A világ népe megtisztítja önmagát, hogy csak olyanok vezessenek és vegye őket körül, akik vele egy ívásúak.
A többieket kidobálják, a trágyadombra. (vagyis az igazakat és a szenteket)
 |
| A Golgota hegy |
De Isten is tisztít.
A saját népét.
Valami félelmetes nagy háborúra készülünk.
Két nép. A világ népe, és Isten népe között.
Most úgy tűnik a világ népe, ha nehezen is, de lassan győz. Törvényeket és hazugságokat gyárt.
Isten népét mindenhonnan kizárja. Megteheti, persze, hogy meg is teszi. Hiszen háború ez... valami javakért, én nem tudom talán hatalomért, tisztességért, gazdagságért.... ?
"Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült.
Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek. Mert a bűn ellen való harcban még nem álltatok ellen egészen a vérig, és elfeledkeztetek a bátorításról, amely nektek mint fiaknak szól: "Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad." Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít az apja? Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak. Azután: testi apáink fenyítettek minket, és tiszteletben tartottuk őket, nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk? Mert ők rövid ideig, a saját elgondolásuk szerint fenyítettek, ő pedig javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk. Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa. Ezért tehát a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg, és egyenes ösvényen járjatok, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon. Zsid 12,2-13
Isten népe pedig, egyre jobban megtisztul lelkében az ő nyomorúságában.
Mire a végső ütközethez érünk, olyan tiszták lesznek, hogy egy pillanat alatt elragadtatnak az Égbe.
Mindenki odamegy, ahová tartozik.
Isten népe Krisztus hasonlatosságára változik.
Így aztán oda is megy, ahová tartozik.
Az a nagy háború, mégis Krisztus ama nagy napja.
Mindenki azzal erősíti magát arra a napra, amivel tudja és akarja.
Isten népét, Krisztus maga erősíti (1 Kor 1,8)
Hogy Isten népe szent és feddhetetlen legyen az Atya előtt. (Ef 1,4)
Hogy Isten népének minden tagja hasonlóvá legyen Fia képéhez (Róm 8,29)
Micsoda hadsereg! Tele Krisztussal!
Mert Krisztus testvérei vagyunk.
Még hozzá Jézus Krisztus az elsőszülött a sok testvér között. (Róm 8,29)
Isten a Beteljesítő, tökéletessé teszi népét, (szentek és feddhetetlenek lesznek) arra a nagy napra, amikor a két hadsereg a végső ütközetre készül. Isten népének ez az ereje, ami a világ népe szemében szemét:
Mire a végső ütközethez érünk, olyan tiszták lesznek, hogy egy pillanat alatt elragadtatnak az Égbe.
Mindenki odamegy, ahová tartozik.
Isten népe Krisztus hasonlatosságára változik.
Így aztán oda is megy, ahová tartozik.
Az a nagy háború, mégis Krisztus ama nagy napja.
Mindenki azzal erősíti magát arra a napra, amivel tudja és akarja.
Isten népét, Krisztus maga erősíti (1 Kor 1,8)
Hogy Isten népe szent és feddhetetlen legyen az Atya előtt. (Ef 1,4)
Hogy Isten népének minden tagja hasonlóvá legyen Fia képéhez (Róm 8,29)
Micsoda hadsereg! Tele Krisztussal!
Mert Krisztus testvérei vagyunk.
Még hozzá Jézus Krisztus az elsőszülött a sok testvér között. (Róm 8,29)
Isten a Beteljesítő, tökéletessé teszi népét, (szentek és feddhetetlenek lesznek) arra a nagy napra, amikor a két hadsereg a végső ütközetre készül. Isten népének ez az ereje, ami a világ népe szemében szemét:
alázatosak, tiszták (bűntől mentesek), engedelmesek (teljes akarat átadás: Istennek).
Megtörtségben, nyomorúságban, üldöztetésben kovácsolja őket Isten, a legerősebb fegyverzetbe.
Az Atya mondja:
Az Atya mondja:
"Azon a napon, amelyet elhozok, könyörületes leszek hozzájuk,
amilyen könyörületes az ember a fiához, aki tiszteli őt.
Akkor ismét látni fogjátok, hogy különbség van az igaz és a bűnös között,
az Istent tisztelők és az őt nem tisztelők között."
Mal 3,17-18
"Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült.
Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek. Mert a bűn ellen való harcban még nem álltatok ellen egészen a vérig, és elfeledkeztetek a bátorításról, amely nektek mint fiaknak szól: "Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad." Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít az apja? Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak. Azután: testi apáink fenyítettek minket, és tiszteletben tartottuk őket, nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk? Mert ők rövid ideig, a saját elgondolásuk szerint fenyítettek, ő pedig javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk. Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa. Ezért tehát a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg, és egyenes ösvényen járjatok, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon. Zsid 12,2-13
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése