I. rész Istennel vagy Isten nélkül?
Az ateizmus kérdése a Zsinaton
(94, 95, 96, 97, 101, 102, 103, 104)
"Mondjunk itt néhány szót a szkéma geneziséről. Már amikor a XIII. szkéma bevezetőjét vitatták - vagyis a mostani GS 7. pontját -, Charue Namur-i püspök (több más püspökkel ellentétben) túlságosan pesszimistának találta a szövegtervezetet.
"Határozottan ki kell jelentenünk - mondotta -, hogy a mai pluralista társadalom igen sok pozitívummal rendelkezik, minden nehézség ellenére. Az embert nagyobb öntudatra serkenti és megkönnyíti az evangélium terjedését is. Igaz, sokakat kísért az ateizmus; de ugyanakkor sok kortársunk a vallás felé fordul és keresi az igazságot." Charue püspök tehát a pluralista társadalom légkörét előnyösnek tartja a vallás igazságát keresők számára. 1964-ben, a zsinat harmadik ülésszaka alatt egyes püspökök sürgették az ateizmus alaposabb tárgyalását. Suenens bíboros, Belgium prímása többek között ezeket jegyezte meg: "A szkéma nem beszél kellőképpen a modern korra annyira jellemző harcos ateizmus különböző formáiról. Nem elég elítélni az ateizmust; keresni kell azt is, miért tagadja annyi ember Istent, vagy miért harcolnak sokan a hit ellen. Meg kell vizsgálni, milyen ezeknek az embereknek az istenfogalmuk, keresni kell a párbeszéd lehetőségeit. E párbeszédben ugyanis bemutathatjuk az igaz Isten arcát, az élő Istenét, akiről a hitetleneknek talán csak egészen torz képük van." Döpfner bíboros, München érseke hasonló értelemben szólalt fel: "Az ateizmus természetének és okainak alaposabb vizsgálatára lenne szükség. Kutatnunk kell azt, mi akadályozza az embereket, hogy elfogadják a kinyilatkoztatást." Franic jugoszláv püspök pedig hozzátette, hogy ez a pont rendkívül fontos a marxista eszmékről átjárt országok számára. "Ezekben az országokban - hangsúlyozta, talán egy kissé pesszimista hangot ütve meg - mindenekelőtt a hívőknek van szükségük erre a tanításra; a marxisták annyira meg vannak győződve a vallásos emberek "elidegenedéséről", hogy úgy sincs remény az ő megingatásukra".
(...)
A katolikus Egyház párbeszédet akar folytatni az egész emberiséggel, a nem-keresztény vallások híveivel, a "még elszakadt keresztény testvérekkel".
(...)
Mindenesetre érdekes tény, hogy a zsinat nem akarja leszűkíteni az ateizmust annak marxista válfajára. A szcientizmus, az agnoszticizmus, vallási közömbösség vagy az élvhajhászó materializmus bármelyik országban előfordul: hiszen a hitetlenség nem egy társadalmi-gazdasági rendszer "felépítménye"; lényegében szabad döntésről van szó. A GS külön kiemeli azt a jellegzetesen modern ateizmust, amely az ember védelmében utasítja el az istenhitet: "Némelyek az embert oly nagyra tartják, hogy az Istenben való hit szinte erejét veszíti tőle; úgy látszik azonban, hogy hajlamosabbak az ember jelentőségének állítására, mint az Isten tagadására".
(...)
"A modern ateizmus gyakran jelentkezik bölcseleti rendszer formájában, és mint ilyen, egyebek közt odáig terjeszti ki az ember által óhajtott önrendelkezést, hogy nehézségeket támaszt mindennemű Istentől való függéssel szemben. Az ilyen ateisták állítása szerint a szabadság abban áll, hogy az ember célja maga az ember, saját történetének egyedül ő a mestere és alakítója; mindez pedig nem egyeztethető össze az Úristennek, a világ alkotójának és céljának elismerésével, vagy legalábbis teljesen feleslegessé teszi a reá való hivatkozást. Táplálkozhat ez a tanítás abból a hatalmi érzésből is, amellyel a mai műszaki haladás eltölti az embert. A mai ateizmus válfajai közül nem hagyható figyelmen kívül az, amely az ember gazdasági és társadalmi felszabadulásától várja elsősorban a teljes emberi felszabadulást. Azt állítja továbbá, hogy a vallás természeténél fogva útját állja ennek a felszabadulásnak, mégpedig azért, mert egy jövendő élet ábrándjával ébreszt reményt az emberben, és ezzel elveszi kedvét a földi társadalom építésétől. Ahol tehát ennek a felfogásnak hívei veszik kezükbe az állam vezetését, ott hevesen támadják a vallást, az ateizmust pedig kivált az ifjúság nevelésében, a közhatalom rendelkezésére álló eszközök alkalmazásával is terjesztik" (GS 29)
(...)
Igaz, Marx óta sokat változott a "marxizmus": ma már egyesek inkább csak módszert, vagy szociális programot keresnek a Tőke szerzőjénél. Egyre gyakrabban találkozunk olyan marxista gondolkodókkal, akik Marx eszméit továbbfejlesztik és keresik a kapcsolatot - a párbeszédet és az együttműködést - keresztény humanistákkal, hangsúlyozva azt, hogy a vallás nemcsak az ember nyomorának tükröződése, hanem tiltakozás is e nyomor ellen, és hogy így a kereszténység az emberi személy "transzcendenciájának" védelmezője (Garaudy, Machovec).
Ezt a fejlődést örömmel állapítjuk meg és figyelünk az egyes árnyalatokra. A lényeg azonban változatlan: a marxizmus végül is - Teilhard kifejezésével élve - teljes evilágiság (=terrénisme). Semmi más, csak a Föld; az ember számára az ember a Legfőbb Lény!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése