A méd-perzsa megszálló csapatok komolyabb harcok és rombolás nélkül elfoglalták a fővárost, Babilont (Kr.e 539). Maga Círus vonult be győztesen, és egészen az újévi nagyszabású ünneplésekig a városban is maradt.
A Babilont elfoglaló méd Dárius úgy tűnik, hogy Círus alattvalója volt. Mivel egyetlenegy eddig talált felirat vagy írásos tábla sem tesz említést róla, különféle elméletek születtek személyének azonosítására. Újabb ismeretek alapján Babilon Círus alatt szolgáló kormányzójával, Gubaruval azonosítják, ami garantálja a méd Dárius történelmi hitelességét. Dániel szerint Dáriusnak tulajdonítható Babilon bevétele. A káldeus királyságnak is ő volt az uralkodója. Születése szerint méd volt és a médek és perzsák törvényei szerint uralkodott.
Dániel személyes tapasztalatai, ahogyan azt a 6. és 9. fejezetek is feltárják, Dárius uralmához kötődnek. A 6. fejezet utolsó verse utal arra, hogy Dániel később Círussal is kapcsolatba került. Utolsó látomása Círus uralkodásának harmadik évére keltezett. Lehetséges, hogy Dárius ekkor már meghalt, vagy pedig Dánielt áttelepítették, hogy közvetlenül Círus udvarában szolgálja a királyt. A Babilon elfoglalásakor keletkezett válságos helyzetben Dárius felismerte Dániel bölcsességét, és országa három főkormányzója egyikévé tette. Minden bizonnyal nem kevés idő telt el addig, amíg a két társ-főkormányzó ürügyet talált Dániel bevádolására, hogy elmozdíthassák tisztjéből. Feltehető, hogy még azelőtt került sor a 9. fejezetben találhatók írásban foglalására.
Dánielt nem lepte meg az a tény, hogy a babiloniak szerepét a médek és perzsák vették át a Közel-Keleten. Már viszonylag fiatalon, Nebukadneccar uralkodásának második esztendejében, kb. 603-ban világosan elmagyarázta a babiloniak legnagyobb királyának, hogy idővel újabb királyságok támadnak. Bélsaccar idején a következő királyság azonosítására is sor került. Amikor Babilon elestének előestéjén a félelemtől reszkető király előtt áll, nyíltan megmondja neki, hogy a médek és perzsák veszik át a hatalmat tőle.
A válság beállta után, amikor a médek és perzsák már megszilárdították hatalmukat a térségben, Dániel szeretné megtudni, hogy mindennek milyen jelentősége van népe számára. Jeremiás próféciáiból tudja, hogy a próféta hetven éves fogságot jövendölt meg. Nem tesz ugyan említést róla, de elképzelhető, hogy Círusról is olvashatott Ézsaiás könyvében (44,28-45,1), ahol a próféta úgy mutatja be Círust, mint akit Isten pásztornak küldött népe szabadítására, hogy visszatérhessenek Jeruzsálembe. Círus már évtizedek óta ismert volt a nemzetközi élet színterén. Lehetséges, hogy hamarosan megengedik a zsidóknak a visszatérést hazájukba? A hazatérést engedélyező rendeletet ekkor még nem bocsátották ki.
Dánielt nagyon foglalkoztatta a jeremiási prófécia. Közel hetven év telt már el, mióta az első zsidó csoport, amelyhez ő is hozzátartozott, elhagyta Jeruzsálemet Kr.e. 605-ben. Látta, hogy közeleg a beteljesedés ideje. Imádságban megvallotta Izráel bűnét és dicsőítette Istent igazságosságáért, aki igaznak bizonyul minden ítéletében.
Gábriel felfedi Dániel előtt Izráel jövőjét. A világbirodalmak egymást követő váltakozásáról tájékoztató képet már kapott Dániel. Most a figyelme Izráelnek Isten tervében betöltött szerepére irányul. Hetven hétben van megjelölve az az időszak, amelyben Izráel megtapasztalja Isten ígéreteinek a beteljesedését. Ennek az időszaknak Dániel népével és a szent várossal kapcsolatos fejleményei a következők:
(1) végetér a hitszegés
(2) megszűnik a vétek
(3) engesztelést nyer a bűn
(4) eljön az örökkévaló igazság
(5) bepecsételtetik a prófécia és a látomás
(6) felkenik a szentek szentjét
Az egész időszak kisebb egységekre történő felosztása a következő: Hét plusz hatvankét hét telik el azalatt, amíg a "felkentnek" nevezett személy megjelenik, majd megölik. A várost és a szentélyt elpusztítja egy nép, amelynek fejedelme sokakkal szövetséget köt egy hétre. Ez a szövetség, annak idejére és tartósságára nézve a 70. hetet állítja a figyelem középpontjába. A hét felénél a fejedelem megszegi a szövetséget, véget vet a véres és az ételáldozatoknak, és nagy pusztítást visz véghez, amíg véglegesen meg nem semmisül.
Eltekintve ennek a bizonyos mértékig ellentmondásos magyarázatnak a különféle értelmezésétől, amelyet az ezekkel a próféciákkal foglalkozó könyvekben találhatunk, Isten biztosította Dánielt arról, hogy népének, akikért imádkozott, egy határozott helye van az ő tervében. Dánielnek kétségtelenül óriási bátorítást adott az a tény, hogy Círus nem sokkal azután, hogy leigázta Babilont, egy rendeletet bocsátott ki, amelyben hazatérésre ösztönözte a zsidókat.
Amikor Dárius megszervezte országa kormányzását, Dániel egyike lett három főkormányzójának.
Nemsokára kitűnt közülük bölcsességével úgy, hogy azok féltékenyek lettek rá. Mivel nem találtak semmi hibát abban, ahogy az ország ügyeit intézte, vallásos meggyőződése miatt juttatták az oroszlánok vermébe. Amikor egy nappal később Dárius sértetlenül találja Dánielt az oroszlánok között, rendeletet bocsátot ki, melyben közzé teszi, hogy Dánielt megszabadította Istene, az élő Isten, aki csodákat és jeleket tesz a mennyben és a földön, és aki egy örökkévaló királyság uralkodója.
"Akkor Dárius király ezt írta a birodalmában lakó
különböző nyelvű népeknek és nemzeteknek:
Békességetek növekedjék!
Elrendelem,
hogy birodalmam minden tartományában
rettegve féljék Dániel Istenét!
Ő az élő Isten, aki megmarad mindörökké.
Az ő királysága megdönthetetlen, uralkodása végtelen.
Ő megment, megszabadít, jeleket és csodákat tesz égen és földön.
Ő mentette meg Dánielt is az oroszlánok karmából."
Dániel könyve 6,26-28
Dániel utolsó látomása (10,1-12,13) Círus uralkodásának utolsó évére esett. Ekkor az államférfi-prófétának már nagy tekintélye lehetett a méd és perzsa főemberek között. Ha Dániel tizenegynéhány éves volt a fogságbavitel idején, akkor most nyolcvanas éveiben lehetett. Korára és a kormányban betöltött tisztségére való tekintettel nem valószínű, hogy komolyan gondolt volna arra, hogy a zsidókkal együtt ő is visszatérjen Jeruzsálembe. De bizonyos, hogy szívén viselte népe jólétét és jövőjét.
Dániel három héten keresztül böjtölt és gyászolt. Az első hónap 24. napján a Tigris folyó partján állt, amikor egy gyolcsruhába öltözött természetfeletti megjelenésű férfira lett figyelmes. A látomás hatására, amelyet a férfi beszéde követett, Dániel ájultan roskadt arccal a földre. A vele levők mind elmenekültek.
A férfi felkeltette, majd felsegítette Dánielt, és biztosította arról, hogy imádsága meghallgatásra talált, de a perzsa birodalom vezére feltartóztatta, és ezért késett a válasszal. Mivel Dániel megalázta magát imádságban és kedvet talált Isten előtt, az isteni küldött Mikáél vezérrel együtt eljött hozzá, hogy kijelentse neki Izráel jövőjét. A még mindig gyenge Dánielt természetfeletti módon megerősítették az üzenet elfogadására. A küldött közölte vele, hogy még folytatnia kell a perzsa vezér elleni harcát, majd a görögök vezére kerül sorra. De előbb elmondja, mi van megírva az igazság könyvében.
Négy király követi Círust Perzsia trónján. A negyedik nagy gazdagsága révén megerősödik, és megmozgat mindent a görögök ellen. De a görögök közül egy hatalmas király támad, aki azt teszi, amit csak akar, de uralmának hirtelen vége szakad, s királyságát négyfelé osztják. Egy idő múlva háborúskodás támad az északi és a déli király között. Ezután egy hitvány, csaló király lép fel, aki több háborút folytat a déli király ellen. Ennek során meggyalázza a templomot, megszünteti a mindennapi áldozatot, és sokakat megöl.
Ez egy erős király lesz, aki minden istennél nagyobbnak tartja magát, és még az istenek Istene ellen is felemeli szavát. Egyidőben kiterjeszti hatalmát Egyiptomra, Etiópiára és Líbiára is, de végül egy szörnyű ütközetben őt is utoléri végzete.
Mi történik Dániel népével? Ebben a nyomorúságos időben Mikáél, Izráel vezére eljön és megszabadítja őket. Sokan feltámadnak, némelyek örök életre, némelyek pedig örök gyalázatra. Isten küldötte végül azzal biztatja Dánielt, hogy akik bölcsek, és sokakat igazságra vezetnek, azok Isten áldásaival számolhatnak. Ezután arra kéri Dánielt, hogy pecsételje be azt az üzenetet, amely most nyilvánvaló lett előtte. Az utolsó időkben sokan olvassák majd, és az ismeret gyarapodik.
Dániel két személyt lát a folyó partján. Megkérdezi a gyolcsruhába öltözött férfit, mikor lesz vége ezeknek a csodás dolgoknak? A kérdezett kezeit az égre emelve megesküdött az örökkön örökké élőre, hogy ezek a csodák három és fél időszak múlva véget érnek. A szent nép megrontójának hatalma itt befejeződik. Dániel kétségek között van. Hallja a szavakat, de nem érti. Ismét a gyolcsruhába öltözött férfihez fordul további magyarázatért, de az azt tanácsolja, hogy menjen el, mert ezek az igék be vannak zárva és le vannak pecsételve az idők végéig. Sokan megtisztulnak, és megértik, míg mások továbbra is bűneikben maradnak, és nem fogják megérteni. A bekövetkező események nem világosak ugyan Dániel előtt, de azt az ígéretet kapja, hogy elpihen, és az idők végén megszabott helyét foglalja majd el. Ezzel a személyes reménységgel és azzal a bizonyossággal, hogy népe végül is győzelemre jut, Dániel azt az utasítást kapja, hogy pecsételje be a könyvet.
Samuel J. Schultz
Üzen az Ószövetség c. könyvből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése