Szeretem a filozófiát. Így hát Kozma Imre atya 2011 karácsonyi könyvajánlása: Szabó Ferenc: Az ember és világa című könyv (Kiadó, Magyar Máltai Szeretetszolgálat, Budapest 2011) kedvemre való.
A könyv írói ajánlása 1969 karácsonyán készült, tehát az írás nem mai darab, mégis már az elején megállapíthattam, mai korunkban is érvényes üzenete van.
A filozófia elgondolkoztat, és egyben megdöbbent, hogy milyen mély változásokat elindító hatása lehet egy-egy ember megfogalmazott gondolatának az egész világra. Vagy lehet a filozófus csak a változó világ rezdüléseit írja le, rendezi rendszerbe, miközben annak teljesen híve lesz?
A könyvben még nem jutottam messzire, azonban megállapíthatom, hogy eddig jó. Aki érdeklődik egy keresztény jezsuita gondolataira a filozófiai áramlatokról, annak mindenképpen ajánlom olvassa el. Gondolatébresztő, elgondolkodtató, letisztázó.
Én már eddigi életem során nagy vonalakban átrágtam magamat a nagyobb filozófiai rendszereken, de ilyen kereken egy fejezetbe foglalva a modern ateizmust még nem láttam. Főképpen, hogy - számomra is - a leglényegesebb pontjánál fogta meg őket az író, Isten és az ember viszonyában. Szerintem jó.
I. fejezet Istennel, vagy Isten nélkül?
1. rész A problematikus ember
A fejezetben szó van, Voltaire-ről Feuerbach-ról, Nietzsche-ről, Comte-ról és Marx-ról
E témából idézek most, a 63,64,65,66 oldalakat.
"Comte szerint tehát az ateisták (és a panteisták) a teológiai szellem utolsó megtestesítői. Ő maga túl akar menni az ateizmuson, hogy véglegesen felszámolja az istenhitet. Az Isten uralma helyébe az emberiség, a felnőtté vált emberek uralmát kell állítani. Istent nem tagadni kell, hanem helyettesíteni. Miután kizártuk Istent, gyorsan helyettesítenünk kell, mert ha az "interregnum" elhúzódik, ez végzetes lehet. Csak azt rombolja le az ember véglegesen, amit helyettesít. "E maxima szerint a katolicizmust helyettesíteni kell, mert különben vég nélkül elhúzódik szégyenletes haldoklása."
Dehát mit akar Comte a keresztény Isten helyébe állítani? Az Emberiséget! Az Emberiség az egyetlen igazi, nagy létező, amelynek szükségszerűen tagjai vagyunk. (Ismét csak Feuerbach eszméire kell gondolnunk!) Comte még jövendöl is: "Jönni fog a nap, amikor majd a párizsi Notre-Dame a nagy nyugati Templom lesz": az új vallás oltárán az emberiség szobra áll, és az új isten lábánál hever a legyőzött régi Isten. Az Emberiség helyettesíti tehát Ábrahám és a metafizikusok elűzött Istenét.
Comte maga használja e vallásos terminológiát. Egyébként megszerkesztette a "Pozitivista katekizmus"-t is. Az "Isten rabszolgáit" az Emberiség szolgái helyettesítik, akik majd megszervezik az igazi Gondviselést; eltávolítják a régi vallás híveit mint zavargókat és rendbontókat.
Comte élete vége felé egyre inkább a gyakorlati, a politikai élet felé fordul. "A pozitiv politika rendszere" című munkájában egészen határozottan kizárja a közélet irányításából mint maradiakat és rendbontókat, a katolikusokat, protestánsokat és deistákat, vagyis "az Isten mindenfajta rabszolgáit". Az új Isten, az Emberiség, nem pontosan ugyanaz az "Emberiség", amelyről Feuerbach beszélt. Comte-nál ugyanis nem valami misztikus, meghatározatlan emberiségről van szó, nem olyan eszméről, amely magában foglalja az Isten attribútumait, hanem egy hatalmas organizmusról, amelynek tagjai mi vagyunk, az egymásután következő nemzedékek egyedei. Igaz, ennek az organizmusnak nem lesz mindenki integráns része: a bűnözők, még ha nagy történelmi személyiségek voltak is (például Néró, Robespierre, Napóleon), ki vannak zárva a nagy Lényből, mert ezek megzavarják az emberi harmóniát. Ugyanígy kizáratnak a paraziták is, akik semmi pozitívumot nem adnak át az utókornak, akik nem segítik előre a fejlődést. Végeredményben az új Isten ugyanazt a szerepet tölti be, mint a régi, következtet Comte: "benne élünk, mozgunk és vagyunk"; ő szeretetünk központja. Akinek ez az Isten a szívét lefoglalta, nem kívánkozik vissza a régi rabszolgaságba.
Comte hatása igen nagy volt, főleg Franciaországban. A modernista A. Loisy valláskritikájában a pozitivizmust követi. Alain, az egyik legharciasabb francia filozófus is úgy tiszteli Comte-ot, mint valami istent.
Feuerbach, Nietzsche és Comte ateizmusának közös jellemzője az, hogy az embert illetve az emberiséget állítják az Isten helyébe. E három gondolkodóval Nyugat-Európa elfordul keresztény hagyományaitól. De amikor az élő Isten helyébe az ember kerül és amikor kimondják, nincs más csak a föld, elkezdődik az ember szétesése is. Feuerbachnál és Comte-nál az Emberiség kultusza még vallásos jellegű és egészen "ártatlannak" tűnik. De Nietzsche hatalomra törő Übermensch-e, amikor teljes szabadságot követelve magának túlteszi magát a jó és a rossz határain ("Ha Isten nincs, minden megengedett"), már "előképe" a hitleri embernek. Csakugyan - Lukács Györgynek igazat adhatunk - Nietzsche filozófiája távoli előkészítője volt a fajelméletnek, tehát a tömegirtó módszerek bevezetésének is. Valóban mindebben az ateizmusnak csak mellékes szerepe lenne, ahogy ezt Lukács György állítja?"
Folytatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése