"Az igazi szentély útja addig nem válhat láthatóvá,
míg az első sátor fennáll."
(Zsid 9,8)
Az első szövetséget felbontotta az ÚR, (a zsidó néppel) mert jobbat állított helyére. Az eredetit. (Jézus Krisztusban, Isten népének)
Mind a két szövetséget házastársi szövetségkötéshez hasonlította.
Az Ó és az Új szövetséget is.
Az Újszövetség, Jézus Krisztusban azonban, végrendelet jellegű szövetségkötés is.
("Mert ahogy végrendelkezés jellegű szövetség van ..." Zsid 9,16)
A végrendelkezés feltételezi a végrendelkező halálát, akinek valamilyen tulajdona volt.
Az örökség akkor lesz az örökössé, ha az örökhagyó meghal, és előre megjelöli az örököst.
Jézus itt jelen esetünkben, a végrendelkezésében a házastársi szövetségkötést hagyta ránk. Eljegyzett magának.
Pontosabban, amennyiben az örökös elfogadja a végrendelet tárgyát,- aláírja - automatikusan házastársi szövetségbe lép a végrendelkezővel, jelen esetben Jézus Krisztussal. Ez automatikusan feljogosítja az örököst, az örökhagyó tulajdonának, jelen esetben a házastársi jogok birtokbavételére és használatára. (Mk 16,15-18) Sőt nemcsak feljogosítja, de el is várja az örökség felelősségteljes használatát és gondozását. Reábízta. Megbízta. Reáhagyta. Annak úgy gondozását, ahogy az Örökhagyó megkívánta, illetve maga is gyakorolta.
Jézus Krisztus esetében a ránkhagyott örökség a megígért Szent Lélek. Valamint az ezzel járó titulus: Isten gyermekei.
A Szent Lélek közvetlen a Fiú Lelke, az Atya által küldött Lélek.
Magyarul Jézus Krisztussal kötött házassági szövetségünkhöz hívott tanú:
maga az Atya:
Tanú és jóváhagyója.
Jézus mondja: mindenkor veletek maradok. (Mt28,20)
Tisztázzuk, hogy az Atya, és a Fiú, és a Szent Lélek, maga az Örökkévaló Szeretet.
Az Örökkévaló Szeretet, a Mennyből származik, semmi köze hozzá az emberi szeretetnek.
Az emberi szeretet, ótesti, húsból való. Isten teremtette, mert minden Istenből való. De minden, ami a Földön van teremtve megromlott, múlandó az eredendő bűn következményében.
Ezért az ótestből származó szeretet, bármennyire nemes, és Istentől való eredetileg, csak ótesti, múlandó, korlátozott, és külsőségektől függő.
Mi emberek nem szerethetjük az Atyát, sem a Fiút, saját emberi természetünkből, csak Szent Lélek által; ha meghívott a szövetségkötésbe Jézus a Szent Lélek által, azokat, akiket maga az Atya vonz. Hogyan szerethetnénk emberi módon az Istent, akit nem is láttunk?
A mi szeretetünk az Atya felé, Szent Lélek által csak mennyei módon lehetséges. Jézus és az Ő Lelke által.
A múlandó emberi módon való pszichológiai szeretet, (vagy jócselekedetek, vallási rituálék stb., kinél mi) nem Igazságban és Mennyei módon való Örökkévaló Szeretet.
"De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben
és igazságban imádják az Atyát,
mert az Atya is ilyen imádókat keres magának."
Jn4,23
Nekünk a múlhatatlan dolgokat kell keresni, mindazt, ami mennyei.
Nem a földiekre irányulót, hanem, ami felfelé a Mennybe irányul.
Ennek keresése, egy szűk kapun át, és egy szűk ösvényen át vezet.
A mennyei dolgok megértése, szűkös keretek között mehet végbe.
A mi emberi agyunk számára tűnik szűkösnek.
Mert a mi emberi agyunk, az ótest, sokkal szélesebb dolgokat akar és tud befogadni az ótest világából. Akkor mennyivel inkább még nagyobbakat a szellemi/mennyei a mennyeiek világából!
Jézus nem véletlenül hívja fel a figyelmet, hogy az ótesti széles út jónak tűnik, de a halálba vezet.
Magyarul nem kell túl sokat gondolkozni emberi - földi itt létünkre irányuló - lehetőségeinkkel, vágyainkkal, céljainkkal, sőt akár tudásunkkal sem.
Az ember számára ez a legnagyobb kihívás, és a legnagyobb áldozat, hogy a mennyei dolgokkal foglalkozzon az ótestiek ellenébe. A legnagyobb földi áldozat, az ótest számára, az Örökkévaló Szeretet szolgálatában állni mennyei szellem szerint.
Áldozat olyan értelemben, hogy a mennyei dolgokat kereső embernek önmaga hústestét, ógondolatait és földi vágyait kell megöldökölnie a mennyben lakozó Krisztusért, Szent Lélek által.
A szövetségkötés a megtérésünkkor, - végrendelet jellegűen - a miénk lesz. ÁM! A házassági mennyei ceremóniához való úton-maradás is, a miénk.
A tíz szűz példájából látjuk, hogy mind elindultak, de nem mind érkezett meg.
Nem azért mert a férjjelölt gonosz volt, hanem azért mert a vőlegény nem látta őket azon az úton. (Egy másik - a széles - úton voltak, amikor a vőlegény jött.)
Utólag dörömböltek az ajtón. Azt mondta nekik: nem ismerlek titeket. (Mt 25,12)
Jogutód:
Jogutód az lehet, akinek a vére ugyanaz, mint az örökhagyónak.
Akinek a vére ugyanaz, ugyanaz a vezetése is.
Ugyanaz a DNS.
Ugyanabból a családból származik.
Ha ugyanabból a családból származom, mint az örökhagyó, akkor én vagyok az egyik örökös.
Azt jelenti a közös vér, hogy egylényegű az örökhagyó és az örökös. Nemcsak hasonlítanak egymásra véletlenül, hanem ugyanaz miatt hasonlítanak egymásra.
Ugyanaz a Vér, ugyanaz a Lélek, ugyanaz a Szeretet. A három ugyanaz.
Testvérek ugyanazok vagyunk.
Egy a vérünk.
Egy a férjünk.
Egy az Urunk.
Egy az örökségünk.
Egy a vezetésünk.
Ugyanaz az Atyánk, ugyanaz a Testvérünk, ugyanaz az eljegyzésünk, ugyanaz a Segítségünk, ugyanaz a királyi-papi tisztségünk.
Aláírás: azt hiszem ugyanazzal a vérrel - tollal - is írtuk alá. Mindannyian.
Ugyanaz a vér az Atyánál, ugyanaz a vér a Vőlegénynél, és ugyanaz a vér a kiválasztott meghívottaknál, a Mennyasszonynál.
Ki tette a különbséget közöttünk?
Ha minden ugyanaz?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése