Arra gondoltam lassan beírom az Úrtól kapott álmaimat és látomásaimat. Mert az az ember, aki elolvassa és gondolkozik rajta, csak jót nyerhet belőle, miféle bántódásom esne abból, ha őszinte vagyok és tiszta szívemet tisztán láthatják, azok, akik őszintén keresik az Istent? Hiszen mások nem is tévednek erre a blogra, mint akik éppen keresnek. Akik pedig Istent keresik azoknak minden a javukra van, és mindannyian testvérek.
A saját látásokat és álmokat a "bizonyságtételem" címke alá teszem. Mások (ismerőseim, akik tehát beleegyeznek) álmait - álnevekkel - "Álmok" címke alá fogom tenni. Sok sok bizonyság ez, Isten hatalmáról.
***
1997. június 19. napi naplóbejegyzésem, férjemnek:
"Csodálatos ima alkalmunk volt tegnap. Egyszerűen jó volt. Úgy éreztem, hogy minél tovább imádkozunk, annál szabadabb leszek, és annál "följebb" kerülök. Aztán eljött egy pillanat, amikor azt éreztem, hogy megtörtént. Bilincsek, láncok hullottak le. És valami nagy áttörés volt a szellemi világban. Ekkor hagytad abba te is az imádkozást. Mintha mindketten egyszerre tudtuk volna ezt meg. Mikor lefeküdtünk aludni, tulajdonképpen már aludhattam is volna. Mégsem hagyott aludni Isten. Boldog voltam!
Az Úr arra indított, hogy a bizonyságtételeink hatásosságán elmélkedjek. Magamban úgy imádkoztam: "Uram, add, hogy hatékonyan tudjunk bizonyságot mondani, ezért áldd meg azokat. Kend föl a szánkat és a bizonyságtételeinket." Ahhoz azonban, hogy ez megtörténjen a jövőben történnie kell még valaminek. De az eredményt már előre megmutatta az Úr, íme:
Tehát ezek után egy képet láttam, becsuktam a szemem, így az egész lényemet betöltötte a kép. Egy hatalmas vakító, tiszta, fehér "lepedőt" láttam leereszkedni az égből, elsőnek csak akkora volt mint a mi szobánk, csak azt töltötte be. Ez a "lepedő" hozzánk volt kapcsolódva, "belőlünk jött ki". Egyre növekedett, míg végül nagyon nagy lett. Kinőtte a szobai kereteket.
Értelmezést is kaptam hozzá. A fehér "lepedő" a bizonyságtételeink, amely egyre tisztább, fehérebb, érettebb lesz. Sok embert fogunk elérni vele, és keresztény emberek, családok nőnek ki belőle. Ezek a mi bizonyságtételeink gyümölcsei lesznek.
A "lepedő" valami finom anyagból készült, de igaziból nem földi anyag volt, nagyon szép volt, jó illatú, friss.
Ezzel párhuzamosan lelkem egy nagy lánc alól is felszabadult, amely anyukáddal kapcsolatban nyomasztott. Előttem volt az a kép, hogy megérkezik a vonattal és én annyira örültem neki, hogy elé futottam és megöleltem. Azt éreztem, hogy felszabadultan szeretem őt és ő is engem."
bogi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése