"Te hiszed, hogy egy az Isten?
Jól teszed.
Ezt azonban az ördögök is hiszik -
és mégis rettegnek."
Jak 2,19
... na jó, olyan bogisan, ahogyan szoktuk, testvériesen kacskaringós kitérővel, hogy gondolkozzunk a Bibliáról. A reggeli kávéhoz. Aztán megígérem egy ideig megint nem foglalkozom a politikai hírekkel, engem is sokkol.
Adózás? Áfa-csalás:
"Nem Isten választotta-e ki magának azokat,
akiket szegényekké tett a világ,
de akik gazdagok és ama királyságnak örökösei,
melyet Isten ígért az őt szeretőknek."
Jakab 2,5
Kiket tett szegényekké a világ?
Szerzetesi szegénységi fogadalomról:
Miért kellene külön szegénységi fogadalmat tenni, egy kereszténynek, ha a Biblia szerint, a keresztényeket a világ tette szegényekké? Ha Krisztust követjük ez az alapcsomag tartozéka.
Vagy fordítsuk meg ugyanezt: Miért szegénységi fogadalmat tenni, egy szervezeti kötelékben lévő keresztény szerzetesnek, ha a szervezete gazdag környezetet biztosít neki?
Akkor az már képmutatás: a szegénysége nem szegénység, hiszen az ország legjobb idősek otthonában lakik, vagy a világ legdrágább aranypalotájában, amit szervezete tart fenn. Ebben az esetben mindegy, hogy ő a gazdag tulajdonos, vagy a szervezete, aminek a tagja, így is, úgy is ő a haszonélvező.
A szegénység úgy szegénység, ha tényleges. Egyébként totáldráma: mellébeszélés. Szándékos, és látványos félrevezetés. Kilóg a lóláb. Persze, hogy a pápánál is.
Ténylegesen önmagában, alig kevés keresztény fogadalmat tett hívő /szerzetes/ vállalná be a valóban valódi szegénységet, úgy ahogy az van. Mondjuk azt a szegénységet, amit ma a cigánytelepeken élő emberek nap-nap után átélnek.
A keresztény szervezeten belüli gazdagság élvezete, kizárja a szegénységi fogadalomtétel megvalósulását. Ha Teréz anya repülőkkel száguldozott egyik nagy embertől a másikig, akkor anyagilag megtehette, hogy repülővel utazzon, vagyis nem volt szegény. Egy valóban szegény embernek nincsen pénze repülővel utazni egyik gazdag barátjától a másikig, vagy fogadni őket? Világi politikai befolyásért cserébe, mert ugye nem megtérni jött-ment egyik se?
 |
| Találati hely: itt |
Ebből csak azt akartam lekövetkeztetni, hogy
1. A szegénység egy állapot
A szegénység soha nem választás, hanem egy gazdasági állapot. Nem bűn, ahogy a betegség sem.
2. Munka
A valódi keresztények valóban szegények, és saját kezük munkájából élnek.
3. "Se szegénységet, se gazdagságot ne ..." (Pl 30,8)
Valójában nincs (nem lehet) szegénységi fogadalomtétel egy keresztény embernél, mert Isten útján járva, nem tudhatja senki se, hogy Isten melyiket adja meg: gazdagságot, vagy szegénységet.
4. Tűritek?
Pál apostol mondja, hogy ő megtanult bővelkedni is és szegénységben élni is. Ahogy éppen Isten adja és felszólítja a híveket, hogy mindenki saját keze munkájából éljen. Ez azt jelenti, ahogy írva van.
Mert bár, folytatja Pál, ő ingyenessé tette az evangéliumot, pedig megtehetné, hogy szellemi javakért cserébe, fizetést kérjen, de még ő is, saját keze munkájából ette meg kenyerét. Ellenben vannak, akik csaló munkások (nem igazi keresztények) és azt mondják magukról, amit az apostolok, de nem azok, sőt még arra is vetemednek, hogy úgy nézzenek ki, akár még a szegények ruháját is képesek felvenni, hogy megcsalják azokat, akik tiszta szívvel keresik az Istent, tőlük adományt gyűjtenek. Céljuk ezzel, hogy nyereségvágyukból elvegyék a szentek javait. Ezután azt mondja Pál: 'hát eltűritek, ha arcul ütnek titeket? Ha valaki megrabol titeket?'
Pál ezt itt szinte bántóan felszólítóan mondja: 'Hát vagytok olyan hülyék!'
/2Kor 11,20/
5. Ki az én keresztény testvérem?
Ahogy Pál beszél, azzal felszólítja a híveket, hogy ne tűrjék el, ha megrabolják őket, sőt ne tűrjék el, ha arcul ütik őket.
Jézus azt mondta, ha üldöznek titeket, sietve menjetek el onnan, ha megloptak ne követeld vissza. Bosszút ne álljatok magatokért, de ha ez megtörtént veletek, ne engedjétek, hogy még egyszer megraboljanak titeket ugyanott, ugyanazok. Verjétek le lábatokról a város /közösség/ porát is, és többet vissza ne menjetek oda. Sőt ne is köszöntsétek őket! (2Jn10)
 |
| Csak egy kör? |
A 'keresztény alázatosaknak' elég furcsa, sőt már szinte Isten-káromlásba megy, ha Jézus és Pál tanításait követve, nemet mondanának, kitérnének, vagy elmenekülnének az üldözés elől. Bűnnek élnék meg, ha ezt tennék, sőt ha állami törvényeket betartva feljelentenék feletteseiket, ha törvénytelenségeket látnának. Azért mert a hivatalos keresztény tanítás szerint, /mindegy, hogy karizmatikus, katolikus stb/ az az elfogadott, hogy ha megütnek tartsd oda a másik orcádat is. Keresztény vezetőink évtizedekig azt sulykolták belénk: Ha valaki elvesz tőled, annak ad oda a másikat is. Tűrd ha ütnek téged. Tűrd, ha igazságtalan veled keresztény vezetőd. 'Nem baj ha közben elhullasz.' ('Van helyetted másik', - ezt már nem mondták, csak magukban vihogtak) 'Húzd az igát amíg, bírod.'
Igen, de amikor Jézus ezt mondja, add oda a másikat is, /Lk6,29/ akkor nem a keresztény testvéreinkre, vagy keresztény vezetőinkre gondolt ebben, akik felhasználva ezt az Igét, feljogosítják magukat arra, hogy megállás nélkül megrabolhassák Krisztus követőit. Amely vezetők tehát ezek szerint egyébként nem testvéreink, csak mondják magukról, mert ugyebár ez nem fordulhatna elő két Krisztus-követő között.
Jézus itt rablókról, banditákról beszél, és nem a kebelbarátainkról, tehát kissé meredek azt lebegtetni, a Bibliára hivatkozva, hogy neked tűrnöd kell, ha valaki (testvéred, közösséged tagja) átgázol rajtad. Sőt, ne csak tűrd, de viseld el másodszor is, harmadszor is, a végtelenségig, mert torz tanításaik szerint: ez a Krisztusi szenvedés lényege. Maga az alázatosság.
Nem, nem az a krisztusi szenvedés, ha eltűröm, hogy keresztény testvéremnek látszó ember meglopjon engem és azt én örömmel fogadom, sőt odaadom mindenemet, sőt többszörösen, újra és újra, hogy én kifosztva nincstelen lehessek. Oh micsoda öröm! Ennek eltűrése nem érdem, hanem bolondság.
Tehát ebből azt következtettem, aki kereszténynek mondja magát, de meglop engem, kárt okoz nekem, azt a legjobb indulattal sem hívhatom kereszténynek. Az adakozás Biblia szerint nem azt jelenti, hogy államilag (vagy államilag támogatott egyházak, szervezetek) meglophatnak engem Jézus neve alatt, hanem azt, hogy önként adhatok vagyonomból annak, akinek akarok.
A Biblia többszörösen felszólít, hogy az adott ország törvényeinek nem engedelmeskedni, vagy ellene lázadón, erőszakosan fellépni, Istennek nem kedves. Legyen bár annak uralkodója, pogány vagy keresztény.
Az állami törvénytisztelet alól felmentést, a Biblia, csak egy kivétellel ad, ha az, vagy annak uralkodója Istennek kijáró imádatot követel maga felé, és ezt törvénybe iktatja. Csak ekkor megengedett az adott államban élő kereszténynek ennek a bizonyos állami törvényének nem engedelmeskedni.
(Dániel próféta is ezért az ellenszegülésért került az oroszlánok vermébe, vagy a másik három a tüzes kemencébe. Egyébként a teljes állami törvények tisztelői, és engedelmeskedői voltak, és maradtak. Ettől függetlenül biztos sok törvénnyel nem értettek egyet.)
6. A nép javára
Az adócsalás tehát keresztény szempontból is bűn, mert a Biblia szerint a fennálló állami törvényeket meg kell tartani, a keresztényeknek is. (Pl. ld.: Tit 3,1)
Politikailag én hiszek a demokráciában, és abban, hogy az emberek maguk közül kiválasztva vezetőket, értelmeseket és gondolkodókat, akik együtt gondolkodva a legjobb döntéseket és törvényeket hozzák a nép javára. (Nem a közösség javára, mert itt megint oszlik a társaság, ki tartozik a közösségbe? Melyik közösségbe? Itt lépne a képbe a közért való jogvédelem, az állami vezetés részéről, már ha becsületes lenne és valóban a nép érdekében létezne, akkor, ha valaki feljelentéssel él, mert valami törvénytelen fonákságokat lát a rendszerben lévőkről, automatikusan védelemben részesíti, mert érdeke az egész nép érdeke és nem csak kiváltságos közösségeké. Az államnak nem volna szabad kiváltságosokra és nem kiváltságosokra osztani állampolgárait főleg nem a jogvédelem és a törvényesség betartása ellenében (vagy arra hivatkozva, jaj). Kitüntetni kellene azokat, akik bátrak, hogy egy nagyobb érdekcsoport ellenében a saját egzisztenciájukat veszélyeztetik, az egész nép javára. (Ld, erről ezt: http://www.atv.hu/belfold/20131220-hack-peter-eb); mert hát Horváth András, mint vádlott ellen a rendőrség elszállította a bizonyító erejű papírokat, amivel hitelesen bizonyítani tudta volna állításait. Ez egy nagyon durva állami belépés a közérdek ellenébe a kiváltságosok védelméért. Pont az ellenkezője, ami egy jogállamban lennie kellene.)
Németországban vagy az Amerikai Egyesült Államokban az egyik legnagyobb államellenes tevékenység, az adócsalás. Tudniillik a legerősebb nemzetvédelmi stratégiák egyike, a tisztességes adófizetés. Erre komolyan oda kell figyelnie egy országvezetőnek, ha azt akarja, hogy az országa hosszútávon megmaradjon, és előre jusson. Védelemmel és ingyenes jogi segítséget kellene adnia azoknak, akik a bűncselekményeket bátran jelentik. Sőt, automatikusan kivizsgálni és felszámolni.
A legtöbb államban nemzetellenes, államellenes cselekedetnek minősül, ha valaki nem fizet adót. Ez nem nemzetieskedés, hanem gazdasági érdekvédelem. Ha valakit rajtakapnak, származástól és titulustól függetlenül azonnal letartoztatják. Kitoloncolják stb. A nemzeti gazdasági érdekvédelem, nem valami ördögtől származó gonosz dolog, nem ideológia, nem liberalizmus, nem kommunizmus, nem szabadságharc vagy egyéb, hanem természetes közösségvédelem, amely fenntartása az állami vezető elemi érdeke (lenne). Anglia is önvédelemből hoz most törvényt a kelet-európai betelepülő, adó nem fizető, munkakerülő emberek ellen, akik származási országukban másképp szocializálódtak, mint Nyugaton.
Mivel nálunk (is) hosszú évtizedekig erény volt az adókerülés!
És akkor most itt beszúrom azt a gondolatomat, hogy természetesen a keresztény vezetők között is erény volt ez.
A rendszerváltás után is, erény maradt. Sőt kifejezetten hősi szabadságharcos volt az, aki megtette, köztiszteletnek örvendett. Ellenben, ha valaki rendesen adót fizetett, az azt jelentette, mintha kollaborált volna a fennálló kormánnyal, piszkos fráter; ha nem piszkos fráter, akkor legalábbis egy komplett idióta. (Mostanában azokat nézik komplett idiótáknak, akik itthon maradnak ilyen körülmények között, vállalván a becsületes harcot. Egyébként pedig, akik leidiótáznak minket, azoknak van mindig igazuk, mert csalni, lopni kell, amíg lehet és azt államilag engedik, a süllyedő hajóról pedig angolosan távozni, ha már azt úgyis kifosztottuk és tönkretettük. Ez közösség, team, csapat? Mi ez? Kalóz rablóbanda. Olcsó haszonélvezők, nem nemzetépítők.)
A köznépi hangulat és a mindenkori vezetőink szó szerint lenézték, a tudatosan jövőt építő, szolidáris dolgozó becsületes és adófizető embereket. Ilyen megítélésben élni, becsületes jó emberként? Erős volt a társadalmi nyomás, hogy te is lopj, csalj, vagy legalább hazudd te is. Ha meg nem: húzz innen!
Ha nem ezt teszed, hanem mondjuk leírod, a véleményedet, vagy megoldani szeretnéd, akkor egyszerűen: bolond vagy a szemükben. (deutsch-tamas: horvath-andras-egy?) Vagy, ha jól csinálod félnek tőled. (meg-lennek-lepve-ha-nem-horvath-andras-valna-gyanusitotta)
Az erény tehát az adókerülés, és a törvénytelenség. Hozzászoktunk. Meg ahhoz is, hogy azt hazudjuk, csórok vagyunk, mert rákényszerülünk. Rákényszerültünk, hogy Lexussal járjunk meg egy Audi-val.
Ezt a gondolkodást nevezem én származási országban való szocializációnak. Még ha közülünk sokan viszolyogva fordultunk is el, vagy hagytuk fülünk mellett elmenni a fanyalgásokat, lenézéséket az ilyen összehordott vagyonon uralkodó kiskakasoktól; ítéletünk a belső szobában kellett, hogy maradjon. Mit tehettünk volna mást, azok ellen, akiket az állam támogat? Szakmaiatlanok, törvénytelenek, felfújt hólyagok. Gyerekeinket tanítottuk az igazságra, és megnyugtattuk őket, nem baj ha szegények lesznek, csak mindvégig maradjanak becsületesek és tisztességesek.
Nálunk a bűnösök megbüntetése, akkor sem történik meg, ha már bizonyított lett, és nyilvánvaló mindenki előtt. Sőt maga a legnagyobb hatalommal megáldott ember fogja a bűnösök pártját védeni. Lehet azt mondani, hogy ez a nép korrupt, ha megengedi ezt a vezetőinek, de valójában a sűrű kormányváltások ellenére sem kaptunk olyan vezetőket, akik magukra nézve, maguk is betartották volna a törvényt. Ők maguk tartották fenn a rendszert.
Nálunk mindenki torz nemzetvédelmi megfontolásból éppen segédkezett másoknak, hogy hogyan tudja nem betartani a törvényeket, a több haszonért, vagy politikai helyzetben maradásért. Az volt a legjobb könyvelő, aki a legjobb biztonságos módját tudta, hogyan lehet átvágni az államot. Szabadságharcosnak járó attitűddel és elismeréssel járt együtt a joghézagok észrevétele, kihasználása, törvények áthágása, és az ebből való meggazdagodás. A törvénytelenségek büntetés nélküli megúszása pedig egyenértékű volt egy Nobel béke díjjal, következő megbízással. Ha netalántán valaki még azt is elérte, hogy képes volt lefizetni pozícióban lévő embereket, az már a giullotine önkényes használatának állami felhatalmazásával ért fel. Attól az embertől már féltek is, félelemből tisztelték.
7. Tehát az én részemről a következő következtetésem született: Vezetőink pogány vezetők. Akik hatalmaskodnak a nép felett. Kezdetektől fogva azok voltak és azok is maradtak jelenleg is. Vezetőink a maguk hasznát keresték és keresik jelenleg is.
A jogi védelmi rendszer hiánya, szándékos. Ezért pogányak a politikai országvezetőink. Azért mondom, hogy pogány, mert nálam, a keresztény evidensen törvénytisztelő, csak a pogány nem az. És most itt egyáltalán nem gondolok semmilyen vallásra negatívan, mert azt gondolom, hogy a vallás, (pl. így az iszlám is), automatikusan elvárja a híveitől, hogy tisztességes közösség-, és országépítők legyenek. Nem így az adókerülő vezetőink. Tehát ők minden értelemben Istentagadó hitetlenek, az ország közösség ellen tevékenykednek, tehát az én szememben pogányok.
És akkor most itt beszúrom azt a gondolatomat, hogy természetesen azon keresztény vezetők is pogányok, akik nem tisztességes jogi és gazdasági, vagy rendvédelmi utakat használnak érdekeik céljára, tehát törvényt nem tisztelők, ezért közösséget, és országot nem építők. Vagyis a nemzet (érdekei) ellenesek.
"A gazdag is el fog sorvadni, a saját útján"
Jak 1,11
A hazugságról
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése