Hadházy Ákossal nem beszélhet úgy egy miniszterelnök, ahogy azt Magyar Péter tette! | Magyar Közöny
Hadházy Ákossal nem beszélhet úgy egy miniszterelnök, ahogy azt Magyar Péter tette! | Magyar Közöny
A gyermekvédelemben dolgozom, és részemről eddig tartott a türelem. Lassan öt hónappal a választások után ki kell mondanom: itt semmilyen valódi változást, normális Alkotmányt vagy igazságtételt nem várhatunk a jelenlegi kormánytól. Kár az időt és az energiát a várakozásba ölni.
A gyermekvédelemben ugyanis elfogyott az időnk. A nemzetünk, a ránk bízott gyermekek nem várhatnak újabb 6 vagy 16 évet a csodára. Ha most nem új alapokra helyezve oldjuk meg ezt a válságot, akkor az állam inkább számolja fel az egész rendszert – már ha megteheti ezt az Európai Unióval szembe menve.
Szakemberként ezért nem finomkodó kéréseim, hanem határozott követeléseim vannak:
A probléma gyökere: Miért tehetetlen a rendszer?
Ahhoz, hogy megértsük, miért rohad szét a gyermekvédelem és a szociális szféra, a nagypolitika mélyére kell néznünk. Nemrég olvastam egy kommentet, ami tökéletesen rávilágít a lényegre:
„Én csak azt nem értem, hogy ha én követnék el egy bűncselekményt – például ellopnék 100 000 forintot –, azonnal lecsuknának. Volna ügyész, bíró és mindenki más.”
Igen, épp ez a lényeg. Új alkotmány nélkül nem lesz semmilyen valódi
változás, csupán egy új központi személy köré szerveződik majd újra minden –
ugyanazokkal a hibás mechanizmusokkal és sémákkal. Magyar Péter sem tud mást
tenni, mint amit látott és tanult. Ahhoz, hogy valami újat és másképp
cselekedjen, egy demokrácia-képzésre kellene beiratkoznia. De hol van a világon
ilyen képzés?
Beszélhetünk Donald Trump őrültségeiről, de az amerikaiaknak van egy működő alkotmányuk. Magyarországnak ellenben egy 15 éve a Fideszre szabott tákolmánya van. Nem a hat év a lényeg, hanem az, hogy van-e és lesz-e egyáltalán demokrácia hazánkban. Jelenleg úgy állunk, hogy MP megtalálta a maga Gyurcsányát (Hadházy személyében), de meg vagyok győződve arról, hogy ahogyan 1990-ben és 2010-ben, úgy most sem fog kattanni semmilyen bilincs. Azért, mert a jelenlegi Alaptörvény ezt egyszerűen nem teszi lehetővé.
„Kuss, ne akarjatok tudni semmit!”
A következmények nélküliség és a titkolózás a rendszer lételeme. Magyar Péter augusztus 28-án azt nyilatkozta a Telexnek:
„Senki szerint nem elfogadható, hogy hat év alatt sem születnek ítéletek, ezért több erőforrást kell adni az ügyészségnek és a NAV-nak.”
Ugyanakkor a hírhedt Szőlő utcai gyermekvédelmi ügyről szóló cikkben ezt olvashatjuk:
„A minisztérium néhány héttel későbbi levelében közölte, hogy lezárult a felülvizsgálat, »és ennek eredményeként – az irányadó jogszabályra figyelemmel – megállapította, hogy a minősítéssel védendő közérdek fennállása miatt a minősítés fenntartása indokolt«. Tehát ennek megfelelően nem adják ki a kért adatokat.”
Magyarul: a suttyomban végzett munka és a ködösítés marad a profil. Eredményeket nem fogunk látni. Ezzel a hatalom azt üzeni a nyilvánosságnak és a saját állampolgárainak: kuss, ne akarjatok semmit tudni, ne szóljatok bele! A demokrácia híveinek viszont továbbra is létfontosságú lenne, hogy a dolgok átláthatóan és ellenőrizhetően működjenek. (És akkor halkan tegyük hozzá, ezzel nem válunk Fidesz-trollokká, ahogy MP megfogalmazta a kritikusai ellen.)
Hogyan tovább?
A vagyonvisszaszerzésről is naivság beszélni: a lopott pénz nem
bankszámlákon pihen, hanem cégekben. A kertben sem lehet a karvastagságú gyomot
kár nélkül kihúzni – a kérdés az, akar-e egyáltalán gazolni MP, és miért csak
tőle várjuk ezt? Amíg nincs valódi demokrácia, addig egyedül egyetlen ember
véleményétől és akaratától függ minden, éppúgy, ahogy Orbán Viktor esetében is
volt.
Ha valódi rendszerváltást akarunk, akkor a következő
strukturális lépéseket látom elengedhetetlennek:
A nép 2026. április 12-én rendszerváltásra szavazott.
Ha a társadalmi alapokat nem tesszük sürgősen egy új alkotmányba, akkor nem
rendszerváltás lesz, csak gazdacsere – aminek a legnagyobb veszteségét szintén
a gyermekvédelem szenvedi majd el. Ezt akarjuk?
Egy új, egy új
Új világ lesz itt.
Most állj be mellém
A haza téged hív.
Nem kell több gyűlölet, nem kell ellenség.
Békéljünk most meg, legyen egy a nép!
Egy új, egy új
Új világ lesz itt.
Már túl sok család
És barát szakadt szét
Nem kell több gyűlölet, nem kell ellenség.
Békéljünk most meg, legyen egy a nép!
Egy új, egy új
Új világ lesz itt.
Puszta szó nem elég
Kell az ölelés
Nem kell több gyűlölet, nem kell ellenség.
Békéljünk most meg, legyen egy a nép!
Egy új, egy új
Új világ lesz itt.
A sok sebzett szívet
Töltse be remény
Nem kell több gyűlölet, nem kell ellenség.
Békéljünk most meg, legyen egy a nép!
Egy új, egy új
Új világ lesz itt.
Puszta szó nem elég
Kell az ölelés
Nem kell több gyűlölet, nem kell ellenség.
Békéljünk most meg, legyen egy a nép!
Egy új, egy új
Új világ lesz itt.
Most állj be mellém
A haza téged hív.
Nem kell több gyűlölet, nem kell ellenség.
Békéljünk most meg, legyen egy a nép!
Egy új, egy új
Új világ lesz itt.
Egy új ország vár, tárt karokkal hív
Nem kell több gyűlölet, nem kell ellenség.
Békéljünk most meg, legyen egy a nép!
Soha ne felejtsünk! Soha nem felejtünk!
Egy nagy sóhajjal kezdtem ezt a bejegyzésemet
és fejezem be ezt a blogot, 16 év után.
Hála Istennek: vége!
Ha nem látszik, vagy törlődik:
A NER Múzeum
https://www.tiktok.com/@andras.doktor/video/7615968193332382998
https://www.tiktok.com/@andras.doktor/video/7626282168955768086
Ez a két hír volt, amire vasárnap (2024.08.25.), végleg elpattant bennem a húr, hogy Magyarországgal örökre befejeztem. Új népet és új hazát keresek.
Akinek van gyomra olvassa, és hallgassa meg.
“MINDENKI FÜGG VALAKITŐL?” A MAGYAR SZUVERENITÁS KÉRDÉSEI
https://www.facebook.com/tranzitkozosseg/videos/832022575665385
Tranzit Fesztiválon Lánczi Tamás, a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke és Ligeti Miklós a Transparency International (TI) jogi igazgatója
Undorítóóóó
***
A 2010-es években többször vett részt tüntetéseken a putyini rezsimmel szemben. Vesztét az Ukrajna ellen elkövetett agresszióval szembeni állásfoglalása hozta el. Na nem valami megbotránkoztató, tömegeket megmozgató akciót kell elképzelni.Mindössze öt ember követte azt a Youtube-csatornát, amelyet egy éve hozott létre „Külföldi Ügynök Mulder” néven és amelyen négy darab, nem túl hosszú videót tett közzé.Ezekben a háborúval és – ahogy ő fogalmaz – „az állami fasizmussal” szembeni gondolatait mondja el. Alig páran nézték meg az idén január 5-én közzétett egy percnél is rövidebb videóját, amelyben a bucsai mészárlásról beszélt.
Ezután nem hallottak többet Kusnirról, eltűnt. Néhány héttel később egy titkosszolgálatokhoz közeli Telegram-csatorna, az „Operatív Jelentések” közzétett egy videót, amelyen maszkos férfiak beteszik Kusnirt egy fehér kisbuszba.Azt is leírták, hogy büntetőeljárást indítottak ellene, azzal vádolva őt, hogy nyilvánosan terrortevékenységre szólított fel, ami akár hét év börtönbüntetéssel is sújtható.
Ezután augusztus 2-ig nem lehetett többet hallani róla. Olga Romanova emberi jogi aktivista és a zongorista barátja, Olga Skrigunova a Vot Tak online hírportálon számoltak be a haláláról. 79 éves édesanyja, Irina Levina később megerősítette fia halálhírét.
***
Ezt az emlékkönyvem utolsó lapjának szánom unokáimnak, hogy amikor a kandalló köré gyűltünk majd ott fenn Északon elmeséljem nekik miről is szólt ez a bejegyzés. Mi az oka annak, hogy most itt vagyunk.
És aztán azt mondhassam: Jó éjszakát gyerekek.
Esetmenedzserek maguk között, 17 óra előtt néhány perccel.
Mondja kolléganőm: Undorító.
Mármint a Gyh.
Jut eszembe - mondom én - tegnap este hallgattam egy zeneszámot. Épp az volt, beállítom csöngőhangnak a telefonomra és majd jaj véletlenül elindul a lejátszása a Gyh-n egy tárgyalás közben. Röhögtek.
Mert ez a véleményünk.
Leírhatatlan, amit gondolunk. Nem azért, mert vállalhatatlan. Az is. Hanem mert annyira mély. Szavakba foglalhatatlan. A Hatóság. Mert, hogy a családokat úgy kell felkészítenünk a tárgyalásokra... gyermekvédelem, érted, gyerekekről van szó!
Ez a szép a szakmámban, mindahányan vagyunk, ugyanazt gondoljuk, nem kell beszélnünk. Félszavakból értjük egymást.
Ez egy leírhatatlan háború, a Hatósággal. Aki nincs benne fel se fogja. A családok, akikkel együtt küzdünk, na azok igen. Valamit elkezdenek kapisgálni. Nem győzünk úgy manőverezni, a felnőttek idióta világában, sokszor a hatósággal is hadakozva, hogy végül mégis a gyerek java és érdeke érvényesüljön.
--
Tegnap, amikor elindultam odavetettem az esetmenedzsereknek. Holnap alapra teszem. Hangosan, mondom, hangosan egyszerre felröhögtek. Röhögött az egész iroda. Senki nem hitte. Ma, amikor bementem a tárgyalás után az irodába, odamentem az intézményvezető-helyetteshez, majd aztán az intézményvezetőhöz: Megcsináltam. Fizetésemelésre és jutalomra terjesztem fel magam.
Központunk egyik dicsősége lett az ügy. Mégis élveztem, komolyan, úsztam az élvezetben, hogy hangosan kiröhögtek. Annyira jól esett. Ez volt az egyetlen mérőeszköze annak, hogy mennyire jól csinálom! - Minden más műhelytitok! Élvezem. Az egészet. A lenézést, a dicsőséget. Az adrenalint, a hülyébe nézést, - a bosszút - és hogy végül én, én verem át őket, hogy a gyerekeket hozzam ki győztesnek. Soha, soha nem fognak elkapni. Mert ezerszer okosabb vagyok, mint ők. A Hatóóóság.
Beszéltem anyukámmal.
Elmondtam a terveim. Róka a jégen.
Mármint a továbbiak a magyar gyermekvédelemben. Nekem, meg sokaknak.
És ennyi, itt ebben a nemzetben.
28-ból tizenegyen válaszoltak úgy, hogy nem írják alá az adatlapot
„Csökkent és a közeljövőben, augusztus 31. után még inkább csökkenni fog a kifogástalan életvitel átvilágítása miatt. Ez az eljárás teljességgel haszontalan, ártalmas, nem szolgálja a pedofília kiszűrését, csak az intézmény dolgozóinak megalázására jó. Nálunk sokan nem töltötték ki, és nem járultak hozzá az átvilágításhoz” – állítja egy nyugat-magyarországi gyermekotthon gyermekfelügyelője.
„A kifogástalan életvitel (adatlap) bevezetése miatt várhatóan csoportok és nevelőszülői férőhelyek fognak megszűnni. Jelenleg sincs már gondozási hely, nem a szükségletüknek megfelelő helyre kerülnek a gyerekek, illetve várnak, kórházban vagy még otthon, hogy legyen. A speciális otthonokban szintén várólisták vannak” – mondta egy fővárosi gyermekvédelmi gyám, akinek számos intézményre van rálátása.
Míg a gyerekek életkora és a munkaerő száma csökken, az otthonok telítettsége nő.
„Az egész rendszer újragondolására lenne szükség, az alapellátástól kezdve; az alapellátás megerősítése, ellátása eszközökkel. A kiemelések nyolcvan százaléka megelőzhető lenne”
"Nem töltöm ki. Felmondok."
A magyar gyermekvédelem intézményeinek nevében köszönjünk minden független médiának a megjelentetett cikkeket. Komolyan írjuk és mondjuk: most nem vészharangokat kongatunk! Temetni jöttünk! - A társadalom legalább ennyit tudjon. Még utoljára. Hogy a későbbiekben miért fognak a padokon hajléktalan 12 éves gyerekeket látni drogozni. Köszönjük Orbán Viktor Mihálynak és a kormánynak.
kicsit kavarog bennem minden.
Hétvégén nehéz döntést hoztam.
Közben rohan tovább az élet.
Itt is, ott is.
Egy-egy hang elér hozzám.
Ma ülök egy tárgyalóasztal mellett ...
s úgy adom jelenlétem, mint 12 éve,
amikor a haldoklók kezét fogtam.
kicsit kavarog bennem minden.
Hétvégén nehéz döntést hoztam.
S közben rohan az élet.
Újabb könyvcsomag jött ma.
Bár a Háború és Béke után azt mondtam, vége.
Örökre vége.
Veronika jut eszembe, pszichológus barátném, Debrecenben,
csak nevetek... soha nincs vége.
Semminek.
Kavarog a fejem.
Itt egy gondolat, ott egy.
Nem akarok depressziós lenni. Nem akarom siratni a magyar embereket. Ma bejött hozzám egy ügyfél. Cigányasszony. A jobb fajta. Ahogy leült megkérdezi tőlem:
- de hogy szólíthatom?, egy ilyen vezetőt? -
Fölhúzhattam a szemöldököm. Ránéztem:
- Boglárka.
- Na jó, de mégis? Hogyan szólítsam? -
Megráztam a fejem:
- Boglárka. Ilyen egyszerűen.
Nemesek, polgárok, férfiak és nők. Feudalizmus, polgárosodás, modernizáció, Marx, Julius Evola, Wells, 100 év, 1945, Inman, 20 év, 30, az Egy. Hawkins, ... Zrínyi és A csend. Magyarok.
Ennyi.
Megfesteném. Bíz' Isten, ha lenne időm, meg én.
Hidd el, hogy számoltam, mit veszítek én
De neked száz voltam már a legelején
Úgy átkoztam azt a pillanatot
Amikor változtam, pedig nem akarok, csak egy dalt
Nem mást, hogy lásd ez a hang
Nem akadt el a szívemben
Egy jel, hogy szól az a vad idebenn'!
Hidd el, hogy álmodtam, egy kottalapot
Igazi mámorban, hogy a ritmusa én vagyok
Nem tudtam, még hova vezet
Mondom, csak úgy voltam, legyen neked is egy
Hiszen a Nap, nem a Hold
Ami lelkedre folyt
Hiszen a Hold, nem a volt
Ami annyira fojt
Hiszen a volt, nem a lesz
Ami el nem ereszt
Hiszen a lesz, nem az ez
Amit úgy szeretsz
Hát mondd, mit érdekel?
Hát mondd, mit érdekel?
Hát mondd, mit érdekel?
Ha van még egy dal idebent?
Fufu, más néven Profi 22 évet élt, boldogságban.
2024. augusztus 03-án hajnalban hunyt el .
Szeretetben búcsúztunk el tőle.
Nagyon fog hiányozni.
Nem. Nem vezényeltek ki katonákat. Dehogyis. Az egész egy rossz álom. Kifogástalan életvitel környezettanulmány sincs. És az országban nincsenek pedofilok. Nem is voltak. Nem. Senki nem működtett pedofil maffia-hálózatot. Még egyszer: senki. Főleg nem drága politikai vezetőink.
Nem, senki nem mondott fel a Gyermekvédelemben, főleg nem a nyugdíj előtt álló tapasztalt munkatársak. Sőt. Valójában tódulnak az emberek dolgozni.
Nem, nem mondanak fel csoportosan a gyermekvédelmi törvény módosítása miatt. Nem. Egyáltalán nem ülnek le a gyámhivatali tárgyalások előtt a szakemberek egymás közt és nem beszélik át a legnagyobb nyíltsággal ezt a soha nem látott fa....got. És egyáltalán nem készítenek terveket a pálya elhagyásra, mit pálya!, az egész ország elhagyására.
Nem, nincs vége a világnak. Gyermekeink a legnagyobb biztonságban vannak. A gyermekotthonok virágoznak! Az alapellátásba is csak ímmel-ámmal járnak be dolgozni a családsegítők. Az egész ország harmóniában virágzik. Aludjatok tovább gyerekek.
Iróniát félretéve:
Senkinek nem kívánom ma Magyarországon, hogy egy Gyermekvédelmi Központban esetmenedzserként üljön, és főnöke sokkolja az újabb hírekkel. Minden szép és jó.
Egy kis matek:
ma a gyermekvédelmet számolják fel, holnap már az egész demokráciát. Egy libafos lépésnyire vagyunk, hogy befejezzék munkájukat, hogy kiképezzék a jobb sorsra való gyermekeinket a következő fokozatra, a junta maffiaállam pribékjeinek.
Szép volt Magyarország, hajrá FideSS!
Tudjátok, hogy nem vészharangot kongatni jöttem, hanem temetni:
In memoriam Magyar Gyermekvédelem
Egy komment, amivel egyetértek:
22 èves pedagógusi ès pszichológusi tapasztalat után èn úgy látom,h.ennek SEMMI köze a szakmához, pusztán listázás, vegzálás ès sakkban tartás a lènyege az egèsznek! Aztan ha a gyermekvèdelmisek benèzik,jöhetnek a többiek! Ez most egy kísèrlet az állampárt mint diktatúra további kièpítèsèben! Már nem csak az Oroszok vannak a spejzban, hanem a magyar kormány... ;'-(
(Csak szólok, a szakellátásban csoportosan mondanak fel! Komplett gyermekotthonok fognak bezárni.)
https://24.hu/belfold/2024/06/20/gyermekvedelmi-szakellatas-dolgozok-kerdoiv-kerdesek/
https://telex.hu/belfold/2024/06/21/kifogastalan-eletvitel-ellenorzese-gyermekvedelmi-dolgozok
miközben ezen a vizsgálaton múlhat a beosztott további foglalkoztatása, a részletszabály egyetlen sort sem tartalmaz arról, mitől elfogadható valakinek az életvitele, és mi az viselkedés, ami már nem tartozik ebbe a körbe. A törvény szerint aki nem felel meg a kifogástalan életvitel követelményének, jogviszonyát azonnali hatállyal meg kell szüntetni, és végkielégítésre sem lesz jogosult.
A gyermekvédelemben dolgozó szakemberek ilyen tartalmú „átvilágítása” indokolatlan és alkalmatlan intézkedés az érintett szakemberek etikai és hivatásbeli alkalmasságának megítélésére
magánélethez való jogát és emberi méltóságát, adatvédelmi és személyiségi jogi szempontból aggályos és aránytalan alapjogi korlátozást eredményez.
Jelentősen csökkentette a kormány a gyermekjogi képviselők számát, és a múlt héten elfogadott, szankciókra épülő gyermekvédelmi törvény sem ír arról, hogy újra bővíteni kellene a létszámot. A gyermekjogi képviselők a családjukon kívül, állami gondoskodásban élő kiskorúak képviseletét látják el a Belügyminisztériumhoz tartozó Integrált Jogvédelmi Szolgálat működésének keretében. 2023. július 1-ig országosan 23 szakember dolgozott ezen a területen, tehát minden megyére jutott legalább egy képviselő, azóta régiós elosztásban mindössze 16-an tevékenykednek ebben a pozícióban.
https://nepszava.hu/3239474_gyerekjogi-kepviselok-letszamcsokkentes-hallgatas-belugyminiszterium
Megkérdeztük a Belügyminisztériumot, mi volt az oka a létszámcsökkentésnek, de érdemi választ nem kaptunk választ.
https://nepszava.hu/3233166_orban-kormany-torvenyjavaslat-gyermekvedelem-szakember
– Ennek a tervezetnek semmi köze a gyermekvédelemhez, hiszen az 1997. évi törvény ma is hatályos, és ha betartanák a szellemiségét és a betűjét, a gyerekek igazi védelme megvalósulhatna –
Annak pedig, hogy 2 éve börtönre ítélhetik azt, aki elmulasztja a jelzést, beláthatatlan következményei lehetnek. Mint mondta, a gyerekvédelemben dolgozó szakemberek jelentős részének nincs kellő ismerete arról, hogy hogyan ismerhető fel a bántalmazás, mikor, hogyan, mit és kinek kell jelezniük. Kutatások és a napi tapasztalat igazolja, hogy legtöbbször nincs visszacsatolás a jelzéseket követően, kevés az esetmegbeszélés, a kollégák nem tudják, mi lett a jelzés sorsa, mi történt a gyerekkel, és az elkövetővel. Büntetés helyett jelentős személyi-, tárgyi erőforrásokat, továbbképzést kellene biztosítani, ez adhatna alapot a számonkérésnek. Továbbra sincs szó arról, hogy milyen programokat nyújtanak a bántalmazás megelőzésében az áldozatoknak és a szemtanúknak.
A törvénymódosításhoz kapcsolódik még egy fontos esemény: éppen a törvényjavaslat benyújtásának napján hozta nyilvánosságra az Európai Bizottság az integrált gyermekvédelmi rendszer fejlesztésének stratégiájáról szóló ajánlását. Az előzetesen már közzétett 10 alapelv alapján egy komplex stratégiát lehetett volna kidolgozni, aminek a végrehajtásához az EU minden segítséget megadna. A tegnap benyújtott javaslat készítői ezt sem vették figyelembe. Hazai szakmai és civil szervezetek is eljuttatták részletes szakmai javaslataikat a döntéshozókhoz, ám a konzultáció lehetőségét is elvetették a kormánypárti bizottsági tagok és az ágazati minisztériumok is. Pedig ezekből világosan kiderül, mit kellene tenni a megfelelő politikai és szakmai szándék, illetve a szükséges erőforrások biztosításával. Ennek hiányában gyerekek tízezrei, százezrei szenvednek a bántalmazás különféle formáitól, a most beterjesztett módosítás alapján ők semmilyen segítséget nem kapnak majd.
Hasonlóan gondolom én is. És mivel érint a gyermekvédelem részéről, megosztom veletek:
Kiegészítem aktuális olvasmányomból egy idézettel:
„A bulvársajtó nem egyéb, mint folytatásos rémregény, érdekesség és izgalom, amelynek szereplői miniszterek primadonnák, akadémikusok, nagykövetek és szélhámosok, sikkasztók, futballisták és bankigazgatók, teljesen átregényesítve, izgalomba mártva, az esemény pedig nem egyéb, mint a történet mint szenzáció. A sajtó tulajdonképpen a regény végleges diadala a történeten.”
Hamvas Béla, Arkhai 326. old
Már másodszor futottam bele, ebbe az idézetbe.
A Korona vírus és vakcinája jutott róla eszembe, elég közeli találat volt, az emberiség elpusztítására.
„Valószínűnek tartom, hogy az elmélet és a gyakorlat (Eszmény és Élet) között levő feszültség a forrpontot akkor fogja elérni, ha majd valakinek sikerült a legmagasabb rendű eszmei teóriát hirdetve azt a legelvetemültebb és legszégyentelenebb és legkomiszabb gyakorlattal párosítani – amikor sikerül olyan elvet találni, amely kivétel nélkül minden ember teljes boldogságát tűzi ki célul és közben meg fogja kísérelni, hogy kivétel nélkül valamennyiünket válogatott kínzásokkal kiirtson. Ettől a ponttól valószínűleg már nem vagyunk messze.”
Hamvas Béla: Arkhai /356. old.
Ezt a bejegyzésemet a szakmai vezetőm tiszteletére írom meg.
Hosszú-hosszú idő után, ugyanis ez az első alkalom, hogy örömet és felszabadultságot érzek, hogy ismét írjak.
Úgy történt, hogy ...
Valahol réges-régen, amikor a köztársasági elnök megbukott, valahol valaki lerúgott egy követ, a kő pedig gurult-gurult útján, ki tudja hol áll meg. És láss csodát...
Ez a kő hatalmasra terebélyesedett vitt magával mindenfélét, fűt, fát, de leginkább a gyermekvédelemben dolgozókat. És megállt az én kicsi erdőm közepében, letiporva minden fát, eltörölve minden ösvényt. Az erdőn keresztül járok dolgozni, és mivel megkerülnöm nem lehetett, mit volt mit tennem, felmásztam a tetejére.
Ha már így esett - mint jól ismertek engem - ordítottam egy jó nagyot. Ez nem oly ordítás volt, amilyet jól ismertek tőlem, nem, tényleg nem. Ez egy nagyon visszafogott ordítás volt. Inkább óvatos hangpróbálgatás. A takaró alatt egy kis pondró nyüszítése. De hát, mint ahogy már ismeritek sorsomat, rám akkor is ütnek, ha mosolygok. Utolért a végzetem. Két napig őrjöngött a főnököm - állítólag (én nem hallottam). Meg állítólag nem is én miattam (egyik ezt állítja, másik amazt hazudja), soha nem tudom meg mi az igazság. Nekem már csak a szakmai vezető reggeli idegessége szúrt szemet. Nem is köszönt. Ó mily rettenet.
Így történt, hogy ma leültem a szakmai vezetőmmel beszélgetni.
Ah, az én szakmai vezetőm. 2017-ben ismertem meg. Vagy 2016-ban, vagy 2018-ban. A pontos dátumot nem tudom. Az előző munkahelyemre egy konferenciára jött, ahol akkor ott én voltam a jegyzőkönyvvezető. Ekkor rabolta el a szívemet a szakmai tudása. Ujjongva kiáltott fel szívem: Nekem ilyen kollégák kellenek, ilyen szakmai felkészültségű bátor emberek. Végül a véletlen adta meg, hogy megtaláltam, és közvetlen felettesem lehet. Örökké hálás a szívem érte.
De mint mindenki ő is ember. Gyarló és esendő. Egy mégis bizonyos előttem, minden gyengesége ellenére, bízhatom benne. És ez, ezekben az időkben, most nagyon fontos. Azt nem mondom, hogy soha nem árul el - nem, ezt nem tudhatom. Azt sem, hogy nem hibázhat - de igen. De őszintén elismeri munkámat (és jónak is tartja!), és tisztel engem. Évekig - évtizedekig! - vártam ilyen felettesre.
Az én akadályom és az én ordításom, egy pillanatra megállított.
Meséltem neki arról, hogy írok, írtam, blogoltam, stb.
Haza jöttem és gondoltam keresek neki egy idézetet az egyik kommentből (konkrétan Nagy Évától). Azt nem találtam meg, de ahogy olvastam magamat, és titeket - a megjegyzéseiteket, szívem újra fellángolt! Újra írnom kell! Oly szép volt ez.
Az újra felfedezés örömét köszönöm a szakmai vezetőmnek. A mi találkozásunkat, 2017-ben, 2016-ban, vagy 2018-ban, ami egyáltalán nem volt véletlen.
És bár nem mondtam meg neki a blogcímet - kutasson, hátha ... azt tudni fogja, mert holnap személyesen megmondom, újra felszabadultam az írásra. Jaj nektek testvéreim! Reszkess világ!
És a végére meg lett az idézet is, ami napjainkra ismét aktuális:
"Kedves Bogi! Valahol olvastam: Ha bennünket, keresztényeket hitünk miatt letartóztatnának, találnának-e ellenünk annyi bizonyítékot, hogy el is ítéljenek? Szerintem ellened már biztos lenne elég bizonyíték. Nekem még szorgoskodnom kell, van még mit pótolnom." Éva
Köszönöm.
Kedves Éva,
Nem biztos, hogy olvasol, de lehet, hogy igen.
A valóság fájdalmasabb, mint a képzelet.
A helyzet fokozódik, és most már nem túlzok.
Vidd hírül a spártaiaknak: megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.
A gyermekvédelem ma. Esetmenedzserek munka közben.
Igen. Ez hiányzik a magyarból, hogy a minőséghez oda kell tennie magát. Mindenkinek. Kezdésnek jó lenne a kárfelmérés. Nem kergetek délibábokat. Én magam csinálom amíg tudom... Nem fogok siránkozni... mindennap felmondunk... de lehet, hogy csak tepsiben, vagy hordágyon visznek majd ki minket, aztán nem lesz utánpótlás. Tényleg nem lesz. Nemcsak az alacsony jövedelem miatt, hanem az embertelen munkaterhelés, és rossz munkakörülmények miatt is. Minden gyerekjólétnél 5-10 főig a szakemberhiány, már most. Ha felállunk senki nem lesz helyettünk. Már nem harangokat kongatunk, azon 10 éve túl vagyunk. Ez most a vég kezdete, maga a gyászmenet. Mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy őszerinte mi lesz ezekkel a rossz-sorsú gyermekekkel csak 5 év múlva? Idézzék fel Mikszáthot. A pedofil-botrány a jéghegy csúcsa. Vagy inkább nagyon is kurrens látlelet a magyar állapotokról. Innen csak lefele van út, ha a kormányzat azonnal nem lép. Akkor talán megállítjuk a további lefele tartó folyamatot. Az elmúlt egy hétben 10 új esetet kaptam. A 40 mellé. A 25 törvényi maximum helyett, amit vihetnék. ... Nem panaszkodunk, egyszer majd eltűnünk (a gyerekvédelem). Mindenki észre fogja venni. - Ezt csak azért írtam le, ilyen hosszan, hogy egyrészt hálatelt szívvel, jelképesen csak úgy magamban, megköszönjem a Hősök teri tüntetőknek, és a fáklyás menetben a megemlékezőknek (én is ott voltam). Legalább így a végére kifejezték az emberek a szolidaritásukat a gyermekek és munkánk mellett. Legalább ennyi. Jó érzés volt látni, hogy talán pislákol még élet e magyar nemzetben. Talán.
Írtam e fentieket: A méltatlanul elfeledett hazaszeretők, a gyermekvédelmisek nevében.
Egy jó beszélgetés. Ajánlom. A közelmúltban kinevezett belgrádi érsek a Szemlélek lapigazgatójával.