Neked elég?

Talán azt gondolod magadban: neked elég a tekintet?

Igen.
Ha az ember látta már haldoklók tekintetét, utolsó pillanatukban, és szeretetükben való utolsó lelki ölelésüket, akkor azt mondom, elég. Elég ebből megsejtem, milyen tekintet lesz Jézusé, amikor Királyként visszajön, amely alatt a világ meginog, az emberek földre hullnak.
Jézus a Szó, az Ige, amely fenntartja a világot. Tekintete a ragyogás, amely a mindent megemésztő Tűz, Fény, amely a Szeretet. Ha piciny részét nem hordozom, önmagamban elégő, elemésztő sötétség leszek.
Ezért elég nekem a Tekintet.

A napokban eszembe jutott, az a két eset, amikor egyszer a kórházi ágyamhoz lépett egy fehér ragyogásában, jó illatú, kedves női lény, aki lassan, mely lassúságot nem hordoz egyetlen emberi lény sem, megsimogatta arcom.
Ugyanez a simogatás volt négy évre rá, egy imaalkalmon, amikor állítólag, senki embert nem láttak mellettem. Könnyesre sírt arcomból a tincseket fülem mögé igazította, majd fülemhez hajolt és azt súgta: "Isten gyógyítsa be minden sebedet."
Senki nem tudta, milyen sebeket hordozok; hordozok-e sebeket. Ez a női hang birtokosa minden bizonnyal pontosan tudta. - Mind a két eset, néhány másodperc volt.
Amikor pár napja ez eszembejutott, sírni kezdtem, mint 20 éve akkor fájdalmaim miatt. Ha senki nem tudott sebeimről, csak Isten, akkor Isten tudta. Ha Isten tudta, és mennyei lényt küldött küldetéssel, hogy arcomat megsimogassa, sőt üzenetet átadjon, akkor én nem vettem észre milyen hatalmas kegyelemben vagyok.
Ha én nem vettem észre, hogy kegyelemben vagyok, akkor még nagyobb kegyelemben vagyok, hiszen úgy élek, hogy nem is adtam elégszer hálát azért a kegyelemért, amivel Isten megajándékozott.
Ennek tudata összetörte szívem. Így sírtam Isten előtt.

Szerintem még mindig nem fogtam fel e két mennyei jelenés súlyát életemben, valószínű sokkal jobban meghatározza gondolataimat, és cselekedeteimet, mint képzelnénk.
 
Egy női lény arcomat megsimogatja, majd gyorsan eltűnik.
Nem várja meg, hogy kinyissam a szemem, felüljek, ránézzek.

Vajon vagyunk-e méltók egy tiszta tekintetre? Milyen lehet Jézus tekintete, ha az angyalok ragyogásába sem nézhetek?

Jézus ragyogása annál is nagyobb, az angyalokénál, amennyivel inkább az emberi szenvedés is csiszolta, mindenben hasonló lévén az emberhez. A fájdalmak férfija. Ki lenne méltóbb, hogy testvérének nevezzen, mint Jézus? Jézus minden szenvedő embertársunk testvére.
Ahogy az Ő szenvedésénél, és Szereteténél nincs nagyobb, az Ő tekinteténél sem. De minden Jó szívű szenvedő emberben ott ragyog.

Igen, nekem elég egy tekintet.

És ha akarok lenni valaki testvére, szolgálatban társa, ennek a mennyei női alaknak, aki a szenvedésekben vigasztal. Ő, aki nem léphetett oda Jézus keresztjéhez, de odaléphetett, az enyémhez.