"Mert minden ember, akit megsértettünk és megbántottunk, egy azok közül, akiket Jézus testvéreinek nevezett. Amit pedig ellene követtünk el, azt Isten ellen követtük el. Minden ember a Krisztus testvére."

2013. április 30., kedd

Isten nevei: "Vagyok" - 21. rész (2)



Nagy kegyelem, ha annak társaságában vándorolhatunk, aki ilyen nevet visel!
A pusztában vagyunk, ahol megpróbáltatásokkal, gondokkal és nehézségekkel találkozunk, de míg azt az előjogot élvezzük, hogy mindenkor és minden körülmények között ahhoz menekülhetünk, aki éppen a mi szükségleteinkben és gyengeségeinkben oly sokféle módon nyilvánította ki kegyelmét, addig nem kell félnünk a pusztától. Amikor Isten drága és mindent felölelő nevét feltárta, arra készült, hogy népét a homoksivatagon átvezesse; és bár a hívő most a fiúság Szellemének birtokában így szólíthatja Istent: "Abba, Atyám!" (vö. Róm 8,15), mégis örvendezhet Istennel való közösségének mindazon különféle kijelentéseiben is, amelyeket Isten jónak látott önmaga felől adni. Az "Isten" név például saját lényének egyedülvalóságában nyilatkoztatja Őt ki, amint örök hatalmát és istenségét a teremtés művében kifejti. 

"Jahve, Isten" az a cím, melyet az emberekkel való kapcsolatában vesz fel.

Szolgájának, Ábrahámnak tekintete előtt mint a "Mindenható" jelenik meg és megerősíti abban a bizonyosságban, hogy az utódjára vonatkozó ígéretét teljesíteni fogja.

Végül mint a "Jahve"(*) ismerteti meg magát Izráel gyermekeivel, amikor kiszabadítja őket Egyiptom országából és bevezeti Kánaán földjére.

     Ezek tehát azok a különféle alakok és módok, amelyekben "Isten szólt hajdan az atyáknak a próféták által" (Zsid 1,1). A mai idők hívője fiúságának tudatában bátran mondhatja azonban: "Az én Atyám Ő, aki így nyilatkoztatta ki magát, aki így szólott, aki így cselekedett".

     Semmi sem lehetne a maga nemében vonzóbb és gyakorlati szempontból fontosabb, mint azoknak a fennkölt neveknek tüzetes vizsgálata, amelyeket Isten a különböző időkben használt. Ezek mindenkor a legszorosabb benső összhangban állanak azokkal a körülményekkel, amelyek között kijelentésük bekövetkezett; a "Vagyok" névben azonban olyan magasságok és mélységek vannak, amelyek minden emberi képzeletet felülmúlnak.

Nem szabad azonban szem elől tévesztenünk, hogy Isten ezt a nevét csak az Ő népéhez való viszonyában használja. A fáraóhoz nem fordul e névvel. Amikor hozzá szól, akkor "a héberek Istene" nevet veszi fel, vagyis mint az az Isten lép eléje, aki a fáraó által elnyomott néppel áll szövetségben.

Ebben a névben a fáraó felismerhette volna rettenetes helyzetét Istennel szemben. A "Vagyok" név a "körülmetéletlen fül" számára érthetetlen (vö. Jer 6,10) és a hitetlen szív sem találhat benne isteni valóságot.  Amikor Isten megjelent testben, a hitetlen zsidókhoz így szólt: "Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok" (Jn 8,58)
A zsidók ezért "köveket ragadtak, hogy ráhajítsák" (Jn 8,59)

     Csak az igazi hívő foghatja fel a "Vagyok" név mérhetetlen erejét. Csak ő fogadhatja örömmel az Úr ajkáról hangzó kijelentéseket:

"Én vagyok az élet kenyere"

"Én vagyok a világ világossága"

"Én vagyok a jó pásztor"

"Én vagyok a feltámadás és az élet"

"Én vagyok az út, az igazság és az élet"

"Én vagyok az igazi szőlőtő"

"Én vagyok az Alfa és az Ómega"

"Én vagyok a fényes hajnalcsillag"

és így tovább.

Egyszóval a hívő minden isteni méltóságú és szépségű nevet alkalmazhat a fejedelmi "Vagyok" után és mindegyikben Jézust szemlélheti csodálattal, alázattal és imádattal.

/C.H. Mackintosh/

---

(*)
Jahve a ma használt kiejtése annak az istennévnek, amely - mint a fentiekből is kitűnik - a relativitás, a kiválasztó szeretetből eredő rokonság Istenének tulajdonneve. Az Ószövetség eredeti nyelvén e név csak 4 mássalhangzóból áll: Jhvh, és nem állapítható meg, hogy valamikor hogyan ejtették ki. A zsidók ma helyette "Adonáj"-t olvasnak, aminek jelentése: "Úr". A törvény tiltotta e istennév hiába való kiejtését (2Móz 20,7), amit később már általában a kimondására vonatkoztattak, miáltal az eredeti kiejtés feledésbe ment.

Talán a Jhvh istennevet az "Örökkévaló" névvel lehetne a legpontosabban lefordítani.



2013. április 29., hétfő

Én veled vagyok







ÉN VELED VAGYOK

1. Ó, ne félj, ne rettegj, én veled vagyok,
Ím, e szó utamra csillagként ragyog.
Felhők közt, mint napfény, úgy tör át szavad:
Nem hagy el Megváltód, sohasem leszel magad.
Nem, soha magam, nem, soha magam,
Az Úr így ígérte ezt meg, soha nem leszek magam.
Nem, soha magam, nem, soha magam,
Az Úr így ígérte ezt meg, soha nem leszek magam.

2. Liliom elhervadhat és a rózsaszál,
Napfény elborulhat, ám egy bizton áll:
Jézus éltem üdve, én napsugaram,
Nem távozik tőlem, soha nem leszek magam.
Nem, soha magam, nem, soha magam,
Az Úr így ígérte ezt meg, soha nem leszek magam.
Nem, soha magam, nem, soha magam,
Az Úr így ígérte ezt meg, soha nem leszek magam.

3. És utam sötét bár s környez sok veszély,
Hangját egyre hallom: Gyermekem, ne félj!
S majd ha fönn a mennyben meglátom Uram,
Ujjongva kiáltom: Nem, Ő nem hagyott magam!
Nem, soha magam, nem, soha magam,
Az Úr így ígérte ezt meg, soha nem leszek magam.
Nem, soha magam, nem, soha magam,
Az Úr így ígérte ezt meg, soha nem leszek magam.



Isten nevei: "Vagyok" - 21. rész (1)



"Mondta Isten Mózesnek: Vagyok, aki vagyok. 
S mondta: így szólj Izrael fiaihoz: 
Ehje (vagyok) küldött engem hozzátok" 
2Móz 3,14



A cím, amelyet itt Isten felvesz, csodálatos jelentőségű. Ha a Szentírásban az Isten által felvett különböző neveket felkeressük, akkor azt találjuk, hogy e nevek mindenkor szoros kapcsolatban álltak azok szükségleteivel, akikkel Isten összeköttetésbe lépett. Isten a következő jelentőségteljes nevek alatt jelentette ki magát:

"Jahve-jiréh" = az Örökkévaló lát
(1Móz 22,14)

"Jahve-nisszi" = az Örökkévaló a zászlóm 
(2Móz 17,15)

"Jahve-cidkénu" = az Örökkévaló a mi igazságunk
(Jer 23,6)

"Jahve-salom" = az Örökkévaló a béke
(Bír 6,24)

(Isten nevei címke alatt, még több található, részletesen.)

Mindezekben a kegyelemteljes címekben Isten az Ő népének szükségleteit elégíti ki. Amikor azonban ezt a címet veszi fel: "Vagyok", akkor ez az összes többit magába foglalja. Ebben a címben Jahve az Ő népének mintegy üres utalványt nyújt át, hogy akármilyen magas összegre kiállíthassa. Jahve "Ehjé"-nek, "Vagyok"-nak nevezi magát és a hit e kimondhatatlanul drága név mellé bátran odaírhatja mindazt, amire szüksége van.

Ha életre van szükségünk, Krisztus azt mondja

"Én vagyok az élet"

ha igazságra vágyunk,

Ő "az örökkévaló, a mi igazságunk"

ha békét óhajtjuk,

"Ő a mi békességünk"

ha bölcsességet, megszentelődést és megváltást keressük,

Ő nekünk mindezzé lett
(vö. 1Kor 1,30)

Egyszóval az emberi szükségletek nagy kiterjedésű területét keresztül-kasul bejárhatjuk, hogy ez imádásra méltó "Vagyok" név bámulatos mélységéről és teljességéről helyes fogalmat alkothassunk magunknak.

/C.H. Mackintosh/

---

Jézus is többször mondta, hogy Ő a "Vagyok"

Amikor ezt kimondta, mindannyiszor hátrahőköltek ellenségei:


"Amikor azt mondta nekik: "Én vagyok" 
- visszatántorodtak, és a földre estek." 
Jn 18,6



2013. április 28., vasárnap

Olyan egyszerűen szép.









Lk 18,27






"Mi van a kezedben?"



"És felelt Mózes és mondta:
S ha nem fognak nekem hinni 
és nem hallgatnak szavamra,
mert majd azt mondják:
nem jelent meg neked az Örökkévaló?"
2Móz 4,1


Milyen nehéz az emberi szív hitetlenségét legyőzni és milyen nehezen helyezzük bizalmunkat Istenbe! Mennyit habozunk, ahelyett, hogy Isten ígéretében bízva elindulnánk. természetünk mindenre kész, csak erre nem. A legvékonyabb szalmaszálba, amely szemünkkel látható, több bizalmat helyezünk, mint a láthatatlan "örök kősziklá"-ba (Ézs 26,4). Szívesen sietünk valami emberi segélyforráshoz, vagy "repedezett kutak"-hoz, mint hogy "az élő víz forrásá"-nál időznénk (vö. Jer 2,13; 17,13).

     Feltételezhetnénk, hogy Mózes eleget látott és hallott ahhoz, hogy feladja minden aggodalmát; hiszen az emésztő tűz a sértetlenül megmaradó bokorban, a leereszkedő kegyelem, Isten nagy és dicső címei, az isteni megbízatás és végül Isten jelenlétének bizonyossága a félelemnek még nyomát is elűzhették és szívének csodálatos biztonságot kölcsönözhettek volna. De Mózes tovább kérdez. És az isteni kegyelem egyetlen kérdését sem hagyja válasz nélkül, sőt - mint már említettük - minden újabb kérdés e kegyelemnek újabb és újabb sugarait hozza napfényre. "És mondta neki az Örökkévaló: Mi ez a kezedben? Mondta: Bot" (2. vers). Az Úr úgy akarta Mózest használni, amint éppen volt, és azt felhasználni, amit a kezében tartott. Ugyanaz a bot, amellyel Mózes Jetró juhait őrizte, lett eszköz mind Isten Izraelének megszabadítására és Egyiptom földjének megfenyítésére, mind pedig, hogy Jahve megváltott népének utat nyisson a tengeren és hogy a pusztában Izrael szomjazó seregeinek felüdítésére vizet fakasszon a kősziklából. Isten a leggyengébb eszközöket használja leghatalmasabb szándékainak kivitelére. Egy "bot", egy "koskürt" (Józs 6,5), egy "cipó árpakenyér" (Bír 7,13), egy "üres korsó" (Bír 7,16), egy "parittya" (1Sám 17,40; és 50), egyszóval bármi eszközül szolgálhat Isten kezében az Ő eltökélt művének elvégzésére. Az ember azt képzeli, hogy nagy célok csak nagy eszközökkel érhetők el. Istennek azonban nem ez a módszere. Ő "egy férget" éppen úgy szolgálatába tud állítani, mint a "verő napot" és a "tikkasztó keleti szelet"
(lásd Jón 4,7-8).

     Mózesnek azonban ezt a fontos leckét még meg kellett tanulnia. A lecke tárgya nemcsak a bot volt, hanem Mózes keze is, melynek ezt az eszközt Isten munkájában használnia kellett, a tanítás módszere pedig olyan, hogy Mózes ne csak megérthesse, hanem a népet is meggyőzhesse. "És mondta (ti. az Örökkévaló): Dobd a földre! A földre dobta és kígyóvá lett; s Mózes elfutott előle. S mondta az Örökkévaló Mózesnek: Nyújtsd ki a kezed és fogd meg a farkát. Kinyújtotta a kezét, megfogta és bottá lett a kezében. Hogy elhiggyék, hogy megjelent neked az Örökkévaló, az ő őseik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene" (3-5. vers). Ennek a jelnek mély értelme volt. A bot kígyóvá lett, úgyhogy Mózes elfutott előle, de Jahve parancsára megragadta a farkát és az ismét bottá változott. Semmi sem volt alkalmasabb annak szemléltetésére, hogy a Sátán saját maga ellen fordítja hatalmát. Isten útjai bővölködnek hasonlóan találó példákban. Maga Mózes is ilyen példa volt. A kígyó teljesen Krisztus hatalma alatt áll és ha elérte rettenetes pályafutásának csúcspontját, a "tűz tavába" vettetik, hogy ott munkája gyümölcsét "örökkön-örökké" élvezze (Jel 20,10). Az "ősi kígyó", a "vádló" (Jel 12,9-10), az "ellenség" (1Pt 5,8) akkor mindörökre meg fog semmisülni Isten Felkentjének botja alatt.

     "És mondta még neki az Örökkévaló: Tedd csak a kezedet az öledbe; és kezét az ölébe tette; kihúzta, s íme, a keze poklos volt, mint a hó. És mondta: Tedd vissza a kezedet az öledbe. A kezét visszatette az ölébe és kihúzta az öléből, s íme, ismét olyan lett, mint a teste" (6-7. vers).  A poklossá vált kéz és annak megtisztulása a bűn erkölcsi hatását, valamint annak módját mutatja be, hogy e hatást Krisztus tökéletes műve hogyan szünteti meg. Az ölébe tett tiszta kéz poklossá lesz, az ismét ölbe tett poklos kéz megtisztul. A poklosság jól ismert képe a bűnnek, amelyet az első ember hozott be és a második vett el. "Miután ugyanis ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is" (1Kor 15,21). Ember által van a bukás, ember által a megváltás; ember által lett a vétek, ember által a bocsánat; ember által jött be a bűn, ember által az igazság; ember által van a halál, ember által szűnt is az meg s felváltotta helyét élet, igazságosság, dicsőség. Nemcsak a kígyó fog tehát örökre legyőzetni és megsemmisülni, hanem utálatos munkájának minden nyoma is annak engesztelő áldozata által, aki "azért jelent meg, hogy az ördög munkáit megrontsa" (1Jn 3,8)

C. H. Mackintosh


2013. április 27., szombat

Joni


"Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik,
azokat mindennel a jóra segíti.
Azokat, akiket elhatározása szerint elhívott.
Mert akiket eleve kiválasztott,
azokról eleve el is rendelte, 
hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez,
hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között.
Akikről pedig ezt eleve elrendelte,
azokat el is hívta,
és akiket elhívott,
azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított,
azokat meg is dicsőítette."
Róm 8,28-30


Egy klasszikust ajánlok.
Jonit.
Talán hallottál róla, de még biztos nem láttad a filmet.
A könyvet is ajánlom életéről, annak idején nagy hatással volt rám.
Mivel én is hordozok testemben betegséget.
És a csoda valahogy elmaradt. Minden ima, minden szabadító szolgálat ellenére. Ahogy nála is.
De!
De Isten Jó!
Ha nem is értjük Őt, hogy miért nem gyógyít meg, a földi életünk során, betegségünkben is bizonyság marad örökkön örökké:
Isten Jó.
A gyógyításában reménykedni, amíg élünk, nem haszontalan reménykedés.
Hanem a hit.
Én hiszek!
Mindig hiszek, minden betegségemből meg fog gyógyítani, és látni fogom az Ő dicsőségét.
Még a bűn következményét is legyőzte, még a halált is. Újjáteremti testünket!
És nemcsak engem, hanem mindenkit, aki hisz Őbenne, és szereti Őt, meg fogja vigasztalni, gyógyítani, ölelni, és örök életet fog nekünk adni.
Mert Isten Jó! És nagyon szeret minket. Értünk halt meg a keresztfán.

A teljes 'mozi' film:
http://kegyelem.net/video/film/Joni.htm

Bizonyságtétele elbeszélésével, ezt mindenképp nézd meg:
http://www.youtube.com/watch?v=RI3FS6kTPvw

Folytatása itt: http://vimeo.com/21516385
a 01,19 percre tekerd.


2013. április 26., péntek

Mindenkinek nehéz


"Elfogadjuk ugyan az emberek bizonyságtételét, 
de Isten bizonyságtétele nagyobb; 
mert Isten bizonyságtétele az, amellyel Fiáról tesz bizonyságot. 
És aki hisz Isten Fiában, abban megvan ez a bizonyságtétel. 
Aki nem hisz Istennek, az hazuggá teszi őt, 
mert nem hisz abban a bizonyságtételben, 
amellyel Isten bizonyságot tesz Fiáról. 
Ez a bizonyságtétel pedig az, 
hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van. 
Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban. 
Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: 
örök életetek van. 
Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, 
hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, 
meghallgat minket. 
Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, 
akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle. "
1Jn5,9-15



Miért nem tudok Jézusról beszélni?

Éhes vagyok.
Úgy érzem, annyira éhes vagyok, hogy éhen is halhatok.

Miért nem tudok Jézusról beszélni?

Minden örömem, életem.

Miért nincs bennem hit?
A minden kétséget, félelmet legyőző hit!

A világra tekintek? Ami gonoszságban vesztegel?
Talán valamit még mindig nem engedtem el.


Szeretném, ha úgy törne ki belőlem a hit, mint a vulkán!
Azoknak mondani el, akik itt élnek velem együtt!
Akiknek itt velem együtt vannak fájdalmai!
Ha látnák az életemen, hogy itt van benne Jézus!
Ha taníthatnám őket, mert oly sok tudás van bennem!
Ha vigasztalódhatnánk egymás által.

De nem!
Hanem kesergem!
Gyengélkedem, vonszolom magam, mint egy féreg.

Már nem haragszom magamra emiatt.
Nincs bennem düh, se rácsodálkozás.
Csak egy követelődzös kérés: Elég volt Uram!
Követelem, hogy add meg a hitet!
Hogy higyjek, hogy menjek, hogy tegyem, minden áron, ahová küldesz!

Elég volt!
Nem fogok itt éhen halni, amikor roskadásig van a szekerem, kenyérrel!

Uram! Meggyűlöltem magam!
Végtelenségig gyűlölöm a gyengeségem, a félelmeim, a kétségeim, az önsajnálatom.

Van élet!
Benned.
Nekem csak Te kellesz!

Tegnap este kimentem kicsit sétálni.
Találkoztam az unokatestvéremmel.
Beszélgettünk.
Azt mondta: "bogi, nem kell járni sehová, hogy tudd, a jó emberek a Mennybe mennek.
Akiket én szeretek, azok a Mennybe mennek."

Mondta szinte elcsukló hangon, mert sok ismerősünk halt már meg.

Aztán elmondta, hogy minden tragédiámra emlékszik!
Egy kívülállótól hallani! Hátborzongató volt, önmagában, dehogy velem is történt meg, mindez, amit mond!
Amikor bejöttem a házba, azon gondolkoztam, Istenem!
Hogy mennyire szeretnek engem az emberek, mennyire aggódnak értem, és mennyi-mennyi baj ért engem!
Nem, nem, nem, nem akarok ezeknek az embereknek aggódást adni, hanem örömet!
Azt akarom, hogy lássák, hogy erős vagyok! Benned Uram, hogy öröm van bennem, minden fájdalom ellenére, hogy Te felemelsz, Te erőt adsz, Te megerősítesz!
Te benned öröm van, Tebenned béke van.

Csak én, csak én tehetek róla, ha nem tudom átvenni Tőled!
Senki másra nem haragudhatok, Én vagyok, aki nem megy Hozzád!
Én vagyok, aki nem indul el!

Gondoltam addig leszek fenn, és imádkozom, amíg meg nem erősítesz,
de egy óra múlva hatni kezdtek az új gyógyszerek.
Úgy fejbe vágott, hogy alig bírtam elvánszorogni az ágyig.
De azt mondtam, olvasok, olvasok, imádkozom, amíg bírok, követelem Uram,
 a gyógyszerek felett is Úr vagy!

A gyógyszerek erősebbek! Elaludtam.
20 éve vagyok epilepsziás, - egy autóbaleset után, háromszor volt nagy rohamom -
szedtem rá, minimális - csecsemő - adagban gyógyszert,
teljesen tünetmentes voltam, de az EEGém sose volt tökéletes.
Most az orvos, egy új gyógyszert ajánlott, ami után egy terheléses EEGével meglátjuk,
hogy akár el is hagyhatjuk majd őket.
Mindenesetre nekem ezek a gyógyszerek felérnek egy lórúgással.
Az előzőek elhagyása is azt hiszem, - bármennyire is csecsemő adag - elvonási tünetet okoznak.
Ezek a dolgok mind finom átmenetben történhetnek.
Nem lehet hirtelen elvenni ezeket a gyógyszereket, sem hozzáadni.
Türelmes vagyok.
Hiszem, hogy Jézussal sikerülni fog.
Hiszem, hogy megáldja a tudosókat, hogy jó gyógyszereket fejlesszenek ki,
és hiszem, hogy Jézus minden betegségből megtud és megakar gyógyítani, gyógyszerek nélkül is.
Azokat, akik hisznek, és akik kérnek!

Hinni akarok!
Kérni akarok!
Elfogadni akarok!
Hálás akarok lenni!
Örülni akarok!
És hirdetni akarom, nagy fenséges dicső Nevét!

Szóval most nehéz!
Nehéz azoknak, akik szeretnek engem,
nehéz nekem! Fizikailag.
Teljesen átérzem a szerektől függő emberek elvonási tüneteit!

De jól tudom! Az Ő dicsősége fog felragyogni mindenben.
Még a nehézségek is, dicsőséget, áldást fognak Neki hozni.
Velünk együtt.

A bűnnek van következménye!
Minden bűnnek!
Minden gonoszság bűn.
Egy autóbaleset.
Egy figyelmetlenség, vagy bármi...
Nem véletlen, hogy Mózes törvényei még a véletlen balesetekre is kárpótlásokat írtak elő.

Oh, ki tudná begyógyítani a sebeket!
Ha az orvosok össze is ragasztanak, gyógyszert írnak és mindent megtesznek,
te már nem leszel olyan, amilyen előtte voltál.
Ért egy sokk!
Az Úr az egyedüli, aki úgy tud meggyógyítani, hogy teljesen tökéletesen helyreállít!
Az Ő sebeiben gyógyultunk meg,
ott a kereszten.
(Későbbi hozzáírásom: Végül sikerült a gyógyszeráttálás, és a gyógyulás.
Befejezett bizonyságtételem az epilepszia gyógyulásából, részletesen: link)

Mi emberek, akik egymásnak - vagy esetleg magunknak - sérelmeket, fájdalmakat, betegségeket okoztunk, mi mindannyian ott a keresztnél tudunk egymással kiengesztelődni.
Azokban a sebekben van, minden gyógyszerünk, és gyógyulásunk.

Azt mondja Isten: Aki engem szeret, béküljön meg velem!
Béküljünk meg egymással!
Bűneink egymásnak okoznak sebeket, fájdalmakat, de Isten minden sebért bosszút fog állni,
ha meg nem békülünk előbb Vele. Ott a keresztnél.

Azért küldte el Fiát, hogy Őbenne Örök életünk legyen.
Azért küldte el Fiát, hogy bármit kérjünk Tőle megkapjuk.
Meg fogjuk kapni.
Ha máskor nem, akkor, amikor levetkőztük ezt a testet.
Mert test és vér nem örökölheti Isten országát.
Fogunk találkozni, ott Fenn a Mennybe.
És oda csak olyanok mehetnek, akik szeretik Istent és szeretik egymást.
Akik megbékültek Istennel, és az emberekkel.
Isten ezért küldte el Jézust. Az Ő saját Fiát. Az Ő bizonyságtétele pedig igaz.
És ha valaki nem hisz ebben a bizonyságtételben, hogy Jézusban minden helyreállt,
hazuggá teszi az Istent.

Ne tegyük hazuggá Istenünket!
Higgyjünk Istenben, higgyjünk Őbenne!


2013. április 25., csütörtök

Biatorbágyi Belmisszió - "a mennyország kapuja"


Vannak hazánkban olyan helyek, ahol élet van! Az Élet forrása fakadt! Megtérések, gyógyulások, megerősödések, az Ige tiszta hirdetése, az életmentő beszéd által. Ilyen a biatorbágyi belmisszió.

"S mindez minden különösebb szervezés, tervezés és dobverés nélkül, olyan csendben ahogy tavasszal megduzzadnak és kipattannak a rügyek Isten teremtő Szent Lelkének munkája nyomán. Éppen ezért, mindezért legyen egyedül Istené a dicsőség. Ennek a szolgálatnak kezdettől fogva máig az az erőssége, hogy a Jézus Krisztus keresztjéről szóló üzenet hangzik benne."
Cseri Kálmán, református lelkész, a biatorbágyi belmisszióról

"Miért járunk mi ide Biatorbágyra? ... Ez az ötven év egy csoda én ezt teljesen így élem meg, ez egy fantasztikus dolog, erre nincs példa. A 123. zsoltárban olvashatjuk, ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők, ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök. De ha az Úr építi, s ha az Úr őrzi? Nahát ez a magyarázata ennek az ötven évnek."
Mayer Zoltán

"Isten drága kegyelmi ajándéka, úgy ahogy hallottuk, a mi magyar népünk számára ez a hely, hogy amikor mindenütt elhallgattatták az evangélizációt ... Most szégyennel mondom, amikor elhallgattak a férfiak, akkor Isten egy nőt hatalmazott fel arra, hogy folytassa ebben az országban ezt a szolgálatot, és bizony minket férfiakat megszégyenítő hittel, bátorsággal, engedelmességgel, odaszánt élettel végezte a szolgálatot."
Ittzés István, evangélikus lelkész


Nézd és hallgasd meg:

Magyar Belmisszió Biatorbágy 1. és 2. rész:

http://www.youtube.com/watch?v=3yw-Lv3z1yA

http://www.youtube.com/watch?v=AqLT1LPJE70


Története:


http://www.mbb.hu/


1957-ben, a II. világháború utáni magyar ébredés gyümölcseként indult el hazánkban ez a belmissziós szolgálat.

Trausch Liza (1917-2000) (http://cirrusz.hu/lizaneni/) alapította és 1998 januárjáig vezette. Igehirdetés-köteteit közvetlenül a kiadótól a honlapunkon keresztül is meg lehet rendelni.
1998-tól a szolgálat vezetője Cselényi László (1964), aki 1988 óta állandó munkatársa volt már a szolgálatnak.
Kezdetben sok nehézség közepette kis csoportok számára folyhatott a lélekmentés és lelkigondozás szolgálata. Az ország minden részéről, sőt határainkon túlról is különböző felekezetek, gyülekezetek tagjai keresték alkalmainkat, de sokan olyanok is, akik még soha nem tartoztak semmilyen keresztény gyülekezethez. A szekták tagjainak kivételével, mindenki számára nyitott volt ez a belmissziós szolgálat.

A szolgálat telephelye és alkalmainak száma is egyre növekedett az évtizedek során. Jelenleg az ország több, mint 300 településéről látogatják alkalmainkat évente több mint ötezren, de a határon túl élő magyarság is egyre növekvő számban vesz részt heteinken. Csendesheteinken, alkalmainkon, a gyermek és ifjúsági táborainkban a résztvevők számára kötelező részvételi díj nincsen, hanem 1957 óta névtelen adományokból él a szolgálat. Isten hűségéről beszél az, hogy immár 50 éve lehetővé teszi, hogy minden bel és külföldi egyház és más szervezet anyagi támogatása nélkül élhet, működhet és bővülhet a szolgálat. (A heteinken térítésmentesen biztosítunk szállást és étkezést.) Legyen Istennek hála mindezért.

Küldetésünk:
Az evangélium hirdetése minden embernek. Gyermek, ifjúsági, férfi-női, házaspári, családos heteinken a résztvevők lelkigondozásán túl egészséges keresztény életszemléletre segíteni, a keresztény embereket pedig megerősíteni bibliai-teológiai ismereteikben, de legfőképpen abban, hogy kereszténységüket a hétköznap próbáiban gyakorolni, "megélni" tudják - erre specializálódtak a bibliatanulmányozó és hitmélyítő heteink.

Célunk:
A szolgálatunk felekezetközi belmissziós szolgálat.
Célja: egyedül a Szentírás kijelentésének útmutatása alapján, Istennel való élő kapcsolatra segíteni, abban megerősíteni embereket, hogy aztán ki-ki a maga lakóhelyén legyen bizonyság Isten bűnbocsátó kegyelméről, szabadító hatalmáról, életet formáló munkájáról, üdvözítő akaratáról.

Gyülekezeteket nem alapítunk, hanem résztvevőinket a lakóhelyük szerinti gyülekezetekbe való bekapcsolódásra bátorítjuk. Senkit sem szeretnénk saját gyülekezetéből elszakítani, hanem alkalmainkon a lelki megerősödésükön munkálkodni, hogy aztán saját gyülekezetük hűséges tagjaként erősítsék a helyi gyülekezet munkáját.


Mk 10,15







Ézs 40,31






Ézs 40,11






Ézs 40,8






2013. április 21., vasárnap

Ma gospel



Sajnos Nick Vujicic előadására nem tudtam elmenni, ---- brühhhaha sííír, - pedig jegyem is volt. Noel Richards is itt volt. De ma délután egy csodálatos Golgota Gospel koncerten voltam. Nagyszerű kétórás kikapcsolódás. Gyönyörű énekhangokkal, dalokkal. Mark Zeeman, kórusvezető 10 éves munkája, az Úrat dícséri. Erőt adó, vigasztaló: lehet marandóan szépet és jót Magyarországon is csinálni. Köszönjük Golgota Gospel!

Ez az a műfaj, amit élőben kell látni. Aki teheti legközelebb ki ne hagyja őket!

http://www.golgotagospel.hu/new/




A tópart 2.






 




Joyful
Repülj!

2013. április 17., szerda

A verem




"A föld széléről énekszót hallunk: Dicsőség az igaznak! De én ezt mondom: Végem van, végem van, jaj nekem! Csalnak a csalók, csalárdul csalnak a csalók! Rettegés, verem és kelepce fenyeget téged, föld lakója! Mert aki a rettentő hír elől menekül, verembe esik, és aki kijön a veremből, kelepcébe kerül. Megnyílnak a magas ég csatornái, és megrendülnek a föld alapjai. Recseg, ropog a föld, darabokra törik a föld, inogva reng a föld! Ide-oda tántorog a föld, mint a részeg, düledezik, mint a kunyhó! Ránehezedik vétke, és elesik, nem is kel föl többé. Azon a napon megbünteti az ÚR a magasság seregét a magasságban, és a föld királyait a földön. Egy csomóba gyűjtik őket, mint foglyokat a verembe. Börtönbe zárják, és hosszú idő múlva megbüntetik őket. Elpirul a sápadt hold, szégyenkezik az izzó nap, mert a Seregek URa lesz a király a Sion hegyén és Jeruzsálemben, és vénei előtt ragyog dicsősége."
Ézs 24,16-23



Kút mélyén



Hozzájuk pedig így szólt: "Vajon, ha közületek valakinek a fia, 
vagy ökre szombaton esik a kútba, nem húzza-e ki azonnal?" 
Lk 14,5


"Táborba szállok majd házam védelmére, az arra járók ellen, és nem támadja meg őket többé fosztogató, mert most már rájuk tekintek. Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán. Kiirtja a harci kocsit Efraimból és a lovat Jeruzsálemből. Kivész a harci íj is, mert békét hirdet a népeknek. Uralma tengertől tengerig ér, és a folyamtól a föld végéig. A veled kötött szövetség véréért szabadon bocsátom foglyaidat a kútból, amelyben nincs víz." Zak 9,8-11


József Egyiptomban


Elmélkedés I Mózes 39-45 fejezetekről


"Mikor éhséget idézett elő a földön,
és a kenyérnek minden botját eltörte,
elküldött előttük egy férfit, Józsefet,
aki rabul adatott el; a lábait béklyóba szorították,
ő maga vasban járt, mindaddig, amíg szava beteljesedett.
Az Úr beszéde megpróbálta őt.
Elküldött a király és feloldotta őt,
a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt;
úrrá tette házán, és uralkodóvá minden jószágán,
hogy főembereit tetszése szerint megkötöztethette,
és véneit is bölcsességre taníthatta."
Zsolt 105,16-22


Figyeljük meg jól, hogy mindez azért történt, hogy felemelje azt, akit az emberek elvetettek, és hogy azután ugyanezeket az embereket teljes tudatára ébressze ama bűnüknek, amelyet az elvetés által követtek el.

És milyen csodálatos módon ment végbe mindez! A legközönségesebb és a legjelentéktelenebb, a legkedvezőbb és a legkedvezőtlenebb körülmények is mind arra szolgáltak, hogy Isten döntéseit megvalósuláshoz juttassák.

A 39. fejezetben a Sátán Potifár feleségét használja fel arra, hogy Józsefet börtönbe vettesse, a 40. fejezetben pedig a főpohárnok hálátlan hanyagságát használja fel arra, hogy a tömlöcbe visszatartsa; de minden hiába. Isten volt a színfalak mögött. Az Ő keze irányított minden rugót, a körülmények hatalmas gépezetében, és amikor elérkezett az ideje, előhozta a szándéka végrehajtására kiszemelt embert, és tágas teret adott neki. (Zsolt 4,2)

Ez mindig Isten előjoga; Isten mindenek fölött áll, és mindent fel tud használni arra, hogy nagy és kikutathatatlan terveit végrehajtsa. Boldogsággal tölt el bennünket, ha mindenben Atyánk kezét és döntését fedezhetjük fel és megnyugtató számunkra, hogy minden az Ő korlátlan rendelkezésére áll: angyalok, emberek és ördögök mind az Ő mindenható keze alatt vannak, és minden arra szolgál, hogy Isten tervei megvalósuljanak.

Mindezt igen figyelemreméltó módon láthatjuk az előttünk levő írásrészben. Isten meglátogatja egy pogány testőrfőhadnagy családi körét, ellátogat egy pogány király udvarába, sőt bemegy hálószobájába, és a fáraóban keltett álmok mind hozzájárulnak Isten tervei megvalósulásához. Nemcsak az egyes személyeket és azok körülményeit használja fel Isten végcélja előmozdítására, hanem az egész Egyiptomnak, valamint a körülötte elterülő országoknak is színtérre kell lépniük. Egyszóval ebben az Isten keze által rendezett hatalmas színjátékban az egész földnek az a szerep jut, hogy a "testvérei közül kiválasztottnak" (49,26) a dicsőségét és nagyságát bemutassa.

Ilyenek Isten útjai, és a legnagyobb örömöt nyújtó, legfelemelőbb dolgok egyike a hívő lélek számára, ha mennyei Atyja csodálatos cselekedeteit lépésről-lépésre nyomon követheti.

Ámulatba ejtő módon nyilvánul meg az isteni gondviselés József érdekes történetében! Vessünk csak egy pillantást a király foglyai börtönébe (30,20). Látunk egy vasra vert embert, szörnyű bűnnel vádolva, az emberi társadalomból kivetve, kitaszítva; és mégis éppen ez az ember kerül egy szempillantás alatt Egyiptom legmagasabb méltóságába. Ki merné tagadni, hogy mindebben Isten keze volt?

     "Józsefnek pedig ezt mondta a fáraó: Miután Isten mindezt neked adta tudtul, nincs hozzád hasonló értelmes és bölcs ember. Te leszel házam gondviselője, és egész népem a te szavadnak engedelmeskedik. Csak a trón tesz engem nagyobbá nálad. Azután ezt mondta a fáraó Józsefnek: Nézd, én téged egész Egyiptom felügyelőjévé teszlek! És levette a fáraó a pecsétgyűrűt a kezéről, és József kezére tette, gyolcsruhába öltöztette, és aranyláncot tett a nyakába. Majd körülhordoztatta második kocsiján, és így kiáltottak előtte: Térdre! Így tette őt egész Egyiptom felügyelőjévé. És ezt mondta a fáraó Józsefnek: Én vagyok a fáraó, de nélküled még a kezét vagy lábát sem mozdíthatja senki egész Egyiptomban" (41,39-44)

     Ez nem mindennapi felmagasztaltatás volt. Vegyük csak szemügyre a kutat meg a börtönt, s ha nézzük az események láncolatát, mindenütt látjuk Isten keze csodás munkálkodását, és az is azonnal világossá válik, hogy mindebben az Úr Jézus Krisztus szenvedéseinek és dicsőségének előképe van. Józsefet Isten kihozta a kútból és a tömlöcből, ahová testvérei irigysége és a pogány hamis ítélkezése juttatta, hogy egész Egyiptom felett uralkodóvá legyen; de nemcsak ezért, hanem hogy Izráel és az egész föld számára az áldás csatornája és az élet megtartója legyen. Mindez olyan csodálatosan Krisztusra mutat, hogy előkép ennél tökéletesebb már nem lehet. Látunk egy férfit, akit emberkezek minden igyekezetükkel a halál helyére vittek, és Isten keze azután feltámasztotta és nagy méltóságba, dicsőségbe emelte.

"Izráelita férfiak, halljátok meg ezeket az Igéket! A názáreti Jézust, azt a férfiút, akit az Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket általa tett az Isten közöttetek, ahogyan magatok is tudjátok, azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a pogányok keze által felszegeztétek és megöltétek. De Őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa Őt" (Csel 2,22-24).

     Az említett pontokon kívül még két olyan esemény van József történetében, amely még tökéletesebbé teszi az előképet. Az egyik a 41. fejezetben levő házassága, amelyet egy idegennel kötött és találkozása testvéreivel a 45. fejezetben. Az események sorrendje a következő: József úgy mutatkozik be testvéreinek, mint akit az atyja küldött; testvérei elvetik, és mindent elkövetnek, hogy a halál helyére juttassák; Isten elviszi onnan és a legmagasabb méltóságra emeli. Így felmagasztaltatva kap menyasszonyt, és amikor test szerinti testvérei teljesen összetörve lábaihoz hullanak, megismerteti magát velük, megnyugtatja szívüket, és boldogságba viszi őket, s azután áldások közvetítője lesz nekik és az egész világnak.

     Itt néhány megjegyzést kell tennem József házasságára és testvérei helyreállítására vonatkozólag. Az idegenből vett feleség a Gyülekezet előképe. Krisztus bemutatkozott a zsidóknak, és miután elvetették, elfoglalta trónját a magasban, és elküldte a Szent Szellemet, hogy egy zsidókból és pogányokból álló Gyülekezetet hívjon létre, hogy vele a mennyei dicsőségben egyesüljön.

Először megfigyelhetjük, hogy az egyiptomi menyasszony a legbensőségesebb kapcsolatban állt Józseffel az Ő dicsőségében. (József felesége a Gyülekezetet ábrázolja, amint Krisztussal az Ő dicsőségében egyesül, Mózes felesége pedig a Gyülekezet előképe, amint Krisztussal az Ő elvetettségében egyesül.)

Az egyiptomi menyasszony egy volt Józseffel, aki mindenét megosztotta vele, amije volt. Közvetlen közelében olyan meghitt közösségben lehetett Józseffel, amelyről másnak sejtelme sem volt. Így van ez a Gyülekezettel, a Bárány menyasszonyával is. Krisztus mellett foglal helyet, hogy részese legyen elvetettségének és dicsőségének. Krisztus helyzete adja meg a Gyülekezet helyzetének jellegét, és a Gyülekezet helyzete az, amely a Gyülekezet életére rányomja a bélyegét. Ha Krisztus köré gyűltünk, akkor nem az itt lent megalázott, hanem a dicsőségben felmagasztalt Krisztusnál vagyunk.

Ezért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, többé már nem ismerjük" (2Kor5,16)
A Gyülekezet gyülekezőhelye; Krisztus dicsőségében. "Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket" (Jn 12,32)


C. H. Mackintosh


József álmai


Elmélkedés I. Mózes 37. fejezetéről


      A 37. fejezetben olvasunk József álmairól, amelyeknek elmondása testvéreiből ellenséges érzületet váltott ki. József apja szeretetének tárgya volt, rendeltetése magasabb polcot jelölt ki számára, és mivel testvérei szíve sehogysem tudott ezzel megbarátkozni, meggyűlölték őt. Nem azonosították magukat az atya szeretetével, és József felmagasztalásának még a gondolatát sem engedték közelükben férkőzni. Mindebben pontos előképei voltak a Krisztus napjaiban élő zsidóknak. "Az övé közé jött, és az övéi nem fogadták be őt" (Jn 1,11). Szemükben "Nem volt néki alakja és ékessége" (Ézs 53,2). Nem fogadták el sem mint Isten Fiát, sem mint Izráel királyát. Nem nyílt fel a szemük, nem látták "az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal" (Jn 1,14) Hallani sem akartak róla; nem akarták, sőt mi több: gyűlölték.

     József esetében látjuk, az a tény, hogy testvérei első álma elmondásakor vele szemben elutasítóan viselkedtek, nem idézte elő azt, hogy bizonyságtételén bármit változtatott volna: egy lépéssel sem hátrált meg. "Egyszer József álmot álmodott, elmondta testvéreinek; és emiatt még jobban meggyűlölték" "Egy másik álmot is álmodott, és azt is elbeszélte testvéreinek" (5.9. vers) Egyszerű bizonyságtétel volt, amely isteni kinyilatkoztatáson alapult, de ez a bizonyságtétel volt az, amely őt a kútba vitte (24. vers). Ha visszavonta volna bizonyságtételét, vagy annak élét és erejét kicsit is csökkentette volna, sok mindentől megkímélhette volna magát, de nem így tett: megmondta nekik nyíltan az igazságot, és ezért gyűlölték. Ugyanezt látjuk József nagy előképénél is. Az Úr Jézus bizonyságot tett az igazságról (Jn 18,37); "szép vallástétellel" tett bizonyságot (1Tim 6,13); semmit sem tartott magában vissza; csak az igazságot mondhatta, mert maga volt az Igazság (Jn 14,6). És az ember arra bizonyságtételre, amelyet az igazságról haltott, keresztfával (Jn 19,17), ecettel (Jn 19,29) és a katona dárdájával (Jn 19,34) válaszolt.

Krisztus bizonyságtételével a legmélyebb, legteljesebb és leggazdagabb kegyelem jár együtt. Nemcsak mint az igazság jött, hanem mint az Atya szíve teljes szeretetének tökéletes kifejezője: "A kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által lett" (Jn 1,17). Ő tárta fel az ember előtt teljesen, hogy mi az Isten. Ezért nincs az ember számára többé semmiféle mentő kifogás (Jn 15,22-25). Eljött és megmutatta az embernek Istent, és az ember gyűlölte Istent a legnagyobb gyűlölettel.

Az isteni szeretet legteljesebb bemutatása az emberi gyűlölet legteljesebb megmutatását kapta feleletül. Ezt látjuk a keresztben, amelynek körvonalakban megadott előképét látjuk a kútban, ahová Józsefet testvérei vetették.

     "Amikor távolról meglátták, még mielőtt a közelükbe ért, összebeszéltek, hogy megölik. Ezt mondták egymásnak: Nézzétek, ott jön az álomlátó! Gyertek, öljük meg, dobjuk bele egy kútba; és mondjuk azt, hogy vadállat ette meg. Majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból" (18-20. vers)

E szavak megragadó módon emlékeztetnek bennünket a szőlőművesekről szóló példázatra, ahol ezt olvassuk: "Végül pedig elküldte azokhoz a maga fiát, ezt mondva: A fiamat meg fogják becsülni. De a munkások, meglátva a fiút, ezt mondták maguk között: Ő az örökös. Gyertek, öljük meg, és foglaljuk el az Ő örökségét. Megfogták, kivetették a szőlőn kívülre és megölték" (Mt 21,37-39)

Isten elküldte Fiát a világba azzal a gondolattal: "A fiamat meg fogják becsülni", de az emberi szív nem tekintett tisztelettel az Atya szerelmes Fiára. Elvetették. A föld és a menny nem volt egy véleményen a Fiút illetőleg, és még ma sincs egy véleményen. Az ember keresztre feszítette, Isten azonban feltámasztotta a halálból. Az ember a keresztfán, két gonosztevő között adott neki helyet, Isten pedig jobbjára ültette a mennyekben. Az ember a legmegvetettebb helyet juttatta Neki a földön, Isten a legfőbb helyet adta neki a mennyben, s a legfenségesebb méltósággal tüntette ki.

     Mindezeket megtaláljuk József történetében is. "Termékeny fa József, termő ág a forrás mellett, ágazata meghaladja a kőfalat. Keserítik, lövöldözik és üldözik a nyilazók: de mereven marad kézíve, feszülten karjai, Jákób Hatalmasának kezétől, onnan, Izráel pásztorától, kősziklájától: atyád Istenétől, aki segítsen, a Mindenhatótól, aki megáldjon az ég áldásaival onnan felülről, a mélység áldásaival, amely alant terül el, az emlők és anyaméh áldásaival. Atyád áldásai meghaladják az ősi hegyek áldásait, az örök halmok kiességeit. Szálljanak József fejére, a testvérek közül kiválasztottnak koponyájára" (49,22-26)

     E szavak csodálatos módon tesznek eleve bizonyságot "Krisztus szenvedéseiről és az az ok után való dicsőségről" (1Pt 1,11) A nyilazók elvégezték munkájukat, de Isten erősebb volt náluk. Az igazi József halálos sebet kapott, de keze karjai feszülten maradtak a feltámadás erejében, és a hit úgy ismeri most Őt, mint aki Isten minden áldásának és dicsőségének szilárd alapját képezi mind a Gyülekezetet, mint Izráelt, mind az egész teremtett világegyetemet illetőleg. Ha Józsefre tekintünk, amint a kútban és a börtönben van, és azután reá mint Egyiptom egész földjének az uralkodójára nézünk, azonnal szemünkbe tűnik Isten és az emberek gondolatai között levő különbség és ugyanezt a különbséget látjuk, ha tekintetünket a keresztre és "a mennyei Felség királyi trónjára" (Zsid 8,1) irányítjuk.

     Semmi sem hozta jobban napvilágra az emberi szív valódi állapotát Istennel szemben, mint Krisztus eljövetele. "Ha nem jöttem volna és nem beszéltem volna nekik, nem volna bűnük" (Jn 15,22)
Persze ez nem azt jelenti, hogy nem lettek volna bűnösök. Nem, de nem lett volna bűnük. Ebben az értelemben mondja az Úr egy másik helyen: "Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök" (Jn 9,41). Isten közel jött az emberhez. Fia személyében, és az ember elmondhatta: "Ez az örökös", de még ezt is hozzáfűzte: "Gyertek, öljük meg", s ezért "most nincs mivel menteniük bűnüket" (Jn 15,22). Azok számára, akik azt mondják, hogy látnak: nincs mentség. Nem az a végzetes dolog, ha valaki vak, és ezt őszintén beismeri, hanem az, ha valaki csak mondja, hogy lát. Különösen komoly alapelv ez a mai, névleg vallásos világban. A látás puszta hangoztatása a bűnök megmaradását eredményezi. Olyan embernek, aki vak és tudja is ezt, felnyílhat a szeme, de mit lehet egy olyan emberrel kezdeni, aki azt gondolja, hogy lát, pedig valójában vak? 


C.H. Mackintosh


2013. április 16., kedd

Identitás



Ezt hallgattam:




Piszter Ervint mindig is nagyon szerettem.
Előttem az egyik leghitelesebb tanító.


2013. tavasz














Csati jó


Egy kis Csati meghatározás:


Monori - nem, nem monori, Monoron élő, szarvasi - Csati :)
Macska meghatározás szerint:
Teknőc tarka perzsacica :)
Persze nem fajtiszta, de nagyon hasonlít.

2013. április 12., péntek

51. zsoltár



Könyörülj rajtam kegyelmeddel,
   Istenem,
töröld el hűtlenségemet
nagy irgalmaddal!
Teljesen mosd le rólam bűnömet,
és vétkemtől tisztíts meg engem!

Mert tudom, hogy hűtlen voltam,
és vétkem mindig előttem van.
Egyedül ellened vétkeztem,
azt tettem amit rossznak látsz.
Ezért igazad van, ha szólsz,
és jogos az ítéleted.
Lásd én bűnben születtem,
anyám vétekben fogant engem.
Te pedig a szívben lévő igazságot
    kedveled,
és a bölcsesség titkaira tanítasz engem.

Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek,
moss meg engem,
és fehérebb leszek, mint a hó.
Engedd, hogy vidámságot
és örömöt halljak,
és megújuljanak tagjaim,
amelyeket összetörtél.
Rejtsd el orcádat vétkeim elől,
töröld el minden bűnömet!

Tiszta szívet teremts bennem, Istenem,
és az erős lelket újítsd meg bennem!
Ne vess el orcád elől,
szent lelkedet ne vedd el tőlem!
Vidámíts meg újra szabadításoddal,
támogass, hogy lelkem készséges
   legyen,
hogy taníthassam utaidra a hűtleneket,
és a vétkesek megtérjenek hozzád.

Ments meg, mert vért ontottam,
ó Isten, szabadító Istenem!
És igazságodat ujjongva hirdeti
   nyelvem.
Nyisd meg ajkamat, Uram,
és dicséretedet hirdeti szám.
Hiszen a véresáldozatot nem kedveled,
és ha égőáldozatot adnék is,
nem vennéd szívesen.
Isten előtt a töredelmes lélek
a kedves áldozat.
A töredelmes és megtört szívet
nem veted meg, Istenem!

Tégy jót a Sionnal kegyelmesen,
építsd fel Jeruzsálem kőfalait!
Akkor majd kedveled
a helyesen bemutatott áldozatokat,
az égőáldozatot és a teljes áldozatot.
Akkor majd áldozhatnak
oltárodon bikákat.


2013. április 11., csütörtök

Elmélkedés a Példabeszédek könyvéből


"Hagyjátok el az együgyűséget és éltek,
járjatok az értelem útján!
Aki meginti a csúfolódót,
maga fog pironkodni,
aki megfeddi a bűnöst,
magát szennyezi be.
Ne fedd meg a csúfolodót,
mert meggyűlöl téged,
de fedd meg a bölcset,
az szeretni fog téged!
Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz,
tanítsd az igazat,
és ő gyarapítja tudását!"
Pl 9,6-9



Hogyan kritizáljuk a fennálló hatalmat?
Sehogy, szól a Biblia, és szól a bölcs ember.

Ma olvastam egy hírt, hogy valaki, aki hatalmi pozícióban van,
beperel valakit, aki kommentelt. (Link 1.Link 2.)

A demokrácia bizonyos szempontból nagy 'átok'. Az emberek hajlamosak lesznek elhinni, ők döntenek.
És azt is, hogy szabadon elmondhatják később erről a véleményüket.

A demokráciában az egyik ember a másikra tolja, a választás következményeit, annak minden érzelmi hevületével:
"azért ilyen-olyan a vezetőségünk, mert te választottad."
Forronghat egy egész ország, a másikat okolva. Örökkön örökké.
De jogos-e a düh? És van-e szabadság arra, hogy kritizálj?

A demokrácia nagy 'átok' is lehet, mert annak látszatával él, hogy az emberek dönthettek.
Sőt még azt is elhiteti, hogy utána szabadon kritizálhatsz!

Így a szabad választás mélyen megosztja az embereket. Felszabadítva jogosnak tűnő haragot, dühöt a fennálló hatalom ellen. Amiről persze az emberek beszélnének.

Harag alakul ki egyik emberben a másikra.
Jó ez?
Az egész ország egy merő haragvás?
Egyik várja mikor jön el a másik kára?
Olyannak tűnik, mintha ez lenne a demokrácia célja.
Aztán előbb vagy utóbb azzal szembesül mindenki, a fennálló hatalmat nem lehet kritizálni, aki ezt teszi pórul jár. A demokráciában. És nem ért senki semmit, de ami biztos a félelem a szívekbe költözött.


Örökérvényű dolgokat akarok írni.
Nem a mostaniakról.


Nézzük, hogyan is állunk ezzel a témával a  Bibliában:

"Ha elesik ellenséged, ne örülj,
és ha elbukik ne vigadjon a szíved.
Mert az ÚR meglátja, rosszallja,
és elfordítja haragját róla.
Ne haragudj a gonosztevőkre
ne irigyeld a bűnösöket!
Mert nincs jövője a gonosznak,
a bűnösök mécsese kialszik."
Péld 24,17-20

A harag nem jó dolog.
Haraggal a szívünkben nem mehetünk a Mennyek Országába.
Ez a tanács már pedig annak szól, aki hisz.
Ne légy heveskedő.
Ne légy indulatos.
Ne engedj a haragnak.
Ne hidd el, hogy jogos az indulatod.
Ám legyen, ha haragszol, csak estig tedd.

Minden ember megtéréséért imádkozz.

"Ha éhezik, aki gyűlöl téged,
adj neki kenyeret,
és ha szomjazik, adj neki vizet!"
Pl 25,21

Isten szemében a demokrácia nem jelent semmit.
Isten hozza a döntést. Az Ő végzése valósul meg.
Az Ő elhatározása.
Még a szabad választásban is.
Az emberi szíveket arra hajtja, amerre Ő akarja, hogy döntsenek.
A hatalomba ugyanis Ő választja az embereket, és nem az emberek magukat.
Istent egyetlen egy rendszer sem tudja megkerülni.

Isten azért teszi ezt, mert bizonyos emberek szívének állapotja csak a hatalomban lesz nyilvánvaló.
Láthatóvá.
Olyan nincs, hogy úgy éljük le az életünket a Földön, hogy Isten nem teszi nyilvánvalóvá szívünk állapotát.
Az ítéletet mindenki maga gyűjti.
Légyen bármilyen pozícióban, kicsiny vagy nagy.
Isten mindenkit sorra vesz.
És mindenkin segíteni akar.
Nem akarja a bűnös ember halálát.

Ne kritizáld a felsőbb hatalmat.
Imádkozz érte.
Légy csöndben és ne heveskedj.

"Még gondolatban se átkozd a királyt,
és hálószobádban se átkozd a gazdagot!"
Prédikátor 10,20

Az Igazak, ugyanis nem hevesek, nem indulatosak, nem gőgösek, nem haragvóak.
Hanem türelemmel várják az Urat.
Az Úr ugyanis mindig megsegíti az Igazat.
Az Úr segíti meg.
Átkozott, aki emberben bízik.
A mi segítségünk az Úrtól van.

Két típusú ember van, az ostoba és a bölcs.

Utálják az igazak az álnok embert. Pl. 29,27a

Utáld a hamisak minden útját légy távol tőle. De:
- Harag ne legyen benned, szerencsés útjuk miatt.
- Minden heveskedés, indulat távol legyen tőled.

A király is lehet ostoba.
A vezető ember is bolond.
Megengedett dolog ez.

"Többet ér a szegény, de bölcs gyermek 
a vén, de ostoba királynál, 
aki nem ismeri el, hogy figyelmeztetésre szorul."
Préd 4,13

A bölcs király leteríti a bűnösöket. Pl. 20,26
És igaz tanácsadókat választ.

A király szeme mindent lát. Pl 20,8
Ezért ítélheti meg Isten őt is. Nem mondhatja, az országában lévő hamisságokról: nem tudtam róla. Pl 24,12

A maga gonoszsága miatt bukik el a bűnös. Pl 14,32

A bűnös utálja a helyes úton járót. Pl 29,27b

A hazug nyelvű gyűlöli azt, akit eltiport. Pl 26,28

---

A gazdag ember bölcsnek tartja magát. Pl 28,11

De ez csak kevélység, a bölcsesség nem a pénzt nézi, a szegény ember szívében hamarabb megtalálod.

A nagy gazdagságnál a jóindulat jobb. Pl 22,1

A gazdagnak a vagyon az erős városa,
magas várfalnak képzeli. Pl 18,11


A tanulság az, Ne irigyeld a rossz embereket, és ne kívánj velük lenni! Pl 24,1

Menj el az ostoba ember elől, mert nem szerzel ajkáról tudást!  Pl 14,7

Ne tarts barátságot a haragos természetűvel. Pl 22,24

A bűnösök háza népe kipusztul Pl 14,11

Ne félj mert megéred, hogy leborulnak előtted a bűnösök. Pl 14,19
Vigasztald magad, ezért jön vissza az Úr. Ő fog téged megvigasztalni.
Szemed csak nézi, és mindezeket meglátja.

Az Urat tartsd oltalmadnak, a felségest rejtekednek.
Erős torony az Úr neve,
oda fut az igaz, és védelmet talál. Pl 18,10
Vigaszt kap az Igaz Pl 14,32

Ami téged igazzá tehet az Ige, ha megérted életed lesz.
Jó dolgod lesz. Pl 16,20

Ellenben, ha megveted az Igét, eladósodsz! Pl 13,13
Ne akarj Isten adósa lenni.
Ezt hagyd a bűnösökre.

Isten minden szava igaz!
Színigaz.

És végül testvérem,

A szelíd szív élteti a testet. Pl 14,30
Amit mondasz, annak gyümölcséből élsz Pl 12,14a
Amit teszel azt fizetik vissza Pl 12,14b

Bölcsességed magadnak használ. Pl 9,12
Önmagával tesz jót a szeretet embere. Pl 11,17

"Isten által sokasodnak meg napjaid
és gyarapodnak életed évei." 
Pl 9,11

"Mindenen rajta tartja szemét az ÚR."
Pl 15,3

Mindent a kezében tart.
Jézus mondta:
"Nekem adatott minden hatalom
Mennyen és Földön!"
És ez így is van!


Olvasni való még: Példabeszédek 10. rész


Egyéb a hatalomról:


http://testveremnek.blogspot.hu/2012/12/van-velemenyem.html


2013. április 8., hétfő

Minden nap





A fehér ruháról



A nagy mennyei vásárlás




"Nem tudod, 
hogy te vagy a nyomorult, 
a szánalmas és 
a szegény, 
a vak és 
mezítelen?"
(Jel 3,17)


Jézus vásárlási cetlije:


"Tanácsolom neked,
végy
1. tőlem tűzben izzított aranyat, hogy ----> meggazdagodj,
és
2. fehér ruhát, hogy ----> felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged;

és végy
3. gyógyító írt, hogy ----> bekend a szemed,és láss."
(Jel 3,18)



1. A tűzben izzított arany:
A hit

"A ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre."
(1Pt 1,7)

Mennyből származó minden lelki ajándék, a mi gazdagságunk, aranyunk.
"a Mindenható lesz az aranyad és válogatott ezüstöd" (Jób 22,25)
Gyöngy, a bölcsesség.
Jób 28,18 (Legdrágább kincs az okosan beszélő száj. Pl. 20,15)

Só, a kedvesség. (ezzel fűszerezhetjük  minden kapott mennyei ajándékunk)
Használj mindent békével, kedvességgel! Embertársaid javára.



2. A fehér ruha:
Jó cselekedetek Igazságban

Szép a hit! De mit ér cselekedetek nélkül? Kérdezi Jakab apostol is.


Ám a cselekedetekben is különbség van!
Miután teljesen felkészítettek vagyunk a mennyei jó cselekedetek végzésére, hit által, cselekedjünk Igazság által. Hogy igazak lehessünk.

- igazak (Isten hívők, akik a világi életükben élik meg hitüket)
- szentek (Jézust követők ---> tanítványok ---> szentek,
                                                                            a világtól elkülönültek
                                                                            az Ige szolgálatára)

I. Az igazak meghatározását, úgy fogalmaztam meg, hogy mélyen Isten hívők a pogányok között, világi javakkal rendelkeznek.
Cselekedeteikben igazak, ám nem elkülönültek a gonosz nemzedéktől, hanem abban benne élnek.
Az ítélet elől kimenekülnek, ill. kimenti őket Isten, mint ld. Lótot, és Nóét.
Mind a kettőt igaznak mondja az Ige.
(Erről lásd írásom)

"Az igaz ember a hite által él." Hab 2,4

Néhány igaznak nevezett személy a Bibliából: Ábel, Ábrahám, Zakariás, János, József, Nátánáel, Kornéliusz, Jézus Krisztus (pl.: Mk12,14; Mt 27,24),

/Isten is igaz (pl: Jn 17,3)/

Isten tesz igazzá.

"hogy e mostani időben mutassa meg igazságát: 
mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz." 
(Róm 3,26)


Megigazultság által lesz igaz, és törvénycselekvő.

"egynek engedelmessége által is sokan lettek igazakká"
(Róm 5,19)


Igazak és a szentek között, nem minőségi különbség van, hanem a világtól való elkülönültségben.

A szentek elkülönülnek a világtól, hogy teljesen Isten szolgálatára álljanak.
Mint Anna prófétanő, (ő böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal) vagy Simeon próféta a templomban.

Más különbség nincs igaz és szent között. Mind a kettőnek fehér ruhája van.
Mind a kettő csoportból kerülnek ki vértanú halállal haltak.

Az igazak szolgálhatnak Isten gyülekezetében, tölthetnek be vallási, gyülekezeti funkciót, diakónusok, püspökök, vezetők stb. de nem 'teljes idejű szolgálók', mint a szentek.
A szent megjelölést a Biblia használja minőségi, magatartási fogalomként is, de ez a jellemző természetes, ha szentekről beszélünk, és igaz az igazakra is. Azaz a szentekre illő minőségi tartalommal az igazak is rendelkeznek!

A szent megjelölés értelme: teljesen Istennek elválasztott. Minőségi, magatartási, szolgálati, stb. Istennek elkülönítette magát a szolgálatra. Az Igével szolgálóknak mindig kétszeres megbecsülés jár, hát még a szenteknek!

---


"Örülni fog az ÚRban az igaz, 
mert nála talált oltalmat, 
dicséretet mondanak a tiszta szívűek."
Zsolt 64,11


 "aki pedig egy igaz embert fogad be azért, 
mert az igaz, 
igaz embernek járó jutalmat kap." 
Mt 10,41


"Akkor majd az igazak fénylenek 
Atyjuk országában, mint a nap. 
Akinek van füle, hallja!" 
Mt 13,43

"De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, 
és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; 
és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. 
Ő az igaz Isten és az örök élet. "
1Jn5,20




---


"Ti vagytok a tanúim és az Isten: milyen
szentek, igazak és feddhetetlenek voltunk közöttetek, akik hisztek."

(1Tessz 2,10)

Azt gondolom az igazak, akik találkoztak Jézussal, hisznek benne, szeretik Őt, útmutatásai szerint élnek. Mai világunkban, ha megélik az igaz életüket, akkor keresztényeknek hívjuk őket.
A keresztények mondhatják magukra, ami igazán Biblikus: igazak vagyunk!

Talán álszerénységből, vagy mert nem látják jól Isten előtti helyzetüket, ezzel a szóval még a legbátrabb keresztények se élnek.

Fogalom tisztázásból írom ezeket, mert neked mondanom se kell, hogy sokan vannak, akik kereszténynek vallják magukat, de cselekedeteik elárulják, hogy nem (az) igazak. Ők a képmutatók, vagy a haszonlesők, akik azért nevezik keresztényeknek magukat, mert ebből - pillanatnyilag - profitálnak. Vagy egyszerűen nem tudják, vagy nem veszik figyelembe, hogy cselekedeteikkel egyszer el kell számolni Isten előtt. ("Aki gyűlőli testvérét, az még mindig a sötétségben van" 1Jn2,9)

Úgy gondolom, hogy az álkeresztények élősködésének az ideje, nagyon hamar le fog járni a társadalom előtt. Ugyanis minden ember át fog látni ezeken a látszat dolgokon. A vallási intézmények társadalmi megrendülésének ez az oka. Hatalmas átalakulások vannak a világban, a hitelesség mezsgyéjén.

Ez az átalakulás egyértelműsíti, hogy mindenki legyen is az, aminek vallja magát. Vagyis a saját hitelességében. Egyébiránt egyetlen eszmének a vallójának sem lesz érdemes lenni, nyerészkedésből, vagy álságos okokból. Mivel önmagában nem fog sem pénzt, sem elismerést hozni. Ugyanis az emberek fogják megítélni, és ítéletet tenni nemcsak a vallásosak felett, de minden eszmei irányzat felett is. Legyen szó hitről vagy politikáról.
Ez egy új - világi szinten lévő - áramlat, amely tisztulást okoz minden nemzetben. Amelynek a vallás, és így a keresztény intézményesítettség is az emberek hitelességi megítélésének őrlőkereke alá kerül.
Lehet egy ideig még védekezni, pereskedni, jó hírnevet védeni, vagy sunyítva csöndben maradni, esetleg bűneikért bocsánatot kérni.
De elsöprő tény marad, az emberek nem fognak maguknak gagyikat 'vásárolni', és nem lesz érdekükben ilyenekhez ragaszkodni. A hitelesség mindent vinni fog. Ami átverés volt, elsorvad.

Az álkeresztények abba a társadalmi elvárásba fognak ütközni, hogy aszerint a tanítás szerint élnek-e, amint írva van a Bibliában? A világ előtt fognak ugyanis lelepleződni. A világ nem fogja őket támogatni.

A katolikus egyház pápai szinten történő - nagymértékű - egyébként ilyen irányváltoztatása is ennek az áramlatnak az ereje alá sorolható. Bizonyos kényszerből történik. Először is belső elvárás fogalmazódott meg, a hívek - az igazak - által támasztott morális igény, másrészt a külső hatás. Továbbiakban már fenntarthatatlan helyzet állt elő, szakadék a szavak (a tanítás) és a valóság között.
Az emberek szemében a lényeg ezentúl az lesz:
"Amit mondunk, azt éljük!"; "Amit mondtok azt élitek?"
Másért nem fognak fizetni, tagok lenni stb.
A keresztények jajgathatnak amiatt, hogy világ egyre gonoszabb, de tény marad, nem bújhatunk ki alóla, a világban tapasztalható hitelességi mérce  nem feltétlenül a gonoszság mutatója. Mi igaz keresztények pont ehhez a világhoz küldettünk, őket kell - az erős kritikai szeműeket - meggyőznünk Jézusról, nemcsak szavainkkal, de igaz hiteles életünkkel is. Ami most még talán nehézségnek tűnik, pont később egy nagy megtérési hullámot is okozhat, ha a valódi keresztények szavai ilyen mód majd teret és figyelmet nyernek a hitetlen világ részéről.

Az új időben a valódi hitelesség magát az életben maradást - a fennmaradást - fogja jelenteni. Az életben maradást itt nem a drasztikus értelmében írom, hanem társadalmi elfogadottság értelmében. Gyors reagálásúak lesznek az emberek, és azonnal fognak váltani egyik eszméről a másikra. Váltás szempontja kizárólag, az a kérdés lesz a mérvadó, hogy az van-e mögötte, amit árul?
Ha nem, otthagyják azt a vallást, irányzatot stb. Az pedig - emberek hiányában - idővel meg is szűnik. Napjainkra az emberekben kialakult ez a fajta bátor szelektáló látás és tudatos választás. Nincs mit veszíteniük. Igen, hívhatjuk önzőségnek, vagy hitetlen látás módnak, ami nem keresi Istent, de lássunk is túl rajta! Ki vitathatná el a jogot egy embertől, hogy megvizsgáljon valamit és arra azt mondja, hogy nem hiteles ezért másikat keres?

Érdekes volt megfigyelni, hogy Magyarországon a statisztikai adatok szerint máris 1,5 millióan kevesebben gondolták magukat katolikusnak, mint az előző népszámláláskor.
Azt kell mondani, hogy az emberek ebben a világban élnek, és ebben az új hitelességi-áramlatban vannak. Nincs érdekükben olyat mondani, ami nem igaz. Világos lett számukra a hitelesség kérdése. Szerintem itt ennél a kérdésnél feltették azt a kérdést, és meg is válaszolták: "Miért valljam magam katolikusnak, ha semmi se függ tőle? Ha számomra nem azt adja, amit ígér?"

Ez a fajta felismerési ébredési hullám az idő haladtával csak terjedni fog.


II. A szentek

Jellemzőjük:
Ők is igazak, de
1. maguktól kimennek a gonoszok közül, a gonoszságokból, és
2. önként, minden vagyonukat a szegényeknek adják, - az adást sok értelmében lehet használni,
     nemcsak anyagi, de szellemit is lehet adni -
3. utána követik Jézust.

Először követők, később tanítványok, aztán szentek.
Ők azok az igazak, akik már földi életükben megmossák ruhájukat a bárány vérében.
Tudatosan Krisztus követők. Isten szolgái. A gyakorlati életben is.
/Mai világunkban lehetnek szerzetesek, papok, szolgálók gyülekezeti, vallási életben,
de nem intézményesített egyházakon kívül is léteznek Istennek szolgái.
Sőt. Szükségszerű, hogy legyenek. Később pedig csak így lesznek.
Létezésük nem intézményi támogatástól függ.
Úgy mondanánk teljes idejű szolgálók, akik Isten Igéjért a világi előrejutást, pozíciójukat elvesztették. Valamit - /életüket/ - valamiért - /az Életért/ - tudatosan elvesztő Krisztus követők./
Nincs statisztikai felmérés létezésükről, de gyanítom többen vannak, mint sejtjük.
Ők elrejtett, csendes, szelíd lelkű emberek, nem kürtöltetnek maguk előtt. Nem képmutatók.
Ám annál többet szolgálnak - Isten Igéjével - az emberek között.

A Biblia az Ószövetségben egész Izrael népére is használta, hogy szent nép.
Ez azért van, mert a többi néptől elkülönítette őket Isten magának.
Azonban megszentelésüket nem vitték végbe, noha Jézusban ez adott volt, és adott számukra.
Jézus nélkül nem tudnak szentté válni. (Kivéve az utolsó időkben lévő maradék.)
Ő a Bevégző. Az Omega.
Sajnos mivel Jézus keresztre feszítésekor, Jézus vérét, mint átkot kérték magukra és utódaikra, a világ népei üldözik őket. Szellemi törvényszerűség ez. A világi honpolgár számos összeesküvés alapján üldözheti a zsidó népet, de a keresztényeknek nem az összeesküvések sokféleségét - vagy egyféleségét - kell nézni, hanem, szellemi gyökerében, hogy miért, vagyis az átok működését kell meglátnia mögötte. Sajnos.

Az átok megszűnésének egyetlen útja van. Jézust el kell fogadni.
Addig - félek - csak a menekülés, és a védekezés marad a zsidó nép számára.
Semmilyen antiszemitizmus, gyűlölet nem elfogadható.
Isten áldja meg a zsidó népet, és adjon nekik békét!

A szentek - világi javak szempontjából - szegények! (sok felkiáltójel)
Nem rendelkeznek világi javakkal! (megint sok felkiáltójel)

Ez egy fontos biblikus jellemzőjük.

Számukra gyűjtést rendeznek, az igazak, maguk között.
Az igazak saját javaikból részesítik a szenteket! Nem más valakiktől gyűjtik be!
Főleg nem hitetlenektől.
A szentek támogatását az igazak oldják meg, saját javaikból.
Ki más támogatta volna őket?

Szenteket helyileg különböztetik meg, lakóhelyük szerint.
- jeruzsálemi szentek; filippi; efezusi stb. -
Krisztus testének építői.
Szentek imádságai különleges helyet foglalnak el Istennél. (Jel 8,3-4)
Lábmosás gyakorlatánál: A szenteknek a lábait mosták meg. (1Tim 5,10)
De a szentek egymás lábát is megmossák! - ahogy Jézus mondta.
A szentek személyei nyilvánvalóak az igazak előtt. Róluk gondoskodnak.

Hozok közeli időnkből szenteket, hogy kikre gondolok például, ha szentekről beszélek:
Pl: Smith Wigglesworth, Basilea anya
Ők mind elkülönültek a világtól, és az Igére bízták magukat.
Az Ige szolgálatára.
Azt mondták Jézus Urunknak: "annyim lesz, amennyit adsz, 
de ha csak egyszer is éhezni fogok visszatérek a hivatásomhoz!"
(Lásd erről korábbi írásom: Vagyontalan szolgálat)

Egyszer se éheztek.
Milyen boldogító tudat ez! Ha az Úrnak szolgálsz, megbecsül az Atya! (Jn 12,26)
Amit megígért, azt meg is tartja, bátran ráállhatunk az Úr szolgálatának útjára.


Fehér ruha
A szentek és az igazak fehér ruhában vannak, már földi létezésük során.
Azoknak van  fehér ruhájuk, akik megtérnek Jézushoz és elkezdik az útat.
Tehát ők az igazak és a szentek.

A vértanúk seregében, a Mennyekben vannak ruhátlanok, amely azt jelentheti, hogy ők megtértek, de nem tudták cselekedni - élni - Jézus életét, mert - hamarabb, minthogy élni tudták volna azt, a Földön - megölték őket hitükért. Ezért kérdezhetik Istentől, meddig nem állsz még bosszút, azért mert megöltek minket?
(Jel 6,10)

A fehér ruhát kapjuk. A Mennyből.
A fehér ruhához való jutás lépcsőfoka, az út:
1. Kérj először Istentől aranyat, kincset, drágaságot.
2. Azután, kérj fehér ruhát.
3. Ezután kérj szemet, hogy mindazt amid van, meglásd.

Mindenkinek lesz fehér ruhája. Látjuk a folyamatot, ahogy a ruhátlan szentek is, ruhát kapnak.
Fehér ruhában állnak a szentek a mennyei trónus előtt.
(Jel 7,9)

Látod, hogy tulajdonképpen ezzel a kategorizálással a vallási tanrendszerben jelenlévő laikus és klérikus fogalmakat helyettesítettem, ill. szüntettem meg, és tettem biblikussá Krisztus Testét. Igaz és szent felosztásra. Egyébiránt mindannyian testvérek vagyunk,.

Ahhoz, hogy egy Krisztus hívő igaz ember szentté legyen, vagyis elkülönült, egy következő lépcsőfok, amelyet maga az ember dönt el, Jézus javára. Annyira személyes döntés, hogy ebben a döntésében, maga Isten vezeti. Tehát, hogy kinél, hogyan valósul meg, egyedi és a jövő titka. Bizonyos, hogy sok áldást tartogat, mégha oly nehéznek is tűnik a kivonulás, különösen az elején.

---

Keresztények a világban tapasztalható hitelességi áramlatnak a súlyát érzik lelkükben. Keresztény vezetőink ehhez a változáshoz képest reagálásukban, lomhának, sőt bénultnak bizonyultak. Pedig éppen ez az ébredés, amiért imádkoztak! Igaz nem úgy jött el, ahogy várták, de tény, az embereknek nem kellenek többé a hazug szólamok. (Ez az ébredés fogalom itt nem egyenlő a keresztény megtéréssel. Világi ébredés: feleszmélés).

Mit jelentene az ébredés, a hitetlenek részéről, ha épp nem azt, hogy az emberek készségesen álljanak annak elébe, hogy megkülönböztessék jobb kezüket a baltól, a hamisságot a jótól? Tulajdonképpen ez történik a világban.  Nekünk keresztényeknek ennek örülnünk kellene. Habár nyilvánvaló ennek a hitelességi kritikának - ébredésnek - az első "áldozatai" épp a keresztény intézményesített egyházak lettek.

Radikális felszólítás lett ez számunkra hívőknek: Jézust add! Valóságosan és ahogy megéled!

Merész kihívás a világtól! De ösztönző lehet az igazak számára, hogy még igazabban éljenek! Szentektől, hogy még szentebbek.
Még bátrabban éljék meg hitüket, hirdessék Urukat! Összhangban azzal, ahogy megélik.

---

Hiszem, hogy a keresztény egyházakban tapasztalható tanácstalanság, csak rövid ideig tartó földrengés, ha az ítélet elvonul, igaz vezetőink megtisztulnak és helyreállnak, és újra képesek lesznek hitelesen vezetni. A próféták elhallgatnak.


Ruha, ami nem tiszta:


"Józsua ugyanis piszkos ruhába öltözve állt az angyal előtt.
Azután ezt mondta az angyal az előtte állóknak: Vegyétek le róla a piszkos ruhát!
Neki pedig ezt mondta: Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged.
Majd így szólt: Tegyetek a fejére tiszta süveget!
Akkor tiszta süveget tettek a fejére, és tiszta ruhába öltöztették, miközben az ÚR angyala ott állt."
Zak3,3-5


"Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha. Elhervadunk mindnyájan, mint a falevél, bűneink elsodornak bennünket, mint a szél."
Ézs 64,5


"Nagy örömöm telik az ÚRban, víg örömre indít Istenem, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság palástját terítette rám, mint vőlegényre, ki fölteszi fejdíszét, mint menyasszonyra, ki fölrakja ékszereit." Ézs 61,10


"De vannak nálad néhányan Szárdiszban, akik nem szennyezték be a ruhájukat, és fehérben fognak járni velem együtt, mert méltók rá."
Jel 3,4


Ruhamosás
 
Ha már van fehér ruhád, de piszkos lett, van lehetőség mosásra.

"Beszennyezték magukat cselekedeteikkel, erkölcstelen tetteikkel." Zsolt 106,39

"Jöjjetek, szálljunk vitába! - mondja az ÚR. Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú." Ézs 1,18
"Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó." Zsolt 51,9

Minden igazságunk.

Skarlát piros, vér piros, életünkhöz bűn tapad!

Jézus mondta: Én vagyok az út az igazság és az élet.

Jézus igazsága, tündöklő hófehér!

"És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény." Mt 17,2


Öltözzetek Krisztusba!
Ő az.
A te ruhád, Krisztus maga.


Van ruha.

Ádám és Éva állatruhát kapott Istentől. Utalás volt arra, hogy Isten el akarja takarni szégyenletes mezítelenségünket. Ebből azt lehet következtetni, hogy Ádám és Éva a paradicsomban még mennyei tiszta ruhát viselt. Megváltozott állapotukhoz Isten állatot vágott, vért ontott, hogy új ruhát adjon. Feltehetőleg báránybőr ruha.

Így van ez a mennyei ruhánkkal is. A mennyei bárány halt meg a mennyei ruhánkért.
Alatta is tiszták vagyunk, szeplőtelenül, sömörgözés nélküliek. (Ef 5,27)
Mivel ahogyan Jézus is tiszta.
Tisztává tett minket, az Ő áldozata! Öltözzetek új ruhába! Amelyet a mennyei bárány ad nekünk! (A töredelmes szívűeknek, 51. zsoltár)
- Csak hogy - viccesen - jobban megjegyezd: tényleg báránybőrbe bújtunk :)

Ugyanabból a magból születtünk, mint Jézus!
Ugyanaz a ruha, mint rajta!
Ugyanaz az ÚR. Magának váltott meg minket.
Mindenben hasonlatosak lettünk Hozzá.
Egyedül a megváltásban nem hasonlítunk Hozzá, mert Neki nem volt szüksége megváltásra.
Ő ugyanis mindig is Igaz volt. Mi ellenben nem.
Nekünk volt szükségünk bűneinkből való megváltásra. Ő mindig is fehér ruhát viselt.
Az Ő vére értünk adatott.

A vér adott.

"Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, 
és megmosták ruhájukat, 
és megfehérítették a Bárány vérében."

(Jel 7,14)


Van egy vér, Jézus vére, amely fehérít!


Hogy hogyan moshatunk benne?
Az Igazságban - Jézusban - való cselekvés által.

Manapság egyes tanítók - teológiájukban - felmentéseket adnak arra, hogy nem kell jó cselekedeteket végezni, mert Jézus vére elég a megváltáshoz. Ez igaz! De szeretnék valamire rámutatni.
Az útnak van folytatása, és az pedig az, hogy cselekedeteinkkel teszünk pecsétet hitünkre.
A hitünknek megfelelő cselekvés nélkül mik lennénk: élettelen bábuk?
Miért adta volna az Ő erejét, hatalmát, Szent Lelkét, ha utána nincs cselekvés?
Ezt Isten semmiképp nem akarja.
Mi haszna lenne létezésünknek a világon, ha nem cselekedhetnénk?

Miközben talán a kárhoztató lelkiismeret alól mentenének fel az újkori tanítások, hogy megvagy váltva, ne tegyél hozzá semmit, ugyanakkor beletaszít a cselekvőképtelenségbe, vagy rosszabb esetben egy összezavarodott meghatározhatatlan cselekvésbe? Bénultságba?

Hát nem tudjuk mi a jó? Vagy talán azért óvnak minket a cselekvéstől, mert a cselekvésnek adnánk valami misztikusságot? Talán olyan buták lennénk, hogy önmagunknak tulajdonítsunk valamit?

A cselekvés maga a gyakorlati élet. A megélt hit.
Nem hitpótlék, hanem hitbeteljesedés.
Hitünk egyszerű következménye, hogy egyszerűen jók vagyunk.
Minden erőnk Tőle van, Neki adunk hálát. Nála nélkül semmit sem cselekedhetünk.
Ez a legboldogítóbb dolog a világon, hogy Krisztusért, Krisztussal jók lehetünk.
A legjobbak.

Miért ne cselekednénk a jót, ha arra készít fel az Ige?! Talán rosszat kellene tennünk?
Miért ne lennénk boldogok cselekedeteinkben, hogy embertársaink javára élhetünk?!
Ennek olyan természetesnek kellene lennie - és szerintem az is, az igazaknál - mint ahogy lélegzetet veszünk.

Jó magatartásoddal, jó példáddal, és az Ige hirdetéseddel gyógyulására vagy a világnak! Jézus gyógyítani jött, és hogy életet adjon.
Az Ige jött a világba, ez az Ige van szívedben, ezzel szabadon szolgálhatsz, kárhoztatás nélkül.

Ahogy Jézus, mi is gyógyítók vagyunk, ki-ki a maga helyén, a maga feladatában.
Szabadulj fel a jó cselekvésére! És vedd el a jó cselekedeteid után járó mennyei örömet, és megnyugvást.
Érezd át, hogy megbecsül téged az Atya.
Ne legyél bénaságra ítélve, mert mások azt mondják elég a hit az üdvözüléshez. Ahhoz elég, de a kitelejesedett élethez nem! Kérj többet!

Az igaz ösvényen járni kell.

Miért félnél a jó cselekedetektől? Az Igaz úttól? A tökélesedésre vívő úttól?
Hiszen igaz cselekedteink, mint a legértékesebb ima, egészen elégő kedves áldozat az, az Úr oltárán, az ÚR előtt.
Ajánld Istennek, jó illatú áldozatként.
Ami tűzben elég, eltűnik, jó illatként felszáll a füstje a Mennybe,
- ha örvendeztél Őelőtte és hálát adtál -
menj, keress újabb alkalmat, mutass be újra illatáldozatot!

A múltadban már nincs mi újra elégethető lenne.
Mindig új, friss kell! A múlt jó cselekedetei már mit se használnának mai illatáldozatodhoz.

Cselekedetek tekintetében valójában részünkről oly kevés követeltetik,
kevéssel is lehet, nagy szeretet adni.
A többit az Úr maga végzi. Az Életet Ő tartja fenn.
Mindent Ő akar befejezni. :) Nemcsak akar, de Ő is fog.
Lásd meg az Ő része sokkal több, mint a tiéd valaha lehet!


"nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha hiányt szenvedne valamiből;
hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent."
Apcsel 17,25


---

"megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket" Jel 14,13

"Ezt mondja a Seregek URa: Ha az én utamon jársz, és ha teljesíted, amit rád bíztam, akkor ítélkezhetsz házamban, és felügyelhetsz udvaraimra, sőt megengedem neked, hogy az itt állók között járj-kelj."
Zak3,7


3. És láss!

Miután mindez megvan, szükséges, hogy lásd is magad!
Lásd mennyei kincseid.
Lásd fehér ruhád.
Lásd, hogy ki vagy:

végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed és láss.

Láss!
Hogy megbecsüld magad.
Ahogy megbecsül téged az Atya.
Azért adott neked kincset.
Azért adott neked fehér ruhát.
És milyen drágán vásárolt meg téged?!
A te felbecsült értéked, Jézus Krisztus drága vére!

Az ember számára minden hasztalan erőlködés a Földön.


"Ahogyan világra jött anyja méhéből, mezítelenül,
úgy megy el ismét, ahogy jött; semmit sem kap fáradozásáért,
amit magával vihetne. Ez is fájdalmasan rossz dolog,
hogy ahogyan jött, ugyanúgy kell elmennie.
Mi haszna van céltalan fáradozásából?"

Préd 5,14-15

 Nekünk azonban már most, mennyei kincseket adott, amit soha el nem veszíthetünk,
az örök élettel:


"Én örök életet adok nekik,
és nem vesznek el soha,
mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből."
Jn 10,28

---

Lásd meg, van-e rajtad egyáltalán ruha?
Ha eddig ruhátlan voltál?
Ne légy az oltár alatt ruhátlanul. Mihamarabb ÉLD az evangéliumot.
Cselekedj!
Mutass be jó illatú áldozatot! Jártadban, jöttödben, ahol teheted.

Lásd meg, ha van ruhád, nem-e piszkos?
Mielőtt cselekednél, menj mosd meg!

Lásd meg van-e mennyei kincsed?
Ha igen, mi az? Mérd föl! Tudd meg!
Használj vele! Azért adta az ÚR!

Örvendezz!
A győzelem  kapujában vagy.
ÉLD a hitedet!


"Aki győz, 
azt öltöztetik fehér ruhába,
 annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, 
hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt."
Jel 3,5