II. rész: Miért gondolom, hogy a jelenlegi rendszerünk is Babilonhoz tartozik?

    Jaj, dehogy akarok én Babilon anatómiájával, 'gazdaságával', 'politikájával', 'eszméivel' foglalkozni!

    Ez az a rész, amit most szívesen úgy írnék neked, TestVérem: el se olvasd!

    Alig várom, hogy a III. részben végre leírjam Babilon igazi, leplezetlen arcát, ahogy a Biblia mutatja nekünk. Most még azonban fussuk át a mai rendszerünket, az előző részben felvázolt szempontok alapján.

    Mennyiben hasonlít az ókori Babilon a mai globalizált világunkra?


1.) Kora legnagyobb világvárosa.
     Babilon jellemzője: Világhatalom /gazdagság.

    Babilon gazdagsága állandó. Babilon gazdag. Lehetnek benne ugyan szegény emberek, hajléktalanok, szociálisan rászorultak stb, de ettől Babilon gazdagsága egy adott állandó. Babilon egyszerűen nem tud válságba jutni, mivel legfeljebb csak annyi történhet vele, hogy gazdagsága egyik helyről a másikra vándorol. Az arany-, ezüst- drágakőkészletek minden mennyisége adott, az idővel nem csökken. Még a kibányászatlanul, a Föld belsejében található összes mennyiségével együtt örök vagyona Babilonnak.

    Babilonnak mindig vannak haszonélvezői. A haszonélvezők érdekellentétbe kerülhetnek egymással, sőt időről-időre abba is kerülnek. Sűrűn szövetségre lépnek. Majd később megszegik, felbomlanak és újra egyesülnek. Összegyűlhetnek gazdasági, vallási csoportosulás alatt, vagy éppen ahogy kedvük tartja, aszerint, ahogy a káosz rendezi az életterüket. A káosz ugyanis Babilon jellemzője. Rengeteg forgószél kavarog benne, izmusok, eszmék, áramlatok. Embereket csoportosít, elválaszt, évenként, öt évenként, húsz évenként, száz évenként stb. egyszerre több születik, és pusztul. Valamelyik ideig-óráig, vagy meg se fogan, míg mások, évszázadokig képes megállni.

    Lényeges jellemzője, hogy Babilon nem nyugodt hely. Semmi sem állandó, minden változik. A tornádók országa. Embereket emel a magasba, és zúz le a Földre. Minden-minden változik, semmi se biztos, senki se lehet biztos élete felől, ami állandó benne, a dicsősége és a befogadhatatlan mértékű gazdagsága.

    Nincs még egy ilyen csoda, mint Babilon, amely képes, a sivatagban várost emelni. Lakhatatlan helyeket lakhatóvá tenni. Vizet adni ott, ahol nincsen. Pedig a mai világunkban, nem egy helyen találunk ilyen csodákat. Ez a gazdagság nem felhalmozódott, hanem egyszerűen, van. Babilon tulajdona.

    És még sorolhatnám Babilon csodáit, de miért tegyem. Csak szét kell néznie mindenkinek maga körül, és látni fogja, Babilon gazdag, az idő mit se fogott rajta.


2.) Gazdagságának alapja a kereskedelem.
     Babilon jellemzője: a kereskedelem.

A középkori Európában:

    „A hatalom birtokosai csak úgy maradhattak erősek, ha valamilyen formában szót értettek a városok elöljáróival, a gazdag kereskedőkkel, kézmívesekkel is. Ha maguk mellé tudták állítani a katonákat és papokat, a jogászokat és más írástudókat. … Uralkodni? … Az volt csak képes rá, aki egyensúlyozni tudta az egymással ellentétes érdekeket, s kézben tartotta az egymás ellen ható erőket. … A háborúk véres erőpróbái mellett ekkor kezdett mind nagyobb szerephez jutni a diplomácia: az ellenséges és szövetséges országok megfélemlítésének, meggyőzésének, megvesztegetésének, megnyerésének: hatalmi szándékaik kipuhatolásának és befolyásolásának tudománya. Vagy művészete? … Mind ehhez pénz kellett, rengeteg pénz. S gond volt persze, hogy ezt honnan vegyék. … S valóban, most mindinkább rászorultak az állami kincstárak a kereskedelem hasznára. Arra a pénzre, amelyet a nemzetközi és belső árucsere hozhatott nekik. … Állam és kereskedelem különleges új szövetsége jött így létre. Közös érdekük lett az országos – sőt a határokon túli – szabad forgalom, az egyre élénkülő árucsere, az egyre szélesedő piac, amelynek a hasznán aztán megosztoztak. Jutott az államnak is belőle – vámok, adók, kölcsönök formájában -, de maradt a kereskedőknek is bőven. Európa városai, városkái úgyszólván eleitől fogva az állandó adás-vevés, üzletkötés helyei voltak. Ez az áruforgalom fejlődött most tovább.” (Varga Domokos – Vekerdi László: A világ kereke Alcím: Az ember útja az őskortól az újkorig, Móra Ferenc Könyvkiadó, 1985, 247-248. old)

    „Kialakult egy városon kívüli vásár, ahol egyébként áruk adásvétele is folyt, mégpedig nagyban, látatlanban. A 16. és 17. század folyamán több nagyvárosban állandó helyet jelöltek ki, majd külön palotákat emeltek az efféle üzletek lebonyolítására. Ettől kezdve itt nyüzsgött-forrongott – ahogyan nevezeték – a tőzsde. Itt jöttek össze a bankárok, kereskedők, felhajtók, alkuszok, üzérek, kalandorok, de azok is akik csupán magtakarított pénzecskéjüket akarták kamatoztatni valamely jövedelmező vállalkozásban.

    A tőzsde fogta össze és szabályozta végül az egész gazdasági életet, annyira, hogy a nagyarányú tőzsdei spekulációk nem egyszer egész országokat hoztak válságos pénzügyi helyzetbe. Évszázadokba telt, míg minden így kialakult. Európa gazdasági életének ekkor már Párizs-Antwerpen-Amszterdam-London és környéke volt a központja, olyan üzletekkel és olyan tőzsdékkel, amelyeknek másutt nem akadt párja.” (Varga Domokos – Vekerdi László: A világ kereke Alcím: Az ember útja az őskortól az újkorig, Móra Ferenc Könyvkiadó, 1985, 252-254. old)

    Felvetődik a kérdés, meddig tartható fenn egy gazdasági növekedés? Tettem fel ezt a kérdést magamnak, akkor, amikor még mindenki a gazdasági növekedés bűvöletében élt. Majd megállapítottam: a történelmet vizsgálva ciklikusságot fedezek fel.

    Amennyiben, bármilyen oknál fogva egy birodalom életében a kereskedelem lebénul, a gazdasági növekedés veszélybe kerül. Valahogy úgy, mint ahogy az ókori Babilonnál az Eufrátesz folyó fizikai elfordulása, és lassú kiszáradása. Az Eufrátesz folyó a kereskedelem egyik fontos tényezője volt. Hozzájárult az ókori Babilon bukásához. Tehát megállapítottam, modern gazdasági rendszerünkre, a kapitalizmusra is veszélyes a kereskedelem lebénulása.

    Ha az Eufrátesz folyó, mint a kereskedelem szimbolikája lassan kiszárad medréből, akkor adott a feladat, a fennmaradáshoz új kereskedelmi lehetőségek után kell néznie a modern demokráciáknak, ami akármi is legyen és akármikor, alapjaiban fogja megrázni a demokrácia intézményét is.

Egy lebénult kereskedelem pedig, nem csak gazdaságilag érinti a demokrácia állampolgárait, hanem szabad prédájává válhat, az addig csak lenézett, nem demokratikus államok imperalista törekvéseinek. 

    Nem több ez, minthogy gazdasági tornádók rendezik át életünk. Szövetségek köttetnek és szövetségek bomlanak gazdasági érdekek között. Múltból vett tudással tudhatjuk, jelen gazdasági válságunk predesztinálja, hogy történelmünk, ha másképpen is, de folytatódik. A gazdagság nem veszett el, csak átalakul, máshová rendeződik.


3.) Kora legjelentősebb pénzügyi központja.
     Babilon jellemzője: a bankrendszer /a hitelnyújtás.

    „A központi bankok – mint például az Egyesült Államokban a FED – vitathatatlanul a legfontosabb és legnagyobb befolyással rendelkező intézmények a pénzügyi és bankszektorban: képesek működési környezetük formálására, befolyásolják a kamatlábakat és a hitelállomány nagyságát, gyakran hatást gyakorolnak mindenfajta pénzügyi tranzakcióra, beleértve a tőzsdei és kötvénypiacokat is. A pénzügyi szektorban bekövetkező változások azonnali hatást gyakorolnak a reálgazdasági mutatókra, így a munkanélküliségi rátára, a háztartások reáljövedelmére, az árszínvonalra, a fogyasztói szokásokra és a megtakarításokra. Ennek következtében az, hogy a központi bankok miként hoznak döntéseket, befolyásolja mind a helyi, mind a globális gazdaságok alapvető működését.

    Mit csinálnak a központi bankok? Mindenekelőtt a központi bankok közreműködésével történik annak a szabályozási közegnek a kialakítása, amelyben a kereskedelmi bankok működnek. A “bankok bankjaként” a központi bankok hatást gyakorolnak a kamatlábakra a gazdaságban. Ezt legfőképpen a bankrendszerben levő jegybanki tartalékok – vagyis a még ki nem hitelezett pénzmennyiség – szintjének változtatásával teszik. Amikor a tartalékok szintje nő, a bankok több hitelt nyújthatnak, a pénzmennyiség nő, és a kamatlábak csökkennek. Amikor a szabad tartalékok mennyisége kevesebb lesz, a bankok kevesebb hitelt helyeznek ki, a pénzmennyiség zsugorodik, a kamatlábak emelkednek.

    A központi bankok mindemellett az ország végső hitelezői. Gazdasági válság esetén a – néha forgóeszközöknek nevezett – pénzügyi erőforrások gyakran hivatottak a probléma megoldására. Mindazonáltal, ha senki sem képes kölcsönnyújtásra, akkor a válság elmélyülhet. A jegybankok kulcsszerepe a kölcsönnyújtáshoz való elkötelezettségben rejlik, ha nehéz idők járnak a gazdaságra. Továbbá a központi bankok gyakran élnek kényszerítő eszközökkel más, a banki és más pénzügyi szektorokban intézmények vonatkozásában (például letéti követelmények a tőzsdei piacokon).

    A pénzügyi liberalizáció és az új finanszírozási formák előretörése azzal jár, hogy számos bank és pénzügyi cég jóval könnyebben képes kikerülni az előírásokat. E fejlemények aláásták a központi bankok hagyományos szerepkörét. Napjainkban a nagyobb befolyással rendelkező jegybankok – mint például a FED – a pénzügyi piacok működésére elsődlegesen a befektetők várakozásainak megváltoztatásán keresztül hatnak. Egy – a FED részéről érkező – pozitív jelzés a világ piacainak szárnyalását is okozhatják. E tekintetben a jegybankok tevékenysége inkább pszichológiai, mint gazdasági alapokon nyugszik.

    Egy – a központi bankok függetlensége mellett állást foglaló – felfogás szerint a jegybanki függetlenség a jegybank és a kormányzat politikai döntéshozatalának folyamatai közti relatív távolságot jelenti. A nagyobb függetlenség mellett szóló érv szerint, ha nem lenne egy erős elválasztóvonal a kormányzat és a jegybank között, akkor a monetáris politika a behatároltság mellett a kormányzati politika szeszélyeinek lenne kitéve. E megközelítés szerint a független jegybank a gazdaság külső szemlélőjeként objektíven hoz döntéseket a társadalom hosszú távú jólétének érdekében. Mindemellett a központi bankok függetlensége gyakran más, mint amilyennek látszik. Nem ritka, hogy a bankárok és befektetők igen nagy befolyással rendelkeznek a jegybank prioritásaira vonatkozóan. Ennek következtében a “független” jegybank ki van vonva a felelősségi kérdések súlya alól, ugyanakkor ki van téve a politikai befolyásnak, amit a politikai döntéshozatal általában tekintetbe is vesz. Ahogy a központi bankok függetlensége nő, egyre inkább az alacsony inflációt és egyúttal magas piaci kamatlábat célzó jegybanki politikát tartják szem előtt. Hasonló célkitűzés az alacsony munkanélküliségi ráta, amely a bérek emelését és profitmegszorítást eredményezhet, gyakran arra kényszerítve a jegybankot, hogy a gazdaságok visszafogását célzó intézkedéseket hozzon.

    Világszerte elmozdulás tapasztalható a nagyobb függetlenséggel rendelkező jegybankok felé, miközben figyelemre méltó ütemben halad a globális pénzügyi rendszer liberalizációja is. Például, a pénzügyi unióra való készülődés jegyében az eurózóna számos központi bankja a nagyobb függetlenség irányában mozdult el az Európai Központi Bank létrehozását megelőzően. A kisebb mértékű pénzügyi szabályozás világszerte azt eredményezi, hogy bármilyen befolyás gyakorlására is csak a legnagyobb központi bankok lesznek képesek. És a nagyobb jegybanki függetlenség lehetővé teszi, hogy a világ lakosságának nagy többsége irányában az ilyen befolyás gyakorlása nem hordoz majd felelősséget.”(Epstein, Gerald: A political economy model of comparative central banking. Megjelent Robert Pollin és Gary Dymsky New Perspectives in Monetary Macroeconomics c. könyvében. University of Michigan Press, 1994. (Fordította: Kertész András, A központi bankok hatalma) Találati hely: http://eszmelet.freeweb.hu/)

    Természetesen a kereskedők célja, hogy minél jobban gazdagodhassanak. Ez még az államérdekkel sem ütközik mivel az állam célja is az, hogy polgárai minél inkább bővelkedhessenek anyagi javakban. Ennél fogva a kereskedők és az államvezetők érdekei összefonódnak és hoznak olyan döntéseket, amelyek a kiterjedt kereskedelem, és a világpiacon a monopolhelyzet betöltésére irányul. Ennek egyik módszere, természetesen a tisztességes verseny, a másik a tisztességtelen, amely az erőfölény felhasználásával történik. A kereskedőknek szükségük van a háttérben meghúzódó államra, amely adott esetben fegyveres beavatkozás lehetőségével tudja riogatni a kereskedelmi partnerét; mint ahogy a diplomácia és a propaganda eszközeit is felhasználják a kereskedők, hogy a piacon kedvező helyzetbe kerüljenek.

    Imigyen történt annak idején az ókori Babilonban.

    „Ahol a mezopotámiai uralkodók fegyverrel nem boldogultak, ott a diplomáciát és a propagandát vetették be. A tökéletességig fejlesztették az állami propangandát, s ez annál is hatékonyabbnak bizonyult, mert szolgálatában állt a vallás – a kor szellemiségének fontos tényezője. Szokássá vált, hogy úgy terjesztették a nép elé egy-egy hadjárat tervét, mint valamelyik hatalmas isten parancsát. … A cél szentesítette az eszközt, és az „isten nagyobb dicsőségére” jelszó, mely oly gyakran hangzott el az európai történelemben, itt is különböző számító célokat álcázott.” (Josef Klíma: Mezopotámia, Alcím: Ősi civilizáció és kultúra a Tigris és az Eufrátesz mentén, 1976. Gondolat, 1983)

    A meggazdagodás vágya, nem ismeretlen a filozófusok előtt sem. „Platón említette meg elsőként az Állam-ban, kifejtve, hogy az embert három rész alkotja. A vágyakozó részből, a gondolkodó részből, és abból, amit ő thümosz-nak, vagyis „indulatosság”-nak nevezett.” (Francis Fukuyama, A történelem vége és az utolsó ember, Európa Könyvkiadó Budapest, 1994, 13. old., 155. old)

A thümosz az az akarat, az emberben, hogy elismertesse másokkal önmaga valós, vagy képzelt értékét.

    Amerika alkotmányának megvalósításakor a szerzők felismerték, hogy a meggazdagodás vágyának kielégítése kevésbé káros, mintha a thümosz-t engednék szabadjára. Ezért törvényekben biztosították, hogy mindenkinek egyenlő joga legyen a meggazdagodásra.

    „Locke is, de kivátképpen Madison felismerte, hogy a republikánus kormányzat egyik feladata a polgárok büszke önmegvalósító törekvéseinek védelmezése.” (Francis Fukuyama, A történelem vége és az utolsó ember, Európa Könyvkiadó Budapest, 1994, 481. old.)

Ám egyesek túlzott meggazdagodásának nem szabtak határt. És ezzel engedvén, hogy a meggazdagodott emberek pénzükkel és hatalmukkal visszaélve, másokat kizsákmányoljanak, megalázzanak, a törvényhozókat pedig saját érdekük szerint befolyásolják.

Az így kialakult helyzet, pont az, ami ellen a francia forradalom és az amerikai alkotmány küzdött, ismét felállt egy úr-rabszolga formáció a társadalomban, immár veszélyesebb formájában, mert a nyilvánosság előtt lévő politikusok eltakarják a valódi hatalom birtokosait. Az úr eltűnt a rabszolgák szeme elől!

    A liberális demokrácia, mint filozófiai eszme kizárólag az ember vágyakozó részére épít, tehát annak kielégítésére törekszik. Ezt pedig a virágzó, korlátlan kereskedelem tudja csak kiszolgálni, és a kapitalista rendszer, a szabad világpiacokkal. Amilyen mértékben emelkedik az életszínvonal, úgy lesz egyre nagyobb igény ezen életszínvonal fenntartására, ezért a kimerült, vagy elégtelen piacok helyett, újakat kell nyitni, akár katonai erőbevetés árán is.

    A demokrácia alapja tehát igen ingatag, mivel csak az emberi meggazdagodás vágyára épít, és amennyiben ez csorbát szenved, akkor növeli állampolgárainak thümatikus érzéseit, amely a vallási fanatizmusban, nacionalizmusban, sorozatos törvénytelenségek, igazságtalanságok gátlástalan elkövetésében nyilvánul meg, amely végül magának a demokrácia végét okozza. Ezért szükségszerű, hogy a demokráciában a kereskedelem – majd nem - mindig virágkorát élje. Csak annyira, hogy a társadalmi törvények betartassanak, hogy mások érdekei ne sérüljenek. Amennyiben sérül, már pedig igen - mert a törvényeket politikai úton sokszor nem lehet betartatni a „pénzcsinálók”-kal - akkor el kell gondolkodni azon, hogy ki a valódi úr a társadalomban. Ha nem a politika, vagyis demokráciában a nép és azok választott politikai vezetői, akkor a gazdaság, és a gazdasági vezetők. Számomra itt egy képtelen ötlet merült fel, hogy akkor végül is a politikára és a demokratikus szavazásokra nincs is szükség. A kapitalista filozófusok szerint is tulajdonképpen semmi szükség nincs a kapitalizmus politikai szabályozásaira, mivel az önszabályozó, és a demokratikus értékrendet követi. A kapitalizmus valóban önszabályozó, de csak a piaci szükségletek és gazdasági megfontolások vezérlik. Társadalmi érdekei nincsenek. Ennél fogva a demokrácia filozófiájából, csak a független egyéni döntések meghozatalának, és végrehajtásának szabadsága valósul meg. A demokrácia többi eleméhez semmi köze, mint emberi jogok szabadsága, és a kölcsönös elismerésből fakadó egyenlőség.

    Mindegy is, hogy van, mivel látványosan látszik mennyire kaotikus. Lehet csűrni is és csavarni is.

    Egy mai magyar aktualitása a banrendszerről, Róna Péter, közgazdásszal interjú.


4.) Vallási tolerancia.
        Babilon jellemzője: a sokistenhit és a bálványimádás.

Mai korunk vallásai

Világvallások (Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Vall%C3%A1s)

    A világvallás fogalmának meghatározása a valláséhoz hasonlóan bonyolult és semmiképpen sem egyértelmű. Három kritériumnak kell megfelelnie: a követők száma legyen a legnagyobbak között, legyen minden kontinensen többé kevésbé elterjedt és rendelkezzen egyetemes (egész világra szóló) küldetéstudattal. Az alábbi felsorolásban szereplő vallásokat számos szaktekintély és a köztudat is világvallásnak tekinti, ugyanakkor a fenti kritériumoknak nem felel meg mindegyik. A buddhizmus és hinduizmus nem missziós vallás, hasonlóan a zsidósághoz, amely ezen kívül nincs jelen minden kontinensen, mint a kínai univerzalizmus sem. A buddhizmus például egy filozófiai, illetve gyakorlat-alapú világnézet, amely bizonyos országokban vallási irányzatok kialakulását eredményezte. Követőinek számát tekintve igen nagy vallásnak számít a taoizmus, a bahá’í és a konfucianizmus.

Buddhizmus
Hinduizmus
Iszlám
Izraelita vallás
Mithrász misztérium
Kereszténység

Ortodoxia
Katolicizmus
Protestantizmus

Kínai univerzizmus

Kisebb vallások

bahá’í
Dzsainizmus
Oomoto
Samanizmus
Sátánizmus
Sintó
Ayyavali
Szikhizmus
Zoroasztrianizmus
Jehova Tanúi

Egyéb, részben vallásos jellegű nézetek

New Age
Panteizmus
Szcientológia

Magyarországon:

Vallási irányzatokról dióhéjban A-Z(Forrás: http://www.apologia.hu/index.php/vallasok/ismertetok)

... A Család
... A "keresztények"
... Adventizmus
... AMORC
... Antropozófia
... Arany Rózsakereszt
... Bahá'í hit
... Buddhizmus
... Christadelphian Közösség
... Egyesítő Egyház
... Grál Mozgalom
... Hinduizmus
... Iszlám
... Jehova Tanúi
... Júdaizmus
... Kereszténység
... Keresztény Tudomány
... Krisna-tudat
... Konfucianizmus
... Lorber mozgalom
... Metafizikai tradicionalizmus
... Mormon vallás
... Ősmagyar vallás
... Resztoránus Egyesület
... Sant Mat
... Sátánizmus
... Szikh vallás
... Taoizmus
... Teozófia
... TM
... Unitarizmus
... Univerzális Élet
... Új Egyház
... Új Apostoli Egyház
... Üdvtörténeti Figyelő
... Üzenetközösségek
... Zen 

Régi-új vilgánézetek és vallásosság

(Forrás: http://www.apologia.hu/index.php/vallasok/ismertetok)

... Asztrológia - egykor és ma, irányzatok és problémák
... Boszorkányság és wicca - történelem és romantika között
... Esszénusok - ókori zsidók és mai magyarok
... Gnoszticizmus - ókori elit klubok és modern lelkiség
... Sámánizmus - egykori vidéki és mai városi

Modernkorunk demokráciájának „amerikai” vallása, a 'kereszténység'

    Európában a felvilágosodással kezdődően egy tudatos, értelmiségiek által kezdeményezett vallásreform indult útjának, amelyet kiművelői nem teológiai alapokon indítottak el, mint annak idején Luther által és után a reformációban, hanem politikai indítékokból. A középkori merev katolikus papi uralom szinte ösztönözte, hogy egy „humánusabb” keresztény vallás szülessen az értelmiségiek által, amely aztán - a feudalizmus bilincsétől megszabadulva – az új politikai rendszer – a demokrácia - erkölcsi alapja, és iránymutatója legyen Európában és később az Amerikai Egyesült Államokban.

    Az Amerikai Egyesült Államok és Európa keresztény vallása szekularizált vallás. Hiszen a Biblia tanításából, azokat az elemeket, amelyek nem károsak a demokráciára nézve meghagyták, mint például azt, hogy Isten előtt minden ember egyenlő (mert Isten egyenlőnek teremtette), és hogy a lelkiismeretnek – választási – szabadsága van (az ember jó és a rossz közötti választásának szabadsága).

A felvilágosult értelmiségiek a kereszténység „fanatikus” elemeit, mint a keresztény Isten kizárólagosságát, és egyeduralmát tagadják. (Vagy egyszerűen csak nem veszik komolyan.)

Így lesz egy vallás szekularizált viszont gazdaságilag ütőképes. Tehát, ha Istent leemeljük trónjáról és azt mondjuk, Istennek csak annyi hatalma van, amennyit mi emberek adunk neki, vagy kérünk tőle.

    Ezen új kereszténység azért kellett, hogy toleránssá váljon, más vallásokkal, nézetekkel és eszmékkel szemben. Vagyis hogy a demokrácia szövetségesévé legyen. Ez teljes mértékben sikerült, és lett jelmondat ma már, „Istent az ember találta fel”. Isten nevében, minden probléma nélkül tud vallani teljesen Biblia ellenes, Isten írott törvényei ellen való eszméket. A maga igényei szerint új eszméket gyárt, majd megsarcolja a tömegeket. A rendszert működteti, templomokat, egyházakat, papokat, lelkészeket tart el ebből a pénzből, támogatja a mindenkori uralkodó réteget.

    A liberális demokrácia lényege és célja a tolerancia, és nem a - szerinte - fanatikus vallásgyakorlásnak nevezett - igaz hit. A liberális demokrácia nem titkolt célja, hogy hatalma alá hajtsa és önmagában erőtlenné tegye a - nem csak a kereszténységet, hanem minden - vallást az anyagi javak ellenébe! Nem új ez, a francia forradalom vívmánya.

    Ha liberalizmus szerint Isten meg is halt a vallás thümotikus részét azonban nem kell a demokratikus embernek örökre elűznie életéből. A demokráciába és meggazdagodásba vetett hit, ugyanolyan erős, és kielégítő tud lenni a demokráciában élő ember thümatikus részére. Bizonyítják ezt az amerikaiak. Ez a hit tulajdonképpen nem más, mint optimizmus, büszkeség, individualizmus. A demokratikus ember büszke arra, hogy demokráciában él, és arra, hogy ezt maga akarta és választotta, e szabad választással és cselekedettel pedig megteremtette a Szabadságot. Milyen felemelő érzés ez! Milyen erőt adó új vallás ez! Az önmagunkba vetett hit.

    A mai vallástalan időkben, ilyen értelemben létezik vallás a modern demokráciákban. Az Amerikai Egyesült Államok vallása nem csupán az áldó, jó, ember alkotta Istenbe, hanem a felvilágosodás eszméibe a vallásszabadságba, a szólásszabadságba, és az emberi jogok szabadságába vetett hit együttese. A vallás tehát, az emberek tudatában a keresztény Isten és a felvilágosodás eszméinek összemosása. A mai Amerikai Egyesült Államok elnöke – hallhattuk tőle nap, mint nap - ezen eszmék zászlaja alatt indított hadat egy tőle több ezer kilométerre lévő, reá semmi fenyegetettséget nem jelentő ország, Irak ellen. A cél tehát jó, vélik a szintén demokratikus keresztény európai államok is, és ezért támogatták ezen célban az Amerikai Egyesült Államokat.

    A terrorizmus elleni harc csak még egy adalék ezen „vallás” térhódításához, de nem új a történelemben. A valódi cél új kereskedelmi piacok megnyitása, a még több pénz, és a monopolhelyzet megtartása a világpiacon. Nincs nagyobb vágya az embernek, minthogy uralma alá hajtsa az egész Földet, minden állatát, minden növényét, minden földjét, és minden emberét. Nincs nagyobb vágya az embernek, minthogy uralkodhasson! Ennek eszköze minden korban és mindenhol a vallás, így van ez most is.

    Természetesen a vegyített kereszténységen kívül, amely bálványimádás, változatos formában megtalálhatók modern világunkba, a mágusok, sámánok, igézők, varázslók, csillagjósok, kártyajósok, és egyéb jósok, az okkult praktikáikkal együtt. Aki ahogy szeretné van miből válogatni isteneit: Krishna, Buddha, Allah ...

 

5.) Beszélt nyelve: világnyelv
     Babilon jellemzője: az egy nyelv.

Pallas Nagylexikon szerint a világnyelv

    általában olyan nyelv, mellyel az ember az egész világon megértetheti magát. Legtöbb joggal az angolt nevezhetni ma igy (azelőtt a franciát, a középkorban a latint). Egyes tudósok már évszázadok óta törekedtek mesterségesen alkotni olyan nyelvet (pasilalia) v. legalább olyan irást (pasigraphia), melyet minden nemzet irástudói könnyen elsajátíthatnának. Ilyen törekvések voltak: Leibnizé (De arte combinatoria c. művében, 1666), Condorceté (Esquisse d"un tableau historique des progr?s de l"esprit humain, 1794) stb. Legújabbak a volapük; a pasilingua és az esperanto. Az eddigiek mág mind sikertelenek maradtak, ámbár magának az eszmének még egyes modern módszeres nyelvészek is pártjára keltek (igy különöen Schuchardt, Auf Anlass des Volapüks, Berlin 1888; Weltsprache und Weltsprachen, Strassburg 1894. Az utóbbinak ismertetése: Nyelvtudományi Közlemények, 24. köt.)

Meghatározás, a http://vilagnyelv.tripod.com/ oldalról:

    A világnyelv jelentése a Magyar értelmező kéziszótár szerint: “A világ nagy részén ismert, a nemzetközi érintkezésben haszn. nyelv. | Mesterséges nemzetközi segéd­nyelv.”

A nemzeti (etnikus) nyelvek közül a nemzetközi érintkezésben legelterjedtebben használt nyelv az angol. A tervezett (mesterséges) nyelvek közül legelterjedtebb az Internacia Lingvo (nemzetközi nyelv), közismertebben az eszperantó.

A világban végbemenő és a globalizmus fogalma alá sorolható változások egyre erőteljesebben aláhúzzák a különböző anyanyelvűek közötti érdemleges nyelvi érintkezés (kommunikáció) szükségességét.

    Az európai integráció még fokozottabban támaszt ilyen szükségletet. Egyre fon­tosabbá válnak tehát az olyan kérdések, mint: Kell-e tudatos tevékenység annak elérésére, hogy a nemzetközi nyelvi érintkezés szükségletei mind mennyiségileg, mind minőségileg a lehető legteljesebben kielégíthetők legyenek? Fontos-e, hogy milyen áron és milyen minőségben teremthető meg a nyelvi szükségletek kielégítésének alapfeltétele (vagyis a nyelvtudás)? Fontos-e, hogy a nemzetközi érintkezésben használt nyelvesélyegyenlőséget kínáljon, vagy pedig el kell tűrni, hogy anyanyelvi beszélője halmozottan előnyös helyzetben lehessen nem anyanyelvi beszélőivel szemben?

6.) A világ legfejlettebb technológiája
      Babilon jellemzője: Az ember uralkodásának győzelmét
      és dicsőségét hirdető hatalmas építmények, technikai újítások.

7.) Sokszínű, kevert népesség
     Babilon jellemzője: népek olvasztótégelye

Sokan vagyunk, itt is

ott is:

amott is:

...

És még Afrika, India, Oroszország ...

Az egész Földet benépesítettük, sokszínűségünkkel, minden népből, fajból és törzsből. Mai modern rendszerünk az egész világra kihatott. Egyek vagyunk, együtt vagyunk.

Az elmúlt időben sokszor hallottuk, világunk egy nagy várossá nőtte ki magát. Nem kell bizonyítani, látjuk. A fenti szempontok alapján, ennek a nagy világvárosnak a neve, Babilon.


A III. részben a Bibliával vizsgálom meg Babilon városát.
http://testveremnek.blogspot.hu/2012/05/iii-resz-az-ujkori-babilon-jellemzoi.html

Előző I. rész:
http://testveremnek.blogspot.hu/2011/12/i-resz-tortenelmi-attekintes-az-okori.html