A hajó

Amikor 19 éves voltam és gondoltam, hogy beiratkozok egy teológiai főiskolára, akkor találkoztam az adventista főiskolával (Sola Scriptura), mint opcionális lehetőséggel a továbbtanulásomhoz.

Emlékszem a felvételihez vettem egy könyvet, abból kellett készülnöm. Szóbelizni is voltam, találkoztam ott a vezetőkkel. Előttük tettem vizsgát. Nos, mivel akkoriban elég csekély volt a bibliai tudásom, és hatalmas lemaradásban voltam bárkihez is, aki bármilyen keresztény hitéletet élt, a könyvből felkészülnöm kevés volt. Még csak egy éve voltam hívő. Igaz, nekem élő hitem volt.

Amikor megkaptam az írásbeli értesítést, hogy hogyan döntöttek a felvételemet illetően, a postaládából vettem ki a levelet. Emlékszem, hogy soha életemben nem láttam írva olyan kedvesen a nevemet. Sugárzott a szeretet belőle. Még mindig emlékszem a kis borítékra, a halvány iskolai pecsétre, és a kézzel tintával írt nevemre. Mintha nevem szelíden szólt volna hozzám. Sokáig néztem. Még sosem éreztem ezt a nevet, ennyire szépnek. Lassan nyitottam ki. Akkoriban még egyáltalán nem ismertem az adventistákat, se a teológiájukat, azért jelentkeztem a főiskolájukra, mert felekezetközinek hirdették magukat. A levélben az indoklás is megnyugtató volt: hely hiány miatt nem vettek fel. Semmi harag nem volt bennem, úgy gondoltam, ennek így kellett lennie. Inkább az foglalkoztatott, oké, de akkor merre és hogyan tovább?

Ma már többet tudok róluk, bár 20 év alatt - szégyenteljes dolog - vallási tevékenységem során, velük foglalkoztam a legkevesebbet.
Azért tartom méltánytalannak, magammal szemben is, mert úgy tűnik értelmes és kedves emberek helyett, sokkal többet foglalkozom, érdemtelen emberekkel, és azok véleményével.
Ezen mindenképpen változtatnom kell.

Aztán valamikor 2008 környékén találtam egy blogot: http://denesotto.blogspot.hu/

Ez volt az első blog, ami úgy ahogy közel állt a szívemhez. Megnyugtató volt nekem, hogy léteznek ilyen emberek is.

Aztán a google+-on találtam egy másik "Kerak Miskolc" A Keresztény Advent Közösség miskolci gyülekezetének megosztásait. Innen is szoktam olvasni írásokat.

Fontosnak tartom, hogy emberek foglalkozzanak a vallással. Vallástörténettel. A közösségek a saját hibájukból tanuljanak, és fejlődjenek szeretetben. Örülök, ha találok ilyen honlapokat. Tágítják a már bennem lévő ismeretet, nemcsak magukról, de saját magamról is, összevetési alapot biztosít.
Szóval határozottan azt érzem, hogy jót tesz a lelkemnek, ha bepillanthatok Krisztust kereső emberek lelkébe, írásaik alapján. Segítségemre vannak. Főleg, ha ezt szelíden teszik, a maguk számára, és én, mint külső szemlélő itt hátul állva, csendesen figyelve tehetem ezt meg.

Az adventista közösségnél tehát látok: egy kedves, finom, nyugodt fejlődést, ami önmagában hordozza az értéket.

Nos, tegnap olvastam az egyik legújabban feltett írásukból.
Az egész írásból a feléig se jutottam, amikor egy vizionál meg is álltam.

Mert 12 éve nekem is volt egy álmom. Amit eddig nem tudtam megmagyarázni.
Egy nagy hajóról álmodtam.

Ellen White pedig itt nagyon hasonlót írt, amint ahogy én láttam, és megnyugodott a lelkem, az ő értelmezésében.

Az én álmom röviden arról szólt, hogy édesapámmal elindultunk a föld alá, ahol hatalmas csarnokok, járatok voltak. Találkoztunk itt mindenféle emberrel, rokonnal, baráttal, de mindig mentünk egyenest előre. Aztán egyszer kiértünk egy hatalmas óceánjáró hajóra. Esett az eső. Sárga mellényben már kerestek minket. Örültek nekünk nagyon, mint egy utolsókat találtak meg. Úgy tűnt aggódtak értünk, hogy elveszünk, mi erről meg mit sem tudtunk. Akkor eltávolodott a kép, és megláttam, hogy ez egy hatalmas hajó, egyre feljebb és feljebb ment a látószög, mire láttam, hogy több ilyen hatalmas hajó is megy az óceánon, egymás mellett, előre. Küldetéssel, vagy mintha maga mögött hagyna valami katasztrófát. Olybá tűnt, mintha csak ez, és csak ez, a hajó lenne a menekülés módja.

Az álmom azért volt fura, mert az udvarunk közepéről indultunk a föld alá, és egy  hajón jöttünk ki?

Nos, bemásolom ide Ellen White írását, amelyet magamnak most meg is őrzök:

„A tizenegyedik órában az Úr sok hűséges munkást hív a szolgálatba. Önfeláldozó férfiakat és nőket, akik azok helyére lépnek, akik áldozatul estek a hitehagyásnak, és akiket a halál elragadott. Fiatal férfiaknak, nőknek és idősebbeknek is az Úr ad erőt. Nekik megtért kezük, megtért lábuk, megtért nyelvük lesz, ajkukat a mennyei oltárról való élő parázs fogja érinteni. Állhatatosan menetelnek előre a Mester szolgálatában. Szilárdan előre- és előreviszik a munkát a befejezéshez.” (Ellen G. White, Youth Instructor, 1902. február 13.)

„A tizenegyedik órában ezrek látják és ismerik el az igazságot. »Íme, napok jönnek, ezt mondja az Úr; és ott éri a szántó az aratót, a szőlőtaposó a magvetőt.« (Ámós 9,13) A megtérők száma egyre növekszik majd, olyan ütemben, hogy az egyház megdöbben, és Isten neve dicsőíttetik.”
(Ellen G. White, 43. levél, 1890)

A műnek erre a diadalmas befejezésére vonatkozik Ellen G. White híres és sokak által félreértett kijelentése: „Legyen hitünk abban, hogy Isten a nemes hajót, amely Isten népét hordozza, biztonságosan a kikötőbe viszi.” Ez a mondat a The Review and Herald 1892. szeptember 20-ai számában közölt cikkből való. Ebben az írásában Ellen G. White egy hajóútjának az élményét idézi fel, amikor a súlyos viharban csak a tapasztalt kormányos tudta biztonsággal a kikötőbe vezetni a hajót. Mindenki félt, aggódott, beleértve a kapitányt is, de a kormányos nyugodtan, higgadtan végezte feladatát, és a hajó a kikötőbe ért. Ellen White ezt a történetet alkalmazza hasonlatként Isten műve végső győzelmére. Bizonyságtételének a mondanivalója: a győzelem egyedüli biztosítéka abban rejlik, hogy a legkritikusabb időszakban, a válság tetőpontján Isten maga veszi kézbe a kormánykereket.
Nem a hajó adja a biztonságot, hanem a kormányos. Tehát éppen nem a szervezetben való bizakodásra buzdít ez a kijelentés. Figyeljük meg azt is, hogy arról a nemes hajóról van szó, amely Isten népét hordozza, tehát a hívő egyházról, annak végső győzelméről. Ellen G. White sohasem tévesztette el az egyház biblikus fogalmát, ő mindig a hívő maradékról beszélt, amikor az egyház végső diadaláról szólt. Nagyon félreértik tehát ezt a bizonyságtételt azok, akik a szervezettel azonosítják a hajót, és a szervezet megmentő, biztonságot adó voltát olvassák ki belőle.

Találati hely: itt
Ajánlom az egész mű olvasását

Jeruzsálem

az apostolok ki-, be-, jártak Jeruzsálemben.
Jeruzsálemből.
Jeruzsálembe.
Jeruzsálemtől.
Jeruzsálemhez.

Egy fizikális hely volt. Az apostolok Jézus halála után még 8 évig itt voltak.
Majd a tanítványok szétszórattak.

És ezután megszületett a Mennyei Jeruzsálem.
Az ó Jeruzsálem leromboltatott, a mennyei pedig megszületett, és rendületlenül áll a mai napig.

Mi építjük a mennyei Jeruzsálemet, ahol a sarokkő, maga Jézus Krisztus.

Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, amely azonban Isten előtt "kiválasztott és drága"; ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. Ezért áll ez az Írásban: "Íme, leteszek Sionban egy kiválasztott drága sarokkövet, és aki hisz benne, nem szégyenül meg". Néktek, a hívőknek drága kincs; a hitetleneknek pedig az a kő, amelyet megvetettek az építők, sarokkővé lett, megütközés kövévé és botránkozás sziklájává; azok beleütköznek, mert nem engedelmeskednek az igének. Ők erre is rendeltettek. Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.
1 Pt 2,4-9

Anna prófétai szolgálat

Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előrehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után, és már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. 

Abban az órában ő is odaállt, 

hálát adott az Istennek, 

és beszélt róla 

mindazoknak, 

akik várták Jeruzsálem megváltását. 

Lukács evangéliuma 2,36-38

És beszélt róla = Jézus Krisztusról.

Volt ott = a szent sátorban (szent templomban)

Ott volt, ahogy ott volt Simeon próféta is.

A prófétai szolgálat nagyon fontos.

Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak.
Jóel 3,1

Nos, nem régiben ismét kaptam álmot. Utánajártam, akivel álmodtam, igaz-e és mennyiben, amit kaptam róla.
Jól esett beszélgetnem vele (chaten).

Meg is álltam. Tulajdonképpen, az ÚR ad álmot, egy kijelentést. Miért is? Ez az álom nekem is szólt, hogy nyugodt legyek testvérem felől, de szólt neki is, hogy ő is nyugodt legyen, mert szólt felőle az Úr. Az Úr szemei előtt vannak gyermekei.

Ugyan nem tudom befolyásolni a tőlem távollévő dolgokat, sőt a közellévőket sem. Bizony nehéz átadni, hogy az Úr cselekedjen. Kicsit messze megállva, nézem a folyamatokat. Nem én teszem. Nincs rá befolyásom.
Egyszerűen várok.
Vár az ember. Vár, mint Anna a templomban 84 évet.

Tegnap volt nagymamám halálának 18. éve.
Február 14-én halt meg. Ez a dátum különösen fontos nekem. Előtte is az volt. Ez az epilepsziások védőszentjének napja. Emlékszem, ahogy kérdezgette tőlem, "szedem-e még a gyógyszert." Igen, szedtem, szedem, évek óta. Mindig meglepődött ezen. Ő 80 éves kora után kezdett egyáltalán, hogy kevés gyógyszerrel élni, az éppen kialakuló magas vérnyomására. Én meg már 17 évesen gyógyszert szedek, hogy életben maradjak. Biztos, hogy felfoghatatlan volt neki.
Megvárta, hogy még megházasodjak. A gyermekem születését már nem élte meg, 18 év telt el azóta.
Sok vagy kevés?

Hogy mi történt 18 év alatt? Rengeteg küszködés.

És ma mégis azt éreztem, hogy a prófétai kijelentéseknek súlyuk van. Nem értelmetlenül adja nekünk az Úr. Lehet, hogy küszködés az élet. De az biztos, hogy kinek milyen lelki ajándéka van, azzal szolgáljon testvéreinek. Én megkaptam a prófétai szolgálatot. Mégsem az enyém, hanem az ÚRé, Ő úgy használja, ahogy Neki éppen használnia kell.
Nem is kételkedtem abban, hogy az álmom igaz. Persze megerősítés volt nekem is, hogy testvérem elmondta, hogy több száz kilométerre tőlem, ahol nem láthatom őt, bizony így volt. Így van.

El is gondolkoztam, mi az én szolgálatom, munkám? Van ilyen, hogy prófétai szolgálat?

Ahogy Anna: imádkozott és böjtölt - éjjel és nappal.

Nem távozott el a templomból

Nem is vagyunk távol ettől. A mi szent templomunkban. Szent sátorunk, testünkben lakozva, szolgáljuk Istent.

Ma reggel Péter levelét olvastam, amelyben így ír:

"ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által."
1Pt 2,5

hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel - mivelhogy megáldoztatott a Bárány, és mint szent papság, a mi szolgálatunk nem a bűnökért való áldozatok bemutatása már, hanem a feltámadt Úr Jézus Krisztus melletti mennyei szolgálat. Lelki áldozat.

A feltámadt Király mellett állva, cselekedni az Ő akaratát. Mennyből küldve, a Földön állva, a szent sátorunkban, kiállva a világ elé, hirdetve az Ő szabadítását, bűneink bocsánatát.

Anna beszélt róla 

Cím?

Előbb ezt a filmet néztem

http://kma-hu.com/kma-cikkek/429-az-onpusztitas-gepezete
(Kiút a sötétségből 1. rész)

és aztán ezt.
https://www.youtube.com/watch?t=5333&v=85RmmnYo2m4
(Földlakók - Earthlings)

Most pedig döbbenten ülök.

A zálogról

A ZÁLOG

   Az adós személyi tulajdona, amelyet a hitelező magánál tart, hogy biztosítsa az adósság visszafizetését (1M 38,17-18); Mózes törvényének különös, gondja volt a szegények védelmére; a zálogba adott felsőruhát naplemente előtt vissza kellett adni a szegénynek, hogy legyen éjszakára takarója (2M22,26-27); az özvegy ruházatát nem lehetett zálogul elvenni (5M24,17), sem a kézimalmát vagy a felső őrlőkövét (5M24,6).

Ha valaki igaz, ha törvény és igazság szerint él: nem eszik a hegyeken bemutatott áldozatból, nem tekint föl Izráel házának bálványaira, nem teszi tisztátalanná felebarátja feleségét, és nem közeledik asszonyhoz tisztulása idején, senkivel sem kegyetlenkedik, visszaadja adósának a zálogot, nem rabol el semmit, kenyeréből ad az éhezőnek, és a mezítelent felruházza, uzsorát nem szed, kamatot nem vesz, tartózkodik az álnokságtól, igazságosan ítélkezik a peres felek között, rendelkezéseim szerint él, törvényeimet megtartja, és hűségesen teljesíti: az ilyen ember igaz, ő élni fog! - így szól az én Uram, az ÚR.
Ezékiel, 18,5-9

Aki könyörül a nincstelenen, az ÚRnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét. 

Péld 19,17

Az Újszövetség szerint a Szent Szellem istengyermeki mivoltunk és örökségünk zálogául adatott (Róm 8,9; 2Kor 1,22; Ef 1,14)

Isten pedig, aki minket erre felkészített, zálogul adta nekünk a Lelket.
2Kor 5,5


Aki arcul üt, annak tartsd oda a másik arcodat is, és aki elveszi felsőruhádat, attól alsóruhádat se tagadd meg. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és attól, aki elveszi a tiedet, ne követeld vissza. És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük.
Lk 6,29-31


Mert méltó a munkás a maga bérére:
Megbízatásunk:
Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa! Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok. Ne szerezzetek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekbe, se tarisznyát az útra, se két felsőruhát, se sarut, se botot: mert méltó a munkás a kenyerére.
Mt 10,7-10

A kereszt mennyei oldala

A cím elsőnek megtévesztő lehet, mert ez a bejegyzésem az adósságról szól.

Jézus Krisztus és a Mennyei Atya között egy olyan szerződés jött létre, amely mind a két felet kötelezi.
Jézus a vállalt kötelezettségét teljesítette a kereszten. Az Atya, pedig folyamatosan teljesíti: jelekkel és csodákkal erősíti meg Jézus Krisztus vére által megszabadított szolgáit.

Jézus embereket halászni jött. Először Izrael népéhez jött, majd később, például Pál apostol által, más népekhez is küld hirdetőket.
Az üzenet, abból áll, hogy nekünk embereknek nincs belépési jogunk a Mennyei Atya birodalmába, hanem valakinek meg kellett nyitnia a hozzá vezető utat.
Annak módja, hogy miért és hogyan nyílt ki ez az ajtó, tulajdonképpen az Atya és a vele szerződő Jézus Krisztus között áll fenn.
A keresztnek ezen oldala, amelyet a Mennyei Atya elfogadott, egy bevégeztetett szerződés teljesítés, a mennyei oldal.

Ennek a bevégeztetett mennyei teljesítés jele, az úrvacsora. Ám, ennek a szerződésnek van további következménye: az Atya kötelezettsége.

Megtérésünkor - ez nálam 1994. egyik tavaszi napján - eldöntjük, hogy elfogadjuk létezőként, ezt a mennyei szerződést az Atya és a Fiú között. Ebben a pillanatban rádöbbenünk arra, hogy szükségünk volt, erre a szerződésre, hiszen megerősítjük azt az igazságot, hogy bűnben születtünk, és bűnösek vagyunk. Jelen állapotunkban, semmi, ami szent ahhoz nem közelíthetünk. Ez egy nagyon mély felismerés.
Ezzel együtt megértjük Jézus és az Atya közötti szerződés létrejöttét, és valóságát. Amit elfogadunk. És abban a pillanatban a szerződés 3. tagjává válunk, úgy mint örökösök, és szolgálatra felkentek.
Őbenne pedig titeket is - miután hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek - eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel, örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására. Ef 1,13-14

A ZÁLOG

Az Ige azt mondja, hogy megtérésünk pillanatában kapunk egy zálogot nem mástól, mint a Mennyei Atyától.

Ez nagyon fontos!

Ez a zálog Jézus Krisztus Szelleme, a Szent Lélek.
Szoktam mondani, és kérem is, hogy jegyezzétek meg:
Vér = Örök élet = Lélek
Ez a három egy.

A zálog, amit mi emberek is használunk kölcsönadás szerződések esetében.
Valakinek kölcsönadunk pénzt, a pénzt időközönként elkezdi törleszteni az adós. Az adós, hogy garanciát adjon arra, hogy vissza fogja fizetni a kölcsönt, átad valamit, ami kizárólag az Ő tulajdona, lepecsételteti a kölcsönadójának a pecsétjével. A pecsét akkor kerül le, ha minden adósságát visszafizette az adós.
Amennyiben nem, akkor a zálogért eljön a kölcsönadó, és elviszi. És rendezve van az ügylet.

Isten zálogul adta nekünk a Lelket.
2Kor5,5

Ki az adós? Ebben az esetben. Aki a zálogot adja, Ő az adós. Az Atya az adós.

Kinek adósa? Jézus Krisztusnak.
Jézus Krisztus vére, két oldalra szóló adósságlevél: nekünk embereknek= szabadulás, megváltás, az Égi Atyának=kötelezvény

Mivel adós az Atya? Hogy azoknak adja a lelkét, akik Jézus Krisztusban hisznek és tanítványai lesznek.

Miért adós? Mert Jézus Krisztus bevégezte a vállalt küldetését, és az Ő tanítványai megtéréskor az Atya szolgálatába állnak. Így az ember megtérésekor életbe lép egy munkaadói és munkavállalói szerződés. A munkavállalót meghatározott időkben, és módon ki kell fizetni. A munkaadó a mennyei Atya.
Munkafeladat: Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Mt 28,19-20

Jézus többször is elmondta, hogy mennyi és mi a fizetésünk és hogy hogyan kell a fizetésünket elkérni.
Néhány példa:

- Kérjetek és kaptok.
Bizony, bizony, mondom néktek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Jn 16,23

- Ne aggódjatok. - Az Atyától, mint munkaadótól a munkafeltételek biztosítva vannak:
Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? 
Mt 6,26
Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. Mt 6,31-32


A mi adósságunk:

Az Emberiség adósságát, Jézus Krisztus elvette.
Az ellenünk szóló adósságot Krisztus a keresztre szegezte. A szerződés teljesítése megtörtént.
Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára. Kol 2,14

Mi tanítványok, egymásnak testvérei és munkatársai:
munkatársai vagyunk örömötöknek 2Kor 1,24


A szerződés teljesítéséért járó fizetség:

Jézus Krisztus teljesített és megkapta a fizetségét majd ezt mondta nekünk tanítványainak, akiket kihalászott, és megbízott, azzal a feladattal, hogy ezt az üzenetet továbbadjuk:
én rátok hagyom a királyságot, ahogyan az én Atyám rám hagyta azt; hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és királyi székekbe ülve ítéljétek Izráel tizenkét törzsét. Lk 22,29-30

- Jézussal együtt királysága
Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk (2Kor 5,1)

Az Atya adóssága:

A teljesített szerződés kifizetése a teljesítőnek.

Adj zálogot, amíg megküldöd. 1M 38,17
Mit adjak neked zálogba? Az ezt felelte: Pecsétnyomódat zsinórostul, meg azt a botot, ami a kezedben van. 1M38,18

Ő pecsétjével el is jegyzett minket, és a Lélek zálogát adta szívünkbe. 2Kor 1,22

Ez a mai fogalmainkkal azt jelenti, mintha egy nagyon gazdag ember átnyújtaná a bankkártyája (minden vagyona) feletti korlátlan használati jogot.

Egyéb igegyűjtések és gondolatok ebben a témában:
http://testveremnek.blogspot.hu/2012/07/hitel-kolcson-igek.html
http://testveremnek.blogspot.hu/2013/08/kolcson-hitel.html
http://testveremnek.blogspot.hu/2011/01/valtsagdij-5-resz.html

Jézus így felelt: "Az én országom nem e világból való: ha ebből a világból való volna az én országom, az én szolgáim harcolnának, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. De az én országom nem innen való." 

Jn 18,36

Lk 22,28

"Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem kísértéseimben."

Milyen fontos, hogy kik maradnak meg mellettünk, Krisztusban.
Vízválasztó. Sorsdöntő.

"Uram, 

kész vagyok veled menni akár a börtönbe, vagy a halálba is!" 

Milyen fontos, ha valaki ezt tudja mondani Krisztusnak.

Milyen fontos, ha valaki ezt tudja mondani Krisztusban a testvérének is.

Milyen áldozatkész szeretet az. A Szeretet Istenének gyermeke. Mely a saját vérét adja érted testvérem. Áldozatot hoz érted, mert szeret téged. Önmagát nem kímélve, segít neked.

Milyen jó dolog volt megmaradni Krisztus mellett kísértéseiben. Milyen jó, megmaradni testvéreink mellett. Mert szeretjük őket. Mert hálásak vagyunk azért a szeretetért, amely áldozatot hozott értünk.
Csendes, igaz szeretet az, könnyeinkkel mosni Krisztus lábát. Mert tudtuk hová megy. Miért. Kiért. Tudtuk értünk teszi. Minket szeret. Nem önmagáért, nem a saját dicsőségéért, hanem értünk!

  Mindenét megosztja velünk. Miénk lesz az Ő királysága. Mert szeret minket.

Én, az ÚR, nem változtam meg, de ti is Jákób fiai maradtatok! 

Mal 3,6

Vigyázzunk testvéreim elhivatásunkra! Szeressük egymást. Ahogy Krisztus is szeretett minket.

A Szeretetért. A Szeretet maga a Cél.

A börtönben, a halálban együtt a Szeretettel. 

Hűséget esküdtünk, szövetséget kötöttünk a Szeretet Istenével.

Vele megyünk. Vele tartunk és Ő velünk marad.

Uram!

Nem volt kérdés:

Veled megyünk.

A Te drága véred, a legdrágább nekünk.

Te vagy számunkra a legelső, a legfontosabb.

Nem felejtjük, mit szívünk ígért neked.

Uram, szeretünk Téged.

IN CHRIST ALONE

Nonszensz

Sosem láttam ilyet, hogy a fügefánk decemberben, karácsonykor rügyezzen. Most ilyet is láttam. Lefényképeztem nektek.
Közben eszembe jutott, az Ige:

Máté evangéliuma 24, 32-33:

"Vegyetek példát a fügefáról: amikor már zsenge az ága és a levelei kihajtottak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor mindezeket meglátjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtóban."

"amikor mindezeket meglátjátok,

tudjátok meg,

hogy közel van, az ajtóban"

Természetesen le fog fagyni, hacsak nem, akkor a jövő hónapban, eljön a nyár:

Az alábbi linken, ahogy normálisan szokott lenni, májusba a rügyezés. Itt látható a teljesen normális, a normális időben a kis hajtások:
http://testveremnek.blogspot.hu/2013/05/no-lam.html

Áldott Ünnepeket

Abban az időben így szólt Jézus:

"Áldalak téged Atyám, menny és föld ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.

Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű - és nyugalmat találtok lelketeknek. Mert az én igám édes és az én terhem könnyű."

(Máté evangéliuma 11,25-30)


Ezzel az Igével kívánok minden olvasómnak kellemes ünnepeket és boldog új évet.

Találkozzunk jövőre.

Minden napon, amíg el nem jön:

A Messiást várjuk

Jövel Uram Jézus

Maranatha

Karácsony előtt

December 16. napján meglátogattam a szeretett kistestvéreket. Mióta elköltöztek Monorról, nem találkoztam velük. Kaptam ajándékba tőlük egy csodálatos könyvet.
Boldog Charles de Foucauld: Levelek és jegyzetek
Az alábbi linken ti is rendelhettek.
A katolikus szerzetesek közül, ő az egyetlen közeli hozzám. Eszmeisége minden tekintetben fedi az enyémet. Elhívásuk Názáret.
Talán engednem kell annak, a vágynak, és akaratnak, amiért őket Isten elém hozta. Bizonyos, hogy nem véletlen. Mindig melegséggel önti el szívemet, ha találkozhatom velük. Ők nekem testvérek.

http://www.nazaret.hu/hu/65-uj-koenyv-jelent-meg-2

Ahogy kistestvérekre emlékeztem és olvasni kezdtem a könyvet, eszembe jutott Basilea anya. Ő a protestáns elhívatott közösségépítő. Kánaán.

A linkjét itt találjátok.
http://marianoverek.hu/kezdolap

Csodálatos dolognak tartom, hogy Foucauld és Basilea anya az életem részét képezheti. Eldöntöttem, hogy ahogy Isten elém hozta egészen közel a szívembe sőt városomba, annak idején a kistestvéreket, így jövőre felkeresem Kutásón a Mária nővéreket is.

Meglátjuk. Biztos vagyok benne, hogy a már 7 éves ismeretségben, (és közben a közösség keresésemben) nem véletlen, hogy egymásra találtunk a kistestvérekkel. Istennek célja van ezzel. Türelmesen várok. Magamra, az időkre és Isten vezetésére.

Addig is, hálát adok minden jó téteményéért.

Huszonkilencedik mérföldkő - 6 - 6 - 9 / 29.

A jövő:

Ismét föltekintettem, és láttam, hogy négy harci kocsi jön ki két hegy közül. Ezek a hegyek érchegyek voltak.

Az első kocsiba vörös lovak voltak fogva, a második kocsiba fekete lovak, a harmadik kocsiba fehér lovak, a negyedik kocsiba pedig erős, tarka lovak.

Megszólaltam, és ezt kérdeztem a velem beszélő angyaltól: Mire valók ezek, uram?

Az angyal így felelt nekem: Ezek most indulnak a négy égtáj felé, miután ott álltak az egész föld Ura előtt.

A fekete lovak észak földjére mennek; utánuk mennek a fehérek, a tarkák pedig dél földjére mennek.

Az erősek is előálltak, és indulni akartak, hogy bejárják a földet. Ezt mondta: Menjetek, járjátok be a földet! Be is járták a földet.

Majd odakiáltott hozzám, és így szólt: Lásd, amelyek észak földjére mentek, megnyugtatták lelkemet észak földjén.

Így szólt hozzám az ÚR igéje:

Vedd át a fogságban maradtak adományát Heldajtól, Tóbijjától és Jedajától, akik Babilóniából jöttek. Menj el még ma Jósijjának, Cefanjá fiának a házához, és vedd át az ezüstöt és az aranyat, csináltass koronát, és tedd Jósua főpapnak, Jócádák fiának a fejére.

Ezt mondd neki: Így szól a Seregek URa: Van egy férfi, akinek Sarjadék a neve, mert helyette sarjad, és felépíti az ÚR templomát.

Ő fogja felépíteni az ÚR templomát, és nagy méltóságra emelkedik, trónra lép, és uralkodik. Egy pap is lesz mellette a trónon, és békés egyetértés lesz kettőjük között.

A korona pedig legyen ott az ÚR templomában, hogy emlékeztessen Heldajra, Tóbijjára, Jedajára és Cefanjá fiának a jóságára.

Eljönnek a távol lakók is, és építik az ÚR templomát. Akkor megtudjátok, hogy a Seregek URa küldött engem hozzátok. Így lesz, ha engedelmesen hallgattok Isteneteknek, az ÚRnak a szavára.


Zakariás próféta 6,1-15

Ez egy fura nap

Amikor a boltba elmentem, hátraléptem és véletlenül neki dőltem egy embernek. Bocsánatot akartam kérni tőle, de nem volt ott senki. Hirtelen körbenéztem. De nem volt körülöttem senki. Pedig fizikailag éreztem a bal karom hozzáért.

Álmaimban Jézus mindig a bal oldalamnál volt.

Furcsán éreztem magam. Mintha egyetlen egy ember se lett volna a boltban. Mintha nem lett volna idő és tér. Csak ez az ember, aki tehát nem is volt ott.

Most meg olyan fura bejegyzésvázlat szerkesztődött a blogom kezelőfelületén.
Megosztom veletek:
Ez:

Hogy lehet megosztani valamit, ami nincs is?

Ezt a bejegyzést el se kezdtem, be se aktiváltam, hogy lehetett akkor megosztani kilencszer?

Lehet, hogy érdemes lenne ezek után, mégis közzétenni?

Nap kitörés volt? csak a gépem szórakozik?...  a számok, a számok.

Nem 100.000 ez, hanem sokkal több? Vagy sokkal kevesebb.

Csak Egy.

Boldog születésnapot!

100.000 kattintás / 5 év = Ezentúl hivatalosan is kinyilvánítom, december 14. napját a blogom születésnapjának.

Köszönöm fiamnak, ezt a gyönyörű tortát, amit készített.

Finom volt.

Legközelebb 1.000.000 -nál ünneplünk.

Huszonnyolcadik mérföldkő - 6 - 6 - 9 / 28.

Mikeás próféta 6,6-9

Mivel járuljak az ÚR elé? 

Hajlongjak-e a magasságos Isten előtt? 

Talán égőáldozattal járuljak elébe, 

esztendős borjakkal? 

Talán kedvét leli az ÚR a kosok ezreiben, 

vagy az olajpatakok tízezreiben? 

Talán elsőszülöttemet áldozzam bűnömért, 

drága gyermekemet vétkes életemért? 

Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, 

és hogy mit kíván tőled az ÚR! 

Csak azt, hogy élj törvény szerint, 

törekedj szeretetre, 

és légy alázatos Isteneddel szemben. 

Az ÚR hangosan kiált a városnak 

- és üdvös dolog félni az ő nevét -: 

Engedelmeskedjetek a vesszőnek, 

és annak, aki azt rendelte! 

Huszonhetedik mérföldkő 6 - 6 - 9 / 27

Mindenkinek joga van jót írni.

A híreket olvasva csak ámulok. Szóra sem érdemesek.
Keresnék egy olyan csatornát, ami jót ad.
Pl.: A barátság napi megélése.
Nem képekben, nem szavakban. Nem egy honlap felületén. Hanem az élet valóságában.

Tehát jogom van, jót írni. Magamról. Másokról. Istenről, az Egész Teljes Életről.
Nem a facebookon, nem itt a googlon, hanem a szívemben.

Már az is fura, hogy ez a mai napjainkban megfogalmazódott. Bizony ez az agyag és vas keverékéből összeállt, anyag. Nem arany. Nem ékes. A mai korunkban alig akad, ami érték. Nincs értelmes szerető kapcsolat. Ha igen, és mégis, akkor azt meg kell keresni.
Ha valami arany, ebben a világban, a Szeretet fényessége. Jogom van, azt írnom: várom a Mindenhatót. Várom megjelenését, emberi érintésekben, üdvözlésekben, mosolyban, szóban.
 Nem is hiába várom.

Jézus születése megtörtént. Munkája is bevégeztetett. Az Atya jobbján ül dicsőségben.
Velünk van a világvégezetéig mindennap.
Küldi Szent Lelkét nekünk.

Agyag, vas, e semmire való világunk, de felette van arany. Van hely és van csatorna, ami által földi életünk értékes.

Kettősség e dolog, mely földi utunkban rajzolódik. Szükséges rossz, a fájdalom és a por. Szükséges jó a kegyelem, hogy Ő mindvégig velünk van. Nem egy foton látjuk meg, nem egy fényképpel prezentáljuk.

--- > Ez a mérföldkő is megvolt <---

Nem a pénz, a gazdagság a cél. Hanem a szerető élő kapcsolat. Amelyen minden nap dolgozni kell. A barátság.


Ámosz 6,6-9:

Kelyhekből isszák a bort, és finom olajjal kenik magukat, de József romlásával nem törődnek. Ezért majd ők mennek a foglyok élén fogságba, és vége lesz a terpeszkedők mulatozásának. Önmagára esküdött az én Uram, az ÚR. Így szól az ÚR, a Seregek Istene: Utálom Jákób kevélységét, gyűlölöm palotáit: prédára vetem a várost mindenestül. Ha tíz ember marad meg egy házban, azok is meghalnak.

Közeledve a százezredik rákattintásomra

Nem gondoltam, hogy még idén elérjük.
Az oroszok voltak. A héten megelőzve, minden más nációt.
Oroszország - Magyarország : 286 - 203

Egyébként, 2010 óta több, mint 120 országból jött látogató az oldalamra.
A legérdekesebb Szaúd-Arábia, Kína és Nigéria volt.

Mit is mondhatnék?

Párszor akartam véglegesen törölni a blogomat.
Egy-kétszer arra gondoltam csak úgy befejezem. Titkosítom, néhány embernek elérhetővé teszem.
Végül mindig minden törlési őrültségemtől megakadályoztak rokonaim és a barátaim.

Néha cikinek éreztem.
Arra gondoltam bizonyos embereket biztosan kínosan érint. Nem kellett volna.
Aztán arra gondoltam ez a lélekfejlődésem, mégis kellett, hogy lássák ilyen is van.

Fejlődés? Hm.

Gyümölcsöket látok. Csodálatosakat fiam életében. Rá vagyok a legbüszkébb. Kitűnő tanuló, a legjobb iskolákból válogathat, hogy továbbtanuljon.

Az én életemben 8.000 levezetett kilométert ebben az évben. Kezdő jogosítvánnyal már dolgoztam is, munkavégzésemhez.

Élek.
Talán ez a legnagyobb.

Most itthon vagyok újra munkanélkül, de ebben az évben, szakmailag mindent elérhettem, amit akartam. Ha kértem az Úrat megadta.
Csak hát, ugye az a kérdés bennem, hogy én mit akarok.
Érdekes állásinterjúim voltak.
Éreztem, hogy kellenék, megbecsülnek, de éreztem a hiányosságaimat is. Hol, mit van még fejlődnöm.

Döntéseket kellett meghoznom.

Aztán egyszer valaki egy állásinterjún azt kérdezte: mikor írom már meg a könyvemet?
Zavarba is jöttem és dühös lettem.
Állásért jöttem, nem azért, hogy az én írói képességeimről beszélgessünk.

Ebben az évben megkeresett egy könyvkiadó is. Türelmesen, és kitartóan érdeklődött, írnék-e nekik?

Ez a hagyományos, bogis kivárás és menekülési reflexek. Oké, nevet változtatok. Eltűnök a világ szeme elől. Senki se fogja tudni írok, létezek és stb. Kapok egy jó nyugis, eldugott állást egy irodában, és ... majd egyszer, kiadok egy könyvet, álnéven.

Vagy talán csak egyszerűen megvárom az Úr útjait. Ráérek.

Minden lassan megér.
Az álmok: jelzések. Az Úr velünk.

Nem a cél a lényeg, hanem a feladat. Elvégezni feladatunkat, amit az Úr ránk bízott.
Őrizni a szőlőjét. Gondozni a kertjét.

Szóval élek. Nagy dolog ez.

És mivel közeledünk a 100.000-dikhez. (no, jól írtam-e?) Ezért készítünk fiammal egy banántortát.
Mivel, hogy ő bírja a világ legjobb piskóta tésztáját.

Készítünk majd fotót is, feltesszük. Ünnepeljetek velünk, és egyetek ti is a közös örömünkre.

Megérdemeljük.

Köszönöm, hogy velem voltatok.
Isten áldjon meg titeket.

Az örök eső

Mihály Sándor: Az örök eső

Kietlen tájakat végigjárva már nem vágytam sehova.
Hol elpárolog minden érzés, nincs remény se csoda;
Aztán egy váratlan Szellő egy esőfelhőt hozott;
De a gonosz sötétsége mégis fogott.
Nem volt más előttem, léptem tovább.
Talán majd egyszer eshet árnyék még rám.
Ahogy Rá gondoltam, ki sem mondtam még.
Könny is csordult arcomon.
Az égből küldött eső végét nem látom.
Minden port lemosott, ami volt ruhámon.
Azóta néhányszor erős szél is támad,
De az eső fölöttem már el nem állhat.

Az első valódi esős napot már nem feledem.
Az első esőcsepptől, mit hagytam, változott életem.
Már nincsen esőkabátom, sem esernyőm;
Hagyom, hogy vigyen az Éltetőm.
Héj, te kabátos ember, figyelj most rám,
Nem tudhattad eddig, ki vigyázna rád.
Vesd le minden álruhád és állj az ég alá:
Térj meg te is Őhozzá!

Az égből küldött eső végét nem látom.
Minden port lemosott, ami volt ruhámon.
Azóta néhányszor erős szél is támad,
De az eső fölöttem már el nem állhat.
Az égből küldött eső végét nem látom.
Minden port lemosott, ami volt ruhámon.
Azóta néhányszor erős szél is támad,
De az eső fölöttem már el nem állhat.

A dal meghallgatható itt:
https://drive.google.com/file/d/0B6RSz-P0XAXueVUtREdfRldZSlU/view?usp=sharing

Hóseás próféta 6,1-3

Nyomorúságukban csakhamar hozzám sietnek:

     'Jöjjetek, térjünk vissza az Úrhoz
       Mert ő sebzett meg,
          de ő gyógyít is meg minket,
     megvert, de gondjába is vesz minket.
       Két nap múlva ismét életre kelt
         minket;
      harmadnapon feltámaszt,
         és élünk majd színe előtt.
      Ismerjük meg, törekedjünk megismerni
         az Urat!
     Biztosan eljön az Úr, mint a hajnal,
     eljön hozzánk, mint az őszi eső,
     és mint a tavaszi eső a földre.'

Huszonhatodik mérföldkő - 6 - 6 - 9 / 26

Hóseás próféta 6. fejezet 6. verse és 9. verse

Isten mondja:

Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot, 

Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat.

A papok testülete olyan, mint az emberekre leselkedő rablóbanda: 

gyilkolnak a sikemi úton, galádságokat követnek el.

Dániel próféta 2,20-23

 "Áldott legyen az Úr neve
     örökkön-örökké,
 mert övé a bölcsesség és a hatalom!
     Ő változtatja meg az időket
       és a korokat,
 ő dönt meg és alkot országokat,
 ő ad bölcsességet a bölcseknek,
 és tudást a tudomány értelmeseinek.
     Ő nyilatkoztatja ki a mélységes
       és elrejtett titkokat,
 tudja azt, ami a sötétben történik,
 s a világosság nála van.
     Neked adok hálát, atyáink Istene,
 és téged dicsérlek én,
 mert bölcsességet és erőt adtál nekem,
 és megmutattad most nekem,
       amit kértünk tőled,
 s a király ügyét
       kinyilatkoztattad nekünk."

75. zsoltár (74)

 Dicsérünk téged, Isten, dicsérünk,
szólítjuk nevedet: csodáidat hirdetjük.

 Ha eljön az ideje,
igazságos ítéletet mondok.
 Olvadjon bár el a föld
    és minden lakója,
én megszilárdítom oszlopait.

Azt mondom a kérkedőknek:
    "Ne kérkedjetek!"
s a vétkezőknek: "Ne pöffeszkedjetek!
Ne pöffeszkedjetek, ne beszéljetek
    Isten ellen gonoszat!"

 Mert nem jön szabadulás sem
    napkeletről, sem napnyugatról,
sem a puszta hegyek felől.
 Mert Isten a bíró:
az egyiket megalázza,
    a másikat fölmagasztalja.

 Mert serleg van az Úr kezében,
teletöltve színtiszta borral.
Tölt belőle mindenfelé;
Még a seprőjét is inni fogják,
issza majd minden bűnös a földön.

 Én pedig hirdetem ezt mindenkor,
énekelek Jákob Istenének.
 A pöffeszkedő bűnösöket összetöröm,
s az igazakat fölmagasztalom.

Példázat vagy történet?

Nem régiben kaptam egy kérdést, emailen. A kérdés arról szólt, hogy 'a gazdag ember és a szegény Lázár' -ról szóló Jézus beszéde, példázat, avagy történet? Magyarul: megtörténhetett-e, avagy sem?
Köszönöm a kérdést.

A történet Lukács evangéliumában található, a 16. fejezetben, a 19. verstől a 31. versig.

"Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a gazdag előtt, fekélyekkel tele, és azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal; de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták a sebeit. Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amint ez a pokolban kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és hűsítse meg a nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban. De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. Ezen felül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki. Ő pedig így szólt: Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt apám házához; mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrelem helyére. Ábrahám így válaszolt: Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra! De az erre ezt mondta: Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek. Ábrahám ezt felelte: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül."


A halott gazdag ember így szól, Ábrahámhoz, Könyörülj rajtam!

Jézus, az előzőekben, a törvényről magyaráz. A Tóra megtartásának követelményéről. Elmarasztalja a törvény tanítókat. A pénzszerelméről, a bűnök bocsánatáról, a vagyon helyes használatáról, az elveszett bárányról, a tékozló fiúról és a megtalált bárányról ill. a megtért fiúról beszél.

Csupa hétköznapi történeten keresztül mutatja be a törvény szabályainak betartásának fontosságát.

Mózes törvényeit áthatja az Isten tisztelete, és az emberek iránti tisztelet, segítőkészség, és az együttélés alapnormái. Aki eszerint, akart élni, helyesen élte az életét, emberek és Isten előtt.

A képmutatók azok voltak, akik eljátszották, hogy ezen normák szerint élik az életüket, de valójában a színfalak mögött, nem így gondolták és nem így tették.

Jézus ezért itt felhívja a figyelmet, hogy "Isten ismeri a szíveteket" (Lk16,15)

Ábrahámmal beszélt az ÚR.

A Teremtés Könyvében, (Mózes első könyve) 18. fejezetében Isten követe és maga az ÚR, Ábrahám vendége.

Ábrahám itt ebben az ószövetségi történetben, könyörögni kezd, a nyilvánvaló gonosz emberekért, illetve azért a  helyért, ahol laknak, hogy ne puszítsa el az ÚR.
Nagyon szépen, hosszan és plasztikusan van leírva, az a történet, ami bizonyosan így is történt.
Bent a városban, Sodomában, szintén plasztikus életszerű leírást kapunk arról, hogy Lót pedig a vejeivel együtt furcsának találja az idegenek kérését, hogy távozzanak a városból, mert az el lesz pusztítva. Az angyalok kézen fogva, viszik ki Lótot és családját a városból. Szinte vonszolják, hogy hagyja le a bűnös várost.

A bűn.

Ebből a történetből számomra az jött le, hogy az emberek egyrészt vakok a bűnre.
Másrészt, mindig felmentést keresnek a bűnösöknek, a bűnösök maguknak.
Harmadrészt, Isten a bűntetést, a maga kezébe veszi.
Negyedrészt, Isten meghallgatja az igazakat, beszél velük, tárgyal velük, engedd a kérésüknek.

A Pokolban a gazdag ember, Ábrahámhoz szólt.
Tudta a Törvényből, hogy Ábrahám igaz, és meghallgatja őt az Úr, sőt, nyilvánvalóan már felruházta uralkodói jogokkal. Parancsolhat.

Az élet.

A földi életünkben, a bűn jelenvalósága nem is kérdés egyikünk előtt sem. Háborúk, éhség, rabszolgaság, kínzás, gyilkosság, kihasználás, bérek meg nem fizetése, bűn bűn bűn.
Magyarul a gazdag ember azon kérése, hogy
Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt apám házához; mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre.
Nem jogos kérés.
Hiszen, ahogy Ábrahám válaszol: az emberek előtt, nyilvánvaló a rossz és a jó.
Tudják az életben, hogy mi a helyes, és mi a helytelen.
A zsidóknak van erre, törvényük, sőt kaptak prófétákat.
A pogányoknak van lelkiismeretük.
Jézus óta pedig az egész világra eljutott a kegyelem tana, és a szeretet törvénye.

Vajon megtörténhetett-e ez a jelenet valaha a Földön?:

de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták a sebeit

Igen.
Tudjuk, hogy igen.

Sokan láttunk, hajléktalan, nincstelen embereket. Néhányan láttak, fekélyeket is. Én is.
Tudjuk mit jelent, gondoskodni egy beteg lábról.
Egy beteg, büdös, gennyező, fekélyes lábról.
Tudjuk, hogy ha nincs kezelve, a beteg ember: meghal.

A szegény ember, tehát, gondozás és étel hiján meghal.

Kész tény.
Nem tudom, hány ember van tudatában annak, itt az interneten olvasva engem, hogy most ebben a pillanatban, a világon, hány ember hal meg, pont emiatt?

Tudjuk-e azt, hogy ezeknek az embereknek, ebben a pillanatban nem kellene meghalniuk ilyen méltatlan körmények között, ha a mellettük élők, gondoskodnának róluk?

Vajon igazságtalan az Isten, ha azokat megjutalmazza, akik gondoskodnak embertársaikról, azokat pedig, akik megtehetnék, de nem teszik, a Pokolra taszítja?

Közöttetek volt-e már olyan, aki éhezett?
Aki nem kapott orvosi ellátást, és szenvedett?
Volt olyan eset az életetekben, hogy csak kóbor és beteg kutyák jöttek vigasztalni?

Lehet, hogy veletek, nem. De rajtatok kívül sok százezeren. Ma is.

Ami a mi részünk, hogy az élet szabályait betartsuk, arra Jézus felhívja a figyelmet, amit tudsz, amit megtehetsz, a Jóért, azt tedd meg, gondolkozás nélkül.

Hiszen a földi lét során, számtalan alkalom lett volna a jót meglátni, megszeretni, kívánni és követni.
A Jóban benne van Krisztus, hiszen az életforrása és fenntartója Ő. A jó szeretete, az emberek segítése, a békés élet tehát mind Istenből ered, de önmagában még nem belépőjegy a mennyei életre. De szükséges feltétele.

Jézus Krisztus ezért küldte ki a tanítványait, hogy rávilágítsanak bizonyos kérdésekre, amik mellett egyébként elmennének, az emberek, pedig az ember földi élete ezért is adatott, hogy a sötétségben, hitre találjunk, hitet őrizzünk és hitet tegyünk, mindvégig megállva a Jézus Krisztusban való hitben. Ez az a győzelem, amely feljogosít az örökéletre. Minden embert.


Válaszom a kérdésre:
Szerintem 'a gazdag ember és a szegény Lázár' -ról szóló Jézus beszéde, a VALÓSÁGBAN IS MEGTÖRTÉNT. Mind a két része, a Földön is és a Halottak hazájában is. Nem példázat.


Köszönöm, hogy elolvastattok.

Elfogadás

A legnagyobb ajándék:
"azért jött el Krisztus Jézus erre a világra, hogy üdvözítse a bűnösöket."
(1Tim 1,15)


- valósággal elárasztott a mi Urunk kegyelme (1Tim 1,14)

- Krisztus befogadott minket (Róm 15,7)

"A békesség Ura adjon nektek örök békességet, mindenhol!"
(2Tessz 3,16)


Van ideje a protestálásnak. Ellenkezésnek.

Pál apostol nem egy kedvenc írója az embereknek. A fenti idézetek tőle származnak.
Ő egy szélsőséges, lázadónak tűnik.

Mert azt mondja, hogy van egy evangéliuma - örömhíre - Istentől, amely a kegyelemről szól, de ellenkezik a világi felfogással. Ezért a világi elemeket nem is keveri tanításában.
A világ szerinte bűnös emberekből áll.

A kegyelem tana, Pál szerint az elfogadásról szól az Isten igazsága szerinti, az Istentől megkapott elfogadásunkról.

Egyetlen út van, hogy Isten elfogadott minket, ez Jézus Krisztus, az Ő Fiának, bemutatott keresztáldozata.

Pál apostol szerint, van valami, amit nem lehet kikerülni.

Pál apostol azt mondja, az ővé az egészséges tanítás.

Minden embernek van egy eredendő vágya, ami a maga idejében teljesülni is fog, hogy a Teremtője általi elfogadását, a maga örömében, békésségében és teljesességében átélje, és benne maradjon.

Az elfogadásnak folyamata van az ember életében. A legmagasabb tudatosság, amikor az ember odaérkezik, hogy nem kéri embertársai tiszteletét, elfogadását, befogadását, de kéri az egyetlen Mindenható Istenét.

Minden ember életében eljön az a pillanat, amikor ennek az isteni elfogadásnak kezdi keresni módját, elveit. Bátorságot merít, és protestálni kezd a világi elvek ellen. Emberek ellen. Sőt önmaga ellen is.

Aztán eljön az a pillanat is, amikor megérti, hogy Isten általi befogadásában, ott van az is, hogy mi emberek is befogadtuk önmagunkat és egymást. Sőt, nélküle, mi emberek nem is tudnánk teljes szívből, szeretettel befogadni egymást.

Mi, akik hiszünk Jézus Krisztusban, mint Urunkban, Megváltónkban, mi mindannyian máris kegyelembe fogadottak vagyunk. Eljön az idő, amikor hallani, tudni és érezni is fogjuk, hogy így köszönt minket, a Mindenható követe:

  "Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!"

(Lk 1,28)

 

Júdás levele 1,20-25

"Ti azonban, szeretteim, épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szentlélek által, tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmát az örök életre.
Könyörüljetek azokon, akik kételkednek, mentsétek meg őket kiragadva a tűzből. Másokon is könyörüljetek, de félelemmel, utálva még a ruhát is, amelyet testük beszennyezett.
Annak pedig, aki megőrizhet titeket a botlástól, és dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben, ujjongó örömmel:
az egyedül üdvözítő Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által: dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és mindörökké. Ámen."

Csati olyan más

Valóban, kicsit fura 'macska' (?):

2015-ben

Ő olyan ... más. - ezt mondogattam róla.

Egy ritka kép Csatival

Talán ez az utolsó közös képem vele. Bízakodom, hogy nem így lesz. Már két napja nem jött haza. Csati, akit egy csatornából mentettünk meg 3 éve.

"Mentsétek meg a nincstelent és a szegényt, ragadjátok ki a bűnösök kezéből!"
Zsolt 82,4

Számvetés

Na jól van.
Elfáradtam a keresésben. Segítséget kérek.

Valahol, valamikor írtam itt a blogban egy bejegyzést, a 10.000 rákattintásom örömére készítek egy banántortát.
No. Most, hogy közeledünk a 100.000 rákattintásomra, ezért megkerestem volna, hogy mikor jegyeztem azt be. Úgy rémlik 2010-ben. Ha igen, 5 év alatt megkétszereztem a látogatottságot.

Ha akar valaki segíteni, keresse már meg, mikor jegyeztem be. Nálam a keresőfunkció valamiért nem működik. Köszönöm.

Tegyünk egy számvetést.

Ja igen, és hát ismét készítek majd egy banántortát, remélem még az idén. Ezért bele is húzok a blogolásba, hogy elérjük ezt a gyönyörű kerek számot.

138. zsoltár

Hálát adok neked, Uram,
     teljes szívemből,
mert meghallgattad szájam szavát.
Magasztallak az angyalok színe előtt,
leborulok szent templomod felé,
áldást mondok nevednek irgalmadért
     és igazságodért,
mert mindenek fölött felmagasztaltad
     szent nevedet.

Bármikor hívtalak segítségül,
    meghallgattál engem,
és gyarapítottad az erőt lelkemben.
Hálát ad neked, Uram,
     a föld minden királya,
a te szád minden szavának hallatára,
és megéneklik az Úr útjait,
mert nagy az Úr dicsősége.
Fölséges az Úr és rátekint
     az alázatosokra,
de messziről megismeri
     a felfuvalkodottakat.

Ha szorongatások között járok is,
megőrzöd életemet;
Ellenségeim haragjával szemben
     kinyújtod kezedet,
és jobbod megszabadít engem.
Az Úr mindezt véghezviszi értem,
Uram, irgalmad örökkévaló:
ne vesd meg kezed alkotásait!

/Szent Jeromos Bibliatársulat fordításában/

Most

Sok minden megváltozott bennem.
Ahogy a világ is megváltozott körülöttem.

Meleg van. Novemberben. Ez nagyon furcsa.
De valami más is van a levegőben.

Ez a melegség lelkembe is költözött.
A Nap ragyog, ragyoghatna?

Néztem az embereket. Idegennek éreztem magam.
Úgy futottak el mellettem a gyerekek. Mintha itt se lettem volna.
Ugyanott, ugyanúgy, ahogy én is tettem volna, és tettem, gyermekkoromban.
Persze, hogy elgondolkoztam.
Formálódik a tér, a cselekvés minden mozdulatommal.
Az idő pedig szalad, boldog kedves kacagással. Benne voltam. Én voltam.

És persze vagyok.
De már nem az a hangos múlatás, ahogy a történelmet hittem csak és kizárólag úgy múlhat el.
Ez már lassú folyam, halk csobogás.
Alkot-e valamit, egy kezdődő kicsiny forrás?

E kérdés nem mélabús, hisz tudod.
Halk sóhajod, látod, hiszen tudni tudjuk minden folyó valahol elkezdődött.
Oh látni azt.
Talán egy latin órán. Vagy minden minden egyben, az egész életedben.
Láttad a tengert, a hegyeket. Zuhogtál, etettél, itattál, romboltál, építettél, simogattál.
Mindezt hevesen, pedig néha, még akartad is, hogy most mindent átitass a lágy meghittséggel.
Sima víztükör, öblös vízkanyarulatban. Ahol esténként csak a rabló halak, és az aludni térő felharsanó kacsák zavarnak.
Nem megy az.
A forrás kicsiny halk szava, nem megy, sziklákat törő zuhatagban. Sem feszülő víztükör tenger alatt.

És most, itt vagy.
Kicsiny forrás.
Minden mit láttam, éreztem, hittem, annak kezdete itt van bennem.
Megfogható.
Ki hitte volna, mert én nem, hogy ily korán megtalálom.

Ebben a kicsiny forrásban semmi harag.
Semmit nem tud, későbbi halakról, kövekről, kagylókról, fákról, mezőkről, esőről, szélről.
Ez én vagyok.
S ha nem lennék, nem lenne, semmi benne később.

Szemlélem magam.
Széttárt karokkal.
Ennyit hoztam.
Ennyit hoztam? Igen, az a kicsiny pici eredő, egy rejtett szikla hasadékban.

Le akartam írni, hogy már nincs mit írnom. Hiszen te is látod, itt csak egy piciny forrás van.

Úgy kérünk

Fiam

Jn 3,31

"Aki felülről jön, az felette van mindenkinek. Aki a földről való, földi az, és földiekről szól. Aki a mennyből jön az felette van mindenkinek."

Félelem nélkül ...

bátran szólják Isten igéjét.
(Fil 1,14)

Mert Jézus Krisztus a célja mindennek.
Ő a középpont, amely felé minden irányul.
Aki őt ismeri, az ismer igazán.

A körülmények.

Az élet - könyv.
A balgatag felületesen lapoz benne, a bölcs gondosan olvasgatja,
mert tudja, hogy csak egyszer olvashatja.

A szellemi életben a hívő ember minden megpróbáltatása:
előléptetésnek számít.

A leggyorsabb paripa,
amely a tökéletességre visz,
a szenvedés.

Semmi sem keserűbb a szenvedésnél,
és semmi sem édesebb az elviselt szenvedésnél.

NAGY DOLGOK 

A legnagyobb bűn
a félelem.
A legalkalmasabb nap
a mai nap.
A legbalgább az,
aki nem akar tanulni.
A legnagyobb csaló az,
aki önmagát csalja meg.
A legnagyobb tévedés:
abbahagyni valami jót.
A legkönnyebb:
hibát találni másokban.
A legnagyobb bajkeverő:
az, aki sokat beszél.
A legnagyobb veszteség
a lelkedet elveszíteni.
A legokosabb ember az,
aki mindig azt teszi,
amit a leghelyesebbnek lát.
A legjobb tanító az, aki
megkedvelteti a tanulást.
A legköltségesebb dolog
gyűlölködni.
A hívő ember legszebb
oldala a gyöngédség.
A legaljasabb érzés
az irigység.
A legnagyobb adomány
a megbocsájtás.
A legszebb képesség
a belátás.

Ne gyötrődj, Ő SZERET! (Jn 13,1)
Ne rettegj, Ő MEGTART! (Zsolt 139,10)
Ne félj, Ő MEGŐRIZ! (Zsolt 121,5)


Két tragédiája van az életnek:
amikor szívünk vágyai nem teljesülnek -
s amikor teljesülnek.

"Nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg
a ti hiábavaló életetekből, hanem drága véren!" (1Pt 1,18-19)

"Drága áron vagytok megvásárolva.
Dicsőítsétek hát az Istent testetekben" (1Kor 6,20)

"Jézus Krisztus önmagát adta érettünk,
hogy ... tisztítson magának kiváltképpen való népet,
jó cselekedetekre igyekezőt." (Tit 2,14)

"Krisztus vére ... megtisztítja a lelkiismeretet ...
hogy szolgáljatok az élő Istennek." (Zsi 9,14)

A büszkeség ellenszere nem a mi alázatosságunk, hanem maga Krisztus. Így van ez minden hiányunkra nézve is. Isten nem külön kegyelmi ajándékul ad nekünk alázatosságot, türelmet vagy szeretetet, - elsősorban Krisztust adta nekünk és te arra támaszkodj, hogy Krisztus éli most bensődben az Ő életét. Te helyetted Ő lesz alázatos, türelmes, szeretetteljes, szelíd és szükség szerint minden egyéb. Isten nem kiskereskedő, ő nem apró részletekben adja nekünk az Ő kegyelmét. Tulajdon fiát adja nekünk, hogy Krisztus legyen a mi életünk. Azért, hogy minden, ami Krisztusé, a miénk legyen, nem kell mást tennünk, mint "Krisztusban" lenni és maradni. Egyetlen keresztyén élet van csak: a Krisztus élete. Ezt az életet nem utánozni kell, hanem engednem kell Krisztust, hogy éljen énbennem. "Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus" (Gal 2,20)


Részletek Új Élet evangéliumi folyóirat, 1963. 1 évfolyam 7-8. számából

A könnycsepp

Keresem itt, keresem ott.
Talán csak a legmélyebb fájdalmainkról nem tudunk beszélni.

Talán jó is könnyeink szívünkben zárva fekszenek.
Nézd egy mosoly mégis ragyog rajtam.

Igen, mert azt hiszem, úgy gondolom, hiszek benne: Krisztus Győzött.
Oh, mit számítanak a könnyeim! Ha Ő a győztes.
Oh mily jó, úgy hordozni Keresztem, az Ővét hordozom.
Nézd ahogy egymásra nézek Krisztussal. Vele vagyok.

Jó is ez így.
Hiszen gondoljuk csak meg, ha nem zárhatnánk le az egész életünket?
Mit nekünk, ha elrabolják békességünk, örömünk. (?)
Ha Ő tárt karokkal jön felénk, mit számít mit hagyunk a Földön. (?)

Ha visszanézek a múltamba, mit is érdekeljen egy-egy gyönyörű emlék, (?)
ne öleljen engem. (!)
Fusson elém Ő és ő és ő és mindenki más, akit szerettem.
Öleljenek a Gyöngykapuban, hadd boruljak le a Mindenható előtt.

Mit számít, mit hagyok itt a gyomok között. (?)
Ott van Ő. Ott van a Szeretet, vár engem. Mindenki, aki valaha szeretett és ölelt itt.

Nézd, talán a szívbe zárt könnycsepp a legdrágább.
Ha nem mondom el!
Nézd, talán a szívem titkos könnye csiszolt ilyen fényesre.
Mit keresed?
Mit kutatod?
Miért nem hiszed?
Ez a fájdalom milyen ragyogó, milyen tiszteletet parancsoló.
Nem is volt más titkom. Ez aztán egészen csak az enyém.
Minden fájdalmával, erejével. Utánozhatatlan. Utánozhatatlanul JÓ!

Mégis csak Isten adta. Milyen JÓ!
Mi lenne velem nélküle. E könnycsepp nélkül... Hadd ragyogjon.

Nem egyedül

És be kellett látnom, szükségem volt a mennyei segítségre.

Neked elég?

Talán azt gondolod magadban: neked elég a tekintet?

Igen.
Ha az ember látta már haldoklók tekintetét, utolsó pillanatukban, és szeretetükben való utolsó lelki ölelésüket, akkor azt mondom, elég. Elég ebből megsejtem, milyen tekintet lesz Jézusé, amikor Királyként visszajön, amely alatt a világ meginog, az emberek földre hullnak.
Jézus a Szó, az Ige, amely fenntartja a világot. Tekintete a ragyogás, amely a mindent megemésztő Tűz, Fény, amely a Szeretet. Ha piciny részét nem hordozom, önmagamban elégő, elemésztő sötétség leszek.
Ezért elég nekem a Tekintet.

A napokban eszembe jutott, az a két eset, amikor egyszer a kórházi ágyamhoz lépett egy fehér ragyogásában, jó illatú, kedves női lény, aki lassan, mely lassúságot nem hordoz egyetlen emberi lény sem, megsimogatta arcom.
Ugyanez a simogatás volt négy évre rá, egy imaalkalmon, amikor állítólag, senki embert nem láttak mellettem. Könnyesre sírt arcomból a tincseket fülem mögé igazította, majd fülemhez hajolt és azt súgta: "Isten gyógyítsa be minden sebedet."
Senki nem tudta, milyen sebeket hordozok; hordozok-e sebeket. Ez a női hang birtokosa minden bizonnyal pontosan tudta. - Mind a két eset, néhány másodperc volt.
Amikor pár napja ez eszembejutott, sírni kezdtem, mint 20 éve akkor fájdalmaim miatt. Ha senki nem tudott sebeimről, csak Isten, akkor Isten tudta. Ha Isten tudta, és mennyei lényt küldött küldetéssel, hogy arcomat megsimogassa, sőt üzenetet átadjon, akkor én nem vettem észre milyen hatalmas kegyelemben vagyok.
Ha én nem vettem észre, hogy kegyelemben vagyok, akkor még nagyobb kegyelemben vagyok, hiszen úgy élek, hogy nem is adtam elégszer hálát azért a kegyelemért, amivel Isten megajándékozott.
Ennek tudata összetörte szívem. Így sírtam Isten előtt.

Szerintem még mindig nem fogtam fel e két mennyei jelenés súlyát életemben, valószínű sokkal jobban meghatározza gondolataimat, és cselekedeteimet, mint képzelnénk.
 
Egy női lény arcomat megsimogatja, majd gyorsan eltűnik.
Nem várja meg, hogy kinyissam a szemem, felüljek, ránézzek.

Vajon vagyunk-e méltók egy tiszta tekintetre? Milyen lehet Jézus tekintete, ha az angyalok ragyogásába sem nézhetek?

Jézus ragyogása annál is nagyobb, az angyalokénál, amennyivel inkább az emberi szenvedés is csiszolta, mindenben hasonló lévén az emberhez. A fájdalmak férfija. Ki lenne méltóbb, hogy testvérének nevezzen, mint Jézus? Jézus minden szenvedő embertársunk testvére.
Ahogy az Ő szenvedésénél, és Szereteténél nincs nagyobb, az Ő tekinteténél sem. De minden Jó szívű szenvedő emberben ott ragyog.

Igen, nekem elég egy tekintet.

És ha akarok lenni valaki testvére, szolgálatban társa, ennek a mennyei női alaknak, aki a szenvedésekben vigasztal. Ő, aki nem léphetett oda Jézus keresztjéhez, de odaléphetett, az enyémhez.

Nem túl sok

Abban van az érték, ha valami személyes.

Isten és az ember között a személyes kapcsolat a cél.

Ezért az ember ember közötti kapcsolat személyessége hasonló jó cél.

Felebarátunk az, aki, amikor a földön feküdtünk összeverten, kifosztva, félholtan, ő orvoshoz vitt, és vagyonából áldozott ránk.
Számunkra az a felebarátunk, aki segített rajtunk.
Felebarátunk megérdemli, hogy ha meggyógyultunk, úgy szeressük őt, mint önmagunkat.

Felebarátunkból lehet a barátunk.

Az ellenség is megérdemli szeretetünket. Nyitott szívvel ajánlhatjuk Istent, akit személyesen ismerünk. A személyes szeretetben.

Nos, tekintetem így találkozik a migránsokéval, akik a pályaudvaron várnak. Pozítiv visszajelzés, hogy láthattam, gyorsan siető lépteimben, ahogy egy kendős nő tekintete tovább időzött tekintetemben. Hogy megálljak, abban csak a nyelv szabott határt. Hogy barátok legyünk, abban már semmi. Hiszen máris a felebarátunk.

Egy tiszta, hálás tekintet, szorult helyzetében. Nem kell hozzá szó. Egy szem, amely lélek által észreveszi a másik jó szívét, és összeköti magát azzal, örökre szóló. Feledhetetetlen, mégha csak egy másodperc piciny töredéke is volt.

Nyitott szívünk a bajban lévők felé, mindig egy ajtó, hogy együtt belépjünk a Szeretet Birodalmába. Nem mindenki lesz a barátunk, de többen lesznek azok, mint amennyi elfut vagy ellenséggé válik.

Hiszen a testvéreinket keressük.

Ahogy Jézus is meghívott, a Szeretet önfeláldozásával, hogy barátja legyünk, sőt testvére, így hívunk mi is minden embert a személyes kapcsolatba. A tekintetünkön látszik. A Szeretetben nincs félelem. Önmagát adja. Nem kell, hogy értsem a nyelved, szeretlek, mert Krisztus is szeretett. Nem kell, hogy kimondjam, 5 méterről is látod rajtam.

Igazán nem tudunk a szem elé semmit gördíteni. Még kendőt se. A szem, eltakarhatatlanul a legbeszédesebb. A miénk is, és a másiké is.

Talán mindez a bajban kovácsolódott ki. Ezért a szenvedés, még ha kicsiny időre nehéz is volt, a fájdalom, és a könnyek csiszolták szemeinket fényesre,  a szívünket. Mindennél ragyogóbb, letagadhatatlan. Eme két fényesre csiszolt tekintet találkozott. Persze, hogy barátok leszünk. A Mennyben már biztosan. Hiszen a legfényesebb csillag kötött össze minket, Jézus, a Szeretet.

A világosság ereje

Isten ragyogása maga a világosság, fénysugarak villognak mellette: abban rejtőzik az ereje.
Hab 3,4

Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen. 
1 Tim 6,16

minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. 
Jak 1,17

És íme, az Úr angyala odalépett hozzá, és világosság támadt a cellában; oldalát meglökve felébresztette Pétert, és így szólt hozzá: "Kelj fel gyorsan!" Erre lehulltak a bilincsek Péter kezéről.
Apcsel 12,7

Déltájban az úton láttam, ó király, amint a mennyből a nap fényénél is ragyogóbb világosság sugároz körül engem és útitársaimat.
Apcsel 26,13


Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.
Ef 5,8-9


Lásd még, Isten a világosságom

A fény sebessége

Tegnap este néztem egy dokumentum filmet.
Einstein tévedett? (https://www.youtube.com/watch?v=U3qNATFSemM)

Néhány gondolat eszembejutott, a Biblia szemszögéből.

A film egy elméletet mutatott be. Aminek nagyvonalakban az a lényege, hogy elképzelhető, hogy a fénysebesség nem állandó. A mostani fény sebessége lassabb, mint a 30 milliárd évvel ezelőttié.
A nagy bum teória alapjainak megerősítéséhez szolgálna Einstein elméletének kiegészítéseként. Ehhez a fénysebesség csökkenésének elméletéhez, már csillagászati mérési eredmények is adódtak.

Nos, én kicsit továbbgondoltam, ha valóban a sebesség nem állandó, esetleg meg is szűnik, mi történik a világegyetemmel?
Tulajdonképpen mi történik, ha megáll a fény?

Az egész Biblia a világosság körül forog. A csillagászok keresnek egy létező energiát, de még nem csípték nyakon.

Mi történik ha a csillagok fénye, egyszer bezárul, mert a fénynek nem lesz többé sebessége?
A fekete lyukak talán ilyen csillagok, ahonnan a fény a 0 sebességénél fogva nem tud kijönni. Ezért nem látjuk azt a csillagot, de az attól még ugyanolyan fényesen létezik. Tömegvonzása ugyanúgy. Minden állandója megvan, csak a fénye nem látható kívülről. Mintha letakarták volna, noha valójában tehát fényes.

Felveti a kérdést, hogy megtörténhet-e ez később a mi csillagunkkal a Napunkkal is? Ha tényleg az időtől - vagy egy még ismeretlen tényezőtől - függ, hogy a látható fény sebessége egyetemesen lassul a világegyetemben? A Biblia ezt írja:

A nap és a hold elsötétül, a csillagok elvesztik fényüket. Jóel 4,15 (Jóel 2,10)

Jelenések könyvében a jövőre ez van írva: /6,12-14/

És láttam, amikor feltörte a hatodik pecsétet: nagy földrengés támadt, és a nap elsötétült, mint egy fekete szőrcsuha, a telihold olyan lett, mint a vér, és az ég csillagai lehullottak a földre, ahogyan a fügefa hullatja éretlen gyümölcsét, amikor nagy szél rázza; az ég is eltűnt, mint egy felgöngyölődő papírtekercs, minden hegy és sziget elmozdult a helyéről.

Hogyan tudnánk elképzelni, hogy az ég csillagai lehullanak.
Ha milliárd évre vannak, milliárd évvel ezelőtt már megis történt velük, az, amit mi majd később látunk, lassul a fénysebességük, majd egyszer csak kikapcsolják.

Annak a fénynek, foton azon része, amit mi látunk, egy másik energia adja az erejét. A csillagászok tudják, hogy egy láthatatlan energia áthatja az egész világegyetemet. Minden sejtjét, mindenhol.
A foton energiája lehetne egy másik dimenzió ragyogása? A világosság? Noha éppen, hogy most ez elveszik a világűr sötétségében?

"Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. 
Ő kezdetben az Istennél volt.
Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.
Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.

Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba
A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt."
Jn 1,1-10


Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága."
Jn 8,12

Minden angyali - mennyei - jelenés fénnyel együtt jár. De nem e világi fényével, hanem az e világi fény, mozgató energiájával.

Az a fényesség, ami a Mennyben van, ahol nincs sötétség, és mindent Isten dicsősége jár át, a maga világosságában, az az energia, amely a világegyetemünket most is áthatja, de még nem lett nyilvánvalóvá. Ha hirtelen nyilvánvalóvá lenne, elpusztítana minden embert.

Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! 

1M1,3

Egyébiránt, ha lassul, (márpedig a lassulás csak az idővel mérhető), akkor megtörténhet, ami írva van:

Azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják, és vágynak meghalni, de fut előlük a halál. Jóel 9,6

Ezen is gondolkoztam. Ha a csillagot be lehet zárni az ő saját fényébe, hogy kívülről nem látható, az embert is be lehet zárni, az ő saját testébe /mint börtönébe/, hogy a halál rajta ne fogjon (ha a Teremtett világból elveszik az időt). A Pokolban valami ilyesmi van: férgük el nem alszik, örökké kínozzák.

És fordítva. A földi testet át lehet világítani, a mennyei energiával, hogy mennyei örökké való legyen (a Mennyben márpedig sosem volt idő). Jézus Krisztus ebben az első, mint halálból (a Teremtett idő fogságából), az örökké való időtlenségre, Isten dicsőségére feltámadott testben élő.

és megesküdött az örökkön-örökké élőre, aki teremtette a mennyet és a benne levőket, a földet és a rajta levőket, a tengert és a benne levőket, hogy nem lesz többé idő. Jel 10,6

Ha nincs többé idő, mindenki bezárattatik, berögzül abba az állapotában, amiben van. Nincs többé esély a változtatásra.

 "A kegyelem idején meghallgattalak, 

és az üdvösség napján megsegítettelek. 

Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!" 

2 Kor 6,2

buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, 

hogy meg ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától. 

Zsid 3,13

Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, 

amelyre jól teszitek, ha mint sötét helyen világító lámpásra figyeltek, 

amíg felragyog a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben.  

2Pt 1,19

Ha nincs több idő, akkor vége.

János evangéliuma 6,60

"Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt?" 

Elvesző tagjaink

Bármi lehet a jobb szemed, jobb kezed, ami bűnre visz:

"Ha a jobb szemed visz bűnre, vájd ki, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára.
Ha pedig jobb kezed visz bűnre, vágd le, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára."
(Mt 5,29-30)

apád, anyád, feleséged /férjed/, gyermekeid, testvéreid, házad sőt még a saját lelked is.

"Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom."
(Lk 14,26-27)

Legyen igaz szemed, igaz kezed, igaz életed:

Jézus így szólt: "Bizony, mondom néktek: senki sincs, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, és ne kapna százannyit: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet."
(Mk 10,29-30)

hogy örök életünk legyen.

Huszonötödik mérföldkő - 6 - 6 - 9 / 25

A főkormányzók és a kormányzók igyekeztek ürügyet találni Dániel bevádolására az ország ügyeinek az intézésében, de semmiféle ürügyet vagy hibát nem tudtak találni, mert megbízható volt; sem hanyagságot, sem hibát nem lehetett találni nála.

Akkor ezek az emberek azt mondták: Nem találunk semmiféle ürügyet, hogy bevádolhassuk ezt a Dánielt, hacsak Istenének a törvényével kapcsolatban nem találunk ellene valamit. 

Akkor ezek a főkormányzók és kormányzók a királyhoz siettek, és ezt mondták neki: Dárius király, örökké élj! 

Azt tanácsolják az ország főkormányzói, az elöljárók, a kormányzók, az udvari emberek és a helytartók, hogy hozzon a király végzést, és adjon ki szigorú rendeletet: aki harminc napon belül bármiért könyörög, akár istenhez, akár emberhez rajtad kívül, ó király, azt dobják az oroszlánok vermébe! 

Most azért add ki, ó király, ezt a rendeletet, és írd alá ezt az iratot, hogy a médek és a perzsák megmásíthatatlan törvénye szerint visszavonhatatlan legyen!

Dániel próféta könyve 6. fejezet 6-9

Az idő

Az idők jeleit meg kell érteni.

Mindennek megvan a maga ideje.

Nem tudom ki hogy van vele, de ha az embernek már van egy távlata, vissza tud nézni.

Bizony, a következtetések ... összefonódnak az éjszakai álmainkkal. A valóság elmosódik. Mintha csak egy festményt néznénk. A kontúrok nem látszanak.
Vajon megtörtént?
Ha igen, már pedig igen, mert együtt éltük meg, te és én, és ami maradt, mert más nem, csak amit érzek a sok emlék. Az már egy távlat.
Nézd mennyi érték. Mennyi idő. Milyen messze. Pedig csak napok, évek, választanak el. És mégse. Mert nincs idő. Ez már mind örök (emlék) az örökké valóságban.

Mai Úrvacsorai Igénk:

Mivel pedig, atyámfiai, teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által; és mivel nagy papunk van az Isten háza felett: járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől, a testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett.
Zsid 10,19-23

Tisza parton, 2015 augusztus

Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! 
Fil 4,8

Ez is egy mérföldkő volt.

Gyász

Annyira nem tudok napi rendre térni. El se hiszem. Egyik kedves régi ismerősömtől és blog követőmtől búcsúzom. Elvitte magához az Úr.

Gyönyörű képeit nézzétek meg, a saját google +-án is. Örök emlék tőle nekünk.

Csuhai Katalin

https://plus.google.com/u/0/111221519469489669731/posts

Hiányozni fog, ... az elmaradt találkozásunk is...

A szeretet nem csoda, hanem az Élet.
Piciny mag, amelyet magában hordozott, és nem tudtuk, nem láttuk, csak egyszer csak, amikor itt volt előttünk. Fényképészete így volt előttem csoda, több mint 30 év személyes távlatából!
A szeretet csodája. Annak örülök, hogy ezt én el is mondtam neki. A közös utca, a közös emlék, a távolság. A megtalált érték.

A többi nekem szóló figyelmeztetés. Jobban kell vigyáznom, és mennem, mennem, tenni, tenni, szeretni. Minden szépet. Nem várni (egy percet se).

Oh jaj, kinek fogom megírni: Milyen szép!

Én vagyok

I AM - 365 Names of God with Scripture Quotations