2012. január 31., kedd
Csak néztem a Holdat, a ködbe veszőt
Ahogy most jöttem haza, a sötétben és hidegben, egy gyorsan tekerő biciklis jött felém, amikor közelembe ért, vidáman így köszönt nekem: Szia bogi! - majd el is tűnt a hátam mögött a sötétben. Megálltam.
Épp az Ölelés utca közepén jártam. Ami a Mező utcát vezeti be. Az én utcámat. Amit úgy neveztem el: Csillagok utcája. Sokat jártam ugyanis haza régebben sötétben, és ahogy jöttem haza, a csillagos eget kémleltem.
Visszhangzott bennem az ismeretlen ember köszönése: szia bogi.
Ki lehetett? Mindegy is, ő a sötétben megismert és nevemen szólított engem.
Nevet adtak nekem az emberek.
A Mező utca elején ma már ez egyszer megtörtént. Vidáman nagy békével sétáltam eléd, fogadásodra, a vasútállomásra. Az utcánkban gyerekkori barátnőm háza előtt, barátnőm szülei álltak, amikor odaértem megkérdeztem tőlük: segíthetek? Anyukája mondta: "Nem, bogikám, menjél csak."
Ezután továbbmenve, csak ezen gondolkoztam: bogikám. Milyen sok embernek vagyok, bogikám. Olyan kedves megszólítás. Barátnőm, még 14 évesen eldöntötte, hogy külföldre fog menni dolgozni, ő nem fog ebben a rohadás országban élni. Mindig valahogy így fogalmazott. Valóban így is tett, miután letette a szakvizsgáját hamar elment Nyugatra. Azóta - 20 éve - csak egyszer találkoztam vele, amikor megszületett a gyermekem, éppen haza jött látogatóba. Beugrottam hozzá. Nem volt túl vidám. Azt hittem egy boldog emberrel fogok találkozni. Méregettem magamat hozzá, hogy én, aki itt maradtam vidámabb és boldogabb vagyok. Nem nagyon értettem miért.
Persze ezer oka lehetett, hogy éppen nem volt kicsattanóban. Még is úgy éreztem, kemény ott a meló, ahol ő dolgozik. Aztán megint eltelik sok-sok év, látom a szüleit, látom a házát, látom a gyermekkorom. Nem jó itthon így bóklászni. Mintha csak suhanó szellem lennék az utcában. Lassan minden elmúlik. Gyermekkorom hangos zsivaja, a testvérem gyermekkora, a szomszédok kiabálása. A nehéz súlyok, a könnyű súlyok, hol a halál, hol a költözés festi át emlékeim. Talán borús lennék? E magyar tájon?
Aztán, ahogy jöttem haza felé, e hideg, sötét utcában, felnéztem a ködös Holdra, túltettem magam azon, hogy nevemen szólítottak. Más kezdett érdekelni.
Azon tűnődtem tovább:
Amikor ugyanis megtértem, az URtól sok álmot, és látást kaptam. Nem holmi gyerekes fantáziáim voltak ezek. Később az egész jövendő életem megalapozták. Volt köztük egy álom, amely még kibontásra, beteljesedésre vár.
Azt álmodtam 18 éves koromban, - amikor még nem volt férjem, sőt még munkahelyem se, mondhatni még álmaim, vágyaim se, - hogy külföldről jövök haza. Épp Kőbánya-Kispesten mentem a peronon, a vonatomra várva, hogy utazzak Monorra. Szembejött velem egy férfi. Ez a férfi a mai napig tolókocsiban van, hívő ember. Jött felém boldogan. Én rácsodálkoztam és megkérdeztem: hát ez hogyan lehetséges, te meggyógyultál? - Ő is rám csodálkozott, és ugyanígy csodálkozva visszakérdezett: miért csodálkozol ezen? Hogy, hogy te nem tudod, milyen nagy ébredés volt Magyarországon? Pedig te is hozzájárultál.
Nem értettem. Álmomban tudtam van egy férjem és egy gyerekem, tőlük jövök, hogy szüleim meglátogassam így válaszoltam: Külföldön éltem, nem tudhatom.
Tényleg összezavart, főképpen az, hogy azt mondta: hogy hogy nem tudod, pedig te is hozzájárultál.
Én?
Mivel?
Amikor felébredtem azonban máson gondolkoztam. Én külföldön? Számomra ez annyira messze volt, mint az, hogy van egy férjem, egy gyerekem, vagy mint az is, hogy ez a rokkant férfi járjon.
Aztán, amikor néhány év múlva férjhez mentem, érdekes módon, minden prédikátor, igehirdető, vagy aki csak imádkozott értünk, ezt mondta miután megáldott minket: úgy érzem Isten azt akarja, hogy angolul tanuljatok, és menjetek ki külföldre.
Mindig megütött, zavarba hozott, és frusztrált ez a mondat. Forgattam magamban a hallottakat, mint Mária, mikor Simeon és Anna megáldotta a kis Jézust a templomban.
Nem régiben történt, hogy mentem a mi kis utcánkon a bolt felé, és szembejött velem egy cigányasszony. Gyerekkorunk óta ismerjük egymást, utcánkban lakik, ellenben soha nem tudtam elérni, hogy legalább visszaköszönjön. Néhány éve, feladtam, hogy köszönjek neki. Gondoltam, viselkedjünk úgy, mintha nem is ismernék egymást. Aztán, most, meglepetésszerűen rám nézett az utca túloldaláról, és hangosan, tisztelettudóan köszönt. Visszaköszöntem.
Elgondolkoztam.
Tudod, nekem ezek a kincseim. Valószínű nevem lett. Lett valami nevem az emberek, a szegények között. Valószínű eljött az idő, hogy észrevegyenek, mert valamit tettem, hittem, gondoltam. Hiszem és remélem mindez az Úr Jézus dicsőségéből és dicsőségéért van.
Aztán eszembejutott még egy álmom.
Még 1995-ben történt, mindig rohantam az állomásra reggelenként a vonathoz, hogy utazzak Pest felé.
Valamikor annyira rohantam, és annyira reggel volt még, hogy a tömött vonaton megszokott volt, hogy ájuldoztam; helyet készítettek, ablakot nyitottak.
Egy alkalommal, várakoztam a vonatra, az állomás épülete előtt. Egy régi ismerősömmel találkoztam. (Őróla nem beszélek...) Nem volt megszokott, hogy vonatozzon, autóját szerelték... véletlen találkozás volt. Beszélgetni kezdtünk.
Egészen a metróig együtt voltunk. Aztán elbúcsúztunk.
Meglepett a vele való találkozásom... Úgy volt adott, hogy soha többet nem fogunk találkozni.
Aznap éjjel, álmodtam vele. Nyomasztott az álom. Tudtam ezt az ÚRtól kaptam. Ahogy reggel mentem szokásomhoz híven a vonathoz, az ÚR gyötörni kezdett, el kell mondanom neki az álmot. Áh! - gondoltam magamban - még szerencse, hogy nem lesz itt az állomáson. Aztán jött a hang, szólt hozzám az ÚR, "mondd el neki". Vitatkozni kezdtem Vele, "Uram, nem lesz itt úgyse". Szabályszerű vitát folytattam Vele, hogy hagyjon engem békén, nem teszem magamat hülyévé. Aztán, ahogy ráfordultam az állomás felé vezető útra, dühösen engedtem, "jó Uram, ha itt lesz az állomáson elmondom neki".
Ezt ugyanis azért mondtam ily bátorsággal, mert teljesen meg voltam győződve, hogy nem lesz ott.
De ott volt!
Újra beszélgetni kezdtünk. Oh, én bennem meg folyton folyvást a gyötrés, mondjad már, mondjad már, és a kontra: nem mondom, nem mondom!
Nem engedtem. Már a végéhez közeledtünk utazásunknak, amikor kínok kínját élve, az utolsó pillanatban így szóltam hozzá. "Figyelj, valamit el kell mondanom. Veled álmodtam az éjjel. Azt álmodtam, hogy nagyon gazdag leszel! De öregkorodra megtérsz, és örömmel fogunk fogadni!" - látod, ilyen röviden mondtam, szót nem ejtettem arról, hogy kitől kaptam, ki gyötör ezzel engem. Gyorsan túl akartam lenni rajta.
A lány könnyedén elnevette magát. Majd ezt mondta: "Lehet. Lehet, hogy igazad van, nagyon gazdag leszek, és öregkoromra megtérek. Ha gazdag leszek, megtérek! Nem felejtem el, amit mondtál."
Aztán már tényleg soha többet nem találkoztam vele.
Sok-sok (10) év múlva különböző helyekről tudtam meg, hogy valóban gazdag lett, már most. Saját készítetésű BMW-vel jár...
Vajon elfelejtette-e, amit mondtam, és ígéretét? Hiszen eddig minden úgy történt, ahogy megálmodtam.
Ennek a bejegyzésnek egy a lényege.
Úton vagyok.
Valahonnan, valahová. Emberekkel találkozom. Szegényekkel, gazdagokkal, ismerősökkel, ismeretlenekkel.
Valahogyan mindenkinek elmondom, azt az üzenetet, amit az ÚR rám bízott, hogy elmondjam. Az őrálló teljesítette dolgát.
Remélem megbékélést, kiengesztelődést, békét jelentek a világnak, hogy magam is út és híd vagyok, és bátorítok mindenkit, legyünk ebben a világban összekötő kapcsok Isten és emberek között, szegények és gazdagok között, tanultak és tanulatlanok között. Járjuk a hit és szeretet útját, Isten és embertársaink felé.
Legyen nevünk az emberek között. Áldásként, emlékezzenek ránk!
bogi
Épp az Ölelés utca közepén jártam. Ami a Mező utcát vezeti be. Az én utcámat. Amit úgy neveztem el: Csillagok utcája. Sokat jártam ugyanis haza régebben sötétben, és ahogy jöttem haza, a csillagos eget kémleltem.
Visszhangzott bennem az ismeretlen ember köszönése: szia bogi.
Ki lehetett? Mindegy is, ő a sötétben megismert és nevemen szólított engem.
Nevet adtak nekem az emberek.
A Mező utca elején ma már ez egyszer megtörtént. Vidáman nagy békével sétáltam eléd, fogadásodra, a vasútállomásra. Az utcánkban gyerekkori barátnőm háza előtt, barátnőm szülei álltak, amikor odaértem megkérdeztem tőlük: segíthetek? Anyukája mondta: "Nem, bogikám, menjél csak."
Ezután továbbmenve, csak ezen gondolkoztam: bogikám. Milyen sok embernek vagyok, bogikám. Olyan kedves megszólítás. Barátnőm, még 14 évesen eldöntötte, hogy külföldre fog menni dolgozni, ő nem fog ebben a rohadás országban élni. Mindig valahogy így fogalmazott. Valóban így is tett, miután letette a szakvizsgáját hamar elment Nyugatra. Azóta - 20 éve - csak egyszer találkoztam vele, amikor megszületett a gyermekem, éppen haza jött látogatóba. Beugrottam hozzá. Nem volt túl vidám. Azt hittem egy boldog emberrel fogok találkozni. Méregettem magamat hozzá, hogy én, aki itt maradtam vidámabb és boldogabb vagyok. Nem nagyon értettem miért.
Persze ezer oka lehetett, hogy éppen nem volt kicsattanóban. Még is úgy éreztem, kemény ott a meló, ahol ő dolgozik. Aztán megint eltelik sok-sok év, látom a szüleit, látom a házát, látom a gyermekkorom. Nem jó itthon így bóklászni. Mintha csak suhanó szellem lennék az utcában. Lassan minden elmúlik. Gyermekkorom hangos zsivaja, a testvérem gyermekkora, a szomszédok kiabálása. A nehéz súlyok, a könnyű súlyok, hol a halál, hol a költözés festi át emlékeim. Talán borús lennék? E magyar tájon?
Aztán, ahogy jöttem haza felé, e hideg, sötét utcában, felnéztem a ködös Holdra, túltettem magam azon, hogy nevemen szólítottak. Más kezdett érdekelni.
Azon tűnődtem tovább:
vajon hogyan járulhatok hozzá, én, az ébredéshez?
Amikor ugyanis megtértem, az URtól sok álmot, és látást kaptam. Nem holmi gyerekes fantáziáim voltak ezek. Később az egész jövendő életem megalapozták. Volt köztük egy álom, amely még kibontásra, beteljesedésre vár.
Azt álmodtam 18 éves koromban, - amikor még nem volt férjem, sőt még munkahelyem se, mondhatni még álmaim, vágyaim se, - hogy külföldről jövök haza. Épp Kőbánya-Kispesten mentem a peronon, a vonatomra várva, hogy utazzak Monorra. Szembejött velem egy férfi. Ez a férfi a mai napig tolókocsiban van, hívő ember. Jött felém boldogan. Én rácsodálkoztam és megkérdeztem: hát ez hogyan lehetséges, te meggyógyultál? - Ő is rám csodálkozott, és ugyanígy csodálkozva visszakérdezett: miért csodálkozol ezen? Hogy, hogy te nem tudod, milyen nagy ébredés volt Magyarországon? Pedig te is hozzájárultál.
Nem értettem. Álmomban tudtam van egy férjem és egy gyerekem, tőlük jövök, hogy szüleim meglátogassam így válaszoltam: Külföldön éltem, nem tudhatom.
Tényleg összezavart, főképpen az, hogy azt mondta: hogy hogy nem tudod, pedig te is hozzájárultál.
Én?
Mivel?
Amikor felébredtem azonban máson gondolkoztam. Én külföldön? Számomra ez annyira messze volt, mint az, hogy van egy férjem, egy gyerekem, vagy mint az is, hogy ez a rokkant férfi járjon.
Aztán, amikor néhány év múlva férjhez mentem, érdekes módon, minden prédikátor, igehirdető, vagy aki csak imádkozott értünk, ezt mondta miután megáldott minket: úgy érzem Isten azt akarja, hogy angolul tanuljatok, és menjetek ki külföldre.
Mindig megütött, zavarba hozott, és frusztrált ez a mondat. Forgattam magamban a hallottakat, mint Mária, mikor Simeon és Anna megáldotta a kis Jézust a templomban.
Nem régiben történt, hogy mentem a mi kis utcánkon a bolt felé, és szembejött velem egy cigányasszony. Gyerekkorunk óta ismerjük egymást, utcánkban lakik, ellenben soha nem tudtam elérni, hogy legalább visszaköszönjön. Néhány éve, feladtam, hogy köszönjek neki. Gondoltam, viselkedjünk úgy, mintha nem is ismernék egymást. Aztán, most, meglepetésszerűen rám nézett az utca túloldaláról, és hangosan, tisztelettudóan köszönt. Visszaköszöntem.
Elgondolkoztam.
Tudod, nekem ezek a kincseim. Valószínű nevem lett. Lett valami nevem az emberek, a szegények között. Valószínű eljött az idő, hogy észrevegyenek, mert valamit tettem, hittem, gondoltam. Hiszem és remélem mindez az Úr Jézus dicsőségéből és dicsőségéért van.
Aztán eszembejutott még egy álmom.
Még 1995-ben történt, mindig rohantam az állomásra reggelenként a vonathoz, hogy utazzak Pest felé.
Valamikor annyira rohantam, és annyira reggel volt még, hogy a tömött vonaton megszokott volt, hogy ájuldoztam; helyet készítettek, ablakot nyitottak.
Egy alkalommal, várakoztam a vonatra, az állomás épülete előtt. Egy régi ismerősömmel találkoztam. (Őróla nem beszélek...) Nem volt megszokott, hogy vonatozzon, autóját szerelték... véletlen találkozás volt. Beszélgetni kezdtünk.
Egészen a metróig együtt voltunk. Aztán elbúcsúztunk.
Meglepett a vele való találkozásom... Úgy volt adott, hogy soha többet nem fogunk találkozni.
Aznap éjjel, álmodtam vele. Nyomasztott az álom. Tudtam ezt az ÚRtól kaptam. Ahogy reggel mentem szokásomhoz híven a vonathoz, az ÚR gyötörni kezdett, el kell mondanom neki az álmot. Áh! - gondoltam magamban - még szerencse, hogy nem lesz itt az állomáson. Aztán jött a hang, szólt hozzám az ÚR, "mondd el neki". Vitatkozni kezdtem Vele, "Uram, nem lesz itt úgyse". Szabályszerű vitát folytattam Vele, hogy hagyjon engem békén, nem teszem magamat hülyévé. Aztán, ahogy ráfordultam az állomás felé vezető útra, dühösen engedtem, "jó Uram, ha itt lesz az állomáson elmondom neki".
Ezt ugyanis azért mondtam ily bátorsággal, mert teljesen meg voltam győződve, hogy nem lesz ott.
De ott volt!
Újra beszélgetni kezdtünk. Oh, én bennem meg folyton folyvást a gyötrés, mondjad már, mondjad már, és a kontra: nem mondom, nem mondom!
Nem engedtem. Már a végéhez közeledtünk utazásunknak, amikor kínok kínját élve, az utolsó pillanatban így szóltam hozzá. "Figyelj, valamit el kell mondanom. Veled álmodtam az éjjel. Azt álmodtam, hogy nagyon gazdag leszel! De öregkorodra megtérsz, és örömmel fogunk fogadni!" - látod, ilyen röviden mondtam, szót nem ejtettem arról, hogy kitől kaptam, ki gyötör ezzel engem. Gyorsan túl akartam lenni rajta.
A lány könnyedén elnevette magát. Majd ezt mondta: "Lehet. Lehet, hogy igazad van, nagyon gazdag leszek, és öregkoromra megtérek. Ha gazdag leszek, megtérek! Nem felejtem el, amit mondtál."
Aztán már tényleg soha többet nem találkoztam vele.
Sok-sok (10) év múlva különböző helyekről tudtam meg, hogy valóban gazdag lett, már most. Saját készítetésű BMW-vel jár...
Vajon elfelejtette-e, amit mondtam, és ígéretét? Hiszen eddig minden úgy történt, ahogy megálmodtam.
Ennek a bejegyzésnek egy a lényege.
Úton vagyok.
Valahonnan, valahová. Emberekkel találkozom. Szegényekkel, gazdagokkal, ismerősökkel, ismeretlenekkel.
Valahogyan mindenkinek elmondom, azt az üzenetet, amit az ÚR rám bízott, hogy elmondjam. Az őrálló teljesítette dolgát.
Remélem megbékélést, kiengesztelődést, békét jelentek a világnak, hogy magam is út és híd vagyok, és bátorítok mindenkit, legyünk ebben a világban összekötő kapcsok Isten és emberek között, szegények és gazdagok között, tanultak és tanulatlanok között. Járjuk a hit és szeretet útját, Isten és embertársaink felé.
Legyen nevünk az emberek között. Áldásként, emlékezzenek ránk!
bogi
2012. január 30., hétfő
Ítéletről
Júda vétke föl van írva vasból készült íróvesszővel,
rá van vésve
gyémántheggyel
szívük táblájára és oltáraik szarvára.
(Jeremiás könyve 17,1)
Szívüket gyémántkeménnyé tették,
hogy ne hallják a törvényt,
sem azokat az igéket,
amelyeket a Seregek URa küldött
lelke által
a régebbi próféták útján.
Emiatt háborodott fel olyan nagyon a Seregek URa.
(Zakariás 7,12)
Mondd nekik:
Így szól a Seregek URa, Izráel Istene:
Igyatok, részegedjetek le, és hányjatok!
Ejtsen el benneteket az ellenetek küldött fegyver,
ne tudjatok fölkelni!
Ha pedig nem akarják elvenni kezedből a serleget,
hogy igyanak belőle, ezt mondd nekik:
Így szól a Seregek URa: Ki kell innotok!
Mert ha először arra a városra hoztam romlást,
amelyet az én nevemről neveztek el,
ti talán büntetlenül maradhattok?
Nem maradtok büntetlenül!
Mert a föld minden lakója ellen fegyvert küldök
- így szól a Seregek URa.
(Jeremiás 25,27-29)
URam, hallottam, amit hirdettél, félelem fog el attól, amit teszel, URam. A közeli években valósítsd meg, a közeli években tedd ismertté! De haragodban is gondolj az irgalomra!
Témán felől jön az Isten, Párán hegyéről a Szent. (Szela.) Fensége beborítja az eget, dicsőségével megtelik a föld. Ragyogása maga a világosság, fénysugarak villognak mellette: abban rejtőzik az ereje. Előtte dögvész jár, lába nyomán láz támad. Megáll, és megrendíti a földet, szétnéz, és megriasztja a népeket. Az ősi hegyek szétporlanak, lesüllyednek az ősrégi halmok; ősrégi ösvényeken jár. Látom, amint bomladoznak Kúsán sátrai, reszketnek Midján földjének sátorlapjai. A folyamok ellen lobbant haragra az ÚR? A folyamokra haragszol, vagy a tengerre vagy dühös? Azért jössz vágtató lovakkal, győzelmet hozó harci kocsikkal? Íjad harcra kész, tegzed nyilakkal tele. (Szela.) Folyóknak hasítasz medret a földbe. Ha meglátnak téged a hegyek, remegni kezdenek, feltör a vízáradat, morajlik a mély tenger, magasra emelkednek partjai. A nap és a hold lakóhelyén marad, amikor nyilaid villogva cikáznak, és dárdád ragyogva villámlik. Felindulásodban taposod a földet, haragodban csépeled a népeket. Kivonulsz néped szabadítására, fölkented szabadítására. Szétzúzod a bűnös házának tetejét, alapját föltárod a sziklatalajig. (Szela.) Nyilaiddal átlőtted harcosainak vezérét, pedig már rám törtek, hogy megfutamítsanak; ujjongtak, hogy megemésztik rejtekhelyén a szegényt. A tengeren jártál lovaiddal, a nagy vizek habjain. Hallottam, és reszketett a szívem, hangjától megremegtek ajkaim. Fájdalom járja át csontjaimat, reszkető léptekkel járok. Bárcsak nyugtom lenne a nyomorúság napján, amely eljön a bennünket fosztogató népre! Mert a fügefák nem fognak virágozni, a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh az akolból, és nem lesz marha az istállókban. De én vigadozni fogok az ÚR előtt, örvendezek szabadító Istenem előtt. Az ÚR, az én Uram ad nekem erőt, olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét, és magaslatokon enged járni engem.
Jeremiás könyve 25,30-38
Te pedig prófétálj nekik ezekkel a szavakkal:
Harsog az ÚR a magasban, mennydörög szent hajlékában,
harsányan rákiált legelőjére, az ország minden lakójára;
szőlőtaposók módján kiált,
zúgása eljut a föld végéig.
Mert pere van az ÚRnak a népekkel,
megítél minden embert,
a bűnösöket kardélre hányja
- így szól az ÚR.
Ezt mondja a Seregek URa:
Indul a vész néptől néphez, nagy forgószél támad a föld végéről.
Azon a napon annyi embert öl meg az ÚR
a föld egyik szélétől a föld másik széléig,
hogy nem tudják elsiratni, sem összegyűjteni,
sem eltemetni őket:
trágyaként hevernek szerte a földön.
Jajgassatok, pásztorok,
kiáltozzatok, fetrengjetek, ti vezetői a nyájnak,
mert eljött rátok a mészárlás ideje;
összetörtök, mint amikor leesik a drága edény!
Nincs hová futniuk a pásztoroknak,
és menekülniük a nyáj vezetőinek.
Hangzik már a pásztorok kiáltása,
a nyáj vezetőinek jajgatása,
mert elpusztította legelőiket az ÚR.
Kihaltak a békés delelőhelyek az ÚR izzó haragja miatt.
Elhagyta rejtekhelyét az oroszlánkölyök is,
hiszen pusztává lett a föld a nyomorgató kardja és izzó haragja miatt.
Az ember világa 4. rész
Idézetek Szabó Ferenc: Az ember és világa című könyvből
I. rész Istennel vagy Isten nélkül?
I. rész Istennel vagy Isten nélkül?
Az ateizmus kérdése a Zsinaton
(94, 95, 96, 97, 101, 102, 103, 104)
"Mondjunk itt néhány szót a szkéma geneziséről. Már amikor a XIII. szkéma bevezetőjét vitatták - vagyis a mostani GS 7. pontját -, Charue Namur-i püspök (több más püspökkel ellentétben) túlságosan pesszimistának találta a szövegtervezetet.
"Határozottan ki kell jelentenünk - mondotta -, hogy a mai pluralista társadalom igen sok pozitívummal rendelkezik, minden nehézség ellenére. Az embert nagyobb öntudatra serkenti és megkönnyíti az evangélium terjedését is. Igaz, sokakat kísért az ateizmus; de ugyanakkor sok kortársunk a vallás felé fordul és keresi az igazságot." Charue püspök tehát a pluralista társadalom légkörét előnyösnek tartja a vallás igazságát keresők számára. 1964-ben, a zsinat harmadik ülésszaka alatt egyes püspökök sürgették az ateizmus alaposabb tárgyalását. Suenens bíboros, Belgium prímása többek között ezeket jegyezte meg: "A szkéma nem beszél kellőképpen a modern korra annyira jellemző harcos ateizmus különböző formáiról. Nem elég elítélni az ateizmust; keresni kell azt is, miért tagadja annyi ember Istent, vagy miért harcolnak sokan a hit ellen. Meg kell vizsgálni, milyen ezeknek az embereknek az istenfogalmuk, keresni kell a párbeszéd lehetőségeit. E párbeszédben ugyanis bemutathatjuk az igaz Isten arcát, az élő Istenét, akiről a hitetleneknek talán csak egészen torz képük van." Döpfner bíboros, München érseke hasonló értelemben szólalt fel: "Az ateizmus természetének és okainak alaposabb vizsgálatára lenne szükség. Kutatnunk kell azt, mi akadályozza az embereket, hogy elfogadják a kinyilatkoztatást." Franic jugoszláv püspök pedig hozzátette, hogy ez a pont rendkívül fontos a marxista eszmékről átjárt országok számára. "Ezekben az országokban - hangsúlyozta, talán egy kissé pesszimista hangot ütve meg - mindenekelőtt a hívőknek van szükségük erre a tanításra; a marxisták annyira meg vannak győződve a vallásos emberek "elidegenedéséről", hogy úgy sincs remény az ő megingatásukra".
(...)
A katolikus Egyház párbeszédet akar folytatni az egész emberiséggel, a nem-keresztény vallások híveivel, a "még elszakadt keresztény testvérekkel".
(...)
Mindenesetre érdekes tény, hogy a zsinat nem akarja leszűkíteni az ateizmust annak marxista válfajára. A szcientizmus, az agnoszticizmus, vallási közömbösség vagy az élvhajhászó materializmus bármelyik országban előfordul: hiszen a hitetlenség nem egy társadalmi-gazdasági rendszer "felépítménye"; lényegében szabad döntésről van szó. A GS külön kiemeli azt a jellegzetesen modern ateizmust, amely az ember védelmében utasítja el az istenhitet: "Némelyek az embert oly nagyra tartják, hogy az Istenben való hit szinte erejét veszíti tőle; úgy látszik azonban, hogy hajlamosabbak az ember jelentőségének állítására, mint az Isten tagadására".
(...)
"A modern ateizmus gyakran jelentkezik bölcseleti rendszer formájában, és mint ilyen, egyebek közt odáig terjeszti ki az ember által óhajtott önrendelkezést, hogy nehézségeket támaszt mindennemű Istentől való függéssel szemben. Az ilyen ateisták állítása szerint a szabadság abban áll, hogy az ember célja maga az ember, saját történetének egyedül ő a mestere és alakítója; mindez pedig nem egyeztethető össze az Úristennek, a világ alkotójának és céljának elismerésével, vagy legalábbis teljesen feleslegessé teszi a reá való hivatkozást. Táplálkozhat ez a tanítás abból a hatalmi érzésből is, amellyel a mai műszaki haladás eltölti az embert. A mai ateizmus válfajai közül nem hagyható figyelmen kívül az, amely az ember gazdasági és társadalmi felszabadulásától várja elsősorban a teljes emberi felszabadulást. Azt állítja továbbá, hogy a vallás természeténél fogva útját állja ennek a felszabadulásnak, mégpedig azért, mert egy jövendő élet ábrándjával ébreszt reményt az emberben, és ezzel elveszi kedvét a földi társadalom építésétől. Ahol tehát ennek a felfogásnak hívei veszik kezükbe az állam vezetését, ott hevesen támadják a vallást, az ateizmust pedig kivált az ifjúság nevelésében, a közhatalom rendelkezésére álló eszközök alkalmazásával is terjesztik" (GS 29)
(...)
Igaz, Marx óta sokat változott a "marxizmus": ma már egyesek inkább csak módszert, vagy szociális programot keresnek a Tőke szerzőjénél. Egyre gyakrabban találkozunk olyan marxista gondolkodókkal, akik Marx eszméit továbbfejlesztik és keresik a kapcsolatot - a párbeszédet és az együttműködést - keresztény humanistákkal, hangsúlyozva azt, hogy a vallás nemcsak az ember nyomorának tükröződése, hanem tiltakozás is e nyomor ellen, és hogy így a kereszténység az emberi személy "transzcendenciájának" védelmezője (Garaudy, Machovec).
Ezt a fejlődést örömmel állapítjuk meg és figyelünk az egyes árnyalatokra. A lényeg azonban változatlan: a marxizmus végül is - Teilhard kifejezésével élve - teljes evilágiság (=terrénisme). Semmi más, csak a Föld; az ember számára az ember a Legfőbb Lény!"
2012. január 29., vasárnap
Tanulság az elírt e-mail címről
Egy minneapolisi házaspár eldöntötte, hogy Floridába megy felmelegedni egy különösen fagyos télen. Úgy tervezték, hogy ugyanabban a hotelben szállnak meg, ahol a mézesheteiket töltötték 20 évvel azelőtt.
Mozgalmas programjuk miatt nehéz volt összeegyeztetni az utazási időpontot, ezért a férj pénteken, a feleség pedig a következő napon repült Minneapolisból Floridába.
A férj bejelentkezett a hotelbe, ahol a hotelszobában egy számítógép is volt, nem úgy mint évekkel azelőtt, és eldöntötte, hogy küld egy e-mailt feleségének. Véletlenül azonban kihagyott az e-mail címből egy betűt, s anélkül, hogy észrevette volna a tévedést, elküldte a levelet a rossz címre.
****************************************************
Közben ... valahol Houstonban ... egy özvegy épp a férje temetéséről érkezett haza, akit az Úr hazahívott az Ő dicsőségébe, egy szívinfarktus után. Az özvegy elhatározta, hogy megnézi a barátoktól és rokonoktól érkezett e-maileket. Miután elolvasta az üzenetet, visított és elájult. Fia berohant a szobába, édesanyját a földön találta, majd felpillantott a képernyőn található szövegre:
"Szerető feleségemnek
Időpont: 2005 okt.13, péntek
Tárgy: megérkeztem!
Drága szerelmem!
Tudom, meg vagy lepődve, hogy üzenetet kapsz tőlem. Már számítógépük is van az ittenieknek és lehet szeretteinknek e-mailt küldeni.
Épp most érkeztem meg és jelentkeztem be. Minden elő van készítve a holnapi érkezésedre és már nagyon várom, hogy találkozzunk.
Remélem, hogy az utazásod olyan csendes lesz, mint az enyém.
Ui.: Tényleg nagyon meleg van idelent!!!"
Mozgalmas programjuk miatt nehéz volt összeegyeztetni az utazási időpontot, ezért a férj pénteken, a feleség pedig a következő napon repült Minneapolisból Floridába.
A férj bejelentkezett a hotelbe, ahol a hotelszobában egy számítógép is volt, nem úgy mint évekkel azelőtt, és eldöntötte, hogy küld egy e-mailt feleségének. Véletlenül azonban kihagyott az e-mail címből egy betűt, s anélkül, hogy észrevette volna a tévedést, elküldte a levelet a rossz címre.
****************************************************
Közben ... valahol Houstonban ... egy özvegy épp a férje temetéséről érkezett haza, akit az Úr hazahívott az Ő dicsőségébe, egy szívinfarktus után. Az özvegy elhatározta, hogy megnézi a barátoktól és rokonoktól érkezett e-maileket. Miután elolvasta az üzenetet, visított és elájult. Fia berohant a szobába, édesanyját a földön találta, majd felpillantott a képernyőn található szövegre:
"Szerető feleségemnek
Időpont: 2005 okt.13, péntek
Tárgy: megérkeztem!
Drága szerelmem!
Tudom, meg vagy lepődve, hogy üzenetet kapsz tőlem. Már számítógépük is van az ittenieknek és lehet szeretteinknek e-mailt küldeni.
Épp most érkeztem meg és jelentkeztem be. Minden elő van készítve a holnapi érkezésedre és már nagyon várom, hogy találkozzunk.
Remélem, hogy az utazásod olyan csendes lesz, mint az enyém.
Ui.: Tényleg nagyon meleg van idelent!!!"
2012. január 28., szombat
Jézus Krisztus kiküldő parancsa 1.
Menjetek el!
Íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.
Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut.
Útközben ne is köszöntsetek senkit.
Ha azonban egy házba beléptek,
legelőször ezt mondjátok:
Békesség ennek a háznak!
Ha ott a békesség fia lakozik,
megnyugszik rajta a békességetek,
ha pedig nem, reátok száll vissza.
Maradjatok ugyanabban a házban,
és azt egyétek, igyátok, amit adnak,
mert méltó a munkás a maga bérére.
Ne járjatok házról házra.
Ha bementek egy városba,
és befogadnak titeket,
azt egyétek, amit elétek tesznek.
Gyógyítsátok az ott lévő betegeket,
és mondjátok nekik:
Elközelített az Isten országa.
Ha pedig bementek egy városba,
és nem fogadnak be titeket,
menjetek ki annak az utcáira, és mondjátok ezt:
Leverjük még a port is, amely városotokból lábunkra tapadt,
de tudjátok meg, hogy közel jött az Isten országa.
Mondom nektek:
Sodomának elviselhetőbb sorsa lesz azon a napon, mint annak a városnak.
Lk 10,3-12
Íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.
Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut.
Útközben ne is köszöntsetek senkit.
Ha azonban egy házba beléptek,
legelőször ezt mondjátok:
Békesség ennek a háznak!
Ha ott a békesség fia lakozik,
megnyugszik rajta a békességetek,
ha pedig nem, reátok száll vissza.
Maradjatok ugyanabban a házban,
és azt egyétek, igyátok, amit adnak,
mert méltó a munkás a maga bérére.
Ne járjatok házról házra.
Ha bementek egy városba,
és befogadnak titeket,
azt egyétek, amit elétek tesznek.
Gyógyítsátok az ott lévő betegeket,
és mondjátok nekik:
Elközelített az Isten országa.
Ha pedig bementek egy városba,
és nem fogadnak be titeket,
menjetek ki annak az utcáira, és mondjátok ezt:
Leverjük még a port is, amely városotokból lábunkra tapadt,
de tudjátok meg, hogy közel jött az Isten országa.
Mondom nektek:
Sodomának elviselhetőbb sorsa lesz azon a napon, mint annak a városnak.
Lk 10,3-12
Az ember világa 3. rész
Szabó Ferenc: Az ember és világa
I. rész Istennel vagy Isten nélkül?
3. Az Egyház és a modern hitetlenség
(Idézet a 79., 80., 83., 84. oldalról)
A tanítványok ezt mondják: "Mi elhagytunk mindent, és követtünk téged." Mt 19,27
Majd megkérdezik a tanítványok, most, hogy szegények, gyengék és bolondok lettek a világ szemében, "mi lesz, hát a jutalmunk?"
Jézus Krisztus így válaszol:
"A megújult világban, amikor az Emberfia beül dicsőségének királyi székébe, ti is tizenkét királyi székbe ültök, és ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse felett. És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet." (Mt 19,28-29)
Jézus Krisztus nem akarta, hogy tanítványai rendszert építsenek, hanem ezt mondta:
"Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé." Mt 10,16
"Óvakodjatok az emberektől, mert átadnak a törvényszékeknek, és megkorbácsolnak zsinagógáikban, sőt helytartók és királyok elé hurcolnak énmiattam." Mt 10,17-18
"Kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket; átadnak benneteket a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek titeket az én nevemért." Lk 21,12
Tehát Jézus Krisztus parancsát teljesítve ebben a mostani világban, az életünkben két fő szempontnak kell érvényesülnie, amely tevékenységünket és helyzetünket határozza meg. Egyik a másikból következik.
Egyszer: "Mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért." Lk 21,17
Másodszor: "Amit mondok néktek, a háztetőkről hirdessétek, és ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik." (Mt 10,27-28)
Tehát, hirdessétek, amit mondok néktek, de tudjátok meg gyűlölni fognak titeket, az én nevemért, mert azt mondjátok, amit én mondtam nektek. És mégse azzal törődjetek, hogy ebben a világban üldözöttek lesztek, hanem inkább meneküljetek egyik városból a másikba, csak hirdessétek az én nevemet.
A Mennyek Országa betört Babilonba. Jézus Krisztus a Mennyek Országának királya és hadseregének parancsnoka, gyenge kisbabaként megszületett, majd ezt mondja, miután a halálból feltámadott:
A Mennyek Országa nem a kiépített rendszerekben van, hanem Közöttünk, akik az Ő nevét segítségül hívjuk. A Mennyek Országa Jézus Krisztus nevében való hitben, vagyis Jézus Krisztus Testében, a szeretetben megélt közösségben van. Ehhez nem kell gyülekezetet, egyházat alapítani, ehhez csak hinni és szeretni kell, egymást.
A gonosz annyira kifinomult, olyan mesterien szedi rá a keresztény híveket is, hogy elaltassa őket.
Valahol valaki - Zimányi Józsi bácsi - azt mondta, ha nem üldöznek engem, jaj nekem! Mert tévútra tévedtem!
Ha a gonosz békén hagy téged, jaj neked, mert már megnyugodott felőled. Addig lehetünk nyugodtak, amíg valóban üldözést, megvetést szenvedünk Jézus Krisztus neve miatt. És ez igaz akkor is, ha intézményekben gondolkozunk. Jaj a keresztény vallási intézményeknek, ha békét és fegyverszünetet kötött a világi hatalommal. Mert akkor már nem Jézus Krisztus nevét hirdeti az az intézmény, hanem valami egészen mást.
Ki lehet magyarázni eme feltevésemet okosnak tűnő érvekkel. Hivatkozni, évszázadokra, sőt évezredekre.
De ettől még Jézus Krisztus szavának lesz igaz.
Krisztus Teste soha sem békélhet meg a világgal. Mi dolga Krisztus Testének a világgal, azzal a világgal, amit Isten már megítélt? Itt a Földön, a Mennyek Országa, Krisztus Testében van. Egy másik világ, a földi világban.
Jézus Krisztus nem mennyei hadsereggel jött legyőzni e földi világot, Babilont. Hanem gyenge emberként.
Követőinek e Földön hagyta Testét. Azt mondta, vegyétek és egyétek. Magyarul: szolgáljatok egymásnak szeretetben! Ti vagytok a Test! Egyétek egymást!
De a Testnek van Feje, amely most az Atyánál van, és eljön az Ő ideje, amikor egyesül a Test és a Fej, örökre.
Nem vallási intézmény fog egyesülni a Fejjel, hanem Krisztus Teste, vagyis az elhívott szent nép. Ez pedig a nevén nevezve, a maradék. Más néven a mennyei Izrael. Nem pedig egyetlen egy vallási intézmény tagjai.
A könyv írója ezt írja, a 90. oldalon: "Az Isten országa (??? ezt a sok kérdőjelet én tettem ide) részben a változó világhoz van kötve, hiszen polgárai egyúttal ennek a világnak a polgárai."
Ez a gondolat nem igaz, mert Jézus viszont ezt mondta: "Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól." Jn 17,14-15
Jézus szava mindig igaz, és igaz fog maradni. "Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha e világból valók volnátok a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ." Jn 15,18-19
"Aki engem gyűlöl, gyűlöli az én Atyámat is." Jn 15,23
"Gyűlölnek engem ok nélkül." Jn 15,25
Amíg a keresztények - akár intézményesítetten is - kisebbségben vannak, üldözést szenvednek, jó úton járnak. Hiszen Babilonban vannak, mi más történhetne velünk?
Jézus mondja: "Többé nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!" Jn 17,11
Maradjon Egy, a Mennyek Országa, idelent a Földön! Ne hatalmi vágyaktól összetört, képmutató emberi, egymással rivalizáló vallási egyházi intézményekben gondolkozzunk mi keresztények. Hol van a szent maradék megfogalmazás a mai teológiákból? Ha a keresztények azért küzdenek, hogy elfogadja őket a világ, rendszereket építgethessenek, hatalmi erőt képviselhessenek, békében hagyják őket, városukban, ahol élnek, Igét hirdethessenek, minden üldöztetés nélkül, hová lesz életükből Uruknak, Jézus parancsának következménye? Ha erre az útra tévedünk, mind inkább csak gonoszabbak lennénk. Egyre lanyhábbak, az Igazság hirdetésében. Még ha kezdetben a mi keresztény intézmény rendszereink sokasága oly sok jót adna is a világnak!
Bárhogyan is, bármilyen vallási intézményrendszerbe akarna menekülni az igaz hívő, az üldözések elől, nem menekülhet! Legfeljebb is, csak vándorolhat e Földön élve! Mint a menekültek.
Most ennyi jutott eszembe. Persze tudom én, hogy egy katolikus jezsuita könyvét olvasom.
Van benne sok igazság, és jó is (valahol), ha a - pusztításra szánt - világ ideológiáit ismerjük. (Legalább kevésbé tudnak megtéveszteni.) De hát ő mégis a katolikus intézmény megerősítésén fáradozik, a világgal szemben, vagy a világba ágyazottan. A katolikus intézménynek más harcai vannak, mint egy egyszerű Krisztus hívőnek. ... vagyis néékem. Könnyebb dolgom van. Hiszen az én terhem, könnyű és gyönyörűséges. ... Gyorsabban tudok futni ... ha üldöznek. És közben még hazudoznom se kell.
bogi
I. rész Istennel vagy Isten nélkül?
3. Az Egyház és a modern hitetlenség
(Idézet a 79., 80., 83., 84. oldalról)
"Pár évvel ezelőtt fordították le franciára Kurt W. Marek "kihívó jegyzetei"-t. Itt olvassuk e sorokat: "Mivelhogy kiszabadultunk a nagy klasszikus civilizációk üvegházából és az ember testi-lelki metamorfózison esett át, magunk mögött hagytuk a nagy vallásokat is. Ma már felesleges az ateizmusról vitatkozni vagy hadat üzenni a kereszténységnek. Világviszonylatban nézve a tényeket (...) azt mondhatjuk Nyugatról: a kereszténység betöltötte szerepét, a kereszténység eltűnhet. (Kurt W. Marek, Notes provocatrices, Gallimard, Paris, 1964, 100-101. 1.)
És a szerző úgy véli, egyetlen tény lényegében igazolja ítéletét: a kereszténység nincs jelen a jelenkori társadalmi átalakulásokban: "1848 óta a társadalmi haladás a kereszténység befolyása, főleg pedig az Egyház tevékenysége nélkül ment végbe. A jótékonykodás a meglevő rend fenntartását és nem annak megváltoztatását célozza. Ez áll a kereszténység és az Egyház magatartására is, a társadalmi élet humanizálásában való részvételükre." (Kurt W. Marek, Notes provocatrices, Gallimard, Paris, 1964, 119. 1.)
Egyébként, hogy igazságos legyen, a szerző hozzáfűzi: "Az igazság kedvéért el kell ismernünk azt is, hogy az embertelenségekben való visszaesés is a kereszténység részvétele nélkül történt.".
A fenti nézet visszhangjának tekinthető részben a ma annyit emlegetett amerikai szociológus, Gábriel Vahanian tétele az "Isten haláláról". (Gabrial Vahanian, La Mort de Dieu, Buohet-Chastel, 1962; angol eredeti: The Death of God, The Culture of our Post-Christian Era, G. Breziller, New York, 1961.)
A könyv alcíme is jellemző: "A kereszténység-utáni kor kultúrája." Bevezetőjében a szerző megmagyarázza szándékát: "A következő lapokon történetileg ki akarom mutatni, hogyan degradálódott fokozatosan a kereszténység, hogyan értéktelenedett el önmagában. Egyes mai gondolkodók egy új keresztény kultúra születését akarják bizonyítani: ezekkel szemben meg akarom mutatni, hogyan és miért mond ellent érveiknek a mi civilizációnk... Az utolsó tíz év állítólagos vallási megújulása tulajdonképpen nem más, mint átmenet a keresztény korból a kereszténység-utáni korba... A modern kultúra alapjai se nem keresztények, se nem keresztény-ellenesek, hanem egyszerűen kereszténység-utániak..." (Vahanain, La Mort de Dieu 14. 1.)
...
Szekularizálódás a latin saeculum (a jelen világ) szóból származik. A modern kor egyik szembeötlő jelenségét jelöljük vele: azt a tényt, hogy az ember elfordul a "túlvilágtól" és teljesen a föld, a földi valóságok felé fordul. (Harvey Cox, The Secular City, New York, 1966. A könyvet és visszhangját ismerteti a Mérleg 1967. januári száma. Mi a francia fordítás nyomán idézzük: La Cité séculiére, Casterman, 1968 (Simone De Trooz fordítása), 31. skk. lapok.)
Ez a mai "evilágiság" egy hosszú elvilágiasodási folyamatnak az eredménye. A tudományos felfedézésekkel az ember megfosztotta a természetet a mítoszoktól, fátum-talanította a történelmet. Az elvilágiasodás kezdetben az antiklerikalizmushoz és a vallásellenes fanatizmushoz kapcsolódott; társadalmi következménye az államok laicizálódása, Európában a közélet elkereszténytelenedése volt. Végső következménye pedig az lett, hogy a vallás a magánéletbe szorult vissza. Természetesen, ennek az összetett jelenségnek elemzésekor rá kell mutatni a kereszténység, az Egyház hibáira is: a világi (evilági) hatalom és a lelki "hatalom" túlságos összefonódása, az egyháziak ellenséges magatartása a tudományos felfedezésekkel szemben, stb. részben megmagyarázza azt, hogy az elvilágiasodásra ateista ideológia épült, vagyis hogy a "sécularisation"-ból "sécularisme" lett, zárt világnézet, új vallás.Nos. A Jézus Krisztus követő ebben a világban kisebbségben van. Miért? Mert mindaz a kisebbséget jelenti, aki a meglévő hatalomban nem tudja érvényesíteni akaratát, már pedig, gazdagság, pénz és hatalom nélkül senki se tudja érvényesíteni akaratát e világban.
A tanítványok ezt mondják: "Mi elhagytunk mindent, és követtünk téged." Mt 19,27
Majd megkérdezik a tanítványok, most, hogy szegények, gyengék és bolondok lettek a világ szemében, "mi lesz, hát a jutalmunk?"
Jézus Krisztus így válaszol:
"A megújult világban, amikor az Emberfia beül dicsőségének királyi székébe, ti is tizenkét királyi székbe ültök, és ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse felett. És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet." (Mt 19,28-29)
Jézus Krisztus nem akarta, hogy tanítványai rendszert építsenek, hanem ezt mondta:
"Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé." Mt 10,16
"Óvakodjatok az emberektől, mert átadnak a törvényszékeknek, és megkorbácsolnak zsinagógáikban, sőt helytartók és királyok elé hurcolnak énmiattam." Mt 10,17-18
"Kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket; átadnak benneteket a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek titeket az én nevemért." Lk 21,12
Tehát Jézus Krisztus parancsát teljesítve ebben a mostani világban, az életünkben két fő szempontnak kell érvényesülnie, amely tevékenységünket és helyzetünket határozza meg. Egyik a másikból következik.
Egyszer: "Mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért." Lk 21,17
Másodszor: "Amit mondok néktek, a háztetőkről hirdessétek, és ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik." (Mt 10,27-28)
Tehát, hirdessétek, amit mondok néktek, de tudjátok meg gyűlölni fognak titeket, az én nevemért, mert azt mondjátok, amit én mondtam nektek. És mégse azzal törődjetek, hogy ebben a világban üldözöttek lesztek, hanem inkább meneküljetek egyik városból a másikba, csak hirdessétek az én nevemet.
A Mennyek Országa betört Babilonba. Jézus Krisztus a Mennyek Országának királya és hadseregének parancsnoka, gyenge kisbabaként megszületett, majd ezt mondja, miután a halálból feltámadott:
Legyőztem a világot!
A Mennyek Országa nem a kiépített rendszerekben van, hanem Közöttünk, akik az Ő nevét segítségül hívjuk. A Mennyek Országa Jézus Krisztus nevében való hitben, vagyis Jézus Krisztus Testében, a szeretetben megélt közösségben van. Ehhez nem kell gyülekezetet, egyházat alapítani, ehhez csak hinni és szeretni kell, egymást.
A gonosz annyira kifinomult, olyan mesterien szedi rá a keresztény híveket is, hogy elaltassa őket.
Valahol valaki - Zimányi Józsi bácsi - azt mondta, ha nem üldöznek engem, jaj nekem! Mert tévútra tévedtem!
Ha a gonosz békén hagy téged, jaj neked, mert már megnyugodott felőled. Addig lehetünk nyugodtak, amíg valóban üldözést, megvetést szenvedünk Jézus Krisztus neve miatt. És ez igaz akkor is, ha intézményekben gondolkozunk. Jaj a keresztény vallási intézményeknek, ha békét és fegyverszünetet kötött a világi hatalommal. Mert akkor már nem Jézus Krisztus nevét hirdeti az az intézmény, hanem valami egészen mást.
Ki lehet magyarázni eme feltevésemet okosnak tűnő érvekkel. Hivatkozni, évszázadokra, sőt évezredekre.
De ettől még Jézus Krisztus szavának lesz igaz.
Krisztus Teste soha sem békélhet meg a világgal. Mi dolga Krisztus Testének a világgal, azzal a világgal, amit Isten már megítélt? Itt a Földön, a Mennyek Országa, Krisztus Testében van. Egy másik világ, a földi világban.
Jézus Krisztus nem mennyei hadsereggel jött legyőzni e földi világot, Babilont. Hanem gyenge emberként.
Követőinek e Földön hagyta Testét. Azt mondta, vegyétek és egyétek. Magyarul: szolgáljatok egymásnak szeretetben! Ti vagytok a Test! Egyétek egymást!
De a Testnek van Feje, amely most az Atyánál van, és eljön az Ő ideje, amikor egyesül a Test és a Fej, örökre.
Nem vallási intézmény fog egyesülni a Fejjel, hanem Krisztus Teste, vagyis az elhívott szent nép. Ez pedig a nevén nevezve, a maradék. Más néven a mennyei Izrael. Nem pedig egyetlen egy vallási intézmény tagjai.
A könyv írója ezt írja, a 90. oldalon: "Az Isten országa (??? ezt a sok kérdőjelet én tettem ide) részben a változó világhoz van kötve, hiszen polgárai egyúttal ennek a világnak a polgárai."
Ez a gondolat nem igaz, mert Jézus viszont ezt mondta: "Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól." Jn 17,14-15
Jézus szava mindig igaz, és igaz fog maradni. "Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha e világból valók volnátok a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ." Jn 15,18-19
"Aki engem gyűlöl, gyűlöli az én Atyámat is." Jn 15,23
"Gyűlölnek engem ok nélkül." Jn 15,25
Amíg a keresztények - akár intézményesítetten is - kisebbségben vannak, üldözést szenvednek, jó úton járnak. Hiszen Babilonban vannak, mi más történhetne velünk?
Jézus mondja: "Többé nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!" Jn 17,11
Maradjon Egy, a Mennyek Országa, idelent a Földön! Ne hatalmi vágyaktól összetört, képmutató emberi, egymással rivalizáló vallási egyházi intézményekben gondolkozzunk mi keresztények. Hol van a szent maradék megfogalmazás a mai teológiákból? Ha a keresztények azért küzdenek, hogy elfogadja őket a világ, rendszereket építgethessenek, hatalmi erőt képviselhessenek, békében hagyják őket, városukban, ahol élnek, Igét hirdethessenek, minden üldöztetés nélkül, hová lesz életükből Uruknak, Jézus parancsának következménye? Ha erre az útra tévedünk, mind inkább csak gonoszabbak lennénk. Egyre lanyhábbak, az Igazság hirdetésében. Még ha kezdetben a mi keresztény intézmény rendszereink sokasága oly sok jót adna is a világnak!
Bárhogyan is, bármilyen vallási intézményrendszerbe akarna menekülni az igaz hívő, az üldözések elől, nem menekülhet! Legfeljebb is, csak vándorolhat e Földön élve! Mint a menekültek.
Most ennyi jutott eszembe. Persze tudom én, hogy egy katolikus jezsuita könyvét olvasom.
bogi
2012. január 27., péntek
2012. január 25., szerda
Az ember világa 2. rész
Szabó Ferenc: Az ember és világa
I. rész Istennel vagy Isten nélkül?
Idézetek Marx abszolút ateizmusa című részből
(A könyvből vett idézeteket középre rendeztem, a hozzáfűzött gondolataimat alatta széles sorban.)
Természetesen különválasztva és együtt is lehet vizsgálni a gazdaságra gyakorolt hatását az egyéni hitből fakadó szorgalomnak, tudásnak, akaratnak, amelyből hiszem, hogy a demokratikus szabadságjogok is erednek, valamint az egyéni hit intézményi eredményeit. Én hiszem, hogy mind az egyéni hit, mint a vallási intézményrendszer társadalomépítőek, ezért hasznosak. Szerintem kölcsönösen egymást támogatják. Marx, amikor a túlvilágról szól, hogy a hívő ember odafelé gyűjt, állításával ellentétben az semmiképpen nem destruktív erre a világra. Sőt! Nekünk hívőknek Isten felé a Földön élve olyan jó cselekedeteket kell áldoznunk, ami a társadalomra hasznos, pozitív értékkel bír. Mindezt pedig, viszonzatlanul, hogy valamiképpen azt a mennyei jutalmat megkapjuk.
A sajnálatos túlkapások, bűnök, keresztesháborúk sem támogatják Marx állítását, hogy a vallásban található gazdasági-politikai elidegenedés gyökere. A negatív példák éppen megerősítik, hogy sajnos a vallási intézmények gazdasági és politikai tényezők világunkban.
Azért mondom, hogy sajnos, mert habár eredményét tekintve modern világunkban egyre tisztább a vallási intézmények társadalmi haszna, de még mindig ezer játszma eszköze lehet. Hiszen, az ember még mindig a bűn alá van rekesztve. Ezzel a tézissel Marx nem számolt - hiszen nem volt, nem szerepeltethette - ideológiájában azt a teológiai fogalmat, hogy bűn. Számunkra, akik a kommunizmusból jöttünk, azonban tény, hogy a kommunisták is, pontosan ugyanazokat a hibákat, gazdasági, politikai, emberi tragédiákat követik el, vagyis Isten és emberek előtti bűnöket, mint az általa kiirtásra ítélt vallások.
Azt is tudjuk, hogy minden vallás másképpen hat az adott fennálló társadalmi rendszerre, ismerjük a hindu és a buddhizmus vallás hatásait saját társadalmukra, mint ahogy a keresztény vallások gazdasági, politikai és szociális térre gyakorolt hatásait is. A keleti vallások passzívizálnak (ezt a szót most találtam ki), a keresztény vallások aktivizálnak. Pl.: Jót tenni másokért, betegségeket gyógyítani, bajokat orvosolni, elvek alapján.
Marx úgy látom, túlságosan is inkább a kereszténységre fókuszált, noha a világ összes vallását, mint egy egységbe tartozókat szánja törlendőnek.
A másik megfogalmazás, ami tetszett: az emberek világának képmását
Ez később is elő fog még bukkanni. Jó lesz tarsolyunkban tartani.
Tehát, Marx szerint az egész ügy, nem szól másról, mint az emberek világának képmása körüli vitáról. Ő a képmást kívánja lecserélni, Istenről valami másra. Kifejti, hogy mire.
Idézek tovább a könyvből:
Az, hogy ezen közben a keresztényeknek néha állást kell foglalniuk egyes társadalmi kérdésekben, inkább mellékes kérdés. Hiszen nem erre az ideig óráig szóló földi életre rendezkednek be, de érdekük, hogy minden ember a lehető legnagyobb áldásban, békében, és boldogságban élje le földi életét. A keresztények igenlik az életet, és támogatják. Ezért a társadalmi vitákban a közjót tartják szem előtt, amellett foglalnak állást.
A megalázkodás, alázat, alávetettség, amelyet Marx alantas tulajdonságnak vél, a társadalmi békét szolgálja. Mi hisszük, hogy minden Isten kezében van. Neki van lehetősége, módja beavatkozni folyamatokba. Azért azt tudni kell, hogy Isten azért avatkozik be a mi földi társadalmi, gazdasági életünkbe, hogy minél jobban hirdettessék az evangélium. Istennek nem célja egyetlen egy ember szenvedése sem. Saját gyermekeinek szenvedése, pedig kifejezetten fájdalmasan érinti. Hogy Isten hosszú tűrő, és sokáig visszafogja kezét, hogy a bűnösöket megbüntesse, inkább az Ő határtalan kegyelmének, és bölcsességének a titka. Mi, akik szenvedünk a bűnösök miatt, imádkozunk értük. Mert nem szeretnénk számukra az Istentől jövő büntetésüket. Ezek komoly dolgok és egy komoly hívő ezt tudja. Egyetlen egy keresztény hívő sem kívánja nyomorgatóik halálát, de nem mazochista, a saját szenvedését sem kívánja, a társadalmi békét, megbékélést sürgeti a maga módján. Többnyire imával, böjttel, de ha szükséges és van rá módja, mert meghallgatják figyelmeztetéssel. Figyelembe kell venni, hogy általában a hatalmon lévők nem hívő emberek. Tehát a hívő ember szava is körülbelül ennyit ér a szemükben. Semmit. Tehát Marx azon támadása, hogy a hívő emberek megalkudnak, a szegények kárára, téves, mivel a hívő embereknek nincs hatalmuk a hatalomban.
Persze, ha egy keresztény vallási intézmény az uralkodó elit vagy annak egy része egy államban, mint, hogy a történelemben láthattuk sokszor, akkor Marx állítása igaz lehet, de abból is csak annyi, hogy a vallási intézmény a hatalomban mindig képmutató. Soha sem a keresztény értékek mentén halad, hanem a hatalom megtartásán. Annak minden megalkuvó manőverezésével együtt.
Ezt minden vidéken lakó hívő - sajnos - tudja. És - remélem - senki sem dédelget hiú ábrándokat, hogy ezen a Földön lakva, mi emberek egyszer megvalósíthatjuk, a hatalom nélküli hatalmat, amely jó lesz, kegyes minden állampolgárához. Ennek a világnak a szelleme, ugyanis Babilon, soha sem fog tudni jó lenni. Ha valaki azt mondja, hogy de igen, akkor tudhatjuk, benne az antikrisztus szelleme lakik, vagy legalábbis megtévesztette. Sose felejtsük el, hogy Babilont Isten már elítélte. Hogy mikor fogja Isten a büntetést végrehajtani, az Ő szuverenitása. Isten nekünk azt parancsolta, "menjetek ki Babilonból, hogy ne legyetek részesei bűneinek".
Fogok még erről írni, most gondolat ébresztőnek ennyi. Mert persze sok kérdést felvet ez bennünk. Hová menjünk Babilonból? És akkor mégis, hogyan viszonyuljunk a saját nemzetünk politikai kérdéseihez?
Ahogy Jézus mondta: legyetek okosak, mint a kígyó, de szelídek mint a galambok. Magyarul: legyetek jó diplomaták. Többre azonban most még - földi életetek során - ne számítsatok, mert még Babilon uralkodik a világon, de jön majd a Király, valóságosan és hatalommal, a felhőkből (a mennyekből), Aki örökre megszünteti Babilont.
Folytatom a könyv olvasását.
I. rész Istennel vagy Isten nélkül?
Idézetek Marx abszolút ateizmusa című részből
(A könyvből vett idézeteket középre rendeztem, a hozzáfűzött gondolataimat alatta széles sorban.)
"Marx számára a radikális megoldás a következő: Amily mértékben a múlt század úgy fogta fel az istenek világát mint az emberek világának képmását, oly mértékben már megkezdte a vallásos felépítmény lerombolását. Az emberiség feladata most az, hogy teljesen befejezze ezt a folyamatot: vagyis, hogy végleg felszámolja az álmok beteges világát és végleg berendezkedjék a földön, amely az egyedüli valóság. Az embernek semmi köze Istenhez és a túlvilághoz. De ezt a feladatot csak úgy lehet elvégezni, hogy a vallási elidegenedés gyökereit, a gazdasági-politikai elidegenedést megszüntetik." (70-71. old)Tetszik ez a megfogalmazás, hogy a vallás gazdasági-politikai elidegenedést okoz. Persze, aki csak kicsit is ismeri a történelmet, vagy a vallástörténelmet, pontosan tudja, hogy ez nem így van. Az egyházi intézményeknek - kiragadva gondolok most a katolikus bencésekre, vagy a protestáns szorgalmas puritánokra - hatalmas gazdaság élénkítő hatásuk volt. Vagy gondoljunk a protestáns gyökerű Németországra, vagy Amerikára, amely a gazdasági és politikai megalapozását a kimenekülő protestáns vallási üldözötteknek köszönheti.
Természetesen különválasztva és együtt is lehet vizsgálni a gazdaságra gyakorolt hatását az egyéni hitből fakadó szorgalomnak, tudásnak, akaratnak, amelyből hiszem, hogy a demokratikus szabadságjogok is erednek, valamint az egyéni hit intézményi eredményeit. Én hiszem, hogy mind az egyéni hit, mint a vallási intézményrendszer társadalomépítőek, ezért hasznosak. Szerintem kölcsönösen egymást támogatják. Marx, amikor a túlvilágról szól, hogy a hívő ember odafelé gyűjt, állításával ellentétben az semmiképpen nem destruktív erre a világra. Sőt! Nekünk hívőknek Isten felé a Földön élve olyan jó cselekedeteket kell áldoznunk, ami a társadalomra hasznos, pozitív értékkel bír. Mindezt pedig, viszonzatlanul, hogy valamiképpen azt a mennyei jutalmat megkapjuk.
A sajnálatos túlkapások, bűnök, keresztesháborúk sem támogatják Marx állítását, hogy a vallásban található gazdasági-politikai elidegenedés gyökere. A negatív példák éppen megerősítik, hogy sajnos a vallási intézmények gazdasági és politikai tényezők világunkban.
Azért mondom, hogy sajnos, mert habár eredményét tekintve modern világunkban egyre tisztább a vallási intézmények társadalmi haszna, de még mindig ezer játszma eszköze lehet. Hiszen, az ember még mindig a bűn alá van rekesztve. Ezzel a tézissel Marx nem számolt - hiszen nem volt, nem szerepeltethette - ideológiájában azt a teológiai fogalmat, hogy bűn. Számunkra, akik a kommunizmusból jöttünk, azonban tény, hogy a kommunisták is, pontosan ugyanazokat a hibákat, gazdasági, politikai, emberi tragédiákat követik el, vagyis Isten és emberek előtti bűnöket, mint az általa kiirtásra ítélt vallások.
Azt is tudjuk, hogy minden vallás másképpen hat az adott fennálló társadalmi rendszerre, ismerjük a hindu és a buddhizmus vallás hatásait saját társadalmukra, mint ahogy a keresztény vallások gazdasági, politikai és szociális térre gyakorolt hatásait is. A keleti vallások passzívizálnak (ezt a szót most találtam ki), a keresztény vallások aktivizálnak. Pl.: Jót tenni másokért, betegségeket gyógyítani, bajokat orvosolni, elvek alapján.
Marx úgy látom, túlságosan is inkább a kereszténységre fókuszált, noha a világ összes vallását, mint egy egységbe tartozókat szánja törlendőnek.
A másik megfogalmazás, ami tetszett: az emberek világának képmását
Ez később is elő fog még bukkanni. Jó lesz tarsolyunkban tartani.
Tehát, Marx szerint az egész ügy, nem szól másról, mint az emberek világának képmása körüli vitáról. Ő a képmást kívánja lecserélni, Istenről valami másra. Kifejti, hogy mire.
Idézek tovább a könyvből:
"A vallási nyomor egyrészt a valódi nyomor kifejezése, másrészt tiltakozás a valódi nyomor ellen. A vallás a nyomorba sújtott teremtmény sóhaja, a szívtelen világ szíve, a szellem nélküli kor szelleme: ópium a népnek... Ezért a vallás eltűnése, vagyis a nép illuzórikus boldogságának eltűnése, igazi boldogságának követelménye... A vallás valótlan nap csupán, amely mindaddig az ember körül forog, míg nem az ember forog önmaga körül."(K. Marx, Contribution a la critique de la philosophie du droit de Hegel, trad. Molitor, Oeuvres philosophiques, I, p. 84.)
A valláskritika lényege tehát ez: az ember alkotja vallását és nem a vallás az embert. A vallás amolyan melléktermék: a beteg organizmus váladéka, "ideológia". A való ember egy konkrét államban, társadalomban él: "az ember nem más mint az ember világa, állam és társadalom. Az állam és a társadalom hozza létre a vallást, a világról alkotott téves felfogást, mivel maguk is hamis világot alkotnak." (K. Marx, Contribution a la critique de la philosophie du droit de Hegel, trad. Molitor, Oeuvres philosophiques, I, p. 84.)
A vallás kritikája tehát Marx szerint csak akkor lesz teljes, ha a filozófiákat, az ideológiákat, az államot is kritikának vetettük alá és megmutattuk minden elidegenedés gyökerét, a proletariátus kizsákmányolását és ennek alapját, a magántulajdon rendszerét. E kritika végén eljutunk ahhoz a szemlélethez, amelynek középpontjában az ember áll. "A vallás kritikája ebben a tanításban tetőződik be: az ember számára az ember a legfőbb lény." (K. Marx, Contribution a la critique de la philosophie du droit de Hegel, trad. Molitor, Oeuvres philosophiques, I, p. 97. 1.)
Marx megőriz valamit Hegel és Feuerbach gondolatából, akik szerint a kereszténység az abszolút vallás. E kifejezés kettőt jelent: egyrészt a kereszténység magában foglalja az ősi vallások törzsi és nemzeti sajátosságait, de úgy, hogy csak azt őrzi meg, ami egyetemes; másrészt a kereszténységben a legmagasabb fokra emelkedett egy másik világ, a mennyek országa iránti nosztalgia. Amikor ezt az elképzelt "árnyék-világot" teszi meg az ember igazi hazájának, a kereszténység - éppen tökéletes transzcendenciája által - elméletben a vallás kvintesszenciáját valósítja meg, vagyis az ember tökéletes elidegenítését. Egyik híres cikkében (1847) Marx így akarja leleplezni a kereszténység szociális tanításának abszurditását: "A kereszténység szociális tanai igazolták az antik rabszolgaságot, dicsőítették a középkori jobbágyságot és a szükségnek megfelelően ma is szentesítik a proletariátus elnyomását, jóllehet néha egy kis lelkiismeret furdalást mutatva. A kereszténység szociális elvei azt hirdetik, hogy az uralkodó osztály és az elnyomott osztály kettőssége szükségszerű, és az elnyomottak érdekeit legfeljebb úgy képviselik, hogy az elnyomóknak ezt hirdetik: legyetek szeretettel a nyomorgók iránt. A kereszténység szociális elvei a másvilágra helyezik át az igazságszolgáltatást és így szentesítik minden földi igazságtalanság folytatását. A kereszténység szociális elvei kijelentik, hogy az elnyomók gaztettei az elnyomottak iránt vagy az eredeti bűn meg a személyes bűn miatt kijáró igazságos büntetések, vagy pedig az Úr által küldött megpróbáltatások, aki végtelen bölcsességében így akarja üdvözíteni a lelkeket. A kereszténység szociális elvei a gyávaságot, az önmegvetést, a megalázkodást, az alávetettséget, az alázatosságot, egyszóval mindenfajta 'alantas' tulajdonságokat sürgetnek... A kereszténység szociális elvei alattomosak, a proletariátus forradalmi." (E szöveget lásd M Rubel-nél, Karl Marx, Pages choisies pour une éthique socialiste, Edit, Riviere, p. 188. Idézi Morel, Études, févier 1965, p. 163.) (72,73,74)
"Az előző vázlatos kép is világosan jelzi: a marxi ateizmus abszolút. Miután a kereszténység eltűnt, már semmiféle vallásnak nem lesz helye, még az "Emberiség" vallásának sem, amelyről Feuerbach és néhány filantróp álmodozott. Marx szemében a nietzschei gondolat: "Isten meghalt" ugyancsak a divatját múlt ideológiákhoz tartozik és csak arra jó, hogy elkendőzze az igazi problémákat. Hogyan halhatna meg Isten, ha nem létezik, ha sohasem létezett? Nem Isten tűnik el a világból, hanem az isteneszme, egy bizonyos istenkép. A vallás eltüntetése tehát nem az értelmi tevékenység célja, hanem annak normális következménye. A társadalmi gazdasági elidegenedés (kizsákmányolás) megszűnése természetszerűen megszünteti majd a vallást is."Nos. Idézve: "A kereszténység szociális tanai igazolták az antik rabszolgaságot, dicsőítették a középkori jobbágyságot és a szükségnek megfelelően ma is szentesítik a proletariátus elnyomását, jóllehet néha egy kis lelkiismeret furdalást mutatva." A keresztény hívők, tisztelik uralkodójukat. Az nem azt jelenti, hogy mindig mindennel egyetértenek. De azt vallják, hogy ebben a földi létben, adjuk meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené. Segítsük a szegényeket, árvákat, özvegyeket, betegeket. Minden rászorulót, erőnkhöz, szeretetünkhöz mérten. A keresztények, nem azért vannak a Földön, hogy rendszereket hozzanak létre, hanem, hogy hirdessék Jézus Krisztus Igazságát. Életünk egy nagy felkiáltó jel a világban. Amely felhívás, hogy elgondolkozzanak a még Istennel nem találkozott emberek a haláluk utáni helyzetükről.
Az, hogy ezen közben a keresztényeknek néha állást kell foglalniuk egyes társadalmi kérdésekben, inkább mellékes kérdés. Hiszen nem erre az ideig óráig szóló földi életre rendezkednek be, de érdekük, hogy minden ember a lehető legnagyobb áldásban, békében, és boldogságban élje le földi életét. A keresztények igenlik az életet, és támogatják. Ezért a társadalmi vitákban a közjót tartják szem előtt, amellett foglalnak állást.
A megalázkodás, alázat, alávetettség, amelyet Marx alantas tulajdonságnak vél, a társadalmi békét szolgálja. Mi hisszük, hogy minden Isten kezében van. Neki van lehetősége, módja beavatkozni folyamatokba. Azért azt tudni kell, hogy Isten azért avatkozik be a mi földi társadalmi, gazdasági életünkbe, hogy minél jobban hirdettessék az evangélium. Istennek nem célja egyetlen egy ember szenvedése sem. Saját gyermekeinek szenvedése, pedig kifejezetten fájdalmasan érinti. Hogy Isten hosszú tűrő, és sokáig visszafogja kezét, hogy a bűnösöket megbüntesse, inkább az Ő határtalan kegyelmének, és bölcsességének a titka. Mi, akik szenvedünk a bűnösök miatt, imádkozunk értük. Mert nem szeretnénk számukra az Istentől jövő büntetésüket. Ezek komoly dolgok és egy komoly hívő ezt tudja. Egyetlen egy keresztény hívő sem kívánja nyomorgatóik halálát, de nem mazochista, a saját szenvedését sem kívánja, a társadalmi békét, megbékélést sürgeti a maga módján. Többnyire imával, böjttel, de ha szükséges és van rá módja, mert meghallgatják figyelmeztetéssel. Figyelembe kell venni, hogy általában a hatalmon lévők nem hívő emberek. Tehát a hívő ember szava is körülbelül ennyit ér a szemükben. Semmit. Tehát Marx azon támadása, hogy a hívő emberek megalkudnak, a szegények kárára, téves, mivel a hívő embereknek nincs hatalmuk a hatalomban.
Persze, ha egy keresztény vallási intézmény az uralkodó elit vagy annak egy része egy államban, mint, hogy a történelemben láthattuk sokszor, akkor Marx állítása igaz lehet, de abból is csak annyi, hogy a vallási intézmény a hatalomban mindig képmutató. Soha sem a keresztény értékek mentén halad, hanem a hatalom megtartásán. Annak minden megalkuvó manőverezésével együtt.
Ezt minden vidéken lakó hívő - sajnos - tudja. És - remélem - senki sem dédelget hiú ábrándokat, hogy ezen a Földön lakva, mi emberek egyszer megvalósíthatjuk, a hatalom nélküli hatalmat, amely jó lesz, kegyes minden állampolgárához. Ennek a világnak a szelleme, ugyanis Babilon, soha sem fog tudni jó lenni. Ha valaki azt mondja, hogy de igen, akkor tudhatjuk, benne az antikrisztus szelleme lakik, vagy legalábbis megtévesztette. Sose felejtsük el, hogy Babilont Isten már elítélte. Hogy mikor fogja Isten a büntetést végrehajtani, az Ő szuverenitása. Isten nekünk azt parancsolta, "menjetek ki Babilonból, hogy ne legyetek részesei bűneinek".
Fogok még erről írni, most gondolat ébresztőnek ennyi. Mert persze sok kérdést felvet ez bennünk. Hová menjünk Babilonból? És akkor mégis, hogyan viszonyuljunk a saját nemzetünk politikai kérdéseihez?
Ahogy Jézus mondta: legyetek okosak, mint a kígyó, de szelídek mint a galambok. Magyarul: legyetek jó diplomaták.
Folytatom a könyv olvasását.
Zsoltárok 148.
Dicsérjétek az URat!
Dicsérjétek az URat,
ti mennyeiek,
dicsérjétek a magasságban!
Dicsérjétek őt, ti angyalai mind,
dicsérje őt minden serege!
Dicsérje őt a nap és a hold,
dicsérje minden fényes csillag!
Dicsérjék őt az egek egei,
még a vizek is ott fönn az égben!
Dicsérjék az Úr nevét,
mert ő parancsolt, és azok létre jöttek,
mindörökre helyükre állította őket,
rendelkezést adott,
melytől nem térnek el.
Dicsérjétek az URat, ti földiek,
ti tengeri szörnyek, az egész óceán!
Tűz és jégeső, hó és köd,
parancsát teljesítő szélvihar,
ti hegyek és halmok mindnyájan,
gyümölcsfák és cédrusok,
vadak és egyéb állatok,
csúszómászók és szárnyaló madarak,
ti földi királyok és minden nemzet,
vezérek és földnek bírái,
ti ifjak a leányokkal,
öregek a fiatalokkal együtt
dicsérjétek az ÚR nevét!
Mert csak az ő neve magasztos,
fensége a föld és az ég fölé emelkedik.
Megnöveli népe hatalmát,
dicsővé teszi minden hívét,
Izráel fiait, a hozzá közel álló népet.
Dicsérjétek az URat!
2012. január 24., kedd
Az ember világa 1. rész
Szeretem a filozófiát. Így hát Kozma Imre atya 2011 karácsonyi könyvajánlása: Szabó Ferenc: Az ember és világa című könyv (Kiadó, Magyar Máltai Szeretetszolgálat, Budapest 2011) kedvemre való.
A könyv írói ajánlása 1969 karácsonyán készült, tehát az írás nem mai darab, mégis már az elején megállapíthattam, mai korunkban is érvényes üzenete van.
A filozófia elgondolkoztat, és egyben megdöbbent, hogy milyen mély változásokat elindító hatása lehet egy-egy ember megfogalmazott gondolatának az egész világra. Vagy lehet a filozófus csak a változó világ rezdüléseit írja le, rendezi rendszerbe, miközben annak teljesen híve lesz?
A könyvben még nem jutottam messzire, azonban megállapíthatom, hogy eddig jó. Aki érdeklődik egy keresztény jezsuita gondolataira a filozófiai áramlatokról, annak mindenképpen ajánlom olvassa el. Gondolatébresztő, elgondolkodtató, letisztázó.
Én már eddigi életem során nagy vonalakban átrágtam magamat a nagyobb filozófiai rendszereken, de ilyen kereken egy fejezetbe foglalva a modern ateizmust még nem láttam. Főképpen, hogy - számomra is - a leglényegesebb pontjánál fogta meg őket az író, Isten és az ember viszonyában. Szerintem jó.
I. fejezet Istennel, vagy Isten nélkül?
1. rész A problematikus ember
A fejezetben szó van, Voltaire-ről Feuerbach-ról, Nietzsche-ről, Comte-ról és Marx-ról
E témából idézek most, a 63,64,65,66 oldalakat.
"Comte szerint tehát az ateisták (és a panteisták) a teológiai szellem utolsó megtestesítői. Ő maga túl akar menni az ateizmuson, hogy véglegesen felszámolja az istenhitet. Az Isten uralma helyébe az emberiség, a felnőtté vált emberek uralmát kell állítani. Istent nem tagadni kell, hanem helyettesíteni. Miután kizártuk Istent, gyorsan helyettesítenünk kell, mert ha az "interregnum" elhúzódik, ez végzetes lehet. Csak azt rombolja le az ember véglegesen, amit helyettesít. "E maxima szerint a katolicizmust helyettesíteni kell, mert különben vég nélkül elhúzódik szégyenletes haldoklása."
Dehát mit akar Comte a keresztény Isten helyébe állítani? Az Emberiséget! Az Emberiség az egyetlen igazi, nagy létező, amelynek szükségszerűen tagjai vagyunk. (Ismét csak Feuerbach eszméire kell gondolnunk!) Comte még jövendöl is: "Jönni fog a nap, amikor majd a párizsi Notre-Dame a nagy nyugati Templom lesz": az új vallás oltárán az emberiség szobra áll, és az új isten lábánál hever a legyőzött régi Isten. Az Emberiség helyettesíti tehát Ábrahám és a metafizikusok elűzött Istenét.
Comte maga használja e vallásos terminológiát. Egyébként megszerkesztette a "Pozitivista katekizmus"-t is. Az "Isten rabszolgáit" az Emberiség szolgái helyettesítik, akik majd megszervezik az igazi Gondviselést; eltávolítják a régi vallás híveit mint zavargókat és rendbontókat.
Comte élete vége felé egyre inkább a gyakorlati, a politikai élet felé fordul. "A pozitiv politika rendszere" című munkájában egészen határozottan kizárja a közélet irányításából mint maradiakat és rendbontókat, a katolikusokat, protestánsokat és deistákat, vagyis "az Isten mindenfajta rabszolgáit". Az új Isten, az Emberiség, nem pontosan ugyanaz az "Emberiség", amelyről Feuerbach beszélt. Comte-nál ugyanis nem valami misztikus, meghatározatlan emberiségről van szó, nem olyan eszméről, amely magában foglalja az Isten attribútumait, hanem egy hatalmas organizmusról, amelynek tagjai mi vagyunk, az egymásután következő nemzedékek egyedei. Igaz, ennek az organizmusnak nem lesz mindenki integráns része: a bűnözők, még ha nagy történelmi személyiségek voltak is (például Néró, Robespierre, Napóleon), ki vannak zárva a nagy Lényből, mert ezek megzavarják az emberi harmóniát. Ugyanígy kizáratnak a paraziták is, akik semmi pozitívumot nem adnak át az utókornak, akik nem segítik előre a fejlődést. Végeredményben az új Isten ugyanazt a szerepet tölti be, mint a régi, következtet Comte: "benne élünk, mozgunk és vagyunk"; ő szeretetünk központja. Akinek ez az Isten a szívét lefoglalta, nem kívánkozik vissza a régi rabszolgaságba.
Comte hatása igen nagy volt, főleg Franciaországban. A modernista A. Loisy valláskritikájában a pozitivizmust követi. Alain, az egyik legharciasabb francia filozófus is úgy tiszteli Comte-ot, mint valami istent.
Feuerbach, Nietzsche és Comte ateizmusának közös jellemzője az, hogy az embert illetve az emberiséget állítják az Isten helyébe. E három gondolkodóval Nyugat-Európa elfordul keresztény hagyományaitól. De amikor az élő Isten helyébe az ember kerül és amikor kimondják, nincs más csak a föld, elkezdődik az ember szétesése is. Feuerbachnál és Comte-nál az Emberiség kultusza még vallásos jellegű és egészen "ártatlannak" tűnik. De Nietzsche hatalomra törő Übermensch-e, amikor teljes szabadságot követelve magának túlteszi magát a jó és a rossz határain ("Ha Isten nincs, minden megengedett"), már "előképe" a hitleri embernek. Csakugyan - Lukács Györgynek igazat adhatunk - Nietzsche filozófiája távoli előkészítője volt a fajelméletnek, tehát a tömegirtó módszerek bevezetésének is. Valóban mindebben az ateizmusnak csak mellékes szerepe lenne, ahogy ezt Lukács György állítja?"
Folytatom.
A könyv írói ajánlása 1969 karácsonyán készült, tehát az írás nem mai darab, mégis már az elején megállapíthattam, mai korunkban is érvényes üzenete van.
A filozófia elgondolkoztat, és egyben megdöbbent, hogy milyen mély változásokat elindító hatása lehet egy-egy ember megfogalmazott gondolatának az egész világra. Vagy lehet a filozófus csak a változó világ rezdüléseit írja le, rendezi rendszerbe, miközben annak teljesen híve lesz?
A könyvben még nem jutottam messzire, azonban megállapíthatom, hogy eddig jó. Aki érdeklődik egy keresztény jezsuita gondolataira a filozófiai áramlatokról, annak mindenképpen ajánlom olvassa el. Gondolatébresztő, elgondolkodtató, letisztázó.
Én már eddigi életem során nagy vonalakban átrágtam magamat a nagyobb filozófiai rendszereken, de ilyen kereken egy fejezetbe foglalva a modern ateizmust még nem láttam. Főképpen, hogy - számomra is - a leglényegesebb pontjánál fogta meg őket az író, Isten és az ember viszonyában. Szerintem jó.
I. fejezet Istennel, vagy Isten nélkül?
1. rész A problematikus ember
A fejezetben szó van, Voltaire-ről Feuerbach-ról, Nietzsche-ről, Comte-ról és Marx-ról
E témából idézek most, a 63,64,65,66 oldalakat.
"Comte szerint tehát az ateisták (és a panteisták) a teológiai szellem utolsó megtestesítői. Ő maga túl akar menni az ateizmuson, hogy véglegesen felszámolja az istenhitet. Az Isten uralma helyébe az emberiség, a felnőtté vált emberek uralmát kell állítani. Istent nem tagadni kell, hanem helyettesíteni. Miután kizártuk Istent, gyorsan helyettesítenünk kell, mert ha az "interregnum" elhúzódik, ez végzetes lehet. Csak azt rombolja le az ember véglegesen, amit helyettesít. "E maxima szerint a katolicizmust helyettesíteni kell, mert különben vég nélkül elhúzódik szégyenletes haldoklása."
Dehát mit akar Comte a keresztény Isten helyébe állítani? Az Emberiséget! Az Emberiség az egyetlen igazi, nagy létező, amelynek szükségszerűen tagjai vagyunk. (Ismét csak Feuerbach eszméire kell gondolnunk!) Comte még jövendöl is: "Jönni fog a nap, amikor majd a párizsi Notre-Dame a nagy nyugati Templom lesz": az új vallás oltárán az emberiség szobra áll, és az új isten lábánál hever a legyőzött régi Isten. Az Emberiség helyettesíti tehát Ábrahám és a metafizikusok elűzött Istenét.
Comte maga használja e vallásos terminológiát. Egyébként megszerkesztette a "Pozitivista katekizmus"-t is. Az "Isten rabszolgáit" az Emberiség szolgái helyettesítik, akik majd megszervezik az igazi Gondviselést; eltávolítják a régi vallás híveit mint zavargókat és rendbontókat.
Comte élete vége felé egyre inkább a gyakorlati, a politikai élet felé fordul. "A pozitiv politika rendszere" című munkájában egészen határozottan kizárja a közélet irányításából mint maradiakat és rendbontókat, a katolikusokat, protestánsokat és deistákat, vagyis "az Isten mindenfajta rabszolgáit". Az új Isten, az Emberiség, nem pontosan ugyanaz az "Emberiség", amelyről Feuerbach beszélt. Comte-nál ugyanis nem valami misztikus, meghatározatlan emberiségről van szó, nem olyan eszméről, amely magában foglalja az Isten attribútumait, hanem egy hatalmas organizmusról, amelynek tagjai mi vagyunk, az egymásután következő nemzedékek egyedei. Igaz, ennek az organizmusnak nem lesz mindenki integráns része: a bűnözők, még ha nagy történelmi személyiségek voltak is (például Néró, Robespierre, Napóleon), ki vannak zárva a nagy Lényből, mert ezek megzavarják az emberi harmóniát. Ugyanígy kizáratnak a paraziták is, akik semmi pozitívumot nem adnak át az utókornak, akik nem segítik előre a fejlődést. Végeredményben az új Isten ugyanazt a szerepet tölti be, mint a régi, következtet Comte: "benne élünk, mozgunk és vagyunk"; ő szeretetünk központja. Akinek ez az Isten a szívét lefoglalta, nem kívánkozik vissza a régi rabszolgaságba.
Comte hatása igen nagy volt, főleg Franciaországban. A modernista A. Loisy valláskritikájában a pozitivizmust követi. Alain, az egyik legharciasabb francia filozófus is úgy tiszteli Comte-ot, mint valami istent.
Feuerbach, Nietzsche és Comte ateizmusának közös jellemzője az, hogy az embert illetve az emberiséget állítják az Isten helyébe. E három gondolkodóval Nyugat-Európa elfordul keresztény hagyományaitól. De amikor az élő Isten helyébe az ember kerül és amikor kimondják, nincs más csak a föld, elkezdődik az ember szétesése is. Feuerbachnál és Comte-nál az Emberiség kultusza még vallásos jellegű és egészen "ártatlannak" tűnik. De Nietzsche hatalomra törő Übermensch-e, amikor teljes szabadságot követelve magának túlteszi magát a jó és a rossz határain ("Ha Isten nincs, minden megengedett"), már "előképe" a hitleri embernek. Csakugyan - Lukács Györgynek igazat adhatunk - Nietzsche filozófiája távoli előkészítője volt a fajelméletnek, tehát a tömegirtó módszerek bevezetésének is. Valóban mindebben az ateizmusnak csak mellékes szerepe lenne, ahogy ezt Lukács György állítja?"
Folytatom.
Zsoltárok 138.
Magasztallak, URam, teljes szívemből,
istenekkel szemben is
csak rólad éneklek!
Leborulok szent templomodban,
és magasztalom nevedet
hűséges szeretetedért,
mert mindennél magasztosabbá tetted
nevedet és beszédedet.
Amikor kiáltottam,
meghallgattál engem,
bátorítottál, lelkembe erőt öntöttél.
Téged magasztal, URam,
a föld minden királya,
amikor meghallják szád mondásait.
Énekelni fogok az ÚR útjairól,
mert nagy az ÚR dicsősége.
Bár fenséges az ÚR,
meglátja a megalázottat,
és messziről megismeri a fennhéjázót.
Ha szorult helyzetben vagyok is,
megtartod életemet.
Haragos ellenségeim ellen
kinyújtod kezedet,
jobbod megsegít engem.
Az ÚR javamra dönti el ügyemet.
URam, örökké tart szereteted,
ne hagyd el kezed alkotásait!
istenekkel szemben is
csak rólad éneklek!
Leborulok szent templomodban,
és magasztalom nevedet
hűséges szeretetedért,
mert mindennél magasztosabbá tetted
nevedet és beszédedet.
Amikor kiáltottam,
meghallgattál engem,
bátorítottál, lelkembe erőt öntöttél.
Téged magasztal, URam,
a föld minden királya,
amikor meghallják szád mondásait.
Énekelni fogok az ÚR útjairól,
mert nagy az ÚR dicsősége.
Bár fenséges az ÚR,
meglátja a megalázottat,
és messziről megismeri a fennhéjázót.
Ha szorult helyzetben vagyok is,
megtartod életemet.
Haragos ellenségeim ellen
kinyújtod kezedet,
jobbod megsegít engem.
Az ÚR javamra dönti el ügyemet.
URam, örökké tart szereteted,
ne hagyd el kezed alkotásait!
Az ÚRral
"Mindenkinek, aki kér tőled, adj."
(Lk. 6,30)
Ide tértem vissza. Ha valaki ismeretet kér, ismeretet adok, ha valaki a szeretetemet kéri, szívemet adom, ha valaki két kezem erejét, kezemet adom.
Még eddig nem kért tőlem senki semmit.
Ha jönnek és kérnek, akkor adok.
Ha nincsen, amit kérnek, akkor imádkozom.
"Ingyen kaptátok, ingyen adjátok." (Mt 10,8)
Igen, ebben megnyugodtam most. Kíváncsi leszek ki lesz az első, és mit fog kérni. Írni fogom.
(Lk. 6,30)
Ide tértem vissza. Ha valaki ismeretet kér, ismeretet adok, ha valaki a szeretetemet kéri, szívemet adom, ha valaki két kezem erejét, kezemet adom.
Még eddig nem kért tőlem senki semmit.
Ha jönnek és kérnek, akkor adok.
Ha nincsen, amit kérnek, akkor imádkozom.
"Ingyen kaptátok, ingyen adjátok." (Mt 10,8)
Igen, ebben megnyugodtam most. Kíváncsi leszek ki lesz az első, és mit fog kérni. Írni fogom.
2012. január 23., hétfő
Változás 2.
Először is, és véglegesen: Isten gyermekeként akarom meghatározni magam. Már mint a világnak.
Hiszen önmagam meghatározása önmagam számára nem fontos. Isten számára se fontos, hogy ezt elmondjam. Te meg úgyis tudod, neked minek.
Ennek kimondása a világban szükséges, a világnak fontosabb, minthogy az ember először láthatná.
Viszont a mi sokszínű világunk, olyannyira sokszínű, hogy még ennek a kizárólagos fogalomnak, hogy Isten gyermeke vagyok, több szintje, értelme létezik. Lehet az ember Isten gyermeke, katolikus, protestáns, kisegyházi vagy egyéb szemszögből. Tulajdonképpen mindenki másképpen definiálja. Tehát én most abban nem bonyolódnék - sosem bonyolódtam ilyenbe, mert hasztalan - hogy mások definícióját pontosítgassam, vagy aszerint határozzam meg magam. Én szeretem vidáman megélni a dolgokat.
Tudomásul veszem, hogy egy kizárólagosan és eredendően Istenhez, és Jézus Krisztushoz tartozó fogalmat, politikai, egyházi rendszerek, intézmények önkényesen kisajátítanak maguknak és úgy magyarázzák ahogy az nekik tetszik. Ebből aztán persze a világban sok kalamajka volt, van, és lesz is, de az én vidám felfogásom még ezt is megengedi.
Tudod, amikor azt mondom Isten gyermeke vagyok, hála tölt el. Gondolataimban ezer éveket repülök vissza, Ábrahám közelébe, pontosan oda, amikor Mezopotámiából elindul, mert azt mondta neki az ÚR, 'menj ki hazádból, arra a földre, amelyet mutatok neked'.
Szóval ilyen egyszerűen, így vagyok Isten gyermeke. Szólt hozzám az Isten, és azt mondta: 'menj ki hazádból, és kövess engem.'
Lehet, hogy ez a meghatározásom sok kereszténynek zavaros, túl egyszerű, vagy túl bonyolult. De leírom, mert hogy tudják, én így vagyok Isten gyermeke: Szólt hozzám az Isten. Követtem Őt, amit mondott, hogy megtegyem. Odamegyek, ahová vezet. - És ilyen felfogásomban duplán, triplán Ábrahám utóda vagyok. Nekem ő az atyám, a példaképem. Bolyongok a pusztában, és körbejárom azt a földet, amit Isten nekem és utódaimnak ígért.
Nem gondolom, hogy probléma lenne, ha valaki ezzel nem elégszik meg, és azon esne gondolkozóba, hogy most akkor, vajon egy közösségbe tartozik-e velem? Tudniillik már rájöttem, a nagy, meg kis hivatalos egyházaknak az én meghatározásom elégtelen ahhoz, hogy közösen együtt úrvacsorázzunk. Természetesen elismerik, hogy szent vagyok, de mivel nem felelek meg a saját dogmájuk rendszerének, nem vállalhatnak velem közösséget.
Ez régen fájt nekem.
Most már nem.
És most nagyot sóhajtottam és mosolygok.
Ugyanis rájöttem, hogy Isten ezzel a lehetetlen helyzettel sokkal többet tanítja a hivatalos egyházakba préselődött népét, mint engem. Tehát engem ez - összekacsintós - mosolyra fakaszt, hogy mire nem használja Isten az én - a világból és a hivatalos egyházakból nézve - szomorú áldatlan helyzetemet.
Ábrahámhoz nem szólt sokszor Isten. Hozzám se szól sokat. Ábrahám csak ment, ment, hol a pusztán át, hol Egyiptomba, hol ide, hol oda. Közben tudott bűnöket is elkövetni, boldog lenni, vagy boldogtalan, meggazdagodni és minden egyéb. Egyetlen egy sajátosságát emelnék most ki Isten gyermekségének szempontjából: Ábrahám, egyedül volt.
A közösségben is egyedül vagyunk. Isten előtt mindig egyedül állunk meg. Nem hiszek abban, hogy URam ne bűneinket nézd, hanem egyházad hitét. Nekem vannak személyes bűneim, amiért ítélet jár, vagy megrovás, és nekem van hitem, Jézus Krisztus bűntelen vérébe, amiért bűneim alóli feloldozást, kegyelmet, dicséretet és örökéletet kapok. Így tehát, ahogyan Ábrahám egyedül hallotta meg a hívást, egyedül indult el, - noha mégse, mert a családjával - egyedül hitt, egyedül látta, és egyedül kapta az ígéretet.
Most itthon vagyok. Nem régen jöttem haza a munkanélküli hivatalból. Kb. 50-60 ezer forint összeget fogok kapni három hónapig. Utána semmit. Az egészségügyi hozzájárulást azután magamnak, magam után kell fizetni, ha akarok kapni egészségügyi ellátást. Pontosabban, ha nem kapok munkát, nem lesz fizetésem, akkor valaki másnak kell utánam fizetni, ha még éhen nem haltam. - Na jó, ez vicc volt, de benne lehet a pakliban.
Ügyintézés gyorsan, hamar ment. Vidám és boldog is vagyok. Azt nem tudom miért, de jól érzem magam.
Gondolkozom. Egy új felállás jött el életemben. Valahogy úgy érzem, hogy persze-persze nyugalom van most, de nem lesz ez mindig így, és hamarosan megint magába szippant az ékszíj. Pörgés lesz.
Talán ilyen szempontból jobb is, hogy most csend van és nyugalom.
Szeretek nagy műveket alkotni. Szépen, lassan.
Mi legyen az új címke neve? gondol-gondol
... Nem találtam jobbat, maradok A Pusztában, II. fejezet. Hiszen minden marad a régiben...
sok szeretettel,
bogi
Hiszen önmagam meghatározása önmagam számára nem fontos. Isten számára se fontos, hogy ezt elmondjam. Te meg úgyis tudod, neked minek.
Ennek kimondása a világban szükséges, a világnak fontosabb, minthogy az ember először láthatná.
Viszont a mi sokszínű világunk, olyannyira sokszínű, hogy még ennek a kizárólagos fogalomnak, hogy Isten gyermeke vagyok, több szintje, értelme létezik. Lehet az ember Isten gyermeke, katolikus, protestáns, kisegyházi vagy egyéb szemszögből. Tulajdonképpen mindenki másképpen definiálja. Tehát én most abban nem bonyolódnék - sosem bonyolódtam ilyenbe, mert hasztalan - hogy mások definícióját pontosítgassam, vagy aszerint határozzam meg magam. Én szeretem vidáman megélni a dolgokat.
Tudomásul veszem, hogy egy kizárólagosan és eredendően Istenhez, és Jézus Krisztushoz tartozó fogalmat, politikai, egyházi rendszerek, intézmények önkényesen kisajátítanak maguknak és úgy magyarázzák ahogy az nekik tetszik. Ebből aztán persze a világban sok kalamajka volt, van, és lesz is, de az én vidám felfogásom még ezt is megengedi.
Tudod, amikor azt mondom Isten gyermeke vagyok, hála tölt el. Gondolataimban ezer éveket repülök vissza, Ábrahám közelébe, pontosan oda, amikor Mezopotámiából elindul, mert azt mondta neki az ÚR, 'menj ki hazádból, arra a földre, amelyet mutatok neked'.
Szóval ilyen egyszerűen, így vagyok Isten gyermeke. Szólt hozzám az Isten, és azt mondta: 'menj ki hazádból, és kövess engem.'
Lehet, hogy ez a meghatározásom sok kereszténynek zavaros, túl egyszerű, vagy túl bonyolult. De leírom, mert hogy tudják, én így vagyok Isten gyermeke: Szólt hozzám az Isten. Követtem Őt, amit mondott, hogy megtegyem. Odamegyek, ahová vezet. - És ilyen felfogásomban duplán, triplán Ábrahám utóda vagyok. Nekem ő az atyám, a példaképem. Bolyongok a pusztában, és körbejárom azt a földet, amit Isten nekem és utódaimnak ígért.
Nem gondolom, hogy probléma lenne, ha valaki ezzel nem elégszik meg, és azon esne gondolkozóba, hogy most akkor, vajon egy közösségbe tartozik-e velem? Tudniillik már rájöttem, a nagy, meg kis hivatalos egyházaknak az én meghatározásom elégtelen ahhoz, hogy közösen együtt úrvacsorázzunk. Természetesen elismerik, hogy szent vagyok, de mivel nem felelek meg a saját dogmájuk rendszerének, nem vállalhatnak velem közösséget.
Ez régen fájt nekem.
Most már nem.
És most nagyot sóhajtottam és mosolygok.
Ugyanis rájöttem, hogy Isten ezzel a lehetetlen helyzettel sokkal többet tanítja a hivatalos egyházakba préselődött népét, mint engem. Tehát engem ez - összekacsintós - mosolyra fakaszt, hogy mire nem használja Isten az én - a világból és a hivatalos egyházakból nézve - szomorú áldatlan helyzetemet.
Ábrahámhoz nem szólt sokszor Isten. Hozzám se szól sokat. Ábrahám csak ment, ment, hol a pusztán át, hol Egyiptomba, hol ide, hol oda. Közben tudott bűnöket is elkövetni, boldog lenni, vagy boldogtalan, meggazdagodni és minden egyéb. Egyetlen egy sajátosságát emelnék most ki Isten gyermekségének szempontjából: Ábrahám, egyedül volt.
A közösségben is egyedül vagyunk. Isten előtt mindig egyedül állunk meg. Nem hiszek abban, hogy URam ne bűneinket nézd, hanem egyházad hitét. Nekem vannak személyes bűneim, amiért ítélet jár, vagy megrovás, és nekem van hitem, Jézus Krisztus bűntelen vérébe, amiért bűneim alóli feloldozást, kegyelmet, dicséretet és örökéletet kapok. Így tehát, ahogyan Ábrahám egyedül hallotta meg a hívást, egyedül indult el, - noha mégse, mert a családjával - egyedül hitt, egyedül látta, és egyedül kapta az ígéretet.
Most itthon vagyok. Nem régen jöttem haza a munkanélküli hivatalból. Kb. 50-60 ezer forint összeget fogok kapni három hónapig. Utána semmit. Az egészségügyi hozzájárulást azután magamnak, magam után kell fizetni, ha akarok kapni egészségügyi ellátást. Pontosabban, ha nem kapok munkát, nem lesz fizetésem, akkor valaki másnak kell utánam fizetni, ha még éhen nem haltam. - Na jó, ez vicc volt, de benne lehet a pakliban.
Ügyintézés gyorsan, hamar ment. Vidám és boldog is vagyok. Azt nem tudom miért, de jól érzem magam.
Gondolkozom. Egy új felállás jött el életemben. Valahogy úgy érzem, hogy persze-persze nyugalom van most, de nem lesz ez mindig így, és hamarosan megint magába szippant az ékszíj. Pörgés lesz.
Talán ilyen szempontból jobb is, hogy most csend van és nyugalom.
Szeretek nagy műveket alkotni. Szépen, lassan.
Mi legyen az új címke neve? gondol-gondol
... Nem találtam jobbat, maradok A Pusztában, II. fejezet. Hiszen minden marad a régiben...
sok szeretettel,
bogi
Változás
Kedves Testvérem,
azt mondtad, ha rám gondolsz, mosolyt fakasztok az arcodra.
Ez jó.
Éppen azon gondolkoztam, mi a siker?
Aztán amikor ezen gondolkoztam, végül arra gondoltam, miért gondolkozom én ezen?
Siker?
Manapság használják ezt a szót.
Annak idején tanultuk szociális munkában, hogy a sikert azt másképp kell mérni ezen a területen.
De én már nem fogom meghatározni magam szociális munkásként.
Tehát, azok az ismérvek se lesznek igazak rám, amit a szociális munkában meghatároztunk.
Hogy mi leszek?
Tudom, sokan megkérdezik tőlem. Vagy megkérdeznék.
Tudom, sokan fogják olvasni ezt a bejegyzésem, hogy megtudják.
Hogy mi leszek?
Férjem azt mondta, itt az idő, valósítsam meg az álmaimat.
Álmok?
Megkérdeztem magamtól, mik az álmaim?
Ezen most komolyan elgondolkoztam.
Ebben az országban, az embernek nem szabad, hogy álmai legyenek, különben öngyilkos is lehet.
Én önmagamat, mindig Isten felől határoztam meg, abban nyugodott meg a lelkem.
Hála Istennek Jézus Krisztust követni, e világban sok lemondással jár, ami azt jelenti, hogy egyenes következmény a szegénységre. Igazi szegénységre.
Hála Istennek, engem a szegénység nem borzaszt el. Bizony. Tehát olyan fajta álmaim nincsenek, hogy gazdag legyek. Még hála Istennek, hogy ez így van, mert még rosszabbul érezném magam Magyarországon, ha ilyen lélekkel megszerettem volna gazdagodni.
Tehát. Sok bajuk lesz és volt és van, velem mindenkinek, aki valahogy a hálójába akart engem tenni.
Nagy a baj. Én tudom. Nagy a baj velem.
Néha én is utálom magamat, mert ilyen vagyok, tényleg volt idő, amikor orvoshoz akartam menni magammal.
Mert, nagyon sok mindennel nem tud a lelkem egyetérteni, ebben a világban, ahol pedig jó lenne, ha legalább a pénz miatt megalkudnék. De mivel a pénz nem érdekel, ezért nem fékem, hogy megalkudjak.
Nagy a baj velem, az elveim, és a hitem szerint akarok élni.
Ami még pedig ennél nagyobb baj, hogy szeretnek engem, és így szeretnek.
Azt gondolom rám nézve, ez a legtragikusabb.
Miért?
Nagyon nehéz feldolgozni, ha orvoshoz akarok menni, de nincs mit meggyógyítani rajtam a testvéreim szerint.
Ez a kész csődöt jelenti a mai világunkban.
Mit fogok tenni?
Maradok az az őrült továbbra is. Imádkozni és szeretni fogok. Végtelenül.
Tudod, amíg ilyennel bombázol engem, hogy mosolyt fakasztok az arcodra, addig nincs menekülésem betegségemből. Nem csak te mondod, mondják ezren, és én hová mehetnék?
Az embereknek szükségük van rám, és így van szükségük rám.
Szegényen, de mosolyt fakasztva.
Az emberek el vannak csüggedve, segítséget vágynak, melegséget, és szeretetet. Én pedig, akiben Isten ereje munkálkodik a szeretet által, egyre inkább és mindig vágyom, hogy az emberekhez menjek, a szegényekhez és segítsek nekik. Mit? Nevetséges ugye, annak nevetséges, aki belegondol, hogy pénz nélkül, és háttér támogatás nélkül vajon mit lehet segíteni a szegényeknek?
Rázom a fejem: Nem tudom.
Mondtam, hogy beteg vagyok. Nem tudom. De a bennem lévő erőt, sem kiölni, sem elnyomni, sem megváltoztatni nem tudom. Nekem szeretni kell. Mindenáron, mindig. Akkor is, ha senki nem fog támogatni, ha senki nem fog mellém állni.
Nehéz kereszt, de az enyém. Elég jól megismertem már.
Tudod mi lesz? Megmondom neked, menni fogok a saját fejem és szívem után. Szegényen, még szegényebben és még szegényebben. Az ÚR, az én Uram pedig, megfogja mutatni magát.
Eldöntöttem, hogy bármit, bármilyen adományt, aki nekem fog adni, azt én mind a szegényeknek fogom továbbadni. Nem fogok mérlegelni, hogy ki érdemli meg, mindenkinek aki hozzám jön, nem fogom elküldeni, imádkozni fogok, és oda fogom adni neki, amit az ÚRtól kért általam.
Kedves Testvérem, te nagyon jól tudod, és még rajtad kívül nagyon sokan, hogy amit én kértem az ÚRtól azt Ő mindig megadta. Az ÚR ugyanis létezik. És figyel rám. Nehéz kereszt, de így van. Nekem Ő előtte kell megállnom, az Ő ítélőszéke előtt. És lassan úgy érzem egyre kevesebb az időm, hogy mindazt, amit nekem adott visszaadjam Neki, a szegények szeretetében.
Nem törődök a világgal, sem az egyházakkal. Nem törődök emberi véleményekkel. És mivel nem törődök, ezért még nagyobb bolondnak hisznek, jól teszik. De! Nem az én erőmből, az ÚR meg fogja mutatni, mindenkinek, hogy mellém áll.
Tegnap mondtam neked testvérem, hogy a prófétákat az ismerteti meg, hogy hűségesek.
A hűség, az valami egészen más, mint ahogy az emberek definiálják.
A Bibliában, a hűség és a szeretet csókolgatja egymást, mint ahogy az igazság és a béke is. (Zsolt 85,11)
A hűség és a szeretet együtt jár. De hogy ezt meglásd egészen mélyen kell tudnod értened Istent.
Az Ő személyében meg sem fogalmazódhat, hogy külön legyenek ezek a dolgok.
Tudod testvérem, sokféleképpen magyarázhatjuk a világot. Te tudod, hogy én milyen mélyen beleástam magam mindenféle tudományba, és sokféleképpen megismerhettem, mások meghatározásait a világról, az életről, a kapcsolatokról és a szeretetről.
De rájöttem, hogy a Bibliának, Isten szavának van igaza. Az Ő szava színtiszta, jobban kedvelem, mint a színaranyat, és jobb mécsesem, mint a Nap világossága. Mindent az Ő szemén keresztül akarok látni.
Nem mondtam, hogy könnyű lesz. Nem lesz könnyű. Azért, mert itt vagyok én is. Itt van az én szemem, az én gondolataim is, az én félelmeim. Egész jelenvalóságában jelen vagyok. De! Én nem a világot akarom legyőzni és nem másokat, hanem önmagamat. Azt a küldetést, amit Isten nekem szánt, be akarom tölteni. De hogy betölthessem, önmagamat le kell győzni.
Az én küldetésem betöltését senki és semmi nem akadályozhatja meg. Sem szegénység, sem gazdagság, sem magány, sem társaság, sem fájdalmak, sem egészség, sem börtön, sem szabadság.
Lényegtelen hol vagyok. Mert Isten mindenhol ott van. És én is mindenhol ott vagyok. Ez háború saját magammal, örök háború, amíg élek a földön. De, remélem, hamarosan egyre jobban megöldöklöm magamban, magamat, hogy egészen az Ő akarata szerint éljek. Így fog megdicsőülni Ő.
Én szeretek, de nem azért, mert előbb szerettem volna, hanem mert Ő előbb szeretett engem.
Az én erőm ebből van. Titoknak sejtették, pedig semmi titok nincs benne. Egy nagyon gyenge, kicsiny ember vagyok. Tele erőtlenséggel, félelmekkel, gyengeségekkel.
Hogy miért írom le mindezeket ilyen nyilvánosan? Őrület! Mondhatod. Dehogy az. Hogy tudja mindenki, mindent, amit kaptam, és kapok, nem Tőlem van. Hanem Őtőle!
Ez az én küldetésem. Ha akartam volna se tudnék nagy lenni. Alapprogramom, Isten így teremtett, hogy Ő önmaga, az én kicsinységem által megdicsőüljön. Így lesz ez! Mert Ő akarja.
Most pedig elmegyek sétálni a munkaügyi hivatal felé, megpróbálom beregisztráltatni magamat, és segítséget kérek a további életemhez/munkámhoz.
Isten áldjon testvérem
sok szeretettel
bogi
UI: na igen. Miért akarsz segíteni? - a szociális munkáról, és a Pusztában című címkéimbe mostantól fogva nem fogok írni. Valami újat kitalálok. Szerintem a séta után meg lesz az új címke is.
azt mondtad, ha rám gondolsz, mosolyt fakasztok az arcodra.
Ez jó.
Éppen azon gondolkoztam, mi a siker?
Aztán amikor ezen gondolkoztam, végül arra gondoltam, miért gondolkozom én ezen?
Siker?
Manapság használják ezt a szót.
Annak idején tanultuk szociális munkában, hogy a sikert azt másképp kell mérni ezen a területen.
De én már nem fogom meghatározni magam szociális munkásként.
Tehát, azok az ismérvek se lesznek igazak rám, amit a szociális munkában meghatároztunk.
Hogy mi leszek?
Tudom, sokan megkérdezik tőlem. Vagy megkérdeznék.
Tudom, sokan fogják olvasni ezt a bejegyzésem, hogy megtudják.
Hogy mi leszek?
Férjem azt mondta, itt az idő, valósítsam meg az álmaimat.
Álmok?
Megkérdeztem magamtól, mik az álmaim?
Ezen most komolyan elgondolkoztam.
Ebben az országban, az embernek nem szabad, hogy álmai legyenek, különben öngyilkos is lehet.
Én önmagamat, mindig Isten felől határoztam meg, abban nyugodott meg a lelkem.
Hála Istennek Jézus Krisztust követni, e világban sok lemondással jár, ami azt jelenti, hogy egyenes következmény a szegénységre. Igazi szegénységre.
Hála Istennek, engem a szegénység nem borzaszt el. Bizony. Tehát olyan fajta álmaim nincsenek, hogy gazdag legyek. Még hála Istennek, hogy ez így van, mert még rosszabbul érezném magam Magyarországon, ha ilyen lélekkel megszerettem volna gazdagodni.
Tehát. Sok bajuk lesz és volt és van, velem mindenkinek, aki valahogy a hálójába akart engem tenni.
Nagy a baj. Én tudom. Nagy a baj velem.
Néha én is utálom magamat, mert ilyen vagyok, tényleg volt idő, amikor orvoshoz akartam menni magammal.
Mert, nagyon sok mindennel nem tud a lelkem egyetérteni, ebben a világban, ahol pedig jó lenne, ha legalább a pénz miatt megalkudnék. De mivel a pénz nem érdekel, ezért nem fékem, hogy megalkudjak.
Nagy a baj velem, az elveim, és a hitem szerint akarok élni.
Ami még pedig ennél nagyobb baj, hogy szeretnek engem, és így szeretnek.
Azt gondolom rám nézve, ez a legtragikusabb.
Miért?
Nagyon nehéz feldolgozni, ha orvoshoz akarok menni, de nincs mit meggyógyítani rajtam a testvéreim szerint.
Ez a kész csődöt jelenti a mai világunkban.
Mit fogok tenni?
Maradok az az őrült továbbra is. Imádkozni és szeretni fogok. Végtelenül.
Tudod, amíg ilyennel bombázol engem, hogy mosolyt fakasztok az arcodra, addig nincs menekülésem betegségemből. Nem csak te mondod, mondják ezren, és én hová mehetnék?
Az embereknek szükségük van rám, és így van szükségük rám.
Szegényen, de mosolyt fakasztva.
Az emberek el vannak csüggedve, segítséget vágynak, melegséget, és szeretetet. Én pedig, akiben Isten ereje munkálkodik a szeretet által, egyre inkább és mindig vágyom, hogy az emberekhez menjek, a szegényekhez és segítsek nekik. Mit? Nevetséges ugye, annak nevetséges, aki belegondol, hogy pénz nélkül, és háttér támogatás nélkül vajon mit lehet segíteni a szegényeknek?
Rázom a fejem: Nem tudom.
Mondtam, hogy beteg vagyok. Nem tudom. De a bennem lévő erőt, sem kiölni, sem elnyomni, sem megváltoztatni nem tudom. Nekem szeretni kell. Mindenáron, mindig. Akkor is, ha senki nem fog támogatni, ha senki nem fog mellém állni.
Nehéz kereszt, de az enyém. Elég jól megismertem már.
Tudod mi lesz? Megmondom neked, menni fogok a saját fejem és szívem után. Szegényen, még szegényebben és még szegényebben. Az ÚR, az én Uram pedig, megfogja mutatni magát.
Eldöntöttem, hogy bármit, bármilyen adományt, aki nekem fog adni, azt én mind a szegényeknek fogom továbbadni. Nem fogok mérlegelni, hogy ki érdemli meg, mindenkinek aki hozzám jön, nem fogom elküldeni, imádkozni fogok, és oda fogom adni neki, amit az ÚRtól kért általam.
Kedves Testvérem, te nagyon jól tudod, és még rajtad kívül nagyon sokan, hogy amit én kértem az ÚRtól azt Ő mindig megadta. Az ÚR ugyanis létezik. És figyel rám. Nehéz kereszt, de így van. Nekem Ő előtte kell megállnom, az Ő ítélőszéke előtt. És lassan úgy érzem egyre kevesebb az időm, hogy mindazt, amit nekem adott visszaadjam Neki, a szegények szeretetében.
Nem törődök a világgal, sem az egyházakkal. Nem törődök emberi véleményekkel. És mivel nem törődök, ezért még nagyobb bolondnak hisznek, jól teszik. De! Nem az én erőmből, az ÚR meg fogja mutatni, mindenkinek, hogy mellém áll.
Tegnap mondtam neked testvérem, hogy a prófétákat az ismerteti meg, hogy hűségesek.
A hűség, az valami egészen más, mint ahogy az emberek definiálják.
A Bibliában, a hűség és a szeretet csókolgatja egymást, mint ahogy az igazság és a béke is. (Zsolt 85,11)
A hűség és a szeretet együtt jár. De hogy ezt meglásd egészen mélyen kell tudnod értened Istent.
Az Ő személyében meg sem fogalmazódhat, hogy külön legyenek ezek a dolgok.
Tudod testvérem, sokféleképpen magyarázhatjuk a világot. Te tudod, hogy én milyen mélyen beleástam magam mindenféle tudományba, és sokféleképpen megismerhettem, mások meghatározásait a világról, az életről, a kapcsolatokról és a szeretetről.
De rájöttem, hogy a Bibliának, Isten szavának van igaza. Az Ő szava színtiszta, jobban kedvelem, mint a színaranyat, és jobb mécsesem, mint a Nap világossága. Mindent az Ő szemén keresztül akarok látni.
Nem mondtam, hogy könnyű lesz. Nem lesz könnyű. Azért, mert itt vagyok én is. Itt van az én szemem, az én gondolataim is, az én félelmeim. Egész jelenvalóságában jelen vagyok. De! Én nem a világot akarom legyőzni és nem másokat, hanem önmagamat. Azt a küldetést, amit Isten nekem szánt, be akarom tölteni. De hogy betölthessem, önmagamat le kell győzni.
Az én küldetésem betöltését senki és semmi nem akadályozhatja meg. Sem szegénység, sem gazdagság, sem magány, sem társaság, sem fájdalmak, sem egészség, sem börtön, sem szabadság.
Lényegtelen hol vagyok. Mert Isten mindenhol ott van. És én is mindenhol ott vagyok. Ez háború saját magammal, örök háború, amíg élek a földön. De, remélem, hamarosan egyre jobban megöldöklöm magamban, magamat, hogy egészen az Ő akarata szerint éljek. Így fog megdicsőülni Ő.
Én szeretek, de nem azért, mert előbb szerettem volna, hanem mert Ő előbb szeretett engem.
Az én erőm ebből van. Titoknak sejtették, pedig semmi titok nincs benne. Egy nagyon gyenge, kicsiny ember vagyok. Tele erőtlenséggel, félelmekkel, gyengeségekkel.
Hogy miért írom le mindezeket ilyen nyilvánosan? Őrület! Mondhatod. Dehogy az. Hogy tudja mindenki, mindent, amit kaptam, és kapok, nem Tőlem van. Hanem Őtőle!
Ez az én küldetésem. Ha akartam volna se tudnék nagy lenni. Alapprogramom, Isten így teremtett, hogy Ő önmaga, az én kicsinységem által megdicsőüljön. Így lesz ez! Mert Ő akarja.
Most pedig elmegyek sétálni a munkaügyi hivatal felé, megpróbálom beregisztráltatni magamat, és segítséget kérek a további életemhez/munkámhoz.
Isten áldjon testvérem
sok szeretettel
bogi
UI: na igen. Miért akarsz segíteni? - a szociális munkáról, és a Pusztában című címkéimbe mostantól fogva nem fogok írni. Valami újat kitalálok. Szerintem a séta után meg lesz az új címke is.
Zsoltárok 141
Hozzád kiáltok, URam,
siess segítségemre,
figyelj szavamra, ha kiáltok hozzád!
Jusson eléd imádságom,
mint illatáldozat,
imára emelt kezem,
mint esti áldozat!
URam, tégy zárat a számra,
őrizd ajkaim nyílását!
Ne engedd, hogy szívem
rosszra hajoljon,
hogy bűnös dolgot műveljek
a gonosztevőkkel együtt;
finom falatjaikból nem akarok enni.
Ha igaz ver engem, szeretetből van az.
Olaj a fejemnek még a feddése is.
Akik pedig gonoszságban élnek,
azokért még imádkozom is.
És ha majd bíráik
a sziklafalon letaszítják őket,
akkor értik meg,
milyen szépek voltak mondásaim.
Mint amikor barázdát hasítanak a földön,
úgy szórják csontjaikat a sír szájába.
De én rád tekintek, én URam, URam!
Hozzád menekülök,
ne vedd el életemet!
Őrizz meg a tőrtől,
amelyet nekem vetettek,
a gonosztevők csapdáitól!
A bűnösök beleesnek saját hálójukba,
én pedig elkerülöm azt.
Zsoltárok 140,13-14
Tudom, hogy az ÚR felkarolja
a nyomorultak ügyét,
a szegények jogát.
Csak az igazak magasztalják nevedet,
a becsületesek maradnak meg
színed előtt.
Zsoltárok 139,23-24
Vizsgálj meg Istenem,
ismerd meg szívemet!
Próbálj meg,
és ismerd meg gondolataimat!
Nézd meg, nem járok-e téves úton,
és vezess az örökkévalóság útján!
Zsoltárok 145,14-21
Támogat az ÚR minden elesettet,
és fölegyenesít minden görnyedezőt.
Mindenki várakozva néz rád,
és te idejében adsz nekik eledelt.
Kinyitod kezedet, és kielégítesz
minden élőlényt kegyelmesen.
Az ÚRnak minden útja igaz,
és minden tette jóságos.
Közel van az ÚR
mindenkihez, aki hívja,
mindenkihez, aki igazán hívja.
Teljesíti az istenfélők kívánságát,
meghallja kívánságukat,
és megsegíti őket.
Megtartja az ÚR
mindazokat, akik őt szeretik,
de a bűnösöket mind elpusztítja.
Az ÚR dicséretét hirdeti ajkam,
áldja mindenki az ő szent nevét
mindörökké!
2012. január 21., szombat
Mert ilyen a hangulatom
Starflyer 59 zenekartól:
No New Kinda Story
Fell in Love at 22 - Fell in Love at 22
Lord I'm Gonna Love You
All My Friends Who Play Guitar
The Longest Line
I Love You Like the Little Bird
2012. január 18., szerda
Európai Parlamentben
Javaslom hallgatgatni a mai európai parlamenti ülésen elhangzottakat.
A képviselők úgy látom, mélyen, koncentráltan figyelnek hazánkra.
Köszönöm, hogy vannak más nemzetnek polgárai, akik aggodalmaiknak, kétségeiknek adnak/adtak hangot.
Nekem megnyugtató.
Érdemes időt szánni rá.
Itt elérhető, fordítással:
http://videa.hu/kategoriak/hirek-politika
Az Egyházügyi törvényről
http://videa.hu/videok/hirek-politika/valaszok-orban-felszolalasara-BKq34LVThizElhS7
A képviselők úgy látom, mélyen, koncentráltan figyelnek hazánkra.
Köszönöm, hogy vannak más nemzetnek polgárai, akik aggodalmaiknak, kétségeiknek adnak/adtak hangot.
Nekem megnyugtató.
Érdemes időt szánni rá.
Itt elérhető, fordítással:
http://videa.hu/kategoriak/hirek-politika
Az Egyházügyi törvényről
http://videa.hu/videok/hirek-politika/valaszok-orban-felszolalasara-BKq34LVThizElhS7
Nine Million Bicycles
Nine Million Bicycles
There are nine million bicycles in Beijing
That's a fact,
It's a thing we can't deny
Like the fact that I will love you till I die.
We are twelve billion light years from the edge,
That's a guess,
No-one can ever say it's true
But I know that I will always be with you.
I'm warmed by the fire of your love everyday
So don't call me a liar,
Just believe everything that I say
There are six BILLION people in the world
More or less
and it makes me feel quite small
But you're the one I love the most of all
We're high on the wire
With the world in our sight
And I'll never tire,
Of the love that you give me every night
There are nine million bicycles in Beijing
That's a Fact,
it's a thing we can't deny
Like the fact that I will love you till I die
And there are nine million bicycles in Beijing
And you know that I will love you till I die!
Magyarul:
Kilenc millió bicikli van Pekingben
Ez egy tény
Amit nem tagadhatunk
Mint az, hogy én szeretni foglak, amíg élek.
Tizenkét milliárd fényévre vagyunk a rendszer peremétől
Ez egy feltételezés
Senki se tudja megmondani, hogy igaz
De én tudom mindig veled leszek.
Mindennap melegedtem szerelmed tűzénél
Így ne hívj engem hazugnak
Csak higgy mindenben, amit mondok.
Körülbelül
Hat milliárd ember van a Földön
És emiatt eléggé kicsinek érzem magam.
De mind közül te vagy az egy, akit szeretek
Magasan vagyunk
S a világ a mi szemeink előtt van
Én soha nem fáradok el
A szerelembe, amit minden éjjel megadsz nekem
Kilenc millió bicikli van Pekingben
Ez egy tény
Amit nem tagadhatunk
Mint az, hogy én szeretni foglak, amíg élek.
Kilenc millió bicikli van Pekingben
És te tudod, hogy én szeretni foglak téged, amíg élek.
