Illés elment a pusztába egynapi járóföldre, Odaérve egy rekettyebokorhoz leült alá, meghalni kívánt és ezt mondta: Elég most már, URam! Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél!
Akkor az ÚR megkérdezte: Mit csinálsz itt Illés?
Illés így felelt: Nagyon buzgólkodtam érted, URam, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, bár az én életemet is el akarták venni, Baál papjait mégis megszégyenítetted általam, amikor az oltárnál azt kértem:
Felelj nekem, URam, felelj nekem, hadd tudja meg ez a nép, hogy te, az ÚR, vagy az Isten, és te fordítsd vissza szívüket! Akkor lecsapott URam tüzed, és fölemésztette az égőáldozatot és a fahasábokat, a köveket és a port, az árokban levő vizet pedig felnyalta. Amikor látta ezt az egész nép, arcra esett, és ezt mondta: Az ÚR az Isten, az ÚR az Isten!
Amit parancsoltál URam megtettem. És most? Mi végre mindez? Az engedelmességem, ha a nép újra ellened? URam én látlak Téged! De ők hallván hallják, nem értik, látván látják, nem ismerik. Vakok és süketek, ellened szegülnek. Hogyan viselhetném mindezt el? Nagyobb a kínom minthogy elviselhetném. Ha nem adsz reményt mi végre éljek? Nézd semmim sincsen.
Ekkor azt mondta neki az ÚR: Nem én mondtam-e néked, hogy tedd kövérré, e nép szívét, hogy kösd be a szemüket, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek és meg ne gyógyítsam őket? Mert akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs attól még az is elvétetik, amije van? Annakokáért, ha még szolgálni kívánsz engem, halld meg ítéletemet e nép felett. Aki megmenekül Hazáél kardjától, azt Jéhú öli meg, és aki megmenekül Jéhú kardjától azt Elizeus öli meg. De meghagyok Izraelben hétezer embert: minden térdet, amely nem hajolt meg Baál előtt, és minden szájat, amely nem csókolta meg azt.
Ezért menj kelj ismét útra a pusztán át, Damaszkuszba, és amikor odaérsz kend fel Hazáélt, Arám királyává. Azután Jéhút, Nimsi fiát kend fel Izráel királyává; Elizeust pedig kend fel prófétává a magad helyébe!
Megmondtam: aki gonosz, legyen gonosz ezután is, és aki bűntől szennyes, legyen szennyes ezután is, aki pedig igaz, cselekedjék igazságot ezután is, és aki szent, legyen szent ezután is. Íme, eljövök hamar, velem van az én jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint.
/Vö. Királyok első könyve 18, 19 fejezetek; Mt 13,13; Ézsaiás 6,10; Jelenések könyve 22:11,12/
---
Bibliai nevek és fogalmak szerint, Illés:
(héber: Elia) (az ÚR az Isten, erősségem az ÚR).
Testbitesbeli, Isten prófétája, aki Aháb királynak nagy szárazságot jövendölt; Isten parancsára hollók táplálták, és később egy sareptai özvegy gondoskodott róla (1Kir 17,1-24). Három esztendő elteltével Aháb királynak istenítéletet javasol, hogy annak során bebizonyosodjék, melyik az igazi Isten: a kánaáni bálvány, Baál vagy pedig Izráel Istene (1Kir 18,17-40). Kármel hegyén kitűnt a pogány istenség teljes tehetetlensége, s ezáltal az egész nép előtt hitelét vesztette; ezután 450 Baál-prófétát lemészároltak. Jézabel királyné megesküszik, hogy megbosszulja a prófétán a Baál-papok halálát (19,1-8); Illés a pusztába menekül, ahol meghallja Isten halk és szelíd hangját. Elizeust felkeni prófétai utódjául. Megfeddi Ahábot Nábót megöletése miatt (1Kir 21,17-29). Megjövendöli Aháziának, Aháb fiának halálát (2Kir1). Forgószélben az égbe ragadtatik (2Kir 2,1-15).
Keresztelő Jánost Illésnek nevezik (Mt 11,14; 18,10-13; Lk 1,17); Illés megjelenik Jézusnak a megdicsőülés hegyén (Mt 17,3-4; Mk 9,4-5; Lk 9,30-33).
Lásd még: Jézabel szelleméről http://testveremnek.blogspot.com/2012/02/jezabel-szellemerol.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése