"Mert minden ember, akit megsértettünk és megbántottunk, egy azok közül, akiket Jézus testvéreinek nevezett. Amit pedig ellene követtünk el, azt Isten ellen követtük el. Minden ember a Krisztus testvére."

2015. szeptember 3., csütörtök

Nem túl sok


Abban van az érték, ha valami személyes.

Isten és az ember között a személyes kapcsolat a cél.

Ezért az ember ember közötti kapcsolat személyessége hasonló jó cél.

Felebarátunk az, aki, amikor a földön feküdtünk összeverten, kifosztva, félholtan, ő orvoshoz vitt, és vagyonából áldozott ránk.
Számunkra az a felebarátunk, aki segített rajtunk.
Felebarátunk megérdemli, hogy ha meggyógyultunk, úgy szeressük őt, mint önmagunkat.

Felebarátunkból lehet a barátunk.

Az ellenség is megérdemli szeretetünket. Nyitott szívvel ajánlhatjuk Istent, akit személyesen ismerünk. A személyes szeretetben.

Nos, tekintetem így találkozik a migránsokéval, akik a pályaudvaron várnak. Pozítiv visszajelzés, hogy láthattam, gyorsan siető lépteimben, ahogy egy kendős nő tekintete tovább időzött tekintetemben. Hogy megálljak, abban csak a nyelv szabott határt. Hogy barátok legyünk, abban már semmi. Hiszen máris a felebarátunk.

Egy tiszta, hálás tekintet, szorult helyzetében. Nem kell hozzá szó. Egy szem, amely lélek által észreveszi a másik jó szívét, és összeköti magát azzal, örökre szóló. Feledhetetetlen, mégha csak egy másodperc piciny töredéke is volt.

Nyitott szívünk a bajban lévők felé, mindig egy ajtó, hogy együtt belépjünk a Szeretet Birodalmába. Nem mindenki lesz a barátunk, de többen lesznek azok, mint amennyi elfut vagy ellenséggé válik.

Hiszen a testvéreinket keressük.

Ahogy Jézus is meghívott, a Szeretet önfeláldozásával, hogy barátja legyünk, sőt testvére, így hívunk mi is minden embert a személyes kapcsolatba. A tekintetünkön látszik. A Szeretetben nincs félelem. Önmagát adja. Nem kell, hogy értsem a nyelved, szeretlek, mert Krisztus is szeretett. Nem kell, hogy kimondjam, 5 méterről is látod rajtam.

Igazán nem tudunk a szem elé semmit gördíteni. Még kendőt se. A szem, eltakarhatatlanul a legbeszédesebb. A miénk is, és a másiké is.

Talán mindez a bajban kovácsolódott ki. Ezért a szenvedés, még ha kicsiny időre nehéz is volt, a fájdalom, és a könnyek csiszolták szemeinket fényesre,  a szívünket. Mindennél ragyogóbb, letagadhatatlan. Eme két fényesre csiszolt tekintet találkozott. Persze, hogy barátok leszünk. A Mennyben már biztosan. Hiszen a legfényesebb csillag kötött össze minket, Jézus, a Szeretet.


Nincsenek megjegyzések: