Véleményem az egyházi törvényről

A rendszerváltás után, más kereszténynek lenni, mint történelmi egyházba tartozónak, nagyon nehéz volt Magyarországon. A társadalmi elfogadottsága, egy szabad kereszténynek, vagy egy teljes evangéliumi kereszténynek a nullával volt egyenlő. Öngyilkos merénylőknek, elmebajosoknak, fanatikusoknak néztek minket, de legalábbis leszektáztak. Ahhoz, hogy valamiképpen elfogadjanak minket, tisztességes magyar állampolgároknak, nehéz, rögös út vezetett. Rengeteg fájdalmas harccal kellett szembenéznünk. A 2000-es évig tartó időszakot én legalábbis Magyarországon a kisegyházak bizonyítási idejének éltem meg. A törvények sokszor nem kedveztek új kisegyházak létrejöttének. Valamikor az evangélizálást is megnehezítették. Ezért, a kisegyházak leginkább szociális téren bizonyították be, erőn felül, hogy a társadalom hasznos tagjai.
Háború volt ez.
Kemény háború.
A meg nem értés, lenézés, félreértelmezés, kigúnyolás, megvetés időszaka volt minden kisegyházba, gyülekezetbe, házi csoportba tartozó protestáns Krisztus hívőnek. Amit a nagy történelmi egyházba tartozó keresztények, papjaik, vezetőik is nem csak, hogy elnézték, sőt hanem maguk is tettek a tűzre.

2000-es évtől úgy láttam, enyhült a társadalmi és a nagy egyházi negatív megítélés. Hála Istennek, többek között a baptista szeretetszolgálat és sok egyéb kisegyház szociális tevékenységének köszönhetően egyre nagyobb, és nyilvánvalóbb tevékenységének, a kisegyházak elfogadásra találtak. Ma már az emberek nem fanyalognak, nem értetlenkednek, ha az ember nem egy nagy egyházi tagnak definiálja magát.

Nem hiszem, hogy az új egyházi törvény, a kisegyházak elért vívmányait, elfogadásukat a társadalomban rombolná. De azt hiszem, hogy az utánunk következő nemzedékekben igen. Súlyos következményei lesznek, ha ez a törvény, az alkotmányban foglalt szent korona tiszteletével együtt megmarad.

Az egyházügyi törvényről mostanában méltatlanul keveset beszél a média! Pedig! Több százezer embert érint, akik hallgatólagosan szemlélik maguk körül a dolgokat.
A történelmi egyházak megalkuvó csendjét még elfogadom. Hiszen a szekérben vannak. A katolikus egyház pedig nem kérdés, a törvény kedvezményezettje. Bár felteszem a kérdést, a református egyház, protestáns szellemiségű hitével, hogy bírja elfogadni, azt, amiért ősei több száz évig vérüket ontották?

Amely csend mégis nyugtalanító, a kisegyházak csendje.

Magyarország nem Amerika, mi nem a kívülről jövő gyarmatbirodalom igája alól akartunk szabadulni, hanem önmagunkat emésztettük el. Magyar magyar ellen támadt, protestáns katolikus ellen. Kuruc labanc ellen. Kommunista, nem kommunista ellen.
Egy ilyen ellentmondásos országban, egy ilyen alkotmányt megfogalmazni, több, mint tudatlanság.
Figyelembe venni, különbözőségeinket, ha valahol a világban, hát pont itt Magyarországon, e vérrel áztatott földön mindennél fontosabb lenne az igazi demokrácia híveinek.
Itt mindenkinek vannak sérelmei. Egyik család a másik családba gázolt, lopott, kínzott, gyilkolt, eszmék zászlaja alatt. A rendszerváltás, azt a reménységet adta ennek az országnak, hogy végre megbékélünk egymással. És most?

Mindenki némán hallgat. (?)
Én azt gondoltam, ezzel az egyházügyi törvénnyel, amikor megjelent, hogy na végre, most majd kiderül, hogy ki a konkoly, ki a búza, a kisegyházak közül bizonyosan.
Nem gondoltam volna, hogy a bejutott 14 mögött, a kapuban ott fog tolongani 82 kisegyház.
Hát senkiben nincs becsület?
Ennyire minden a pénzről szól?

Ha nem kopogok, hogy elfogadjanak, törvényen kívüli leszek?

Nos.
Lehet.
Jézus Krisztus is az volt, ezért ölték meg.
Beszélünk az üldözésről, az utolsó időkről, de nem vesszük észre, ha valóban benne vagyunk?

Megnyugtatok mindenkit. Törvényen kívül helyezhetnek hitemmel együtt, sőt üldözhetnek is, megnyomoríthatnak, ellehetetleníthetnek, de! Jól vigyázzanak, akik ezt teszik. Mert Atyám szeme fényét bántják! Az ÚR nem tűri sokáig, hogy üldözzék és megvessék.
Testvéreim! Én nem ostobaságokra hívlak fel. Távol legyen tőlem, hogy felesleges mártíromságra buzdítsak bárkit, a fennálló hatalommal szemben. A képmutatás ellen szólítom fel testvéreimet.

Oh! Én nem gondolom, hogy az egyházak között béke lenne. Azt sem, katolikus a protestánsra borult, és végre mindent megbocsájtottak.
A kisegyházak tagjaihoz szólok. Akik toporognak az ajtóban. Biztos be kell menni?
Én ismerem a pünkösdisták, baptisták, szabadkeresztények hitét, gondolkodását. Hogyan férhet meg a pénz,  és az elfogadtatás utáni vágy, Krisztus tanításával? Ítéljétek meg magatok. Eladnátok lelketeket, hiteteket? Hogyan fogtok ezután evangélizálni? Nem merő képmutatás lesz, a hatalommal szembeni megalkuvás, elveid, hited kárára?

Én nem gondolom, hogy nem kellene társadalmi, és normatív támogatás Krisztus hívőknek. De igen! Nem csak hogy törvényileg elfogadni kell minket, de támogatni is, és akkor áldott lesz az ország.
Igen, szociális és minden egyéb téren, sokat tettek a kisegyházak ezért az országért. Méltó és tisztességes dolog lenne, tehát az ország népétől, hogy megadják a demokratikus, emberi, és a vallási jogokat létezésünkhöz, és anyagilag is támogassanak. De!
De most ez nem így van.

Tudjátok testvéreim, túlságosan mélyen hallgatnak az egyházi vezetők, és a média.
Olyan sok minden másról olvashatsz, hallhatsz. De rólunk ki beszél? Egyetlen egy ember tüntetett Strasbourgban? Ennyi volt, és ennyit hallottál róla? Szégyen! Az egész magyar keresztény egyházra.
Valóban többet mutatott meg számomra ez a törvény, mint hogy mi a konkoly és mi a búza. Azt, hogy a helyzet sokkal súlyosabb.

Nos. Lehet jámborak vagyunk mi hívők, hallgatagok. De nem is erről van szó. Itt a nagy lehetőség, hogy Krisztus minden tanítását erővel képviseljük. Tudom, keresztényekben is ezerszer feljön a félsz, ha az ÚR-ban kell bízni, de itt a nagy lehetőség! Ne forgasd ki a bizalom szót, hogy abban bízol bevesz majd a parlament. Ne emberekben bízz! Istenben! Vállald fel, hogy törvényenkívüli leszel hiteddel, sőt, akár még alkotmányellenes, sőt nem is magyar ebben az országban, ahol születtél és élsz, hited miatt.
Itt a nagy lehetőség, hogy megvalld hitedet, hogy te mennyei állampolgár vagy, és nem vagy hajlandó leborulni semmilyen eszme, vagy magyar korona előtt. Hívd a mennyei országba az embereket, hívd Krisztushoz az embereket, minden áron.

Hogy mi a képmutatás, e jelen esetben? Ha azt mondod, hogy nem kell leborulni a korona előtt. Ha azt mondod, áh ez semmi! Nem bántja Istent, a korona tisztelete.
Nos! Legyen így, a te hited szerint, de akkor kedves testvérem, a homályos kétértelmű rész helyett, a gyengébb testvéreid kedvéért, javasold, hogy a szöveget így írják át a preambulumban:

"Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és Istent."

Nagyobb Ő, mint a korona. Nem? A szöveg is közérthetőbb lesz. Na persze az ateistákat még mindig bánthatja, így is, nem?

Egyébként ama hosszú, beteges, történelmi múltunk egy kis szeletkéjével agyonnyomorított bevezetés helyett, lehetne rövidíteni, úgy, ahogy a nagyok teszik, egyenesen, tisztességesen:

"Mi, Magyarország népe attól vezetve, hogy tökéletesebbé tegyük az Országot, megvalósítsuk az igazságosságot, biztosítsuk a belső nyugalmat, gondoskodjunk a közös védelemről, előmozdítsuk a közjót, biztosítsuk a szabadság áldásait magunk és utódaink számára, meghagyjuk és bevezetjük Magyarország jelen alkotmányát."

Javaslom ezt a megnyugtató szövegcserét az Amerikai Egyesült Államok Alkotmánya alapján.

http://hungarian.hungary.usembassy.gov/constitution_in_hungarian.html

Jaj, nagyon, nagyon fájó ez az egyházi törvény. Az új alkotmánnyal együtt. Nem is minősítem.

Ma mégis megnyugtató cikkeket találtam, Iványi Gábor nem hagyja magát. Isten áldja meg őt!
http://nepszava.com/2012/01/magyarorszag/navracsics-hazudott-a-kuncsorgo-egyhazak-listajaval.html/comment-page-1#comments

És örömmel láttam, hogy az Autónom Gyülekezet is tiltakozást és összefogást hirdetett a törvénytelenségekkel és jogsértésekkel szemben.
http://nepszava.com/2011/12/magyarorszag/a-budapesti-autonom-gyulekezet-osszefogasra-szolit.html

Európai Parlamentben: (2012.01.18.)
http://videa.hu/videok/hirek-politika/valaszok-orban-felszolalasara-BKq34LVThizElhS7

bogi

Vélemény, Soós Péter cikke, még egyszer linkelem:
http://testveremnek.blogspot.com/2012/01/ehsegsztrajk-strasbourgban.html