Félek, hogy a mai munkahelyi monológomat, amelyet Ági munkatársamnak adtam elő, nem talált visszhangra.
Nos, értem én ezt. Mit is akartam mondani? Már eleve az, hogy elmondom, 2005-ben elhív az Úr, hogy imádkozzam Magyarországért, mert nagy bajba fog kerülni, önmagában visszás. Micsoda hóbort az, hogy az Úr kijelent valamit, valakinek? Az bizonyos, hogy ilyen nincsen. Állíthatják sokan. Tehát innentől fogva, amit ő mond, legalábbis óvatossággal kezeljük. El is fogadom. Hiszen, ha próféta szól, vizsgáljuk meg, mit mond (majd vizsgáljuk meg, avagy beteljesedett-e). 2005-ben és még jó néhány évig azt mondtam: Nagy pénzügyi bajba fog kerülni Magyarország, ezért, például, ha lehet senki semilyen hitelt ne vegyen fel. Szóltam én azoknak, akiket csak ismertem, és picit is hallgattak rám. Ám, akkoriban, a nagy puma, Magyarország, állítólag ugrásra készült. Az emberek nyakra-főre vettek fel hiteleket, adósodtak el, semmit sem törödve, semilyen józan mértékre. Nem Isten Igéjére gondolok, hogy arra figyeltek volna, hanem a józan paraszti ésszel kiszámolható mérlegekre. ... Nos amiképpen erre az volt a válasz, hogy de valahol élni kell, és kell az a hitel, és kell az az autó. Az én válaszom is most ez: ha te neked kellett, akkor te döntöttél így.
Hallgatott rám valaki? Komoly ember voltam már akkoris, - vagy akkoriban talán még hitelesebbnek tűntem - tehát szavamnak mindig súlya volt. Ám, ha előttem nem is mondták ki az emberek, a hátam mögött bizonyosan, vészt-károgónak tituláltak, hiszen senki sem hallgatott rám. Ahogy Isten Igéjére sem hallgat, most sem senki. Legbrutálisabb, hogy a keresztények, a valódi Lélekkel járók sem hallgattak rám. Hiszen azon tanítás volt köreikben, hogy az Úr, megáldja őket, anyagilag is. Tehát, ha bátrak az üzleti életben, akkor áldás száll rájuk. Hiszen Isten akarata az, hogy áldottak legyenek. Oh! Hol voltak a Jézusi tanítások ezeknek az embereknek a szívéből? Nem fogok felsorolást tenni, mi Jézus tanítása az Ő követéséről. Manapság, Jézust csak autóval lehet követni. Manapság Jézust, csak csilicsálé épületekben lehet imádni. Manapság Jézust vendégségbe magunkhoz, csak dőzsölve lehet meghívni. Mikrofonba lehet őhozzá szólni, és csak tömegek előtt. Minimum kiöltözve, ha valaki szegény, jobb ha nem is megy templomba, vagy gyülekezetbe. Hiszen Jézus a hegyi beszédet templomban tartotta, mikrofonba, háta mögött állt a vadi új felszerelésű gyülekezeti kórus, és a világ legdrágább öltönyében szónokolt, amikor a legjobb Audi várta a hegy lábánál.
Igen. Ez volt, és ez ma Jézus követése. Én pedig népszerűtlen, számba nem vett voltam a szegénységre (megelégedett életre) és a józanságra szólító bibliai igéimmel. Voltak nálam szebbet ígérő próféták.
No, persze, ki is vagyok én, hogy figyelt volna valaki is arra, amit Istenről és az Ő követéséről gondolok?
Kövessem ahogy akarom, és mindenki kövesse úgy, ahogy szeretné. Meg egyébként is nem leszek igazságtalan,
Jézust követni nehéz. Hiszen Ő is megmondta:
az én igám, ronda, és az én terhem ólomnehéz, kisgyerekeknek, és hívőknek elhordozhatatlan. Ne is próbálkozzatok vele! -
Mt 11,30
Hiszen Jézus azért jött, hogy életünk és gazdagságunk legyen. Nyilvánvaló ezért megengedte, sőt, kérte, hogy a gonosszal, a Mammonnal kössünk szövetséget. Igen. Hogy legyen házunk, ahol lakhatunk, e földön. - Harsogták az ország (ál)prófétái.
Nem bántom a keresztényeket. Akik mentségeket keresnek bűneikre.
Sőt, a világiakat, vagy az ateisták, vagy másban hívőket sem bántom!
De, akkor engem se bántson senki, ha azt mondom: nekem az Úr azt mondta 2005-ben, hogy Magyarország nagy bajba fog kerülni, imádkozzam érte! Képeket mutatott nekem a közeli jövőből. Bajba jutott családokról. Öngyilkosságokról, halálról, félelemről, sírásokról.
Nem is bántam, sem az időt, sem azt, hogy egésznap itthon voltam, nem kerestem pénzt. Felvállaltam a szegénységet, családommal együtt, azért, hogy imádkozzam. Magyarországért. Könnyek között sírtam egy évig, egyedül a szobámba. Nem dolgoztam, csak imádkoztam. Nem is kürtöltem magam előtt, hogy milyen nagy kijelentés hordozója vagyok, és elviseltem a leszólásokat, amikor az embereket figyelmeztettem, féktelen (féktelen? Nem, csak egyszerű) vágyaik követésének rossz hatásaira.
Tudtam, az Úr velem van. Meghallgat engem. Tudtam,bármit kérhetek Tőle, ezért azt kértem, hogy
még ne, még ne, még ne. Tartsd Uram ezt a népet kegyelmedben. Tartsd vissza kezedet, ne jöjjön rájuk a veszedelem.
2008-ig imádkoztam így. 2008-ban ezt mondtam:
Elfáradtam Uram az imádkozásban és a közbenjárásban, ez a nép csökönyös, makacs és nem változik. Leeresztettem a kezem Uram. Nem járok közben értük, jöjjön, aminek jönnie kell.
Ezért nem lepődök meg semmin, ami jön erre az országra. Ha nem láttam volna előre, évekkel ezelőtt, talán meglepődnék. Ha nem imádkoztam volna, és nem áldoztam volna föl magamat, a népért és később a szegényekért, akkor kárhoztatnám magamat, hogy nem tettem meg mindent azért, hogy a baj elkerülje Magyarországot. De én, itt, a szobámban, egy kicsiny kis ember, mindent megtettem.
Lehet, erre legyinteni, lehet kinevetni, lehet megvetni. Bármit lehet, egyet tudok: én engedelmeskedtem és engedelmeskedem Istennek! - Nem embereknek mondom, Isten előtt vállalom fel, és Ő tudja.
De Ági, ma nem figyelt rám.
A vész közeleg, bennem, csak a cinikust látja, akinek mintha semmi gondja, és mintha legyintene az emberek bajára. Vajh, ha Isten neki mutatja azokat a képeket, ő mit tett volna? És ha már kiégett belőle minden remény, és tudja, hogy eljön, aminek el kell jönnie, mert Isten elvégzett rendelése, mit tenne? Ha tudná, hogy nincs más segítség csak az Úr, csak éppen senki nem törődik az Istennel, mit tenne, gondolna másképp, mint én?
Nem, a helyzet az, hogy az emberek még mindig nem jöttek rá, hogy csak egyedül az Isten segíthet rajtuk. Noha a vész már az ajtajukat nyomja.
Ha már nem is imádkozom, e népért, de lelkemben még mindig sírok. Azért, mert tudom, hogy ez a nép, nem törik meg, nem lesz alázatos, és nem fog Istenéhez fordulni. Jól látom már, nem töri meg sem háborúk vesztése, sem szegénység, sem betegség, sem halál. Dölyfös, kevély, irigy, önző és viszálykodó. A jóra a legkevésbé sem hajlandó, Urát csak addig keresi, amíg ad neki, vagy a bajból kimenti. Szövetséget nem tart Istennel, és nem törekszik arra. A maga feje után megy. Úgy van vele: ha nem segít Isten, akkor nem segít, de én nem engedek. Bár lennék Jónás, hogy visszavághatná valaki a fejemre ezeket, mert a nép hamut szór fejére, és imádkozva kéri Istent, forduljon el tőle a harag napja. Mert kérném, inkább kérném, hogy így legyen, legyen minden szavam hazugság, és egy bokor árnyékában búslakodjam, mert Isten visszavonta, a nép szívből való megtérése miatt, a harag napját. De hol látom én a megbánást? A megtérést? A búslakodást? Hol látom az Isten keresést? Ez a nép fárasztja Istent! Senki sincs, aki hallgassa, keresse, kövesse Őt.
És én is ezt mondom e népnek: nem kell hallgatni az Igére, nem kell hallgatni a küldött őrállókra sem. Tegyen mindenki úgy, ahogy jónak látja. Én se szólok már rég semmit, sem embereknek, se Istentől nem kérek semmit. Ezért a népért sem imádkozom már. A szegényekkel törődőm, és a megtört szívűekkel.
Azokkal, akik hallgatnak szavamra, hátha néhányat ki tudok halászni. Mert Jézus ezt mondta: "De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem." Jn 17,20
Így imádkozom, azokért, akik keresik Istent, a baj óráiban, hogy még megtalálják. Mert már erre is nagyon kevés idő maradt.
bogi
Áginak néhány ige, a mai beszélgetésünkhöz:
"Istennek minden szava színigaz, pajzsa ő a hozzá menekülőknek. Ne tégy hozzá szavaihoz semmit, mert megcáfol, és hazugságban maradsz!" (Pl. 30, 5-6)
"Az igaz megérti a nincsetelenek ügyét, a bűnös azonban nem tudja megérteni." Pl. 39, 7
"Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és nem mondjam: Kicsoda az Úr? El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét!" Pl 30,8-9
"Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel." Pl 24,16
"Megáldja azokat, akik félik az Urat, a kicsinyeket a nagyokkal együtt." Zsolt 115, 13
"Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt." Zsolt 103,11
"Az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is; azokkal, akik megtartják szövetségét, és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével." Zsolt 103,17-18
"A bölcsesség kezdete az Úr félelme. A józan eszűek mind eszerint élnek. Az ő dicsérete örökre megmarad." Zsolt 111,10
