Ezek nem alkalmas idők egyetlen ember számára sem, hogy visszavonuljon valamilyen elefántcsonttoronyba és azt a jogát hirdesse, hogy ő távol tarthatja magát a szervesen hozzátartozó társadalom problémáitól és halálvergődésétől. Az idők bátor hitért kiáltanak, hitért abban, hogy az ember törekvése megváltoztathatja a világot és hogy ez a törekvés valami újat és jobbat eredményezhet. Egyetlen ember sem választhatja le magáról azokat a kötelékeket, melyek a hozzátartozó társadalommal egyesítik őt, úgy, hogy egyszerűen elfordítja a szemét. Neki igenis mindenkor fogékonynak és érzékenynek kell lenni az új iránt; és elegendő bátorsággal és ügyességgel kell rendelkeznie, hogy szembe tudjon nézni az újszerű tényekkel és bánni is tudjon velük.
Ha azt akarjuk, hogy a demokrácia fennmaradjon, úgy a gondolat embereire, mind pedig a cselekvés embereire hárul az a feladat, hogy félretegyenek minden büszkeséget és elfogultságot; és hogy bátorsággal és egyeneslelkű odaadással - de mindenekelőtt kellő alázatossággal - megtalálják az igazságot és hogy tanítsák az igazságot, melynek az ember szabadságát kell megőriznie.
A célkitűzésnek ebben az értelmezésében az egyén békességét találhatjuk meg, de nem a pihenés, hanem az erőfeszítés békességét, a cselekvés lelkes elégtételét, valamilyen rajtunk messze túleső, de mégis elért teljesítmény mély érzését, a tudatot, hogy nagyszerűbben építünk, semmint magunk is sejtenők.
/1940.IV.20./ F.D. Roosevelt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése