"Mert minden ember, akit megsértettünk és megbántottunk, egy azok közül, akiket Jézus testvéreinek nevezett. Amit pedig ellene követtünk el, azt Isten ellen követtük el. Minden ember a Krisztus testvére."

2011. november 17., csütörtök

Hitre fel!


Kedves, drága TestVérem!

Nem bírtam már, hogy szó nélkül hagyjam!
Miért tettem fel ezt a videót? Érdekességként. Jó a koreográfiája és szépek a légi felvételek.
Minden meghatódottság, és érzelem nélkül. A hitnek ehhez nem sok köze. Látvány. Látványnak azonban szép volt. Vagyis érdekes.
Nehéz dolog ez tudod. Az ember tiszteletben tartja mindenki vallási érzékenységét és identitását. Mindenkiét, a mély vagy felszínesekét, a fiatalokét és/vagy az öregekét. Mindegy. Együtt közeledünk Istenhez.
Erre a blogra szinte csak olyat teszek fel, amit neked is leírnék, elküldenék. Tudtam, ezt neked nem küldeném el. Téged nem hat meg, nem érdekel. Semilyen módon nem érint. Te ennél sokkal sokkal mélyebb vagy, számodra nem is érdekes, a művészi értéke is alább marad, hiszen Jézushoz mérve, az semmiség. Számodra egy jó személyes bejegyzésem többet ér.
Igen. És valahol igazat adok neked. De én a tétova, aki lágyan veszi kezébe az embereket, figyel rájuk és a maguk hite, fejlődési foka szerint építi őket, elgondolkodom.
Lehet, hogy egy 16 vagy mit tudom én hány évest ez fog meg. Annyira sok színűek vagyunk. A blogot mégis neked írom! Te vagy az én cenzorom! A mérőzsínoróm. A te ízlés világod, hited fejlődési iránya és foka.

Nem magyarázkodom, benne hagyom.  De úgy, mint valami kis botlást, bocsánatot kérve azért is, mert neked a video egészen másképpen megy le, személyes érintettséged miatt, magától attól gondolattól, hogy Hit gyüli. Megértem, tudomásul veszem, elfogadom, tudok róla (és bátran szemtelenül is pimasz vagyok). Az Élet játék. Néha húzogatjuk a határainkat.  Nem de bár. 

Amit tehetek. Próbálkozom a kategóriák, címkék rendezésében. 

Nekem az Élet játék. Amit Isten dicsőségére játszhatom. Úgy szeretem, amikor átesünk egymáson. 
Nem hat meg, hogy ha katolikus téved ide, mit kezd a Szent Sátor szimbólumaival, sem az, ha protestáns és nem érti Teréz anya bejegyzéseimet. Ez vagyok én! És mégis, annyira egyszerű. Túlléptem a bonyolult megoldhatatlan feladatokon. A sok színű világon. Számomra csak a Puszta van. Én, egyedül a Sátorban, együtt az ÚRral. Elmélkedve az Ő Nevein és kijelentett Igéjén. Csak mi, ketten vagyunk. ... és  nagyon jól érezzük magunkat.
... És Veled, drága TestVérem! Köszönöm, hogy velem vagy, Isten áldjon meg téged!

bogi

Nincsenek megjegyzések: