I. rész
A Bölcsesség általános meghatározása
Bibliai nevek és fogalmak szerint:
A bölcsesség Isten egyik tulajdonsága (Péld 3,19);
A héber nyelv együtt említi más erényekkel, mint a szorgalom, becsületesség, egyenesség, önuralom, jó hírnév;
magába foglalja az ügyes kézművességet (2Móz 28,3) és a harci vitézséget (Ézs 10,13), éleslátást (1Kir 2,6); bölccsé Isten félelme által lesz az ember (Zsolt 111,10; Jób 28,28);
találkozunk megszemélyesített alakjával is (Péld 8; Mt 11,19);
Jézus maga az isteni bölcsesség (1Kor 1,30; Kol 2,2-3);
az Írás szembeállítja a hívő ember bölcsességét e világ bölcsességével (1Kor 1,19-27).
Katolikus lexikon szerinti megfogalmazás szerint:
Bölcsesség (gör. sophia, lat. sapientia):
1. a Szentírásban. Az ÓSz-ben isteni tulajdonság, mely a világ teremtésében és kormányzásában nyilvánul meg. A bölcsesség könyvek megszemélyesítik és a Törvénnyel azonosítják (Péld 8,14; Sir 1,1; 9,1-5: a bölcsesség megépítette házát, hét oszlopot állított, asztalt terített és lakomára hív; 24,11-13).
Az ÚSz-ben Isten megtestesült Igéje (Jn 1,1; 1Kor 1,24.30).
2. az egyházatyák tipológiájában Krisztus, a Boldogságos Szűz és az Egyház előképe.
3. az erkölcstanban az értelmet és a tudományt is magában foglaló értelmi, szerzett erény, mely arra képesít, hogy a lélek mindent végső okával és céljával összefüggésben szemléljen, s ennek megfelelően cselekedjen.
4. a Szentlélek hét ajándéka közül a legértékesebb, belénk öntött erény, mely az elmét készségessé teszi az isteni szempontok szerinti gondolkodásra és cselekvésre.
2. rész
A 'Felülről való Bölcsesség' rövid meghatározása
A felülről való bölcsesség először is
1. tiszta,
2. békeszerető,
3. méltányos,
4. engedékeny,
5. irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes,
6. nem részrehajló,
7. nem képmutató.
Jakab 3,17 a Magyar Biblia Tanács fordítása szerint
Görögül:
ἡ δὲ ἄνωθεν σοφία πρῶτον μὲν (1) ἁγνή ἐστιν, ἔπειτα (2) εἰρηνική, (3) ἐπιεικής, (4) εὐπειθής, (5) μεστὴ ἐλέους καὶ καρπῶν ἀγαθῶν, (6) ἀδιάκριτος, (7) ἀνυπόκριτος.
3. rész
A 'Felülről való Bölcsesség' részletes kifejtése
1. Mi a tisztaság?
A görög szó: ἁγνή
Angol fordítása: pure= tiszta, vegyítetlen, finom, szeplőtelen, szűzies, átvitt értelemben is igazi hamisítatlan.
Békés-Dalos Bibliafordításban: ártatlan
P.Soós Bibliafordításban: szemérmes
Bibliai nevek és fogalmak szerint:
Tiszta (szeplőtelen).
Eredetileg csak rituális értelemben vett tisztaság-ot jelentett, később egyre inkább erkölcsi magatartást, amely erényes és tiszta mind gondolataiban, mind magaviseletében. (2Kor 11,2; 1Pét 3,2; Tit 2,5; 1Jn 3,3)
Katolikus lexikon szerinti megfogalmazás szerint:
Tiszta (lat. purus):
1. kultikus fogalom, fogalompárja a tisztátalan. A szópár olyan tulajdonságokat jelöl, melyek a legtöbb ókori nép és mai primitív nép vallásában fontos szerepet játszanak, de sem a fizikai, sem az erkölcsi értelemben vett tisztasággal nem azonosak. Tiszta az, ami kapcsolatba hozható egy adott vallás Szentjével. Izrael fiai a tisztasági törvények előtt megkülönböztették a tisztát és a tisztátalant.
2. a filozófiában a lényeghez nem tartozó vagy tőle idegen járulékoktól mentes (actus purus, tiszta természet);
3. az erkölcstanban tág értelemben a bűnöktől és a víciumoktól, szoros értelemben a hatodik parancsolat és a kilencedik parancsolat elleni bűnöktől és víciumoktól való mentesség (tisztaság).
/vícium (a lat. vitium szóból): bűnös készség; rossz cselekedetekből kialakuló készség a rosszra, rossz szokás az erény ellentéte, újabb bűnök forrása. A víciumok "rangsora" az erények hierarchiáját tükrözi: legrosszabb a szeretet ellentéte, a gyűlölet. Gyakoribb vícium még a hitetlenség, vallástalanság, kétségbeesés, oktalanság, igazságtalanság, gyávaság, mértéktelenség. A Szentírás bűnkatalógusaiban ált. nem a konkrét rossz cselekedetekről, mint inkább a belőlük származó rossz tulajdonságokról, víciumról van szó. A Bölcs szerint a víciumok kezdete a bálványimádás; felsorolásuk a 14,25-26: "gyilkosság, lopás és csalás, meggyalázás és hűtlenség, lázadás és esküszegés, a jók zaklatása, a jótétemények elfeledése, a lelkek fertőzése a nemek felcserélése, a házasságok szétzüllesztése, a házasságtörés és a kicsapongás". - Szt Pálnál a víciumok a hitetlenség következményei: hitványság, kapzsiság, ravaszság, irigység, gyilkosság, vetélkedés, ármánykodás, rosszindulat, megszólás, rágalmazás, istengyűlölet, gyalázkodás, fennhéjázás, kérkedés, agyafúrtság, szülők iránti engedetlenség, esztelenség, hitszegés, lelketlenség, könyörtelenség (Róm 1,29-31; vö. 13,13; 1Kor 5,10; 6,9; 2Kor 12,20; Gal 5,19; a test cselekedetei).
2. Mi a békeszeretet?
A görög szó: εἰρηνική
Angol fordítása: peaceful= békés, csendes, nyugodt, békeszerető
A Bibliafordítások egységesen, békeszeretőnek, vagy békésnek fordítják.
Katolikus lexikon szerinti megfogalmazás szerint:
Békeszeretet
A béke, a békesség megteremtése, megőrzésére irányuló törekvés. Az a fölismerés táplálja, hogy a közösségi élet csak akkor virágozhat, ha azt egyetértés és rend uralja. (A béke Szt Ágoston szerint a rend nyugalma.) Már az igazságosságra való törekvés is a békéhez vezet, a békeszeretet azonban a szeretetből születik, melynek lényege az egységre törekvés, és az egységért végzet okos önmegtagadás. A békeszeretet ugyanakkor nem zárja ki a jogvédelmet, és nem azonos a gyöngeségből fakadó engedékenységgel, nemtörődömséggel. Békeszeretet csak abban az emberben lehet, aki tiszteletet érez embertársai iránt, elismeri jogaikat, véleményüket tiszteletben tartja, az "aranyszabály" szerint cselekszik (Mt 7,12).
A békeszeretetet az embernek a családban kell megtanulnia és a mindennapjaiban, hivatása gyakorlásában, társadalmi életében is törekednie kell rá. A keresztény ember számára a békeszeretet erkölcsi feladat (Mt 5,23; Róm 12,18; 14,19; Ef 2,14; 4,3; Zsid 17,14; Jak 3,18; 1Pt 3,11).
Jézus Krisztus boldognak mondja azokat, akik a békességre törekszenek (Mt 5,9).
3. Mi a méltányosság?
A görög szó: ἐπιεικής
Angol fordítása: lenient= elnéző, enyhe, szelíd, nem szigorú
P. Soós István, Békés-Dalos, Káldi Bibliafordításokban: szerény
Méltányosság (gör. epieíkeia, lat. aequitas): az igazságosság társerénye, mely arra tesz képessé, hogy ítéletalkotásban, ügyintézésben, megfizetésben a konkrét tárgy körét meghaladó erkölcsi szempontok, érdemek figyelembevételével járjunk el.
A Szentírásban isteni tulajdonság. Megmutatkozik Isten ítéleteiben (Zsolt 9,9; 66,5; 110,8; 118,75; Iz 11,4; ApCsel 17,31), törvényeiben (118,172), kormányzásában (Zsid 1,8), gondviselésében (Bölcs 9,3).
4. Mi az engedékenység?
A görög szó: εὐπειθής
Angol fordítása: persuadable
A szótő persuade= meggyőz, rábeszél
persuadable= meggyőzhető, rábeszélhető valamire, ha van jó, meggyőző érv
Más Bibliafordításokban a szó fordítása:
Ravasz, Kecskeméthy, Czeglédy, Dr. Masznyik Bibliafordításokban: engedelmes
Vida: jóra hallgató
Békés-Dalos: jórahajló
Dr. Budai: hallgat a jó szóra
Az engedékenység szónak nincs keresztény lexikoni meghatározása.
Itt sem az engedékeny, sem az engedelmes magyar fordításokkal nem értek teljesen egyet, számomra a Budai fordítás a pontosabb: a jó szóra hallgató, vagy a 'jó szónak engedelmeskedő'. A 'jó szó' ismérve, hogy Istenből jön, Istenre irányul, Isten felé visz. Származhat közvetlen Isten Igéjéből, vagy embertől.
Fontos kitételnek tartom, hogy a 'jó szó' melletti érvek igazak, tiszták, egyenesek, meggyőzőek abban az értelmében, hogy valóban minden hátsó szándékok, és haszon szerzés nélkül egyenesen Isten irányába motiválják annak megcselekvőjét.
Az engedelmes fordítást csak ilyen hozzáadott értelmében tudom elfogadni.
Az engedelmesség meghatározása:
Bibliai nevek és fogalmak szerint:
Engedelmesség. A hit legfőbb bizonyítéka az Isten iránti engedelmesség (1Sám 28,18); az egész Szentírásban a hit és az engedelmesség szoros kapcsolatban áll egymással (1Móz 22,18; Róm 1,5; 1Pét 1,14); Krisztus mindig engedelmes volt mennyei Atyja iránt (Fil 2,8); a gyermekek engedelmeskedjenek a szülőknek (Kol 3,20); a keresztyének az államhatalomnak (Róm 13,1-7).
Katolikus lexikon szerinti megfogalmazás szerint:
Engedelmesség (lat. oboedientia, az obaudire, 'odahallgat' igéből): 1. erkölcsi erény, mely készségessé teszi az akaratot a parancsoló akaratának teljesítésére. Ellentétes víciumai a szolgalelkűség és az engedetlenség. Az ÓSz-ben. A héber nyelvnek nincs külön szava az engedelmességre, hanem a 'valakire hallgat' (Ter 22,18), 'valakinek felel' (Iz 66,4) v. a 'megbízást, parancsot teljesít' (Kiv 7,6) igével írták körül. Eszerint az engedelmesség nem más, mint párbeszéd, az imádság szóbeli válasza mellett a tettleges felelet Isten megértett szavára, a kinyilatkoztatásra. (...)
Az engedelmesség tehát nem félelemből születik, hanem istenszeretetből (vö. Kiv 20,6; MTörv 10,12); gyümölcsei a szövetség megtartása, az Istennel való közösség, az élet, az ország, az áldás, a béke és a boldogság. Az engedelmesség legszebb ósz-i példája Ábrahám, aki egyben tanúja annak, hogy az engedelmesség mindig a hit gyümölcse (Ter 11,1-5; 22,1-18).
Az ÚSz-ben továbbél az ósz-i szóhasználat: 'Isten szavát hallgatni és megtartani" (Jn 14,15.21) Az engedelmességnek azonban saját szava is van: görög hüpakouein. Az engedelmesség ősmintája Krisztusnak az Atya iránti engedelmessége (Mk14,36; Fil 2,8-11; Zsid 5,8; 10,5-7)
A szinoptikusok Jézus életét és halálát a megjövendölt engedelmessége szempontjából mutatják be, János inkább az Atya iránti személyes engedelmesség felől.
Krisztus engedelmessége alapján Úr és Küriosz, az Ő engedelmessége megszünteti Ádám engedetlenségét következményeivel együtt, s a neki engedelmeseknek örök üdvösséget szerez (Zsid 5,8).
Az engedelmesség a keresztények alapmagatartása Istennel szemben. A szinoptikusoknál az Isten országába való bejutás föltétele és a keresztény élet alapja. A saját akarat szeretetből történő megtagadása a Krisztus követés alapja, lelki rokonságot létesít Jézussal.
Pál apostol az üdvösséghez szükséges, halláson alapuló hitet az engedelmességgel azonosítja (Róm 1,5; 16,26);
János apostol az Isten és Jézus iránti szeretet lényegét a parancsok megtartásában látja (Jn 14; 15,21; 15,10; 1Jn 2,3-6).
Az engedelmesség mindig Istenre, az Atyára irányul, kinek akarata elsősorban a parancsokból ismerhető meg, de az állapotokból adódó tekintély rendelkezéseiben is benne rejlik, ha nem Isten parancsaival ellentétes dolgot kíván. Ezért köteles engedelmeskedni a gyermek a szülőnek, a szolga urának, az alattvaló a fölöttesnek, az állampolgár az uralkodónak.
Isten akaratát tökéletesen Jézus ismerteti meg velünk. Mivel az Atya mindent átadott neki, Jézus is igényt tart az ember szeretetből vállalt engedelmességére. (...) A keresztény engedelmesség a szívünkbe oltott új törvényére vonatkozó ósz-i ígéret beteljesedése: nem annyira a külső előírásokhoz való igazodást jelenti, hanem sokkal inkább a készséget annak követésére, amire az Isten Lelke belülről indít.
Az engedelmesség mint keresztény életelv. Az ember igazságához tartozik, hogy engedelmességben éljen. A keresztény nevelés fontos összetevője az engedelmességre nevelés, melyre a házasságban éppúgy szükség van, mint a papi v. szerzetesi állapotban. Az engedelmességek sorában az Isten iránti engedelmesség megelőz minden emberi engedelmességet, s egyben megvonja határait is.
Korunk jellemzője az engedelmesség mély válsága, mely egy elszemélytelenedett társadalom és a tekintély válságának, a rosszul értelmezett tárgyilagosságának a gyümölcse.
5. Mi az irgalmasság?
A görög kifejezés: μεστὴ ἐλέους καὶ καρπῶν ἀγαθῶν
Angol fordítása: ..?..mercy and fruit good= kegyelem és jó gyümölcsök
Kecskeméthy Bibliafordításban: könyörületességgel és jó gyümölcsökkel teljes
Békés-Dalos Bibliafordításban: irgalommal és jótékonysággal teljes
Dr. Masznyik Bibliafordításban: irgalommal és áldással teljes
Bibliai nevek és fogalmak szerint:
Irgalmasság
1.) Ellenséggel vagy gonosztevővel szemben elnéző magatartás, melynek során eltekintenek a büntetés kiszabásától.
2.) Együttérzés, amely a betegek, szegények, gyengék iránti segítésre ösztönöz. Egyik legfontosabb keresztyén erény (Mt 5,7; Jak 2,1-13; Péld 19,22a).
Katolikus lexikon szerinti megfogalmazás szerint:
Irgalmasság (lat. misericordia):
1.) Isten tulajdonságainak egyike Isten irgalmassága.
2.) erkölcsi erény, mely képessé tesz a segítségnyújtásra akkor is, amikor az igazságosság és a jog alapján az nem várható el. Az irgalmasság erkölcsileg erősebb, nagyobb lehajlása a gyengébbhez, készség a megbocsátásra. Társerénye a szolidaritás, a másik szenvedése és baja iránti részvét.
1. A Szentírásban az irgalmasságnak megfelelő ósz-i kifejezés az anyai szeretetre utal, mely a méhben hordozott élet védelmezésében, gyarapításában és az érte vállalt szenvedésben mutatkozik meg. Isten irgalmassága hasonló a gyermekét szerető szülőhöz, de túl is szárnyal minden emberi jóságot (Iz 49,15; Sir 18,13), és erősebb az ember Isten iránti hűtlenségénél. Az ÓSz úgy ismeri az irgalmasságot, mint a próféták által követelt emberi magatartást (Oz 6,6).
2. Az irgalmasság mint keresztény alapmagatartás. Az irgalmasság a keresztény lét központja. A Szentírás gyakori figyelmeztetése az irgalmasságra Isten irgalmasságára hivatkozik. A keresztény ember irgalmasságának alapja és példája Isten Jézus Krisztusban megtapasztalható, megelőlegezett szeretete. A Jézussal találkozó ember megtapasztalja, hogy Isten elfogadja és szereti őt. A bűnösöknek, akik a törvény alapján semmit sem remélhetnek Istentől, Isten irgalmassága az új élet alapja (Lk 19,1-10; Jn 8,1-11). Az isteni irgalmasság meg nem érdemelt, egyedül a szereteten alapuló ajándéka, hogy irgalmasságra késztet a felebarát iránt (Ef 2,4-9; 4,32; Kol 3,12). "Legyetek irgalmasok, amint a ti mennyei Atyátok is irgalmas!" (Lk 6,36).
A nyolc boldogság szerint az irgalmasok fognak irgalmasságra találni (Mt 6,20-26). A tovább nem adott irgalmasság kárára fordul annak, aki ezt elmulasztja (Mt 18,23-25). Az ösztönzője és mércéje a szükség, amivel találkozik (Lk 10,25-37; Mt 25,31-46). Jézus több példabeszéde is az irgalmasságról szól (irgalmas szamaritánus; tékozló fiú; a könyörtelen hitelező: Mt 18,21-34 stb.).
Az irgalmasságnak a szolidaritás tetteiben kell megmutatkoznia (vö. Mt 25,35-38). Az irgalmasság sajátos tette a szeretetből történő megbocsátás.
Mik a jó gyümölcsök?
Nem találtam keresztény lexikonokban meghatározást.
Minden olyan Lélek által indított cselekedet eredménye, amely mások épülésére és hasznára van, tehát szintén a szolidaritás tetteiben kell megmutatkoznia. Mint ilyen az irgalommal rokon.
Ilyen fajta jó gyümölcse alapvetően a hitnek, az Isten iránti engedelmességnek, és az áldozatvállalásnak van.
A jó gyümölcsök kialakulása, és megformálódása is, mindig másokra irányul, ezért alapvető, hogy nem a gyümölcsöt hozó, hanem mások élvezik annak jótékony hatását.
(Ha nem én eszem meg azt, ami általam teremtődött, hanem te, akkor az már egy ilyen jó gyümölcs.
'A jó gyümölcsök' elfogadható és jelenlegi időnkben legközelebbi meghatározása a Békés-Dalos fordítás szerinti: jótékonyság
6. Mi a 'nem részrehajlás'?
A görög szó: ἀδιάκριτος
Angol fordítása: impartial= pártatlan, részre hajlás nélküli, elfogulatlan
P. Soós István Bibliafordításban: nem megítélő
Kecskeméthy Bibliafordításban: nem kételkedő
Vida Bibliafordításban: nem részrehajló
Békés-Dalos Bibliafordításban: nem kérkedő
Csia Bibliafordításban: nem ítélkező
Dr. Budai: nem pártoskodó
Nem találtam keresztény lexikonokban meghatározást a részrehajlásra. Helyette, ami legjobban körülírja a fogalmat az Igazságosság.
Katolikus lexikon szerinti megfogalmazás szerint:
Igazságosság (lat. iustitia):
1. Isten tevékeny sajátsága, mellyel minden teremtményének megadja, az ontológiai igazsághoz szükséges feltételeket, és az erkölcsi életet élő teremtményeket igaz ítélet alapján jutalmazza és bünteti.
2. Az emberi igazságosság erkölcsi erény, amely erőssé és állhatatossá teszi az akaratot abban, hogy megadja Istennek és a felebarátnak azt, amivel tartozik nekik (az arisztotelészi meghatározás szerint "megadja mindenkinek azt, ami őt megilleti"). Az igazságosság a négy sarkalatos erény egyike. Az Isten iránti igazságosság a vallásosság, mert az ember tartozik Teremtőjének az imádással és a tisztelettel.
Az igazságosság mindenféle emberi közösség létalapja. Készségessé tesz mindenki jogainak tiszteletben tartására, segít annak az összhangnak a megteremtésében, amely előmozdítja a méltányosságot a személyek és a közjó irányában. Az igazságosság föltételezi, hogy a felebarát egyenjogú és szabad partner, alanyi jogok hordozója, akit a személyi méltóság alapján megillet a tisztelet és a védelem.
Az igazságosság teremti meg a társadalom számára az emberhez méltó élet nélkülözhetetlen alapjait: a törvényes igazságosság (iustitia legalis) a polgári és az egyházi közösség iránti kötelességek teljesítésének erénye.
A Szentírásban a bölcsességi irodalomban az igazságosság királyi erényként szerepel (Péld 31,8). A gyakran említett igaz ember kitűnik gondolatainak állandó igazsága és a felebaráttal szemben tanúsított egyenes magatartása miatt (vö. Lev 19,15). Az ÚSz-ben az igazságosságnak is krisztológiai megalapozása van. Jézus Krisztus a hívő igazságossága lesz (Róm 10,3-4; 3,12-22), hogy benne "Isten igazsága legyünk" (2Kor 5,30). Az igazságosság szót az életszentség értelmében is használják (Lk 1,75), mely a nem képmutató testvéri szeretetben mutatkozik meg (1Jn 3,10): "Gazdák, adjátok meg szolgáitoknak, ami jogos és méltányos. Gondoljátok meg, nektek is van Uratok a mennyben" (Kol 4,1).
A keresztények új és jobb igazságosságának számolnia kell a szorongattatással és üldöztetéssel (Mt 5,10), és a győzelem koronáját Isten az utolsó napon adja meg (2Tim 4,8).
Az igazságosság társerénye az irgalmasság. A kettő együtt, tehát az igazságosság és az irgalmasság tesz képessé az igazság és a szeretet rendjében élt életre. A puszta igazságosságot ugyanis mindig kísérnie kell a megfontolásnak, hogy a személy üdvössége szempontjából az igazságosság és irgalmasság milyen módon és szinten való egysége szükséges. Ezért a keresztény társadalom és anyagi javak vonatkozásában nem azonos az egyenlőséggel, aminek alapja az istengyermekség.
Bibliai nevek és fogalmak szerint:
Igazságosság (igaz állapot). Az igazak jellemzője, kivált Isten elválaszthatatlan tulajdonsága; a bűneset következtében az ember megromlott, és nincs benne az az igazságosság, amelyet Isten elvár tőle (Róm 3,23); képtelen önmagát igazzá tenni ( Róm 319-20); a megigazítás által az ember Krisztus neki tulajdonított igazságossága és szentsége által Isten előtt igazzá lesz, ha ezt hitben elfogadja (2Kor 5,21); a megszenteltetésben Isten Igéje iránti engedelmesség és a Szent Szellem benne való munkálkodása által az ember jelleme és magatartása egyre inkább megváltozik. Ugyanakkor igénybe veszi a teljes megigazulást, amelyet Krisztus kereszthalálával már megszerzett a számára.
7. Mi a 'nem képmutatás'?
A görög szó: ἀνυπόκριτος
Angol fordítása: unhypocritical= nem képmutató, nem álszenteskedő
Káldi, P. Soós István Bibliafordításokban: tettetés nélkül való
Vida Bibliafordításban: nem kétszínű
Békés Dalos Bibliafordításban: nem alakoskodó
Bibliai nevek és fogalmak szerint:
Képmutatás
Emberi tevékenység és beszéd, amely Isten és emberek előtt csak színlelés; olyan magatartás, amelynek alapja a tettetés. A képmutatás, gyakran nem tudatos; az ember második természétévé lehet; megtalálható keresztyéneknél is, akik felismert bűneiket nem viszik Jézus vére alá (Mt 7,5; 23,27-28; Mk 12,15; Lk 12,1, 1Tim 4,2, 1Pét 2,1).
Katolikus lexikon szerinti megfogalmazás szerint:
Képmutatás
1. információt képpel kifejező játék, foglalkozás, technika: képmutogató.
2. erkölcsi értelemben színlelés (gör. hüpokriszisz, lat. simulatio): magatartásban és cselekedetekben megnyilvánuló hazugság, hamisság. Súlyossága a képmutatás tárgyától, a színlelő és a félrevezetett személy kilététől függ. A képmutatás legsúlyosabb esete az Isten előtti képmutatás, a hamis keresztény magatartás. A folyamatos képmutatás (vícium) fizikailag is tönkreteszi az embert: a lelepleződés miatt félelem (lelkiismeret) állandó feszültséggel jár, amit különféle káros módokon kell oldani (alkohol, drog, túlzott munkavégzés stb.)
A Szentírásban. Az ÓSz-ben nincs külön szó a képmutatás jelölésére; a hanef az Istent semmibe vevő, elvetemült (gonosz) emberre utal, a LXX-ban a képmutatás megfelelői: anomosz (Iz 9,16; 10,6), paranomosz (Jób 17,8; 20,5), aszebész (Péld 11,9; Jób 8,13 stb), hüpokritész (34,30; 36,13). Az ÓSz óv a látszat-jámborságtól, a képmutatástól (Iz 29,13; Jer 7,8-11; 12,2; Zsolt 50,16-21).
A képmutatás különleges esete volt az imaszíjak és az imaköntös megtévesztő szándékú, állandó viselése (a jámborság fitogtatására, bizalomkeltésre stb.)
Az ÚSz-ben Jézus következetesen elítéli a farizeusokat képmutatásukért, mely eltávolít Istentől (Mk 7,6; Mt 6,2.5; 7,5; 23,13.28; Lk 12,1.56; 13,15; 15,1) A hűtlen szolga, aki ura távollétében üti-veri szolgatársait, a képmutatók sorsára jut (Mt 24,51). Pál apostol megrótta Péter apostolt képmutatása miatt, mert meggyőződésével ellentétes viselkedésével vétett az evangélium igazsága ellen, mely nem tűri meg "taktikai" szempontok érvényesítését (Gal 2,13). Az 1Pt 2,1: a neofitákat (újonnan megtérteket) szólítja föl a képmutatással való szakításra. 1Tim 4,1 szerint a végső időkben megszaporodnak az Isten igazságát meghamisító v. tagadó képmutatók.
Lásd még:
http://testveremnek.blogspot.hu/2012/04/bolcsesseg-meghatarozasa-maskepp.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése