Láttad már a tekintetedet?
Láttam már hatalmas hegyeket, magamba szívtam a tiszta kék levegőt. Láttam a magasságot, és a mélységet. Láttam a fáradtságot.
Láttam már az erdőket. A pusztát, oh a távolságot.
Láttam az életet, az első pillanatot. És hallottam az utolsót.
Láttad már az eget?
Hányszor vágytam repülni. A testemet elhagyni. Hogy a fáradtságtól ne remegjen a kezem. Hogy ne fájjon a testem. Hányszor vágytam a felhőkbe Istenhez.
Láttam a tekintetedet. Az eget. A hegyeket, a mélységet, a magasságot, a pusztát, a repülést. Láttam benned a megfeszítettet. Láttam. Te voltál az. Ezért szeret téged nagyon az Isten.
Boldog vagy! Tudsz repülni, hallod a zenét, táncolsz, élsz, a forrásból iszol, érzed Őt. Egész lényed érzi Őt. Érezted a szegeket, a fájdalmat, a sóhajt, a könnyeket. Engedted, hogy megszülessen benned, és hagytad, hogy keresztre szegezzék. Egészen eggyé váltál vele, hogy egészen Ő éljen benned. Hogy mennyire szeret téged ezért az Isten.
Együtt táncolnék veled. Együtt táncolok.
Együtt repülnék veled. Együtt repülünk.
Nézz az égre, lassan táncolunk együtt, mindennap égre festjük Isten szeretetét.
Krisztus él bennünk. Úgy sóhajtunk együtt, hogy észre se vesszük együtt repülünk fel Istenhez. Hallod saját éneked, de még nem látod, mennyien repülnek veled együtt felfelé.
Milyen csodálatos néha megpillantani az énekünk egy-egy testvérünk szemében. Legszívesebben oly szorosan megölelnénk. Mennyire szorosan ölelnénk. Még is, soha, soha … nem mondtam neked, mert jó így, a lélek hadd szárnyaljon, a beszéd, üres fecsegés. Majd, ha hazaérünk, minden ordítani fogja, milyen nagyon szeretlek testvérem! Ez lesz Isten végső diadala a halál felett. Köszönöm Neked, Uram! Köszönöm Neked, Testvérem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése