Jézus Krisztus élete Lukács evangéliuma által

Igazi klasszikus filmet ajánlok, Jézus Krisztus életéről, szolgálatáról és haláláról, Lukács evangéliuma által.

Csatorna: https://www.youtube.com/user/TheNo1Jesus/videos
A film, ezen a csatornán, több mint 70 nyelven megnézhető.

A földönkívűliek

Igaz:

A Vérhold

A bírói szerepben

Ha nem a jó cselekedeteink miatt üdvözülünk, /hanem kegyelemből/, de mégis Jézus Krisztus azt mondja, aki teszi az én parancsolataimat, az üdvözül, akkor milyen közös jellemzője lehet a nem Őszerinte való engedelmességnek, ami miatt viszont meg már nem üdvözülünk?

Na kicsit kacskaringósan tettem fel a kérdést. (Igyál még egy kávét )

Lássuk!

Jézus ezt kérdezi: ki tett köztettek bíróvá? (Lk 12,14)

Isten ezt kérdezi: nem-e megmondtam Istenek vagytok? (Jn 10,34; Zsolt 82,6)

És mit akar a Sátán? Azt mondja az Édenkertben: Olyanok lesztek, mint az Isten! (1Móz 3,5)

Hiszen már azok vagyunk!

Mi az a dolog az Isteni szerepből, amit nem gyakorolhatunk, mi az a - jónak tűnő - cselekedet, ami kizár az Örökkévaló Szeretetországába való belépésből?
Egyértelmű: emberként illetéktelenül gyakorolt isteni Bírói végrehajtói szerep. Minden egyéb más Isteni szerep, tevékenység, Jézus emberré lételében követendő példaként számunkra bemutattatott ---> gyógyíthatunk, szabadíthatunk, taníthatunk. Sőt Jézustól erre küldettünk. (Mt 28; Mk 16)

Az ember nem bíráskodhat, sem ellensége, sem testvére felett. Egyetlen egy ember felett sem. Sem szavakkal, sem tettekkel. Sem keresztyénként, sem nem keresztyénként. A bíráskodás egyben büntetés megszabást is jelent. Felhatalmazást önkényes rászabást, valaki felett. Bizonyos - önként kiválogatott - isteninek tulajdonított meghatározások alapján.

Isten ezt a bírói szerepet következetesen saját magának tartja meg, illetve adja át a Fiúnak. Mert az Atya annyira bízik a Fiúban, hogy nemcsak a Teremtői munkájába hívta meg, nemcsak a Megváltói munkájába, de a Bírói ítélő- és végrehajtómunkából is bízott Rá.

A mennyei Győztes Fiúra.

A Bírói szerep és végrehajtómunka egyedül a mennyei Istenemberé, és nem földi emberfiáé.

Ebben volt a különbségtétel, amit meg kell értenünk. Istenek vagyunk, de emberek, amíg a Földön testben élünk, semilyen végrehajtói feladatunk nem lehet, mert nincs részünk az Isteni bírói ítéletben. Felhatalmazásunk sincsen.

Aki ember, nem fizethet embertársának rosszal, (pl. bosszút áll) mert abban az esetben az gyakorlatilag önkényesen egy bizonyos isteni bírói szerepet ölt magára. Önkényesen a maga igazságából hoz ítéletet és azt végre is hajtja. Erre sem emberek, sem embercsoportok a Földön nincsenek felhatalmazva. Sem emberi törvények, sem isteni törvények alapján.

Jézus soha ilyet nem tett, emberi földi itt létekor!
Ha igen csak pozitívan: Menj el, kelj fel és járj, megbocsájtottak a te bűneid.
Fel voltak háborodva ezen a farizeusok, ki ez, hogy megbocsájthat bűnöket?

Csak Isten bocsájthat meg bűnöket, kegyelmezhet és csak Isten ítélhet bűnösöket, kárhoztathat büntetésre.
Jézus a fügefán mutatta meg, hogy Ő jogosan, Isten által felhatalmazva, hozhat ítéletet, szabhat büntetést is! De még ezt a bírói szerepét sem emberen mutatta meg, akkor földi itt létekor, hanem egy gyümölcstelen fán. (link)

Jöjj, bízzál, téged hív. - mondták a tanítványok a vak embernek.

Jézust emberek ölték meg, bírói végrehajtói akarattal, úgy, hogy nem volt benne bűn!
Értsük meg a lényeget.
Jézus megtehette volna, mert az Atya által mennyei király volt már akkor is, hogy harcoljanak érte, mennyei Országából; kérhette volna, hogy harcoljanak az Övéi e világ fiai ellen. Sőt már isteni bírói ítélet is volt a gonosz angyalok ellen. De éppen akkor Jézusnak nem az volt a küldetése, hogy leszámoljon az ellenségeivel, hanem, hogy akiket még lehet megmentsen ebből a világból. Milyen áron? Azon az áron is, ha Őt ezért a földi hatalmasságok, emberek megalázzák, kigúnyolják, és ezért földi testi életét veszti is. Az Ő küldetését ismerték a mennyei szent angyalok, az Ő mennyei országában tudták, és ezért nem is avatkoztak be, hogy akkor harcoljanak.

A példázat számunkra az, hogy a mi Isten-fiúságunk jelképezi, Isten kegyelmét, még tart a kegyelem. Ne fizessetek rosszal a rosszért. Ne fizessetek, ami azt jelenti: ne cselekedjetek rosszat embertársaitokkal.
Fizetni Isten fog, mindenkinek cselekedetei szerint, amikor az idő eljön. Mert Ő igaz bíró, igaz ítélettel, alaposan kivizsgálva minden ügyet, mindenről igazán tudva. Még szívünk gondolatait is.

Mi, ha tartozunk bármivel is egymás felé, a szeretettel, a hálával és az örömmel.
A mi fizetségünk egymás felé, csak ennyi lehet.
Akiknek nem kell, amit adni akarunk, - az Igehirdetésünk - arra nem mondunk ítéletet, sem rosszat nem teszünk ellenük.
Hangsúlyozom, rosszat nem teszünk. Itt a cselekvésen van a hangsúlyom.

Az Örökkévaló Isten meghallgatna-e engem, ha rosszat teszek?
De kérni kérhetem,--> Őt, a Mindenható Istent, ahogy amint a zsoltáros mondja, fizess meg Uram a bűnösöknek, akik életemre törnek, tetteik szerint. Ne késlekedj. (Pl.: Zsolt 40; 59) Aki olvassa a Bibliát, tudja, hogy ez biblikus. Isten minden gonosztevőnek meg fog fizetni. Amikor azt mondjuk 'Jövel Uram Jézus', az isteni Igazság érvényre juttatását kérjük, Őáltala. Másrészt pedig a Jó végső érvényre jutását, amit kívánunk élvezni együtt embertársainkkal.

Ember földi életében azonban csak az Isten gyermeke lehet, de az isteni Bíró sohasem, akkor is, ha gúnyolnak, megvetnek érte. Cselekednem rosszat semmiképpen nem kell, sem jogosnak látszó ítéletből, sem kicsinyes bosszúból.

Jézus szenvedéseinek még maradék betöltése abban áll, hogy az ember maga is elhordozza ugyanazon támadásokat, megvetéseket, gúnyolódásokat, ebből adódó fájdalmakat, amiket maga a Mestere, Ura is elviselt földi itt létekor, csak éppen Ő tíz-száz-ezerszeresével többet, mint, amit ember valaha még viselni fog.

Jézus kiitta a szenvedés poharát, a kehely alján éppen nem sokat hagyott, de mindannyiunknak ki kell azt innunk azt a keveset, aki Vele tartunk az Örökkévalóságba.

Abban áll a jócselekvés, hogy egészen lemondunk a végrehajtói bírói szerepről, amit esetleg jogos felháborodásunkból tehetnénk a gonosztevőkkel, és azt egészen a Mindenhatóra bízzuk. Itt kezdődik az Isten felé való mély bizalmunk kezdete.

Miért is mondanánk le az igazságosztó szerepről? Mert emberek vagyunk, mint a többi. Nincs isteni felhatalmazásunk erre.
Jézus ebben is tanított: az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek.
Embernek nincs, és nem lehet bírói végrehajtói - életet törlő, vagy törő - ítélete, még a Mindenható Isten törvényére hivatkozva sem! Jézus sem tette! De egyedül Ő tehette volna meg és teszi majd meg, Igazságban, és jogosan, a mennyei Istenember, amikor felhőn visszatér, az Élő Ige, szemének tűz lángjával.

A feltámadott Jézus mondja:

"Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön." 

Mt 28,18

A mennyei trónt kapott a Mennyekbe ültetett emberekről mondja:

"Vagy nem tudjátok, hogy a szentek a világon fognak ítélkezni?!

... veletek ítéltetik meg a világot ...

Nem tudjátok, hogy angyalokat fogunk ítélni? ..."

1Kor 6,2-3

---

Ld. még:
Isten nevei: Az Igaz Bíró

Akadályozó helyzetekről

"Csak Isten bocsájthat meg bűnöket, kegyelmezhet és csak Isten ítélhet bűnösöket, kárhoztathat büntetésre.
Jézus a fügefán mutatta meg, hogy Ő jogosan, Isten által felhatalmazva, hozhat ítéletet, szabhat büntetést is! De még ezt a bírói szerepét sem emberen mutatta meg, akkor földi itt létekor, hanem egy gyümölcstelen fán."

Nagyon érdekes, hogy utána egy hegyről beszél Jézus tanítványainak. Példázat volt ez, emberen ne ítéljetek, ne hajtsatok végre rajta semmilyen büntetést.

Ha valami akadályoz:

Szólhattok a hegynek ugorjon a tengerbe.

Ismét nem emberekre mondja, hogy ítéljünk, és pusztítsuk el őket, ha akadályoznak. Hanem helyzetekre, akadályozó körülményekre.

Miben akadályozhat?
Jézus kiküldött minket. Ahogyan Őt az Atya küldte. ---> Ő az Atyától kapott küldetését tökéletesen véghezvitte.
Mi Jézustól kaptuk küldetésünket, amit úgy kell véghez vinnünk, ahogy Ő tanította nekünk.
Jézus tanította meg  nekünk, - látnunk kellett, mit hogyan tesz, ahogy Ő látta az Atyát - mit, hogyan kell tennünk. Jézustól kapott küldetésünk mi is tökéletesen véghez tudjuk vinni.

Az isteni küldetésünk véghez vitelében, szólhatunk egy előttünk tornyosuló akadályozó tényezőnek: Ugorj a tengerbe!

"Mester nézd: a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt. Jézus így válaszolt nekik: "Higgyetek Istenben! Bizony mondom néktek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd  magadat tengerbe! - és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit  mond, az megtörténik -, annak meg is adatik az." (Mk 11,21-23)

A három főünnep

A zsidó év három főünnepe

     Az 5Mózes egyik legmélyebb és legátfogóbb fejezete ez, melyben az ihletett szerző elénk tárja a zsidó ünnepév három főünnepét:
1. A páska ünnepét
2. A hetek ünnepét és a
3. Sátorok ünnepét;

vagy a
1. Megváltás,
2. A Szent Szellem és a
3. Megdicsőülés ünnepét.

Szorosabban összefogott képet ad az ünnepekről, mint a 3Móz 23, amely a szombatot is beleértve nyolc ünnepet sorol fel. A szombatot azonban külön kell vennünk, mert annak különleges jelentése van, ti. Isten örök nyugalmának képe, így marad hét, mégpedig a

1. Páskaünnep
2. A  kovásztalan kenyerek ünnepe
3. Az első zsenge ünnepe
4. A  hetek ünnepe (pünkösd)
5. A kürtzengés ünnepe (újév)
6. Az engesztelés napja és a
7. Sátoros ünnep

C.H. Mackintosh,
(Elmélkedések Mózes 4. 5. könyvéről, 429. old)
---

A három fő ünnep egymás alatti bejegyzésben olvasható.

"A nyomorúság kenyere"

A következő írás az újszövetségi Úrvacsora és az ószövetségi páskabárány ünnepe közötti kapcsolatot tárgyalja. A páskabárány előre mutatott, az Úrvacsora visszautal Jézus halálára.


A páskaünnep, a kovásztalan kenyerek ünnepe


"Ügyelj az Ábíb hónapra, és tarts páskát Istenednek, az Úrnak,
mert az Ábib hónapban hozott ki téged Egyiptomból Istened, az ÚR, éjjel.
Páskaáldozatul vágj le Istenednek, az ÚRnak juhot vagy marhát
azon a helyen, amelyet kiválaszt az ÚR, a te Istened, hogy ott lakjék az Ő neve.

Ne egyél mellé kovászos ételt.
Hét napon át nyomorúságos kovásztalan kenyeret egyél mellé, 
mert sebtében jöttél ki Egyiptomból.
Így emlékezz életed minden napján, arra a napra, 
amelyen kijöttél Egyiptomból.
Látni se lehessen kovászt hét napon át sehol a határodban.
Abból a húsból pedig, amelyet levágsz az első nap estéjén, 
semmi se maradjon reggelre.
Nem szabad levágni a páskaáldozatot akármelyik lakóhelyeden, 
amelyet ad neked Istened, az ÚR, hanem azon a helyen, 
amelyet kiválaszt Istened,
az ÚR, hogy ott lakjék az Ő neve, ott vágd le a páskaáldozatot este.
napnyugtakor, abban az időpontban, amikor kijöttél Egyiptomból.
Azon a helyen főzd és edd meg, amelyet kiválaszt Istened az ÚR. 
Reggel azután indulj, és eredj haza!
Hat napig kovásztalan kenyeret egyél!
A hetedik napon, Istenednek, az ÚRnak ünnepnapján, 
ne végezz semmi munkát!"
(5Móz16,1-8)

     A 2Mózeshez írt megjegyzéseinkben már részletesen szóltunk erről a nagy ünnepről, ezért az olvasó figyelmébe ajánljuk azt, ha tanulmányozni akarja a kérdést. Van azonban az 5Mózesnek néhány sajátos vonása, most erre szeretnénk különösen felhívni a figyelmünket. Elsősorban hadd hangsúlyozzuk, hogy az ünnep helyének különös figyelmet szentel. Érdekes és gyakorlatias mozzanat ez. Nem maguk az emberek választják ki. Az ember úgy gondolná, egészen mindegy, hol és hogyan ünneplik meg, fő, hogy megünneplik. Isten azonban másként rendeli: úgy akarja, hogy legyen meghatározott hely, ahol ezt az emlékezetes és nagyon jelentős ünnepet megtartják. Érdemes megfigyelnünk, hogy csak az 5Mózes hangsúlyozza a helyet. A 2Mózes nem szól róla, mert az elsőt Egyiptomban tartották; a 4Mózes azért nem, mert akkor a pusztában volt; véglegesen és isteni tekintéllyel az 5Mózes ír róla, mert abban már az országra vonatkozó utasítások vannak. Ez ismét csak azt bizonyítja, hogy az 5Mózes nem puszta megismétlése az előző mózesi könyveknek.

     Ott kell tehát megünnepelni a három nagy ünnepet, azon a helyen, ahol Isten találkozni akar az Ő népével, és ahol népe örvendezve találkozhat Istennel és a testvéreivel.

     Vessünk most egy pillantást az ünneplés módjára. Ennek leírása is jellemző erre a könyvre. Erre nézve jellemző "a kovásztalan kenyér". De bizonyára feltűnik az olvasónak, hogy a szöveg így ír róla: "a nyomorúság kenyere". Nos, mi ennek a jelentése? Mindnyájan értjük, hogy a kovásztalan kenyér a szív és élet szentségét jelenti, mely nagyon lényeges, ha azt akarjuk, hogy igazi közösségünk legyen Istennel. Nem az életszentségünk vált meg minket, de életszentségre vagyunk megváltva. Nem megváltásunk alapja, hanem közösségünk lényeges eleme. Ha beengedjük életünkbe a kovászt, az halálos csapás a közösségre és Isten imádására.

     Soha, egy pillanatara se téveszthetjük szem elől a személyes életszentség és gyakorlati kegyesség elvét, amelyre, mint a Bárány vérén megváltottak, el vagyunk hivatva, hogy napról napra éljük azt, mindazon körülmények között, amelyek között járjuk a mennyei nyugalom felé vezető utunkat. Ha közösségről és istenimádatról beszélünk, közben azonban tudatosan bűnben élünk, ez szomorú bizonyítéka annak, hogy fogalmunk sincs se egyikről, se másikról. Ha örvendezni akarunk Isten vagy a szentek közösségének, ha Istent szellemben és valóságban akarjuk imádni, akkor szentségben kell élnünk, és el kell szakadunk mindentől, amiről tudjuk, hogy bűnös dolog. Akár magunkban nézzük el a titkos bűnt, akár másnak engedjük, hogy benne éljen, ezzel beszennyezzük a közösséget, megszomorítjuk a Szent Szellemet, vétkezünk Krisztus ellen és magunkra vonjuk Isten ítéletét, aki már most megítéli az Ő házát és megfeddi gyermekeit, hogy az utolsó ítéletkor ne kárhozzon el a világgal együtt.

     Jó, ha komolyan figyelnek erre mindazok, akik Istennel akarnak járni és Őt akarják szolgálni. Más dolog ismerni és érteni egy tanítást, és más dolog, annak morális következményeit a gyakorlati életre nézve levonni. Bár megtartanák a kovásztalan kenyerek ünnepét mindazok, akiknek lelkiismeretéig hatolt a Bárány vére.

"Vajon nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti? Takarítsátok el azért a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovász nélkül valók vagytok. Mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus megáldoztatott. Azért ne a régi kovásszal ünnepeljünk, se rosszaság és gonoszság kovászával, hanem tisztaság és valóság kovásztalanságával" (1Kor 5,6-8)

     De mit értünk a "nyomorúság kenyerén"? Ne örvendezzünk és ujjongjunk az egyiptomi szolgaságból való szabadulás emlékünnepén? Kétségkívül igaz és mély hálát érezhetünk és megvan az okunk a dicsőítésre, ha összehasonlítjuk a teljes szabadulás állapotát korábbi állapotunkkal; s ha látjuk mindennek a következményeit. Világos azonban, hogy nem ezek voltak a páskaünnep fő jellemzői - olyannyira, hogy említve sincsenek. Olvasunk a "nyomorúság kenyeréről", de egy szó sincs örömről, dicséretről és diadalról.

     Nos, milyen erkölcsi tanítása van a "nyomorúság kenyerének"? Azt hisszük, megmutatja, milyen mély hatással van szívünkre, amikor a Szent Szellem hatására megértjük, milyen áldozatot hozott értünk Megváltónk, hogy megváltson bűneinkből és megszabadítson a megérdemelt ítélettől. Ezt jelképezik a "keserű füvek" is a 2Móz 12-ben is ez ábrázolódik ki újra meg újra Isten ószövetségi népének történetében, akiket Isten Szent Szellemének és Igéjének tanítása arra indít, hogy fegyelmezzék magukat és "szívükben megszomorodjanak" Isten jelenlétében.

     És jól jegyezzük meg, hogy ebben a szertartásban a törvényeskedésnek vagy hitetlenségnek még csak árnyéka sincs. Mikor az izraeli ember részesedett a nyomorúság kenyerében és evett a páskabárányból, ezzel nem a teljes szabadulásban való kételkedését fejezte ki. Hiszen már az egész ország birtokában volt és Isten szentséges jelenlétét élvezte. Ennek ellenére mégis ennie kellett a nyomorúság kenyerét, ez lényeges eleme volt a páskaünnepnek ("mert sietséggel jöttél ki Egyiptomból"), "Így emlékezz életed minden napján arra a napra, amelyen kijöttél Egyiptomból". Nem szabad tehát soha megfeledkezniük Egyiptomból való kijövetelükről, az Ígéret földjén sem, az egymást követő nemzedékek során sem. Hanem szüntelenül emlékezniük kell rá ezen a jelképszerű ünnepen, melynek szent szertartásai híven jellemzik az igaz, gyakorlati keresztyén kegyességet.

     A keresztyén olvasó jól teszi, ha gondosan ügyel a "nyomorúság kenyere" által jelzett igazságok sorozatára. Ez főleg azoknak szól, akik járatosnak tartják magukat a kegyelem tudományában. Az a veszély fenyegeti őket, hogy miközben lerázzák magukról a törvény minden kötöttségét, a másik szélsőségbe esnek, ti. a könnyelműség kísértésébe - ebbe a veszedelmes kelepcébe. Az idős és tapasztalt keresztyének már nem annyira hajlamosak rá; a fiatalokat kell itt különösképpen intenünk. Azokat, akik sokat hallhatták már a kegyelemből való váltságról, a hit által való üdvösségről, a törvénytől való mentességről és a keresztyén ember többi drága kiváltságáról.

     Szükségtelen mondanunk, hogy mindez alapvetően fontos: nem hallhatunk eleget róluk, és bárcsak még többet írnának, szólnának és prédikálnának ezekről, hiszen nagyon sokan élnek még mindig a törvényeskedés okozta félelemben az ÚR népe tagjai közül, mert nem ismerik eléggé ezeket az alapvető igazságokat. Sajnos azonban másfelől sokan vannak, akik csak intellektuálisan viszonyulnak a kegyelem elvéhez, de (ha szokásaik, modoruk és gyakorlati életük alapján ítéljük meg őket) kevéssé ismerik eme nagy elvek megszentelő erejét - azt az erőt, amelyet szívünkben és gyakorlati életünkben kifejtenek.

     Nos, hogy a páskaünnep kifejezésmódjával éljünk, nem Isten akarata szerint való lenne, ha bárki is megkísérelné azt úgy megünnepelni, hogy elhagyná a kovásztalan kenyeret, sőt a nyomorúság kenyerét. És mint régen, úgy ma sem lehet ünnepelnünk, azaz keresztyén életgyakorlatot folytatnunk, csak olyan lélekkel, amelyet oly találóan jellemez a 2Móz12 "keserű füve" és az 5Mózesben levő "nyomorúság kenyere". Más szóval, sürgős szükségünk van azoknak az érzéseknek a feltámadására, amelyekkel a Szent Szellem ébresztget minket, amikor elénk adja Krisztus szenvedéseit - hogy milyen áldozat árán törölte el bűneinket, hogyan hordozta el Isten igazságos haragját, amelyet bűneinkkel vontunk magunkra. Sajnálatosan keveset foglalkozunk drága Urunk szenvedésével és halálával. Más dolog, ha csak érinti lelkiismeretünket Krisztus vére és megint  más, ha szívünk mélyéig hatol, és Krisztus keresztje rányomja bélyegét egész gyakorlati életünkre és jellemünkre.

     Miért van az, hogy oly könnyedén vétkezünk szóval, gondolattal és tettel? Miért vagyunk olyan könnyelműek, fegyelmezetlenek, önteltek, testiesek és felületesek? Nem azért, mert ünnepünkről hiányzik a "nyomorúság kenyere"? Attól tartok, hiányzik a kereszténységünkből a mélység és a komolyság. Túl sok a könnyed csevegés a keresztyén hit mélységes titkairól, túl sok a belső erőt nélkülöző értelmi tudás. Nem tudok megszabadulni attól a gondolattól, hogy mindez annak a következménye, hogy túl könnyedén prédikálják egyesek az evangéliumot, talán jó szándékkal, de erkölcsi hatás nélkül.

     Nem az a baj, hogy az egyszerű evangéliumot prédikáljuk, hiszen Isten maga egyszerűen adta a Szent Szellem által. A hiba ott van, hogy a prédikációból hiányzik a szellemi mélység, a szent komolyság. Ha csak abban merül ki, hogy ellene mond a törvényeskedésnek, ezzel hajlamossá tesz a könnyelműségre. Nos, ha gonosz dolog a törvényeskedés, még sokkal gonoszabb a könnyelműség. Mindkettőtől óvakodnunk kell. Hisszük, hogy az előbbiből kigyógyít a kegyelem, az utóbbiból pedig az igazság. A Szent Szellem tanít meg, hogy alkalmazzuk helyesen mindkettőt. Ha úgy találjuk, hogy a lelket mélyen szántotta az igazság ekéjével a Szent Szellem, akkor vigasztalnunk kell Isten ingyenvaló drága kegyelmével, mert a megtört szívnek, a bánkódó lelkiismeretnek ez az orvossága. Másfelől, ha látjuk, hogy valaki könnyen veszi az életet, folyékonyan cseveg a kegyelemről és a megváltást magától értetődőnek tartja, akkor az igazság komoly figyelmeztetésével kell lelkiismeretéhez és szívéhez szólni.

     Attól félek, főként az utóbbiakból van sok a gyülekezetben. Ők hajlamosak arra, hogy elválasszák a páskát a kovásztalan kenyerek ünnepétől - hamar megnyugtatják magukat, hogy ők már úgyis mentesek az ítélettől és elfelejtik a megölt bárányt, a szentség kenyerét és a nyomorúság kenyerét. Valójában ezek elválaszthatatlanok, mert Isten szerkesztette egybe őket. Ezért nem hisszük, hogy bárki is őszintén örvendezni tudna annak a drága igazságnak, hogy "Krisztus, a mi húsvéti bárányunk megáldoztatott értünk", ha nem éli meg az ünnep másik oldalát is és a Szent Szellem nem ébreszt szívében mély érzéseket Jézus Krisztus halála felett. A Szent Szellemnek ez a mélyen szántó és szent munkája vezeti a lelket azon az úton, amelyet a "nyomorúság kenyerének" evése ábrázol ki a kovásztalan kenyerek ünnepén. Óriási a különbség a magunk bűneinek szemlélete által támasztott érzések közt és azok között, amelyek a bűneinkért szenvedő Krisztus szenvedésének láttán támadnak bennünk.

     Igaz, hogy soha nem felejthetjük bűneinket, nem felejthetjük el a vermet, ahonnan kiemelt bennünket Isten; de nem elég a verem szájánál elgondolkoznunk, hanem látnunk kell a kegyelmet is, amely kiemelt, és azt is, hogy mivel fizetett ezért drága Megváltónk. Az utóbbit kell szüntelenül mélyen emlékezetünkben megtartani, mert olyan felületesek vagyunk, annyira hajlamosak a feledésre.

     Nagyon komolyan Istenre kell tekintenünk, hogy mélyen és gyakorlati módon hatolhassunk be Krisztus szenvedéseibe, és a keresztet állíthassuk szembe mindazzal, ami bennünk vele ellentétben van. Ez meghozza majd, hogy mélyebben érezzük, vágyakozzunk a szív és élet szentsége után, elszakadunk a világtól minden tekintetben, alávetjük magunkat Krisztusnak és éberen vigyázunk magunkra, gondolatainkra, szavainkra, cselekedeteinkre, egész mindennapi életünkre. Más szóval, teljesen különbözik majd keresztyén életünk mindattól, amit ma magunk körül látunk és amit sajnos magunk életében is megfigyelhetünk. Bárcsak megnyitná a Szent Szellem szívünket egyre inkább "a megöletett Bárány", a "kovásztalan kenyér" és a "nyomorúság kenyere" által kifejezett igazságok előtt.

C.H. Mackintosh,
(Elmélkedések Mózes 4. 5. könyvéről, 429-434. old)

A hetek ünnepe

     Röviden lássuk a hetek ünnepét, mely a páskaünnep után következik:

"Számolj azután hét hetet. Attól fogva kezdd számolni a hét hetet, hogy sarlóval kezdenek aratni. Akkor tartsd meg a hetek ünnepét Istenednek, az ÚRnak, a te kezednek szabad akarat szerint való adományával, és adj önkéntes áldozatot aszerint, ahogyan megáld Istened, az ÚR.  Örvendezz Istenednek, az ÚRnak színe előtt fiaddal és leányoddal, szolgáddal, és szolgálóddal, meg a lévitával együtt, aki lakóhelyeden él, és a jövevénnyel, árvával és özveggyel együtt, akik veled vannak azon a helyen, amelyet kiválaszt Istened, az ÚR, hogy ott lakjék az Ő neve. És emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, azért tartsd meg, és teljesítsd ezeket a rendelkezéseket." (5Móz 16,9-12)

     A páskabárány Krisztus halálára mutatott; az első zsenge kévéje a feltámadott Krisztusra, a hetek ünnepe pedig a Szent Szellem kitöltetésére, 50 nappal a feltámadás után. Természetesen arról beszélünk itt, amit ezek az ünnepek számunkra jelentenek, függetlenül attól, amit Izráel számára jelentettek.

A mi kiváltságunk, hogy mindezeket a rendeléseket az Újszövetség fényében nézhetjük; és ha ezt tesszük, eltelünk csodálattal és gyönyörűséggel ezeknek az előképeknek az isteni tökéletessége, szépsége és rendje fölött. Sőt, azt is látjuk - és ez nagyon fontos számunkra -, hogyan illeszkedik az Újszövetség az Ó-hoz; milyen bámulatos egység van a kettő között és hogyan hatja át ugyanaz a Szellem az egészet elejétől a végéig. Ez még jobban megerősít a Szentírás ihletettségének igazságában és megerősít a hitetlenek támadásai ellen.

     Azonnal szembetűnik a különbség a hetek ünnepe és a kovásztalan kenyerek ünnepe között. Itt elsősorban "önkéntes áldozat" -ról olvasunk. A gyülekezet képe rajzolódik itt ki, amelyet Isten Szent Szelleme hívott életre és állított Isten elé mint "az Ő teremtményeinek első zsengéjét".

     Erről már a 3Móz 23-ban beszéltünk, ezért most csak azzal foglalkozunk, ami sajátosan 5Mózesre jellemző. Az embereknek önkéntes ajándékot kellett vinnie, aszerint, ahogy az Úr megáldotta őket.

Teljesen eltér tehát a páska-ünneptől, amely Krisztus áldozatára emlékeztet bennünket és amelyben szó sincs a mi bármilyen áldozatunkról. Emlékezünk bűneinkről és a Sátántól való szabadulásunkra és arra, hogy milyen árat fizetett Krisztus a szabadulásunkért - és ez igaz, keresztyén megértésre indít bennünket. A hetek ünnepében azonban a Szent Szellem ereje és az Ő jelenlétének velünk és bennünk való munkája ábrázolódik ki. Képessé tesz minket arra, hogy testünket-lelkünket és mindenünket önként Istennek ajánljuk fel, aszerint, ahogy megáldott bennünket.

Szükségtelen mondanunk, hogy ez csak a Szent Szellem által lehetséges.

Ő támaszt hajlandóságot bennünk, hogy eleget tegyen Isten velünk szemben támasztott igényének, melynek egyedüli mértéke az, ahogy Ő megáldott minket. Ő érteti meg velünk, hogy mi magunk, mindenestől Istené vagyunk. Ő adja meg, hogy örömmel áldozzuk oda magunkat - testünket, lelkünket, szellemünket - Istennek. Ez az igazi "önkéntes" áldozat. A kényszer árnyéka se érinti, mert "ahol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság".

     Röviden: itt látjuk a keresztyén élet és szolgálat igazi rugóját és erkölcsi alapját. A törvény alatt sínylődő lélek nem tudja megérteni ennek erejét és szépségét, mert nem nyerte el a Szent Szellemet. A  két dolog pedig teljesen összeegyeztethetetlen. Erre tanítja az apostol a félrevezetett galatákat:

"Csak azt akarom megtudni tőletek: a törvény cselekvéséből kaptátok-e a Szent Szellemet, vagy a hitnek a prédikálásából?... Ezért, aki a Szent Szellemet ajándékozza nektek és hatalmas dolgokat művel bennetek, a törvény cselekedetei által, vagy a hitnek a prédikálása által cselekszi-e?" (3,2-5)

A Szent Szellem drága ajándéka következetesen Urunk és Megváltó Jézus Krisztusunk haláláról, feltámadásáról, mennybemeneteléről és megdicsőüléséről tanít és soha, semmi módon nem a "törvény cselekedeteiről". Isten Szent Szellemének jelenléte köztünk, hívők között a keresztyénség nagy és jellemző igazsága. Az Ószövetségben ezt nem tudták, mert nem tudhatták. Urunk földi életének idején még maguk a tanítványok sem tudták. Hiszen maga mondta nekik a halála előtti estén:

"De én az igazságot mondom nektek: Jobb nektek (ill. hasznos = szümferei), hogy én most elmenjek, mert ha én nem megyek el, nem jön el hozzátok a Vigasztaló; ha pedig elmegyek, elküldöm Őt hozzátok" (Jn 16,7)

     Ez meggyőzően bizonyítja, hogy még azoknak is, akik az Úr személyes társaságát élvezték, jobb, hogy Ő elmegy, mert akkor elküldi a Vigasztalót. Majd ismét:

"Ha szerettek engem, tartsátok meg az én parancsolataimat. És én kérem az Atyát, és más Vigasztalót ad majd nektek, hogy veletek maradjon mindörökké, az Igazságnak Szellemét, akit a világ nem fogadhat be, mert nem látja és nem ismeri Őt; de ti ismeritek, mert nálatok marad és bennetek lesz" (Jn 14,15-17)

     Akárhogy is szeretnénk, nem tárgyalhatjuk részletesen ezt a tárgyat, csak a hetek ünnepének néhány pontjára szorítkozhatunk, ahogy fejezetünk elénk állítja.

     Már említettük, hogy a személyes odaszánás rugója és mozgatóereje a Szent Szellem, kiábrázolója pedig az "önkéntes áldozat". A keresztyén imádás alapja Krisztus áldozata, ereje pedig a Szent Szellem jelenléte. 

"Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmára, hogy szánjátok oda testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul" (Róm 12,1)

Van azonban egy másik érdekes szempont, melyet fejezetünk 11. verse állít elénk: "Örvendezz Istenednek, az Úrnak színe előtt." A hetek ünnepének fő vonása az örvendezés volt. Szó sincs "keserű füvekről", vagy "nyomorúság kenyeréről", mert ez az ünnep a Vigasztaló eljövetelét ábrázolja ki, a Szent Szellem alászállását, aki az Atyától jött, és akit a feltámadott és megdicsőült Krisztus küldött el, hogy népének szívét megtöltse dicsérettel, hálával és diadalmas örömmel - hogy élő közösségre juttassa megdicsőült Fejével, és részeltesse Annak bűn, halál, pokol, Sátán és a sötétség hatalmai felett aratott győzelmével.

A Szent Szellem jelenléte szabadságot, fényt, erőt és örömet jelent.

Így olvassuk: "A tanítványok megteltek örömmel és Szent Szellemmel".  Kétség, félelem, törvény szolgasága, mind futva menekült a Szent Szellem megjelenésére.

     Különbséget kell azonban tennünk az Ő műve és bennünk lakozása között - ösztönzése és elpecsételése között.

A hitbeli meggyőződés első halvány nyoma a szellemben a gyümölcs.

Az Ő áldott munkája vezet igaz megtérésre és ez nem valami örömmel, hanem bűnbánattal jár.

Jó, szükséges és lényeges; de nem örömmel, inkább mély szomorúsággal jár. Ha azonban a kegyelem által hinni tudunk feltámadott és megdicsőült Megváltónkban, akkor a Szent Szellem jön, szállást vesz bennünk és elpecsételi szívünkben megkegyelmeztetésünk és örökségünk bizonyosságát.

     Ez aztán kimondhatatlan és dicsőséges örömmel tölt el bennünket, sőt áldások csatornái leszünk mások számára.

"Aki hisz énbennem, mint az Írás mondta, élő víznek folyamai áradnak ki annak belsejéből. Ezt pedig a Szent Szellemről mondta, akit veendők voltak a benne hívők, mert még nem jött el a Szent Szellem, mivel Jézus még nem dicsőíttetett meg" (Jn 7,38-39)

A Szent Szellem a hívő ember örömének indítója és forrása. Alkalmassá teszi és feltölti őket, hogy közvetítő csatornái legyenek és eloltsák a szegény szomjúhozó lélek sóvárgását. Összeköt a megdicsőült Ember Fiával, élő kapcsolatban tart Vele és alkalmassá tesz, hogy ha halványan is, de kifejezhessük az Ő lényét.

A keresztyén ember minden mozdulata valamiképpen Krisztus illatát kellene, hogy terjessze.

Ha a hitvalló keresztyén ember indulatos, önző, harácsoló, világias gondolkozású, irigy, féltékeny és öntelt, ezzel meghazudtolja hivatását, szégyent hoz Krisztus szent nevére és a keresztyénségre, melynek csodálatos előképe a hetek ünnepe.

Ezt főként  az Isten jósága feletti öröm jellemzi, amely kiárad és magához ölel mindenkit, aki szükséget lát.

"Örvendezz Istenednek az Úrnak színe előtt fiaddal és leányoddal, szolgáddal és szolgálóddal, meg a lévitával együtt, aki a lakóhelyeden él, és a jövevénnyel, az árvával és özveggyel együtt, akik veled vannak."

C.H. Mackintosh,
(Elmélkedések Mózes 4. 5. könyvéről, 434-437. old)

A sátoros ünnep

Szenteljük most figyelmünket rövid időre a sátorok ünnepének:

     "Tarts sátoros ünnepet hét napig, amikor megtörténik a betakarítás szérűdről és borsajtódból. Örvendezz ezen az ünnepen fiaddal és leányoddal, szolgáddal és szolgálóddal együtt, meg a lévitával és jövevénnyel, az árvával és az özveggyel együtt, akik lakóhelyeden élnek. Hét napig ünnepelj az Úr előtt, Istened előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr. Mert megáldja Istened, az Úr minden termésedet és kezed minden munkáját, örvendezz hát! Évenként háromszor jelenjék meg minden férfi Istenednek, az Úrnak színe előtt azon a helyen, amelyet Ő kiválaszt: a kovásztalan kenyér ünnepén, a hetek ünnepén és a sátoros ünnepen. De senki se jelenjék meg üres kézzel az Úr színe előtt! Mindenki aszerint vigyen ajándékot, amilyen áldást kapott Istenedtől, az Úrtól, aki adja azt neked" (5Móz 16,13-17)

     Megindítóan szép kép Izráel jövőjéről. A sátoros ünnepnek még nincs egyháztörténeti megfelelője. A páska és hetek ünnepe Krisztus halálának és a Szent Szellem kitöltésének felel meg, ez a harmadik ünnep azonban előre mutat, azokra az időkre, amikor Isten mindent helyreállít majd, és amelyről Isten szent prófétái által szólt kezdettől fogva. Figyeljünk különösen az ünnep időpontjára: "amikor begyűjtöd a termést a te szérűdről és sajtódról" - más szóval aratás és szüret után. A kettő között nagy különbség van. Az egyik a kegyelemről, a másik az ítéletről beszél. Az idők végén Isten begyűjti majd gabonáját a csűrjébe és azután következik a borsajtó, a rettenetes ítélet. A Jelenések 14-ben olvashatunk erről:

"És láttam: íme, fehér felhő jött, és a felhőn ült valaki, az Emberfiához hasonló, fején aranykorona, kezében éles sarló. És más angyal jött ki a templomból, hangosan kiáltva annak, aki a felhőn ült. Ereszd neki a sarlódat és arass, mert itt az aratás ideje, mivel megérett a föld aratnivalója. Ekkor a felhőn ülő rávetette sarlóját a földre és learattatott a föld" (14-16).

     Íme itt az aratás. Azután pedig

"másik angyal jött ki a mennyei templomból, és annál is éles sarló volt. Ismét másik angyal az oltártól jött ki, akinek hatalma volt a tűzön - (az ítélet jelképén) - és hangosan így kiáltott annak, akinél az éles sarló volt: Ereszd neki éles sarlódat, és szüreteld le a föld szőlőjének fürtjeit, mert már érettek a szőlőszemek. Ekkor rávetette az angyal az ő éles sarlóját a földre és leszüretelte a föld szőlőjét és belehányta az Isten haragjának nagy borsajtójába. És megtaposták a borsajtót a városon kívül, és vér folyt ki a borsajtóból a lovak zablájáig, ezerhatszáz futamnyira - egyenlő egész Palesztina hosszával - (17-20).

     Nos, ezek az apokaliptikus alakok igen jellemzően állítják elénk azokat a jeleneteket, melyeknek előképei a sátorok ünnepének ceremóniái. Krisztus mennyei csűrébe gyűjti gabonáját, s azután következik pusztító ítélete a keresztyénség felett.

Így az egész ihletett Írás, Mózestól kezdve, a zsoltárokon, prófétákon, evangéliumokon, Cselekedetek könyvén és a leveleken át egész a Jelenések könyvéig - kétséget nem tűrően megállapítja, hogy a világ nem tér meg az evangélium által, nem javul meg. Azt a dicsőséges korszakot, amelyet a sátoros ünnep ábrázol ki, meg kell, hogy előzze a szüret, az Isten haragja borsajtójának taposása.

     Ha ez így van, miért ringatják magukat az emberek mégis abban a csalóka reménységbe, hogy a világ egyszer majd megtér az evangélium által? Mit is jelent az összegyűjtött gabona és a kisajtolt szőlő? Biztos, hogy nem jelentheti a megtért világot.

     Sokaknak az az ellenvetése, hogy nem építhetünk pusztán mózesi képekre és apokaliptikus szimbólumokra. Ha csak ezekkel rendelkeznénk, akkor talán nem; de amikor az isteni ihletés mennyei lámpásának fénye megvilágítja ezeket a képeket és szimbólumokat, és jelentésüket feltárja előttünk, akkor rájövünk, hogy ezek teljes összhangban vannak a próféták és apostolok szavával, és magának az Úrnak élő tanításával. Mind ugyanazon a nyelven szólnak, ugyanazt a leckét tanulják, ugyanazt az igazságot vallják egybehangzóan, hogy az idők végén nem egy szellemi millenniumra írott, megtért világot talál majd az Úr, hanem a mindenható Isten ítéletes haragjára, borsajtójára érett, borzalmas gyümölcsöket termett szőlőt.

      Bárcsak a keresztyénség tanítói és egyszerű hívői mélyen szívükbe fogadnák és vésnék ezt az igazságot, hogy megszabadulnának egyszer s mindenkorra ettől az ámítástól.

     Mielőtt fejtegetésünk e szakaszát lezárnánk, legyen szabad kifejtenünk a keresztyén olvasó előtt, hogy mindezen igazságoknak, amelyekről szóltunk, áldott hatása lehet mindennapi életünkre. A keresztyén életet három nagy tényező formálja - a megváltás, a Szent Szellem jelenléte és a megdicsőülés reménysége. A keresztyén embert megváltotta Krisztus drága vére, elpecsételte a Szent Szellem és eltölti a Megváltóra való várakozás. Mindezek nagy, életformáló igazságok. Nemcsak elvek vagy vélemények, hanem arra rendeltettek, hogy lelkünk élő erejét adják és megvilágítsák életünket.

     Azok az ünnepek, amelyekről szóltunk, mindenestől gyakorlati jelentőségűek. Az Istentől kiválasztott helyen, Isten körül összegyülekezett nép ünneplése dicséret és hálaadás szállt Isten felé, és a tágszívű jóakarat áldott folyama minden szükségben levő felé.

"Évenként háromszor jelenjék meg minden férfi Istenednek, az Úrnak színe előtt ... De senki se jelenjék meg üres kézzel az Úr előtt. Mindenki aszerint vigyen ajándékot, amilyen áldást kapott Istenedtől, az Úrtól, aki adja azt neked."

     Ne jöjjenek üres kézzel az Úr színe elé; legyen szívük dicsérettel telve, kezük pedig istenadta gyümölccsel, hogy vele megörvendeztessék az Úr szolgáinak és szegényeinek a szívét. Mindez tökéletes a maga szépségében. Az Úr maga köré kívánja gyűjteni népét, hogy eltöltse őket túláradó örömmel és hálával, és mások számára áldások csatornájává tegye őket. Ne maradjanak otthon szőlőskertjeikben és fügefáik alatt, öntelten gyönyörködvén az őket körülvevő gazdagságban. Ennek is megvan a maga ideje, de most nem egyezik Isten szándékával. Háromszor egy esztendőben kerekedjenek fel, és menjenek az Istentől kijelölt helyre, ott hallelujázzanak az Úr, az ő Istenük előtt, és bőkezűen gondoskodjanak a nyomorultról és a szegényről mindabból, amit Isten adott nekik. Isten azzal a kiváltsággal ajándékozza meg őket, hogy megörvendeztethetik a lévitát, a jövevényt, az özvegyet és az árvát. Ebben találja Ő is gyönyörűségét és ezt a gyönyörűséget meg akarja osztani népével. Népével való találkozóhelye áldott központtá lesz, ahonnan minden irányba árad az áldás.

     Fontos lecke ez Isten Gyülekezete számára. Bárcsak ügyelnénk és megfogadnánk! Bárcsak megtelne a mi szívünk is hálával, kezünk pedig jó cselekedettel. Ha Isten áldásainak csak az előképe annyi hálát és jóakaratot szül, mennyivel többet kell, hogy eredményezzen maga az áldás. De kérdés: ismerjük Isten áldásait? Megragadtuk és magunkévá tettük azokat a hit egyszerűségével? Hol vannak azok a keresztyének, akik teljes szívvel és szüntelenül örvendeznek annak, amit a páskaünnep előre megjövendölt, ti. az ítélettől és a jelenvaló világ gonoszságától való szabadulásnak? Hol vannak azok, akik örvendeznek a pünkösdnek, a bennünk lakozó, minket elpecsételő és tanúbizonysággá tevő Szent Szellemnek?

Kérdezzük csak meg a legtöbb tudós professzort: vettetek-e Szent Szellemet? - és halljuk csak, mit felelnek rá. És te, kedves olvasó, mit felelsz erre? El tudod mondani: Igen, Istennek hála, én tudom, hogy engem megtisztított Krisztus drága vére és elpecsételt a Szent Szellem. Nagyon félek, hogy a tudós professzorok közül nagyon kevesen élték át azokat a drága élményeket, amelyek a Krisztus teste legegyszerűbb tagjának is drága kiváltságai.

     És mily kevesen értik a sátoros ünnep jelentőségét. Igaz, még nem teljesedett be; de a keresztyén embernek ma is élnie kell a belőle áradó erővel: "A hit a reménylett dolgok valósága és a nem látott dolgokról való meggyőződés." Életünk kettős irányítója és jellemünk kettős formálója a "kegyelem", amelyben állunk, és a "dicsőség", amelyre reménykedve várunk.

     De ha lelkünk nem gyökerezett meg a kegyelemben - ha még azt sem tudjuk, hogy bűneink meg vannak-e bocsátva, ha elbizakodottságnak tartjuk az üdvbizonyosságot, és alázatos, kegyes magatartásnak a szüntelen kételkedést és félelmet, és azt valljuk, hogy senki sem lehet bizonyos üdvösségében, amíg ott nem áll Krisztus ítélőszéke előtt, hogyan élhetünk akkor keresztyén alapon, és hogy teremhetjük meg a keresztyén élet gyümölcsét, hogyan ápolhatjuk a keresztyén reménységet? Ha az izraeli ember kételkedett abban, hogy ő Ábrahám fia, az Úr gyülekezetének tagja és az ország örököse, hogyan tarthatja meg akkor a páska, a kovásztalan kenyerek és a sátorok ünnepét? Se értelme, se jelentősége nem volna; biztosak lehetünk benne, hogy egyetlen izraelita se gondolt volna egy percre sem ilyen képtelenséget.

     Hogy van tehát, hogy sok gyakorló keresztyén ember - sok közülük kétségkívül Isten gyermeke - soha életében nem képes eljutni az igaz keresztyénség alapjához? Napjaikat kétség és félelem közt, sötétségben és bizonytalanságban élik le. Vallásos megnyilvánulásaik nem az elnyert győzelmes élet örvendező kiáradásai, hanem inkább törvényes kötelességteljesítés és az elkövetkezendő életre való erkölcsi előkészület. Sok, igazán kegyes ember egész életében ebben az állapotban vesztegel. Meg sem kísérli örvendezve magáévá tenni az áldott reménységet, amelyet pedig a kegyelem szüntelenül kínál, mert nem érti azt. Puszta spekulációnak tartja, amelyet néhány lelkesedő látnok vall itt-ott. Az ítélet napját várja és nem ama fényes hajnali csillagot; bűnei bocsánatáért és a Szent Szellem kitöltéséért könyörög, ahelyett, hogy örvendezne az örök élet bizonyosságának, az isteni igazságnak és a fiúság Szellemének.

     Mindezzel szembekerül az Újszövetség legegyszerűbb és legvilágosabb tanításaival; elidegenedik a keresztyénség igazi szellemétől, magatartásával rombolja a keresztyén békességet és szabadságot, és lerontja az igaz, értelmes istenimádatot, szolgálatot és bizonyságtételt. Nem örvendezhet az Úr előtt olyan kiváltságokért, amelyeket nem élvez, és nem áldhatja Istent olyan áldásokért, amelyeket nem fogadott el soha.

     Minderre komolyan felhívjuk az Úr népének figyelmét. Kérjük, tanulmányozzák az Írásokat és lássák a maguk szemével, van-e bennük olyan utasítás, amely a lelkeket sötétségben, kétségek közt és megkötözöttségben akarná tartani. Kétségkívül vannak komoly figyelmeztetések, intések, szívreható kérések - és áldjuk Istent értük - mert szükségünk van rájuk és szüntelenül alkalmaznunk kell azokat magunkra; értse meg azonban az olvasó, hogy ettől függetlenül még a hitben csecsemőnek is megvan az a drága kiváltsága, hogy bizonyosan tudja: Krisztusban meg vannak bocsátva bűnei, hogy a feltámadott Krisztus elfogadta, a Szent Szellem elpecsételte és az örök dicsőség vár rá. A végtelen és szabad kegyelem ilyen áldásokat biztosított számára, Isten szeretete unszolja, hogy elfogadja azokat, mert Krisztus vére által méltó rá és a Szent Szellem bizonyságtétele bizonyossá teszi azokat a szívében.

     Áldott Pásztorunk és Főpapunk adja meg, hogy szeretett népe - a Bárány vére által megváltott nyáj - a tanító Szent Szellem által ismerje meg Isten szabad kegyelmi ajándékait: és azok, akik már ismerik, ismerjék meg még jobban és teremjék meg áldott gyümölcseit a Krisztusnak való odaadó szolgálatban.

      Félő azonban, hogy sokan azok közül, akik ismerik ezeket a legmagasabbrendű igazságokat, nem hallgatnak hívásunkra, mert nem cselekszenek fejezetünk 17. verse szerint: "Mindenki aszerint vigyen ajándékot, amilyen áldást kapott Istenedtől, az Úrtól, aki adja azt neked." Úgy tűnik, mintha elfelejtettük volna, hogy noha nem adhatunk és nem tehetünk semmit megváltásunk fejében, igenis sokat tehetünk Megváltónkért és az Ő munkásaiért és szegényeiért. Nagy veszély a "semmit ne tégy" és "semmit ne adj" elvének eluralkodása. Ha tudatlanságunk és törvény alatti szolgaságunk idejében hamis alapon éltünk és dolgoztunk - most nem tehetünk és nem adhatunk kevesebbet, mint hogy megvalljuk nyilván, hogy nemcsak meg vagyunk váltva, hanem meg is vagyunk áldva a feltámadott és megdicsőült Krisztus minden szellemi áldásával. Nagyon vigyázzunk, hogy ne ragadjunk meg ennek a dicsőséges igazságnak csupán szellemi megértésénél és szóban való megvallásánál, hanem engedjük, hogy magatartásunkat és jellemünket, szívünket és lelkiismeretünket is irányítsa annak erős és szent befolyása.

     Nagy szeretettel ajánljuk ezeket a gyakorlati tanácsokat az olvasó imádságos figyelmébe. Senkit nem akartunk megsérteni, vagy eltántorítani Krisztus nyájából, még a leggyengébb bárányt sem. Biztosítjuk továbbá az olvasót, hogy senkit nem kárhoztatunk, csupán Isten színe előtt kívántunk néhány figyelmeztető szót szólni a gyülekezethez, mert mélyen érezzük a közös veszélyt, mely mindnyájunkat fenyeget. Hisszük, hogy sürgősen felül kell vizsgálnunk minden oldalról gyülekezeti  életünket és az Úr előtt alázattal meg kell vallanunk nyilvánvaló kudarcainkat, állhatatlanságunkat, és kérnünk kell az Ő kegyelmét, adja meg, hogy a róla való bizonyságtételben gyakorlatibbak, határozottabbak és odaadóbbak lehessünk a jelenvaló gonosz világban.

C.H. Mackintosh,
(Elmélkedések Mózes 4. 5. könyvéről, 437-442. old)

Hideg van

Isten a mi oltalmunk és erősségünk,
mindig biztos segítség a nyomorúságban.

Azért nem félünk, ha megindul is a föld,
és hegyek omlanak a tenger mélyébe;
ha háborognak és tajtékoznak is vizei,
és tombolásától megrendülnek a hegyek. (Szela.)

Egy folyam ágai örvendeztetik Isten városát,
A Felségesnek szent hajlékait.
Isten van benne, nem inog meg,
megsegíti Isten reggelre kelve.

Népek háborognak, országok inognak,
ha az ÚR mennydörög, megretten a föld.
A Seregek URa velünk van,
Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)

Jöjjetek, lássátok az ÚR tetteit,
aki bámulatos dolgokat művel a földön.
Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén,
íjat tör össze, lándzsát tördel szét,
harci kocsikat éget el.

Csendesedjetek el, és tudjátok meg,
hogy én vagyok az Isten!
Magasztalnak a népek, magasztal a föld.
A Seregek URa velünk van,
Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)

(46. zsoltár)

Az ördögök is hiszik - Az Adócsalásról

"Te hiszed, hogy egy az Isten?
Jól teszed.
Ezt azonban az ördögök is hiszik -
és mégis rettegnek."
Jak 2,19

Aktuális hírekhez
... na jó, olyan bogisan, ahogyan szoktuk, testvériesen kacskaringós kitérővel, hogy gondolkozzunk a Bibliáról. A reggeli kávéhoz. Aztán megígérem egy ideig megint nem foglalkozom a politikai hírekkel, engem is sokkol.

Adózás? Áfa-csalás:

"Nem Isten választotta-e ki magának azokat,

akiket szegényekké tett a világ,

de akik gazdagok és ama királyságnak örökösei,

melyet Isten ígért az őt szeretőknek."

Jakab 2,5

Kiket tett szegényekké a világ?

Szerzetesi szegénységi fogadalomról:

Miért kellene külön szegénységi fogadalmat tenni, egy kereszténynek, ha a Biblia szerint, a keresztényeket a világ tette szegényekké? Ha Krisztust követjük ez az alapcsomag tartozéka.

Vagy fordítsuk meg ugyanezt: Miért szegénységi fogadalmat tenni, egy szervezeti kötelékben lévő keresztény szerzetesnek, ha a szervezete gazdag környezetet biztosít neki?
Akkor az már képmutatás: a szegénysége nem szegénység, hiszen az ország legjobb idősek otthonában lakik, vagy a világ legdrágább aranypalotájában, amit szervezete tart fenn. Ebben az esetben mindegy, hogy ő a gazdag tulajdonos, vagy a szervezete, aminek a tagja, így is, úgy is ő a haszonélvező.

A szegénység úgy szegénység, ha tényleges. Egyébként totáldráma: mellébeszélés. Szándékos, és látványos félrevezetés. Kilóg a lóláb. Persze, hogy a pápánál is. 
Ténylegesen önmagában, alig kevés keresztény fogadalmat tett hívő /szerzetes/ vállalná be a valóban valódi szegénységet, úgy ahogy az van. Mondjuk azt a szegénységet, amit ma a cigánytelepeken élő emberek nap-nap után átélnek.

A keresztény szervezeten belüli gazdagság élvezete, kizárja a szegénységi fogadalomtétel megvalósulását. Ha Teréz anya repülőkkel száguldozott egyik nagy embertől a másikig, akkor anyagilag megtehette, hogy repülővel utazzon, vagyis nem volt szegény. Egy valóban szegény embernek nincsen pénze repülővel utazni egyik gazdag barátjától a másikig, vagy fogadni őket? Világi politikai befolyásért cserébe, mert ugye nem megtérni jött-ment egyik se?

Találati hely: itt

Ebből csak azt akartam lekövetkeztetni, hogy

1. A szegénység egy állapot 

A szegénység soha nem választás, hanem egy gazdasági állapot. Nem bűn, ahogy a betegség sem.


2. Munka 

A valódi keresztények valóban szegények, és saját kezük munkájából élnek.


3. "Se szegénységet, se gazdagságot ne ..." (Pl 30,8)

Valójában nincs (nem lehet) szegénységi fogadalomtétel egy keresztény embernél, mert Isten útján járva, nem tudhatja senki se, hogy Isten melyiket adja meg: gazdagságot, vagy szegénységet.


4. Tűritek? 

Pál apostol mondja, hogy ő megtanult bővelkedni is és szegénységben élni is. Ahogy éppen Isten adja és felszólítja a híveket, hogy mindenki saját keze munkájából éljen. Ez azt jelenti, ahogy írva van.

Mert bár, folytatja Pál, ő ingyenessé tette az evangéliumot, pedig megtehetné, hogy szellemi javakért cserébe, fizetést kérjen, de még ő is, saját keze munkájából ette meg kenyerét. Ellenben vannak, akik csaló munkások (nem igazi keresztények) és azt mondják magukról, amit az apostolok, de nem azok, sőt még arra is vetemednek, hogy úgy nézzenek ki, akár még a szegények ruháját is képesek felvenni, hogy megcsalják azokat, akik tiszta szívvel keresik az Istent, tőlük adományt gyűjtenek. Céljuk ezzel, hogy nyereségvágyukból elvegyék a szentek javait. Ezután azt mondja Pál: 'hát eltűritek, ha arcul ütnek titeket? Ha valaki megrabol titeket?'
Pál ezt itt szinte bántóan felszólítóan mondja: 'Hát vagytok olyan hülyék!'
/2Kor 11,20/


5. Ki az én keresztény testvérem? 

Ahogy Pál beszél, azzal felszólítja a híveket, hogy ne tűrjék el, ha megrabolják őket, sőt ne tűrjék el, ha arcul ütik őket.

Jézus azt mondta, ha üldöznek titeket, sietve menjetek el onnan, ha megloptak ne követeld vissza. Bosszút ne álljatok magatokért, de ha ez megtörtént veletek, ne engedjétek, hogy még egyszer megraboljanak titeket ugyanott, ugyanazok. Verjétek le lábatokról a város /közösség/ porát is, és többet vissza ne menjetek oda. Sőt ne is köszöntsétek őket! (2Jn10)

Csak egy kör?

A 'keresztény alázatosaknak' elég furcsa, sőt már szinte Isten-káromlásba megy, ha Jézus és Pál tanításait követve, nemet mondanának, kitérnének, vagy elmenekülnének az üldözés elől. Bűnnek élnék meg, ha ezt tennék, sőt ha állami törvényeket betartva feljelentenék feletteseiket, ha törvénytelenségeket látnának. Azért mert a hivatalos keresztény tanítás szerint, /mindegy, hogy karizmatikus, katolikus stb/ az az elfogadott, hogy ha megütnek tartsd oda a másik orcádat is. Keresztény vezetőink évtizedekig azt sulykolták belénk: Ha valaki elvesz tőled, annak ad oda a másikat is. Tűrd ha ütnek téged. Tűrd, ha igazságtalan veled keresztény vezetőd. 'Nem baj ha közben elhullasz.' ('Van helyetted másik', - ezt már nem mondták, csak magukban vihogtak) 'Húzd az igát amíg, bírod.'

Igen, de amikor Jézus ezt mondja, add oda a másikat is, /Lk6,29/ akkor nem a keresztény testvéreinkre, vagy keresztény vezetőinkre gondolt ebben, akik felhasználva ezt az Igét, feljogosítják magukat arra, hogy megállás nélkül megrabolhassák Krisztus követőit. Amely vezetők tehát ezek szerint egyébként nem testvéreink, csak mondják magukról, mert ugyebár ez nem fordulhatna elő két Krisztus-követő között.
Jézus itt rablókról, banditákról beszél, és nem a kebelbarátainkról, tehát kissé meredek azt lebegtetni, a Bibliára hivatkozva, hogy neked tűrnöd kell, ha valaki (testvéred, közösséged tagja) átgázol rajtad. Sőt, ne csak tűrd, de viseld el másodszor is, harmadszor is, a végtelenségig, mert torz tanításaik szerint: ez a Krisztusi szenvedés lényege. Maga az alázatosság.

Nem, nem az a krisztusi szenvedés, ha eltűröm, hogy keresztény testvéremnek látszó ember meglopjon engem és azt én örömmel fogadom, sőt odaadom mindenemet, sőt többszörösen, újra és újra, hogy én kifosztva nincstelen lehessek. Oh micsoda öröm! Ennek eltűrése nem érdem, hanem bolondság.

Tehát ebből azt következtettem, aki kereszténynek mondja magát, de meglop engem, kárt okoz nekem, azt a legjobb indulattal sem hívhatom kereszténynek. Az adakozás Biblia szerint nem azt jelenti, hogy államilag (vagy államilag támogatott egyházak, szervezetek) meglophatnak engem Jézus neve alatt, hanem azt, hogy önként adhatok vagyonomból annak, akinek akarok.

A Biblia többszörösen felszólít, hogy az adott ország törvényeinek nem engedelmeskedni, vagy ellene lázadón, erőszakosan fellépni, Istennek nem kedves. Legyen bár annak uralkodója, pogány vagy keresztény.
Az állami törvénytisztelet alól felmentést, a Biblia, csak egy kivétellel ad, ha az, vagy annak uralkodója Istennek kijáró imádatot követel maga felé, és ezt törvénybe iktatja. Csak ekkor megengedett az adott államban élő kereszténynek ennek a bizonyos állami törvényének nem engedelmeskedni.
(Dániel próféta is ezért az ellenszegülésért került az oroszlánok vermébe, vagy a másik három a tüzes kemencébe. Egyébként a teljes állami törvények tisztelői, és engedelmeskedői voltak, és maradtak. Ettől függetlenül biztos sok törvénnyel nem értettek egyet.)

6. A nép javára 

Az adócsalás tehát keresztény szempontból is bűn, mert a Biblia szerint a fennálló állami törvényeket meg kell tartani, a keresztényeknek is. (Pl. ld.: Tit 3,1)
Politikailag én hiszek a demokráciában, és abban, hogy az emberek maguk közül kiválasztva vezetőket, értelmeseket és gondolkodókat, akik együtt gondolkodva a legjobb döntéseket és törvényeket hozzák a nép javára.  (Nem a közösség javára, mert itt megint oszlik a társaság, ki tartozik a közösségbe? Melyik közösségbe? Itt lépne a képbe a közért való jogvédelem, az állami vezetés részéről, már ha becsületes lenne és valóban a nép érdekében létezne, akkor, ha valaki feljelentéssel él, mert valami törvénytelen fonákságokat lát a rendszerben lévőkről, automatikusan védelemben részesíti, mert érdeke az egész nép érdeke és nem csak kiváltságos közösségeké. Az államnak nem volna szabad kiváltságosokra és nem kiváltságosokra osztani állampolgárait főleg nem a jogvédelem és a törvényesség betartása ellenében (vagy arra hivatkozva, jaj). Kitüntetni kellene azokat, akik bátrak, hogy egy nagyobb érdekcsoport ellenében a saját egzisztenciájukat veszélyeztetik, az egész nép javára. (Ld, erről ezt: http://www.atv.hu/belfold/20131220-hack-peter-eb); mert hát Horváth András, mint vádlott ellen a rendőrség elszállította a bizonyító erejű papírokat, amivel hitelesen bizonyítani tudta volna állításait. Ez egy nagyon durva állami belépés a közérdek ellenébe a kiváltságosok védelméért. Pont az ellenkezője, ami egy jogállamban lennie kellene.)

Németországban vagy az Amerikai Egyesült Államokban az egyik legnagyobb államellenes tevékenység, az adócsalás. Tudniillik a legerősebb nemzetvédelmi stratégiák egyike, a tisztességes adófizetés. Erre komolyan oda kell figyelnie egy országvezetőnek, ha azt akarja, hogy az országa hosszútávon megmaradjon, és előre jusson. Védelemmel és ingyenes jogi segítséget kellene adnia azoknak, akik a bűncselekményeket bátran jelentik. Sőt, automatikusan kivizsgálni és felszámolni.

A legtöbb államban nemzetellenes, államellenes cselekedetnek minősül, ha valaki nem fizet adót. Ez nem nemzetieskedés, hanem gazdasági érdekvédelem. Ha valakit rajtakapnak, származástól és titulustól függetlenül azonnal letartoztatják. Kitoloncolják stb. A nemzeti gazdasági érdekvédelem, nem valami ördögtől származó gonosz dolog, nem ideológia, nem liberalizmus, nem kommunizmus, nem szabadságharc vagy egyéb, hanem természetes közösségvédelem, amely fenntartása az állami vezető elemi érdeke (lenne). Anglia is önvédelemből hoz most törvényt a kelet-európai betelepülő, adó nem fizető, munkakerülő emberek ellen, akik származási országukban másképp szocializálódtak, mint Nyugaton.

Mivel nálunk (is) hosszú évtizedekig erény volt az adókerülés!

És akkor most itt beszúrom azt a gondolatomat, hogy természetesen a keresztény vezetők között is erény volt ez.

A rendszerváltás után is, erény maradt. Sőt kifejezetten hősi szabadságharcos volt az, aki megtette, köztiszteletnek örvendett. Ellenben, ha valaki rendesen adót fizetett, az azt jelentette, mintha kollaborált volna a fennálló kormánnyal, piszkos fráter; ha nem piszkos fráter, akkor legalábbis egy komplett idióta. (Mostanában azokat nézik komplett idiótáknak, akik itthon maradnak ilyen körülmények között, vállalván a becsületes harcot. Egyébként pedig, akik leidiótáznak minket, azoknak van mindig igazuk, mert csalni, lopni kell, amíg lehet és azt államilag engedik, a süllyedő hajóról pedig angolosan távozni, ha már azt úgyis kifosztottuk és tönkretettük. Ez közösség, team, csapat? Mi ez? Kalóz rablóbanda. Olcsó haszonélvezők, nem nemzetépítők.)

A köznépi hangulat és a mindenkori vezetőink szó szerint lenézték, a tudatosan  jövőt építő, szolidáris dolgozó becsületes és adófizető embereket. Ilyen megítélésben élni, becsületes jó emberként? Erős volt a társadalmi nyomás, hogy te is lopj, csalj, vagy legalább hazudd te is. Ha meg nem: húzz innen!
Ha nem ezt teszed, hanem mondjuk leírod, a véleményedet, vagy megoldani szeretnéd, akkor egyszerűen: bolond vagy a szemükben. (deutsch-tamas: horvath-andras-egy?) Vagy, ha jól csinálod félnek tőled. (meg-lennek-lepve-ha-nem-horvath-andras-valna-gyanusitotta)

Az erény tehát az adókerülés, és a törvénytelenség. Hozzászoktunk. Meg ahhoz is, hogy azt hazudjuk, csórok vagyunk, mert rákényszerülünk. Rákényszerültünk, hogy Lexussal járjunk meg egy Audi-val.

Ezt a gondolkodást nevezem én származási országban való szocializációnak. Még ha közülünk sokan viszolyogva fordultunk is el, vagy hagytuk fülünk mellett elmenni a fanyalgásokat, lenézéséket az ilyen összehordott vagyonon uralkodó kiskakasoktól; ítéletünk a belső szobában kellett, hogy maradjon. Mit tehettünk volna mást, azok ellen, akiket az állam támogat? Szakmaiatlanok, törvénytelenek, felfújt hólyagok. Gyerekeinket tanítottuk az igazságra, és megnyugtattuk őket, nem baj ha szegények lesznek, csak mindvégig maradjanak becsületesek és tisztességesek.

Nálunk a bűnösök megbüntetése, akkor sem történik meg, ha már bizonyított lett, és nyilvánvaló mindenki előtt. Sőt maga a legnagyobb hatalommal megáldott ember fogja a bűnösök pártját védeni. Lehet azt mondani, hogy ez a nép korrupt, ha megengedi ezt a vezetőinek, de valójában a sűrű kormányváltások ellenére sem kaptunk olyan vezetőket, akik magukra nézve, maguk is betartották volna a törvényt. Ők maguk tartották fenn a rendszert.

Nálunk mindenki torz nemzetvédelmi megfontolásból éppen segédkezett másoknak, hogy hogyan tudja nem betartani a törvényeket, a több haszonért, vagy politikai helyzetben maradásért. Az volt a legjobb könyvelő, aki a legjobb biztonságos módját tudta, hogyan lehet átvágni az államot. Szabadságharcosnak járó attitűddel és elismeréssel járt együtt a joghézagok észrevétele, kihasználása, törvények áthágása, és az ebből való meggazdagodás. A törvénytelenségek büntetés nélküli megúszása pedig egyenértékű volt egy Nobel béke díjjal, következő megbízással. Ha netalántán valaki még azt is elérte, hogy képes volt lefizetni pozícióban lévő embereket, az már a giullotine önkényes használatának állami felhatalmazásával ért fel. Attól az embertől már féltek is, félelemből tisztelték.

7. Tehát az én részemről a következő következtetésem született: Vezetőink pogány vezetők. Akik hatalmaskodnak a nép felett. Kezdetektől fogva azok voltak és azok is maradtak jelenleg is. Vezetőink a maguk hasznát keresték és keresik jelenleg is.

A jogi védelmi rendszer hiánya, szándékos. Ezért pogányak a politikai országvezetőink. Azért mondom, hogy pogány, mert nálam, a keresztény evidensen törvénytisztelő, csak a pogány nem az. És most itt egyáltalán nem gondolok semmilyen vallásra negatívan, mert azt gondolom, hogy a vallás, (pl. így az iszlám is), automatikusan elvárja a híveitől, hogy tisztességes közösség-, és országépítők legyenek. Nem így az adókerülő vezetőink. Tehát ők minden értelemben Istentagadó hitetlenek, az ország közösség ellen tevékenykednek, tehát az én szememben pogányok.

És akkor most itt beszúrom azt a gondolatomat, hogy természetesen azon keresztény vezetők is pogányok, akik nem tisztességes jogi és gazdasági, vagy rendvédelmi utakat használnak érdekeik céljára, tehát törvényt nem tisztelők, ezért közösséget, és országot nem építők. Vagyis a nemzet (érdekei) ellenesek.

"A gazdag is el fog sorvadni, a saját útján"

Jak 1,11

A hazugságról

Mit üzen Gábriel angyal?

Például ezt:

1.
"Én Gábriel vagyok, aki Isten mellett szoktam állni.
Azért küldtek el, hogy beszéljek veled, és örömhírül hirdessem ezeket."
 Lk 1,19


és ezt

2.
"A hatodik hónapban azután az Isten Galileának egyik városában, melynek neve Názáret, elküldte Gábriel angyalt egy szűzhöz, aki egy - a Dávid házából való - József nevű férfinak volt a jegyese. A szűz neve Mária volt. Bement hozzá az angyal és megszólította: „Örülj, kegyelembe fogadott, az Úr van veled.” Lk 1,26-28

A magyar Szabad /-ság-téri-/ angyal?

Ez nem csak zsidó ügy. Nem csak zsidó származásúaknak nem tetszik a Szabadságtérre tervezett emlékmű. Nem csak politikai pártpolitikából szólalnak meg ellene az emberek. Én se. Magánvéleményem.

Azért nagy csendben megvártam, amíg valaki helyettem intelligensen leírja, amit gondolok, találtam ezt:
http://www.atv.hu/belfold/20140125-magyarorszag-szerepeben-gabriel-arkangyal
Ezt majd a végén olvasd el, addig itt van az elmúlt napok gondolataimból a maradék, hol töröltem, hol hozzáírtam.
Összefoglaló. Mérföldkő.
Elsősorban magamnak, ha majd később erre tévedek, lássam mi is volt itt 2014 januárban.
Továbbá kíváncsian várom, hogy mi lesz a vég-kifejlett ebből az egész ügyből, vagy süllyed ez is a süllyesztőbe?

'Hogy lehet, úgy politizálni, hogy ne politizálj?' Ezt a kérdést magamnak tettem fel.
Hogyan mondhatom el, hogy én mit gondolok, hogy szerintem Biblia+ az mi? Miközben az egész politikát lépten nyomon átszőtték a Bibliai elemekkel. Ráadásul maguknak kicsavart módján.
Szinte arra érzek késztetést, hogy felszólítsam a hitetlen politikusokat, hogy tartózkodjanak a Biblia belekeverésétől, keresgessenek maguknak máshonnan képi elemeket, hogy magukat kifejezzék.
Szoktam mondani, nem elég jónak lenni, jónak is kell látszani. Ha valaki keresztény, látszódjon is annak (viselkedjen is úgy). Egyébiránt élek az erős gyanúmmal, hogy ami valaminek látszik, hallatszik, érződik az az, és nem az, aminek aposztrofálja magát. Hiába a kicsiny báránybőr a hátára terítve, ha ugatva mondja: bárány. (Ez csak egy báránybőr árus farkas lehet. )
Ezt már csak te érted miért mosolyogtam el magam. A szöszbe, egyszer én is kipróbáltam, farkasbőrbe bújtam, és bementem a farkasok közé, hát nem észrevették a szagomon, hogy bárány vagyok? Túl sokat szimatoltak körülöttem. Azt hittem meggyőzőm őket, jobb báránynak lenni, dehát tudod mi lett...

---

Lesz nekünk magyaroknak egy új 'angyalunk' a Szabadságtéren? Pontosabban, mit akarna jelképezni a Hősök terén magasodó Gábriel angyal a Szabadságtéren?

"Viharos konfliktusok terhelik az elmúlt hetekben a magyarországi zsidó szervezetek és a kormány közötti viszonyt. Több egymástól elvileg független ügy miatt alakult ki feszültség. A zsidók azt mondják, hogy kivonulnak a Holokauszt-emlékév programjaiból, ha az állam nem lép legalább egy kérdésben hátra." (cikk: itt )

"hogyan fog kinézni Párkányi Raab Péter szobrász munkája. "A kompozíció két fő elemből: német birodalmi sas és Gábriel arkangyal alakjából, valamint egy több elemből, 13 db oszlopból, timpanonos és architrávos kapuzatból és feliratokból áll. A kompozíció anyaga bronz, kő és krómacél. A teljes magasság kb. 7 méter" - olvasható a műszaki leírásban, ami szerint ezek az allegorikus alakok az elnyomót és elnyomottat, a megszállót és a megszállottat jelenítik meg." (cikk: itt)

"Párkány emlékműve egy német birodalmi sast ábrázol, amely zuhanórepülésben támadja Gábriel arkangyalt, Magyarország jelképét. A szimbólum a kormányzó Fidesz értelmezését követi. Már az 2012 óta hatályos új alkotmányban is – amelyet Orbán vitt keresztül kétharmados többségével – az áll a preambulumban, hogy Magyarország 1944-ben a német bevonulással elvesztette a „szuverenitását”." (Cikk: itt)

A szoborra kapcsolatban nekem Biblia hamisítás miatt van ellenérzésem.

Gábriel angyal nem Magyarország jelképe. Magyarország jelképe a szent korona. Ez az emlékmű, amit ahogy ábrázolni akarna, amilyen jelképekkel önmagában nonszensz.

Gábriel angyalt, senki nem győzte le, és soha nem is fogja.
Hadd mondjam, hogy Gábriel angyalt senki nem sebesítette meg, nem is fogja. Főleg nem egy földi birodalmi sas, ország, vagy ideológia. (Ez az ábrázolás a készítők egy titkolt vágyának kifejezése, amely embereket, országvezetőt, és egy ország népét helyettesít egy szent angyal képébe.)

Gábriel angyal nem azonos Magyarországgal. Soha nem volt jelképe. Allegorikus értelmében sem lehet. Mert Gábriel gonosszal nem kísérthető, nem győzhető le.

Magyarország jelképe a szent korona.

Magyarország nem vesztette el függetlenségét, hanem önként adták oda vezetői, (hogy nagyobb húsos falatokhoz jussanak, egyesek. )

Összemosni, az egyik legnagyobb angyalt Magyarország tehetetlen (és/vagy kinek hogy tetszik) bűnös második világháborús kormányzásával azt fejezi ki, hogy a VEZETŐ szent angyalok a mennyei világban is, ahogy a földön az országok és benne az emberek: démonizálódhatnak, de legalábbis legyőzhetők, külső gonosz behatástól. Ez a mennyei világban kizárt! 

Gábriel angyal megfelelő módon van tisztelve a Hősök terén. Magasan felette mindennek. A magyar történelmi hagyomány szerint Gábriel angyal utasítására került a szent korona Magyarországra. 

Az angyalok között vannak a bukott angyalok és vannak a szentek. A szentek között található Gábriel, semmilyen módon nem kísérthető, nem nyomható el, nem vehető rá emberölésre és nem győzhető le. Mert maga a Teremtő ÚR van vele. Semmilyen módon nem kerülhet gonosz uralom alá!

A Szent koronát jelképező Magyarország viszont igen.
A mennyei Gábriel angyal nem lehet bűnös, a magyar nép viszont lehet bűnös.

2014. január 23.: Bocsánatkérés az ENSZ-ben: "a magyar állam bűnös volt a holokausztban" cikk: itt

"Bocsánatot kért a magyar állam nevében a holokausztért Magyarország ENSZ-képviseletének vezetője csütörtökön New Yorkban, a magyar holokauszt 70. évfordulójára emlékező konferencián.
"Bocsánatkéréssel tartozunk az áldozatoknak, a magyar állam bűnös volt a holokausztban. Először azért, mert nem védte meg saját állampolgárait a pusztulástól, másodszor pedig azért, mert segédkezett és anyagi forrásokat biztosított a népirtáshoz" - mondta Kőrösi Csaba a világszervezet New York-i székházában. "Az akkori magyar állam intézményei felelősek voltak a holokausztért. Ennek a mai magyar állam általi bocsánatkérésnek részévé kell válnia a nemzeti emlékezetnek és identitásnak" - tette hozzá a nagykövet."

"A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége vezetősége döbbenten és értetlenül áll a kormány által alapított Veritas intézet holokauszt-relativizálása előtt. Az intézet főigazgatója, Szakály Sándor – a magyar hatóságok felelősségét csökkentendő – "idegenrendészeti" akciónak nevezte a magyar holokauszt első tömeggyilkosságát, az 1941-es kamenyec-podolszkiji deportálást. Történelemhamisító próbálkozásának kudarca után elvárjuk, hogy az intézet vezetéséről lemondjon - írta a Mazsihisz az MTI-hez vasárnap eljuttatott közleményében." (Cikk itt)

Az atv-ben készült riportot Szakály Sándorral már nem találtam az interneten, de élőben láttam. Amit ezzel kapcsolatban érdemes megnézni:

https://www.youtube.com/watch?v=f3eWk6tU9f0 

https://www.youtube.com/watch?v=3bvQGDhNGkU

Mivel minden igaz keresztyén hívőt sért, így ábrázolni Gábriel angyalt, - gyalázza - javaslom a kormánynak: Gábriel helyett a magyar koronát az emlékműbe. A magyar korona fejezi ki, a magyar államot. Az annak megtestesítője. 

Továbbá, hogy ezzel tervezett emlékművel a ma élő németeket se sértsük meg, a birodalmi sas - amely ma is szerepel Németország címerében - helyett a tiltott náci jelt helyezni szíveskedjenek, erre a koronára, a kereszt helyébe, 211 millió forint értékben.

Így lesz ez a megemlékezés azoknak 'méltó igaz és teljesen tökéletes', akik saját céljaiknak megfelelően szeretik a képeket, jelképeket, szavakat és hagyományokat szándékosan összekeverni Biblia igaz képeivel, igazságtartalmával, hogy leplezetlenül tisztelhessék, maguknak, ami tisztelni szeretnének a Szabadságtéren. 

Történészek tiltakozása:
http://hvg.hu/itthon/20140122_26_tortenesz_tiltakozik_a_Szabadsag_teri
Német tiltakozás:
http://index.hu/belfold/2014/01/22/a_nemet_kovetseg_sajnalkozik_az_emlekmu_miatt/
Magyar művészek tiltakozása:
http://index.hu/belfold/2014/01/21/rohamtempoban_keszul_a_nemet_megszallasi_emlekmu/
Egyéb:
http://nepszava.hu/cikk/1008834-orban-viktor-uralna-a-multat-is

---

Miért lettem végtelenül szomorú?

Jöjj Uram, vigasztald meg szívünket. Én dicsérlek Téged, Jézus, Te vagy a Leghatalmasabb Király.
Áldott legyen a Te Nagy Neved.

Gábriel arkangyal - Röviden az angyalokról

"Vajon ezek nem szolgáló lelkek-e mind, 
akik azokért küldettek szolgálatra, 
akik örökölni fogják az üdvösséget?" 
(Zsid 1,14)


"... Gábriel szintén magas rangú angyalnak tűnik, noha nem kapja meg a főangyal megnevezést, mint Mihály. Nevének jelentése: "Isten hőse" (további jelentések: Isten a hős, Isten erős),

feladata pedig Isten fontos üzenetének közvetítése egyes személyeknek
(Dán 8:16; 9:21 - Dánielnek;
Lk 1:19 - Zakariásnak;
Lk 1:26 - Máriának)

Az arám Targumban az ő nevéhez fűződik József testvéreinek megtalálása, Mózes temetése, valamint Szenakherib seregének elpusztítása." (Ryrie: Teológiai alapismeretek 167-168 oldalról)

AZ ANGYALOK SZOLGÁLATA

Alapjában véve kimondhatjuk, hogy a jó angyalok lényegében szolgáló lények (Zsid 1:14). Isten a hívők szolgálatára vagy segítésére (diakonia) küldi őket, ilymódon az angyalok Isten univerzum-templomában a papi üzenethordozó feladatát töltik be (leitourgika pneumata)

Az angyalok elsődleges feladata Isten dicsőítése és imádása.

A. Dicsőítik (Zsolt 148:1-2; Ézs 6:3)
B. Imádják (Zsid 1:6; Jel 5:8-13)
C. Örvendeznek cselekedeteinek (Jób 38:6-7)
D. Szolgálják (Zsolt 103:20; Jel 22:9)
E. Megjelennek színe előtt (Jób 1:6; 2:1)
F. Isten ítéletének végrehajtói (Jel 7:1; 8:2)

H. SZOLGÁLATUK A KORSZAKVÁLTÁSOK SORÁN

Az angyalok tevékenysége szokatlanul megnövekszik, amikor Isten a történelem folyamán egy-egy új korszakot vezet be.

A. A Föld teremtésekor "együtt vigadoztak és ujjongtak" (Jób 38:6-7)
B. Részük volt a  mózesi törvények átadásában (Gal 3:19; Zsid 2:2)
C. Krisztus első eljövetelénél is szerepet kaptak (Mt 1:20; 4:11)
D. A korai egyház idején is aktívan tevékenykedtek (ApCsel 8:26; 10:3,7; 12:11)
E. Krisztus második eljövetelének eseményeiben is részük lesz (Mt 25,31; 1Thessz 4:1)

...

Az angyali szolgálat célja a hívők segítése (Zsid 1:14)

Az angyalok munkája a gyülekezet érdekét szolgáló igazságok továbbadása és az üzenetek értelmének megvilágosítása (Dán 7:15-27; 8:13-26; 9:20-27; Jel 1:1; 22:6-8)

...

Talán leginkább az döbbent meg bennünket az angyalokkal kapcsolatban, hogy az angyalok figyelik a megváltottak életét. Az emberek iránti érdeklődésük többek között eredhet abból a tényből, hogy mivel személyesen nem élik át a megtérést, hatásait és következményeit csak az emberek megváltozott életéből érzékelhetik. Mintegy "színházban" élünk tehát, ahol "látványossággá lettünk a világnak, az angyaloknak és az embereknek" (1Kor 4:9). "Szerepeljünk" jól előttük és az Úr előtt, aki előtt minden leplezetlen és nyitva áll.

(Idézetek Ryrie: Teológiai alapismeretek 169-172 oldalakról)

A jogos felháborodás

"Ha tehát olyan tanításokkal találkozunk, amelyek gyalázzák Krisztust, akár személyének dicsőségét, akár művének hatását, vagy tisztségeit, elszántan kell azt visszautasítanunk, minden rendelkezésünkre álló érvvel.

Aki közönyös vagy semleges marad ott, ahol Isten Fiáról van szó, az főbenjáró bűnösként áll majd a mennyei bíróság elé.

Mert ugye nem maradunk közönyösek, ha saját jóhírünkről, vagy jellemünkről van szó, vagy éppen személyes vagy családi vagyonunkról; ugyancsak megelevenedünk,  ha magunkról vagy szeretteinkről van szó.

Mennyivel inkább fel kell háborodnunk, ha Annak dicsőségét, tisztességét, nevét és ügyét éri támadás, akinek mindent köszönhetünk ebben az életben és az örökkévalóságban. Aki letette dicsőségét, eljött ebbe a gonosz világba, szégyenletes halált halt a kereszten, hogy megmentsen bennünket a pokol örökké gyötrő lángjaitól.

Lehetünk közönyösek, ha Róla van szó, semlegesek, ha Őt támadják? Mentsen Isten ettől!"

C.H. Mackintosh,
(Elmélkedések Mózes 4. 5. könyvéről, 410. old)

A 139. zsoltár

"Én nem rejtőzhetek el Előled."
A közös szüli napi zsoltár. 

Zongorával:

A 121. zsoltár

A zsoltár, 

amit egy angyal tanított meg nekem, 

énekelve,

egy éjjel, 

amikor egyedül jöttem haza a sötétben.

Azokkal a szavakkal, ahogy Ő tanította:

"Szemeimet a hegyekre emelem

- Igen. -

Onnan jön az én segítségem

- Igen. -

Az én segítségem az ÚRtól van

Aki teremtette az Eget és Földet

- Igen. -

Nem engedi, hogy lábad inogjon

nem szunnyad a te Őriződ,

mert az ÚR a te árnyékod jobb kezed felől.

Nappal a Nap meg nem szúr téged,

sem éjjel a Hold,

az Úr megőriz téged minden gonosztól.

Megőrzi a te lelkedet.

Nappal a Nap meg nem szúr téged,

sem éjjel a Hold,

az ÚR megőriz téged minden gonosztól.

Megőrzi a te lelkedet.

Most és mindörökké."

Másoktól:

 

Még szerettem volna egyet feltenni,

ezt csak linkelni tudom:

http://www.youtube.com/watch?v=2hyRWvkLUCo