A tizenegyedik mérföldkő - 6-6-9/11

Azt olvastam ma valahol, hogy, amit a bloggerek nyilvánossá tesznek, az nem mind igaz.
Nos, gondolom kezd ereje lenni a bloggerek írásainak, így bizonyos újságok rossz példákkal akarják visszanyesegetni hatásukat, ezért most itt elmondom:

Amit én írok, az kínosan mind igaz.

De természetesen igaz az is, hogy ezek a bejegyzések az én szemszögemből világítják meg a történéseket. Így teljesen normálisan lehet ellene mélyen hallgatni, elítélni, vagy egyetérteni. Az emberek nagyjából így élik a természetes életüket is: hallgatnak, elítélnek, vagy egyetértenek. Ezt hol hangosan, hol magukban teszik.

Amikor én blogot írok, fogom itt a billentyűzetet, számomra ez egyáltalán nem celebség.

Sosem az egyetértést, hanem a hátrányt érzem tevékenységemből. Ezért nehezemre esik, mint mindenkinek, aki középre áll és beszélni kezd.

Hiszen,

ad1. csak azokkal kellene foglalkoznom, akik itt élnek körülöttem. Engem akarnak, akartak. Ők egyáltalán nem akarnak osztozni belőlem a nagyvilággal.

ad2. ki is érthetne, vagy hihetne nekem kívülálló. Hiábavaló bolondság naplót írni a nagyvilág előtt.


Mégis, annyi ellenérv ellenére észrevettem, hogy a kívülállók, messze földeken élők is, kíváncsiak gondolataimra, életemre, mint azok, akik együtt velem élnek. Igaz, nyilván sokkal kisebb részt kapnak belőle, azok, akik csak olvassák. Az írás, a legnagyobb melegségével együtt, szűk és tárgyilagos.

Minden kommunikációs csatornában rejlenek hibák, félreértések.
Még a közvetlen együttlétnek, a teljes odafordulásban, a személyes odafigyelésekben is akadnak. Hát mégha csak ír valaki? Azért is írok sokat, minden hibájával együtt, hogy mégis, valami a valóságot mutató kép kirajzolódjon rólam. Pont nem azért, hogy olyat állítsak magamról, ami nem igaz.

Ezek a valóságok, mégis összetört tükör darabok. Szanaszét hullott részek. Mégha összeragasztanád azokat, akkor is csak torz képet mutatna rólam. Szükséges, hogy ismeretlenül is elfogadj és szeress is.

Isten Igéje is ilyen, blogszerű, torz tükör tud maradni számunkra, ha nem szeretjük Őt.

Isten nagyon sokat írt hozzánk! A Bibliával nyilvános naplót vezetett. Nem az Ő életéről, hanem Isten kiválasztott népének és kiválasztott gyermekeinek életéről és jövőjéről.

Az Ószövetség ugyanúgy az Ő beszédének része, amiből értenünk kell Őt, mint az Újszövetségből.
Értenünk a történelmi folyamatot, a beteljesedéseket. Értenünk a saját életünket. Értenünk az összefüggéseket a kiválasztott Izrael népe, és a pogányokból lett kiválasztott Isten gyermekei tömege között.

Érteni azt, hogy nem csak hibák, bukások és nem csak örömteli dolgok, sikerek történnek velünk, tartoznak hozzánk, hanem csendes várakozások is, épp akkor, amikor Isten csodát tett, tesz vagy tenni fog.

---


A tudást nem helyettesíti semmi.

Ha a google-ba beírsz egy szót, kidobhat ezer definíciót.

Bőven tájékozódhatsz mások gondolatairól. Ám nem helyettesíti, azt a tudást, ami a meghitt kapcsolatotokból merítkezik. Mert többet ad, az 'ott lenni a folyóparton' állapot, a 'veled szemlélni' életérzés. Mert nem a tudás szakszerűsége, a szakszavak, hanem a veled lenni állapot, ami többé tesz mindkettőnket, és ami Istent is gyönyörködteti. Amiért minket embereket magának megteremtett.

A 11. mérfölkőnél.

Olyan hirtelen, hamar megtud minden változni. Egyik hónapban még fennáll egy probléma, a másikban már nem. Egyik nap még él valaki, a másikban már nem.

Az élet értelme? kérdésre kereshetsz válaszokat, a történelemben, a tudományban, vagy akár az irodalomban. Sőt a Bibliában is.

Az életértelmének klasszikus kérdésére a Biblia sem ad választ, abból egyetlen történet sem, 

de arra igen, 

hogy Isten mindig minden helyzetben ott van veled.

S talán nem ez-e, minden kérdésünkre a válasz?

Olvassuk el,
Királyok második könyve 

6. fejezet 1-23 részét.

Elizeus egy próféta volt. Illés köpenyével (és kétszeres erejével).
Egy alkalommal, azt mondták neki tanítványai:

"szűk ez a hely, ahol mi veled lakunk. Hadd menjünk el a Jordánhoz" (2Kir. 6,1-2)

---

Elizeus a legplasztikusabb próféta Jézus Krisztus előképének. Nála fellelhető majdnem az összes csoda, amelyet később Jézus Krisztus is újra bemutatott.

Elizeus előkép ebben is, "szűk ez a hely"
Mert Jézus Krisztus ezt mondta: "a rókáknak van barlangjuk, a madaraknak fészkük ...

de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania."

Jézus Krisztus úgy gondolta, fontos a tanítványainak tudnia erről, ha Őt fogják követni nem lesz hová lehajtaniuk fejüket. Vándorok lesznek. Ám a csoda sosem marad majd ki életükből. Ő előttük jár. Helyet készít nekik.

Elizeus próféta tanítványai is eljutottak oda, hogy akármennyire szeretik Mesterüket, szűk lett a hely, új lakóhelyet kell keresniük maguknak.

Miután ezt eldöntötték magukban, odafordultak Mesterükhöz és így kérlelték Őt: " Jöjj te is szolgáiddal!"

Hová is? Az 'Együtt lenni, maradni' folyóparthoz.

Csodálatos szeretet a tanítványok részéről!

Csodálatos, ha mi is így kérlelhetjük Jézus Krisztust, Urunkat,

"El kell mennünk innen, de jöjj velünk!"

Ő az egyetlen, akit senki se vehet el tőlünk.

---

Jézus megígérte nekünk, "veletek leszek minden napon a világ végezetéig"
Sőt, előttünk jár, ahová Ő megy oda megyünk mi is. A vonzás törvénye. Ő vonz minket, Ő ösztönöz, az Ő akaratát hajtjuk végre életünkben. Mert az Övéi vagyunk.

---

Elizeus próféta isteni bölcs volt, így válaszolt: "Elmegyek."

El is ment velük.

Itt lehetne egy pontot tenni a történet végére. Isten azonban nem tesz pontot.

---

Elkezdődik a ház építése.
A szeretet Mester ott áll, nem messze, a folyóparton. Velük van!

A tanítványoknak meg kell tanulniuk egy tanítást:

Ha a Szeretet  veled van
a szeretet csodákra képes!

Az egyik tanítvány elveszíti a szerszámát, amit ráadásul kölcsönbe kapott.
Kettős probléma: 1. nem fogja tudni felépíteni a házat, 2. nem tudja visszaadni a kölcsönkapott tárgyat.

A kettős probléma gerjeszt egy harmadikat = A tanítvány nagyon megijedt.

Ahogy mi is, ha ilyen helyzetekbe kerülünk.
De ott áll a közelben a Mester. Vele van!


Királyok második könyve 6. fejezet 6. vers:

"Az Isten ember megkérdezte: "Hová esett? Az megmutatta neki a helyet; ő pedig levágott egy darab fát, és odadobta. A fejszevas ekkor úszni kezdett."

Isten végig ott állt a lehetetlen nehéz helyzetben azok mellett, akik Őt választották.
A Mester együtt volt tanítványaival, amikor építkeztek.

Ahogy Isten Izraellel volt, amikor háborúkkal küzdöttek.

Ha a Szeretet  veled van

a szeretet vezet s tanácsol téged!

A próféta a megtestesült Isteni Szeretet hordozója.
Isten embere, Isten népéért van. Tanácsot adni is.
A próféta: tanít, tanácsol, vezet, utat mutat, figyelmeztet.
Jézus Krisztus ilyen értelmében a legnagyobb próféta is.
Ahogy a nekünk elküldött Szent Lélek is.

Elizeus próféta, ebből a Szeretetből segítette Izraelt és királyát is:

Királyok második könyve 6. fejezet 9. vers:

"Az Isten embere azonban ezt az üzenetet küldte Izrael királyának: Vigyázz, ne vonulj át ezen a helyen, mert ott vonulnak le az arámok."

Isten népének időről-időre vannak ellenségei is.

Nagyszerű dolog, hogy Isten mindig velünk van, a házépítésben és a megmenekülésünkben is.