Bűn

BEVEZETÉS

A bűn

A teremtett világban mindaz, aki a Teremtő szentségét nem fejezi ki, vagy ami az ellen való;

a világon az első bűn szabad akaratból történt, amikor a teremtmény felelősségének tudatában, és a következmények ismeretében úgy döntött, hogy megrontja azt a lényeget, amivel Isten eredetileg az Ő teremtményét felruházta; ti.. istenképűségét és szentségét.

Az emberi nem bűne Ádámnál és Évánál kezdődött (1Móz3);

de a teremtett világ bűne már azoknál az angyali lényeknél, akik fellázadtak Teremtőjük ellen, és akik ezért már lényüket tekintve a bűnben gyökereznek (2Pét 2,4; Júd 6, Énok könyve)

Ádámot és Évát Isten szentnek, Őtőle meghatározott lényegűnek teremtette, hogy Vele tökéletes közösségben legyenek; engedetlenségük következtében természetük megromlott, Isten ellenségeivé váltak, bűnössé lettek Előtte, és magukkal vonták az egész emberiséget a romlásba és vétekbe (Róm 5,12).

A bűn lényege abban áll: Istentől elszakadva, Tőle függetlenül élni;

a bűn problémájának megoldása egyedül Jézus Krisztusban adatik, abban a megváltásban, amelyet Ő halála és feltámadása által szerzett az embernek (Róm 3,21-8,39).

A bűn: céltévesztés.

Talán célszerű lenne úgy pontosítani a bűn fogalmát, hogy ha a bűn, céltévesztés, mit jelent a céltévesztés? Mi volt, vagy mi lenne a cél?

Röviden: A cél, mindenkor Isten. Tőle elszakadva, függetlenül élni, tehát bűn.
Felmerül a kérdés: Mi, vagy ki az Isten? Az Ő helyzetéhez képest, kik vagyunk mi? Milyen kapcsolatban voltunk, vagyunk és leszünk vele, ha bűn Tőle függetlenül élni?

"Utálja az ÚR a bűnös útját,

de szereti az igazságra törekvőt."

Péld 15,9

TÁRGYALÁS

Ha bűnökről tárgyalunk, az embereknek sok minden eszébe jut. Ma feltettem ezt a kérdést értelmisérültjeinknek, Mi a bűn? A következő válaszokat kaptam, említésük sorrendjében:
- becsapni a másikat
- lopni
- ígéretet nem teljesíteni
- barátom, barátjával lefeküdni (paráználkodni)
- káromkodni
- nem hallgatni meg a másikat
- hazudni
- csalni, becsapni másokat
- nem tartani be a szabályokat
- csúnyán beszélni
- nem jót cselekedni Istennek (eredetiben így hangzott: kötelességünk jót cselekedni Istennek - ez volt az első alkalom, hogy kiejtették Isten nevét, vagy Istennel összefüggésbe hozták a bűn fogalmát)
- szüleinknek nem fogadni szót
- ha nem Istent imádjuk, bűnt követünk el (eredetiben így hangzott: Istent imádjuk!)
- csúfolás
- kiabálás
- indulat, fölmérgesítés
- másik szavába belevágunk

Ellenben, a társadalmi normák elleni, ember-ember elleni vétségek nem feltétlenül fedik le teljesen vagy jelentik az Isten szerinti bűn fogalmát. Hogy úgy mondjam igazából, Istent nem nagyon érdeklik a mi földi kicsinyes bűneink. "Ha vétkezel, mit ártasz neki, vagy mit kap tőled? Csak a magadfajta embernek árt a bűnöd, és az ember fiának használ igazságod." Jób 35,7-8

A Biblia meghatározása szerint a bűn más, mint az emberek társadalmi együttélés feltételeihez szükséges erkölcsi állapot megteremtése elleni vétség. Annál valami mélyebb és több. Ennek bizonyítására ott indulok el, hogy Isten két népet különböztet meg maga előtt. Egy, Ábrahám fiait, akiknek kijelentette Mózesen keresztül az Ő törvényeit, és akikkel szövetséget kötött. Kettő, a pogányok, aki nem birtokolták Isten kijelentett Igéjét. A pogányok, saját isteneiket imádták, pogány életük és gondolkodásuk szerint éltek.

Jézus Krisztusi kor előtt, a két nép a bűn tekintetében is különböző volt.


I. IZRÁEL BŰNE:

Izráel Isten kijelentésének birtokosa volt. "Isten rájuk bízta igéit". (Róm 3,2) Ezért bűne a törvény ismeretéből származó isteni követelmények meg nem cselekvéséből ered. Izráel bűne tehát Isten előtt többszörösen bűnös. Mert ugyanis, amíg a pogányok Isten törvényének ismerete nélkül vétkeztek, a zsidók ugyanennek a törvénynek az ismeretében. Izráel bűne ilyen módon egy szándékos bűnelkövetés volt.

Nyilván Isten igazságosságához tartozik, hogy ehhez mérten a büntetés is nagyobb lesz a zsidók felé, mint azoknál, akik nem szándékosan követték el ugyanazokat a bűnöket.
Izráel prófétái folyamatosan figyelmeztették népüket, hogy térjenek meg bűneikből. Főképpen a vezetőket, papokat és a hamis prófétákat ostorozták, tekintettel arra, hogy a nép eltévelygése az ő szándékos törvényszegéseik miatt történt.





Izráel konkrét bűne:

Bűnvalló imádság, Dániel próféta által:

"Vétkeztünk, és bűnbe estünk,
megszegtük törvényedet, és lázadók voltunk,
eltértünk parancsolataidtól és törvényeidtől.
Nem hallgattunk szolgáidra, a prófétákra
akik a te nevedben szóltak királyainkhoz, vezéreinkhez,
elődeinkhez, és az ország egész népéhez.
Neked, Uram, igazad van, nekünk pedig szégyenkeznünk kell
még ma is;
nekünk, Júda férfiainak, Jeruzsálem lakóinak és az egész Izráelnek közelben és távolban,
mindazokban az országokban, amelyekbe szétszórtad őket hűtlenségük miatt;
mert hűtlenek voltak hozzád.
Szégyenkeznünk kell, URam, nekünk, királyainknak, vezéreinknek és elődeinknek,
mert vétkeztünk ellened.
A mi Urunk, Istenünk, irgalmas és megbocsát.
De mi ellene lázadtunk, és nem hallgattunk Istenünknek, az ÚRnak a szavára.
Nem az ő törvényei szerint éltünk, amelyeket adott nekünk szolgái, a próféták által.
Az egész Izráel megszegte törvényedet, és eltért tőle, nem hallgatott szavadra.
Azért szakadt ránk az eskü átka, amely meg van írva Mózesnek,
az Isten szolgájának törvényében, mert vétkeztünk ellene.
Megtartotta szavát, amellyel fenyegetett minket és bíráinkat, akik bíráskodtak fölöttünk:
azt, hogy nagy veszedelmet hoz ránk.
Mert nem történt olyan sehol az ég alatt, mint ami Jeruzsálemben történt.
Utolért bennünket mindaz a veszedelem, ami meg van írva Mózes törvényében.
Mégsem esedeztünk Istenünkhöz, az ÚRhoz, nem tértünk meg bűneinkből,
és nem törődtünk igazságoddal.
Ezért az ÚRnak gondja volt arra, hogy elhozza ránk a veszedelmet.
Mert Istenünk, az ÚR, bármit cselekszik is, igaz, csak mi nem hallgattunk szavára."
Dániel 9:5-14

Izráel bűnének méretei Isten előtt:

"Nagyobb volt népem bűne,
mint Sodoma vétke,
amely egy pillanat alatt elpusztult,
kezét sem mozdíthatta benne senki."
Jeremiás siralmai 4,6

"Prófétáink vétkei miatt,
papjaink bűnei miatt történt ez,
akik igazak vérét
ontották benne."
Jeremiás siralmai 4,13

"Ezt mondta az én Uram, az ÚR:
Ez itt Jeruzsálem.
A pogány népek között helyeztem el,
országokkal vettem körül.
De engedetlen volt törvényeimmel szemben,
bűnösebb, mint a pogányok,
és rendelkezéseimmel szemben engedetlenebb volt,
mint a körülötte levő országok.
Megvetették törvényeimet,
és nem éltek rendelkezéseim szerint.
...
Megátalkodottabbak voltatok a körülöttetek levő
pogányoknál, nem éltetek rendelkezéseim szerint,
és nem teljesítettétek törvényeimet,
sőt még olyanok sem voltatok,
mint a körülöttetek levő pogányok,
akik a maguk törvényeit teljesítik."
Ez 5,5-7

"Izráel és Júda házának a bűne igen-igen nagy, hiszen tele van az ország vérontással,
és tele van a város törvénysértéssel, mert azt mondják, hogy elhagyta az ÚR az országot,
és nem lát az ÚR." Ez 9,9

A bűn büntetése:

"Uram, atyánk vagy te mégis!
Mi vagyunk az agyag,
te a mi formálónk,
kezed alkotása vagyunk mindannyian.
Uram, ne haragudj ennyire,
ne emlékezzél örökké bűneinkre!
Tekint ránk:
mindannyian a te néped vagyunk!
Szent városaid pusztává lettek,
pusztává lett a Sion is,
Jeruzsálem pedig lakatlanná.
Szent és ékes templomunk,
ahol őseink dicsértek téged,
tűz martaléka lett.
Romba dőlt minden,
ami drága volt nekünk.
Még ezek után is
türtőzteted magad, Urunk?
Hallgatsz, és még tovább
gyötőrsz bennünket?"
Ézs 64,7-17

Jézus Krisztus előtti korban, a következő megoldást ajánlotta fel Isten, Izráel népének:

"Ezért mindenkit a maga tettei szerint ítélek meg, Izráel háza! -
így szól az én Uram, az ÚR.
Térjetek meg, hagyjátok el vétkeiteket,
akkor nem fogtok elbukni bűneitek miatt.
Hagyjatok fel vétkeitekkel, amelyeket elkövettetek,
és újuljatok meg szívetekben, és lelketekben!
Miért halnátok meg, Izráel háza?
Hiszen nem kívánom a halandó halálát -
így szól az én Uram, az ÚR -,
térjetek hát meg és éljetek!"
Ez 18,30-32

Izráel imája:

"Ha bűneink ellenünk szólnak is,
a te nevedre tekintettel
bánj velünk, URam!
Mert számtalanszor elpártoltunk,
vétkeztünk ellened!"
Jer 14,7

Az Atya válasza:

"Megtisztítom őket minden bűnüktől,
amelyeket elkövettek ellenem,
megbocsátom minden bűnüket,
amelyeket elkövettek ellenem,
amikor elpártoltak tőlem.
Ez a város hírnevet, örömöt,
dicséretet és tisztességet szerez
majd nekem a föld minden népe előtt,
ha meghallják, hogy mennyi jót teszek velük.
De rettegni és reszketni is fognak,
ha látják, mennyi jót és milyen békességet adok nekik."
Jer 33,8-9

"Azokban a napokban, abban az időben - így szól az ÚR -
keresni fogják Izráel bűnét, de nem lesz,
és Júda vétkeit, de nem fogják találni,
mert megbocsátok azoknak, akiket meghagyok."
Jer 50,20

"Eljön Sionhoz a Megváltó, Jákób megtérő bűnöseihez! - így szól az ÚR."
Ézs 59,20

Izráel bűne nem ok népek, emberek általi, vagy bármilyen eszmékből táplálkozó zsidó üldöztetésre. Izrael bűne kizárólag Isten és Izrael népére tartozik. Személyes kapcsolatuk. Megtért pogányok, akik belekeresztelkedtek Isten Szent Népébe bármilyen visszamutató ítélete, véleménye vagy cselekedete, amely zsidók megregulázására vonatkozik, hamis. Megtért pogányoknak, keresztényeknek nincs joguk Izrael felett ítélkezni, azon az alapon, hogy elhagyták Isten törvényeit, mivel ez az ő belső ügyük.
(Egy Messiáshívő zsidó bizonyságtétele: http://bibliatanitas.csana.eu/news.php?extend.218.27 )
"Mert a törvény cselekedeteiből nem fog megigazulni egyetlen halandó sem őelőtte. Hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik." Róm 3,20
 Bizony Izráel népe számára az a nagy megtiszteltetés, hogy Isten törvényének kizárólagos birtokosa lehetett, inkább hátrányára lett az ítéletben, mint előnyére. E tekintetben a pogányok bűne Izráel bűnéhez képest eltörpül, noha az ítélet mégis ugyanaz.

"Akik ugyanis törvény ismerete nélkül vétkeztek, a törvény nélkül vesznek el, és akik a törvény ismeretében vétkeztek, azok a törvény alapján kapják meg majd az ítéletet." Róm 2,12

"Zsidók is, görögök is mind bűnben vannak." Róm 3,9

II. POGÁNYOK BŰNE:

Ide egy dolgot írok csak. Minden ember bűne. Pogányok bűne, mindaz, ami a zsidóké is lenne, ha nem jelentetett volna ki nekik Isten Igéje. A bálványimádás. Hamis istenek imádata. Ez az első, ami fölülír minden bűnt.
Vigyázz, a bálványimádás nem csak szobrok imádása, hanem minden más, hamis eszme, nem Isteni gondolat általi vezérlet. Sok mai keresztény valójában bálványimádó. Sokan mondják magukról: hisznek Istenben, de az Igazságot nem cselekszik. Cselekedeteik árulják el őket, és így nyilván mondhatnak bármit, hogy hisznek Istenben, vagy kooperálhatnak akár keresztény szavakkal is, ha nem cselekszik Isten Igéjét, a hamis bálványaiknak engedelmeskednek. Mivel Krisztus tanításai szerte a világban elterjedtek és hatott a kultúránkra, gondolkodásunkra, nehezebb lett szétválogatni az Igazakat a bálványimádóktól. De nem lehetetlen. A pogányok, pogányok maradtak, még akkor is, ha fölvettek isteneikhez még egy zsidó Istent, akit Jézus Krisztusnak neveznek. Már csak abba a felettébb abszurd dologba gondolj bele, hogyan lehetnek népek keresztények? Ilyen nincsen. Mivel a keresztény szó, azt jelenti Krisztusnak elkülönítve lenni, ellenben Isten nem fog népeket szőrőstől bőröstül üdvözíteni. Tehát a keresztény megjelölés is hamis, megtévesztő minden nép részéről, aki azt mondja magáról, hogy keresztény. Már az tisztességesebb lenne, ha úgy mondanánk: mi pogány magyar nép, lehetőséget adunk neked arra, hogy ha úgy tetszik személyednek, hogy keresztény legyél, minden üldöztetés nélkül megtehesd. Ha csak egy magyar ember is pogány ebben az országban, nem mondhatjuk ki rá, hogy keresztény. És mivel elég sok nem keresztény magyar embert ismerek, élek a gyanúval, hogy a magyar nép nem keresztény.
Azt lehet csak mondani, az évezredek alatt hatott a magyar népre Krisztus tanítása, de ettől még teológiai értelmében nem keresztény. Emberek, személyek lehetnek keresztények, népek, országok nem.
"Emlékezzetek tehát arra, hogy ti egykor pogányok voltatok, úgynevezett körülmetéletlenek a körülmetéltek szerint, akik viszont azért nevezik magukat így, mert testükön emberkéz által körül vannak metélve. Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban." Ef 2,11-12

"A holtak hazájába kerülnek a bűnösök,
minden olyan nép, amely elfelejti Istent."
Zsolt 9,18

"Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott,
vétke eltöröltetett.
Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét,
és nincs lelkében álnokság."
Zsolt 32,1-2

"Megbüntetem a világ gonoszságát, a bűnösök bűnét."
Ézs 13,11

III. A KÖZÖS - A KÉT NÉP EGYSÉGESÍTETT - BŰNE:

Jézus Krisztus világunkba érkezésével, a bűn fogalma, értelme, tartalma is egy csapásra, egy lett a két népben.
Jézus Krisztus mondja,

"A bűn, hogy nem hisznek énbennem."

Jézus Krisztus után, a bűn fogalma, ilyen egyszerűen lett meghatározva. Tulajdonképpen le is lehetne zárni ezt a témát annyival, hogy mivel az üdvösség, az örökélet birtokosa lettem, mert hiszek Jézus Krisztusban, semilyen bűnt nem tulajdonít most már nekem Isten, akármennyit is követhetek el. Ezért a kérdés a továbbiakban már csak annyi, most már, hogy ilyen nagy ajándék birtokosa vagyok, mit teszek ezzel az ajándékkal, magammal és azzal hogy most már Isten családjába tartozom? Kell valamit tennem?

Isten előtti helyzetünk rendezését, jogilag Jézus Krisztus halála által kaptuk meg, Isten kegyelme jóvoltából, hitünk által. Ez a jogi rendezés, áthelyezett minket egyik állapotunkból a másikba, anélkül, hogy ehhez bármit is hozzátehettünk volna. (Ti egykor pogányok voltatok...reménység és Isten nélkül éltetek a világban.)

"Miután megszabadultatok a bűntől, az igazság szolgáivá lettetek."

Róm 6,18

"Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek,

de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban."

Róm 6,11

Ha eddig pogányok voltunk, körülmetéltek lettünk szívünkben.
Ha zsidók, akkor valóban körülmetéltek lettünk Krisztusban.
Jogilag Isten előtt, többé nincs pogány, és nincs zsidó, csak Krisztus mindenekben.

Kár, hogy a bűn fogalmát itt mégse lehet lezárni.

IV. LÉLEK ÉS TEST HARCA

Isten szentségének folyamatos tisztelete a bűntelen élet.
 Isten Szent Lelke által erőt kapunk a bűntelen életre. 
Hiszen "Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne?" Róm 6,2
Isten segítségét adja népének, hogy Őhozzá méltó életet éljen.
Szent Lelke által felfedi bennünk, a test és Lélek törekvéseit.
"A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség." Róm 8,6

"Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedelmeskedjetek kívánságainak. Tagjaitokat se adjátok oda a bűn szolgálatára, hogy a gonoszság fegyvereivé legyenek. Hanem adjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek. Tagjaitokat is adjátok át az igazság fegyvereiként Istennek. Hiszen a bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek." Róm 6,12-14

A büntelen élet, Isten elhívott szent népének is problémákba ütközik, mivel mindenki híjával van Isten dicsőségének, mindannyian szüntelenül vétkezünk.
"Mert amiért imádkozunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért. Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette." Róm 8,26-30

Tehát a Lélekkel együttműködve dolgozhatunk megszentelődésünkön.
"Szeretettel és hűséggel jóvá lehet tenni a bűnt." Péld 16,6
Isten népének egyszeri és végleges jogi rendezettségét a megtérő pogányok nagyon is jól megértették.
Jobban, mint a zsidók, akiket az évenkénti bűnáldozat bemutatása szüntelenül emlékeztette bűnösségükre.
"Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát. Pedig ilyenek voltak közületek némelyek: de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által."
1Kor 6,9-11

Isten népének mindig problémát jelentett jogi rendezettsége Isten előtt, ugyanakkor a nyilvánvaló bűnös emberi természete. Pál apostol leveleinek figyelmeztetése jórészt e tárgy körül forog.

Később az egyház, mivel az emberi gyengeségeken nem tudott uralkodni, szabályok, törvények sokaságát hozta. Ezek azonban nem többek emberi rendelkezéseknél, amelyekre isteni jelzőket aggattak, hogy valamiképpen a bűn elkövetésétől megfélemlítsék híveiket.
Az új - már emberi egyházak által hozott - törvények, dogmák semmiképpen nem helyettesítik Isten törvényeit, mivelhogy azokból táplálkozik. Önmagukban feleslegesek is, mivel Isten törvényei és Isten Lelke felette állnak. A fennálló problémát nem oldja meg, Isten előtt nem lehetséges bűntelenül élni.

"Nem az általunk véghez vitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által." Tit 3,5

A jogi rendezettség és a bűn között feszülő problémára a hivatalos egyház a bűnbocsánat rendezésének aktusát, bűnvallást léptette. A bűnvallás, bűnrendezés Krisztus Testébe való visszahelyezés lett. (Ha ez éppen nem csak az, hogy megfélemlítésben kötelélekkel tartsák meg híveiket az egyházakban.) Egyik egyháznál hivatásos papoknak, felkent személyek előtt tett bűnbánat és bűnvallás, más egyházaknál az egymás, vagy önmagunk előtt tett bűnvallás is elégséges. Míg megint másoknál a bűnrendezés, bocsánatkérés, és jóvátétel a sértett fél felé együtt képezik Isten előtti helyreállíttatásunkat.
A jóvátétel módja, Isten felé, csak gyermekded lehet (ennyi és ennyi rózsafüzér, Miatyánk mondása stb stb). Nem más az, mint saját lelkiismeretünk megnyugtatása. Mivel így ez önmagában Istennek nem elégséges, és nem szükséges. Tisztában van bűnösségünkkel, és nyilván nem is tudjuk megengesztelni semilyen kárpótálással. Ezért jött Jézus Krisztus, hogy helyettünk kifizesse az árat.
Embertársaink felé viszont a jóvátétel szükséges! Mivel enélkül bűnbánatunk és bűnvallásunk hazug képmutatás.

A bűnvallásnál azonban Pál radikálisabb - és nehezebb - lépéseket kér követőitől. Egész lelküknek megújulását, a bűntől való elszakadást, és a tiszta életet.
János apostol beszél arról, hogy lehetetlen bűntelenül élni, és mégis szükséges.
A kettő között, kibékíthetetlen ellentét, a hívekben pedig lelkiismeretfurdalás lép, ha nem értik, hogy ez az életünk bűn alá van rekesztve. Krisztus szabadsága halálunk után lesz teljessé bennünk.
Az ellentét feloldására egyetlen mód lehetséges. Isten felől kell helyzetünket látni.
Isten szemében, Krisztus megváltott minket. Szeretett és megváltott gyermekei vagyunk.
Ez a mű befejezett, teljes Ő előtte, nem szükséges és nem is kell ehhez hozzátenni jó cselekedeteinkkel, vagy bűntelen életünkkel.
Ellenben mivel az Igaz és Szent hívott el, szüntelenül, mindennap, minden percben Őhozzá kell igazodnunk. Krisztus Testéből nem szakíttatunk ki, ha bűnt követünk el. Hiszen lehetetlen bűntelenül élni. Erre csak akkor kerülne sor, ha szántszándékkal, nyilvánosan megtagadnánk hitünket, Jézus Krisztust, káromolnánk Isten Szent Lelkét, és a bennünk elvégzett munkáját. Hogyis mondjam, merészet mondok: bűnök miatt Isten gyermekei nem kerülnek pokolra. Igaz, az se mindegy milyen állapotban jutnak a mennyországba.
No persze, mindenki ítélje meg saját magát. Félek, hogy többen és merészebben élvezik ennek a tudásnak a gyümölcsét a lelkivezetők, és papok között. Megbotránkozásokat okozva. Félek, hogy az ő eseteikre egészen más ítélet vonatkozik, mint a sötétben botorkálókra. A nagyobb kijelentés, nagyobb büntetést von maga után. A nagyobb ajándék, nagyobb számonkérést. Aki többet kapott, jobban vigyázzon magára, mert nagyobbat eshet. És akár még meglepetés is lehet számára, ha mégis a pokolban ébred.
Isten féltőn szerető. A kicsinyek megbotránkoztatására nagyon érzékeny! Őrizkedjünk a hamis utaktól. Az élvezetektől, hasunk szeretetétől, mert ez bálványimádás. Ne használjuk ki tudásunkat, helyzetünket Isten szent gyermekei ellen. Hanem inkább mindenki igazítsa meg magát.

"Emberi módon beszélek, mivel erőtlenek vagytok. Ahogyan tehát átadtátok tagjaitokat a tisztátalanságnak és a törvénytelenségnek a törvénytelenség szolgálatára, úgy most adjátok át tagjaitokat az igazság szolgálatára, hogy szentek legyetek." Róm 6,19

"Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és az Isten szolgái lettetek, már ez meghozta nektek a gyümölcsét, a szent életet, amelynek vége az örök élet." Róm 6,22
A szent élet, belső vágy, a Lélek által adatik. Mindenki önmaga, Istennel együtt érheti el. Ez egy kemény munka, és ez az a munka, amelynek nem lesz vége, életünk végéig, amelynek záró jutalma, gyümölcse az örök élet.

Az alap Jézus Krisztus. "Azt pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát, szalmát; az a nap fogja világossá tenni, mivel tűzben jelenik meg, és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni; de ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön ment át." 1Kor 3,12-15

Ne szégyenítsük meg azt a drága nevet, amelyen megváltattunk.

A szép és drága munka folyik életünk végéig. Mindig igyekszünk a tökéletesség felé, de soha sem érjük el. Pál apostol sem érte el, pedig már régen meg is halt.
"Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap." Jak 5,7

"A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által." 2Tim1,14
"Őrizd meg a rád bízott kincset." 1Tim 6,20

Őrizd meg a drága kincset!

Mint a jó sáfár, akire Ura rábízta minden vagyonát. Mert, ha te megőrzöd, akkor Isten, is megőrzi azt.
Istennek ugyanis van hatalma arra, hogy a rád bízott kincset megőrizze arra a napra. (vö. 2Tim1,12)

Ne is gondolj másra, csak arra a napra,

amely életed legutolsó napja után kezdődik.

Csak addig a napig őrizd meg a kincset,

a többi nem számít.

Bűn és üdvösség

Bűn és üdvösség kérdése szorosan összefonódik.
Jób váltig állítja, nem bűnös! Minden őt ért csapás igazságtalan Isten részéről.

"Tiszta vagyok, vétség nélkül,
ártatlan vagyok, nincs bűnöm,
Isten mégis talál bennem kifogásolnivalót,
ellenségének tart engem"
Jób 33,10-11

Mondhatja-e bárki a Földön, Isten előtt: nem vagyok bűnös?
Jób könyörög Istenhez:

"Azt mondom Istennek: Ne tarts bűnösnek! Add tudtomra, miért perelsz velem?"
Jób 10,2

"Mi a bűnöm, mi a vétkem? Hitszegésem és vétkem ismertesd meg velem!"
Jób 13,23

Majd ismét mondja:

"Hiszen kutatod bűnömet, és keresed vétkemet, pedig tudod, hogy nem vagyok bűnös,
de senki sem ment meg kezedből!"
Jób 10,7

Jób 41 fejezetnyi panaszkodás, vádaskodás után személyesen találkozik Istennel.

"Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak.
Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban." Jób 42,5-6

Minden megtéréshez, szükséges a személyes találkozás Istennel. Jób is így találkozott Istennel, talán éppen az árokszélén, a 41. és 42. fejezet között. Az Istennel való találkozás győzte meg arról, hogy 41 fejezeten keresztül tévedett!
Végtére is egész életünkben hiába vádaskodhatunk Isten felé, "miért bánsz velem így? pedig bűnt nem követtem el". Igazunk soha nem lesz.
Jób tévedett, nem volt, nincsen és nem lesz bűntelen ember. Ő sem volt az.

"Az ÚR megváltja szolgái életét,
és nem kell bűnhődnie senkinek, aki hozzá menekül."
Zsolt 34,23

"Te hallgatod meg az imádságot,
hozzád fordul minden ember.
Erőt vettek rajtunk a bűnök,
de te megbocsátod vétkeinket."
Zsolt 65,3-4

"Ő megbocsátja minden bűnödet,
meggyógyítja minden betegségedet,
megváltja életedet a sírtól,
szeretettel és irgalommal koronáz meg."
Zsolt 103,3-4

"Nem vétkeink szerint bánik velünk,
nem bűneink szerint fizet nekünk."
Zsolt 103,10

Van ebben a bűn dologban valami. Nem tudom megfogalmazni, csak érzem. Eredete homályos. Kétségek születnek az emberben, vajon mi a bűn? Éli a mindennapokat, és mindenféle vágyaknak követelményeknek eleget kíván tenni, mivelhogy keresztény módjára jó akar lenni, Isten és emberek előtt is. A munkahelyén, a családjában, a közösségében, és lépten-nyomon azokkal, akikkel találkozik. Mindig igazodunk valami szabályféleségekhez. Kitapasztaljuk, kitől mi a bűn. Ki mit nem visel szívesen. Úgy tanuljuk meg, mint a kresz-szabályokat. Az ember lassan felőrlődik eme szabályok figyelembevételén, betartásán, és lassan maga előtt se lesz világos, pontosan, akkor mi is a bűn? Ha valaki Tökéletes is lenne abban, hogy a feléje támasztott minden követelménynek megfelel, akkor is felmerülhetne benne az a kérdés, hogy vajon, ha neki vannak igényei mások felé, az nem lenne-e bűn?
Természetesen nem. Túl sokat foglalkozunk mi keresztények, az emberek közötti interakciók természetrajzával.
Mindent alaposan megvizsgálunk még a keresztény vallásokban is, hogy ez vajon emberi, testi, lelki, vagy a sátántól származik. Mintha nem állna másból a gondolkodásunk, hogy kutassuk a gyökerét a bajoknak, és a gyökerénél tépjük ki a bűnöket.
Ezzel nem is lenne baj, ha a bűn eredete, léte és természete évezredek óta nem lenne felettébb homályos előttünk. Meghatározhatatlan és zavaros. Valóban, olyan sötét. Megítélése, kitépése pedig mintha egyenesen lehetetlen lenne, főleg ha Isten közösségében fedezzük fel.

Bűn és a testvéri közösség

Nem állítok én hazugságot, ha ezt mondom: saját testvéri közösségeinkben a bűn szabadon burjánozhat. Annyiféleképpen ki tudjuk magyarázni egymás előtt, hogy miért nem foglalkozunk vele, miért sütjük le szemünket, hallgatunk mélyen, amikor feljebbvalóinkat, testvéreinket kellene figyelmeztetni.

Kell-e foglalkoznunk a sötétség anatómiájával, mélységével, és szüntelen keresgélnünk, lelepleznünk? Noha még arra sem vagyunk képesek, hogy egyértelműen kimondjuk valamire, hogy az valóban bűn.
Képtelenek vagyunk rá. Mégha érezzük zsigereinkben akkor sem, még ha rázzuk a fejünket, hogy azt nem szabad, akkor sem mondjuk. Másnak főleg nem. Magunkat még csak-csak megtarthatjuk attól, hogy bűnt cselekedjünk, de másnak kimondani?, hogy bűn, amit tenni szándékozol? vagy azt, bűnben vagy?
Azt is megfigyeltem, ez még inkább igaz, ha felettesünk, vagy feljebbvalóink figyelmeztetéséről van szó.
Még a barátainkat, testvéreinket sem figyelmeztetjük, nem hogy feletteseinket!
Ki merné megkockáztatni, hogy pásztorát, papját, lelkészét figyelmeztesse! Ő a kicsi kis laikus.

"Testvéreim, ha valaki közöttetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti valaki, tudja meg, hogy aki megtérített egy bűnöst a tévelygés útjáról, megmenti annak a lelkét a haláltól, és sok bűnt elfedez." Jak 5,20

Ha mégis figyelmeztetünk, nagy eséllyel pályázhatunk arra, hogy lelkivezetőnk megorol ránk, barátunkat elveszítjük.
Itt is felmerül, vajon nem bűn-e az én részemről figyelmeztetni barátomat, hogy bűnben van, és ezzel barátságunkat veszélybe sodorni? Vajon a bűn leleplezése a fontos, vagy a barátság megtartása?
Sok nagy hívő vágná rá erre, persze, hogy figyelmeztetni kell barátunkat. (Itt most kifejezetten olyan barátra gondolok, aki Krisztus Közösségében is testvérem.)
Igen. Csak, hát az ember ott marad a barátja és testvére nélkül! Évekig, évtizedekig képes azon gondolkozni, nem lett volna e szerencsésebb, másképpen közölni a kétségtelen valóságot?
A mai napig nem tudom a választ. Nem kaptam elég bölcsességet egy eset óta. Azóta nagyon vigyázok, hogy barátaimmal hogyan járok együtt az igazság útján. Ha szükséges inkább finomabban terelgetem, minthogy radikálisan kemény legyek.
Szomorú történetem után, azzal vigasztaltam magam, hogy az örökéletben csak meg fogom tudni, egy-egy döntésem helyességét, vagy helytelenségét. És bár a szívem sír, a barátság elvesztése miatt, de a lelkem megizzadta, és könyörgött ezért a barátjáért évekig. Ki az a bolond, aki elveszíti barátját? Amiatt, mert az nyilvánvaló bűnt követett el, és abban benne maradt?
Nyilvánvaló Isten nem hagyta el őt. Isten senkit sem hagy el. Így nekem se kellett volna, olyan szélsőségesen keménynek lennem. És bár igaz, én sem hagytam volna el őt, de ő nem jött többet hozzám.
Lehet, hibáztam. Be is ismerem. De lehet, hogy igazam volt, és figyelemeztetnem kellett; és így kellett figyelmeztetnem barátomat. (Az elhagyás, megint filozófiai kérdés, mit jelent elhagyni? Vajon én elhagytam-e barátomat, ha 15 év múlva is szomorú szívvel gondolok elválásunkra, imádkozom érte, és örömmel fogadnám vissza? Nem azt jelenti ez, hogy szívemben hordom őt és el nem hagytam?)

De ha Isten megbocsájtotta minden vétkünket, én ki vagyok, hogy mégis figyelmeztessek bárkit?
Nem e úgy helyes, hogy mindenki ítélje meg magát?
Testvérei figyelmeztetésében, pedig mindenki magában gondolja át, hogy az Igazság útján járva, megéri-e a keményebb dolgokat bevállalnia és milyen mértékben akár a barátság kárára is. Mennyire engedi meghasonlani magát, a világtól, a világ csábításától, saját kételyeitől, félelmeitől, inkább a barátság javára engedményeket tenni. Barátság (közösség) avagy tiszta élet Krisztusban?
Számomra Krisztus az Első. És hálát adok az Istennek, hogy rengeteg őszinte jó barátom van, akikkel Krisztusban együtt vagyunk, együtt járjuk Krisztus Útját. Ez a jó bizonyság előttem, hogy nem a bűnnel való megalkuvás, nem az emberi intézményi keretekbe foglalt hitelvek, de a meg nem ítélt bűnöktől hemzsegő egyház, A Közösség Krisztusban, hanem a tiszta élet Krisztusban, a testvéri közösség alapja.
(TESTVÉREIM! FORDÍTSATOK. NEM AZ EGYHÁZ AZ ELSŐ, HANEM A TISZTA ÉLET KRISZTUSBAN!)

"Levelemben már megírtam nektek, hogy nem szabad kapcsolatot tartani paráznákkal. De nem általában e világ paráznáival vagy nyerészkedőivel, harácsolóival vagy bálványimádóival, hiszen akkor ki kellene mennetek a világból. Most tehát azt írom nektek, hogy ne éljetek közösségben azzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek. Mert mit tartozik rám, hogy kívül levők felett ítélkezzem? Nem a belül levők felett ítélkeztek-e ti is?" 1Kor 5,9-12

"Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levélbeni intésünknek, azt jegyezzétek meg magatoknak: ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy megszégyenüljön." 2Thessz 3,14

"Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: "Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek. Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr, tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket, Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr." 2Kor6,16-18

Eléggé hosszan is beszéltem most a bűnről, hogy lásd nem is olyan egyszerű. Ha nem is lett olyan tökéletes az írásom, de legalább megpróbáltam leírni.
Barátság, hit, bűn, szövetség, árulás, bűnvallás, bűnbocsánat, jóvátétel, közösség.
Isten - ember
és valami, ami elválasztott Tőle: A bűn.
és valaki, aki által újra együtt lehetünk: A Krisztus

BEFEJEZÉS

Mi is az a drága kincs?
Isten drága Szent Lelke, amely benned lakozik.
Vigyázz Rá, óvjad Őt, mert Ő bizony meg tud szomorodni. Jobban vigyázz Rá, mint gyermekedre.
Adj Neki sok örömet, vigasztald ha megszomorodik, beszélgess Vele, öntsd ki Általa lelkedet az ÚRnak, imádkozz Vele. Mikor titkon vagytok engedd, hogy tanítson, vagy felvidítson téged.
Ha üldözik, rejtsd el szívedben. Ha megvetik, káromolják, fuss el Vele, hogy ne is hallja.
Szeresd Őt! Szívedből!
S ha majdan, eljön utolsó napod, Ő majd lágyan ölébe vesz téged, és boldogan átrepül veled Urad Örömébe.

bogi