2012. január 17., kedd
Egy kis Gospel a 103. utcából
103rd Gospel Street Choir
Nobody Knows The Trouble I've Seen:
Precious Memories:
God Hears Prayers:
2012. január 15., vasárnap
Véleményem az egyházi törvényről
A rendszerváltás után, más kereszténynek lenni, mint történelmi egyházba tartozónak, nagyon nehéz volt Magyarországon. A társadalmi elfogadottsága, egy szabad kereszténynek, vagy egy teljes evangéliumi kereszténynek a nullával volt egyenlő. Öngyilkos merénylőknek, elmebajosoknak, fanatikusoknak néztek minket, de legalábbis leszektáztak. Ahhoz, hogy valamiképpen elfogadjanak minket, tisztességes magyar állampolgároknak, nehéz, rögös út vezetett. Rengeteg fájdalmas harccal kellett szembenéznünk. A 2000-es évig tartó időszakot én legalábbis Magyarországon a kisegyházak bizonyítási idejének éltem meg. A törvények sokszor nem kedveztek új kisegyházak létrejöttének. Valamikor az evangélizálást is megnehezítették. Ezért, a kisegyházak leginkább szociális téren bizonyították be, erőn felül, hogy a társadalom hasznos tagjai.
Háború volt ez.
Kemény háború.
A meg nem értés, lenézés, félreértelmezés, kigúnyolás, megvetés időszaka volt minden kisegyházba, gyülekezetbe, házi csoportba tartozó protestáns Krisztus hívőnek. Amit a nagy történelmi egyházba tartozó keresztények, papjaik, vezetőik is nem csak, hogy elnézték, sőt hanem maguk is tettek a tűzre.
2000-es évtől úgy láttam, enyhült a társadalmi és a nagy egyházi negatív megítélés. Hála Istennek, többek között a baptista szeretetszolgálat és sok egyéb kisegyház szociális tevékenységének köszönhetően egyre nagyobb, és nyilvánvalóbb tevékenységének, a kisegyházak elfogadásra találtak. Ma már az emberek nem fanyalognak, nem értetlenkednek, ha az ember nem egy nagy egyházi tagnak definiálja magát.
Nem hiszem, hogy az új egyházi törvény, a kisegyházak elért vívmányait, elfogadásukat a társadalomban rombolná. De azt hiszem, hogy az utánunk következő nemzedékekben igen. Súlyos következményei lesznek, ha ez a törvény, az alkotmányban foglalt szent korona tiszteletével együtt megmarad.
Az egyházügyi törvényről mostanában méltatlanul keveset beszél a média! Pedig! Több százezer embert érint, akik hallgatólagosan szemlélik maguk körül a dolgokat.
A történelmi egyházak megalkuvó csendjét még elfogadom. Hiszen a szekérben vannak. A katolikus egyház pedig nem kérdés, a törvény kedvezményezettje. Bár felteszem a kérdést, a református egyház, protestáns szellemiségű hitével, hogy bírja elfogadni, azt, amiért ősei több száz évig vérüket ontották?
Amely csend mégis nyugtalanító, a kisegyházak csendje.
Magyarország nem Amerika, mi nem a kívülről jövő gyarmatbirodalom igája alól akartunk szabadulni, hanem önmagunkat emésztettük el. Magyar magyar ellen támadt, protestáns katolikus ellen. Kuruc labanc ellen. Kommunista, nem kommunista ellen.
Egy ilyen ellentmondásos országban, egy ilyen alkotmányt megfogalmazni, több, mint tudatlanság.
Figyelembe venni, különbözőségeinket, ha valahol a világban, hát pont itt Magyarországon, e vérrel áztatott földön mindennél fontosabb lenne az igazi demokrácia híveinek.
Itt mindenkinek vannak sérelmei. Egyik család a másik családba gázolt, lopott, kínzott, gyilkolt, eszmék zászlaja alatt. A rendszerváltás, azt a reménységet adta ennek az országnak, hogy végre megbékélünk egymással. És most?
Mindenki némán hallgat. (?)
Én azt gondoltam, ezzel az egyházügyi törvénnyel, amikor megjelent, hogy na végre, most majd kiderül, hogy ki a konkoly, ki a búza, a kisegyházak közül bizonyosan.
Nem gondoltam volna, hogy a bejutott 14 mögött, a kapuban ott fog tolongani 82 kisegyház.
Hát senkiben nincs becsület?
Ennyire minden a pénzről szól?
Ha nem kopogok, hogy elfogadjanak, törvényen kívüli leszek?
Nos.
Lehet.
Jézus Krisztus is az volt, ezért ölték meg.
Beszélünk az üldözésről, az utolsó időkről, de nem vesszük észre, ha valóban benne vagyunk?
Megnyugtatok mindenkit. Törvényen kívül helyezhetnek hitemmel együtt, sőt üldözhetnek is, megnyomoríthatnak, ellehetetleníthetnek, de! Jól vigyázzanak, akik ezt teszik. Mert Atyám szeme fényét bántják! Az ÚR nem tűri sokáig, hogy üldözzék és megvessék.
Testvéreim! Én nem ostobaságokra hívlak fel. Távol legyen tőlem, hogy felesleges mártíromságra buzdítsak bárkit, a fennálló hatalommal szemben. A képmutatás ellen szólítom fel testvéreimet.
Oh! Én nem gondolom, hogy az egyházak között béke lenne. Azt sem, katolikus a protestánsra borult, és végre mindent megbocsájtottak.
A kisegyházak tagjaihoz szólok. Akik toporognak az ajtóban. Biztos be kell menni?
Én ismerem a pünkösdisták, baptisták, szabadkeresztények hitét, gondolkodását. Hogyan férhet meg a pénz, és az elfogadtatás utáni vágy, Krisztus tanításával? Ítéljétek meg magatok. Eladnátok lelketeket, hiteteket? Hogyan fogtok ezután evangélizálni? Nem merő képmutatás lesz, a hatalommal szembeni megalkuvás, elveid, hited kárára?
Én nem gondolom, hogy nem kellene társadalmi, és normatív támogatás Krisztus hívőknek. De igen! Nem csak hogy törvényileg elfogadni kell minket, de támogatni is, és akkor áldott lesz az ország.
Igen, szociális és minden egyéb téren, sokat tettek a kisegyházak ezért az országért. Méltó és tisztességes dolog lenne, tehát az ország népétől, hogy megadják a demokratikus, emberi, és a vallási jogokat létezésünkhöz, és anyagilag is támogassanak. De!
De most ez nem így van.
Tudjátok testvéreim, túlságosan mélyen hallgatnak az egyházi vezetők, és a média.
Olyan sok minden másról olvashatsz, hallhatsz. De rólunk ki beszél? Egyetlen egy ember tüntetett Strasbourgban? Ennyi volt, és ennyit hallottál róla? Szégyen! Az egész magyar keresztény egyházra.
Valóban többet mutatott meg számomra ez a törvény, mint hogy mi a konkoly és mi a búza. Azt, hogy a helyzet sokkal súlyosabb.
Nos. Lehet jámborak vagyunk mi hívők, hallgatagok. De nem is erről van szó. Itt a nagy lehetőség, hogy Krisztus minden tanítását erővel képviseljük. Tudom, keresztényekben is ezerszer feljön a félsz, ha az ÚR-ban kell bízni, de itt a nagy lehetőség! Ne forgasd ki a bizalom szót, hogy abban bízol bevesz majd a parlament. Ne emberekben bízz! Istenben! Vállald fel, hogy törvényenkívüli leszel hiteddel, sőt, akár még alkotmányellenes, sőt nem is magyar ebben az országban, ahol születtél és élsz, hited miatt.
Itt a nagy lehetőség, hogy megvalld hitedet, hogy te mennyei állampolgár vagy, és nem vagy hajlandó leborulni semmilyen eszme, vagy magyar korona előtt. Hívd a mennyei országba az embereket, hívd Krisztushoz az embereket, minden áron.
Hogy mi a képmutatás, e jelen esetben? Ha azt mondod, hogy nem kell leborulni a korona előtt. Ha azt mondod, áh ez semmi! Nem bántja Istent, a korona tisztelete.
Nos! Legyen így, a te hited szerint, de akkor kedves testvérem, a homályos kétértelmű rész helyett, a gyengébb testvéreid kedvéért, javasold, hogy a szöveget így írják át a preambulumban:
Háború volt ez.
Kemény háború.
A meg nem értés, lenézés, félreértelmezés, kigúnyolás, megvetés időszaka volt minden kisegyházba, gyülekezetbe, házi csoportba tartozó protestáns Krisztus hívőnek. Amit a nagy történelmi egyházba tartozó keresztények, papjaik, vezetőik is nem csak, hogy elnézték, sőt hanem maguk is tettek a tűzre.
2000-es évtől úgy láttam, enyhült a társadalmi és a nagy egyházi negatív megítélés. Hála Istennek, többek között a baptista szeretetszolgálat és sok egyéb kisegyház szociális tevékenységének köszönhetően egyre nagyobb, és nyilvánvalóbb tevékenységének, a kisegyházak elfogadásra találtak. Ma már az emberek nem fanyalognak, nem értetlenkednek, ha az ember nem egy nagy egyházi tagnak definiálja magát.
Nem hiszem, hogy az új egyházi törvény, a kisegyházak elért vívmányait, elfogadásukat a társadalomban rombolná. De azt hiszem, hogy az utánunk következő nemzedékekben igen. Súlyos következményei lesznek, ha ez a törvény, az alkotmányban foglalt szent korona tiszteletével együtt megmarad.
Az egyházügyi törvényről mostanában méltatlanul keveset beszél a média! Pedig! Több százezer embert érint, akik hallgatólagosan szemlélik maguk körül a dolgokat.
A történelmi egyházak megalkuvó csendjét még elfogadom. Hiszen a szekérben vannak. A katolikus egyház pedig nem kérdés, a törvény kedvezményezettje. Bár felteszem a kérdést, a református egyház, protestáns szellemiségű hitével, hogy bírja elfogadni, azt, amiért ősei több száz évig vérüket ontották?
Amely csend mégis nyugtalanító, a kisegyházak csendje.
Magyarország nem Amerika, mi nem a kívülről jövő gyarmatbirodalom igája alól akartunk szabadulni, hanem önmagunkat emésztettük el. Magyar magyar ellen támadt, protestáns katolikus ellen. Kuruc labanc ellen. Kommunista, nem kommunista ellen.
Egy ilyen ellentmondásos országban, egy ilyen alkotmányt megfogalmazni, több, mint tudatlanság.
Figyelembe venni, különbözőségeinket, ha valahol a világban, hát pont itt Magyarországon, e vérrel áztatott földön mindennél fontosabb lenne az igazi demokrácia híveinek.
Itt mindenkinek vannak sérelmei. Egyik család a másik családba gázolt, lopott, kínzott, gyilkolt, eszmék zászlaja alatt. A rendszerváltás, azt a reménységet adta ennek az országnak, hogy végre megbékélünk egymással. És most?
Mindenki némán hallgat. (?)
Én azt gondoltam, ezzel az egyházügyi törvénnyel, amikor megjelent, hogy na végre, most majd kiderül, hogy ki a konkoly, ki a búza, a kisegyházak közül bizonyosan.
Nem gondoltam volna, hogy a bejutott 14 mögött, a kapuban ott fog tolongani 82 kisegyház.
Hát senkiben nincs becsület?
Ennyire minden a pénzről szól?
Ha nem kopogok, hogy elfogadjanak, törvényen kívüli leszek?
Nos.
Lehet.
Jézus Krisztus is az volt, ezért ölték meg.
Beszélünk az üldözésről, az utolsó időkről, de nem vesszük észre, ha valóban benne vagyunk?
Megnyugtatok mindenkit. Törvényen kívül helyezhetnek hitemmel együtt, sőt üldözhetnek is, megnyomoríthatnak, ellehetetleníthetnek, de! Jól vigyázzanak, akik ezt teszik. Mert Atyám szeme fényét bántják! Az ÚR nem tűri sokáig, hogy üldözzék és megvessék.
Testvéreim! Én nem ostobaságokra hívlak fel. Távol legyen tőlem, hogy felesleges mártíromságra buzdítsak bárkit, a fennálló hatalommal szemben. A képmutatás ellen szólítom fel testvéreimet.
Oh! Én nem gondolom, hogy az egyházak között béke lenne. Azt sem, katolikus a protestánsra borult, és végre mindent megbocsájtottak.
A kisegyházak tagjaihoz szólok. Akik toporognak az ajtóban. Biztos be kell menni?
Én ismerem a pünkösdisták, baptisták, szabadkeresztények hitét, gondolkodását. Hogyan férhet meg a pénz, és az elfogadtatás utáni vágy, Krisztus tanításával? Ítéljétek meg magatok. Eladnátok lelketeket, hiteteket? Hogyan fogtok ezután evangélizálni? Nem merő képmutatás lesz, a hatalommal szembeni megalkuvás, elveid, hited kárára?
Én nem gondolom, hogy nem kellene társadalmi, és normatív támogatás Krisztus hívőknek. De igen! Nem csak hogy törvényileg elfogadni kell minket, de támogatni is, és akkor áldott lesz az ország.
Igen, szociális és minden egyéb téren, sokat tettek a kisegyházak ezért az országért. Méltó és tisztességes dolog lenne, tehát az ország népétől, hogy megadják a demokratikus, emberi, és a vallási jogokat létezésünkhöz, és anyagilag is támogassanak. De!
De most ez nem így van.
Tudjátok testvéreim, túlságosan mélyen hallgatnak az egyházi vezetők, és a média.
Olyan sok minden másról olvashatsz, hallhatsz. De rólunk ki beszél? Egyetlen egy ember tüntetett Strasbourgban? Ennyi volt, és ennyit hallottál róla? Szégyen! Az egész magyar keresztény egyházra.
Valóban többet mutatott meg számomra ez a törvény, mint hogy mi a konkoly és mi a búza. Azt, hogy a helyzet sokkal súlyosabb.
Nos. Lehet jámborak vagyunk mi hívők, hallgatagok. De nem is erről van szó. Itt a nagy lehetőség, hogy Krisztus minden tanítását erővel képviseljük. Tudom, keresztényekben is ezerszer feljön a félsz, ha az ÚR-ban kell bízni, de itt a nagy lehetőség! Ne forgasd ki a bizalom szót, hogy abban bízol bevesz majd a parlament. Ne emberekben bízz! Istenben! Vállald fel, hogy törvényenkívüli leszel hiteddel, sőt, akár még alkotmányellenes, sőt nem is magyar ebben az országban, ahol születtél és élsz, hited miatt.
Itt a nagy lehetőség, hogy megvalld hitedet, hogy te mennyei állampolgár vagy, és nem vagy hajlandó leborulni semmilyen eszme, vagy magyar korona előtt. Hívd a mennyei országba az embereket, hívd Krisztushoz az embereket, minden áron.
Hogy mi a képmutatás, e jelen esetben? Ha azt mondod, hogy nem kell leborulni a korona előtt. Ha azt mondod, áh ez semmi! Nem bántja Istent, a korona tisztelete.
Nos! Legyen így, a te hited szerint, de akkor kedves testvérem, a homályos kétértelmű rész helyett, a gyengébb testvéreid kedvéért, javasold, hogy a szöveget így írják át a preambulumban:
"Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és Istent."
Nagyobb Ő, mint a korona. Nem? A szöveg is közérthetőbb lesz. Na persze az ateistákat még mindig bánthatja, így is, nem?
Egyébként ama hosszú, beteges, történelmi múltunk egy kis szeletkéjével agyonnyomorított bevezetés helyett, lehetne rövidíteni, úgy, ahogy a nagyok teszik, egyenesen, tisztességesen:
"Mi, Magyarország népe attól vezetve, hogy tökéletesebbé tegyük az Országot, megvalósítsuk az igazságosságot, biztosítsuk a belső nyugalmat, gondoskodjunk a közös védelemről, előmozdítsuk a közjót, biztosítsuk a szabadság áldásait magunk és utódaink számára, meghagyjuk és bevezetjük Magyarország jelen alkotmányát."
Javaslom ezt a megnyugtató szövegcserét az Amerikai Egyesült Államok Alkotmánya alapján.
Jaj, nagyon, nagyon fájó ez az egyházi törvény. Az új alkotmánnyal együtt. Nem is minősítem.
Ma mégis megnyugtató cikkeket találtam, Iványi Gábor nem hagyja magát. Isten áldja meg őt!
http://nepszava.com/2012/01/magyarorszag/navracsics-hazudott-a-kuncsorgo-egyhazak-listajaval.html/comment-page-1#comments
És örömmel láttam, hogy az Autónom Gyülekezet is tiltakozást és összefogást hirdetett a törvénytelenségekkel és jogsértésekkel szemben.
http://nepszava.com/2011/12/magyarorszag/a-budapesti-autonom-gyulekezet-osszefogasra-szolit.html
Európai Parlamentben: (2012.01.18.)
http://videa.hu/videok/hirek-politika/valaszok-orban-felszolalasara-BKq34LVThizElhS7
bogi
Vélemény, Soós Péter cikke, még egyszer linkelem:
http://testveremnek.blogspot.com/2012/01/ehsegsztrajk-strasbourgban.html
Ma mégis megnyugtató cikkeket találtam, Iványi Gábor nem hagyja magát. Isten áldja meg őt!
http://nepszava.com/2012/01/magyarorszag/navracsics-hazudott-a-kuncsorgo-egyhazak-listajaval.html/comment-page-1#comments
És örömmel láttam, hogy az Autónom Gyülekezet is tiltakozást és összefogást hirdetett a törvénytelenségekkel és jogsértésekkel szemben.
http://nepszava.com/2011/12/magyarorszag/a-budapesti-autonom-gyulekezet-osszefogasra-szolit.html
Európai Parlamentben: (2012.01.18.)
http://videa.hu/videok/hirek-politika/valaszok-orban-felszolalasara-BKq34LVThizElhS7
bogi
Vélemény, Soós Péter cikke, még egyszer linkelem:
http://testveremnek.blogspot.com/2012/01/ehsegsztrajk-strasbourgban.html
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)