Hiszen önmagam meghatározása önmagam számára nem fontos. Isten számára se fontos, hogy ezt elmondjam. Te meg úgyis tudod, neked minek.
Ennek kimondása a világban szükséges, a világnak fontosabb, minthogy az ember először láthatná.
Viszont a mi sokszínű világunk, olyannyira sokszínű, hogy még ennek a kizárólagos fogalomnak, hogy Isten gyermeke vagyok, több szintje, értelme létezik. Lehet az ember Isten gyermeke, katolikus, protestáns, kisegyházi vagy egyéb szemszögből. Tulajdonképpen mindenki másképpen definiálja. Tehát én most abban nem bonyolódnék - sosem bonyolódtam ilyenbe, mert hasztalan - hogy mások definícióját pontosítgassam, vagy aszerint határozzam meg magam. Én szeretem vidáman megélni a dolgokat.
Tudomásul veszem, hogy egy kizárólagosan és eredendően Istenhez, és Jézus Krisztushoz tartozó fogalmat, politikai, egyházi rendszerek, intézmények önkényesen kisajátítanak maguknak és úgy magyarázzák ahogy az nekik tetszik. Ebből aztán persze a világban sok kalamajka volt, van, és lesz is, de az én vidám felfogásom még ezt is megengedi.
Tudod, amikor azt mondom Isten gyermeke vagyok, hála tölt el. Gondolataimban ezer éveket repülök vissza, Ábrahám közelébe, pontosan oda, amikor Mezopotámiából elindul, mert azt mondta neki az ÚR, 'menj ki hazádból, arra a földre, amelyet mutatok neked'.
Szóval ilyen egyszerűen, így vagyok Isten gyermeke. Szólt hozzám az Isten, és azt mondta: 'menj ki hazádból, és kövess engem.'
Lehet, hogy ez a meghatározásom sok kereszténynek zavaros, túl egyszerű, vagy túl bonyolult. De leírom, mert hogy tudják, én így vagyok Isten gyermeke: Szólt hozzám az Isten. Követtem Őt, amit mondott, hogy megtegyem. Odamegyek, ahová vezet. - És ilyen felfogásomban duplán, triplán Ábrahám utóda vagyok. Nekem ő az atyám, a példaképem. Bolyongok a pusztában, és körbejárom azt a földet, amit Isten nekem és utódaimnak ígért.
Nem gondolom, hogy probléma lenne, ha valaki ezzel nem elégszik meg, és azon esne gondolkozóba, hogy most akkor, vajon egy közösségbe tartozik-e velem? Tudniillik már rájöttem, a nagy, meg kis hivatalos egyházaknak az én meghatározásom elégtelen ahhoz, hogy közösen együtt úrvacsorázzunk. Természetesen elismerik, hogy szent vagyok, de mivel nem felelek meg a saját dogmájuk rendszerének, nem vállalhatnak velem közösséget.
Ez régen fájt nekem.
Most már nem.
És most nagyot sóhajtottam és mosolygok.
Ugyanis rájöttem, hogy Isten ezzel a lehetetlen helyzettel sokkal többet tanítja a hivatalos egyházakba préselődött népét, mint engem. Tehát engem ez - összekacsintós - mosolyra fakaszt, hogy mire nem használja Isten az én - a világból és a hivatalos egyházakból nézve - szomorú áldatlan helyzetemet.
Ábrahámhoz nem szólt sokszor Isten. Hozzám se szól sokat. Ábrahám csak ment, ment, hol a pusztán át, hol Egyiptomba, hol ide, hol oda. Közben tudott bűnöket is elkövetni, boldog lenni, vagy boldogtalan, meggazdagodni és minden egyéb. Egyetlen egy sajátosságát emelnék most ki Isten gyermekségének szempontjából: Ábrahám, egyedül volt.
A közösségben is egyedül vagyunk. Isten előtt mindig egyedül állunk meg. Nem hiszek abban, hogy URam ne bűneinket nézd, hanem egyházad hitét. Nekem vannak személyes bűneim, amiért ítélet jár, vagy megrovás, és nekem van hitem, Jézus Krisztus bűntelen vérébe, amiért bűneim alóli feloldozást, kegyelmet, dicséretet és örökéletet kapok. Így tehát, ahogyan Ábrahám egyedül hallotta meg a hívást, egyedül indult el, - noha mégse, mert a családjával - egyedül hitt, egyedül látta, és egyedül kapta az ígéretet.
Most itthon vagyok. Nem régen jöttem haza a munkanélküli hivatalból. Kb. 50-60 ezer forint összeget fogok kapni három hónapig. Utána semmit. Az egészségügyi hozzájárulást azután magamnak, magam után kell fizetni, ha akarok kapni egészségügyi ellátást. Pontosabban, ha nem kapok munkát, nem lesz fizetésem, akkor valaki másnak kell utánam fizetni, ha még éhen nem haltam. - Na jó, ez vicc volt, de benne lehet a pakliban.
Ügyintézés gyorsan, hamar ment. Vidám és boldog is vagyok. Azt nem tudom miért, de jól érzem magam.
Gondolkozom. Egy új felállás jött el életemben. Valahogy úgy érzem, hogy persze-persze nyugalom van most, de nem lesz ez mindig így, és hamarosan megint magába szippant az ékszíj. Pörgés lesz.
Talán ilyen szempontból jobb is, hogy most csend van és nyugalom.
Szeretek nagy műveket alkotni. Szépen, lassan.
Mi legyen az új címke neve? gondol-gondol
... Nem találtam jobbat, maradok A Pusztában, II. fejezet. Hiszen minden marad a régiben...
sok szeretettel,
bogi
1 megjegyzés:
Jó lesz ez a címke :c)
Megjegyzés küldése