Ha nem a jó cselekedeteink miatt üdvözülünk, /hanem kegyelemből/, de mégis Jézus Krisztus azt mondja, aki teszi az én parancsolataimat, az üdvözül, akkor milyen közös jellemzője lehet a nem Őszerinte való engedelmességnek, ami miatt viszont meg már nem üdvözülünk?
Na kicsit kacskaringósan tettem fel a kérdést. (Igyál még egy kávét
Lássuk!
Jézus ezt kérdezi: ki tett köztettek bíróvá? (Lk 12,14)
Isten ezt kérdezi: nem-e megmondtam Istenek vagytok? (Jn 10,34; Zsolt 82,6)
És mit akar a Sátán? Azt mondja az Édenkertben: Olyanok lesztek, mint az Isten! (1Móz 3,5)
Hiszen már azok vagyunk!
Mi az a dolog az Isteni szerepből, amit nem gyakorolhatunk, mi az a - jónak tűnő - cselekedet, ami kizár az Örökkévaló Szeretetországába való belépésből?
Egyértelmű: emberként illetéktelenül gyakorolt isteni Bírói végrehajtói szerep. Minden egyéb más Isteni szerep, tevékenység, Jézus emberré lételében követendő példaként számunkra bemutattatott ---> gyógyíthatunk, szabadíthatunk, taníthatunk. Sőt Jézustól erre küldettünk. (Mt 28; Mk 16)
Az ember nem bíráskodhat, sem ellensége, sem testvére felett. Egyetlen egy ember felett sem. Sem szavakkal, sem tettekkel. Sem keresztyénként, sem nem keresztyénként. A bíráskodás egyben büntetés megszabást is jelent. Felhatalmazást önkényes rászabást, valaki felett. Bizonyos - önként kiválogatott - isteninek tulajdonított meghatározások alapján.
Isten ezt a bírói szerepet következetesen saját magának tartja meg, illetve adja át a Fiúnak. Mert az Atya annyira bízik a Fiúban, hogy nemcsak a Teremtői munkájába hívta meg, nemcsak a Megváltói munkájába, de a Bírói ítélő- és végrehajtómunkából is bízott Rá.
A mennyei Győztes Fiúra.
A Bírói szerep és végrehajtómunka egyedül a mennyei Istenemberé, és nem földi emberfiáé.
Ebben volt a különbségtétel, amit meg kell értenünk. Istenek vagyunk, de emberek, amíg a Földön testben élünk, semilyen végrehajtói feladatunk nem lehet, mert nincs részünk az Isteni bírói ítéletben. Felhatalmazásunk sincsen.
Aki ember, nem fizethet embertársának rosszal, (pl. bosszút áll) mert abban az esetben az gyakorlatilag önkényesen egy bizonyos isteni bírói szerepet ölt magára. Önkényesen a maga igazságából hoz ítéletet és azt végre is hajtja. Erre sem emberek, sem embercsoportok a Földön nincsenek felhatalmazva. Sem emberi törvények, sem isteni törvények alapján.
Jézus soha ilyet nem tett, emberi földi itt létekor!
Ha igen csak pozitívan: Menj el, kelj fel és járj, megbocsájtottak a te bűneid.
Fel voltak háborodva ezen a farizeusok, ki ez, hogy megbocsájthat bűnöket?
Csak Isten bocsájthat meg bűnöket, kegyelmezhet és csak Isten ítélhet bűnösöket, kárhoztathat büntetésre.
Jézus a fügefán mutatta meg, hogy Ő jogosan, Isten által felhatalmazva, hozhat ítéletet, szabhat büntetést is! De még ezt a bírói szerepét sem emberen mutatta meg, akkor földi itt létekor, hanem egy gyümölcstelen fán. (link)
Jöjj, bízzál, téged hív. - mondták a tanítványok a vak embernek.
Jézust emberek ölték meg, bírói végrehajtói akarattal, úgy, hogy nem volt benne bűn!
Értsük meg a lényeget.
Jézus megtehette volna, mert az Atya által mennyei király volt már akkor is, hogy harcoljanak érte, mennyei Országából; kérhette volna, hogy harcoljanak az Övéi e világ fiai ellen. Sőt már isteni bírói ítélet is volt a gonosz angyalok ellen. De éppen akkor Jézusnak nem az volt a küldetése, hogy leszámoljon az ellenségeivel, hanem, hogy akiket még lehet megmentsen ebből a világból. Milyen áron? Azon az áron is, ha Őt ezért a földi hatalmasságok, emberek megalázzák, kigúnyolják, és ezért földi testi életét veszti is. Az Ő küldetését ismerték a mennyei szent angyalok, az Ő mennyei országában tudták, és ezért nem is avatkoztak be, hogy akkor harcoljanak.
A példázat számunkra az, hogy a mi Isten-fiúságunk jelképezi, Isten kegyelmét, még tart a kegyelem. Ne fizessetek rosszal a rosszért. Ne fizessetek, ami azt jelenti: ne cselekedjetek rosszat embertársaitokkal.
Fizetni Isten fog, mindenkinek cselekedetei szerint, amikor az idő eljön. Mert Ő igaz bíró, igaz ítélettel, alaposan kivizsgálva minden ügyet, mindenről igazán tudva. Még szívünk gondolatait is.
Mi, ha tartozunk bármivel is egymás felé, a szeretettel, a hálával és az örömmel.
A mi fizetségünk egymás felé, csak ennyi lehet.
Akiknek nem kell, amit adni akarunk, - az Igehirdetésünk - arra nem mondunk ítéletet, sem rosszat nem teszünk ellenük.
Hangsúlyozom, rosszat nem teszünk. Itt a cselekvésen van a hangsúlyom.
Az Örökkévaló Isten meghallgatna-e engem, ha rosszat teszek?
De kérni kérhetem,--> Őt, a Mindenható Istent, ahogy amint a zsoltáros mondja, fizess meg Uram a bűnösöknek, akik életemre törnek, tetteik szerint. Ne késlekedj. (Pl.: Zsolt 40; 59) Aki olvassa a Bibliát, tudja, hogy ez biblikus. Isten minden gonosztevőnek meg fog fizetni. Amikor azt mondjuk 'Jövel Uram Jézus', az isteni Igazság érvényre juttatását kérjük, Őáltala. Másrészt pedig a Jó végső érvényre jutását, amit kívánunk élvezni együtt embertársainkkal.
Ember földi életében azonban csak az Isten gyermeke lehet, de az isteni Bíró sohasem, akkor is, ha gúnyolnak, megvetnek érte. Cselekednem rosszat semmiképpen nem kell, sem jogosnak látszó ítéletből, sem kicsinyes bosszúból.
Jézus szenvedéseinek még maradék betöltése abban áll, hogy az ember maga is elhordozza ugyanazon támadásokat, megvetéseket, gúnyolódásokat, ebből adódó fájdalmakat, amiket maga a Mestere, Ura is elviselt földi itt létekor, csak éppen Ő tíz-száz-ezerszeresével többet, mint, amit ember valaha még viselni fog.
Jézus kiitta a szenvedés poharát, a kehely alján éppen nem sokat hagyott, de mindannyiunknak ki kell azt innunk azt a keveset, aki Vele tartunk az Örökkévalóságba.
Abban áll a jócselekvés, hogy egészen lemondunk a végrehajtói bírói szerepről, amit esetleg jogos felháborodásunkból tehetnénk a gonosztevőkkel, és azt egészen a Mindenhatóra bízzuk. Itt kezdődik az Isten felé való mély bizalmunk kezdete.
Miért is mondanánk le az igazságosztó szerepről? Mert emberek vagyunk, mint a többi. Nincs isteni felhatalmazásunk erre.
Jézus ebben is tanított: az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek.
Embernek nincs, és nem lehet bírói végrehajtói - életet törlő, vagy törő - ítélete, még a Mindenható Isten törvényére hivatkozva sem! Jézus sem tette! De egyedül Ő tehette volna meg és teszi majd meg, Igazságban, és jogosan, a mennyei Istenember, amikor felhőn visszatér, az Élő Ige, szemének tűz lángjával.
A feltámadott Jézus mondja:
"Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön."
Mt 28,18
A mennyei trónt kapott a Mennyekbe ültetett emberekről mondja:
"Vagy nem tudjátok, hogy a szentek a világon fognak ítélkezni?!
... veletek ítéltetik meg a világot ...
Nem tudjátok, hogy angyalokat fogunk ítélni? ..."
1Kor 6,2-3
---
Ld. még:
Isten nevei: Az Igaz Bíró
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése