Igen. Ez hiányzik a magyarból, hogy a minőséghez oda kell tennie magát. Mindenkinek. Kezdésnek jó lenne a kárfelmérés. Nem kergetek délibábokat. Én magam csinálom amíg tudom... Nem fogok siránkozni... mindennap felmondunk... de lehet, hogy csak tepsiben, vagy hordágyon visznek majd ki minket, aztán nem lesz utánpótlás. Tényleg nem lesz. Nemcsak az alacsony jövedelem miatt, hanem az embertelen munkaterhelés, és rossz munkakörülmények miatt is. Minden gyerekjólétnél 5-10 főig a szakemberhiány, már most. Ha felállunk senki nem lesz helyettünk. Már nem harangokat kongatunk, azon 10 éve túl vagyunk. Ez most a vég kezdete, maga a gyászmenet. Mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy őszerinte mi lesz ezekkel a rossz-sorsú gyermekekkel csak 5 év múlva? Idézzék fel Mikszáthot. A pedofil-botrány a jéghegy csúcsa. Vagy inkább nagyon is kurrens látlelet a magyar állapotokról. Innen csak lefele van út, ha a kormányzat azonnal nem lép. Akkor talán megállítjuk a további lefele tartó folyamatot. Az elmúlt egy hétben 10 új esetet kaptam. A 40 mellé. A 25 törvényi maximum helyett, amit vihetnék. ... Nem panaszkodunk, egyszer majd eltűnünk (a gyerekvédelem). Mindenki észre fogja venni. - Ezt csak azért írtam le, ilyen hosszan, hogy egyrészt hálatelt szívvel, jelképesen csak úgy magamban, megköszönjem a Hősök teri tüntetőknek, és a fáklyás menetben a megemlékezőknek (én is ott voltam). Legalább így a végére kifejezték az emberek a szolidaritásukat a gyermekek és munkánk mellett. Legalább ennyi. Jó érzés volt látni, hogy talán pislákol még élet e magyar nemzetben. Talán.
Írtam e fentieket: A méltatlanul elfeledett hazaszeretők, a gyermekvédelmisek nevében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése