Változás

Kedves Testvérem,

azt mondtad, ha rám gondolsz, mosolyt fakasztok az arcodra.
Ez jó.
Éppen azon gondolkoztam, mi a siker?
Aztán amikor ezen gondolkoztam, végül arra gondoltam, miért gondolkozom én ezen?
Siker?
Manapság használják ezt a szót.
Annak idején tanultuk szociális munkában, hogy a sikert azt másképp kell mérni ezen a területen.
De én már nem fogom meghatározni magam szociális munkásként.
Tehát, azok az ismérvek se lesznek igazak rám, amit a szociális munkában meghatároztunk.
Hogy mi leszek?
Tudom, sokan megkérdezik tőlem. Vagy megkérdeznék.
Tudom, sokan fogják olvasni ezt a bejegyzésem, hogy megtudják.

Hogy mi leszek?
Férjem azt mondta, itt az idő, valósítsam meg az álmaimat.
Álmok?
Megkérdeztem magamtól, mik az álmaim?
Ezen most komolyan elgondolkoztam.
Ebben az országban, az embernek nem szabad, hogy álmai legyenek, különben öngyilkos is lehet.

Én önmagamat, mindig Isten felől határoztam meg, abban nyugodott meg a lelkem.
Hála Istennek Jézus Krisztust követni, e világban sok lemondással jár, ami azt jelenti, hogy egyenes következmény a szegénységre. Igazi szegénységre.
Hála Istennek, engem a szegénység nem borzaszt el. Bizony. Tehát olyan fajta álmaim nincsenek, hogy gazdag legyek. Még hála Istennek, hogy ez így van, mert még rosszabbul érezném magam Magyarországon, ha ilyen lélekkel megszerettem volna gazdagodni.
Tehát. Sok bajuk lesz és volt és van, velem mindenkinek, aki valahogy a hálójába akart engem tenni.
Nagy a baj. Én tudom. Nagy a baj velem.
Néha én is utálom magamat, mert ilyen vagyok, tényleg volt idő, amikor orvoshoz akartam menni magammal.
Mert, nagyon sok mindennel nem tud a lelkem egyetérteni, ebben a világban, ahol pedig jó lenne, ha legalább a pénz miatt megalkudnék. De mivel a pénz nem érdekel, ezért nem fékem, hogy megalkudjak.
Nagy a baj velem, az elveim, és a hitem szerint akarok élni.
Ami még pedig ennél nagyobb baj, hogy szeretnek engem, és így szeretnek.
Azt gondolom rám nézve, ez a legtragikusabb.
Miért?
Nagyon nehéz feldolgozni, ha orvoshoz akarok menni, de nincs mit meggyógyítani rajtam a testvéreim szerint.
Ez a kész csődöt jelenti a mai világunkban.

Mit fogok tenni?
Maradok az az őrült továbbra is. Imádkozni és szeretni fogok. Végtelenül.
Tudod, amíg ilyennel bombázol engem, hogy mosolyt fakasztok az arcodra, addig nincs menekülésem betegségemből. Nem csak te mondod, mondják ezren, és én hová mehetnék?
Az embereknek szükségük van rám, és így van szükségük rám.
Szegényen, de mosolyt fakasztva.
Az emberek el vannak csüggedve, segítséget vágynak, melegséget, és szeretetet. Én pedig, akiben Isten ereje munkálkodik a szeretet által, egyre inkább és mindig vágyom, hogy az emberekhez menjek, a szegényekhez és segítsek nekik. Mit? Nevetséges ugye, annak nevetséges, aki belegondol, hogy pénz nélkül, és háttér támogatás nélkül vajon mit lehet segíteni a szegényeknek?
Rázom a fejem: Nem tudom.
Mondtam, hogy beteg vagyok. Nem tudom. De a bennem lévő erőt, sem kiölni, sem elnyomni, sem megváltoztatni nem tudom. Nekem szeretni kell. Mindenáron, mindig. Akkor is, ha senki nem fog támogatni, ha senki nem fog mellém állni.
Nehéz kereszt, de az enyém. Elég jól megismertem már.

Tudod mi lesz? Megmondom neked, menni fogok a saját fejem és szívem után. Szegényen, még szegényebben és még szegényebben. Az ÚR, az én Uram pedig, megfogja mutatni magát.
Eldöntöttem, hogy bármit, bármilyen adományt, aki nekem fog adni, azt én mind a szegényeknek fogom továbbadni. Nem fogok mérlegelni, hogy ki érdemli meg, mindenkinek aki hozzám jön, nem fogom elküldeni, imádkozni fogok, és oda fogom adni neki, amit az ÚRtól kért általam.

Kedves Testvérem, te nagyon jól tudod, és még rajtad kívül nagyon sokan, hogy amit én kértem az ÚRtól azt Ő mindig megadta. Az ÚR ugyanis létezik. És figyel rám. Nehéz kereszt, de így van. Nekem Ő előtte kell megállnom, az Ő ítélőszéke előtt. És lassan úgy érzem egyre kevesebb az időm, hogy mindazt, amit nekem adott visszaadjam Neki, a szegények szeretetében.

Nem törődök a világgal, sem az egyházakkal. Nem törődök emberi véleményekkel. És mivel nem törődök, ezért még nagyobb bolondnak hisznek, jól teszik. De! Nem az én erőmből, az ÚR meg fogja mutatni, mindenkinek, hogy mellém áll.

Tegnap mondtam neked testvérem, hogy a prófétákat az ismerteti meg, hogy hűségesek.
A hűség, az valami egészen más, mint ahogy az emberek definiálják.
A Bibliában, a hűség és a szeretet csókolgatja egymást, mint ahogy az igazság és a béke is. (Zsolt 85,11)
A hűség és a szeretet együtt jár. De hogy ezt meglásd egészen mélyen kell tudnod értened Istent.
Az Ő személyében meg sem fogalmazódhat, hogy külön legyenek ezek a dolgok.

Tudod testvérem, sokféleképpen magyarázhatjuk a világot. Te tudod, hogy én milyen mélyen beleástam magam mindenféle tudományba, és sokféleképpen megismerhettem, mások meghatározásait a világról, az életről, a kapcsolatokról és a szeretetről.
De rájöttem, hogy a Bibliának, Isten szavának van igaza. Az Ő szava színtiszta, jobban kedvelem, mint a színaranyat, és jobb mécsesem, mint a Nap világossága. Mindent az Ő szemén keresztül akarok látni.

Nem mondtam, hogy könnyű lesz. Nem lesz könnyű. Azért, mert itt vagyok én is. Itt van az én szemem, az én gondolataim is, az én félelmeim. Egész jelenvalóságában jelen vagyok. De! Én nem a világot akarom legyőzni és nem másokat, hanem önmagamat. Azt a küldetést, amit Isten nekem szánt, be akarom tölteni. De hogy betölthessem, önmagamat le kell győzni.
Az én küldetésem betöltését senki és semmi nem akadályozhatja meg. Sem szegénység, sem gazdagság, sem magány, sem társaság, sem fájdalmak, sem egészség, sem börtön, sem szabadság.
Lényegtelen hol vagyok. Mert Isten mindenhol ott van. És én is mindenhol ott vagyok. Ez háború saját magammal, örök háború, amíg élek a földön. De, remélem, hamarosan egyre jobban megöldöklöm magamban, magamat, hogy egészen az Ő akarata szerint éljek. Így fog megdicsőülni Ő.

Én szeretek, de nem azért, mert előbb szerettem volna, hanem mert Ő előbb szeretett engem.
Az én erőm ebből van. Titoknak sejtették, pedig semmi titok nincs benne. Egy nagyon gyenge, kicsiny ember vagyok. Tele erőtlenséggel, félelmekkel, gyengeségekkel.

Hogy miért írom le mindezeket ilyen nyilvánosan? Őrület! Mondhatod. Dehogy az. Hogy tudja mindenki, mindent, amit kaptam, és kapok, nem Tőlem van. Hanem Őtőle!
Ez az én küldetésem. Ha akartam volna se tudnék nagy lenni. Alapprogramom, Isten így teremtett, hogy Ő önmaga, az én kicsinységem által megdicsőüljön. Így lesz ez! Mert Ő akarja.

Most pedig elmegyek sétálni a munkaügyi hivatal felé, megpróbálom beregisztráltatni magamat, és segítséget kérek a további életemhez/munkámhoz.

Isten áldjon testvérem
sok szeretettel
bogi

UI: na igen. Miért akarsz segíteni? - a szociális munkáról, és a Pusztában című címkéimbe mostantól fogva nem fogok írni.  Valami újat kitalálok. Szerintem a séta után meg lesz az új címke is.