Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előrehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után, és már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal.
Abban az órában ő is odaállt,
hálát adott az Istennek,
és beszélt róla
mindazoknak,
akik várták Jeruzsálem megváltását.
Lukács evangéliuma 2,36-38
És beszélt róla = Jézus Krisztusról.
Volt ott = a szent sátorban (szent templomban)
Ott volt, ahogy ott volt Simeon próféta is.
A prófétai szolgálat nagyon fontos.
Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak.
Jóel 3,1
Nos, nem régiben ismét kaptam álmot. Utánajártam, akivel álmodtam, igaz-e és mennyiben, amit kaptam róla.
Jól esett beszélgetnem vele (chaten).
Meg is álltam. Tulajdonképpen, az ÚR ad álmot, egy kijelentést. Miért is? Ez az álom nekem is szólt, hogy nyugodt legyek testvérem felől, de szólt neki is, hogy ő is nyugodt legyen, mert szólt felőle az Úr. Az Úr szemei előtt vannak gyermekei.
Ugyan nem tudom befolyásolni a tőlem távollévő dolgokat, sőt a közellévőket sem. Bizony nehéz átadni, hogy az Úr cselekedjen. Kicsit messze megállva, nézem a folyamatokat. Nem én teszem. Nincs rá befolyásom.
Egyszerűen várok.
Vár az ember. Vár, mint Anna a templomban 84 évet.
Tegnap volt nagymamám halálának 18. éve.
Február 14-én halt meg. Ez a dátum különösen fontos nekem. Előtte is az volt. Ez az epilepsziások védőszentjének napja. Emlékszem, ahogy kérdezgette tőlem, "szedem-e még a gyógyszert." Igen, szedtem, szedem, évek óta. Mindig meglepődött ezen. Ő 80 éves kora után kezdett egyáltalán, hogy kevés gyógyszerrel élni, az éppen kialakuló magas vérnyomására. Én meg már 17 évesen gyógyszert szedek, hogy életben maradjak. Biztos, hogy felfoghatatlan volt neki.
Megvárta, hogy még megházasodjak. A gyermekem születését már nem élte meg, 18 év telt el azóta.
Sok vagy kevés?
Hogy mi történt 18 év alatt? Rengeteg küszködés.
És ma mégis azt éreztem, hogy a prófétai kijelentéseknek súlyuk van. Nem értelmetlenül adja nekünk az Úr. Lehet, hogy küszködés az élet. De az biztos, hogy kinek milyen lelki ajándéka van, azzal szolgáljon testvéreinek. Én megkaptam a prófétai szolgálatot. Mégsem az enyém, hanem az ÚRé, Ő úgy használja, ahogy Neki éppen használnia kell.
Nem is kételkedtem abban, hogy az álmom igaz. Persze megerősítés volt nekem is, hogy testvérem elmondta, hogy több száz kilométerre tőlem, ahol nem láthatom őt, bizony így volt. Így van.
El is gondolkoztam, mi az én szolgálatom, munkám? Van ilyen, hogy prófétai szolgálat?
Ahogy Anna: imádkozott és böjtölt - éjjel és nappal.
Nem távozott el a templomból
Nem is vagyunk távol ettől. A mi szent templomunkban. Szent sátorunk, testünkben lakozva, szolgáljuk Istent.
Ma reggel Péter levelét olvastam, amelyben így ír:
"ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által."
1Pt 2,5
hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel - mivelhogy megáldoztatott a Bárány, és mint szent papság, a mi szolgálatunk nem a bűnökért való áldozatok bemutatása már, hanem a feltámadt Úr Jézus Krisztus melletti mennyei szolgálat. Lelki áldozat.
A feltámadt Király mellett állva, cselekedni az Ő akaratát. Mennyből küldve, a Földön állva, a szent sátorunkban, kiállva a világ elé, hirdetve az Ő szabadítását, bűneink bocsánatát.
Anna beszélt róla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése