezután a testvérek félni kezdtek, hogy József talán bosszút áll rajtuk ezért sietve kértek bocsánatot tőle, amiért a múltban gonoszul viselkedtek vele. Majd hozzá teszik: „Bocsásd meg hát azoknak a hitszegését, akik atyád Istenének a szolgái.” Magukat „atyád Istenének a szolgái”-nak nevezik, ami egyfajta megtérésre mutat.
„Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa.” Ez is egy kijelentés a jövőre nézve: sok nép életét megtartsa. A testvérek megtérésével el lett hárítva, annak akadálya, hogy a 12 törzs együtt vigye tovább az atyai áldást, és így Júda leszármazottjából születhet meg majd Jézus Krisztus.
Csodálatos, hogy Jézus miközben dicsőségesen nagy Urunk és királyunk, egy velünk, testvérünk. Józsefben is megtestesülhetett ez. Egyszerre az irgalom és az igazságosság. A Szolga Király című dal jutott eszembe. Jákób fiainak a fáraó a földjéből a legjavát adta. Összesen 66 fő ment fel Egyiptomba Izrael családja, de Jákób egész háza népe, amely Egyiptomba ment 70 lélek, Józseffel, feleségével és két gyermekével. Így a család egyesítés megtörtént, elveszés helyett megmenekülés. Már másodszor fordul elő, hogy az egyiptomiak tisztátalannak, utálatosnak tartják a hébereket, mert minden juhpásztort annak tartanak. De a fáraó örömmel fogadta őket. Milyen érdekesen több szereplős történet, a fáraó, aki tudja honnan emelte fel Józsefet, segítő közreműködő egy család gyógyításában, József isteni értelméért. Tehát Izrael mindig kilógott, és tisztátalannak tartott volt Egyiptomba, szinte elkerülhetetlen volt, hogy később rabszolgák legyenek.
A testvérek nagyon bebiztosították magukat, hogy visszamenjenek ahhoz az emberhez, segítséget kérni. Egyiptomba. Minden bebiztosításuk ellenére, mégis tőrbe lettek csalva. Józsefnek szembesíteni kellett őket bűneikkel. Kezében van, hogy segítsen családján, hogy az éhség idején életben maradjanak, mert, ahogy ő is mondja, Istennek volt akarata, hogy ez így történt, ahogy, vagyis, ő kormányzó lett Egyiptomban, mert így Izraelnek lesz maradéka. A csel, szerintem magasabb intelligenciájú, mint amit a testvérek először érthettek. De később biztos megértették:
„Hát nem tudjátok, hogy a magamfajta ember jósolni is szokott?” Egyiptomi tisztségére utal. De József itt utal serdülőkorára is, Testvéreinek szegezi ezt a kérdést. „Isten hozta napvilágra szolgáid bűnét.” – mondja Júda. Isten a titkok tudója, ő a kijelentő. A jövendőmondók, pogány papok olyat nem tudnak tenni, mint Isten, aki ad álmokat, beteljesíti és magyarázza azokat. Józsefben isteni bölcsesség lakott, ő rég tudta ezt szenvedései és győzelmei által. Testvérei még nem. Ahogy azt sem tudták József a testvérük áll előttük, akiben ez az isteni bölcsesség lakik. Nem pogány pap ő, hanem ősatyáik Istenének szolgája.
A testvérek hatalmas megigazításon esnek keresztül, de nemcsak a múlt bűnei miatt, hanem az Istennel kapcsolatos gondolataikban is, illetve az erkölcsi normákban is. Nem mintha már nem eléggé felkészültek volna, de a dolgoknak a mélyére is kellett hatolni. Leginkább pedig József szívének van szüksége gyógyulásra, aminek már kezdete a felbukkanó sírásai. Nem bírja türtőztetni magát. Szeretete olyan nagy testvére, Benjamin és apja iránt. Nagyobb, mint a benne lévő fájdalom. Erősebb a szeretet. Jézus főpapi imája jutott eszembe, amikor így imádkozik: „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál” Jn 17,24. Józsefben is hasonló szeretet lehetett családja, testvérei iránt.
József egész Egyiptom kormányzója lett. Jákób meghallotta, hogy van gabona Egyiptomban ezért elküldi oda fiait. Amikor Józsefhez érnek, József azonnal felismeri őket, de ők nem. Ők a földre borulnak előtte, de ő keményen beszél velük. József ekkor visszaemlékezett az álmokra, amiket annak idején kapott, hogy meg fog előtte hajolni apja, anyja és testvérei. Milyen lehet Isten kijelentésének hordozója lenni, és megvalósulásának résztvevőjévé válni, miközben emberileg dúl benne a harag, a fájdalom, és közben Istennek kegyelmének az a megtapasztalása, hogy ő is a Mindenható kezében van? Az a kontraszt, hogy birtokosa Istennek ilyen jóindulatának, hogy Vele van az Úr, és az, hogy most szemei előtt láthatja Isten ígéreteinek beteljesedését, közben felszakítódik szívében megannyi fájdalom, amit testvérei okoztak. Nyilvánvaló, hogy ezek olyan fájdalmak, amiket csak Isten tud meggyógyítani szívében. És nyilvánvaló, hogy most ő bosszút állhatna, mert olyan helyzetbe került, hogy megtehetné. Vajon mire használja Isten kijelentését, Isten vezetését, Isten áldását? Egész életünk erről szól, vajon Isten kegyelme, amit bennünk és velünk elvégzett, hiábavaló lesz, esetleg rombolunk vele, vagy áldássá leszünk, túljutva minden minket ért sérelmen? József Benjamint kéri, mint bizonyítékot, hogy nem kémek. De Benjamint apja jogosan nem engedi el. A testvérekben elindul, a lelkiismeret hangja, hogy Józsefért kell most börtönben bűnhődniük, Isten igazságos ítélete miatt. József azonban értette beszédüket, mert azok nyelvét beszélte, azok pedig nem tudták, hogy József érti őket, mert tolmács volt közöttük. József pedig elfordult és sírt. Olyan fájdalmasan megható jelenet, hogy az olvasóember újra és újra sírni kezd, amikor olvassa ezt itt. Simeont börtönbe vetette, többi testvérét gabonával haza küldte, de pénzüket visszatetette.
Azok pedig haza mentek és elmondtak mindent apjuknak. Erről tudom meg, hogy becsületesek vagytok, ha legkisebb testvéreteket elhozzátok. Becsületesek. József azt kereste, mennyire változtak meg testvérei.
Egy igazi családi dráma. Az apa sírni kezd, hogy elveszíti fiait, mire Rúben felajánlja, az ő két fiát öljék meg, ha nem hozza vissza Benjamint. Micsoda hihetetlen együttérzés apjával! Talán már ott tartanak, hogy elmondják a teljes igazságot József testvérükkel kapcsolatban, de hogyan lehetne fokozni apjuk fájdalmát ilyen kritikus időszakban? Istennek olyan hihetetlen erős keze nehezedik rájuk, aminek Jákób valóban áldozata, a testvéreknek pedig a megigazítás ideje.
Hihetetlen, összetett lelki folyamatokban pillanthatunk bele, ráadásul több embernél egyszerre. A Biblia egyik legszívbemarkolóbb része ez, egy már nagy közösségnek mondható nagycsalád emberi drámai krízise. Ki gondolta volna, hogy egy serdülő gyermeknek - Istentől kapott - álma 20 év múlva ide vezethet? Mindennek van következménye. És ezt már ők is tudják, ezért megfontoltak, a hogyan továbbal. Nem akarnak újabbat véteni.
És mint egy ismétlődő rigmus hallatszik József szívének vágya, minden igaz hívőében:
Testvéreimet keresem.
Vajon megtalálom-e őket?
Isten embereivel gyakran megesik ez: „galádul raboltak el engemet a héberek földjéről, és itt sem csináltam semmi rosszat, mégis tömlöcbe vetettek.” De Isten elkészíti a szabadítás útját, mégha nem várt módon is érkezik, mert Isten útjai kifürkészhetetlenek.
A pogány fáraó ellen vétettek az ő pogány magasrendű szolgái, akiket ezért őrizetbe tétetett. Egy napon mind a ketten álmot láttak. József észrevette másnap búskomorságukat és rákérdezett, hogy miért szomorúak. Azért mert álmot láttak, de nincs, aki megfejtse. József itt azt mondja, Isten az, aki meg tudja fejteni az álmokat. Ővé a titkok és a kijelentések. Isten a Látás Istene. Az álom magyarázása Isten kegyelmi ajándéka, ezzel rendelkezett József. Elmondták neki az álmukat és ő megfejtette, úgy ahogy az később be is teljesedett. József tehát használta Isten kegyelmi ajándékainak sokaságát, a méltatlan és igaztalan rabsága idején. De Józsefről elfeledkezett, a főpohárnok. Úgy tűnik, hiábavaló volt Isten kegyelmi ajándékait használnia.
József még két évig rab marad. Milyen érdekes, hogy Isten ad álmokat, olyan embereknek is, akik nem az Ő Útján járnak. Isten az egész világot felhasználja tervének megvalósulásához. Főképp pedig a /pogány/ országok, birodalmak vezetőinek ad álmot. Megmutatja nekik a jövendőt. A fáraó is álmot látott. Nyugtalan lett. Egyiptom minden jövendőmondója és bölcse se tudta megfejteni. Amikor a főpohárnoknak eszébejutott, hogy az ő álmát ki fejtette meg, annak idején. Hiteles tanú volt arra, hogy az az ember ott a börtönben igaz módon fejti meg az álmokat. Ezért a fáraó hozatta Józsefet. József megfejti az álmot és mivel jó gazdálkodó volt, gyakorolta már ezt évekig, ezért rögtön megoldási javaslatai is lesznek. Mivel tetszett a fáraónak a beszéd, és lenne-e más, akiben ilyen isteni lélek van, házának gondviselőjévé tette Józsefet. A fáraó elnevezte Józsefet Cáfenat-Panéahnak, minden magas tisztséget megkapott az államvezetéshez, sőt hozzá adta feleségül a pap leányát, amivel József még bizonyos papi tisztséget is kapott. Tehát Isten ajándékait mindig jól használni, nem elvesztegetett idő. Ekkor József 30 éves volt. A kútba vetésétől 13 év telt el. Gyermekeinek névválasztásában Isten és a múltja közötti kapcsolatára világít rá. Ezzel is rendelkezett, hogy még évtizedekig emlékezzenek utódai, hogy milyen gyötrelmeken ment át, de elfeledtette vele Isten, és megszaporította őt nyomorúsága földjén. Isten azáltal szabadította meg Józsefet, és tette gazdaggá, ami által bajba került: az álmok által. Istennek emígyen van humora, revánsa és bölcsessége a dolgokban. Mindig Isten a győztes.
És az álommagyarázata ismét igaznak bizonyult, hét év múlva eljött az éhség.
József Potifár házába került, ahol mind feljebb és feljebb került a ranglétrán, míg végül Potifár minden vagyona feletti gondviselője lett. Az egyiptomi feleség azonban megkívánta őt, de József nagyon okosan elmondta, hogy bár Potifár minden vagyona felett gazdálkodik kivéve a felesége felett. Az asszony mégis meg akarta veszejteni Józsefet. Haragra gerjedt ellene, és bevádolta őt a férjénél, aki ezért börtönbe vetette. A börtönben azonban szintén feljebb és feljebb került, míg a börtönparancsnok rábízta, a foglyok munkavégzésének felügyelőjévé tette. Nyilván a börtönparancsnok látta az „önéletrajzát”, hogy ehhez ért, de nyilván kipróbálta és látta, hogy valóban hasznát veszi ennek a fogolynak. József olyan jól végezte a munkáját, a börtönparancsnoknak, (ahogy annak idején Potifárnak), hogy annak nem kellett törődnie semmivel, ami rá volt bízva. Ez már az áldás jegye. Nyilván megvolt az előzménye, kiképzése Józsefnek Jákóbtól, de ezt a rábízott értékeket József jól forgatta, nemcsak maga helyzete lett jobb általa, hanem áldássá lett gazdáinak is. A befektettet munka sosem vész kárba, bár időnként elrabolják tőlünk, vagy elpusztítják, de mivel hozzánk köthető, bárhová megyünk, velünk lesz az Úr és újra áldássá teszi körülöttünk a siralomvölgyét és a pusztát. Általunk, akiken Isten áldása nyugszik.
A neveknek jelentése van. Valamiért adják a neveket. Valamit jelölnek vele, tulajdonságot, történést. Amely történés isteni okból történik. Tehát a névadás egy isteni akarat elismerése.
Mint ahogy látjuk, az álom, mint isteni kijelentés elfogadása, ez az ősatyáknál természetes Istentől jövő üzenet. Sokszor nemcsak kijelentést, de kiválasztást is hordoz magán, ezért áldást is. Az ilyen álmokhoz – az áldáshoz - való viszony azt is megmutatja, hogy ki mennyire fogadja el Istent urának. Függetlenül attól, ki kapja az álmot, ha isteni, a kijelentés megtörténtéhez való viszony vízválasztó, nyilvánvalóvá teszi az emberek szívének Isten felé állapotát. József 17 évesen természetesen még nem volt annyira okos, hogy tudta volna, hogy testvérei már régen elfordultak Istentől, szívükben nemcsak őt a kedvenc gyermeket gyűlölték, hanem magát atyáik Istenét. Elfordultak az áldás lehetőségétől. József viszont atyjának reménysége volt, hogy az áldást, a küldetést, amit ő kapott, tovább viszi. Ezért foglalkozhatott jobban és többet Jákób Józseffel.
Mit keresel? Testvéreimet keresem. – mondja József a pusztában bolyongva
Micsoda sokatmondó, mély tartalmú, és távolra is mutató kijelentés.
Még apja is megdorgálta az álmáért. Mit gondol magában ez a fiú, talán leboruljon előtte? Még ő sem értette meg, hogy a kijelentés nem a fiú nagyravágyásának kivetülése, hanem a távoli jövőre szól. Hiszen így mondta József: egyszer csak. Egyszer csak: ki tudja miért, ki tudja milyen előzményekkel, egyszer csak megtörtént ez. Nem ővé, akié az érdem, hanem ez egyszer csak meg fog történni. Nehéz ezt elhordozni az embereknek. Hogy Isten az, aki kiválaszt, Isten az, aki megáld, Isten az, aki felemel.
Rúben az, aki meg akarja menteni a gyermeket testvérei kezétől. Júda az, aki kitalálja, hogy adják el inkább rabszolgának. De nem sikerül nekik, mert a midjánaiták kihúzzák a kútból és eladják őt egy éppen arra járó izmaelita kereskedőkaravánnak, akik Egyiptomba viszik. Testvérek pedig levágtak egy kecskebakot, József köpenyét belemártották a vérbe és elvitték apjuknak. Ki tudja, hogy talán ez a kecskebak, nem azonos-e azzal a későbbi hagyománnyal, amit Azázelnek a pusztába küldenek a nagy engeszteléskor.
Jákób Ábrahám atyjának adott ígéret birokosa. A küldetést ő kapta meg, hogy folytassa. Ezért, amikor követeitől meghallja, hogy jön Ézsau 400 emberrel, félelem fogja el. Ajándékokat küld át feléje. Sőt még családját is. Ő maga pedig ott maradt egyedül a Jordán azon felén, ahol valakivel küzdeni kezd éjjel. Jákób azt szeretné, ha életben maradhatna, ezért küzd, hogy áldást nyerjen. A követeket is már úgy küldte el Ézsauhoz, hogy ő mint jövevény szolgált ott Lábánnál, és Ézsauhoz is mint urához jön el. Az éjjel tusakodásban áldást kap, és nevet. Izrael lesz a neve: mert küzdött Istennel és emberekkel és győzött. Ez a jelentése és mivel itt látta színről színre Istent, Jákób elnevezte: Penúélnak a helyet. A verekedésben azonban megsérült a csípője, mint jel, amire minden leszármazottja emlékezni fog.
Micsoda jelenet lehetett, ahogy Jákób családja előtt megy, és hétszer borul le a földre, amíg Ézsau felé közeledik. És micsoda jelenet, hogy Ézsau odafutott hozzá, megölelte, és nyakába borult, megcsókolta és sírtak. Ézsauban micsoda hihetetlen jellembeli változások mehettek vége. Amelyek annak idején Jákób elindulásakor elkezdődtek benne azok bevégződtek. Megértette az engedelmességet és elfogadta Isten döntését, hogy ő elvesztegette az áldást, de Isten elfogadta könyörgését és helyreállította, olyan mértékben, hogy megelégedetten élhetett.
Ez rámutat, maga az Isten ígérete az áldás. A férfi számára nagyobb kincs, tiszteletreméltóbb, mint az asszonyok és feleségek számai. És bár Jákób elmondja felfedezte, hogy Ézsaun Isten arca rajzolódott ki, változás történt benne, Jákób tudta, hogy ő kapta az áldást, de elismeri, hogy Ézsaué a föld, amin jár, és urának szólítja továbbra is. Mikor megérkezik Sikembe, ott földet vesz magának, oltárt épít, és így nevezte el: Isten, Izrael Istene. Hatalmas változás. Névcsere, és beteljesedett ígéret. Békességben hazatért Isten vele volt megáldotta és haza hozta. Ahogy 20 éve Istentől ezt kérte.
Jákób tehát Lábán hűbéressége alá tartozott, de viszonyuk jónak mondható. Mikor Jákób már nagy családdá terebélyesedett szeretett volna, családjára is dolgozni. Lábán megértve ezt, kéri, hogy ő maga Jákób mondja meg, hogy mi legyen a bére a munkájáért. Itt történik egy olyan juh és kecske választás, ami minden bizonnyal Jákób hosszú-hosszú évek megfigyelésének köszönhető tapasztalatából ered. Minden bizonnyal Jákób dolgozott hétköznapi közelségben az állatokkal és nem Lábán, ezért ő tudta mi módon szaporíthatja meg magának gazdagon a javadalmat, ha ezt már egyszer megtette urának.
Eljöhet az idő, hogy mennünk kell tovább, annak ellenére, hogy áldássá lettünk azoknak az embereknek, akikkel együtt éltünk, mert akikkel éltünk ők nem bírják feldolgozni, hogy mi áldás vagyunk magunknak is. Ilyen helyzetben Isten azt tanácsolja nekünk, hogy menjünk tovább. Jákóbnak, hogy térjen vissza hazájába. Az asszonyok részéről van egy teljesen logikus gazdasági megfontolás is, hogy Jákóbbal tartanak. Nincs misztikum benne. Ők már idegenek az apjuk házában. Titokban mentek el. „Ez egyszer balgán cselekedtél.” Micsoda dicséret ez. Csak egyszer. Lábánt figyelmeztette Isten, hogy se jót, se rosszat ne mondjon Jákóbnak, akinél a házi istenét kereste, de nem találta meg. Ekkor Jákób elmond egy csodálatos védőbeszédet, az elmúlt nyomorúságos 20 évéről, mire Lábán kibékül vele. A helyet pedig ahol szövetséget kötöttek elnevezték. Egy kőrakást tettek, fogadalmat tettek, és tanúul hívták az Isten. Ez egy nagyon csodálatos szép tanulnivaló megegyezés.
A feleségeknek úgy tűnik olyan értékűk volt, hogy ez a mi mai eszünkkel fel se fogható. Az ősatyák történetéből az tűnik ki, a férj dolgozik a családjára és a feleségére. Szó nincs „én meg te” megkülönböztetésről, mint a mai viszonyokban, ahol vagyonnyilatkozatot is tesznek. Sőt még a közös „miénk” fogalom is hiányzik. Itt úgy tűnik a férj dolgozik a felességéért, és később a feleségének. Még az „Ádám-Évai” fogalom is hiányzik, hogy a feleség segítőtársa a férjének. Vagy ahogy a régebbi fordítás hozta: asszonyállat. Vagyis egy hasznos szolgai állatja. Itt a feleségnek egy olyan hercegnői állapotját láthatjuk, ami magasan mindenek felé emeli az asszonyt. Felette van a gyerekeinek, felette a vagyonnak. Egyedül az Isten akarata van az asszonynak felette, amit a férj álomban, kijelentésben kap meg. De az asszonynak még ebben is szabad akarata van, hogy elmegy-e férjével a férje Istenét szolgálni. Hihetetlen jogokat, kiváltságokat, tekintélyt, tiszteletet láthatunk meg a történetek mögött. Amely alapvetően járt a nőnek, attól függetlenül, hol mikor kinek a gyermeke. Értéke van. Olyan értéke, hogy a férjnek időként le is kell tagadni, (ahogy Ábrahám és Izsák is megtette) hogy ez az asszony a felesége, hogy meg ne öljék miatta. Ahogy például később Dávid esetében Uzzijás járt.
Személyes történet. 20 éves korában az egyik barátnőm elment Tunéziába nyaralni. Egyszer bement egy üzletbe és ott az üzletvezetővel beszélgetni kezdtek angolul. Mire az üzletvezető egyszer azt mondta, hogy szeretné a fiának bemutatni, visszamenne-e még majd máskor, hogy találkozzanak. Természetesen a barátnőm azt mondta, hogy nem. Az üzletvezető erősen kezdte győzködni, és elmondta, hogy milyen élete lenne nála, mint feleségnek, arany élete. Természetesen az európai modern barátnőm nevetett és mondta, hogy nem. Ekkor megkérdezte a barátnőmet, hogy mennyi az ára. Természetesen nem mondott árat a barátnőm, meglepte a kérdés. Ekkor nagyon komolyan azt mondta az üzletvezető, ő ad érte 3.000 tevét az apjának. Mondja meg az apjának, és jöjjön vissza a válasszal. Nos ebből is látszik, hogy a mai napig a keleti tájakon így maradt ez a szokás. Tehát a Biblia elbeszélése nagyon is reális talajokon áll, a nő megbecsülésében. Felfoghatatlan számunkra, hogy milyen értékként tekintenek rá.
Tehát Jákób engedelmeskedett apjának és elment Paddan Arámba, hogy onnan feleséget vegyen magának. Ézsau ezt az engedelmességet látja, ezért elindul ő is a megigazulás útján, hogy az engedelmesség útjára lépjen.
Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja. – amikor Jákób álmot lát ezt a megállapítást teszi. Ahogy annak idején az ókori emberek piramisokkal igyekeztek ezt a kaput elérni, Jákóbnak egyszer csak ott van egy létra formájában, annak tetején az ÚR állt, aki maga ad áldást Jákóbnak, hasonlót, mint Ábrahámnak.
Jákób részéről történik egy fogadalom, mint ami rárímel Jézusnak: ne aggódjatok mit egyetek, mibe öltözködjetek, mert az Úrnak gondja van erre, hanem keressétek először Isten országát. Jákób fordítva teszi, ha látja, hogy lesz neki, akkor az ÚR lesz az én Istenem. A kőből, amin aludt oszlopot állít, a helyet elnevezi Bételnek. Itt történik a tized másodszori megemlítése a Bibliában. Ábrahám Melkisédeknek ad tizedet. Jákób Istennek fog, ez a kő pedig, amit lehelyez: Isten temploma lesz. Jézus tehát az a kő. Ennek alapját Jákób helyezi el Bételben. Jákób aztán Háránba ér, ott a kútnál találkozik a későbbi feleségével. Részletes leírásban láthatjuk megismerkedésüket. Úgy tűnik ez a régi időkben fontos volt az embereknek, elmondani, hogyan találkozott össze a házaspár.
Az ősi hagyományok tisztességesek, ha még rokonom is vagy, nem akarom, hogy ingyen szolgálj nekem, mondd meg a béred – kérte Lábán Jákóbot. Jákób Ráhelt kéri feleségének 7 év szolgálataiért. Mire itt történik egy csere, és először a nagyobbikat kapja meg, és újabb 7 év után Ráhelt. Hogy tisztességes volt-e ez, az kérdés, de mivel Jákób elfogadta a feltételeket, úgy tűnik ez is elfogadott volt az ősi világban. Úgy tűnik voltak olyan törvényes csalások, amik mindkét fél számára eredményességük miatt elfogadottak voltak, mai világunkban ez elképzelhetetlen: erőszak, agresszió, bíróság után kiált rögtön minden jogtalanság, vagy jogtalanságnak tűnő dolog, hiszen nem kölcsönös, hanem egyoldalú kihasználás történik. Rokonok pedig előszeretettel semmizik ki egymást. Itt láthatunk a mai világunktól teljesen elütő gyakorlatot és moralitást.
Milyen fontos volt abban időben, az embereknek az áldás. Egészen másképpen gondolkoztak, az adott szóról. És egészen hittek benne, mert tartalma volt. A Bibliai beszámoló szerint pedig Isten kiválasztott embereinek a kéréseit meghallgatja Isten és teljesíti. Abban az időben – úgy tűnik ebből a részből – ez teljesen természetes volt. Az édesanya viselkedése, hogy Jákóbot tolta előtérbe, arra enged következtetni, hogy Ézsau hettita lányok miatt, már tévútra keveredett, az eredeti Isteni elhívástól. Hiszen, Isten egyrészt nem avatkozik be a történésekbe, másrészt meg is áldja Jákóbot majd. Legalábbis azt az isteni útat, amin járni törekszik majd, és amihez Isten maga is segítséget ad neki. A feleség nagy szerepe is kitűnik itt. Közreműködik a csalásban, nemcsak motivál, de kreatív is. Amikor Háránba küldi Jákóbot a halál elől, abban látszik, hogy Izsáknak elmondja, hogy azért, hogy onnan vegyen feleséget magának. Tehát itt hazudik férjének abban, hogy miért megy el a fia, - nem mondja el, hogy mert meg akarják ölni – másrészt elmondja, hogy miért támogatta a csalásba a fiút. Szerintem, Izsák, nem látott, de érzett: tapintott, szagolt. Mégha öreg is volt, egy vadast könnyű megkülönböztetni egy tapasztalt gasztronómusnak, ami egy ilyen nomád embernél valószínűsíthető. Véleményem, hogy felismerte, hogy Jákób van előtte. Az áldás úgy gondolom részéről is jóváhagyott volt. A felesége miután elmondta Jákób tervezett útját újra megáldja Izsák Jákóbot. Tehát a házaspár igen jól működött, kölcsönösen együttműködött ez nemcsak élethosszig tartó boldog szerelem volt. Ézsau jellemfejlődésében is egy pillantást kapunk, hogy felismeri ebben, hogy szülei rossznak tartották a házasságát, igyekszik ezt kijavítani. Nyilvánvaló, nemcsak a szülők miatt, akiken nyilvánvaló Isten kezét látta, hanem felismerve miért veszítette el az áldás lehetőségét, az anno engedelmessége hiánya miatt. Az Isteni útra Jákób ráléphet tehát, Ézsautól pedig ez elvétetett, mert nem ismerte fel „meglátogatásának” idejét, kiválasztottságának Isteni magasabbrendűségét. Ebből a történetből azt veszem le, hogy Ézsau itt elindul a megigazulás útján, ha már ő elveszítette az áldásos isteni kiküldetést ezt tudomásul veszi, de eltökélt, hogy amit lehet azt még helyretegye. Isten és maga között.
A gonoszság banális és középszerű - Hannah Arendt után szabadon. Felfoghatatlan, de a valóságunkhoz tartozik, a szélsőjobboldal elképesztően aljas, primitív, középszerű, alattomos, sunyi és végeredményként végül gonosz.
Beszélgetést és filmet ajánlok a 444.hu oldalról.
"1945 elején valójában két fronton zajlottak a harcok Budapesten. Míg a német és magyar csapatok a szovjet előrenyomulást próbálták visszaverni, a nyilas pártszolgálatosok, akik korábban átlagos életet éltek, cipészek, pékek, villanyszerelők voltak, embervadászatba kezdtek a belső ellenségnek minősített honfitársaikkal szemben. A XII. kerületben, a mészárlások közvetlen közelében ma egy kardot markoló turul-szobor emlékeztet az ép ésszel felfoghatatlan bűnökre."
Beszélgetés a film készítőjével:
A dokumentumfilm (18 éven felülieknek):
https://444.hu/2021/01/26/a-gyilkosok-emlekmuve
Izsák menekül az éhség elől, mint annak idején atyja, de ő nem úgy lesz áldott, hogy nem derül ki a turpissága, hanem mivel kiderül, ezért nem lesznek átkozottak befogadói, hanem, nyilvánvalóvá lesz, minden és ezért lesz áldott. Sőt 100 szoros termése lesz ezek után. A filiszteusok irigyek lesznek. A filiszteusok félni kezdenek tőle, nehogy föléjük kerekedjen. Izsák kutakat ás. Előássa Ábrahám kutjait is. Amiket a filiszteusok betömtek. Milyen fontos a víz. Milyen sokat kell ásni egy kútért. Mélyen. És ha nem sikerül éppen ott? Újrakezdeni. Ha újra tudja kezdeni, és újra tudta, milyen gazdag! Közben pedig szövetséget köt ellenségeivel, akik megkeresik őt, mert látják áldott. Vele van az Úr, félnek tőle. De Izsáknak ki kell ásnia a kutakat, amiket ellenségei betömtek. Hozzá kell férnie a vízhez.
Jézus az utolsó vacsora előtti igerészében, úgy van írva: Júdás, aki a 12 apostol közül való volt. Pedig szólhatott volna úgyis az Ige: Júdás, aki az ellenség közül való volt, és Jézus mégis kiválasztotta. Ezután pedig azt írja az ige, lesz egy ember, aki a fején korsót visz vízzel, azt kövessék, hogy megtalálják a szállást. A föld ahová megyünk, bár jövevények vagyunk, sátort húzunk, vizet keresünk, letelepszünk és segítségül hívjuk ott az ÚR nevét. Ez az elhivatottság. Közben néha, szövetséget kötünk az ellenséggel is, hogy küldetésünk bevégezzük.
Izsák 20 évig imádkozik feleségéért, hogy gyermeke legyen. Ikrek lesznek, mire Rebeka belekeseredik már a terhességébe is. Két nép fog születni belőle. Ézsau depressziós lesz, mert azt hiszi meg fog halni, ezért eladja elsőszülöttségi jogát, - minek az neki? - így gondolja. Jákób, aki elméletileg sátorlakó, szelíd ember csaló lesz, mert mindvégig többet akar.
Jézus azt mondja, aki benne hisz annak belsejéből élő vizek folyamai ömlenek.
Ábrahám szolgáját elküldi, hogy fiának feleséget hozzon. De megkérte, hogy nem a kánaánitáktól, hanem rokonságából hozzon neki. A szolga elment Náhór városában és ott segítségül hívta az Urat, amikor megpihent. Ismét a víz jelenik meg a történetben, egy kút mellett találkoztak. Egy segítőkész leányt kért segítéségül, Rebeka jött, akire a segítségéért ékszereket adott neki. Ábrahám rokonai befogadták a szolgát, megmosták a lábát, ettek és elmondta miért jött. A rokonság úgy döntött, hogy az Úrtól jött ez a dolog és elviheti feleségként Rebekát. A szolga erre újabb drága ajándékokat adott. A lány is beleegyezett, hogy elmegy. Izsák a Délvidéken lakott, éppen megérkezett egy kúttól, amikor megérkezett a lány. A szolga beszámolt, Izsák pedig bevitte anyjának sátrába, feleségül vette Rebekát, és megvigasztalódott anyja halála után.
A szövetségkötés két ember között, a házasság. Ez egy érdekes leánykérés volt. tulajdonképpen nem jelenik meg a történetben Isten, hanem emberek elhatározásai és döntései.
Szövetségkötésről szólt az előző rész. Szövetségkötés Ábrahám és Isten között. Isten folyamatosan szól, megerősít. Megakadályoz, vagy megerősít. Maga Isten. Itt ebben a Rebeka történetben engedte az emberi folyamatokat, aminek a folyománya egy házasság szövetségkötés lett, ami Ábrahám és Isten közötti szövetségkötés továbbvitele. Menjetek és szaporodjatok is, ilyen Istentől rendelt szövetségkötés továbbfolytatása a házasság. Isten és Ábrahám közötti szövetség továbbvitelét is, a házasság és az utódlás viszi tovább.
Jézus és a Menyasszony. Isten Fia és az Ő egyháza. Itt is az emberi szinten, ha úgy tetszik személyes döntések, megtérések vagy szövetségkötések viszik tovább Isten Fiának nagy szövetségkötését.
Hágár megint menekülni kényszerült, itt úgy olvassuk, hogy Isten is beleegyezését adta ebbe. A pusztában az ÚR meghallotta a fiú hangját. Hágár ismét látott egy forrást. A fiú pedig felnövekedett és íjász lett. A víz ezen a területen nagyon fontos. A kútért harcolnak. Ábrahám itt jövevényként van. Szövetségeket köt. A föld azonban nem az övé, csak ígérete van rá Istentől. Ábrahámhoz szól Isten, hogy fogd a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot és áldozza föl egy hegyen. – Olyan érdekes, hogy az ember hajlamos nem értelmezni a szöveget. Isten mondta, hogy menjen el áldozza fel a fiát, ahogyan a Moloknak is megteszik más népek, hogy lecsillapítsák a haragvó Istent. Szamárral ment. Ahogy Jézus Jeruzsálembe vonult be. És harmadik napon látta meg a hegyet Ábrahám. A fiú megkérdezte, hogy de hol van az áldozatra való bárány. Hiszen ő nem tudta, amit már akkor Ábrahám tudott, hogy őt kell feláldoznia. Megtette volna Ábrahám? Isten majd gondoskodik az áldozatra való bárányról.
Ez az egész történet, akkor játszódik le, amikor a zsidó nép még nem létezik, nincs a páska ünnepe, nincs a bárány vérével való ajtófélfa meghintve. De már Ábrahám, az áldozatra való bárányról beszél. Ábrahámnak csak ez az egy fia maradt, a másikat elüldözte, és most kést emel rá, hogy megölje. Amikor szól az Úr angyal, ne tedd, látom, hogy Istenfélő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat. Itt Isten újra megáldja Ábrahámot, hogy magára esküszik, hogy megszaporítja utódait, és annyian lesznek, mint az ég csillagai, vagy a homokszemek. A te utódod birtokolni fogja ellenségei kapuját. És a te utódod által nyer áldást a föld valamennyi népe. Mert hallgattál szavamra.
A te utódod kifejezés, valamikorra a távoli jövőre mutat. A mi Urunkra, Jézus Krisztusra. Akárhogy is, de fontossá vált az is, hogy a föld valamennyi népe kapjon áldást.