Babilónia történelmének folyamatos alakulására nem sok figyelmet fordít a Dániel könyve. Nebukadneccar 43 éves kimagasló uralmának Kr.e. 562-ben bekövetkezett halála vetett véget. Avel-Marduk két éves és Neriglissar négy éves uralma után Nabunaid (Kr.e. 556-539) uralkodásával ér véget a hatalmas babilóniai birodalom története. Nabunaid fia, Bélsaccar, akinek a babiloni királyságban betöltött társuralkodói és "főfelügyelői" tisztéhez nem férhet kétség. Dániel könyvében három fejezetben is említésre kerül. Az 5. fejezet eseményei Bélsaccar utolsó napjait elevenítik fel, amikor a méd-perzsa hadsereg elfoglalja Babilon városát (Kr.e. 539 október). A 7. és 8. fejezet keletkezésének pontos időpontja attól az évtől függ, amelyben Bélsaccar elkezdte uralkodását, aki ezután apjával, Nabunaiddal együtt uralkodott. A szerződéstáblák, amelyeken Bélsaccar neve szerepel Nabunaid uralkodásának évével jelzettek. Babilóniai feljegyzések szerint apjával való társuralkodása már Kr.e. 550 körül elkezdődött. Ezért a Bélsaccar uralkodásának első és harmadik évével keltezett 7. és 8. fejezet keletkezésének az időpontja 553-539 közé helyezhető.
A Nabunaid és Bélsaccar idejében lejátszódott történelmi események ismerete fontos a 7. és 8. fejezetben közölt látomás hátterének a megértéséhez. Több mint fél évszázad telt el azóta, hogy Dániel Nebukadneccart az aranyfejjel azonosította, akit egy alacsonyabb rendű királyság követett. Dániel bizonnyal tudatában volt Círus felemelkedésének, aki miután Kr.e. 559-ben elfoglalta Perzsia és Ansan trónját, hatalmát egész Média fölé kiterjesztette (Kr.e. 550). A térség erőegyensúlyának felborulásával a helyzet veszélyessé vált Babilon számára. Kr.e. 547-ben Círus hadseregével északnyugat felé vonult, és Lídiában döntő győzelmet aratott Krőzus felett. Dániel, aki kellő politikai érzékkel és tapasztalattal rendelkezett, bizonyára aggódva figyelte Perzsia térhódítását, amikor a babiloni királyság Nebukadneccar utódainak a kezében szétesőben volt.
Dánielnek ebben az időben három év leforgása alatt kétszer is volt látomása. Az első alkalommal négy vadállatot látott a tengerből feljönni, ahogy az ég négy szele felkorbácsolta a tengert.
Az első olyan volt, mint egy oroszlán sasszárnyakkal, amelynek kitépték a szárnyait, és két lábra állították, és olyan értelmet kapott, mint egy ember.
A második a medvéhez hasonlított, féloldalán feküdt, és három borda volt a szájában. Azt az utasítást kapta, hogy sok húst egyen.
A következő egy párduc volt, négy fejjel és négy szárnnyal.
A negyedik állat nincs ábrázolva, csak annyit mond a próféta róla, hogy vas fogai voltak, evett, és a maradékot a lábaival összetaposta.
Tíz szarva közül három letört, helyette egy új emelkedett ki, amelynek emberhez hasonló szemei és nagyokat mondó szája volt. Ezután egy trón jelenik meg, amelyen egy fehér ruhájú személy ült, akit Dániel öregkorúnak nevez.
Könyvek nyittattak meg előtte, és ítéletre kerül sor. A negyedik, pontosan nem ábrázolt állatot tűzbe vetették és a többi állatottól is elvették a hatalmat. Ekkor az öregkorú előtt egy "emberfiához hasonló" jelent meg, akinek minden király fölött hatalma lesz, s akinek örök királysága nem múlik el.
Dániel nyugtalanul keresi a látomás magyarázatát, amelyet a következőkben kap meg: A négy vadállat négy földi királyt jelent. Végül a Felséges szentjei birtokolják az örökkévaló királyságot. A negyedik vadállat a negyedik királyságot jelenti, amely uralmát az egész földre kiterjeszti. A tíz szarv tíz királyt képvisel, akik közül három eltűnik, helyükben egy új lép, aki sokat beszél a Felséges ellen, és arra törekszik, hogy megváltoztassa az ünnepeket és a törvényt. Három és fél időszak múlva megítéltetik és megsemmisül. A Felséges szentjei veszik át a hatalmat és uralkodnak örökké. Dánielt nyugtalansággal tölti el a látomás és annak magyarázata. Fontolgatja azt, amit hallott, talán megpróbálja kora eseményeivel összhangba hozni.
Bélsaccar uralkodásának harmadik esztendejében Dánielnek ismét látomása van. Lakóhelyéről nem beszél ugyan, de a látomásból kitűnik, hogy arra Súsa közelében, az Ulaj csatorna partján került sor. A város Perzsiához tartozott, és később I. Dárius idejében (Kr.e 522-486) a király nyári tartózkodási helye lett.
Dániel előtt a vízparton egy kétszarvú kos jelent meg. Egy állat sem állhatott meg a kossal szemben, egészen addig, amíg nyugat felől egy egyszarvú kecskebak meg nem támadta és le nem győzte. A győzelem után a kecskebak egyetlen szarva kitört, és helyébe négy feltűnő nagy szarv nőtt. Az egyiken egy kis szarv tűnt elő, amely délnek növekedett, és a szentélyt is lába alá tiporta 2300 napig.
Dániel ismét a látomás értelmét kereste. Gábriel angyal megmagyarázta neki, hogy a végső időkről szól ez a látomás. A kétszarvú kos a méd-perzsa birodalmat jelképezi. A kecskebak Görögország, a nagy szarv az első király. A Görögországból kinőtt négy királyság nem lesz erős, utánuk jön majd egy bősz tekintetű, hatalmas király, aki szörnyű módon pusztítja a szent népet, és a vezérek vezérét, de hirtelen emberi közbeavatkozás nélkül megsemmisül.
Dánielt annyira megzavarta ez a látomás, hogy beteg lett, és egy ideig nem végezhette teendőit a király mellett. Annak ismeretében, hogy a méd-perzsa birodalom magába olvasztja a babiloni birodalmat, Dánielnek oka volt az aggodalomra. Nem tudjuk, hogy Nebukadneccar halála után milyen szerepet töltött be a babiloni kormányban, de azt tudjuk, hogy Bélsaccar halála előestéjén hozzá fordult.
Kr.e. 539-et írunk, Bélsaccar, aki meg volt győződve arról, hogy ellenséges támadástól nem kell félnie, nagy lakomát rendezett ezer főemberének és azok feleségeinek. Azokból az arany és ezüst edényekből itták a bort, amelyeket a jeruzsálemi templomból zsákmányoltak. Közben az emberkéz alkotta isteneket dicsőítették.
A király keleti szokás szerint egy emelvényen mulatozott társaival együtt, amikor egy emberi kéz írni kezdett a terem falára. Bélsaccar félelmében hangosan kiáltozott, hogy vezessék eléje Babilón bölcseit. Bíbor öltözetet, aranyláncot, és rang szerint a harmadik helyet ígérte annak, aki megmondja neki az írás jelentését.
 |
| "mené mené tekél ú-parszin" |
Ennek hallatára az anyakirálynő bement a mulatozókhoz, és emlékeztette a királyt arra, hogy van egy ember a királyi udvarban, akit Nebukadneccar a bölcsek előljárójává tett, őt kell hívatni. Bélsaccar azonnal Dánielért küldött, aki hamarosan meg is jelent a király előtt. Dániel a felajánlott jutalmat visszautasította, de biztosította a királyt, hogy megfejti a falon levő írás értelmét. Világos szavakkal emlékeztette a királyt Nebukadneccarra, akinek Isten nagy királyságot ajándékozott, és akit ugyanakkor az állati sorig alázott meg, míg el nem ismerte, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek királysága fölött. Bélsaccar annak ellenére, hogy mindezek előtte is ismertek voltak, nem tisztelte Istent. A kéz és az írás a falon Isten üzenete. A jelentése is világos, Isten véget vetett királyságának és felosztotta azt a médek és a perzsák között. Bélsaccar megméretett és híjával találtatott.
Az uralkodó utasítására Dánielt királynak kijáró tiszteletben részesítették és rang szerint a harmadik lett az országban. A babiloni királyság utolsó órái azonban hamarosan lejártak. A médek és perzsák még ezen az éjszakán elfoglalták Babilont és megölték Bélsaccart.
Samuel J. Schultz
Üzen az Ószövetség c. könyvből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése