Szentlélek vagy Szentszellem?
Ma sok helyen mondják a Szentlélekről, hogy Szentszellem, általában is a lélek szó helyett a szellemet, ahol erre alapot találnak. Nyelvi problémáról van szó. A héberben a NPS (nefes) szó eredetileg torkot jelent, a bibilai szövegekben pedig lélegző (torkos) lény-t, élőlény-t, élet-et. (Most szándékosan nem írok igehelyeket, mert az külön tanulmányt igényelt, amelyet már régen megírtam). Ezt a szót fordította a LXX-es fordítás görögül hé pszüché-nek, kb. ugyanezzel a jelentéstartalommal, és fordítják az indoeurópai nyelvek is soul-nak (angolul), Seele-nek (németül), anima (latinul) stb. Egy másik héber szó, a RVCh (ruach) jelentése szél, lélek, szellem, szellemi lélek, összetételekben pedig türelem (hosszú ruach), türelmetlenség (rövid ruach), meghal (kimegy a ruachja), bátor (erős a ruachja), fúj a szél stb. Ennek a görög megfelelője a to pneuma és a különböző származékai, amely megfelelője az indoeurópai nyelvekben az angol spirit, a német der Geist, a latin spiritus stb. A magyarban nem ilyen egyértelmű a különbségtétel. A magyar szellem ui. jelent szellemi (=anyagtalan, anyagi korlátok nélküli) létezőt, szellemiséget, gondolkodást, szellemi munkát (a tanultak tevékenységét), kísértet-et (mint a görögben is) stb. A lélek jelenti az ember "nemesebbik", "anyagtalan" "részét" (lám, milyen óvatosan szabad csak fogalmazni!), egy időben jelentette a pszüchét is (pszichológia, pszichopata, pszichózis, pszichoterápia stb) értelemben, a spirituális, tehát lelki magaslatokat, a lelki életet stb. Kétségtelenül más a szellemes, mint a lelkes, a lelki munka, mint a fizikai vagy a szellemi munka stb. A magyar nyelvi környezetben tehát egészen más a helyzet, mint a héberben vagy a görög-latin-angol-német stb. nyelvekben. Másként kell fordítani, ill. használni is ezeket a kifejezéseket.
Hogyan? Amikor pl. Istenről olvassuk, hogy nem gyönyörködik benne az én >>lelkem<< (NPS), ezt célszerű (bár kissé prózai) nem gyönyörködöm benne formában visszaadni. Ugyanígy, ha jön hetven >>lélek<< (NPS), ennek helyes fordítása nyilván a jön hetven ember. Ha hová megy az állat >>lelke<< (RVCh -!!) és hová megy az ember lelke (RVCh), akkor már nehezebb a helyzet, és valami ilyesmi felel meg ennek: hová jut az állat és hová jut az ember a halála után stb. Sokkal inkább tehát a NPS fordításával van sok munka, de a RVCh-chal is akad elég, de a "tükör-fordítás" semmiképpen sem lesz sem értelmes, sem célravezető. Ha mégis ragaszkodunk hozzá, azzal elérhetjük - mint annyiszor a keresztyénség története során - hogy elkezdünk olyan nyelven beszélni, amit a "közemberek" nem értenek, csak a néhány tízezer "beavatott".
Ezért használom én - magyar nyelven felnőve - a Szentlélek stb. kifejezést, ill. kifejezéseket.
Külön téma a test-lélek-szellem (trichotómia) és a test-lélek (dütómia) vitája. Ebben - részletezés nélkül - ismét csak a holisztikus álláspont képviselője vagyok, ami egész ezúttal azt jelenti, hogy a Biblia mindig az egész emberről ír, beszél, tanít, és nem tanít az ember felépítéséről, vagy részeiről. A vita majd kétezeréves, tehát hosszabb kifejtést igényel, de sok hasznot nem hoz, mert alaposabb előtanulmányok nélkül csak szavak vagdalkozása marad.
/prof. dr. Komesz Mátyás, teológiai tanár/
Magam részéről én felváltva, hol Szent Szellemnek, hol Szent Léleknek írom a blogon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése