I. rész Istennel vagy Isten nélkül?
3. Az Egyház és a modern hitetlenség
(Idézet a 79., 80., 83., 84. oldalról)
"Pár évvel ezelőtt fordították le franciára Kurt W. Marek "kihívó jegyzetei"-t. Itt olvassuk e sorokat: "Mivelhogy kiszabadultunk a nagy klasszikus civilizációk üvegházából és az ember testi-lelki metamorfózison esett át, magunk mögött hagytuk a nagy vallásokat is. Ma már felesleges az ateizmusról vitatkozni vagy hadat üzenni a kereszténységnek. Világviszonylatban nézve a tényeket (...) azt mondhatjuk Nyugatról: a kereszténység betöltötte szerepét, a kereszténység eltűnhet. (Kurt W. Marek, Notes provocatrices, Gallimard, Paris, 1964, 100-101. 1.)
És a szerző úgy véli, egyetlen tény lényegében igazolja ítéletét: a kereszténység nincs jelen a jelenkori társadalmi átalakulásokban: "1848 óta a társadalmi haladás a kereszténység befolyása, főleg pedig az Egyház tevékenysége nélkül ment végbe. A jótékonykodás a meglevő rend fenntartását és nem annak megváltoztatását célozza. Ez áll a kereszténység és az Egyház magatartására is, a társadalmi élet humanizálásában való részvételükre." (Kurt W. Marek, Notes provocatrices, Gallimard, Paris, 1964, 119. 1.)
Egyébként, hogy igazságos legyen, a szerző hozzáfűzi: "Az igazság kedvéért el kell ismernünk azt is, hogy az embertelenségekben való visszaesés is a kereszténység részvétele nélkül történt.".
A fenti nézet visszhangjának tekinthető részben a ma annyit emlegetett amerikai szociológus, Gábriel Vahanian tétele az "Isten haláláról". (Gabrial Vahanian, La Mort de Dieu, Buohet-Chastel, 1962; angol eredeti: The Death of God, The Culture of our Post-Christian Era, G. Breziller, New York, 1961.)
A könyv alcíme is jellemző: "A kereszténység-utáni kor kultúrája." Bevezetőjében a szerző megmagyarázza szándékát: "A következő lapokon történetileg ki akarom mutatni, hogyan degradálódott fokozatosan a kereszténység, hogyan értéktelenedett el önmagában. Egyes mai gondolkodók egy új keresztény kultúra születését akarják bizonyítani: ezekkel szemben meg akarom mutatni, hogyan és miért mond ellent érveiknek a mi civilizációnk... Az utolsó tíz év állítólagos vallási megújulása tulajdonképpen nem más, mint átmenet a keresztény korból a kereszténység-utáni korba... A modern kultúra alapjai se nem keresztények, se nem keresztény-ellenesek, hanem egyszerűen kereszténység-utániak..." (Vahanain, La Mort de Dieu 14. 1.)
...
Szekularizálódás a latin saeculum (a jelen világ) szóból származik. A modern kor egyik szembeötlő jelenségét jelöljük vele: azt a tényt, hogy az ember elfordul a "túlvilágtól" és teljesen a föld, a földi valóságok felé fordul. (Harvey Cox, The Secular City, New York, 1966. A könyvet és visszhangját ismerteti a Mérleg 1967. januári száma. Mi a francia fordítás nyomán idézzük: La Cité séculiére, Casterman, 1968 (Simone De Trooz fordítása), 31. skk. lapok.)
Ez a mai "evilágiság" egy hosszú elvilágiasodási folyamatnak az eredménye. A tudományos felfedézésekkel az ember megfosztotta a természetet a mítoszoktól, fátum-talanította a történelmet. Az elvilágiasodás kezdetben az antiklerikalizmushoz és a vallásellenes fanatizmushoz kapcsolódott; társadalmi következménye az államok laicizálódása, Európában a közélet elkereszténytelenedése volt. Végső következménye pedig az lett, hogy a vallás a magánéletbe szorult vissza. Természetesen, ennek az összetett jelenségnek elemzésekor rá kell mutatni a kereszténység, az Egyház hibáira is: a világi (evilági) hatalom és a lelki "hatalom" túlságos összefonódása, az egyháziak ellenséges magatartása a tudományos felfedezésekkel szemben, stb. részben megmagyarázza azt, hogy az elvilágiasodásra ateista ideológia épült, vagyis hogy a "sécularisation"-ból "sécularisme" lett, zárt világnézet, új vallás.Nos. A Jézus Krisztus követő ebben a világban kisebbségben van. Miért? Mert mindaz a kisebbséget jelenti, aki a meglévő hatalomban nem tudja érvényesíteni akaratát, már pedig, gazdagság, pénz és hatalom nélkül senki se tudja érvényesíteni akaratát e világban.
A tanítványok ezt mondják: "Mi elhagytunk mindent, és követtünk téged." Mt 19,27
Majd megkérdezik a tanítványok, most, hogy szegények, gyengék és bolondok lettek a világ szemében, "mi lesz, hát a jutalmunk?"
Jézus Krisztus így válaszol:
"A megújult világban, amikor az Emberfia beül dicsőségének királyi székébe, ti is tizenkét királyi székbe ültök, és ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse felett. És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet." (Mt 19,28-29)
Jézus Krisztus nem akarta, hogy tanítványai rendszert építsenek, hanem ezt mondta:
"Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé." Mt 10,16
"Óvakodjatok az emberektől, mert átadnak a törvényszékeknek, és megkorbácsolnak zsinagógáikban, sőt helytartók és királyok elé hurcolnak énmiattam." Mt 10,17-18
"Kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket; átadnak benneteket a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek titeket az én nevemért." Lk 21,12
Tehát Jézus Krisztus parancsát teljesítve ebben a mostani világban, az életünkben két fő szempontnak kell érvényesülnie, amely tevékenységünket és helyzetünket határozza meg. Egyik a másikból következik.
Egyszer: "Mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért." Lk 21,17
Másodszor: "Amit mondok néktek, a háztetőkről hirdessétek, és ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik." (Mt 10,27-28)
Tehát, hirdessétek, amit mondok néktek, de tudjátok meg gyűlölni fognak titeket, az én nevemért, mert azt mondjátok, amit én mondtam nektek. És mégse azzal törődjetek, hogy ebben a világban üldözöttek lesztek, hanem inkább meneküljetek egyik városból a másikba, csak hirdessétek az én nevemet.
A Mennyek Országa betört Babilonba. Jézus Krisztus a Mennyek Országának királya és hadseregének parancsnoka, gyenge kisbabaként megszületett, majd ezt mondja, miután a halálból feltámadott:
Legyőztem a világot!
A Mennyek Országa nem a kiépített rendszerekben van, hanem Közöttünk, akik az Ő nevét segítségül hívjuk. A Mennyek Országa Jézus Krisztus nevében való hitben, vagyis Jézus Krisztus Testében, a szeretetben megélt közösségben van. Ehhez nem kell gyülekezetet, egyházat alapítani, ehhez csak hinni és szeretni kell, egymást.
A gonosz annyira kifinomult, olyan mesterien szedi rá a keresztény híveket is, hogy elaltassa őket.
Valahol valaki - Zimányi Józsi bácsi - azt mondta, ha nem üldöznek engem, jaj nekem! Mert tévútra tévedtem!
Ha a gonosz békén hagy téged, jaj neked, mert már megnyugodott felőled. Addig lehetünk nyugodtak, amíg valóban üldözést, megvetést szenvedünk Jézus Krisztus neve miatt. És ez igaz akkor is, ha intézményekben gondolkozunk. Jaj a keresztény vallási intézményeknek, ha békét és fegyverszünetet kötött a világi hatalommal. Mert akkor már nem Jézus Krisztus nevét hirdeti az az intézmény, hanem valami egészen mást.
Ki lehet magyarázni eme feltevésemet okosnak tűnő érvekkel. Hivatkozni, évszázadokra, sőt évezredekre.
De ettől még Jézus Krisztus szavának lesz igaz.
Krisztus Teste soha sem békélhet meg a világgal. Mi dolga Krisztus Testének a világgal, azzal a világgal, amit Isten már megítélt? Itt a Földön, a Mennyek Országa, Krisztus Testében van. Egy másik világ, a földi világban.
Jézus Krisztus nem mennyei hadsereggel jött legyőzni e földi világot, Babilont. Hanem gyenge emberként.
Követőinek e Földön hagyta Testét. Azt mondta, vegyétek és egyétek. Magyarul: szolgáljatok egymásnak szeretetben! Ti vagytok a Test! Egyétek egymást!
De a Testnek van Feje, amely most az Atyánál van, és eljön az Ő ideje, amikor egyesül a Test és a Fej, örökre.
Nem vallási intézmény fog egyesülni a Fejjel, hanem Krisztus Teste, vagyis az elhívott szent nép. Ez pedig a nevén nevezve, a maradék. Más néven a mennyei Izrael. Nem pedig egyetlen egy vallási intézmény tagjai.
A könyv írója ezt írja, a 90. oldalon: "Az Isten országa (??? ezt a sok kérdőjelet én tettem ide) részben a változó világhoz van kötve, hiszen polgárai egyúttal ennek a világnak a polgárai."
Ez a gondolat nem igaz, mert Jézus viszont ezt mondta: "Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól." Jn 17,14-15
Jézus szava mindig igaz, és igaz fog maradni. "Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha e világból valók volnátok a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ." Jn 15,18-19
"Aki engem gyűlöl, gyűlöli az én Atyámat is." Jn 15,23
"Gyűlölnek engem ok nélkül." Jn 15,25
Amíg a keresztények - akár intézményesítetten is - kisebbségben vannak, üldözést szenvednek, jó úton járnak. Hiszen Babilonban vannak, mi más történhetne velünk?
Jézus mondja: "Többé nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!" Jn 17,11
Maradjon Egy, a Mennyek Országa, idelent a Földön! Ne hatalmi vágyaktól összetört, képmutató emberi, egymással rivalizáló vallási egyházi intézményekben gondolkozzunk mi keresztények. Hol van a szent maradék megfogalmazás a mai teológiákból? Ha a keresztények azért küzdenek, hogy elfogadja őket a világ, rendszereket építgethessenek, hatalmi erőt képviselhessenek, békében hagyják őket, városukban, ahol élnek, Igét hirdethessenek, minden üldöztetés nélkül, hová lesz életükből Uruknak, Jézus parancsának következménye? Ha erre az útra tévedünk, mind inkább csak gonoszabbak lennénk. Egyre lanyhábbak, az Igazság hirdetésében. Még ha kezdetben a mi keresztény intézmény rendszereink sokasága oly sok jót adna is a világnak!
Bárhogyan is, bármilyen vallási intézményrendszerbe akarna menekülni az igaz hívő, az üldözések elől, nem menekülhet! Legfeljebb is, csak vándorolhat e Földön élve! Mint a menekültek.
Most ennyi jutott eszembe. Persze tudom én, hogy egy katolikus jezsuita könyvét olvasom.
bogi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése