A magvető az Igét veti.
Amit elfojthat a világ gondja, gazdagság csábítása, vagy egyéb dolgok megkívánása.
Úgy, ha ezek közül valamelyik megtörténik, akkor nem hoz termést.
Meggyökeredzik, azt jelenti, hogy szívükkel meghallják és befogadják az Igét, és aszerint élnek is. Ezután magától terem, nagyobb lesz minden veteménynél, hatalmas lesz, mint egy fa. Gyümölcsöt terem és árnyékot ad még másoknak is.
A hegyek oly szépen tükröződnek az előtte elterülő vízfelületen. Jézus sokszor felmegy a hegyre, hogy imádkozzon, egyedül legyen az Atyjával. Kiválaszt, akiket akar, név szerint elhívja őket. És azt mondja, az Ő családja, akik hallják és cselekszik Atyja akaratát. Jézus azt mondja, az ő családjára senki nem mondhatja azt: eszelős. Minden bűn megbocsájtatik, de aki a Szent Lélek ellen szól, és az Ő munkái ellen, amit mibennünk elvégez és általunk, az a bűn nem megbocsájtható. A világnak ugyanis nincs mentsége, akiknek fel kell ismernie minket, mivel szeretjük egymást. Erről ismer meg minket a világ. Hogy az Ő családja vagyunk. Ebben lesz az ő ítéletük, hogy hallgatnak-e ránk.
A szombat kérdése ragadott meg. Itt ebben a fejezetben már megjelennek a farizeusok. Jézus rámutat, hogy a 7. nap, a nyugalom napja, az emberért lett. Nem pedig az ember a szombatért, mint valami vallási ünnepért. Jézus sajnálta a farizeusokat szívük keménysége miatt. Ezt én is sokszor érzem emberek felé, amikor látom, hogy menthetetlenül vakok, mert nem akarnak látni és süketek, mert nem akarnak hallani. Főleg vallásos szekta tagoknál láttam ezt a fajta igen oktalan és céltalan – Isten szempontjából teljesen – gyümölcstelen keménységet. Mert ennek az útnak a vége nem öröm. De még a járásában sincs öröm. Csak élettelen keménykedés.
Akinek valami baja volt, megrohanta őt.
A tisztátalan lelkek pedig leborultak előtte. Erről egy eset jutott eszembe, amikor egy kórházban beteglátogatáson voltam, a kertben sétáltunk, a pszichiátriai osztály közel volt. Egyszer csak elém jött egy ismeretlen beteg nő és leborult előttem a földig. A földön hajladozott előttem térdein ülvem és hangosan hosszan kiáltozva azt mondta: „te szent vagy, te nagyon szent vagy, imádkozz értem. Könyörgöm, imádkozz értem. Könyörgöm. Könyörgöm.” Ezt, aki csak arra felé volt mind látta és hallotta döbbenten. Én akkor nem tudtam ez mit jelent, de tudtam, hogy nem Isten jelenti ki rólam az igazságot neki. És lecsitítottam, mint Jézus, majd elküldtem, de közben arra is figyeltem, hogy aki velem van, és sokkot kapott ne botránkozzon meg, valamint hogy hogyan tudnánk elfutni, ha megtámadna. Erre nem került sor, mert hallgatott rám és elment. Később arra is rájöttem, hatalmam lett volna, arra is, hogy Jézus neve által megszabadítsa általam az ÚR, a tisztátalan lélektől. A hirtelen jelenet azonban megzavart, megijesztett, nemcsak engem, azt is, aki velem volt. Tanítás volt ez az eset nekem, hogy Isten gyermekeinek minden igazságra fel kell készülniük, mert Jézus mondta, ugyanazt cselekszitek majd, sőt még ennél nagyobbakat is, hogy az Atya megdicsőüljön.
Jézushoz most már Galileán kívülről is jönnek, egész Izraelből sőt a környező helyekről.
Jézus is ment. Jézushoz is odamentek, mindenfelől.
Jézus embereket hív és ők Vele mennek.
Ott hagyják a munkájukat, szüleiket.
Jézus gyógyít és tanít.
Jézus egyre több helyre akar elmenni Galileán belül. Mert ide küldetett. Jézushoz megy a tömeg.
AZ AJTÓ
Az ajtó előtt az egész város összegyűlt.
Kétszer említi itt ezt a megadott igeszakasz, 1,33 és 2,2
Amíg Jézus a Földön élt, addig az ajtaja előtt állt a tömeg. Amikor Jézus felment a Mennybe, ő kopogtat az ajtónk előtt. Az egész Bibliát átszövi az ajtó. Ott áll az elején, és ott van a végén.
Jézus halála után: Az ajtó előtt áll a bűn, és az ajtó előtt áll Jézus, és ott van most már az ítélet is.
Kedves Testvéreim,
úgy gondoltam szép lassan, de ha lehet, mindennap teszek fel egy bejegyzést, az elmúlt évek Bibliaolvasásaimból. Fogadjátok szeretettel, és legyen épülésetekre. Olvassátok velem a megadott szakaszt, Isten adjon nektek is gyümölcsöző gondolatokat. A címben jelzett Bibliaszakaszról írtam le gondolataimat. A 'Bibliaolvasóm 'címke alatt fogjátok megtalálni. A készítés idejét a bejegyzések alján jegyzem.
„Amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán vizében.” Ezt a dolgot Jézus sem változtatta meg.
„Ímhol a víz” – ha megvalljuk bűneinket, és hisszük és valljuk Jézust Isten fiának, akkor bemerítkezünk.
János azt mondja, aki utána jön az erősebb nála. Jézus a legerősebb a Földön. A Föld felett és mindenhol.
A bűnök megvallása és vízkeresztség megmaradt, ahogy János gyakorolta, de János maga mondja, hogy, aki utána jön, Jézus, aki elhozza nekünk a Szent Lélek keresztséget.
„Történt azokban a napokban, hogy eljött Jézus”. Jézus magán mutatta be a sorrendet. Felismerés, bűnvallás, víz, és Lélek. A Lélek galamb formájában szállt rá bemerítése után. Később a galamb még egy példázatában fog szerepelni, legyetek szelídek, mint a galambok és okosak, mint a kígyó. (Ezt Marin Luther King JR. később olyan szépen elmagyarázta nekünk.)
Az Ige szakasz azt mutatta nekem, hogyha így cselekszünk, ahogy Jézus mutatta, akkor Isten, az Atya gyermekének fogad.
Ma az első angolórámon … amikor beléptem a terembe odamentem egy fiatalemberhez és megkérdeztem tőle, hogy ez az a hely, ahol tanulni fogunk? Mire ő angolul azt válaszolta, nem érti a magyar nyelvet. Meglepődtem. Nem is hittem, hogy nem érti, talán már elkezdődött az óra, gondoltam, itt csak angolul lehet beszélni, előre megmondták. Ezért feltettem neki a kérdést angolul. Azonnal keresni kezdte a telefonján, hogy milyen teremben is vagyunk. Megállapodtunk, hogy egy kurzusra jöttünk. Később az óra alatt, a magyar tanulótársamtól megkérdeztem angolul, hogy az a fiatalember ott, aki velünk tanul nem magyar? Azt válaszolta, hogy nem. Francia. Nehéz az akcentusát érteni. Úgy alakult, hogy a francia fiú végül hozzám is elkerült beszélgetőtársnak. Az akcentusa miatt nekem is voltak gondjaim, :) de most már elmondhatom magamról, hogy egy franciával is beszéltem. Angolul. Magyarországon. Boldog élmény volt. Sok ilyet még. :)
Ezt a Bejegyzésem egyik volt és jelenlegi főiskola évfolyamtársamnak ajánlom. Ez egy mostani dolgozatomból egy részlete. Azért mertem bemásolni ide, mert a dolgozatot beadtam, a plágiumot valószínű már végigfuttatták rajta, ha még nem, akkor pedig láthatják, hogy időben később, most jegyeztem be. Mivel a tanáraink, hála Istennek ismerik a blogom, tudják, hogy én készítem ebből nincsen gondom. Egyes évfolyamtársaimnak tudom meglepő felismerés volt, amikor kiderült számukra, hogy én írom, de én sosem titkoltam magamat, hogy ki vagyok. Az igaz, hogy ha valaki név alapján az interneten rám keres nem fogja kidobni neki a kereső. Itt-ott azonban felbukkan az arcképem, a nevem rejtetten, és nem mellesleg minden közeli ismerősöm, barátom, volt kollégám tudja és természetesen a rokonok, közöttük ugye édesanyám, testvérem, hogy én készítem, hiszen a hitelesség mindenekelőtt a legfontosabb nekem, az őszinteség mellett. Azt akarom, hogy így ismerjenek az emberek, akikkel a Jó Isten megengedte, hogy találkozzam. Úgy tudom ismerőseim rendszeresen olvasták, olvassák is, habár már évek óta, hogy semmi érdemlegest nem írok. Azt is tudom, hogy nem mindenben értenek egyet, ahogy a való életben sem, de szeretnek olvasni engem. Most azt hiszem eljött az ideje a blog folytatásának.
„Amikor a Logoszról beszélünk természetesen egy olyan számunkra megfoghatatlan dolgot kezdünk el boncolgatni, amiről aligha van tapasztalati benyomásunk. A tapasztalatok is önkényesen felruházottak, így, hogy objektívek-e az abból hozott eredmények, az sem a szubjektumnak, sem a környezetnek nem eldönthető oksági matematikai számítással. A teológia abból az alaphelyzetből indul el, hogy Isten önmagában létező entitás, aminek megismerése az ember részéről erősen korlátozott, még akkor is, ha maga az Isten járul hozzá. A szubjektív sémarendszerek, azok az öntudatlan korlátok az emberben, amelyek a tapasztalatra alakultak ki, akadályozzák az Isten megismerésünket. Ez a helyzet Isten által tudott dolog, amit Isten beépít az önmegismertetés folyamatába. Így Isten minden emberrel egyéni, és egyedi kapcsolatot vesz fel és irányít. Ezért a fenti kérdésemre a válasz, hogy van-e sémája a Logosznak, vagy elnagyoltan felületes lehetne, vagy rettentően szubjektív. A Logosz kinyilatkoztatása önmagáról az emberben a Biblia által azt feltételezi, hogy maga a Logosz egyszerre Isten szava (amit megelőzött a gondolata, tehát maga az Isten) és egyszerre maga a testben megjelent Isten, Jézus. Sémája szerint valami hatalmasabb, mint maga az ember, és valami rendezettebb, mint a fennálló természeti rend, a kozmosztól a mikrovilágig. Valami olyan masszív örök létezés, ami hasonlatos a lélegzéshez, az élő ki-, be- életet adó és hordozó mozgáshoz. Isten legalábbis így nyilatkoztatja ki magát a Bibliában, vagyis, hogy élő, örök, hordozó (vector), és életet fenntartó, Eleven Lélek. (…) A Logosz fogalma a világ- és létértelmezés legfontosabb szimbólumává vált már a görögöknél is, a kozmoszt betöltő erőt jelentette. „Az ember feladata, hogy kata logou éljen, azaz a benne magában lévő törvényt kövesse, és így engedelmeskedjen az istenségnek” A keresztény felfogás ettől abban különbözik, hogy nem immanensen gondol a logoszra, hanem személyként, és annak megnyilvánuló beszédeként, a Logosz által jött létre a világ, és tartatik fenn. Az Ószövetség szerint a Logosz nem csak értékeli, de alakítja is a történelmet, Istennek Igéjét jelenti, ami majd (emberi) alakban jön el Istentől és tér vissza Hozzá. (Ézs55,10-11) Üdvtörténeti kijelentés hordozója. János evangéliumában (1,1) a Logosz mintegy már Isten mellett áll. János abszolút értelmében használja az Igét és kozmikus jelentőségűnek detektálja. Később Pál apostolnál az Ige kifejezés a Krisztusról szóló üzenet – az evangélium – terminus technicusa lett. A görög felfogással ellentétben az emberben lévő saját törvénye (aktuálisan változó sémája) vagy gnózisa, nem tudja a hibákat maga az Isten (vagy az isteni minta) nélkül helyesen korrigálni. A változáshoz valaminek a képére kell változni, ami előttünk áll, minőségben felettünk, egyébként az ember csak önmagában való marad. Pál apostolnál az új ember kifejezés ennek az új minőségi változás eredményét, a séma váltás utáni embert, az Istentől helyreállított embert írja le. János evangéliuma Jézus életének bemutatásával és definiálásával és Péter részletes megtérési történetének bemutatásával megelőlegezi és ezzel segíti Pál apostol leveleinél használatos helyreállításra alkalmazott fogalmak helyes értelmezését.” Részlet a Helyreállítás című dolgozatomból, amit Pásztorálpszichológiára adtam be 2020 novemberében.
