A kiválasztásról, amely Isten tervének fontos alkotórésze, többször olvasunk a Szentírásban. A kiválasztás Isten jóakaratából és jótetszéséből származik, s Isten azt már a világ teremtése előtt elhatározta (Ef 1,4-5). Tévútra vezet, ha a feltétlen predesztináció (eleve elrendelés) hívei a Róm 8,29-30-ra hivatkozva azt tanítják, hogy egyes emberek üdvösségre, mások pedig kárhozatra vannak elrendelve. E tanítás rideg filozófia, és ellentmond a teljes Írásnak, különösen ennek a bibliai versnek:
"Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön"
(1Tim 2,4)
Az a fontos kérdés, vajon Isten egyes embereket az örök életre, másokat pedig a kárhozatra rendelt, minden időben foglalkoztatta az Isten népét. S ahogy sajnos a többi igazságnál is szélsőségekbe estek, ugyanúgy a kiválasztás tanánál is. A Sátán, a "sötét" teológus, aki jól ismeri a Szentírást és minden alkalmat megragad, hogy Istent igazságtalansággal vádolja, tőkét kovácsolt ebből. A Sátán hamis, egyoldalú tanítás által azt súgja az emberek fülébe, hogy nincs értelme a megtérésnek, ha Isten őt úgyis az örök kárhozatra rendelte. (blogíró megjegyzése: vagy téves fordítva azt is gondolni: 'nincs szükség a megtérésre, ha Isten úgyis az örök üdvösségre rendelt'.)
A kiválasztásnál alapjában véve üdvözülésről, helyzetről és feladatról van szó. Így áll a Gyülekezet, a halál és Krisztus feltámadásának első zsengéjeként mint tanúbizonyság és papi nemzetség e világban, a bűn és halál színpadán, mégpedig Isten örök kegyelmi kiválasztása szerint. Mindene, amije van, Isten kegyelmi ajándéka (a tagoké is), és nem érdem szerinti. A Szentírás egyrészt az isteni elválasztásról, másrészt pedig az ember szabad akaratáról beszél. Megkíséreljük e két dolgot megkülönbözteti egymástól.
Kit választ ki Isten?
Isten elveszett embereket választ el. Az ember természetes állapotának világos leírását megtaláljuk a Római levél első részeiben: ez teljesen reménytelen, de Isten szeretete határtalan, és minden elveszettért egyszülött Fiát adta. Isten a Krisztusban kegyelemmel közeledik az elveszett emberhez, hogy megmentse és céljaira rendelje.
Mi a kiválasztás?
Annyit jelent: kiemelni! Isten különös céljaira kiválaszt:
Testületeket.
Isten kiválasztotta Izráelt (Ézs 45,4) Ábrahám személyétől kezdve, hogy e nemzetség legyen áldásul minden nép számára. S ha a fazekasnak nem sikerült az edény először, sikerült másodszor, mégpedig ugyanabból az agyagból (Jer 18,16). Megbánhatatlanok Isten kegyelmi ajándékai és elhívásai. Isten sohasem téved!
A Gyülekezetet
(Csel 20,28). Isten ebben a korszakban választja ki magának a Gyülekezetet, amely az Ő Teste, hogy általa megismertesse e világgal az Isten sokféle bölcsességét (Ef 3,10).
Egyes személyeket
(1Pét 1,2). Isten e világból innen és onnan embereket választ ki különleges céljai megvalósítására. Gondoljunk a 12 apostolra, akiket az Úr különféle alkalmakkor hívott el az apostoli szolgálatra, vagy Saulra, akit kiválasztott, hogy a nemzetek apostola legyen. Nem kétséges, hogy Isten téged és engem fiúságra rendelt már a világ teremtése előtt, és beírta nevünket az Élet könyvébe (Fil 4,3; Jel 3,5).
"Mert mi az Ő alkotásai vagyunk,
teremtetvén általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre,
amelyeket előre elkészített Isten, hogy azokban járjunk"
(Ef 2,10)
A népeket.
Habár ezek a mai napig "vakok" még, közel van az a nap, amikor ők is Isten gondolatainak előterébe kerülnek, ti. az ezeréves királyság alatt.
Mikor hívott el Isten bennünket?
Isten Izráelt kb. 4000 évvel ezelőtt hívta el Ábrahám személyében. A Gyülekezetet azonban a világ teremtése előtt (Ef 1,4). Számunkra ez felfoghatatlan titok, amelyet semmiféle írástudó nem fejthet meg. A Biblia első lapjaitól kezdve már találkozunk Isten kikutathatatlan kiválasztásaival. Isten a fiatalabb Ábelt választotta az idősebb Kain helyet; Sémet, Kám és Jáfet mellett, Ábrahámot Nákhor mellett, egy alattomos Jákóbot egy látszólag nemesebb Ézsau helyett. Noha Isten Ábelt választotta, nem ment el szótlanul Kain mellett. S ha Isten Jákóbot szerette és Ézsaut gyűlölte, úgy ez érthető, mert Jákób kereste az elsőszülöttségi jogot és az ezzel járó áldást, amit Ézsau megvetett.
Hogy történik ez a kiválasztás?
Isten eleve ismerete szerint (1Pét 1,2), és egészen kegyelemből. Tehát már eleve minden érdem ki van zárva (Róm 9,3; 11,5-6). Az isteni kiválasztás tehát Isten szuverén kegyelmi aktusa, amely által bűnösöket választ ki magának, és elrendeli őket különleges céljaira.
Mire hív el az ÚR?
Bizonyára kiválaszt az üdvösségre, de nem elsősorban (2Tesz 2,13). Az ÚR eleve elrendelt minket fiúságra (Ef 1,5). Kiválasztott minket az Ő szolgálatára, és meghatározott felelősséget helyezett ránk (Jn 15,16). Isten például Ábrahámot nemcsak önmagának hívta el, hanem arra is, hogy általa nyerjenek áldást a világ minden népei.
Lehet-e igazságtalan az Isten?
Ezt kérdezte egykor Pál apostol is (Róm 9,15-16.18.21; Ef 1,4-5; 2Tesz 2,13; 2Tim 1,9). Ezeket, és sok más igehelyet mindig összefüggésükben kell olvasnunk, s felfedezzük, hogy a Szentírás ezekkel kapcsolatban legtöbbször a hívőkről beszél. Nehezen magyarázható hely a Csel 13,48, egy azonban bizonyos, ugyanez a Szentírás mondja, hogy az embereknek nem lesz mentségük az utolsó napon.
"Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3,16). Milyen csodálattal szemléljük majd egykor Isten kifürkészhetetlen bölcsességét, amikor tervei és céljai kibontakoznak előttünk.
/G.R.Brinke: A túlvilágról, 194-196 old/
---
KIVÁLASZTOTTAK. Emberek, akiket Isten egy bizonyos célra elválasztott (Ézs 43,20; 45,4). A Bibliában kiválasztott személyek többek közt: Mózes, az izráeliták, Krisztus, az angyalok és Jézus követői.
MEGVÁLTÁS. Uralomváltozást jelent: Sátán rabszolgaságából Krisztus uralma alá. Gyakorlatilag a bűnből való szabadulás és új, szabad életben járás Jézus Krisztus megváltó áldozati halála által; Krisztus halála a megváltás díja; amelyet Jézus Krisztus érte megfizetett (Róm 3,24; Gal 3,13; Ef 1,7; 1Pét 1,18-19).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése