Amikor jöttem hazafelé, a motrom lassan húzott, végig azt hittem, már van vele valami, pedig csak a sebesség-korlátozó volt benyomva. - Hm, én nyomtam volna be? Mikor? - Szépen, takaróval becsomagoltam a macskadobozt, meg ne fázzon Névtelen, a huzatos motromon.
Létét neked köszönheti, és Jánosnak, a családsegítő vezetőjének. Ti ketten hoztátok el nekem egy hajnalon, Kata kocsijával, ahonnan még Vera is kiintegetett. Az egész szociális szféra megmozdult két gombai macskáért. De végülis sikerült. Névtelent és testvérét megmentettétek. Már-már a rémület szállt meg mit csinálok ennyi macskával, amikor egy hétre rá, hogy jöttek a cicák, egy néni csöngetett be hozzánk, nem lenne e számára egy fiatal kölyök macskánk. És mivel volt, már szaladhatott is Névtelen testvérével. Azért maradt Névtelen nálunk, mert szimpatikus lett nekem, két napig ugyanis úgy eltűnt, hogy azt hittük már nem is lesz meg, de csak a pajtában bújt el, két nap éhség hozta elő, lábamhoz bújt és dorombolni kezdett. Így szerettem meg őt.
No persze, túlzás, hogy megszerettem. A száz macskám közül igazán csak egyet szerettem meg, Artúrt.
No persze, itt van most nekünk Rezgőfülű, akit férjemnek hoztam ajándékba, közvetlenül Névtelen érkezése után. Ő meg volt ugyanis rendelve. Rezgőfülű, azért kapta ezt a nevet, mert egyik alkalommal bolhátalanítottam őt, de az a bolhairtó szer, nem állatokra való volt. Sajnos nem olvastam el a tájékoztatót. A fürdetés után a cica több napig laposkúszásban közlekedett, habzott a szája, és rezgett a füle. Nagyon megsajnáltam őt. Mivel az addig még nem alakult ki közöttünk kapcsolat, egy alkalommal kezembe vettem, megsimogattam és szövetséget kötöttem vele. Azt mondtam neki: "gyógyítson meg az Úr, kiscica, és kössünk szövetséget, legyen a Te neved ezentúl: Rezgőfülű."
Ennyit a macskáinkról. Igazságtalan lennék, ha nem említeném meg Fufut, de ő annyira gyűlöl mindenkit, hogy még örülne is ha kihagynám. Fufuról rengeteg képünk van, mivel hogy már nyolc éve együtt élünk. Ő is befogadott macska, egy novemberi hajnalon hallottam az utcánkban nyávogni, mire egy kicsit megkergettem és elkaptam - azóta is történelmi vita tárgya, hogy valójában nem e elraboltam. Így merjen valaki nyávogni az utcánkban.
Fufu tehát már annyira az életünk része, hogy szinte minden családi képen ott van. Ha nincs ott, akkor oda montírozzuk.
Nekünk Fufu, mert hogy eredeti neve: Profi - mivelhogy olyan profi módon fogatta el magát, hogy otthont leljen. Fiam még kicsi volt, nem tudta kimondani a nevét, csak emígyen: Fufu. Így lett tehát Fufu.
Vele is szövetséget kötöttem, mert, hogy jó egerész. Megszabadított az összes, idegesítő, állandóan bulizó padlás lakó egerünktől. Örök hála neki. Ezért az állandó szövetségkötésünk szövege: "még húsz év Fufu."
Intelligens, okos macska, ha csak tőle telik, valóban lesz húsz éves is.
Szóval jöttem haza, a miskároltatás után, a finom hideg sötét estében, 20 km/h sebességgel. Valahogy csak egy mondat szállíngozott bennem. "Minden jó Onnan Felülről való, minden vádlás pedig a Sátántól való"
Nem is lehet megkülönböztetni másképpen a bennünk lévő gondolatok eredetét. Ez a biztos mérce. Egyébként pedig, mi közünk a sötétséghez? Megfenyítem testem, lelkem, gondolataim, hogy csak jó legyen eredete minden gondolatomnak, és csak jó származzék minden gondolatomból.
Isten áldjon meg!
sok szeretettel,
bogi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése