"Mert minden ember, akit megsértettünk és megbántottunk, egy azok közül, akiket Jézus testvéreinek nevezett. Amit pedig ellene követtünk el, azt Isten ellen követtük el. Minden ember a Krisztus testvére."

2021. szeptember 12., vasárnap

Isten és ember


2021. 09. 12. napon, a katolikus egyházfő Ferenc pápa magyarországi látogatásának alkalmából, ezt az egyik rövid főiskolai dolgozatomat gondoltam megosztani veletek. Isten áldjon meg titeket Testvéreim! 


Jézus Krisztus Isten és ember voltának bemutatása az Újszövetségben


Bevezetés

A messiás váradalom a zsidó vallásban az intertestamentális korban alakult ki karakteres formájában. Leginkább politikai uralkodót vártak, aki helyreállítja Izrael gazdasági, politikai függetlenségét, jogrendszere igazságos lesz, határait kiszélesíti. Dávid leszármazottját várták erre a pozícióra, aki nem lesz azonos azzal a prófétával, akit Mózes jövendölt. A váradalmakkal ellentétben Jézus nemcsak betöltötte azokat, hanem egy másfajta messiási képet is megjelenített a zsidó emberek előtt, akik ezért nem tudták a várt Messiásként beazonosítani, sem elfogadni. Röviden szeretném bemutatni, hogy Messiási (Krisztusi) címében hogyan jelenik meg Jézus emberi és Isteni mivolta.


Jézus a Messiás

Az Isten Fia cím Jézusnak, az Emberfiának nem biztosított semmiféle földi dicsőséget. Az Emberfiának, mint mennyei embernek meg kell halnia, hogy bejusson Isten dicsőségébe. Amikor megkérdezték Tőle, hogy „Te vagy-e a Krisztus?” (Mt 26,63) akkor a kérdezők, azt is kijelentik a kérdés mögött, hogy Jézus Krisztusban nem értik a valóságot, miképpen lehet egy Ő az Emberfiával, a mennyei emberrel? „Ez a mennyei ember az igazság és hűség „kiválasztottja” és mielőtt a világ teremtetett volna, már megvolt, bár léte el van rejtve. Az eszkhatologikus eseményekben lép majd előtérbe”.  

A kérdezők mindig földi értelemben keresték, várták a Messiást, azt a hódító hadvezért, politikust és uralkodót, aki erővel és hatalommal, de Istennel helyreállítja Izraelt. Jézus nem bajlódott ezekkel az emberekkel, hogy megmagyarázza valóságos lényegének értelmét, célját emberi formájának, miképpen lehet Messiásként az Emberfia. Alázatra, és szelídségre tanította a kicsinyeket és maga is példát mutatott ebből. Ha valakinek beszél erről a misztériumról, hogy Ő a Messiás, akkor annak, aki erre tanulmányaiban nincs felkészülve és így összezavarodva sem a zsidó hagyományoktól. Ez a személy a samáriai asszony (Jn 4,1-26), egyedül neki jelenti ki magáról nyíltan azt a titkot, hogy Ő a várt Messiás. Mások, mint Péter vagy a megszállottak, a transzcendens világból tudják meg ezt az igazságot. De Jézus elhallgattatja őket. Itt viszont a samáriai asszonyt futni hagyja a hírrel. Samária az a terület volt, ahol a Messiás lényegi megjelenésére nyitottak voltak az emberek, nem voltak előzetes téves zsidó írástudói „tudományos” elvárásaik. Jézus itt azt mondja, magáról, mint Messiásról: „Én vagyok az, aki veled beszélek”.

Jézus a samáriai asszonynál kijelenti még, hogy mi tartozik a messiási címhez: Kijelent nekünk mindent (Jn 4,25), mert az Atya közöl mindent a Fiúval, mert szereti Őt (Jn 5,20) A Messiás, aki lélekben tud vezetni minket az igazság útján. Mivelhogy Ő olyan közeli atyai-fiúi kapcsolatban van Istennel, egységben cselekszenek és egy a dicsőségük (Jn 5,19.23) Jézus visszatér az Atyához, megdicsőíti a Fiút (Jn 17,1) Mert Isten azért küldte a világba egyszülött Fiát, hogy megmentse a világot (1Jn 4,9). Jézus a küldetését elvégezte. (Fil 2,6-11) Aki tehát hisz a Fiúban, eljut az örök életre (Jn 6,40)

Jézus üdvözítője és megváltója a szegényeknek és igazaknak, Ő nem Izráel királyságát reprezentáló Messiás, hanem Isten királyságát van hivatva megjeleníteni. Különösen ezt hangsúlyozza Jézus, amikor az Emberfia nevet használja magára. Emberfiaként egy mennyei lény, aki nem Dávid nemzetségéből való eszkatológikus király , ahogyan várják, hanem egy e világból származó közösségi személy, aki a mennyeiek képét ábrázolja ki és hozza, amelyben mindenki az Ő testvére. Isten királyságának uralkodója Ő, aki mindennek Ura, és végső bírája. (Jn 5,22.27) Benne van az örök életre való feltámadásunk, ő az, aki feltámaszt, ítél és üdvözíti a világot. (Jn 6,40) Jézus az egyszülött Fiú, Isten kinyilatkoztatója, aki közli az emberekkel az AtyaIstentől való igazságot, életet, és üdvössége. (Jn 1,18)

Jézus szerint a Messiáshoz, mint mennyei emberhez hozzátartozik, hogy egyben Isten Fia, aki hatalomban, tudásban egyenrangú Istennel. Tudása emberfölötti, igazságos, életet adó. Aki mindenkor látja az Atya cselekedeteit és aszerint cselekszik. Emberként Dávid utódja, aki által király és bíró is egyben Izrael felett. De ezt a tisztséget maga az Ő mennyei Atyja, Jahve is megadta neki, miután engedelmességével betöltötte Istentől nyert küldetését. Mint Isten Fia mennyei Atyjától is megkapta a királyi és bírói címeket az egész emberiség felett. Az Emberfiának, aki tehát Isten Fia, emberi módon el kellett viselnie mindenekelőtt emberi formájában az emberiségért hozott megváltás szövetségéért a szenvedést. A kereszt így nemcsak egy – ártatlan, jó, gyógyító, próféta – ember szenvedését mutatja, hanem az Isten Fiának Atyja iránti engedelmességét, aki az emberiségért, emberként halt meg, és Isten Fiaként vállalta az Istentől való elszakítottság állapotát, hogy Isten irgalmát bemutassa. 

Jézus feltámadása után értették meg a tanítványok, hogy mit jelent az, hogy Jézus az Isten Fia, és ezentúl hirdették azt a tanulságtételt, ami a keresztény hitvallásunk, hogy „Jézus Krisztus az Isten Fia” (Apcsel 8,37) Pál apostolnál mély teológiai megfontolások sarjadnak majd ebből. „Amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk.” (Gal 4,4-5) Az, hogy Jézus az Isten Fia, az következik tehát Pál apostol tanítása szerint, hogy ahogy Ő van, vagyunk mi is, áthelyezett minket az Ő országába (Kol 1,13), mivel bennünk a fiúság lelke lakik, akik hiszünk Őbenne. Ez az a hatalmas ígéret, ami Jézus IstenFiúságából adatott minden Benne hívő ember számára, hogy reménységévé legyen.

Jézus mennyiben volt ember? Antropológiai értelmében teljes mértékben embernek bizonyult. A Biblia szintetikusan fogja fel az embert, test és lélek egységének. Amiből a test a kifelé megnyilvánuló természeti valónk, befelé az Istenfelé való irányultságunk a szellemünk vagy lelkünk, szívünk lakozik. Az embert meghatározza a külső környezeti tényező és a belső észlelés, érzés, reagálás képessége. A Biblia tanítása szerint Isten teremtette az embert, saját képmására, önmagához hasonlónak, az első embert Ádámnak nevezte, mert porból vétetett és az Ő Lelkével keltette életre. Majd Ádámnak történeti élete lett, amely a kezdeti édenkerti állapottól a földi szenvedés állapotig tartamot foglalt magába. Embernek lenni jelent Istentől való függőséget és szabadságot, szabad teremtményként választhatja az Istennel való kapcsolatot. A bűneset következtében az első Ádám földi történeti vonala a bűn alá rekesztve várta Istentől a megváltását. Istennek eltorzult képmásává lett. Ebbe a történeti vonalba érkezett meg Jézus Krisztus, földi értelemben test szerint alávetve a földi törvényeknek, földi érzéseinek, földi kísértéseinek. Földi keretekben Jézus Jahve szolgájának bizonyult, feltámadása által, pedig Istennek engedelmes szolgájának is, Fiának. Ezért földi emberi mivolta történeti tény, de szellemi értelmében a földi emberben felvázolt égi/mennyei új Ádám is. Ezt a Zsidó levél fejti ki legrészletesebben. "Az első ember, Ádám, élőlénnyé lett, az utolsó Ádám pedig megelevenítő Lélekké." (1Kor 15,45) mindazoknak, akik hisznek Benne. 

Az ember természet szerint sem nem bukott Isten, sem nem Istennek egy szellemi darabja. Neve mutatja földi jellegét, társas lényét, individuális érzéseit, fájdalmait, örömeit majd halálát (elmúlását). Jézus a Bibliában leírt története alapján kétségtelen, hogy voltak érzései, fájdalmai és örömei, majd halála is. Társas vonatkozásában pedig az Atyával és testvéreivel való közösségében is embernek bizonyult. Isten képére teremtetett, mint minden ember, de szellemi értelmében Istennek elsőszülött Fia, mind praeegzisztenciájában, mind feltámadása után. Ezért ettől fogva, az emberek között Isten igaz képmása már csak Krisztus (2Kor 4,4, Zsid 1,3) „Az első ember földből, porból való, a második ember mennyből való.” (1Kor 15,47) 

„Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény közül. Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn. Ő a feje a testnek, az egyháznak is, ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első.” (Kol 1,15-18)


Összegzés

Jézus Krisztus ember és Isten Fia is volt egyben. A zsidók Messiása, de nem abban az értelmében ahogyan a zsidók várták. Isten országának meghirdetésével Jézus minden ember Messiása lett. Emberi és Isteni, földi majd mennyei új ember, és minden hatalom felett való uralmi attribútumai egyszerre érvényesek Rá, nemcsak a zsidók, de a világ Messiásaként is. Messiási jellemzőiből az Újszövetség által kétséget kizáróan bebizonyítható ez a tézis többszörösen is.


/Sz.B. 2021.05.17./ Bejegyezve: 2021.09.12. 12,50 perckor

Nincsenek megjegyzések: