Jeruzsálemből Jeruzsálembe
Ószövetségi próféta írta, "Jeruzsálemből terjed szét a maradék, és a Sion hegyéről azok, akik megmenekülnek." Ézsaiás 37:32
István apostol halálra kövezése után Jézus Krisztus tanítványai, a próféta szavai szerint elmenekültek Jeruzsálemből. "Azon a napon nagy üldözés kezdődött a jeruzsálemi gyülekezet ellen, és az apostolok kivételével mind szétszóródtak Júdea és Samária területén." (Apostolok cselekedetei 8:1)
Jézus tanítványai szorgalmasan tanították a szórványban élő zsidókat az ószövetségi próféciák beteljesedésére, és döbbenten látták, hogy a zsidók nem hisznek, ezért a próféták azon próféciái is igazak lesznek, amely szerint a zsidó nép megkeményedése miatt, Isten elhívott, szent népének teljes létszámát a pogányok nemzeteiből tölti majd be, olyanokkal, akik hisznek benne.
"Pál bizonyságot tett előttük - a Rómában élő zsidóknak - az Isten országáról, és reggeltől estig igyekezett őket meggyőzni Jézusról Mózes törvénye és a próféták alapján. Egyesek hittek a beszédének, mások meg nem hittek. Mivel nem értettek egyet egymással, szétoszlottak, s ekkor Pál ezt az egy igét mondta nekik: "Helyesen szólt a Szentlélek Ézsaiás próféta által atyáitokról, amikor azt mondta: Menj el ehhez a néphez, és mondd meg: Hallván halljatok, és ne értsetek, és látván lássatok, és ne lássátok meg! Mert megkövéredett e nép szíve, és fülükkel nehezen hallottak, és szemüket behunyták, hogy ne lássanak szemükkel, és ne halljanak fülükkel, szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. Vegyétek tehát tudomásul, hogy a pogányoknak küldetett el Istennek ez az üdvössége. Ők pedig meg is fogják azt hallani."
Apostolok cselekedetei 28:23-28
"Mert megjelenik az ÚR dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt." Ézsaiás 40:5
"Az én URam az ÚR jön hatalommal, karja uralkodik. Vele jön szerzeménye, előtte jön amiért fáradozott. Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti." Ézsaiás 40:10-11
A test szerinti Izrael szent maradékáról mondja a próféta, de nekünk a pogányokból lett hívőknek is, hogy összegyűjti, és egy helyre terelgeti az Ő saját népét, hogy nekik egy országot adjon:
"Napkeletről visszahozom gyermekeidet, és napnyugatról összegyűjtelek. Ezt mondom északnak: Add ide! - és délnek: Ne tartsd fogva! Hozd ide fiaimat a messzeségből, leányaimat a föld végéről, mindenkit, akit nevemről neveznek, akit dicsőségemre teremtettem, formáltam és alkottam." Ézsaiás 43:5-7
Ez az ország, a mennyei jelzőt kapja majd. Mert ez az ország, már nem olyan lesz mint a többi, amely emberek által alapított múlandó, hanem Istentől lesz megszilárdítva, óvva és segítve: rendíthetetlen lesz. Maga Jézus Krisztus lesz benne a Király. ("Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel." Zsidókhoz írt levél 12:28)
Most jövevények vagyunk a földön (Zsidókhoz írt levél 11:13-16), és sokszor bujdosunk, nélkülözünk, nyomorgunk, gyötrődünk, sínylődünk e világi világtól (Zsidókhoz írt levél 11:37,38). Az előttünk járó szentek is a mennyei haza után vágyódtak, és mivel az Isten se szégyelli az Ő gyermekeit, számukra igazi földi országot, várost készített, amelyet a (mennyei) Jeruzsálemnek is nevez a Biblia. Nem csak a zsidóknak készítette el azt, hanem mindenkinek, aki az Ő nevében hisz, mert egy nyáj lett a két nép, a pogányokból lett hívők és a test szerinti zsidók. Noha mind a két népből csak a szent maradék, a hitben és szeretetben valóban tökéletességre jutottak azok, amely megláthatják és élvezhetik majd földi életükben ezt a mennyei várost, ezer évig.
Mert amiképpen a test szerinti Ábráhám utódai a valóságos Sion hegyéhez járultak, amikor Mózes vezette őket, úgy mi is, valóságosan járultunk "az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez, az elsőszülöttek ünnepi seregéhez és gyülekezetéhez, akik fel vannak jegyezve a mennyekben, mindenek bírájához, Istenhez és a tökéletességre jutott igazak lelkeihez, az újszövetség közbenjárójához, Jézushoz és a meghintés véréhez, amely hatalmasabban beszél, mint az Ábel vére." (Zsidókhoz írt levél 12:22-24)
Csak azt akartam mondani: Nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük, amely majd eljövend (Zsidókhoz írt levél 13:14). Jézus maga hozza el nekünk, így érkezünk majd vissza Jeruzsálembe ahonnan elszórodtunk. Valóságos elszóratás volt, kétszeresen is, először a test szerinti Izraelnek, másrészt a Jézus Krisztusban hívőknek, ugyanígy lesz az a valóságos összegyűjtetés, a test szerinti Izraelnek és pogányok közül Jézus Krisztusban hívőknek is, (mindkettőből, a szent maradék számára) URunk Jézus Krisztus által.
bogi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése