Esti séta helyett

Szia kedves Testvérem!

Elég késő van már, nekem legalábbis, és holnap munka lesz. Mégis gondoltam még írok. Ma Péter apostolt olvastam és Páltól is. Annyira szeretem a Bibliát. Legszívesebben idéznék belőle jó hosszan, de annyira lehetetlen könyvből írni az ágyban fekve. Kényelmes kényelmes ez a laptop. :) ... na mégis megpróbálom...

"Most pedig titeket is megment ennek képmása, a keresztség, amely nem a test szennyének lemosása, hanem könyörgés Istenhez jó lelkiismeretért a feltámadt Jézus Krisztus által..." 1 Pt. 3:21

 Ugye milyen szép. Elképzeltem, hogy ott állunk a Jordán partján és bemerítkezel. Ezen a lágyan ringó gondolaton jutottam el a kistestvérekhez emlékeimben. Ahogy ott ültünk mi négyen, (a két szerzetesnő, te és én) és arról beszélgettünk szentáldozhatom-e a katolikusok között, mint protestáns. Előttem van Anikó arca ahogyan fájdalmasan rázza a fejét, szembesítve minket és önmagát is újra azzal, hogy a Katolikus Egyház dogmája kizárja a nem katolikus vallású, de Krisztusban hívőkkel való szentáldozás lehetőségét. Pedig együtt ültünk mi ott négyen az asztalnál és éppen étel- és szeretetközösséget gyakoroltunk. Egyértelmű volt, katolikussá kell lennem, ha Krisztus Testéből is részesülni szeretnék. Mónika, hogy valamiképpen enyhítsen ezen a kínos helyzeten, felajánlotta, hogy de bizonyosan szentáldozhatom, itt náluk a kis kápolnában, úgy is, ha nem leszek katolikus. Ő felajánlja erre a célra a kápolnát, csak beszéljük meg Tibor atyával. Mert hát ugye bizonyosan azért nem lehetséges ez a templomban, hogy a katolikus hívek ne botránkozzanak meg, abban hogy egy protestáns járul ki a szentáldozáshoz. Szóval mintegy titokban, fű alatt menne ez az egész.

Amikor hazafelé tartottunk, úgy éreztük magunkat, mint akiket totálisan megsemmísitettek. Szembesülni azzal, hogy egy őszintén Jézus Krisztus hívő ember, mint én, nem veheti - az állítólagos - egyetlen igaz egyházban, A Krisztus Testében magát Krisztust felért lelkünkben egy atomcsapással. Mindez talán lehetséges lenne külön püspöki engedély, meg ilyen olyan eljárások, stb-k megtételével. És még nekem kellett rosszul éreznem magam attól, türelmetlennek éreztetvén magam, hogy nem tudom kivárni a megfelelő jogi ceremóniát. Igen. Valójában úgy éreztem magam, mintha a hitemet vonták volna kétségbe. Nekem ezerszer többet kellett volna bizonyítanom, mint egy átlag katolikusnak, ahhoz, hogy szentáldozhassam. Oh! De én nem akartam katolikus lenni. Egyszerűen csak gyakrabban akartam úrvacsorázni. Hogy közben belekeveredtem a katolikus vallásba, naiv gyermeki hitemre vall. Belekeveredtem. És alaposan meg is tanultam a leckét. Rájöve olyan igazságokra, amikre eredetileg dehogy akartam rájönni. Például, hogy egy dolog a vallási intézmény, és másik a hit. Arra is rájöttem, és eldönthettem ezekben az években, hogy nem akarok vallási intézménybe tartozni. Elég nekem az én Uram és a Biblia. Semmit sem veszítek, ha nem tartozok egyetlen egy egyházba sem. Még téged sem veszítelek el, és egyetlen egy katolikus testvéremet sem. Még az a megoldhatatlannak tűnő kérdés is megoldódott bennem, hogy akkor most, hogyan lehet együtt megtörni a kenyeret és venni a bort, ha te mint katolikus én meg nem.
Rájöttünk, ha együtt ketten törjük meg a kenyeret, és isszuk meg a bort, semilyen szentségtelen dolgot nem követünk el. Hanem azt tesszük, amit Urunk hagyott ránk az Úrvacsorában. Rájöttünk, ha Krisztus Testében vagyunk megszűnnek az egyházak. Ténylegesen megszűnnek. És te már nem vagy katolikus én pedig már nem vagyok protestáns. Csak Testvérek. Krisztus Tanítványai. Az Atya Gyermekei.
Persze  nélküled, a te bátorságod nélkül mindez nem születhetett volna meg. Hiszen a katolikus egyház eléggé rád ijesztett, akár Tibor atyán keresztül is, hogy a velem való közösséged nem közösség.
De mint ahogy József atya mondta, Isten kérhet szokatlan dolgokat tőlünk. És ez talán a legszokatlanabb dolog volt. Egy protestáns embert arra hívott el az Isten, hogy egy katolikussal Úrvacsorázzon.
Igen. Az én részemről is bátorság volt. Hiszen hányszor hallhattam, olvashattam protestáns részről, hogy a katolikusok a nagy parázna egyháza, a velük való közösség, az ördöggel való közösség, bálványáldozatuk okaként.

Oh! Tudod mire lennék kíváncsi, ha olvasna engem Anikó és Mónika. :) Akiket szívemből nagyon szeretek. Akiknek rendje nagyon kedves szívemnek. Akik - azt hiszem - ugyanolyan nagyon szenvedtek attól, hogy velem nem lehetnek legális közösségben, mint én magam. Vajon, tudnánk még beszélgetni erről, vajon tudnának velem úrvacsorázni, ha már én nem szentáldozhatom velük?

Értem én az egyházi rendet. Megértek mindent. El is fogadom, nincs bennem harag. Nem is akarom belenyomni magam egy olyan rendszerbe, ami kiköp a szájából. Tudomásul vettem, hogy mi keresztények azért vagyunk szétszakítva egymástól, mert nem akarunk együtt lenni.

Ma már azon gondolkodom, hogy ha valami csoda folytán, megjelenne nálam Tibor atya, és megkérne, járjak az ő templomába, szentáldozzak ahogy szeretnék, vajon elmennék-e? Ehhez nagyon nagy csoda kellene, hogy ez megtörténjen. De tudod mit, azt felelném: "ha előbb Úrvacsoráznál velem, kedves Tibor atya. Azzal a kenyérrel, amit én török meg, és azzal a borral, amit én áldok meg, az Úr Jézus Krisztussal."
Ez a kérés, már a szentségtiprás kategóriájába esne Tibor atyánál, és minden katolikus papnál. Még-még elfogadnák talán ezt, ha egy protestáns férfi ajánlja fel, de egy nő? Oh de nem is... a kenet, amely a katolikus papokon van, csak az által  változik át a kenyér, Krisztus Testévé, a bor, Krisztus Vérévé, tehát az én kezem ilyet nem tud tenni, de egyetlen protestáns férfi keze sem - szerintük - ezért tehát csak szimpla evés lenne az.
Milyen jó, hogy én úgy gondolom az emberi kéznek nem sok köze van az átváltoztatáshoz. Mert az, a Fiútól és egyedül az Atyától függ, a Lélek által. - Áldott legyen az Úr neve!

Nehéz, megbotránkoztató témának tűnik. Pedig nincs szó egyébről, hogy kedves Testvérem, a Testvérem vagy. Te felvállaltad ezt. És én is felvállaltalak, magunkra haragítva démonok hadát, akik nem szeretnék, hogy az igazság minél több ember előtt napfényre derüljön.
És egyébként is, amit mi teszünk, előttünk már tették sokan, Luthertől kezdve. Keressük, kutatjuk az Igazságot, amely az Igében jelentetett ki nekünk.

És ezek után ne vádoljanak meg azzal, hogy protestáns fizetett agitátor vagyok. :) Hála Istennek te tudod hogy nem az vagyok... a többi meg nem érdekel. Maradok humoromnál és jókedvemnél. Nem gondolom, hogy könnyű esti séta lesz. De azért örülök, hogy nagyobb köveket is dobhatok a vízbe, hangos hullámokat keltve, s nem csak kacsázok a vízfelszínén, a naplementében. Ha már így alakult... bár legszívesebben inkább elbújtam volna a leghátsó sorban, hogy észre se vegyenek az emberek, hogy létezem. Nem sikerült, én sajnálom a legjobban. .

Isten áldjon meg Testvérem.
És ne kérdd tőlem, hogy töröljem a neveket. :) Szeretem a kistestvéreket... és az Igazság szabaddá tesz. Legyünk bátrak szeretni és legyünk bátrak nyíltan kimondani az Igazságot.

...
bogi