Ezt a Bejegyzésem egyik volt és jelenlegi főiskola évfolyamtársamnak ajánlom. Ez egy mostani dolgozatomból egy részlete. Azért mertem bemásolni ide, mert a dolgozatot beadtam, a plágiumot valószínű már végigfuttatták rajta, ha még nem, akkor pedig láthatják, hogy időben később, most jegyeztem be. Mivel a tanáraink, hála Istennek ismerik a blogom, tudják, hogy én készítem ebből nincsen gondom. Egyes évfolyamtársaimnak tudom meglepő felismerés volt, amikor kiderült számukra, hogy én írom, de én sosem titkoltam magamat, hogy ki vagyok. Az igaz, hogy ha valaki név alapján az interneten rám keres nem fogja kidobni neki a kereső. Itt-ott azonban felbukkan az arcképem, a nevem rejtetten, és nem mellesleg minden közeli ismerősöm, barátom, volt kollégám tudja és természetesen a rokonok, közöttük ugye édesanyám, testvérem, hogy én készítem, hiszen a hitelesség mindenekelőtt a legfontosabb nekem, az őszinteség mellett. Azt akarom, hogy így ismerjenek az emberek, akikkel a Jó Isten megengedte, hogy találkozzam. Úgy tudom ismerőseim rendszeresen olvasták, olvassák is, habár már évek óta, hogy semmi érdemlegest nem írok. Azt is tudom, hogy nem mindenben értenek egyet, ahogy a való életben sem, de szeretnek olvasni engem. Most azt hiszem eljött az ideje a blog folytatásának.
„Amikor a Logoszról beszélünk természetesen egy olyan számunkra megfoghatatlan dolgot kezdünk el boncolgatni, amiről aligha van tapasztalati benyomásunk. A tapasztalatok is önkényesen felruházottak, így, hogy objektívek-e az abból hozott eredmények, az sem a szubjektumnak, sem a környezetnek nem eldönthető oksági matematikai számítással. A teológia abból az alaphelyzetből indul el, hogy Isten önmagában létező entitás, aminek megismerése az ember részéről erősen korlátozott, még akkor is, ha maga az Isten járul hozzá. A szubjektív sémarendszerek, azok az öntudatlan korlátok az emberben, amelyek a tapasztalatra alakultak ki, akadályozzák az Isten megismerésünket. Ez a helyzet Isten által tudott dolog, amit Isten beépít az önmegismertetés folyamatába. Így Isten minden emberrel egyéni, és egyedi kapcsolatot vesz fel és irányít. Ezért a fenti kérdésemre a válasz, hogy van-e sémája a Logosznak, vagy elnagyoltan felületes lehetne, vagy rettentően szubjektív. A Logosz kinyilatkoztatása önmagáról az emberben a Biblia által azt feltételezi, hogy maga a Logosz egyszerre Isten szava (amit megelőzött a gondolata, tehát maga az Isten) és egyszerre maga a testben megjelent Isten, Jézus. Sémája szerint valami hatalmasabb, mint maga az ember, és valami rendezettebb, mint a fennálló természeti rend, a kozmosztól a mikrovilágig. Valami olyan masszív örök létezés, ami hasonlatos a lélegzéshez, az élő ki-, be- életet adó és hordozó mozgáshoz. Isten legalábbis így nyilatkoztatja ki magát a Bibliában, vagyis, hogy élő, örök, hordozó (vector), és életet fenntartó, Eleven Lélek. (…) A Logosz fogalma a világ- és létértelmezés legfontosabb szimbólumává vált már a görögöknél is, a kozmoszt betöltő erőt jelentette. „Az ember feladata, hogy kata logou éljen, azaz a benne magában lévő törvényt kövesse, és így engedelmeskedjen az istenségnek” A keresztény felfogás ettől abban különbözik, hogy nem immanensen gondol a logoszra, hanem személyként, és annak megnyilvánuló beszédeként, a Logosz által jött létre a világ, és tartatik fenn. Az Ószövetség szerint a Logosz nem csak értékeli, de alakítja is a történelmet, Istennek Igéjét jelenti, ami majd (emberi) alakban jön el Istentől és tér vissza Hozzá. (Ézs55,10-11) Üdvtörténeti kijelentés hordozója. János evangéliumában (1,1) a Logosz mintegy már Isten mellett áll. János abszolút értelmében használja az Igét és kozmikus jelentőségűnek detektálja. Később Pál apostolnál az Ige kifejezés a Krisztusról szóló üzenet – az evangélium – terminus technicusa lett. A görög felfogással ellentétben az emberben lévő saját törvénye (aktuálisan változó sémája) vagy gnózisa, nem tudja a hibákat maga az Isten (vagy az isteni minta) nélkül helyesen korrigálni. A változáshoz valaminek a képére kell változni, ami előttünk áll, minőségben felettünk, egyébként az ember csak önmagában való marad. Pál apostolnál az új ember kifejezés ennek az új minőségi változás eredményét, a séma váltás utáni embert, az Istentől helyreállított embert írja le. János evangéliuma Jézus életének bemutatásával és definiálásával és Péter részletes megtérési történetének bemutatásával megelőlegezi és ezzel segíti Pál apostol leveleinél használatos helyreállításra alkalmazott fogalmak helyes értelmezését.” Részlet a Helyreállítás című dolgozatomból, amit Pásztorálpszichológiára adtam be 2020 novemberében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése