Az előző bejegyzéseimet újra végigolvasva, azt gondolom, ma csodás időnk van, a madarak csicseregnek, az idő kitűnő. Egyszóval csodás az időnk. Oltási védettségi kártyát nem kérnek az egészségügyi szakszolgálatoknál, és jelenleg személyesen maszk nélkül lehettem jelen az egyetemi óráimon. Az idő csodás. Szinte felejtjük is az elmúlt időszak terrorját. De azért emberek maradtunk.
A palliatív ellátás célja, hogy a beteget lehetőleg otthonában ápoljuk, megadva a végtisztességet, méltóságban elbúcsúzzunk, és a legmagasabb fájdalomcsillapítást adjuk. Miért mondom ezt? Volt egy esetem, amikor a betegemnek - utolsó napjaiban - nagy fájdalmai voltak, de az orvos kérésem ellenére sem írt fel erősebb fájdalomcsillapítót, jócskán össze is vesztünk, és mint ahogy lenni szokott, duzzogva és ordítozva, tagadva és szitkozódva, végül kiírta a megfelelő gyógyszert. Azonban a betegemnek még ki sem tudtam váltani, mire odaértem, meghalt. Miért ki nem állunk ennyi tortúrát ugye? Vajon valahol jegyzik a jó szándékainkat? Meg hogy mennyi szitokszót viseltem el? No, ez egyáltalán nem fontos amikor a földet taposod. Jó mondás ez: erre a Földre születni kell. Kemény vidék ez. - És no lám, én is ide születtem. Szóval van jogom élni. Mit jogom?, még erőm, becsületem, és hitem is van élni. Szóval elnézést kérek kedves ellenségeim - ha egyáltalán olvastok, és miért ne olvasnátok - de sajnos, jogom van itt élni. Jogom van beszélni, írni. Jogom van gondolkozni, jogom van levegőt venni, és jogom van az életemet védeni.
Nem gondoltam soha, hogy könnyű lesz. Azt még nem tudom miért jöttem vissza a Földre, vagy sejteni vélem megállapodásomat magammal, talán hogy végre mindent jó alaposan kiírjak magamból? Biz' Isten megteszem! Van mit írnom.
Na három dolgot írnék le, 1.) Népszavát nem fogok olvasni többet 2) Ahogy az Amerikai Népszavát se. - most itt egy nagy vihogó jelet kellene beraknom, de most nincs ilyen. Mind a két lapon találtam olyan cikket a napokban, amik teljesen leírták előttem e két orgánumot és ment a többi mellé, a kukába.
3. Nos én voltam Kulcson. Volt egy spirituális élményem is. Vissza fogok térni oda. Egy alkalomra mentünk, amivel most tele a sajtó. Mit is mondhatnék? Hát mielőtt az alkalom elkezdődött volna, leléptünk róla. Ennek oka volt, hogy valami lázadás rezgést éreztünk a levegőben. Én toleráns vagyok, én a magam részéről Posta Imrét a radikális anabaptisták közé sorolom, mint Münzer Tamást, anno. No, mindegyis, hogy radikális, vagy pacifista mint én, hiszen a végünk ugyanaz lesz. (Itt most megint betennék egy vihogó jelet, de nem találok olyat) Hübmayer Baltazár, vagy Münzer Tamás egyre megy, mind a kettő véres halált hal. Mindegy hogyan kívánták felhívni a figyelmet az embereknek az elnyomásra vagy mi több az igazságra. Anno még a reformáció idején olyanon vitáztak, amin ma már nem, az államhatalom olyanért ölt meg embereket, tartoztattak le, vegzáltak, amiért ma már nem. A Biblia igazságain vitatkoztak... a történelemkönyvek szerint. Valójában azonban nem. Az anabaptisták kiléptek a fennálló társadalmi alkotmányból, mert az ember és Istenellenes volt. Ezért az anabaptistákat tízezrével ölték meg. A mártír halottak száma becsült, de valószínű eléri és meg is haladja a százezer főt itt Európában. Közöttük, nők, gyermekek, idősek.
Posta Imre megfogalmazta az emberek agyában létező kimondatlan gondolatokat. És jól tette. Hányszor és hányszor olvastunk csúfondáros kommenteket arról, hogyan és kit kellene kivégezni. Nem is oly régen a Petőfi Múzeum Igazgatójától. Vagy Bayer Zsolttól. Mind-mind borzolta a kedélyeket, kit hova kellene eltenni. "Ezek az embernek látszó tárgyak" - ahogy Posta Imre fogalmaz a mai kormányvezetőkről, mindent megengedhetnek maguknak büntetlenül. Nincs igaza?
Posta Imre radikális és kemény. Nem finomkodik. Vannak ötletei, hogyan lehetne ezt az őrületet befejezni. Talán nincs joga beszélni? Talán nem mondhatja ki, amit sok százezer magyar gondol még magában? Hogy-hogy a legmagasabb kormányszintig mindenki mindent kimondhat a legvadabb megfogalmazásban, de egy átlag ember nem? Ez úgy lehet kedveseim, hogy úgy tűnik elérte azokat az embereket is, akiknek címezte beszédeit Posta Imre, és erről a nemzetbiztonság is tudomást szerzett. A gőz tehát telítődik - már mint a magyar emberekben, még a békésekben is. Majd robbanni is fog. Pedig milyen szép csodás napunk van. Nem? És még védettségi kártyát se kérnek, és maszkot se kell hordani. De azért több ezer egészségügyi szakembert kirúgtak az állásából október 1-ig, mert nem oltatta be magát. Ezt szabad? 10-20-30-40 év munkaviszony után, sokan egy munkahelyen töltve? Nyugdíj előtt? Ezt szabad a kormánynak megtenni? Tönkre tenni egzisztenciákat, de egy Posta Imre nem beszélhet? Nem mondhatja el, milyen válogatott kínzásokkal nyírná ki azokat az embereket, akik ilyen törvényeket hoznak?
Én kislánykoromban néha elmentem a kocsmába is, volt kiért, hallottam én ennél cifrább dolgokat is ám, nagy publikum előtt előadva. Bizony a nagy átkosban, akkor miért nem vitték el az embereket, ha az oly nagy diktatúra volt? Most melyik a diktatúra, ez a mostani, ahol egy Posta Imrét földre tepernek és elrabosítanak beszédeiért a TEK-esek, vagy a szocializmus?
Én békét akarok, nem háborút, de azon el kell gondolkozni, ki az erőszaktevő? Van egy kiábrándító igazságom: a mindenkori államhatalom az erőszaktevő. Mindegy mivel teszi, törvénnyel, vagy fegyverrel. Liberalizmussal, vagy kommunizmussal. Pénzzel vagy munkával. Posta csak az üzenetet hozta.
És mégis, itt a végére, hadd mondjam el, van másik út. Krisztus útja. Az anabaptisták útja.
---
FIGYELEM!
Imre feleségétől, Verától jött az üzenet!
"Szia! Ma 1/2 10 után Imrét lerohanta a TEK. Kiszedték az autóból, leteperték, majd a készenléti rendőrség bilincsbe verve hazahozta és házkutatást tartottak. Kb. 20 perce mentek el. A vád:emberölés előkészületének bűntette. Ez a legutóbbi kulcsi találkozó következménye. Úgy néz ki, hogy Áront és Emőt is elvitték. Egyelőre max. 72 óra fogda, kihallgatás végett, a többit majd megtudjuk..."
---
Itt vannak a cikkek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése