Az Emberfia

János evangéliuma 9. fejezet, a vakon született ember meggyógyításáról szól.

Három dolgot feszeget ez a fejezet:

- ki a bűnös?
- honnan való Jézus?
- mit jelent az Emberfia kifejezés?

Így kezdődik: "Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?"

A zsinagógában ülő farizeusok egyértelművé tették, hogy szerintük ebben a kérdésben mi a helyzet:
"Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket?" És kiközösítették. 

Attól függetlenül, tehát, hogy a vak ember meggyógyult-e, a tény tény maradt számukra. Beteg volt, ezért bűnös. A betegség magával hozta a szegénységet.
A szomszédok pedig, és azok, akik látták azelőtt, hogy koldus volt, így szóltak: "Nem ő az, aki itt szokott ülni és koldulni?"

A farizeusok tanítása szerint, aki szegény=bűnös, aki beteg=bűnös.

Történt mégis itt egy nyilvánvaló csoda, - ráadásul szombaton - ami mellett nem lehetett elmenni. Ki volt az, aki a vakon született embert meggyógyította, milyen hatalommal?

Jézus származási helyét kezdték firtatni.

Még tanúkat is kerítettek a zsinagóga papjai. A vakon születettnek a szülei így vélekedtek erről:
"Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született, de hogy most mi módon lát, azt nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg a szemét, azt sem tudjuk. Tőle kérdezzétek meg, nagykorú már, majd ő beszél önmagáról." 

Jézus már az előző 8. fejezetben arról tesz bizonyságot a farizeusoknak, hogy honnan való. Szinte szájba rágja, hogy az Atyjától jött. Amit nem értenek a farizeusok, és leragadnak annál a pontnál, hogy Galileából nem származik próféta, azt tudták róla názáreti. Ugyanis, azt sehogyan sem tudták kikutatni, hogy Jézus Betlehemben született, ahogy az írások jövendölték.

A 8. fejezetben még szó van arról, hogy két tanú vallomására, megáll egy tézis. Nos, a farizeusok csapdát készítettek Jézusnak, egy házasságtörésen rajtakapott nőt, és odavitték elé.
Azért, hogy majd Jézust legyen mivel vádolniuk, ha ő megkövezteti az asszonyt.
Jézus isteni bölcsességgel jön ki a felállított csapdából.

A tanúk, akik hozva lettek a rögtön-ítélő bírósággal, és az asszony körül kurjongattak, hamis tanúk voltak. És Ő tudta isteni látásával. Ezért lehajolt és a földre kezdett írni. Minden bizonnyal, a körülálló férfiak szeretőinek neveit kezdte írni a porba. Miután azok mind látták, egyesével elillantak, hiszen, hogyan tanúskodhatnának, ilyen ügyben, amikor rajta vannak kapva, Jézus által?

Hogy viszont Jézus a 9. fejezetben pedig ismét szól, két tanúról. Magáról és az Ő Atyjáról, akik bizonyságot tesznek, arról, hogy az Ő ítélete igaz.
a ti törvényetekben is meg van írva, hogy két embernek a tanúságtétele igaz.

Milyen érdekes. Jézus itt az Ő Atyját embernek mondja. A farizeusok előtt nem is volt tiszta, hiszen nem is érthették, hogy Jézus a mennyei Atyjáról beszél, méghozzá ember minőségében.
Én önmagamról teszek bizonyságot, és bizonyságot tesz rólam az Atya is, aki elküldött engem. Erre megkérdezték tőle: "Hol van a te Atyád?" Jézus így válaszolt: "Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat: ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek."

Térjünk vissza a vakon született bírósági peréhez, a farizeusok így szóltak:
- Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, de erről azt sem tudjuk, hogy honnan való.
Az ember így válaszolt nekik:
- Ebben az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, mégis megnyitotta a szememet. Tudjuk, hogy az Isten nem hallgat meg bűnösöket; de ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja. Örök idők óta nem hallotta senki, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született ember szemét. Ha ő nem volna Istentől való, semmit sem tudott volna tenni.

Erre a véleményére, aztán kiközösítették a zsinagógából. Ez is figyelmet érdemelne, hogy miért féltek már jó előre, a vakon születettnek a szülei is attól, hogy kiközösítik őket a  zsinagógából, amiért a fiúkkal csoda történt, de ezt majd máskor.

Meghallotta Jézus, hogy kiközösítették, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: "Hiszel te az Emberfiában?"

Itt jön, valami, ami még eddig nem volt. Jézus miután hosszan bizonygatja, hogy az Atyától jött, ezek után Emberfiának mondja magát? Miért nem Atyjafiának? Vagy Atyafiának?

A döbbenet az, hogy itt derül ki, a Napnál is fényesebben, hogy Jézus az Atyaistennek egy olyan formáját bizonygatta a farizeusoknak előzőleg, hogy a Mennyei Atya=Ember.

Álljunk meg egy pillanatra.
A Biblia első lapjain is ez áll: Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette

Ízlelgessük ennek a kijelentésnek az erejét. Érezzük meg azt, hogy a mi Atyánk, Mennyei Ember, Jézusban is emberi formát öltve, maga az Ember, akihez bátran emberi formánkban közelíthetünk.

Ő így válaszolt: "Ki az, Uram, hogy higgyek benne?" 

Jézus így felelt neki: "Látod őt, és aki veled beszél, ő az." 

Öleljük meg Istenünket.