Ettem, finom szamóca lekváros palacsintát. Cicu is kért belőle, kapott egy kicsit, de csak játszik vele. Majd azt fogja csinálni, hogy összegöngyölíti és dobálgatni fogja. Vagy a szájában rohangál vele, mint tegnap a hajgumimmal.
Találtam egy jó kis igét, most hogy Jeremiás könyvét olvastam. Tudod, hogy Jeremiás szívem prófétája. Talán mert valahogy ő áll hozzám a legközelebb. Kapott egy kijelentést, Istentől. Dehogy akart ő kijelentést kapni, de kapott. Úgy lett a csontjaiba rekesztve, mint a tűz, soha többé nem tudott szabadulni tőle. Tudod, a rosszat kellett prédikálnia, a pusztulást, a romlást, saját szemeivel látta az elpártolást és a bűnt. Nem az a fajta próféta volt, aki kapott egy távoli jövőre vonatkozó kijelentést, hanem az, aki látta az okát az Isteni ítéletnek, és a néppel együtt élte meg a bűn következményét, Izrael teljes elpusztítását. Oh, már ez maga micsoda rettenet, de Jeremiás még ennél is többet szenvedett.
Iszonyatosan tud szenvedni az az igaz ember, aki ha szinte színről-színre látja az Istent, az Igazságot, hogy mit és hogyan kellene tenni, a vezetőknek, a pásztoroknak és a kis embereknek, de mindenki egyetemben el hajlik Istentől, a saját feje után megy, sőt szántszándékkal ellene szegül az Isteni Igazságnak. Tudniillik ez a próféta azért szenved, mert szereti a népét, és szereti az Istent. Mint egy közbenjáró Isten és emberek között. Ám Isten, Jeremiásnak, már csak a búsult haragját mondta el, az ítéletet, nem volt többé alkudozás. Jeremiás pedig annál inkább, prófétai hevességének minden erejével küzdött, hogy hátha mégis megérti népe a megtérés üzenetét, ha még erőteljesebben prédikál. Hiszen ő tudja, mert Isten maga mondja, Isten könyörületes és irgalmas, ha látja a megtérést, mint minden nép esetében, megbocsájt, visszavonja haragos kezét.
Izrael azonban nem tért meg. Sőt, tetézte bűneit.
Szegény Jeremiás. Az embernek a szíve szakad meg érte, a heroikus, szenvedélyes, heves és értelmetlen küzdelem láttán. Miközben én magam is pontosan ezekkel a kínokkal szembesülök a mai időnkben. Kicsit más okok miatt, de mégis ugyanaz. Nem értik Istent! Nem értik, sőt megvetik. Nem keresik, nem kutatják. Pedig a higgadtság segítene rajtuk. Fölkeresik Jeremiást, mondj valami jót nekünk, de ha rosszat mondasz nem hallgatjuk, börtönbe zárunk. Hát miért mentek hozzá? Ha nem viselik az Igazságot?
Szegény Jeremiás! Alig volt, aki megértette, ha volt is valaki, mélyen hallgatott, ki ne derüljön a világ előtt, hogy Jeremiással ért egyet. Még a végén őt is megvetik, cellába dugják.
Milyen szép, ebben a történetben, ahogy Jeremiás mellett áll egy ember, Bárúk. (Neve jelentése, áldott, áldott legyen az Isten).
Szinte minden próféta mellett ott állt egy ilyen hűséges követő. Még Jézus Krisztus mellett is volt egy, aki mindvégig kitartott és követte: János. Milyen szép!
Hatalmas harcok, mint vihar zúg a nép, egy emberként lázadozik Isten ellen. És egy próféta, aki e tömeggel szemben ki mer állni, Jeremiás, és ennek a Jeremiásnak adatik egy hűséges embere, aki csöndesen melléáll. Micsoda vigasztalása lehetett ez Jeremiásnak. Micsoda öröm! Vigasz. Remény. Akiben nem csalódott.
Jeremiást végigzilálták az életen. Szó szerint meghurcolták negyven évig. Ő pedig mindvégig hűséges maradt az Istenhez. Az Ő kijelentett Igazságához. Áldott legyen az Ő neve!
Az Ige:
Aki dicsekedni akar,
azzal dicsekedjék,
hogy érti és tudja rólam,
hogy én vagyok az ÚR,
aki szeretetet, jogot és igazságot
teremtek a földön,
mert ezekben telik kedvem
- így szól az ÚR!
Jeremiás 9,23
bogi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése