2013 - Naptár

B o l d o g   Ú j   É v e t !

minden kedves Olvasómnak.

Igés naptár.

Give Thanks

Adj Hálát!
Kívánok minden kedves Olvasómnak,
boldog karácsonyi Ünnepeket, Isten áldásával és békességével.

Sok szeretettel,
bogi

Csodálom az Ő útjait

Csodálom az Ő útjait,
Mily nagyok gondolatai,
Lelkemben világosság gyúlt már fel,
És tudom, Ő él bennem.

Ref.:
Áldom Őt, a Mennyek Urát!
Áldom Őt, aki fényességben lakik!
Áldom Őt, aki lehajolt s felemelt,
Mert Ő a Szeretet.

Lorber Jakabról

Egy keveset olvasgattam tőle.
Rengeteg írása van.

Ha olvassátok, ítéljétek meg!

Subritzky szerint okkult.
http://testveremnek.blogspot.hu/2013/02/szellemek-atadasa-kotelekek-atkok.html

A legnagyobb ajándék

Bevezetés

... ahhoz, amit majd álmaimról írok.


Arra gondolok sok esetben nem kell kidobni a fürdőkádat a gyerekkel együtt.
(A vizet persze megőrizzük, mert az nagy kincs, manapság.)

Az elszakadt köteleket, szétesett világunkban, amikor már semmi sem olyan, mint amilyen volt, hiába is keressük.

Noha vannak belénk ívódott kódok, amelyeket igyekszünk megtartani, ha nem most, akkor Isten ítéletében fog az is szétmálani.

Mert a tűz, mindent felemészt. Ami fa, széna, pozdorja.

Mégis a legtisztább anyag, az arany, amelyet sokszor kell tisztítani, minél lágyabb, annál tisztább lesz.

Sok ember keresi Megváltóját!
A kegyelem idejét éljük, noha sűrűsödnek fölöttünk a fenyegető felhők.

Sok rossz dolog van, amihez Istennek semmi köze, ez a mi társadalmi, gazdasági világunk.
Ha a rosszfelé megyünk, rosszat kapjuk. Ha egymást becsapjuk, kihasználjuk, örvényeket csinálunk, ami egy idő után fejünkre zuhan. Ebből is van megtérés, de kevesen térnek meg.
Ha örvényben vagyunk, megkeményedünk.
Ha kemények leszünk, Isten nem tud velünk mit tenni. A kemény emberek hogyan hívják segítségül az Úrat? Sehogyan. Ha megis tennék, csak külső látszatból, vagy belső indítatásból, hogy Istent maguk alatt tudják, saját hasznukra. Ezért lesznek a természeti katasztrófák, azoknak, akik már semmilyen mód nem lehet Isten ismeretétre felébreszteni, de itt is csak kevesen térnek meg.
A természeti katasztrófák pedig sok embert fognak érinteni. Egyre többet, a Föld lakosságának 1/3-át. Benne lesz keresztény és hamis egyaránt. (Több, mint kétmilliárd ember - gondold el Jer 25,33 úgy mondja, annyi lesz, mint a trágya.)

Isten azonban Mindenható! Király, Uraknak Ura! Teremtő. Jó. Igaz. Szent. Nagyon szeret minket, a természeti csapásokat is azért küldi. Az Ő kezében van minden. Ismerjük fel ezt, és adjuk Neki a dicsőséget.

---

Harminchat évesen tettem fel azt a kérdést magamnak, milyen érzés lehet engem szeretni?
Megkérdeztem magamtól mi a szeretet?

---

Harminchat évesen azt is feltettem kérdést, hogy az ember életútja, meghatározhatja-e, akadálya lehet-e az Istenhez való jutásához? Mint például a nyomorúságos élet, az elvetettség, az elutasítottság?

Mind a két kérdésre egyértelmű választ találtam magamban. Miközben Swedenborg-ot és Lober Jakabot olvastam (erről a honlapról: http://jezusatyank.hu/) , és miközben olvastam őket három gyötrő álmomon gondolkoztam, amire magyarázatot kerestem. /Megjegyzés: Ezen a honlapon sok olyan írás van, amivel egyáltalán nem értek egyet, nem ajánlom, és elhatárolódom. Az, hogy a két fent említett írót olvastam, nem tükrözi hitemet. Őket is fenntartással ajánlom, erős hívőknek, akik a megítélés képességének birtokában vannak. Sok olyan dologról tesznek bizonyságot, ami nem lehetséges, csak szellemi kinyilatkoztatás által. Hogy milyen szellem által, az a vizsgálat tárgya. Vannak keresztények, tanítók, akik egyértelműen gonosz szellemeknek tulajdonítják ezeknek az embereknek az írásait.
Én a magam részéről szükségesnek tartom, hogy aki Igét hirdet, minden 'irányzatról' tudjon. Nem gondolom, hogy bármitől félni kellene, de azt igen, hogy le kell tudnunk leplezni minden tévtanítást. Ehhez pedig szükséges az ismeret. Egyébiránt azt is vallom, hogy minden által tud szólni hozzánk a bennünk lakozó Szent Lélek. Új területeket tud megvilágosítani. Lehet pont egy tévtanítás felismerése által. Azt is gondolom, hogy sokszor idő kell egy-egy vizsgálathoz, leleplezéshez, sőt azt tartom, hogy a bennünk lakozó Szent Lélek világosít meg, és leplez, ezt pedig akkor teszi, amikor szükséges. Swedenborgról nem gondolom, hogy hamis tanító, igaz nem olvastam minden művét./

Az emberi lélek, két oldalról kutakodik, először is szeretné megérteni a miérteket a világban, másodsorban, azt, ami benne van.

Három álmot kaptam, ami évek óta nyomott engem. /2006-tól/
Sehogyan se értettem meg. Rendkívüli álmok! Félelmetesek! Mélyre hatóak. Mélyebbre, mint ahol én vagyok.
Az elmúlt egy évem erről a gyötrelmemről szólt, kutakodtam, kerestem, és kértem az Urat, magyarázza meg, mit jelentenek az álmok, ha kell vigyen feljebb.
Láttam életemben minden álmom Istentől volt, szóról szóra betelt, a jövendőm meglett, mégis van ez a három álmom, ővelük mi lesz? Követeltem a feleletet.

Ahogy könyveket olvasok a Lélek bennem, mindenre figyelmeztet. Ha van mire.
Kijelentéseket ad, magyaráz.
Sokszor egészen másról, és máshogy, mint amit olvasok.
Sokszor egészen máshova is jutok, mintahová a könyv vezetett volna. Hiszen éppen így vezet a Lélek.

Vannak Lélekben írt könyvek is, amelyeket egyébként sem lehet, és nem szabad a betűje szerint olvasni.

Én nem tudok így írni, nem is akarok. És szellemileg nem is látok, olyan mélyre, hogy így írhatnék. A nálam lévő igen, valóban igen, a nem pedig nem.
Ennél többem nincsen, mert nem vagyok rá képes, semilyen szinten. Sem pozítiv kinyilatkoztatásban, sem képmutatás szintjén.
Ez sokszor problémákhoz vezet emberekkel való kapcsolatomban, akik mindennapi életükben másoktól ehhez vannak szokva.
Ha azt mondom szeretlek, nem hiszik.
Ha azt mondom Jézus az ÚR és az élet, azt hiszik én nem hiszem, csak mondom.

Pedig, amit én írok, és mondok azt úgy gondolom, ahogy mondom.
Ezért lesznek írásaim prózaiak, Lélekben talán nem úgy felemelőek.

Én ezt kaptam. Erre vagyok képes.
Ám a lelkem igenis nagy magasságokban jár. Kibeszélhetetlen titkokat ért meg.
Amire nincsenek szavaim, bár nem is keresek. Gügyögök, és ismétlek, mint egy kisgyermek.
Egyébként is mérhetetlenül fáraszt a beszéd, az írás, sokkal több gondolat, kinyilatkoztatás van bennem, mint ami leírok. Tele vannak a füzeteim. Nem is gondolom, csak remélem, hogy egyszer végére érek, hogy ide a blogomban olvashatóan leírjam. /na csak azért, mert a kézírásomat még én se tudom elolvasni./

Most tehát a következőkben neki gyűröm magam, hogy írjak erről a három gyötrő álomról, és azokról a dolgokról, amiket megértettem.

Lehet valahol ismétlek majd, meg hosszú lesz, vagy éppen rövid. Egy biztos, valamit megértettem. Amihez aztán embernek nem sok köze, csak az Istennek, bármit olvastam is közben. Bármi történt is velem.

Azt is tudom, hogy mivel rendkívüli, lehet majd kevesen értik meg. Félreértik, félremagyarázzák, sőt megtámadják majd magyarázatomat. Lehet, kútba is dobnának, csak fogjam be a számat.
Akiket viszont a Lélek tanít, azok megértik, éppenúgy, ahogy nekik kell megérteniük, amihez nekem nem lesz sok közöm.
Ha csak egyetlen egy embernek hasznos lesz, az örökéletre, az én mennyei jutalmam nagy lesz!
Boldog leszek.
Azt a vigasztalást is tudom, hogy a szeretet mindennél nagyobb, ahogy Márti barátnőm mondta:
"Bogi! nem értem, amit mondasz, de tudom, hogy az ÚRban vagy, bízom benned!"

Én sem értem testvérem! De, ami fontos, hogy te szeretsz engem és én is szeretlek téged. Tudom, hogy számíthatok rád, és te is számíthatsz szeretetemre, bármit is jelent ki nekünk az Isten, álomban, és bárhogyan is magyarázza azt meg, a szeretet a legfontosabb, bármi is történjék velünk az életben.
A többi nem érdekes! Csak egy mese szép séta, értetlenkedőkkel, nyavalygókkal, ellenségekkel, és barátokkal. Mi kövessük Jézust! Még hozzá: ÖRÖMMEL:

O, de szeretném látni, ahogy János követte Jézust, a tengerparton!
Mert ő örömmel követte, magától.
Míg Péter hátrafordult:
Uram és vele mi lesz? - kérdezte.
Jézus pedig így válaszolt:
Mit törődsz te vele, te kövess engem!
Pétertől nem oly rég háromszor kellett megkérdeznie,
szeretsz te engem?
János azonban boldogan, ragaszkodva követte, mindenhová,
még oda is, ahová senki más apostol, a kereszthez.
O, de szeretném látni János szeretetét!
Micsoda öröm a szívnek.

A világ vége előtt

Dr. Martin M. Kawano,

a Nagaszaki atombomba-támadás poklának

egyik túlélőjének beszámolója,

aki csupán 700 méterre volt az epicentrumtól

 

a TOGETHER magazin,

1957. augusztus 15-i számából:

      "1945. augusztus 9-e volt, 11 óra. Bementem az egyetemi kórház vizsgálószobájába, anélkül, hogy sejtettem volna, hogy a második atombombát, amelyet ebben a háborúban bevetettek, már ledobták a magasból városunkra.

     Hirtelen magnéziumvillámhoz hasonló vakító fény világította be az egész helyiséget. Ezt két másodperc múlva egy erős lökés követte, s már nem lehetett semmit sem látni. Egy iszonyú erő földhöz vágott. Egyetlen hangot sem hallottam - valószínűleg a lökés hatására megsüketültem. Megpróbáltam lélegzetet venni, de fojtogatott a füst. A kénbűz elviselhetetlen volt.

     Úgy éreztem, meg fogok halni. Utolsó erőmmel letérdeltem, hogy lelkemet az Úrnak ajánljam. A félelem, az aggodalom és a kétségbeesés eltűnt. Egyszerűen megköszöntem Istennek, hogy annyira megáldotta életemet, mióta 15 évvel ezelőtt megismertem Őt, mint Megváltó Uramat... így imádkoztam: "Uram, vedd kezedbe életemet és bocsásd meg bűneimet. Magamat, az enyéimet és mindenemet a Te szerető kezedbe helyezem"...

     Hirtelen derengő fényt láttam azon a helyen, ahol az ablak volt. Nekirugaszkodtam és kiugrottam, - mint később kiderült, négy és fél méter mélyre - és, mégis, sértetlenül értem földet. Nappali fény nem látszott, csak egy földöntúli szürkésbarnás-sárgás sugárzás. S az üvöltő szél!... Minden lángokban állt, kivéve a kórházat, amelyből kiugrottam, s azt a kis földdarabot, amelyen álltam...
A lángtengerből távoli zúgást lehetett hallani, tízezrek kétségbeesett kiáltását. Engem mégis tökéletes csönd vett körül. A mérgező radioaktív felhő alatt a pokol tornácán szellemalakok mozogtak...

     Felrohantam a hegyre, mert azon kívül mindenütt tombolt a tűz. Egy betemetett anya hangja, aki arra kért, hogy mentsem meg a fiát, aki sírva ült a romok között, máig a fülemben cseng. A gyermeket sikerült a karomba vennem, mielőtt az anyját elborította a tűz...

     Ebben a túlélésért folytatott versenyfutásban állandóan kínzott a kérdés: miért élek még? Miért maradtam meg, miközben ezrek haldokolnak? ... Mikor végre elértem a katolikus kórházat, alig bírtam menni. Egy ismerős orvos és két ápolónő vett fel. Aztán együtt próbáltunk a sebesülteknek annyi segítséget nyújtani, amennyire szűkös gyógyszerkészletünktől telt. Még nem tudtuk, hogy sok páciensünk a radioaktív sugárzás okozta belső vérzések miatt halálra van ítélve.

     Késő éjszaka, mikor a betegek és sebesültek között a fűben feküdtem, elgondolkoztam azon, mit jelenthet ez a katasztrófa... Emlékeztem rá, hogy előző este a 91. zsoltár első verseit olvastam, s a 7. vers újra felcsendült bennem:
"Elesnek mellőled ezren, és jobb kezed felől tízezren; és hozzád nem is közelít."

     Nem tudom, hogy mit hoz a jövő, de abban biztos vagyok, hogy Isten szerető keze, amelynek a túlélést köszönhetem, a továbbiakban is vezetni fog és megdicsőíti életemet. S tudom, hogy "Azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van" (Róma 8,28)" 



M. Basilea Schlink, Ahogy senki más nem szeret című könyvéből, 68-70. old

Fehér és fekete

A család új cicája, Szöszi, szüleimnél:

Macskák tekintetében kezdünk sokan lenni, ha ráadásul még a szomszéd cicáját is belevesszük, aki bejár hozzánk:

A kérdés

E fekete kis cicából egyébként kettő van, ikrek, egy lány és egy fiú. Sose tudtuk eddig melyik jött be. Sőt, egy ideig nem is sejtettük, hogy ketten vannak. Most már szemrevételezzük, statisztikát számolunk, ki jár be gyakrabban? Eddig a fiú vezet.
Egyébként a mi cicánk, Mini Puma az édesapa. Tartásdíjról szólna? :)

Tartalomjegyzék a Szegénység címkéhez

Steve Sampson: Az örökkévaló birodalomban

Saját írás: Biztos sokan voltak ...

Saját írás: A tized

Saját írás: Keresztségről

Saját írás: Szegénységemben - Szegények barátja

Saját írás: A vagyontalan szolgálat

Saját írás: Az Úr öröme

Basilea Anya imádsága: Imádság az Atyához, Aki a gyengéket és a kicsinyeket szereti

Saját írás: És mégis örülj!

Basilea Anya: Mennyei Jeruzsálem

Willem J. Ouweneel: A kísértésekről

Williem J. Ouweneel: Hit és cselekedet 1.

Williem J. Ouweneel: Hit és cselekedet 2.

Williem J. Ouweneel: Hit és cselekedet 3.

Saját írás: Nyílt levél TestVéremhez

Saját írás: Isten nevei: Atya

Saját írás: S vajon

Saját írás: A híd

Saját írás: Ági nem figyelt rám

Teréz anya: A szegénység vállalásáról

Saját írás: Betlehem...

Saját írás: A Pusztában

Teréz anya: A szegények szolgálatában

Teréz anya: Jézus az életem

A mai napodra

Intro:

És egy kis szórakozás:

 

 

Az örökkévaló birodalomban

Belépés a láthatatlan (örökkévaló) birodalomba


Amikor Isten szól, szavai áthozzák a dolgokat a láthatatlan birodalomból a valóságba.

Isten hangjának hallásában az az izgalmas, hogy a Szent Szellem képessé teszi a hívőt az örökkévaló birodalomba való "átkelésre" a Szellem által.

Isten akaratát akkor fogjuk fel, ha belelátunk a láthatatlan (örökkévaló) birodalomba. Ha már az Ő nézőpontjából látjuk Isten akaratát és a dolgokat, akkor visszajöhetünk ide és kijelenthetjük, mit akar Isten elvégezni a természetes, ideigvaló világban.

Józsué még nem lépett be az ígéret földjére, amikor Isten szólt hozzá a másik (örökkévaló) oldalról és kijelentette:

"Minden helyet, a melyet talpatok érint, néktek adtam..." (Józsué 1:3.)

Noé is bepillantott a láthatatlan világba és látta, amint Isten fellebbenti a függönyt a jövendő események elől. Aztán visszatért az ideigvaló (látható) világba, és kijelentette Isten gondolatait. A bárka megépítésével reagált a mennyei valóságra.

Nekünk, újszövetségi keresztényeknek, a Szent Szellem megengedi, hogy túllássunk a természetes szinten lévő dolgokon és benézzünk az örökkévalóba, ha úgy döntünk, hogy az Ő szemével akarunk látni. Amikor látunk, a látottakból valóság lesz és mi bejelenthetjük azt, ami Isten gondolataiban már létezik. Akkor válik az a dolog valósággá természeti szinten is.

A hit híd az örökkévaló (láthatatlan) és az ideigvaló (látható) között. Imában átmehetünk ezen a hídon és úgy láthatunk, ahogyan Isten lát.

Az imádkozás nagyon izgalmas. A valódi ima nemcsak szavakból áll, hanem Istenre való buzgó várakozásból is, amíg (Szellem által) látni nem kezdjük azt, amit Ő lát.

A Szellem ajándékai azokon az embereken keresztül működnek, akik úgy döntenek, hogy belelátnak az örökkévalóba. Amikor elhangzik a tudomány beszéde vagy a prófécia, akkor elfogadhatjuk, átvehetjük a láthatatlan dolgokat, és azok megnyilvánulhatnak a számunkra.


...


Lásd magad úgy, ahogyan Isten lát, ne úgy, ahogyan te látod magadat!

A legtöbb keresztény a méltatlanság érzésével küzd. Eljött azonban az ideje, hogy elhiggyük az evangéliumot. Megdöbbentő, milyen készségesen hiszünk az ördögnek!

- "Egy rakás kudarc vagy" - mondja ő.

- "Tudom" - feleljük mi.

Mégis milyen nehezen hiszünk Istennek!

- "Felettébb diadalmas vagy" - mondja Isten.

- Lennél szíves ezt háromszorosan bebizonyítani?" - feleljük mi.

Mit látsz magaddal kapcsolatban? Úgy látod magadat, ahogyan Isten lát? Olyan sokáig engedtük, hogy az ellenség elverjen minket, hogy elfelejtettük: a legmagasságosabb Isten fiai vagyunk.

Megtanultam, hogy amikor az ördög vádol engem és a gyengeségeimre mutat, akkor így kell felelnem: "Ördög, nem én akartam ide kerülni! A saját ügyeimmel törődtem, a saját pöcegödrömben a világban, amikor Isten elhatározott valamit. Lenyúlt értem, megváltott és megszilárdított az Ő kegyelmében. Isten képes szilárdan megtartani engem, az Ő kegyelmében! Szóval, takarodj innen, ördög!"

Hála legyen Istennek, az Ő gyermeke vagy és Ő megváltott téged. Húzd ki magad, és tégy úgy, mintha az Övé lennél! Hagyd abba a nyüszítést, és kezdd el dicsérni Őt!

Istennek egy konkrét látása van az életed számára. Szánj időt az imádkozásra Isten rád vonatkozó látásáért! Hadd égesse Ő azt beléd! Hadd segítsen meglátnod, mit lát Ő veled kapcsolatban! Amikor elkezded azt látni, Ő elkezdi megvalósítani a látást az életedben.

Ha úgy döntesz, hogy "látni" fogod, akkor kétségtelenül meglátod a megvalósulását.





Találati hely:
Steve Sampson, Meghallhatod Isten hangját című könyvből, 14. fejezet
http://mek.oszk.hu/00100/00186/00186.htm#11

Jahve Jireh

A gondoskodó Isten

"Egyetlen szolgálónak sem szabad pénzért szolgálnia, kizárólag Isten elhívása miatt. Soha ne prédikáljunk azzal az indítékkal, hogy megéljünk belőle! Isten nem pénzt keresni hív el minket, hanem arra, hogy megváltoztassunk életeket. Ha mindig az életek érdekelnek minket és Isten akaratának cselekvése, akkor Ő gondoskodik a pénzről. Ha Isten hívott el minket, Ő majd el is lát. A mi dolgunk az, hogy figyeljünk a Szent Szellemre és oda menjünk, ahova Ő irányít, és hajlandók legyünk nem menni, amikor Ő nem küld.

Isten felelősséget vállal a szükségleteinkért, ha mi Őt követjük és engedelmeskedünk Neki. Ha a magunk szolgálatát végezzük, úgyse ér semmit. Ha az Ő szolgálatát végezzük, Ő gondoskodik rólunk. Isten nem csak egy bizonyos módon tud ellátni minket. Újra mondom: ha engedelmeskedünk, Ő különböző eszközök felhasználásával támogat minket. Nem lesz hiányunk. Ő Jahve Jireh, a gondoskodó Isten."

Találati hely:
Steve Sampson, Meghallhatod Isten hangját című könyvből, 10. fejezet
http://mek.oszk.hu/00100/00186/00186.htm#11

1Tim 2,1-2

"... ha megértjük a létezésünket ... "

  Nem vagyok jóga hívő, de tetszett ez a kis film ezzel a hölggyel. Példájából, gondolataiból mindenki erőt meríthet. Sok ilyen emberre van szükségünk:

A 93. évében lévő Etka anyó - aki szívbeteg gyermekként nyitott hátgerinccel jött világra - 55 évesen kezébe vette a sorsát, és betegségét leküzdve alkotta meg sajátságos Etka jógát. Az általa kidolgozott módszer segítségével megtanult betegség és fájdalom nélkül élni. Etka anyó még ma is aktív, segítő társakkal fiataloknak, időseknek egyaránt tart előadásokat, órákat.

"... pedig csak látták, hogy más jót tesz"

 

Dr. Bagdy Emőke: Az önzetlenség és az altruizmus hatása az egészségre

Zsolt 119,174

Ámosz 9,14

Az Élő Víz és a lukas edény.

Ma kaptam ezt az alábbi ismeretlen szerzőtől származó írást, hadd közöljem veletek gyorsan, máris.
Az üzenettel mélyen egyetértek. /Ha kitudodik ki is ő és engedélyezi, utólag közlöm a nevét, vagy megjegyzésben írja. Volt ilyen a Bibliában: az ismeretlen próféta. Áldja meg őt az Isten! /

Isten áldásával,

 bogi

-----

"Megállok egy másik testvér előtt, aki egész hátralévő életét a szolgálatnak szentelte. Igen. Isten szolgálatának. Evangelizáció, gyülekezet-plántálás, misszió. Minden nap, minden éjjel. Reggeltől estig, estétől reggelig. Milyen csodálatos tervek! Milyen irigylésre méltó élet! Csak egy apró bökkenő van! Hogyan gondolja ezt - önerőből? Az Ige alapján? A tanítások alapján? Erőért és kitartásért imádkozva? Mindent megvizsgálva és előzetes mérlegelés alapján józan módon lépve? Hogyan? - kérdezem én. Hát nem csalódott még eleget? Hát nem értette meg, hogy Isten személyes bemutatkozása nélkül, az Ő gyakorlati Élete híján nincs értelme csinálni? És mennyien vannak így ezzel.

Én magam is ezt tettem - éveken keresztül.
De álljunk meg egy szóra!
Mit értek én azon, hogy megengedni Istennek a bemutatkozást? Már biztosan kíváncsiak lettetek!
Az igazi - hitből való - életet! Egy olyan életet, mely tele van harcokkal, kísértésekkel, problémákkal, szenvedésekkel, de Győzedelmes élet! Miért az?
Mert nem az ember élete! Krisztus élete!
Ahogyan Jézus itt járt közöttünk, s szolgált - lábat mosott, gyógyított, segített, feltámasztott, tanított, szenvedett, s meghalt -, úgy kell nekünk is élni! Úgy kellene. ha menne. De nem megy, csak egyetlen feltétellel: megengedjük az Úrnak, hogy bemutassa Magát nekünk, s rajtunk keresztül másoknak! Ez az átadott élet lényege!

Az ember egyedül semmire nem képes! Ezt beismerni - bátor dolog, de milyen kevesen merik!
Hiszen ott áll az ember - merítő edénnyel a kezében -, s nem hiszi el, hogy nem az-az élet értelme, amit csinál!
Az egyik legnagyobb internetes fórum - de mit is beszélek, minden internetes fórum - élő tárháza
ennek! Panaszkodnak, dicsérnek. Összeomlanak, felállnak. Állandóan csak merítenek. A saját edényükkel. Mintha erről szólt volna Jézus az asszonynak. De hol van az "élő víz"? Hol marad a szomjúságot örökre megelégítő ital forrása? Hol van maga Krisztus, mint élő Forrás? Hát igen,
ez itt a probléma, kedves testvérek. Nincs élő víz. mert nem Jézus Krisztushoz fordulnak a testvérek, hanem saját belátásuk szerint keresnek edényt, hogy merítsenek. Saját kútjukból!
Hát ez lenne a győzedelmes élet? Ez lenne a keresztyénség, melyről annyi csodás bizonyságtétel született már? Erről beszélt volna Pál, amikor azt hallotta Istentől: "Elég néked az én kegyelmem."?
Erről írtak azok az emberek - a legnagyobb üldöztetés, és nyomorúság kellős közepéből, a szegénység legmélyebb szenvedései közepette, a betegségektől kínozva -, akik örömtől sugárzó arccal számoltak be Krisztus mindent betöltő szeretetéről, s békességéről? Erről beszélt David Wilkerson, amikor évtizedeken át tartó kemény szolgálat után egyszer csak kijelentette:
"kár volt minden addigi szolgálata, mert csak most látta meg, mit jelent Krisztus tudománya, a valódi Élet."? Erről beszélt volna Ungár Aladár, amikor mindkét lába amputálása után örömtől csillogó arccal tett bizonyságot Krisztusról? Erről szólt volna az a beteg lelkész, akinek - halála előtti - saját
felfoghatatlan örömteli bizonyságtételét magad is elolvashatod? Erről tettek tanúbizonyságot azok a misszionáriusok, akik nem emberekre támaszkodva, hanem csupán Krisztusba vetett hittel ugrottak bele az ismeretlen jövőbe? Erről beszélne azoknak a felébredt hívőknek az élete, akik egyik pillanatról a másikra úgy kezdenek el járni, hogy nem látnak, csak hisznek, úgy döntenek, hogy az minden emberi józan paraszti észnek ellene mond, úgy élnek - élő kövekként, és reflektorként világító lámpásokként - , hogy emberi ésszel fel nem fogható, honnan nyerik azt az eszméletlen sok erőt, s kitartást, bátorságot, és boldogságot, tűrést, és szeretetet?

Amit ők éltek át, az valami egészen más hit, mint amit én látok a mai gyülekezetekben.
Az valami egészen más keresztyénség! Olyan, amit nem lehet utánozni. Vagy van, vagy nincs. Olyan, ami nem az ember erőt-meríteni-akarásáról szól, hanem arról, amit maga Pál jelentett ki: "nem
 én élek többé." Ezek a testvérek felébredtek. Rájöttek, hogy valami nem stimmel az életükben. Hát nem erről szól az, amit a Biblia ír? Dehogynem! Ők meglátták a saját szemükkel, amit a születése óta vak ember - a teljes gyógyulást! Testüknek? Lelküknek? Nem!
Egész emberi valójuk meggyógyult az örökös merítés kifogyhatatlan szenvedéseiből. Mint ember, Isten kezébe vetették magukat - hittel! Amit ezután tapasztaltak, ők csak arról tudnak beszámolni. és én is. A győzedelmes életről - a hétköznapokban. A kifogyhatatlan forrásról, mely Jézus Krisztus maga. Egy olyan életről, mely nem pusztai vándorlás, ahol minden nap hol lenn, hol fenn. Egy olyan életről, mely maga a kánaán! Krisztus élete ott van bennünk, s szívesen bemutatkozik, HA ENGEDJÜK! Csak előbb eresszük már el azokat a vacak edényeket, amikkel éveken át merítettünk! Engedjük ki a kezünkből az állandó próbálkozásokat. Eresszük el az embereket, és a tanításokat, amikbe kapaszkodtunk eddig! Essen ki a kezünkből minden emberre és embercsoportra támaszkodás! Lépjünk ki a nyílt vízre! Essünk hittel az Úr kezébe!

Ó, ha tudnánk, hogy kicsoda valójában Isten! Ó, ha valóban ismernénk a befogadott Jézus Krisztust, nem csak hallomásból! Bár engednénk meg Neki, hogy bemutatkozzon nekünk, Élő Vízként - megoldással minden eddigi kudarcainkra!
Sajnos én személy szerint kevés vagyok arra, hogy ezt az élő vizet átadjam, de tudom, hol lehet kapni! Krisztushoz Krisztus kell! Én vettem belőle, s veszek minden pillanatban. Én megtapasztaltam, és megtapasztalom az Ő mindenre elég jelenlétét. Én tudok bizonyságot tenni arról,
hogy miközben semmi vagyok, van egy élő Istenem, akik gyermekévé tett engem. Én bevallhatom férfiasan, hogy egész életemben csak hiábavaló dolgokért küzdöttem, amíg meg nem jelent Ő. Igen, én ki merem jelenteni, hogy van Élő Vizem, s kifogyhatatlan forrásom!  Nem azért, mert Jézus Krisztus bennem lakik, hanem azért, mert megengedtem, hogy adjon a vízből, azaz Önmagából! Mert meg mertem tenni azt, amit egyre inkább úgy érzek, hogy csak kevesen mernek megtenni:
 kiejtettem mindent a kezemből, s Krisztus elé állva kértem azt, amit Ő kínált!
Folyamatosan megismerteti velem magát az Úr. De ennek egy feltétele volt: át kellett adnom mindent Neki, és nem támaszkodhattam semmire és senkire,legutolsósorban magamra nem! Hogy megérte-e?
Napról napra elevenednek meg Isten Igéi - a leghétköznapibb dolgaimon keresztül. Kellett a teológia? Dehogy kellett! Olyan szinten mutatja be Isten magát, melyet álmaimban sem gondoltam volna. Napról napra tapasztalom, mit jelent a gyakorlatban a hitben való járás.
 Ezrek és ezrek leírták már ezt. De mennyire más leírni, és mennyire más meglépni!
Napról napra szorul össze a szívem, mert amikor odarohanok a testvérekhez, hogy elmondjam, mi történt velem, mit kaptam, mim van,  mire ők csak rezignált állapotban hallgatnak, vagy odébbállnak, esetleg ellenem fordulnak, mint a születése óta vak, de meggyógyított ember esetében, akit egyszerűen kiközösítettek.

Hiszen mi lehet szebb annál, mint ha szeretetet próbálunk árasztani magunkból?! De Krisztus nélkül?
Testvérek! Mi értelme van annak? Mert ezt írja a Biblia? Hogy mindig próbáljunk szeretetet árasztani? Merjük már bevallani magunknak, hogy éppen azt próbálgatjuk, amink nincs is! Azt akarjuk adni, amire nekünk is szükségünk lenne, az Élő Vizet! Hiszen mi értelme van egy beteget meglátogatni - akár minden héten -, ha nem tudunk neki Élő Vizet adni, azaz nem tudjuk őt
odavezetni a Forráshoz, Jézushoz. Ha ez sikerülne, akkor többet nem kéne őt látogatni! Ő látogatna
minket azután. Hiszen mi értelme van állandóan csak evangelizálni, missziózni? Csak mert az Ige ezt parancsolja? De Krisztus nélkül? Hogyan gondoljuk ezt? Mi keltené fel a hallgatók figyelmét?
A tetszelgő mosolyunk? Hát azt hisszük nem rí le rólunk sokszor, mi is van bennünk valójában?
 Színészkedés az egész misszió! Ha megvan a kellő anyagi támogatás, van gyülekezet, mely ki tud küldeni minket, és elvégeztünk egy-két továbbképző biblia-iskolát, hát mehetünk. Aztán ha beüt a krach, a csőd, a baj, menekülünk. Nem értjük az egészet. Imádkozni és böjtölni kezdünk, s erre buzdítunk mindenkit. De semmi nem változik. Aki megbetegedett, az szépen lassan, de biztosan meghal. aki elszegényedett, az tönkremegy. Akinek elindult a házassága a lejtőn, annak meg sem áll a válásig, és a teljes összeomlásig. Ez lenne a győzedelmes élet?!
Hát senki nincs, aki be tudná mutatni, mit jelent Krisztussal járni? Csak egy-két elveszett tékozló fiú az, aki feltűnik állandó  bizonyságtételeivel, már lemondott róluk mindenki, hívő és hitetlen. Aztán
egyszer csak feltűnnek a horizonton, s olyan erővel és hatalommal szólnak, mely lerombol minden tanításokból emelt légvárat, missziós törekvést? Hozzátok szólok, testvérek, akik elkezdtétek úgy érezni, hogy "valami nem stimmel" az életetekben. Nem kellene ennek így lennie - mondjátok. Úgy működtök, mint az akkumulátor, melyet fel kell tölteni, de hamar lemerül, fel, le, fel, le. Ez lenne a keresztyén élet állandó hit harca?
Hozzátok szólok, akiknek rozsdásodik az edénye, mellyel éveken át meríteni próbált. Kikezdte a rozsda, s lukacsos is talán. Állandóan kifolyik a víz belőle. Mit gondoltok, mi értelme van így az életnek? A halál, mint megváltás? A néha-néha elért győzedelem? A Krisztushoz egyre inkább való
hasonlóság? Az állandó változások? A próbálkozások?

Azt mondjátok erre: "Ébredésre lenne szükség!"? Miféle ébredésre? Meg kellene halni előtte, nem? Hogyan akartok felébredni, ha azt gondoljátok, nagyon is ébren vagytok?! Be kellene fejezni az állandó "élni akarok, és ezért küzdök" harcot!
Milyen hálás vagyok az Úr Jézusnak azokért a testvérekért, akik megelégelték a reménytelen küzdelmet, s őszinte szívvel vetették magukat Krisztus kezébe! Meghaltak - Krisztusért. Ők mertek lépni. De nem is volt veszíteni valójuk, hacsak nem egy eltékozolt élet! Mertek odaállni Krisztus elé, s merték elengedni az ÖSSZES edényt, melyet addig arra használtak, hogy valahogy eltengődjenek, mint hívő keresztyének. Mertek hitből lépni. Igen, soha ki nem fogy hálám őértük az Atyánál!

Drága testvérem!
Én csak egy egyszerű bukott tékozló fiú vagyok. Nincsen semmim. Mindent elveszítettem - Krisztusért. De megengedtem Neki, hogy Ő mutassa be Magát az én életemben. Amikor beteg vagyok; amikor gyenge vagyok; amikor elkeseredek; amikor nincsen semmim; amikor feladni kényszerülök; amikor támadnak; amikor kisemmiznek. amikor meg akarnak verni; amikor kiközösítenek; amikor egyedül maradok; amikor félni kezdek.
 Hogy megérte-e?
Hadd súgjam oda a füledbe úgy, hogy szíveddel halld meg:
 IGEN!
Mindent elveszítettem, de Jézus Krisztust, mint ÉLŐ VIZET megnyertem.
Hogyan?
Azáltal, hogy mindent elveszítettem.
Szeretném, ha lenne füled meghallani azt, amit rajtam keresztül üzen az Úr:
 Nincs elveszett állapot, csak elveszett ember van!
Nincs módszer, mely segíthetne egy olyan kútból meríteni, melyben nincs is víz! Nincs állandó szomjúság, csak Krisztus nélküli élet!

Nincs folyamatos küzdelem az életben maradásért, csak olyan edények vannak, melyek lukasak, rozsdásak, és képtelenek megtartani a vizet!

Az élő Isten Fia, Jézus Krisztus nevében kérlek téged most:
"Bízd a teljes életedet Krisztusra, s fejezd be azt, hogy állandóan csak emberi dolgokra
támaszkodsz! Merj lépni - hittel Krisztus felé, s engedd meg végre, hogy Ő - egyedül Ő - mutatkozhasson be neked!

S a következő pillanatban te is át fogod élni mit jelent HITBŐL ÉLNI - KRISZTUSSAL!"

Ó, Uram, valamiért leírattad ezt velem. Legyen meg a Te akaratod ezzel!
ÁMEN"

 

Steve Sampson: Képek, látomások és álmok

KÉPEK, LÁTOMÁSOK ÉS ÁLMOK

 

 

Egy kép felér ezer szóval!

 

"Mert én szólottam a prófétákhoz; én sokasítottam meg a látásokat, és én szólottam hasonlatokban a próféták által."

(Hóseás 12:10.)

Az egyik legnagyobb segítséget jelentő és leggyakorlatiasabb módja Isten beszédének a Szellem által adott képekben nyilvánul meg.

A Hóseás 12:10-ben Károli által használt "hasonlatok" szó héber eredetije a "damah", ami elmebeli képeket vagy képmásokat jelent. A régi próféták tulajdonképpen képeket láttak, amikor prófétáltak, szó szerint azt prófétálták, amit láttak. Ez a fényképezés és a televízió születése előtt több évszázaddal volt.

Világos, hogy ez még ma is Isten egyik eszköze, aminek a segítségével a gondolatait közli a népével. Számtalan keresztény, akikkel együtt imádkoztam, elmondta: "Miközben imádkoztunk, láttam..." Amikor az illető leírja, mit látott Szellemben, a kép élénken és pontosan ábrázolja az Úr gondolatait a helyzetről, vagy bölcsességét adja hozzá.

A Szellem által adott hasonlatot, vagy képet könnyen nevezhetjük benyomásnak, amit az ember a szellemében lát. Amikor - általában csukott szemmel - imádkozom, a Szent Szellem hűségesen elkezd képeket adni, amelyek a választ ábrázolják az imám tárgyára. A

kép lehet álló vagy mozgó.

Annak, amit imádkozunk, nagy része prófétikus, amint az ima szavait a Szent Szellem adja. Sokszor világos, hogy egy elmondott ima valójában a próféciával egyenértékű, mert érezzük, hogy a Szent Szellem ken fel minden szót. Az ilyen imák után gyakran megjegyzi az imádkozó: "Amint imádkoztam, az Úr mutatott nekem egy képet arról, hogy...", és leírja, mit látott ima közben. Mindig érezzük azt az elégedettséget, hogy imánk Isten tökéletes akarata szerinti volt, mert az illető tudja, hogy pontosan azt imádkozta, amit a Szellem mutatott neki.

Noha a képek (vagyis a hasonlatok) nem látomások, mégis világosak. Az igazi látomás (sokan a hasonlatokat nevezik látomásnak, pedig azok valójában elmebeli képmások vagy képek) inkább egy harmadik dimenzióbeli átélés. Valójában némelyek már nyitott szemmel is láttak látomásokat. Egy kép, vagy elmebeli képmás azonban inkább kétdimenziós, majdnem olyan, mintha egy fényképet néznénk.

 

Látomások

A látomás rendkívüli értékű átélés. Nagyon is lehet, hogy nyitott szemmel látja az ember. Nekem szó szerint látomásom volt egy könyvről, amit korábban olvastam. Azonnal, a könyvről szóló látomással együtt, világosan tudtam, hogy azt a könyvet oda kell adnom egy bizonyos pásztornak. A könyv a szellemi tekintélyről szólt. Elküldtem neki a könyvet és később hallottam, hogy az a pásztor jelenleg erről a témáról tanít és Istentől keres útmutatást ebben. Nagyon felbátorította őt ez a könyv, és erős hatással volt a szolgálatára.

Újra mondom, hiszem, hogy a látomások nagyon ritkák, míg egy képet (hasonlatot) akár naponta láthatunk.

Hasonlatok

Az évek során Isten többet szólt hozzám képeken (hasonlatokon) keresztül, mint bármely egyéb módon. Noha ilyeneket gyakrabban kapok, amikor csukott szemmel imádkozom, néha látom őket beszélgetés vagy prófétikus beszéd közben, sőt még prédikáláskor is. Ezek a képek rendkívül pontosak. Kivétel nélkül vagy a helyzetet írják le mindig, amelyért imádkozom, vagy a körülményeket annak az embernek az életében, akiről prófétálok.

Szolgálatom elején előadó voltam a Teljes Evangéliumi Üzletemberek egyik nagyszabású összejövetelén. Az alkalom végén sokan előre jöttek, hogy imádkozzunk értük. Amint az egyik férfiért

imádkoztam, ima közben ártatlanul leírtam, amit láttam. A látottak egy része az volt, hogy egy képben ez a férfi látta a fényt az alagút végén. Amikor befejeztem az imát, a férfi rámmeredt. Meg volt döbbenve, mert pontosan leírtam ima közben a jelenlegi helyzetét. Semmilyen tudást, érzést vagy érzékelést nem kaptam; csak leírtam, amit láttam. Ez a férfi azonban nagyon megvigasztalódott, mert Isten ismerte és felfedte a helyzetét.

Egy hasonlat vagy kép látása hasonlít egy fénykép szemléléséhez, vagy egy élénk emlékre való visszagondoláshoz. Olyan, mintha egy pillanatra belenéznél a szellemi emberedbe. Kétségtelen, hogy amikor így látunk a Szellem által, akkor az Ő birodalmába látunk be. Ritkán élek át valamilyen érzékelést, vagy természetfeletti érzést. Ez valójában olyan természetesnek és könnyűnek tűnik. Könnyű, mert a Szellem adja, nem a test erőfeszítéséből fakad.

Amikor a feleségemmel bizonyos döntések miatt imádkozunk, gyakran látunk hasonlatokat a Szent Szellem által. Például, amikor megkérdezzük az Urat, elfogadjunk-e egy meghívást egy bizonyos városba, Ő felelhet úgy, hogy egy képet mutat arról, valóban ez az Ő akarata, vagy nem. A Szellem által adott kép jelentése általában elég nyilvánvaló, úgy hogy az értelmezésében semmi nehézség nincs.

Egyszer egy beruházás miatt imádkoztunk. Ima közben a feleségem Szellemben látott egy képet egy öntözőberendezésről, amiből nagyon gyenge sugárban jött a víz. Tudtuk, hogy az Úr azt mondja, ez nem egy ígéretes ügy. Ha erőteljesen ömlő vizet láttunk volna,

arra következtettünk volna, hogy ez jó befektetés lesz. A befektetés nagyon közepesnek bizonyult, minimális eredményekkel, így pontosnak igazolva a hasonlatot.

Fontos mindig imádkozni a Szellem által adott hasonlatok magyarázatáért. Általában azonban egyszerű és szemléletes, amit az Úr mond. A Szent Szellem hűségesen adja a megértést.

Egy másik városban lakó barátomért imádkoztam. Ima közben a Szellem egy képet adott nekem a barátomról, aki gólyalábon sétált. Felfigyeltem arra, hogy a gólyalábak mennyire minden más körülötte lévő dolog fölé emelték. Elmondtam neki ezt a hasonlatot, amit az Úrtól kaptam. Két hónappal később telefonon elmondta nekem, hogy miután ezt megosztottam vele, több igen megpróbáló körülményt élt át, többek között egy halálesetet a családjában, egy nehézséget az üzleti életében stb. A nehézségek ezen időszakában azonban eszébe jutott az a kép, amit a Szent Szellem adott róla meg a gólyalábakról és tudta, hogy az Úr arra emlékezteti, maradjon a helyzet fölött.

Egy másik alkalommal meghívtak a feleségemmel együtt szolgálni egy jól ismert gyülekezetbe. Nagyon hízelgő volt a meghívás, és imádkozni kezdtünk érte. Imában az Úr mutatott egy képet egy üvegcséről, amiben kevéske olaj volt. Mutatott egy nagy postaládát is, ami csak kevés levelet tartalmazott. Tudtuk, hogy mindkét kép kevés eredményt jelent. Nagyon kevés lesz az olaj (a Szellem mozdulása) és korlátozott lesz a levelek mennyisége (a Szellemtől származó üzenetek) is a postaládában, mert nem áradhat majd szabadon. Azt mondta az Úr, hogy kevés hasznát fogjuk látni az útnak. Engedelmeskedtünk hát, és nem mentünk el.

Legtöbbször azonban, amikor előadási meghívások miatt imádkozunk, Isten nagyon bátorító dolgokat mond. Olyasmiket, mint a bőséges gyümölcs, rohanó folyó (a Szent Szellem), sőt még azt is megmutathatja, hogy azon a helyen, amiért imádkozunk, az emberek nag

yon éhesek a Szent Szellem mozdulására.

Akármi is a helyzet, Isten nagyon gyakorlatias. Mivel így szól, nehéz lenne félreértelmezni a szavait. Amikor nem hallottuk jól az üzenetét és elfogadtunk egy meghívást, éreztük, hogy a saját kezdeményezésünkből szolgálunk, és nagyon kevés gyümölcsöt láttunk. Meg kellett tanulnunk gondosan figyelni a Szent Szellemre. Ő nem hazudik és ismeri az emberek szívét, hogy fogékonyak lesznek-e a Szent Szellem szolgálatára, amit Ő adott nekünk. Micsoda hatalmas Istent szolgálunk! Milyen izgalmas dolog felismerni, hogy Ő igen bensőségesen és pontosan tud szólni a népéhez.

Egy jelentős gyülekezet pásztora felhívott minket, hogy imádkozzunk a felesége betegsége miatt. Nemrég állapítottak meg nála egy nagyon súlyos betegséget. Valaki mástól már hallottunk a felesége állapotáról és kerestük az Urat az ügyében. Imádkozáskor láttunk Szellemben egy képet egy csokor mélyen gyökerező gazról, amit könnyű volt kihúzni a földből. Tehát amikor a pásztor telefonált, elmondtuk neki, mit jelentett ki az Úr, hogy a baj könnyen megoldódik majd. Nagy megkönnyebbülésünkre egy héten belül visszakapták az orvosi jelenést, ami leszögezte, hogy a folyamat visszafordult, és az as

szony meg fog gyógyulni. Isten nem hazudik.

 

Álmok

A Szent Szellem kommunikációjának egy másik igen általános módja az álmok használata. Isten megígérte, hogy az utolsó napokban álmok révén is fog szólni.

"És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Szellememből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak."

(ApCsel. 2:17.)

Isten bátorításul, utasításul, figyelmeztetésül és prófétai vezetésül ad álmokat. Az álmok legtöbbször tanítási és utasítási céllal érkeznek.

 

Bátorító és vigasztaló álmok

Egy baráti házaspár tragikus módon elvesztette a kisfiát, aki vízbe fulladt. A gyásztól lesújtott anya később újra terhes lett. Néhány héttel a gyermek születése előtt azt álmodtam, hogy fiút szült. Kb. ugyanekkor a férje telefonált, hogy elmondja nekem, ő is álmodott, majdnem ugyanazt, amit én, hogy a felesége kisfiút szült.

Teltek a hetek és a baba megszületett, de lány volt. A barátom nagyon csalódott volt, és szinte haragudott Istenre, mert mindketten azt álmodtuk, hogy a gyermek fiú lesz. Aztán nyilvánvalóvá vált, hogy Isten egy következő gyermekről beszélt. Ő nyilván tudta, hogy ez a gyermek lány lesz és az ifjú apa csalódni fog, ezért bátorításként adta az álmot.

Amikor a felesége újra fogant, fiút szült. A szülők itt már nem csak Isten vigasztalását ismerték fel, hanem az Ő bölcsességét is abban, hogy másodiknak adta a fiút. Ha elsőként adta volna, akkor az a kísértés érte volna a szülőket, hogy a megfulladt fiuk

helyettesét lássák a gyermekben. Mindkét gyermek hatalmas áldást jelentett ennek az istenfélő házaspárnak.

Utasító álmok

Nemrég azt álmodtam, hogy egy kis, egymotoros Cessna repülőgépen utaztam. Jézus mellettem ült a repülőn. Nem figyelte azonban pilótai képességemet, hanem gondtalanul olvasott valamit. Ahogy vezettem a gépet, mindig veszélyesen közel voltunk a fák tetejéhez és a telefon vezetékekhez. Többször hirtelen felkaptam a botkormányt, mielőtt éppen nekimentem volna valaminek. Végül, nagy megkönnyebbülésemre, földet értünk. Amikor felébredtem, azonnal tudtam a magyarázatot. Isten azt mondta nekem, hogy tudnék "magasabban is repülni" Szellemben. Nem kell a földhöz olyan közel repülnöm. Jézus nemtörődöm magatartása, amint mellettem ült a repülőn, azt

jelezte, hogy Isten az én döntésemre bízta, milyen magasan akarok a Szellemben élni. Az álom nemcsak utasítás volt, hanem gyengéd dorgálás is, hogy éljek inkább Szellemben és ne engedjem tovább, hogy a természetes körülmények (majdnem nekimentem a fának stb.) befolyásolják az életemet.

Több évvel ezelőtt a feleségemmel nehéz körülményeket éltem át, és sok órát imádkoztunk egy bizonyos emberért.

Végül a helyzet valamelyest változott, és újra megbizonyosodtunk arról, hogy az illető Isten kezében van. Aztán a feleségem álmodott. Álmában börtönben volt, de kiengedték. A többi "fogoly" azonban azt mondta neki, amikor elhagyta a börtönt: "Kérünk, ne f

elejts el minket!" A feleségem azonnal tudta, mit jelent az álom. Csak azért, mert a helyzet, amiért imádkoztunk, javult egy kicsit (a feleségem kikerült a börtönből), még nem szabad elengednünk a dolgot imában. Tovább kell közbenjárnunk, hogy Isten elvégezhesse a szükséges munkát.

 

Helyreigazító álmok

Utolsó egyetemi évem alatt a Nebraskai Egyetem területén a Szent Szellem egy szuverén mozdulásának vezetőségébe kerültem. Minden kedd este hallgatók tucatjai özönlöttek be az egyetemi kápolnába, ahol imádtuk az Urat és engedtük, hogy a Szent Szellem megmo

zduljon közöttünk. Sok diák megismerte az Urat és bemerült a Szent Szellembe.

Isten nyerte meg magának ezeket a fiatalokat, és az egyik nemrég újjászületett diáktársnőm elmondta nekem egy álmát. Álmában a Szent Szellem beszélgetett vele és azt mondta neki, hogy válasszon köztem és a fiúja között. Amikor elmesélte nekem az álmát, már ismerte a jelentését és tudta, hogy én az Urat képviseltem az álmában. Isten azt mondta neki, hogy válasszon a barátja, aki csak jobban bevinné őt a világba, és az Úr követése között.

Az álmokban elég sokszor azok a szellemi vezetők, akikről ál

modunk, magát az Urat képviselik. Néha valakinek az apja (aki talán már nem is él) egy álomban az Atyaistent jelképezi.

Sokszor álmodtam az édesanyámmal, aki a régi természetemet (a testet) mintázta. Egyik álmomban hevesen vitatkoztam anyámmal. Másnap olyan helyzetbe kerültem, ahol komoly kísértésem volt arra, hogy a test útján járjak. Amikor jött a kísértés, azonnal visszaemlékeztem az álmomra, és ez bátorítást és erőt öntött belém a kísértéssel szembeni ellenálláshoz és a testem elleni csata megnyeréséhez. Természeti szinten nagyszerű a kapcsolatom az édesanyámmal, de tudtam, hogy álmomban a régi természetemet képviselte. Fontos felismernünk, hogy álmainkban az emberek gyakran ábrázolnak valamit, Isten talán nem a valóságos emberről beszél álmunkban.

Egy másik alkalommal, ahogyan sok prédikátor teszi, én is azért küszködtem, hogy üzenetet kapjak a soron következő összejövetelre. Egy téma sem elevenedett meg az Igéből, és én kezdtem türelmetlenkedni, amíg végigpillantva a könyvespolcomon meg nem talált

am a néhai E.W. Kenyon egyik füzetét. Amint olvasni kezdtem, felvillanyozott a benne található igazság és szó szerint kezdtem belőle kijegyzetelni dolgokat, amíg össze nem állt egy elég kerek tanítás. Mivel sok új dolgot megértettem az olvasottakból, úgy döntöttem, hogy másnap arról fogok tanítani.

Aznap éjjel azonban Isten egy álomban szólt hozzám. Álmomban a fűszeresnél voltam. Átmentem a gyümölcsöspulthoz, megragadtam egy banánt, meghámoztam és enni kezdtem. A boltos hirtelen előkerült a semmiből és rám förmedt: "Ezért fizetni fog!" Azonnal felébredtem. Értettem az álmot. Az Úr volt az üzlet tulajdonosa. Én élelmet "loptam" Kenyon úr könyvéből. Kész voltam elprédikálni egy másik ember kinyilatkoztatását, ami az ő Istent kereső erőfeszítéseinek eredménye volt,

nem az enyém. Az Úrnak nyilvánvalóan nem tetszett a döntésem, hogy valaki más kinyilatkoztatását prédikáljam el. Maradékot adtam volna az embereknek valami friss helyett Isten táljából. Azonnal elfogadtam Isten helyreigazítását és megtértem.

Nem helytelen más tanítóktól tanulni és bepillantást, megértést nyerni tőlük. Plágium azonban szó szerint továbbadni azt, amit valaki más kapott Istentől, és úgy tanítani azt, mintha saját, Isten keresésével eltöltött időd eredményeként te kaptad volna.

Prófétai álmok

Isten prófétikus álmokat is ad. Olyan ez, mintha alvás közben kapnál próféciát.

Néhány évvel ezelőtt olyan időszakot éltem át, amikor a jövő miatti aggodalom gyötört. Egy éjjel álmodtam: egy boltba tartottam, hogy vegyek valamit. Apósom is ugyanoda jött, és amint beléptünk, azt mondta, hogy üzenete van az Úrtól a számomra. Ez így szólt: "A következő évtizedre semmi mást nem tartogatok neked, csak az én jelenlétemet".

Néhány hónappal később megint álmodtam: valakinek a temetésén voltam az apámmal. Álmomban ténylegesen láttam, hogy az elhunyt felmegy a mennybe és találkozik Istennel. Aztán Isten azt mondta nekem: "Tudom, mi van benned és már a szívemben vannak a gondolataid". Később megtudtam, hogy a temetés a saját halálomat jelentette az énem számára. Apám mennyei Atyámat jelképezte, aki felügyelt a halálomra. Úgy éreztem, hogy Isten elfelejtett engem, de Ő, noha átvitt az önmagam számára való meghaláson, emlékeztetett arra, hogy gondolataim a szívében vannak.

Az álmok és látomások magyarázata

1. Értelmezd a Szellem szerint

Akármit ad a Szellem, azt Szellem által is kell értelmezni. Nevetséges dolog logikával és okoskodással küszködni, hogy megértsük egy álom vagy látomás jelentését. Az álom értelmét a Szellem kinyilatkoztatása hozza el.

Ha a magyarázat nem jön könnyen, egyszerűen tedd az élményt a polcra. Isten könnyűszerrel megvilágosíthat minket. Tudja, mennyire útban van elemző elménk, tehát talán egy váratlan időpontban "pottyantja belénk" a magyarázatot.

 

2. Mindig maradj egyszerű

A Szent Szellem sosem bonyolítja a dolgokat. Valójában leegyszerűsíti őket. Ha valami bonyolult és összezavaró, akkor nem a Szent Szellemet hallod, vagy talán testi elméddel próbálod a magyarázatot elnyerni.

 

3. Isten néha képletesen beszél, máskor pedig szó szerint

Fel kell ismernünk a különbséget. Némelyek kapnak álmokat pontos utasításként arra, hogy mit tegyenek, például hogy vegyenek meg egy bizonyos telket. Máskor egy hasonló álom lehet Isten szellemi jellegű beszéde, és a telek egyszerűen jelentheti Isten Királyságának növekedését. Ismét csak ugyanaz a Szent Szellem adja a magyarázatot, aki az álmot is adta.

Legfiatalabb gyermekünkkel kapcsolatban a feleségem többször álmodta, hogy gyermeke lesz. Mi minden álmot elszellemiesítettünk, és úgy "értelmeztük" őket, mint amelyek arról szólnak, hogy szolgálatunk egyre gyümölcsözőbb lesz. Amikor a feleségem rájött, hogy terhes, el kellett ismernünk, hogy félreértettük az álmokat. Szellemivé tettük azt, amit Isten a természetes szintről mondott.

 

4. Ne légy elvont, vagy szuperszellemi!

Isten gyakorlatias, és azért ad álmokat, látomásokat és bátorítást, hogy a mindennapi életünkben segítsen nekünk. Némelyek olyan szélsőségekig elszellemiesítik a dolgokat, hogy messze eltávolodnak a valóságtól. Elvontságunk, vagy túl misztikus magatart

ásunk elidegeníti az embereket Isten dolgaitól. A valóság talaján kell maradnunk.

Mi a helyzet a színekkel és egyéb jelképekkel?

Mindenek előtt hadd hangsúlyozzam, hogy a színeket Isten találta ki. Ő teremtett mindent. Noha az okkultizmus Isten sok cselekedetét utánozza, ez nem érvényteleníti a valóságot. Mindenki tovább költi a pénzt, noha hamis pénz is van forgalomban.

A Szent Szellem gyakran használ színeket álmokban és látomásokban, hogy hangsúlyozza az igazságot.

Íme néhány jelkép, amit sok évi tapasztalatból tanultam meg:

A vörös a megváltás erejét és Jézus vérét jelképezi.

A fehér a Szent Szellemet és az Ő tisztaságát.

A zöld a békét.

"Füves

(az angolban zöld) legelőkön nyugtat engem." (Zsolt. 23:2.)

A kék a Szent Szellem mélységét ábrázolja. Amikor mély vízbe, vagy az égre nézel, az kéknek tűnik.

A bíbor Isten királyságát - a királyi rangot - jelképezi.

A rózsaszín a Szent Szellem hatóerejét jelenti. A rózsaszín a vörös (a megváltás ereje) és a fehér (a Szent Szellem) keveréke.

A sárga az örömöt - a napfényt - jelképezi.

A víz a Szent Szellem egyik jelképe: az álló víz békességet és nyugalmat jelent; a mozgó (folyó) víz a Szent Szellem áradását; a posványos víz a Szent Szellem mozgásának a hiányát; a piszkos víz a testtel keveredő Szellemet jelenti.

A sár és a szenny a testet jelzi.

A fa szintén a testet (fa, széna és pozdorja, 1Korinthus 3:12.).

A puskák (általában) a tekintélyt jelölik, kivéve ha mondjuk gonosz emberek lőnek rád.

A rendőrség és az igazságszolgáltatás emberei a törvényt jelölik.

A lábak vagy cipők a szellemi járást jelentik.

A kezek a szolgálatot.

A hát vagy a gerinc az erőt vagy a kitartást jelölik.

Az orr a megkülönböztető képességet jelöli a jó és a gonosz, illetve a bűz és a kellemes illatok között.

A nyak az Isten irányításának való alávetettségről beszél. A nyak forgatja a fejet. Az Írás beszél a keménynyakú emberekről és azokról, akik fejet hajtanak.

Az állatok, különösen a kutyák, macskák és a tehenek a testet jelképezik. A bűzborz egy gonosz szellemet jelöl. Általában a gengszter (vagy sötét csuklyás alak) is gonosz szellemet jelent.

A haj Isten dicsőségét jelzi. A fekete haj gyakran az ifjúságot és az erőt jelzi. Az ősz haj a bölcsességet. A vörös haj Isten gyermekét!

A vezetők, szolgálók, orvosok és apák gyakran az Urat képviselik.

Fontos megjegyezni, hogy sok minden ezek közül a dolgok közül nem megdönthetetlen igazság. Mindenkinek imában kell kérnie az Úrtól a magyarázatot. Nem tudom eléggé hangsúlyozni a magyarázatért való imádkozás fontosságát. Ugyanaz a Szent Szellem, aki az álmot vagy látomást adja, adni szeretné a magyarázatot is. Noha nem baj, ha a magyarázathoz tanácsot és segítséget kérünk, hiszem, hogy elsősorban a Szent Szellem kívánja adni a magyarázatot annak, aki a képet, az álmot vagy a látomást kapta Tőle.

Fennáll az a veszély is, hogy eltorzítjuk az álom vagy látomás jelentését valami másra, mint amit valójában jelent. Amikor az emberek megkeményítik a szívüket, noha Isten megpróbál szólni hozzájuk, ők minden álmot vagy látomást téves jelentéssel ruháznak

fel.

Beszéltem néhány emberrel, akik elmondták nekem tapasztalatukat. Előttem nyilvánvaló volt, hogy Isten helyre próbálja igazítani őket. Ők azonban eltorzították a dolog jelentését valami egészen mássá.

"Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket."

(Zsidók 4:7.)

Találati hely:

Steve Sampson, Meghallhatod Isten hangját című könyvből, 11. fejezet

http://mek.oszk.hu/00100/00186/00186.htm#11

 

Van véleményem

Társadalmi megosztottság.
Vannak ők és vagyunk mi.
Ez a megosztottság Magyarországon nem a sokszínűséget alkotja, ahogy normális országokban lenne.
Nem azt erősíti, hogy fogadjunk el minden másképp gondolkodót.
Magyarországon, ez hatalmi és anyagi vonalon rendeződik, mivel pedig így van, igen agresszív.
Állandóan jelen van, hogy éppen melyik vonal erősödik fel, az a hatalmon lévők prioritásától függ.
Lehet, úgy felosztani, hogy valaki ateista vagy vallásos.
Valaki keresztény vagy más vallású.
Valaki katolikus vagy protestáns.
Valaki történelmi egyházas, vagy felekezeten kívüli.
Valaki bal-liberális, vagy jobboldali konzervatív.
stb.

A felosztások létező kategóriák. A mindenkori hatalom érdeke Magyarországon a sokszínűségünket megosztottságra használni.
Minél erőteljesebben teszi, Alkotmányt is módosítva, kihangsúlyozva, aki nem katolikus nem is magyar,
annál erősebb törekvése van, az 'ők' és 'mi' kategóriákat megerősíteni, a félelemkeltés és a hatalom megtartása véget.
A hatalom megtartásnak Magyarországon egyetlen egy oka van. Nem a thümotikus emberi érzések, nem is a természetes vágy az alkotásra, jobbításra.
Az ok, hogy mivel, akik az 'ők' kategóriában vannak azt mondják maguk között, mivel mi egy kategóriában vagyunk, és mivel mi, akik most a hatalomban vagyunk, sok tisztességtelen dolgot tettünk már eddig is, és ezt ők, akik a másikban vannak, nagyon is tudják, hiszen ellenük követtük el, ezért mi nem szeretnék, hogy ők kerüljenek hatalomra, mert akkor nemcsak hogy felelősségre vonnak minket, hanem meg is büntetnek.

A társadalmunkban, ahhoz, hogy a megosztottság minden formáját felszámoljuk egyetlen egy út van.
A tisztesség kategóriája.
Ha valaki tisztességes, becsületes, a törvényeket igazán betartja a jóra törekszik, megteremtődik a közös nevező. Megszűnnek a kategóriák minden fronton. Vallási, társadalmi, és gazdasági tekintetben.

Magyarországon az a probléma, hogy mivel 'ők' kategóriában lévők, nem akarják, hogy megbolygassák őket, mivel jogosan félnek a számonkéréstől, ezért olyan kommunikációt folytatnak, ami az agresszió kommunikációja, vagyis hideg távolságtartó, a 'mi' kategóriában lévőkkel egyáltalán nem kommunikálnak. Ez pedig már azért rossz, mert, akik a tisztesség kategóriájában vannak, szívesen segítenének a hatalomban lévők kategóriájának, hiszen ők pontosan látják, hogy milyen törvények miért nem működnek, vagy milyen feladatot miért nem lehet teljesíteni, és elfogadhatatlan, hogy a 'mi' kategóriákban lévőket folyamatos csalásra, lopásra és hazugságra kényszerítsék. Rákényszerítve a kölcsönös megállapodásra, ami a cimboraság, ti is csaltok, mi is csalunk, ne bolygassatok minket.
Igen ám, de én azért csalok, mert te a vezetőm vagy, és rám kényszeríted. Óriási különbség. És te azért kényszeríted rám, hogy én bosszúból föléd kerülve revansot ne vegyek rajtad, hogy mindenkor zsarolható maradhassak, pedig én, mivel tisztességes kategóriában vagyok nem is vennék revansot rajtad, de te mivel a tisztességtelenben vagy, ezt elképzelni sem tudod. És akkor ennek mentén történik egy befagyás, állapotok konzerválása, márpedig az, hogy vannak ők és vagyunk mi.

A kategóriák emberi tartalma mindig változik, és mégse, igazából, ha úgy tűnik a történelem színpadán, hogy újra alakul egy-egy kategória, új emberekkel ez csak a látszat, ugyanis 'ők', mindig is az 'ők' kategóriában vannak, csak más eszmék mellett. A kategóriák nem embercsoportokat jelentenek, nem faji, és nem vallási alapon léteznek, és nem is biztos, hogy ismerik egymást, hanem az elv alapján rendeződnek. Ez már pedig a hatalmuk megvédése minden eszközzel.
Hogy ehhez melyik eszmét használják, attól függ éppen melyik van divatban a hatalom birtokosainál. Ők mindig ők maradnak, mi pedig mindig mi. Mert az elv mindig ugyanaz:
Vannak a tisztességtelenek és vannak a tisztességesek.
Így, amíg világ a világ, mindig lesznek tisztességtelenek és lesznek tisztességesek.
Mindig lesznek angyalok és mindig lesznek ördögök.
Lesznek a gazdagok között és lesznek a szegények között.
Nincs olyan társadalmi szegmens, ahol ez ne jelenne meg.

A tisztességtelenek ismérve:
- Nulla kommunikáció. / No kommunikáció
- Egy ideig, egy gondolatkör mentén való csoportosulás.
- Kevés munka, kevés gondolkozás, kevés ötlet. Vagy semmi hasznos ötlet.
   Ebből kifolyólag kevés haszon a társadalom egészére nézve. Vagy egyenesen rombolás.
- Rejtettség. A nyílt konfrontáció kerülése.
- Tisztességtelen kihasználás. Az embereket tárgynak való nézés. Köszönet hiánya.
   Rablás. 'Mert én megérdemlem' - elv alapján.
- Egy kézben összpontosított hatalom szeretete és az erre való törekvés.

A tisztességes kategóriákban lévők jellemzője:
-  Kommunikáció; Legalábbis a kommunikációra való törekvés.
- Sok gondolat, sok írás, vagy beszéd.
- Nyíltság. Állandó eszmecserére való törekvés a vezetőkkel is.
- Demokratikus hatalom megosztás.
- Önzetlen adás.
- Igazság iránti szenvedélyes szeretet. Emberszeretet. Amiért akár az életüket is feláldozzák.

Ebből a levezetésből a 'mi' kategóriában lévő tisztességes hívők azt tudjuk kikövetkeztetni, hogy ami körülvesz bennünket az a világ, vagy másképpen a pogányok. Ahová minket az ÚR, a mi Urunk Jézus Krisztus és az Ő Atyja, a tisztességes evangélium üzenetével küldött.
Mert 'ők', ha tisztességtelenek, akkor sötétségben vannak. Jelen állapotukban az ördög atyának fiai. Hiszen minden, ami nem tisztességes, sötét, és mások megkötözésére, félelemkeltésre, és félelem fenntartására irányul, az hazug, nem Istentől van.
Legyen az bár egyházi, vagy használja Isten nevét gyakran.
Mindent a gyümölcseiről lehet megismerni. Érdektelen ki mennyit vet keresztet, vagy hányszor imádkozik, ha cselekedeteiben gonosz. És ez vonatkozik minden Juci nénire a templomban, vagy gyülekezetben és vonatkozik a miniszterelnökre.

Két tört szám a Mérleg,  mi van a közös nevezőben.

Húzzon mindenki egy vonalat, egyik alá írja tisztességes, a másikban tisztességtelen.
Melyikbe tartozik?
Felejtse el a saját érdekeit és kérdezze meg magától, hogy a másik emberre nézve, mi volt a tisztességes.
Ugyanis, Isten ez alapján ítél minden embert.

Nem szabad Jézus neve mögé bújni, mert Jézus a szíveket vizsgálja és a cselekedeteket is látja.
Egy ideig megtéveszthetőek az emberek, sőt, bármeddig, a képmutatással, - ami nem más csak bűvésztrükk - de Istent senki se tudja átverni, és a számonkérés eljön minden ember életében.

Jó buli a vallás, jó palást, jó takaró. Jó védelem, ha mondom a hit és szeretet nevében teszek valamit.
De ha gonosz gondolatok, tisztességtelen szándékok és törvénytelen cselekedetek vannak e fogalom mögött, akkor mit ér a szó maga?
Semmit.
És ezt a legegyszerűbb ember is könnyen belátja.
A tartalom a lényeg.

Márpedig az én tapasztalatom, hogy azok a vallási intézmények, akik Jézus nevét használják, csak takaróként használják az Ő nevét, hogy bűvészkedhessenek, így az 'ők' kategóriában tartoznak.
Ugyanis az egész vallási intézményrendszerükben megjelenik a társadalmunkra jellemző 'ők' és 'mi' kategória. Nevezhetjük klérusnak és laikusnak, de inkább nevezzük nevén, annak ami; tehát vannak, akik vezetnek, és vannak, akiknek 'Hallgass' a neve. Akiket pedig vezetnek tisztességtelen dolgokra kényszerítik, azokat, akiket kiszolgáló személyzetüknek vélnek a tisztességtelen életükhöz, akiknek 'Hallgass' a neve, velük nem kommunikálnak. Amikor a kommunikáció szót használom arra gondolok, a hasznos jó cselekvésére kölcsönös partneri eszmecsere. Amikor azt írom no kommunikáció azt jelenti ez nem valósul meg. Nincs közös haszon, csak parancsosztás, érvényesítés és végrehajtás tisztességtelen célért, tisztességtelen eszközökkel.

Ebből látszik, hogy Magyarországon, - most erről az országról beszélek, mert ebben élek - mint az egyéb világi területeken, a vallási intézményekben is tisztességtelen és tisztességes kategóriára oszlik a rendszer. Vagyis sajnos létezik bennük az 'ők' és a 'mi' kategória.

Noha Krisztus éppen arra figyelmeztet, hogy közöttetek ne úgy legyen, mint a világban, aki vezet, az legyen mindenki szolgája és éppen a tisztességben és a szeretetben. Emberbaráti szeretetben a legmagasabb fokon.
Emberbaráti szeretetre pedig az igazság, a szeretet, és ebből kifolyólag a másik tekintetbevétele az igazságra  és a tisztességre való törekvés, vagyis a kölcsönös partneri kommunikáció a jellemző.
Ezért határozottan kimondható, hogy azon megállapítás miszerint a vallási intézmények által fenntartott bármilyen közcélú intézmény értéktöbbletet hordoz magán nem igaz, mivel reprodukálja a világi 'ők' és 'mi' sémát.
Mivel világi tisztességtelen, 'ők' kategóriába tartozó emberek vezetik azokat, akik - éppen most ezt - Jézus nevét takaróul használják, egyébként ha lenne máshol üres hely, akkor máshol lennének.

Jézus ugyanis kettesével küldte ki saját tanítványait, mint juhokat a farkasok közé.
És, ha gyülekezetben vannak, akkor vének felügyelete alatt, akik tisztességben szolgálnak mindenkit a tisztességre. Ehhez állami támogatást nem igényelnek.
Ugyanis Jézus neve egy és ugyanaz az Igazsággal, és a Szentséggel, vagyis a mi világunkban a tisztesség fogalmával.
Aki ez ellen cselekszik, Jézus ellen cselekszik, hiába mondja szájával, hogy Jézus nevében teszi.
Jézusban nem fér meg az 'ők' és 'mi' kategória, ahogyan félelem sincs.

Ez az egyszerű oka, hogy miért nem tetszik nekem az, ha a világi szociális intézményhálózatot az egyház veszi át. Mert nem elég, hogy a tisztességes és tisztességtelen kategóriák jelen maradnak, hanem még a képmutatásuk oka-folytán előbb vagy utóbb mindenki megbotránkozik Jézus nevében. Vagyis Jézus tisztességes nevében tesznek kárt, minden világi pogány előtt. Ezek az 'ők' kategóriában lévő tisztességtelenek rossz tanúbizonyságot adnak a világnak, a világ Megváltójáról. Ezzel megtérésüket akadályozzák, a már eleve a 'mi' kategóriában lévőknek, akik életükben már Krisztus nélkül is a tisztességesekhez tartoznak.

Egyébiránt is véleményem, hogy a szociális munka jelenlegi formájában Magyarországon nem professzionális, és főleg nem az egyházi fenntartásúak alatt, mert semmiképpen nem lehet, és szabad keverni a testvérek közötti szolidáris testvéri közösséget a világ felé, ki-kivilágító felebaráti szeretettel.
A keresztény intézményesített egyházak a szolidáris testvéri közösségük fenntartásához az államtól vesznek igénybe állami támogatást, ezért cserében az államtól vállalnak át állami feladatokat.
Semmiképpen nem valósul meg így a krisztusi testvéri közösség, és itt is megjelenik az 'ők' és 'mi' kategória. Ez nem lenne baj, ha bármilyen más csoportosulásról lenne szó, de mivel Jézus neve keveredik ezzel a csoporttal, olyan mintha azt akarná demonstrálni, hogy ez Jézus maga. Pedig ez nem igaz. Hiszen a tisztességtelennel keveredik. Jézus Krisztusban azonban nincsen 'ők' és 'mi' kategória, ami a Jézus nevét használó vallási intézményesített csoportosulásokban benne van.

Ez a kategóriai felosztás tehát reprodukálódik, gyorsan terjed, életünk minden részében jelen van, inkább hasonlítom a rákhoz.

Egészséges tisztességes krisztusi tanításokkal mindez nem lehetne, de a vallási vezetők, vagyis az 'ők' kategóriában lévők anyagi érdeke diktálja, hogy ez mindenhol jelen maradjon. Mivel nagyon félnek a számonkéréstől és a büntetéstől és fel nem foghatják, hogy a tisztességesek azok bárányok, és nem farkasok. Vagyis emberbarátok. Vagyis könnyen bocsájtanak a közös jóért az ellenségnek is.
Az 'ők' kategóriában lévők fel nem foghatják, hogy a jó cselekvése, mindenkinek hasznot hoz, és végre vége lenne, ennek a kategorizálásnak és tisztességes lenne a magyar társadalmi, közigazgatási, és gazdasági rendszerünk. Tulajdonképpen az 'ők' kategóriában lévők nem tudják mi az a hasznos jó.
Nem arról van szó, hogy ezt az 'ők' kategóriában lévők nem akarják, hanem arról, hogy ők félnek, a félelem bénítja őket, tudják, ha ők ezt engednék, hogy tisztességesek legyenek a hasznos jóért, szükséges lenne előtte, hogy várfalaikból előjöjjenek, így nyíltan lelepleződne minden bűnük, ettől pedig igen félnek, hiszen képtelenek a tisztességesre, ezért tudják a hatalmat át kellene adniuk azoknak, akik tisztességesek.

Egyébiránt erre így is, úgy is sor kerül. Számukra azért lenne jobb a megtérés, mert, ha a Király visszatér, jaj lesz nekik. Én pedig egyetlen egy bűnös halálát sem kívánom, főleg az örökké tartót nem. Ezért mondom nekik: térjetek meg a tisztességesekhez, vagy rögtön magához az Istenhez, minden ember Teremtőjéhez, bűnbánattal.

A bárányoknak pedig azt kell megérteniük, nem kell tisztességtelen vallási intézményben lenniük, ahhoz, hogy bárányok legyenek, a tisztességesek között. Evangélizálniuk is elég, ha ketten mennek, ehhez se szükséges vallási intézmény, még pénz se, sőt, három ruha se. Miért? Mert Jézus ezt mondta, Lk 10,1-12.

Vezetőink bűne az Égbe kiált.

Báránykák! Ez a világ.

'Ők' és a 'mi' kategóriák a világra jellemző.

Mi azonban mind egy helyen vagyunk.

Jézus Nevében, Jézus Krisztusban

az Ő szentséges Testében.

Ő szabadított meg e világ fogságából.

Áldott legyen az ÚR neve!

Kényszerítő

Erről az alábbi cikkről, vagyis ezekről a változtatásokról lesz véleményem. Az egyházi fenntartási intézményekről is. Majd megírom. De lehet, hogy előtte felkeresem Herczog Máriát, ha már a múltkor, nem fogadtam el az állásajánlatát. Úgy tűnik minden megérett rá. Vagy lehet, már túl késő? Hogy lehet úgy kimenni Magyarországról, hogy nem hagyjuk el az országot? Azt hiszem sokan vagyunk úgy, becsületes, keresztény hívő emberek, akik azt mondjuk, nemet az egyháznak. Köszönjük nem kérünk belőlük, bőven megismertük őket, azt is milyen tisztességtelen eszközökkel dolgoznak a mai napig! Mi a tisztesség és a becsület mellett állunk. Igazak vagyunk. Nem az tesz igazzá, hogy megeszünk-e egy 5 cm-es kenyér darabot, hanem a döntésünk, amit a tisztesség, becsületesség, és igazság mellett teszünk. ...
Áldott legyen a mi Urunk! Jézus Krisztus és az Ő Atyja.

Az állam átpasszolná 

a gyermekvédelmet az egyházaknak

Januártól állami fenntartásba kerülhetnek a települési önkormányzatok által fenntartott gyermekvédelmi intézmények, valamint a fogyatékosokat és a pszichiátriai betegeket ellátó otthonok. A Fővárosi Önkormányzat tiltakozik a tervezet ellen, mondván: érthetetlen, hogy ha a főváros vállalja és képes biztosítani szociális intézményeinek további színvonalas működtetését, akkor miért ragaszkodik a kormány azok kényszerállamosításához? Az egyik lehetséges magyarázat az a törekvés, miszerint az államosítás célja a szféra – elsősorban a gyermekvédelmi szakellátás – egyházi kézbe való átadása.

Jövőre befejeződhet a szociális szféra államosítása, s e téren is a hazai ellátás színvonalában tapasztalható területi egyenlőtlenségek megszüntetése a hivatalos magyarázó elv. Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter javaslata szerint állami fenntartásba kerül a fogyatékos, a pszichiátriai és a gyermekvédelmi szakellátás, míg az idős- és a hajléktalangondozás az önkormányzatok kötelező feladata marad. A szociális szférában az államosítás kiterjed az ingó és ingatlan vagyonra is, ami a műemléképületek vonatkozásában komoly tételt jelent, továbbá nem elhanyagolható szempont egyes intézmények bezárása esetén.

A miniszter az előterjesztésében január 1-jével 42 szociális és 126 gyermekvédelmi intézmény – TEGYESZ-ek, lakásotthonok, gyermekotthonok, nevelőszülői hálózatok – állami fenntartásba vételét indítványozta. A 168 intézmény közül 125 a Fővárosi Önkormányzat tulajdona, a fennmaradók többsége megyei jogú városoké. (A megyék által fenntartott intézmények már korábban állami fenntartásba kerültek.) A szakmabeliek véleménye szerint a minden racionális érvet nélkülöző javaslatot a kormány elfogadta, és benyújtotta a parlamentnek.

A szakbizottság egy napon belül jóváhagyta és általános vitára bocsátotta a tervezetet.
Amúgy a társadalmi egyeztetésre négy napja maradt a szakmának, beleértve egy hétvégét és a szabadságon lévő minisztériumi kontaktszemélyt. A bírálatoknak nyoma sincs a jelenlegi törvényjavaslatban, amelyről várhatóan december közepén szavaz a parlament. Utána jó esetben két hét marad a komplett ellátórendszer átalakítására, amire szokás szerint sem idő, sem pénz, sem kidolgozott koncepció nem áll rendelkezésre. Asztalosné Zupcsán Erika szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkár a szakbizottság előtt kifejtette: hátravan még az EMMI alá tartozó szociális és gyermekvédelmi főigazgatóság felállítása is, amely november 15-ével kezdi meg működését. Kiderült: jövőre nemcsak központi szakmai és pénzügyi irányítás alá vonják a szociális és gyermekvédelmi szakellátást, hanem egy fillérrel sem adnak hozzá több állami támogatást, mint az idén. Ez azt jelenti, hogy az eddigi önkormányzati hozzájárulástól elesnek az intézmények, ami a fővárosi fenntartásban lévőket sújtja majd a legdrámaibban.

„Ez egyértelmű forráskivonást jelent, hiszen a főváros intézményeinek költségvetésében példátlan magas arányt, 30 százalékot tesz ki a fenntartói hozzájárulás, aminek a megszűnését kizárólag elbocsátásokkal lehet kompenzálni. Intézményünk esetében ez a dolgozóink felét érintheti, ami önmagában is a szakmai színvonal romlásához vezet, de ha ehhez hozzá­vesszük a ránk váró átláthatatlan központosítási folyamatot is, az egész ellátórendszer veszélybe kerül” – mondta el érdeklődésünkre Inotay György, a tordasi Fővárosi Önkormányzat Értelmi Fogyatékosok Otthonának vezetője.

A mintaértékűnek számító fővárosi szociális és gyermekvédelmi szakellátórendszer állami fenntartásba vétele a törvényjavaslat értelmében elkerülhetetlen, ezért Szentes Tamás egészségügyi és szociális ügyekért felelős főpolgármester-helyettes a héten nyilatkozatban tiltakozott az átalakítás ellen. A közlemény szerint a Fővárosi Önkormányzat egyetért a szociális intézmények állami gondoskodásba vételével, ha a megfelelő működési feltételek nem biztosítottak. Mint írják, „a főváros szakosított szociális ellátóintézményei nem tartoznak ebbe a körbe, mivel intézményeink stabilan gazdálkodnak, nincs adósságuk, magas szakmai színvonalon működnek, és biztosítják a rászorultak számára az ellátásokat”. A főpolgármester-helyettes utalt arra is: intézményeikbe számos alkalommal jelentkeztek a megyéktől már állami gondoskodásba vett – megyei intézményfenntartó központokhoz (MIK) került – intézmények lakói a magasabb színvonalú szolgáltatás miatt. Mivel a jövő évi központi költségvetés ismeretében nem biztosított a szakellátás színvonalának megőrzése, ezért azt javasolják, hogy a fővárosi fenntartásban működő szociális intézmények állami gondoskodásba vételére ne kerüljön sor.

A fővárosi indítvánnyal kapcsolatban megkérdeztük az Emberi Erőforrások Minisztériumát, de válasz lapzártánkig nem érkezett. A tiltakozás különösen indokoltnak tűnik annak fényében, hogy – mint azt kérdésünkre Szentes Tamás kifejtette – a Fővárosi Közgyűlés október 13-án szinte egyhangúlag fogadta el a Főváros Szociális Koncepcióját. A koncepció lényeges eleme az önfenntartó, a skandináv államokban szokványos, a helyi piacokra, helyi munkaerőre építő intézményfenntartási modell. A főváros vidéki intézményei általában a régiójuk legnagyobb foglalkoztatói. Ezt kívánta a koncepció tovább szélesíteni. Aznap, amikor a Közgyűlés elfogadta a fővárosi koncepciót, jelent meg a szakminisztérium honlapján az egyes fővárosi szakosított intézményeket államosító törvénytervezet. A fővárost váratlanul érte a javaslat, hiszen ezt nem előzte meg nemzeti szociális koncepció elfogadása – hangsúlyozta a főpolgármester-helyettes.  
„Az eddigi központosító átszervezések súlyosan negatív tapasztalatai, akár a kulturális, akár az oktatási, akár az egészségügyi vagy a szociális szférát vesszük, eleve nagyobb óvatosságra kellene, hogy intsék a kormányzatot a további átalakítások folyamán” – vélekedik Inotay György. Tény, hogy a megyei önkormányzatoktól idén januárban a MIK-ek irányítása alá került szociális és gyermekvédelmi intézmények teljes tömege őszre fizetésképtelenné vált, mivel az államosítás miatt idén elestek a korábbi 20 milliárd forintos fenntartói hozzájárulástól. A fővárosi és megyei jogú városok szakintézményeinek államosítása további 15 milliárdos hiányt teremt, és további 8000 ellátott személy és 2000 szakdolgozó helyzetét veszélyezteti.

Mint arról korábban beszámoltunk (Keresztúton a gyermekvédelem. Hetek, 2012. június 22.), a kormány kevéssé titkolt célja a hazai gyermekvédelmi szakellátás egyházi kézbe adása. A finanszírozási elv is ezt támasztja alá, hiszen a kormány továbbra is biztosítja az egyházi kiegészítő normatívát, azaz egyházi kézbe adott intézmények esetén 1,93-as szorzóval számítják a finanszírozást. Becslések szerint a gyermekvédelmi szakellátás egyharmada került eddig egyházi, döntő részt katolikus szolgáltatók kezébe, s várhatóan ez a sors vár a fővárosi és a Pest megyei gyermekvédelemre is.

Az egyházi hatáskörből netán kimaradó intézmények a túlélés érdekében a gyerekek családi pótlékát lesznek kénytelenek felemészteni, miután megszűnik ennek érinthetetlensége: a havi támogatás ezentúl nem a gyámi számlákon gyűlik 18 éves korig, hanem az intézményi letéti számlákra folyik be, s a gyerekek személyes szükségleteinek fedezésére fordítható, amibe akár az étkeztetés is beleérthető. Az eddigi otthonteremtési támogatást felváltja egy bérlakásprogram, ami csak a munkajövedelemmel rendelkezőknek ad átmeneti megoldást. A 25-27 ezer állami gondozott egy fillér nélkül kerül majd ki az ellátórendszerből, ami növeli hajléktalanná válásuk esélyét, ami eddig egyharmadukat sújtotta.

Másik fontos változás, hogy ezentúl a 12 év alatti gyermekeket elsősorban nevelőszülőknél helyeznék el, ami összhangban van ugyan a nemzetközi tendenciákkal, de irreális annyiban, hogy rengeteg gyereknek intézményi szakellátásra lenne inkább szüksége, másrészt a jelenlegi nevelőszülői kapacitás sem képes ennyi gyermek befogadására. Magyarországon a nevelőszülőknél való elhelyezést az összes gondozott kétharmadára kiterjesztenék, s a hivatást jobban támogatnák anyagilag is.

A nevelőszülői rendszer szakmai színvonala is egyenetlen, ennek orvoslásaként független jogi képviselő felügyelné a tevékenységét. Arról nem tudni, miként alakítanák át a nevelőszülői rendszerek bemeneti oldalát például az alkalmasság tekintetében.

Inotay György szerint a hazai gyermekvédelmi és fogyatékosellátás eddig legalább a 18 év alattiak számára kielégítő rendszerben működött, mostantól fogva viszont a gyermekkorú érintettek ellátórendszerét szétzilálják, s végképp ellehetetlenülhet a fővárosi pszichiátriai betegek szakellátása is.

Egyházak ideje

„Eljött az ideje, hogy az egyházak nagyobb szerepet vállaljanak a gyermekvédelemben, és úgy tűnik, mintha a polgári kormány ebben együttműködőbb lenne” – nyilatkozta az atv.hu-nak Kothencz János, a Szeged-Csanád Megyei Egyházmegye gyermek- és ifjúságvédelmi főigazgatója, a katolikus Szent Ágota Alapítvány alapítója. Az azonos nevű szolgáltató szervezet – amely Csongrád, illetve Bács-Kiskun megyében gyakorlatilag az egész szakellátást lefedi – egyfajta modellintézménynek számít a megújítani szándékozott gyermekvédelmi szakellátásban. „A személyes véleményem az, hogy az egyházak az állammal való szimbiotikus együttműködésben a hazai gyermekvédelmi szakellátás fenntartását simán megcélozhatnák” – fogalmazott a főigazgató, aki a római katolikusok, a görög katolikusok és a reformátusok részéről egyaránt érzékeli az érdeklődést a lehetőség iránt. A „szimbiotikus együttműködés” egyébként szerinte azt jelentené, hogy az állam „minden létező eszközzel” segíti az egyházat a szakmai kooperációtól kezdve a finanszírozásig. A maga is állami gondozottként felnőtt Kothencz János úgy véli, az egyházak sokkal mélyebben, egyfajta szerető-törődő hozzáállással tudnak jelen lenni a családból kiemelt gyerekek életében, ami hatékonyabb, mint az állami gondozás-felügyelet. Elismerte ugyanakkor, hogy sok a félelem és az idegenkedés a gyermekvédelemben való egyházi szerepvállalást illetően, és „sok rossz példát, hírt hallani a világ médiáiból”. Saját tapasztalatai alapján mégis azt mondja, „értékszocializációban” nagyon sok pluszt tudnak adni. „Szó sincs hittérítésről. A gyerekek számára sem tesszük kötelezővé a katekista nevelést, és a nevelőszülők számára sem előírás az ideológiai elkötelezettség. Nyilván, ha a gyermek megkérdezi, hogy miről szólnak a stációképek, vagy szeretne hittantáborba menni, akkor a katolikus egyház kész a vallási nevelést biztosítani, de ez szabad választás alapján kell, hogy működjön, nem kényszerítéssel” – magyarázta Kothencz János.


Forrás: http://hetek.hu/fokusz/201211/az_allam_atpasszolna_a_gyermekvedelmet_az_egyhazaknak