A híd

Volt egy álmom. Azon a napon, amikor a záró szociális vizsgát tettem. 

Egy hegy tetején voltam a férjemmel. Sétáltunk. Olyan magasan voltunk, hogy hó feküdt a talajon. Távolkeleti kis nép élt ott. Szegények voltak. Az egyik család behívott magukhoz vendégségbe. A szoba teljesen üres volt. Megláttunk egy pingpong asztalt és mivel jól tudtam pingpongozni, játszani kezdtem. Addig maradtam, amíg világbajnok nem lettem. A kis nép nagyon örült nekem, nem akartak elereszteni, de mi továbbmentünk. Újra karonfogva sétáltunk. Azon gondolkoztunk valami nyaralónak tűnik ez a hely, de túlságosan szegények itt az emberek. Mire odaértünk egy hatalmas kő hídhoz. Olyan széles volt, hogy két autó elfért volna rajta egymás mellett, és olyan hosszú volt, hogy a másik hegy tetejéig ért, akár lehetett százkilométer hosszú is. Hihetetlen stabilnak tűnt ez a híd, de nem mertem rálépni. Mire elengedtem férjem karját és elindultam a hídon. Tériszonyatos ember vagyok, pár métert mehettem, visszafordultam. Mire szembe velem egy fiatal 14 év körüli lány állt, maga előtt tolt egy babakocsit, benne egy kisgyermekkel. Kérdőn rám nézett, hát nem megyek tovább? Elbizonytalanodtam. Tekintetében az volt, ha én nem megyek tovább, akkor ő sem. Valamiért muszáj neki átmenni a másik hegyre áttolnia a kisbabát, ahol majd angyalok felnevelik. Tudtam, hogy arra a másik hegyre nekem is át kell mennem. Ott Isten lakik.
Alattunk lent több száz kilométerre egy hatalmas város terült el. A híd efölött a város felett ívelt. A több száz méteres felhőkarcolók tetejét alattunk, messze lehetett látni. Hihetetlen magasan voltunk. Azon gondolkoztam kiépítette ezt a hidat? Tudom, hogy biztonságos, de nem merek átmenni rajta. Ezért pillanatok alatt lent teremtem a városban, az emberek között. Az emberek agyonhajszoltak voltak, mindig rohantak dolgozni. Olyanok voltak, mint a rabszolgák. Korán keltek, későn feküdtek. Falanszternek tűnt az életük. Annyit dolgoztak, hogy se vágyaik, se pihenésük nem maradt. Még is szegények maradtak. A mennyei hegy felé vágyakoztak. Főképpen gyermekeiket szerették volna oda fölvinni. Én lebegtem, és Istenről beszéltem nekik, az utcán. Halványan ragyogtam. Az emberek lassan meg- megálltak, és hallgatni kezdtek engem. Egyre többen kezdtek hallgatni, de csak némán. Nem beszélgettek, nem kérdeztek tőlem semmit.
Ezután eszembejutott, hogy nekem mégis csak fel kellene mennem oda arra a hegyre. Ezért elindultam, de nem a mennyei hegyre, hanem amelyiken előzőleg voltam. Arra gondoltam, majd legyőzöm magam, és mégis átmegyek azon a hídon, amelyen át kellett volna előzőleg mennem. Mezítlábasan indultam, és mivel a hegy éles, köves volt, talpam véres lett. Nem törődtem vele, mentem felfele...

Mivel éppen aznap vizsgáztam, a pszichológiai tanáromnak elmeséltem ezt az álmomat, hátha tud nekem segíteni. Nagyon felkavart ugyanis ez az álmom. Végighallgatott, majd azt mondta, hogy bizonyosan visszatérő álmom ez, mire én: nem. Ennél több magyarázatot nem adott. Pedig álommagyarázatot is tanított. :)
Sokat gondolkoztam mit jelenthet. Beleívodott a lelkembe.
Miután levizsgáztam, előbb egy gyermekotthonban kezdtem dolgozni, ahol a garázsban volt egy pinpong asztal. A gyerekek fene büszkék voltak játéktudományukra, és nagyon el akartak volna valamilyen módon agyabugyálni, mint gondozót. Ezért kihívtak. Akár szabad, akár nem - gondoltam magamban - pénzben játszunk. Ugyanis eszköznek láttam, hogy egy kicsit helyrepofozom beképzeltségüket. Mivel azt hitték, olyan nagyon tudnak pingpogozni, én pedig csak ügyetlen nő vagyok, pironkodtak, amikor egyiket a másik után vertem el. Mivel pénzük egy szál se volt, sose adták meg tartozásukat. Lett is tekintélyem ezek után, amiből még tudtam lavírozni egy kicsit közöttük, vagyis, hogy fegyelmezni, majd amikor ez a tekintélyem tovaszállt a gyerekek is kicsúsztak a kezemből. A gyerekotthon rendkívül nehéz terep volt számomra, ott megbuktam, néhány hónap múlva eljöttem, noha a gyerekek kérleltek, hogy ne menjek.
Ez a pingpong asztal volt eddig az egyedüli, amelyet biztosan felismertem az álmomból. A többit csak sejtem.
Hol tartok most? Avagy nincs jelentősége, mert a szintek között ide-oda ugrálok?

Ma hosszú idő után böjtöltem. 2006-ban egész évben, hetente kétszer böjtöltem. Csak vízen, és kenyeren voltam. Annak idején, nehezen tudtam böjtölni. A mai nap meg se kottyant. Egyszer se voltam éhes. Igaz, és ezt szeretném magamnak is mondani, Istent kértem, hogy segítsen. Egyedül nem menne. Egyedül Övé a dicsőség. Ezért elhatároztam, hogy holnap is böjtölök. Mivelhogy a mai nap túl könnyen ment, igazán nem is volt böjt. :) és még a munkatársaim se vették észre és ezért nem is gyötörtek... lehet, hogy az ő gyötrésük is hiányzott nekem, hátha holnap észreveszik. :)

bogi

Jób könyvéből

„Jogosnak gondolod-e, ha ezt mondod: Igazam van Istennel szemben?

Ha így szólsz: Mit érek vele, mi hasznom abból, ha nem vétkezem? -

Én megadom rá neked a választ, neked is, meg a barátaidnak is.

Tekints az égre és lásd meg! Nézd a fellegeket, milyen magasan vannak fölötted!

Ha vétkezel, mit ártasz neki? Bármennyi a bűnöd, mit tehetsz ellene?

Ha igaz vagy, mit adsz neki, vagy mit kap tőled?

Csak a magadfajta embernek árt a bűnöd, és az ember fiának használ igazságod.

A sok elnyomás miatt kiáltoznak az emberek, jajgatnak a hatalmasok karja miatt.

De nem mondják: Hol van az én teremtő Istenem, aki éneket ad számba éjszaka,

aki többre tanít minket, mind a föld állatait, és bölcsebbé tesz az égi madaraknál?

Ezért kiálthatnak a gonoszok kevélysége miatt, de ő nem válaszol.

Bizony a hiábavalóságot nem hallgatja meg Isten, a Mindenható nem veszi tekintetbe.

Akkor sem, ha azt mondod, hogy nem veszed észre, előtte van ügyed, de várnod kell.

Mivel még nem büntetett meg eléggé haragjában, és még nem vette tudomásul, hogy mily nagy a vétek, azért tátja föl Jób hiábavalóságra a száját, és szaporítja a szót tudatlanul.

Azután így folytatta beszédét Elíhú:

Légy egy kis türelemmel, majd fölvilágosítlak, mert van még mondanivalóm Istenről.

Messziről hozom, amit tudok, hogy igazoljam Alkotómat,

mert beszédem valóban nem hazugság. Tökéletes tudás áll előtted.

Milyen hatalmas az Isten! Mégsem vet meg senkit. Hatalmas, erős szívű.

Nem tartja életben a bűnöst, de a nyomorultnak igazságot szolgáltat.

Nem veszi le szemét az igazról, sőt királyi trónra ülteti, örökre fölmagasztalja.

Ha pedig bilincsekbe verik, és a nyomorúság köteleivel tartják fogva őket,

ezzel tettüket adja tudtukra, és vétkeiket, mert fölfuvalkodtak.

Megnyitja fülüket az intelem befogadására, és meghagyja, hogy térjenek meg a gonoszságból.

Ha hallgatnak rá, és szolgálják őt, napjaikat jólétben töltik, és éveiket boldogságban.

De ha nem hallgatnak rá, dárda üti át őket, és kimúlnak tudatlanságuk miatt.

Az elvetemült szívűek dacosak maradnak, nem kiáltanak Istenhez, ha megkötözi őket.

Már fiatalon elhal a lelkük, s életük, mint a paráznáké.

A nyomorultat a nyomorúság által menti meg, és a sanyargatás által nyitja meg fülüket az Isten.

Téged is kivezetne a nyomorúság torkából tágas helyre, ahol nincs szorultság, és bőven kerülne asztalodra zsíros étel.

De te igaztalan ítélkezéssel vagy tele, és jogosan ér utol az ítélet.

Csak az indulat ne ragadjon el, ha csapás ér, és ne áltasd magad nagy váltságdíjjal.

Eljut-e hozzá a nyomorúságból segélykiáltásod és minden erőfeszítésed?

Ne vágyódj arra az éjszakára, amikor népek tűnnek el a helyükről!

Vigyázz, ne fordulj a gonoszsághoz, ne válaszd azt a nyomorúság helyett!

Mily fenséges az erős Isten! Van-e hozzá fogható tanítómester?

Ki kérheti tőle számon magatartását? Ki meri azt mondani róla, hogy álnokul járt el?

Inkább arra gondolj, hogy magasztald tetteit, amelyekről énekelnek az emberek!

Minden ember reá tekint, de mint halandó, csak messziről látja.

Milyen magasztos az Isten! De nem ismerhetjük meg, éveinek száma kifürkészhetetlen.

Mert összegyűjti a vízcseppeket, a felhőből esőt szitál, amelyet a fellegek árasztanak, bőségesen hullatnak az emberre.

Értheti-e valaki, miért terül szét a viharfelhő, miért dörög annak sátra?

Világosságot áraszt maga körül, de a tenger mélyét beborítja.

Mert ezekkel ítélkezik a népek fölött, de eledelt is ad bőségesen.

Mindkét kezét villámfény borítja, és ráküldi ellenfeleire.

Hírt ad róla a mennydörgés, a jószág is érzi közeledését. „

Jób 35:2-36:3

Jákób második álma

   "Üzent tehát Jákób és kihívatta magához Ráhelt és Leát a mezőre, a nyájhoz, és ezt mondta nekik: Látom apátok arcán, hogy nem olyan hozzám, mint azelőtt, pedig az én atyám Istene volt velem. Ti tudjátok, hogy teljes erőmmel szolgáltam apátokat. De apátok csalt meg engem, és tízszer is megváltoztatta a béremet. Isten azonban nem engedte, hogy kárt okozzon nekem. Ha így szólt: A pettyesek lesznek a béred, az egész nyáj pettyeseket ellett. Ha pedig így szólt: A csíkos lábúak lesznek a béred, az egész nyáj csíkos lábúakat ellett. Így vette el Isten apátok jószágát, és nekem adta.

Mert a nyáj párzása idején álmomban föltekintettem, és azt láttam, hogy a nyájban párzó bakok csíkos lábúak, pettyesek és tarkabarkák. Akkor ezt mondta nekem álmomban az Isten angyala: Jákób! És feleltem: Itt vagyok. Azt mondta: Tekints föl, és lásd meg, hogy a nyájban párzó bakok mind csíkos lábúak, pettyesek és tarkabarkák. Mert láttam mindazt, amit Lábán tett veled. Én vagyok Bétel Istene, ahol szent oszlopot kentél föl, és fogadalmat tettél nekem. Most készülj, menj el erről a földről, és térj vissza szülőföldedre!

Ekkor megszólalt Ráhel és Lea, és ezt mondták neki: Van-e még valami részünk vagy örökségünk apánk házában? Nem számítunk-e idegeneknek? Hiszen eladott bennünket, és a vételárat egészen elköltötte. Különben is a mienk és a fiainké mindaz a gazdagság, amit elvett Isten apánktól. Azért tégy úgy mindent, ahogyan Isten mondta neked! Ekkor Jákób fölkelt, föltette gyermekeit és feleségeit a tevékre. Elhajtotta minden jószágát és minden szerzeményét, amit szerzett - a Paddan-Arámban szerzett jószágát és vagyonát -, hogy elmenjen apjához, Izsákhoz Kánaán földjére."

1Móz 31,4-18

Jákob első álma

„Elindult Jákób Beérsebából, és Hárán felé tartott. Egy olyan helyre ért, ahol eltölthette az éjszakát, mikor a nap lement. Fogott egyet az ott levő kövek közül, azt a feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen. És álmot látott:

Egy létra volt a földre állítva, amelynek teteje az égig ért, és Isten angyalai jártak azon fel és le. Odafönt pedig az ÚR állt, és ezt mondta: Én vagyok az ÚR, atyádnak, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene! Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak. Annyi utódod lesz, mint a föld pora, terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre, északra és délre, és áldást nyer általad, meg utódod által a föld minden nemzetsége. Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked. Amikor Jákób fölébredt álmából, ezt mondta: Bizonyára az ÚR van ezen a helyen, és én nem tudtam!

Félelem fogta el, és így szólt: Milyen félelmes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja.

Reggel fölkelt Jákób, fogta azt a követ, amely a fejealja volt, fölállította szent oszlopként, és olajat öntött a tetejére. Azután elnevezte azt a helyet Bételnek, azelőtt Lúz volt annak a városnak a neve.

És ilyen fogadalmat tett Jákób: Ha velem lesz Isten, és megőriz ezen az úton, amelyen most járok, ha ad nekem ételül kenyeret és öltözetül ruhát, és békességben térek vissza apám házába, akkor az ÚR lesz az én Istenem. Ez a kő pedig, amelyet szent oszlopként állítottam föl, Isten háza lesz, és bármit adsz nekem, a tizedét neked adom.”

1Móz 28,10-19

Ábrahám álma



"Naplementekor az történt, hogy mély álomba merült Abrám, és rémítő nagy sötétség borult rá.

Ekkor az ÚR azt mondta Abrámnak: Tudd meg, hogy a te utódaid jövevények lesznek egy olyan országban, amely nem az övék: rabszolgákká teszik, és nyomorgatják őket négyszáz évig. De ítéletet tartok azon a népen is, amelyet szolgálnak, és azután nagy vagyonnal jönnek ki. Te pedig békességgel térsz őseidhez, és késő vénségedben temetnek el. Csak a negyedik nemzedék tér vissza ide, mert az emóriak gonoszsága még nem telt be. Amikor lement a nap, és koromsötét lett, hirtelen füstölgő kemence és tüzes fáklya ment át ezek között a húsdarabok között. Ezen a napon kötött az ÚR szövetséget Abrámmal, és azt mondta: A te utódaidnak adom ezt a földet Egyiptom folyójától a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig, a kénieket, kenizzieket és kadmóniakat, a hettitákat, perizzieket és refáiakat, az emóriakat és kánaániakat, a girgásiakat és jebúsziakat."

1Móz 15,12-21

A Zuhatag

Ez az álmom, sokszor eszembe van. Ha visszaemlékezem rá, szinte látom magamat, ahogyan a sivatagban megyek, forrón tűz a nap, szám cserepes lesz, szomjas és fáradt vagyok.

És éppen, ahogy arra gondoltam volna, hogy fáradt és szomjas vagyok, innom és pihennem kellene valahol, bár csak a homok van körülöttem, a semmiből előttem lett egy nagy Zuhatag.

Mivel nagyon szomjas voltam, úgy gondoltam, aláállok, még azt is elképzeltem milyen jól esőn fog rám zuhanni a víztömeg. De ahogy a közelébe értem, meglepetten vettem észre, elég a belőle lehulló páracseppek, már azok is egészen felüdítenek. Ott állok a Zuhatag előtt, kezemet kitárom elé, és engedem, hogy a páracseppjei egészen tisztára mossanak, és felfrissítsenek.





"Ma éjszaka 1997. szeptember 14.-én egy nagy zuhatagot láttam egészen közelről. A kezemmel megérinthettem. Szomjaztam. De szomjamra bőségesen elég volt a vízesésből rám hulló cseppek és a friss tiszta víz megelevenítő illata. Nagyon örültem, amikor megpillantottam eme vízesést. Azt kívántam, bár megtapasztalhatnám a Szent Szellem ilyen erejű kiáradását a saját életemben."

bogi

Bizonyságtételeinkről

Kedves Testvérem!

Arra gondoltam lassan beírom az Úrtól kapott álmaimat és látomásaimat. Mert az az ember, aki elolvassa és gondolkozik rajta, csak jót nyerhet belőle, miféle bántódásom esne abból, ha őszinte vagyok és tiszta szívemet tisztán láthatják, azok, akik őszintén keresik az Istent? Hiszen mások nem is tévednek erre a blogra, mint akik éppen keresnek. Akik pedig Istent keresik azoknak minden a javukra van, és mindannyian testvérek.

A saját látásokat és álmokat a "bizonyságtételem" címke alá teszem. Mások (ismerőseim, akik tehát beleegyeznek) álmait - álnevekkel - "Álmok" címke alá fogom tenni. Sok sok bizonyság ez, Isten hatalmáról.

***

1997. június 19. napi naplóbejegyzésem, férjemnek:
"Csodálatos ima alkalmunk volt tegnap. Egyszerűen jó volt. Úgy éreztem, hogy minél tovább imádkozunk, annál szabadabb leszek, és annál "följebb" kerülök. Aztán eljött egy pillanat, amikor azt éreztem, hogy megtörtént. Bilincsek, láncok hullottak le. És valami nagy áttörés volt a szellemi világban. Ekkor hagytad abba te is az imádkozást. Mintha mindketten egyszerre tudtuk volna ezt meg. Mikor lefeküdtünk aludni, tulajdonképpen már aludhattam is volna. Mégsem hagyott aludni Isten. Boldog voltam!
Az Úr arra indított, hogy a bizonyságtételeink hatásosságán elmélkedjek. Magamban úgy imádkoztam: "Uram, add, hogy hatékonyan tudjunk bizonyságot mondani, ezért áldd meg azokat. Kend föl a szánkat és a bizonyságtételeinket." Ahhoz azonban, hogy ez megtörténjen a jövőben történnie kell még valaminek. De az eredményt már előre megmutatta az Úr, íme:
Tehát ezek után egy képet láttam, becsuktam a szemem, így az egész lényemet betöltötte a kép. Egy hatalmas vakító, tiszta, fehér "lepedőt" láttam leereszkedni az égből, elsőnek csak akkora volt mint a mi szobánk, csak azt töltötte be. Ez a "lepedő" hozzánk volt kapcsolódva, "belőlünk jött ki". Egyre növekedett, míg végül nagyon nagy lett. Kinőtte a szobai kereteket.
Értelmezést is kaptam hozzá. A fehér "lepedő" a bizonyságtételeink, amely egyre tisztább, fehérebb, érettebb lesz. Sok embert fogunk elérni vele, és keresztény emberek, családok nőnek ki belőle. Ezek a mi bizonyságtételeink gyümölcsei lesznek.
A "lepedő" valami finom anyagból készült, de igaziból nem földi anyag volt, nagyon szép volt, jó illatú, friss.
Ezzel párhuzamosan lelkem egy nagy lánc alól is felszabadult, amely anyukáddal kapcsolatban nyomasztott. Előttem volt az a kép, hogy megérkezik a vonattal és én annyira örültem neki, hogy elé futottam és megöleltem. Azt éreztem, hogy felszabadultan szeretem őt és ő is engem."

bogi

A Világosságról igék

Jézus mondta:

"Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága." Jn 8:12

"Nekünk - amíg nappal van - annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok." Jn 9:4,5

"Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben. Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem. Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az Ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam, hanem aki elküldött engem, maga az Atya parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek. Én pedig tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit tehát én mondok, úgy hirdetem, ahogyan az Atya mondta nekem."

"Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." Mt 5:14-16

A zsoltáros:

"Mily drága a te szereteted, Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek. Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot. Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot." Zsolt 36:9,10

"Hatalmas a te karod, kezed erős, jobbod felséges. Igazság és jog trónodnak támasza, szeretet és hűség jár előtted. Boldog nép az, amely tud neked ujjongani, amely orcád világosságában járhat, Uram!" Zsolt 89:14-16

"Az Úr az Isten Ő adott nekünk világosságot." Zsolt 118:27

"Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága." Zsolt 119:105

" Igéd kijelentése világosságot gyújt, értelmessé teszi az együgyüeket." Zsolt 119:130

Egyéb igehelyek:

"Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, mely egyre világosabb lesz délig" Péld 4:18

"Az igazak világossága vigan ég, de a bűnösök lámpása kialszik." Péld 13:9

"Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: Ő jött el a világba." Jn 1:9

"Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak. Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat." Jn 3:19-21

"A világosság gyümölcsei ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség." Ef 5:9

"Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek. Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába, akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata." Kol 1:12-14

"Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket." 1Pt 2:9

"Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség." 1Jn1:5

"Aki szereti a testvérét, az a világosságban van, és nincs benne semmi megbotránkoztató." 1Jn 2:10

---

"Jaj azoknak, akik azt mondják, hogy a rossz jó, és a jó rossz, és akik azt állítják, hogy a sötétség világosság, és a világosság sötétség; azt állítják, hogy a keserű édes, és az édes keserű!" Ézs 5:20

Írás az aranygyertyatartóról:
http://testveremnek.blogspot.com/2011/02/az-arany-gyertyatarto-19-resz.html

Példabeszédek könyve 17,17

"Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik."

Szegény Névtelen! - Cicáinkról

Most itt fekszik félkómás állapotban a dobozában, letakarva. Néha morog, és nyávog. Az altatásból ébredne? Nem hiszem, szerintem még álmodik. Hamar megjártam az állatorvost.
Amikor jöttem hazafelé, a motrom lassan húzott, végig azt hittem, már van vele valami, pedig csak a sebesség-korlátozó volt benyomva. - Hm, én nyomtam volna be? Mikor? - Szépen, takaróval becsomagoltam a macskadobozt, meg ne fázzon Névtelen, a huzatos motromon.

Hivatalos nevei: A Gombai Névtelen. Maci Alakú.
Létét neked köszönheti, és Jánosnak, a családsegítő vezetőjének. Ti ketten hoztátok el nekem egy hajnalon, Kata kocsijával, ahonnan még Vera is kiintegetett. Az egész szociális szféra megmozdult két gombai macskáért. De végülis sikerült. Névtelent és testvérét megmentettétek. Már-már a rémület szállt meg mit csinálok ennyi macskával, amikor egy hétre rá, hogy jöttek a cicák, egy néni csöngetett be hozzánk, nem lenne e számára egy fiatal kölyök macskánk. És mivel volt, már szaladhatott is Névtelen testvérével. Azért maradt Névtelen nálunk, mert szimpatikus lett nekem, két napig ugyanis úgy eltűnt, hogy azt hittük már nem is lesz meg, de csak a pajtában bújt el, két nap éhség hozta elő, lábamhoz bújt és dorombolni kezdett. Így szerettem meg őt.
No persze, túlzás, hogy megszerettem. A száz macskám közül igazán csak egyet szerettem meg, Artúrt.

Ő fajtiszta karthauzi macska volt. Igazi jellem, lovagiasság és szerelem. Persze neki is van története, mint minden macskánknak. Féláron vettük, - akciósan? - huszonötezer forintért, tudniillik, mert nyávogott. Nekünk legalábbis azt mondták, egy karthauzi macska nem nyávog, mert némasági fogadalmat tett szerzetesek tenyésztették ki. Oh, csak mi lehetünk ilyen bolondok, ennyi pénzt kiadni egy macskáért, amikor apu, öcsivel egy zsák macskát hozott volna nekünk, ingyen. Mennyit felemlegetjük férjemmel.

No persze, itt van most nekünk Rezgőfülű, akit férjemnek hoztam ajándékba, közvetlenül Névtelen érkezése után. Ő meg volt ugyanis rendelve. Rezgőfülű, azért kapta ezt a nevet, mert egyik alkalommal bolhátalanítottam őt, de az a bolhairtó szer, nem állatokra való volt. Sajnos nem olvastam el a tájékoztatót. A  fürdetés után a cica több napig laposkúszásban közlekedett, habzott a szája, és rezgett a füle. Nagyon megsajnáltam őt. Mivel az addig még nem alakult ki közöttünk kapcsolat, egy alkalommal kezembe vettem, megsimogattam és szövetséget kötöttem vele. Azt mondtam neki: "gyógyítson meg az Úr, kiscica, és kössünk szövetséget, legyen a Te neved ezentúl: Rezgőfülű."

Hála Istennek meg is gyógyult, és megszerettük egymást. Azóta vigyázok rá. Igazi szépség lett.

Ennyit a macskáinkról. Igazságtalan lennék, ha nem említeném meg Fufut, de ő annyira gyűlöl mindenkit, hogy még örülne is ha kihagynám. Fufuról rengeteg képünk van, mivel hogy már nyolc éve együtt élünk. Ő is befogadott macska, egy novemberi hajnalon hallottam az utcánkban nyávogni, mire egy kicsit megkergettem és elkaptam - azóta is történelmi vita tárgya, hogy valójában nem e elraboltam. Így merjen valaki nyávogni az utcánkban.
Fufu tehát már annyira az életünk része, hogy szinte minden családi képen ott van. Ha nincs ott, akkor oda montírozzuk.

Anyósom, csak Szemtelen Pöttyös Orrúnak nevezi. Míg egyik barátnőm: Hitler-bajúszúnak.
Nekünk Fufu, mert hogy eredeti neve: Profi - mivelhogy olyan profi módon fogatta el magát, hogy otthont leljen. Fiam még kicsi volt, nem tudta kimondani a nevét, csak emígyen: Fufu. Így lett tehát Fufu.
Vele is szövetséget kötöttem, mert, hogy jó egerész. Megszabadított az összes, idegesítő, állandóan bulizó padlás lakó egerünktől. Örök hála neki. Ezért az állandó szövetségkötésünk szövege: "még húsz év Fufu."
Intelligens, okos macska, ha csak tőle telik, valóban lesz húsz éves is.

Szóval jöttem haza, a miskároltatás után, a finom hideg sötét estében, 20 km/h sebességgel. Valahogy csak egy mondat szállíngozott bennem. "Minden jó Onnan Felülről való, minden vádlás pedig a Sátántól való"
Nem is lehet megkülönböztetni másképpen a bennünk lévő gondolatok eredetét. Ez a biztos mérce. Egyébként pedig, mi közünk a sötétséghez? Megfenyítem testem, lelkem, gondolataim, hogy csak jó legyen eredete minden gondolatomnak, és csak jó származzék minden gondolatomból.

Isten áldjon meg!

sok szeretettel,
bogi

A csillagokról

Ábrahám utódai

"Azután kivezette az ÚR, és azt mondta: Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni! Azt mondta neki: Ennyi utódod lesz!" 1Móz 15,5

"És úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint az égen a csillag. A te utódaidnak adom mindezeket az országokat, és a te utódod által nyernek áldást a föld összes népei, mert hallgatott Ábrahám a szavamra, és megtartotta a megtartandókat: parancsolataimat, rendelkezéseimet és utasításaimat." 1Móz 26:4,5

"Megszabja a csillagok számát, nevet ad mindegyiknek."

Zsolt 147,4

"Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket? Előhívja seregüket szám szerint, néven szólítja mindnyájukat. Olyan hatalmas és erőteljes, hogy egy sem mert hiányozni." Ézs 40,26




"Bizony megkönyörül az Úr Jákóbon és továbbra is Izráelt választja. Nyugalmat ad nekik földjükön, jövevények társulnak hozzájuk, és Jákób házához csatlakoznak." Ézs 14,1
"Hiszen te Istenednek az Úrnak szent népe vagy. Téged választott ki Istened, az Úr, hogy tulajdon népe légy valamennyi nép közül, amelyek a föld színén vannak." 2 Móz 7,6
"Nem azért szeretett meg, és nem azért választott ki benneteket az Úr, mintha valamennyi nép közt a legnagyobbak volnátok, hiszen a legkisebbek vagytok valamennyi nép közt." 5Móz 7,7
"Ezt mondja az ÚR: Tartsátok meg a törvényt, cselekedjetek igazságosan, mert hamarosan eljön szabadításom, és nyilvánvalóvá lesz igazságom. Boldog az a halandó, aki így cselekszik, az az ember, aki ehhez ragaszkodik: vigyáz, hogy meg ne sértse a szombatot, és vigyáz, hogy keze semmi rosszat ne tegyen. Ne mondjon ilyet az az idegen, aki az ÚRhoz csatlakozott: Bizonyára elkülönít engem népétől az ÚR. Ne mondja a herélt sem: Én már kiszáradt fa vagyok! Mert azt mondja az Úr: Ha a heréltek megtartják szombatjaimat, azt választják, ami nekem kedves, és ragaszkodnak szövetségemhez, akkor fenntartom nevük emlékét házamban és falaimon belül, különbül, mint a fiak és a leányok. Örök nevet adok nekik, amelyet nem lehet eltörölni. Az idegeneket, akik csatlakoznak az ÚRhoz, és őt szolgálják, akik szeretik az ÚR nevét, és az ő szolgái lesznek, mindazokat, akik vigyáznak, hogy meg ne sértsék a szombatot, és ragaszkodnak szövetségemhez elviszem szent hegyemre, és örömet szerzek nekik abban a házban, ahol hozzám imádkoznak. Égőáldozataik és véresáldozataik kedvesek lesznek oltáromon. Mert az én házam neve imádság háza lesz minden nép számára. Így szól az én Uram, az ÚR, aki összegyűjti a szétszóródott Izráelt: Még gyűjtök azokhoz, akiket összegyűjtöttem!" Ézs 56,1-8

"Az okosok fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké."

"Más a nap fényessége, más a hold fényessége, és más a csillagok fényessége: mert egyik csillag fényességben különbözik a másik csillagtól." 1Kor 15,41




"Feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban." Fil 2,15

"Mint a tenger megvadult hullámai, amelyek saját szégyenüket tajtékozzák, bolygócsillagok, akikre az örök sötétség homálya vár. Ezekről is prófétált Énók, aki Ádámtól számítva a hetedik volt, amikor így szólt: "Íme, eljött az Úr szent seregeivel, hogy ítéletet tartson mindenek felett, és megbüntessen minden istentelent minden istentelenségért, amelyet istentelenül elkövettek, és minden káromló szóért, amelyet istentelen bűnösökként ellene szóltak." Júd 1,13-15


(„Íme! Eljött az Úr tízezernyi szentjével, ítéletet végrehajtani mindenek fölött, és elpusztítani az istenteleneket, megfeddni minden élőt az istentelen munkájukért, melyeket istentelenül elkövettek ellene, és minden súlyos beszédért, melyeket az istentelen bűnösök ellene szóltak.” Énok könyve 1:9)

„És láttam más villámokat, és a mennyek csillagait, s láttam, amint Ő mindegyiket nevükön nevezi, s azok figyeltek Rá. És láttam, miként lettek megmérve, igaz mérték szerint, fényeik aránya szerint: láttam a terjedelmük széltét és feltűnésük napjait, és forgásuk miként okoz villámlást: és láttam forgásukat az angyalok számai szerint, és mindannyian hűek egymáshoz. És én megkérdeztem az angyalt, aki velem volt, aki megmutatta nekem a rejtett dolgokat: 'Mik ezek?’ És ő válaszolt nekem: ‘A Szellemek Ura megmutatta neked e példázatok jelentését: ezek a földön lakozó szenteknek a nevei, akik hisznek a Szellemek Urának nevében, örökkön örökké." Énok könyve 43:1-4

 „És láttam egy más jelenséget, ezt a villámokkal kapcsolatban láttam: mégpedig azt, hogy némelyek a csillagok közül villámokká változtak, s nem tudtak megválni ettől az új formájuktól. És ez a második Példázat, azokról, akik megtagadják a szentségesek lakhelyének nevét és a Szellemek Uráét. És a mennyekbe fel nem mennek, sem a földre le nem hullanak: ez lesz a sorsa a bűnösöknek, akik megtagadták a Szellemek Urának nevét, azoknak, akik eképpen lesznek megtartva a szenvedések napjára és a nyomorúságra. Azon a napon az én Kiválasztottam fog majd a dicsőség trónján ülni. És megpróbálja az ő munkáikat, és az ő pihenőjének helyei számtalanok lesznek. És megerősödik akkor a bennük lévő lélek, amikor meglátják a Kiválasztottamat, mindazokban, akik az én dicsőséges nevemet hívták. Azon a napon azt okozom, hogy az én Kiválasztottam közöttük lakjon. És megváltoztatom a mennyet, azt örök áldássá és világossággá teszem. És megváltoztatom a földet, és áldássá teszem azt: és azt okozom, hogy az Én kiválasztottaim lakják azt: de a bűnösök és a gonoszságokat cselekvők nem teszik be a lábukat. Mert békességgel elégítem ki az Én igazságosaimat, és azt okozom, hogy előttem lakjanak; de a bűnösökre gyors ítéletet hozok, hogy kipusztítsam őket a föld színéről.” Énok könyve 44, 45: 1-6

Még egyszer Azázelről

Kedves Testvérem, igyekeztem valahogy összeszedni, neked érthetőbben, Azázelről. Belátom, nagy fába vágtam a fejszém. A lényeg, hogy a Bibliában, Azázel csak egy helyen említetik (3Móz 16,8). A nagy engesztelési napon. Érthetetlen és titokzatos. Egy Izrael összes bűnével megterhelt kecskebakot kell küldeni neki a pusztába. (Írtam róla: a http://testveremnek.blogspot.com/2011/01/nagy-engesztelesi-nap-11-resz.html, a http://testveremnek.blogspot.com/2011/01/ket-kecskebak-12-resz.html, és a http://testveremnek.blogspot.com/2011/01/adjatok-meg-azazelnek-ami-azazele.html)

A Bibliában korábban írva van az angyalokról, amikor leszállnak a földre és paráználkodnak az asszonyokkal. De erről is csak ennyi információ van írva, hogy könnyedén ide másolhatom.

„Abban az időben, amikor az istenfiak bementek az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szültek nekik - sőt még azután is -, óriások éltek a földön. Ők azok a vitézkedők, akik ősidőktől fogva hírnevesek voltak. Amikor látta az ÚR, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, megbánta az ÚR, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében.” 1 Móz 6,4-6

E két rövid információból nem áll össze egy kerek egész. Énok könyvét olvasva viszont, letisztul minden. Ezért kimásoltam neked, az Azázelre vonatkozókat. Belátom, nem könnyű téma, de érdemes érte elolvasni Énok egész könyvét.

„És lőn abban az időben, miután az emberek fiai megsokasodának a földön, hogy leányaik születtek, akik bájosak és szépek voltak. És amikor az angyalok, a mennyek fiai látták őket, kívánkoztak utánuk, és így beszéltek egymás között: Menjünk és válasszunk feleségeket magunknak az emberek fiai közül, és legyenek gyermekeink tőlük. És Shemjáza, aki a vezérük volt, azt mondta nekik: Félek attól, hogy ragaszkodtok az elhatározásotokhoz és meg is teszitek azt. És én pedig egyedül fogok szenvedni majd, ilyen nagy gonoszságért. Azok, válaszolva neki, ezt mondták: Mindannyian megesküdünk; És fogadalommal kössük magunkat közös átkok alá, hogy ezen a terven nem változtatunk, hanem véghez visszük azt. Ezután mind megesküdtek és a reá jövő átkok alá közösen kötötték magukat. Teljes számban kétszázan voltak, akik Járed idejében alászálltak az Árdiszra, ami az Ármon hegyének csúcsa. Azt a hegyet azért Ármonnak hívják, mert annak csúcsán esküdtek meg és vetették magukat közös átok alá. Ezek a vezéreik nevei: Szamlázaz, aki a vezérük volt, Uraklbárméel, Rámláel, Kokábel, Támiel, Rámuel, Dánel, Ázákéel Baráqjéel, Asáel /Azázel/, Ármáres, Bátráel, Anánel, Szeráquel, Szamszávéel, Szatárel, Turel, Jomjáel, Száriel. Ezek voltak a tízek vezérei.” Énok 6,1-8

…

„És Azázel megtanította az embereket arra, hogy hogyan csináljanak maguknak kardokat, és késeket, és pajzsokat, és mellvérteket, és megismertette velük a föld mélyén rejlő különböző fémeket, és azok megmunkálásainak műveleteit, és a karkötők, és ékszerek, és az öntvények használatát, a szemhéjak kifestését, és mindenféle értékes köveket, és minden színeknek festéshez való keverését. És megsokasodott az istentelenség, és paráznaságokat követtek el, és mindnyájan eltévelyegtek, romlottakká lévén minden utaikban.” Énok 8,1-2

…

„Láttad, mit tett Azázel, aki megtanított minden igazságtalanságot a földön, és megnyitotta előttük az örök titkokat, amelyek a mennyekben voltak [fenntartva], és amelyek után az emberek vágyakoztak, hogy megtanulhassák azokat.” Énok 8,6

…

A nagy engesztelés napján a pusztába – Azázelnek - küldte a főpap a kecskebakot, amelyre Izráel bűneit olvasta. Ennek előzménye Énok könyve szerint:

„És Rafaelnek pedig azt mondta az Úr: "Kösd meg Azázelt, kezét s lábát, és vesd őt a sötétségbe: vágj egy nyílást a sivatagba, amely Dudáel-ben van, és oda vesd őt. És helyezzél rája durva, éles köveket, s takard őt be sötétséggel, és hadd lakjon ott örökké, és takard be orcáját, hogy ne láthasson világosságot. És az ítéletnek nagy napján a tűzre lesz vetve. És gyógyítsátok meg a földet, amelyet az angyalok megrontottak, és hirdessétek a föld gyógyulását, hogy felgyógyuljanak a csapásból, és nehogy kipusztuljanak az emberek összes gyermekei a titkos dolgok miatt, melyeket a Vigyázók tártak fel, és tanítottak fiaiknak. És az egész föld megromlott a munkáikon keresztül, melyeket Azázel tanított: neki tulajdoníts minden bűnt." Énok 10,4-8

…

”És elfordulva onnan, a föld egy másik részére tekintettem, ahol egy mély völgyet láttam, amely tűzben égett. És oda vezették a királyokat és a hatalmasokat, és ebbe a mély völgybe hajították őket. És szemeimmel láttam, amint eszközöket készítenek számukra, vasláncokat, melyeknek mérhetetlen súlyuk van. És megkérdeztem a békesség angyalát, aki velem volt: ‘Kiknek készítik ezeket a láncokat?’ Ő pedig mondta nekem: ‘Ezeket Azázel seregeinek számára készítik, hogy megragadván őket, a teljes kárhozat mélységébe vessék mindnyájukat, és befedjék állkapcsaikat durva sziklákkal, amint a Szellemek Ura megparancsolta. És Mikáel, és Gábriel, és Rafael, és Pénuel megragadják majd őket azon a nagy napon, és a tüzes kemencébe vetik őket, hogy a Szellemek Ura megfizessen igazságtalanságaikért, amiért Sátán alattvalói lettek, és vétkekbe vitték a föld lakóit.” Énok 54,1-6

Itt beszél arról a büntetésről, amely nekünk már múlt idő, a vízözönről (vö. a Bibliában írt özönvíz történetével az 1Móz 6,7-től)

„És azokban a napokban büntetés jön a Szellemek Urától, és megnyitja a vizek kamráit, amelyek odafönt a mennyekben vannak, és a kutakat, melyek a föld felszíne alatt vannak. És mind a vizek összegyülekeztek: a mennyekben levő, mint hímnemű és a föld alatti mint nőnemű. És elpusztítanak mindenkit, aki a földön lakozik és azokat, akik a menny vége alatt élnek. És amikor felismerik hamisságukat, amelyet a földön gyakoroltak, akkor ezek által elvesznek.” Énok 54,7-10

Ez pedig a szivárvány, az Isten szövetségkötésének jele (vö: 1Móz 9,9-17)

”És ezek után az Idők Fejedelme megbáná és ezt mondta: ‘Hiába pusztítottam el mindazokat akik a földön éltek’ És megesküdött hatalmas nevére: "Ettől kezdve nem teszek ilyet többet a földön lakozókkal, és jelet teszek az égben: és ez legyen a jóakarat zálogául Közöttem és közöttük örökre, ameddig a menny a föld felett áll. És ez az én akaratom. Amikor a megpróbáltatások és fájdalmak napján el akarnám veszejteni őket az angyalok keze által, emiatt megtartóztatom majd fenyítésemet és haragomat rajtuk, ezt mondja Isten, a Szellemek Ura. Ti hatalmas királyok, kik lakoztok a földön, figyelmezzetek az Én Egyetlen Kiválasztottamra, ahogyan a dicsőség trónján ül, és megítéli Azazelt, és az ő összes szövetségesét, és az ő seregeit a Szellemek Urának nevében.” Énok 55,1-2

Azázel és többi gonosz angyalok végső elpusztítása tehát, az Egyetlen Kiválasztott, Jézus Krisztus kezébe tétetett le. Erről bőségesen beszél a Bibliában a Jelenések könyve.

Most, hogy eljutottunk Jézus Krisztushoz, tudjuk, hogy

„Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött”

(János evangéliuma 1,3)

Noé könyvében ez részletesebben így található:

„És ez a hatalma ennek az eskünek; mert igen erős ez és hatalom van benne. És ez az Akáe eskü, amely Mikháel kezébe lett helyezve. És ezek a titkai ennek az eskünek... És erősek azok [a titkok] ezen az eskün keresztül: és a menny ezáltal lett kifüggesztve a világ teremtése előtt, mindörökre. És általa a föld meg lett alkotva a vizeken. És a hegyek titkos forrásaiból gyönyörű vizek áradtak. A föld teremtésétől kezdve és mindörökre. És azáltal az eskü által lett a tenger megteremtve. És annak alapításakor homokból vetett gátat annak haragjának, és azt nem hágta át a világ teremtése óta, soha nem is fogja. És azáltal az eskü által a mélységek létrejöttek, és helyükön maradnak, el nem mozdulnak helyükről öröktől örökre. És azáltal az eskü által járja a nap és a hold a pályáikat, és nem térnek le a meghatározott útjukról korszakról korszakokon át. És azáltal az eskü által a csillagok teljesítik utaikat, és Ő nevükön hívja mindegyiket, és azok válaszolnak Neki öröktől örökké. [És hasonló módon a víz szellemei, és a szeleké, és minden fuvallaté, és a szelek minden részének az (ő) útjaik. És ott őrzik a mennydörgés hangját és a villámlás fényét: és ott őrzik a jégeső és a zúzmara kamráit, és a köd kamráit, és az eső és harmat kamráit. És mindezek hisznek és hálákat adnak a Szellemek Urának, és dicsőítik (Őt) minden erejükkel, és a hálaadások tetteiben van az ő táplálékuk: köszöntik és dícsérik és magasztalják a Szellemek Urának nevét örökkön örökké.] És ez a fogadalom erős bennük, és ezáltal [megtartatnak és] az ő útjaikat megőrzik, és az ő menetelük nem lesz tönkretéve. És hatalmas öröm volt közöttük, és áldást mondtak és dicsértek és magasztaltak, mert ama Ember Fiának nevét feltárták előttük. És ült ő az ő dicsőségének trónján, és az ítélet teljessége az Ember Fiának adatott, és ő tette, hogy a bűnösök meghaljanak és eltöröltessenek a föld színéről, és azok is, akik tévútra vitték a világot. Láncokkal köttetnek meg, és a pusztításuk gyűjtőhelyén lesznek fogvatartva, és minden munkájuk eltűnik a föld színéről. És attól fogva semmi nem lesz majd romlandó; mert eljött az Ember Fia, és dicsőségének trónjára ült, és minden gonoszság eltávozik a színe elől, és ennek az Ember Fiának a szava kiárad majd, és erős lesz a Szellemek Urának színe előtt.” Noé 69, 15-29

Énok és Noé könyvét itt olvashatod: http://churchofgod.hu/content.php?act=enok1

bogi

Ági nem figyelt rám. II.

Mi a biztosíték arra, hogy én jól olvasom a Bibliát? Valóban úgy kell-e értelmezni, érteni, ahogy értem? Nincs-e joga mindenkinek úgy érteni, ahogy ő akarja?

Hm. Hányszor feltették nekem ezt a kérdést. Szinte vádlóan. Már reggel tudtam, hogy el fog hangzani felém. Csak arra voltam kíváncsi mikor.
Nincs a kérdéssel semmi baj. Csak nem értem, akkor miért érdeklődnek nálam az emberek, hogy mit hogyan tegyenek, ha végül mégis csak mosolyogva, önmagukat felmentve ez lesz a végkövetkeztetésük?
Nem fontos. Nem jutok előrébb. A Biblia, Isten kijelentett szava. Minden szava igaz. Sem hozzátenni, sem elvenni nem szabad belőle. Az egész Írás Istentől ihletett. Ha az ember hittel, alázattal, odafigyeléssel olvassa, maga a Lélek tanítja neki az Igazságot. A bensőleg felismert Igazság szabaddá tesz, annak megcselekvése, erőt ad, és még tovább generálja, hogy az ember az elkezdett igaz úton járjon. Annak az embernek, aki olvassa és megcselekszi az Igét, belsejéből élő vizeknek forrása fakad. Életet és gazdagságot ad, annak a szívnek, amelyikben fakad, de azoknak is, akik ezt az embert odafigyeléssel meghallgatják.
Élet az mindenkinek Élet és áldás lesz. Nem csak annak, akiben kijelentődik, hanem annak is, aki, mint hallgató szeretettel, és örömmel fogadja. Az a baj, hogy az embereknek megkeményedett a szívük, nem olvassák a Bibliát, akik pedig olvassák elrejtik kincseiket, mert senki se hallgatja meg őket olyan lelkülettel, amilyennel kellene. Hiszen nem fogom a kincseimet a disznók elé vetni. Nagyon kevesen hallgatnak meg engem szerető lelkülettel, és még kevesebben teljesítik, azt amit az Isten az Igében elvár tőlük. Miért gondolom, hogy az a jó, amit én mondok? Nem gondolom. Én a magam életére gyűjtök eledelt és kincseket a Bibliából. Ha más is akar ebből részesülni adok neki. Ha nem akar, nem adok neki. Nem az én számmal és szívemmel van a baj, hanem az emberek szívével.
Honnan veszem a bátorságot, hogy ezeket írjam? Azért, mert nincs mit vesztenem.

Elmondok egy történetet, 2006-ban történt, amikor sok vívódással végül úgy döntöttem, hogy itthon maradok, és imádkozom, és az Úrnak szentelem az egész életemet, kaptam egy levelet.
Feladója Nagy Erzsébet volt, egy Kiadó vezetője. Személyesen ismertem őt férjemmel együtt. Hitemről, hitünkről, életünkről közelebbit keveset tudott, de szimpatikusak voltunk neki. Egy alkalommal, amikor egy Zimányi József előadásra mentünk férjemmel, találkoztunk az ajtóban. Az előadást ő szervezte. Amikor meglátott a tömegben minket, hozzánk jött, megragadott és elvezetett. Azt mondta: "gyertek, imádkozzatok Józsi bácsiért, mert nagyon rosszul van, lehet, hogy nem fogja tudni megtartani az előadást."
Azt gondoltuk férjemmel, hogy bizonyosan már sokan imádkoznak Józsi bácsit körülvéve. Hiszen híres, nagy igehirdető ő, aki valóban megtapasztalta a Jézusba vetett hite miatti üldöztetést. Józsi bácsi előttünk szent volt. Tehát azt gondoltuk, sokan lesznek már ott, mint egy utolsókat választott ki erre a feladatra Erzsébet, még akik talán beleférnek az imádkozók közé.
Igen ám, de nem így volt. A szobában egyedül ült Józsi bácsi. Leültetett minket Erzsébet, és várta, hogy imádkozzunk.  Fiatal, húsz évesek voltunk. Józsi bácsi nyolcvan felé. Nyilvánvaló volt, hogy gyengeségét elrejtette, de nem fogja tudni megtartani az előadást, amire már százan is összegyűltek. Döbbenten ültem a nagy ember előtt. Én imádkozzam érte? Neki kellene értem bűnösért, és a hitben fiatalért.
... Imádkoztunk. Így négyesben. Józsi bácsi az ima végén megerősödött, és megtartotta az előadást. Milyen szép előadás is volt, kár lett volna kihagynom.

Szóval ez a hölgy írt nekem levelet, 2006-ban. Nekem címezte a levelet, noha a férjemnek szokott írni. Az én nevem állt a borítékon. A levél nekem szólt. Valóban Isten ihlette. És hogy miért pont őt használta fel a levél írására a mai napig nem tudom, de életem fordulatának megerősítésében nagy segítség volt, mint egy pont az i-re. A levelet az elejétől a végéig, végigbőgtem. Honnan tudta ő, hogy én bennem milyen folyamatok zajlanak le, évek óta nem találkoztunk és közelebbről nem is ismert? Isten vezette ujjait, amikor írt. Szerintem nem is tudja ő se, hogy használta az Isten.
Amikor így olvastam a levelet, a végén egy ige állt. De mivel annyira sírtam, a meghatódottságtól, a könnyeim elhomályosították az írást, és véletlenül félreolvastam a szöveget. Kicsi hiba volt, de éppen akkor, örökre szólóan, jelentős. Nem nagy szavak ezek. Az én életem.

Az Ige, ahogy olvastam így szólt:

Minden tekintetben megmutatom nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: "Nagyobb boldogság adni, mint kapni." Apcsel. 20,35.

A hiba pedig ez volt benne: nem megmutatom, hanem megmutattam. Pál apostol írta a gyülekezetének, hogy motiválja őket. De én, úgy olvastam és úgy vettem, hogy Isten mondja nekem, hogy minden tekintetben megmutatja nekem, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről, a szegényekről és rászorultakról gondoskodnom. Éppen azokról, akik felé éppen készültem szolgálni.

Ez az Ige, így ahogy volt, félreolvasva, félreértelmezve, könnyeim között, nekem szólt.
Nekem volt szükségem arra, hogy Isten megmutassa, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni. Egyedül nekem, és ezért senkire sem akarom, és akartam ezt ráruházni, követendő példává tenni. Isten nekem szánta ezt a szolgálatot. Engem akart megtanítani általa valamire, amit én csak nagyon nehezen fogadtam el Tőle, de végül elfogadtam, és valóban megmutatta, és megmutatja általa azt, amit meg akar nekem tanítani.

Isten ments, hogy valakit az én okoskodásom vezessen. Kövesse mindenki a Lelket, olvassa gyakran, mindennap a Bibliát, és akkor fog tudni válaszolni arra a kérdésre, hogy miért nincs szüksége tanítókra, hiszen a Lélek tanítja őt. Azonban amíg az ember nem olvassa a Bibliát, nem is fog venni belőle kijelentést, és a Lélek sem fogja tanítani őt.

Ellenben viszont, azokat, akiket a Lélek tanít, azokat egyfelé vezeti, a kijelentés. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Nincs többfelé menetel, hanem csak egyfelé. Egy Egészt ismerünk meg teljesebben. Ha nem jutunk el a közösre nincs is közösségünk. Ha te és én egymással leülünk és beszélgetünk a hitről, de nincsen tisztelet és alázat, elfogadás és megértés egymásfelé, hanem csak a vitatkozásnak valami hasztalan erőlködése, akkor nem Isten dicsőségét szolgáljuk, hanem csak valamiféle emberi értelmetlen okoskodást, jobb esetben filozófiát.

Szeretet nélkül nincsen közös hit. Ezért egység sem lehetséges. Ezek elől ösztönösen menekülök, ha belekeveredem a hasztalan vitába, magamban le is zárom, hogy valami értelmeset mondjak azoknak, akik bolondokká teszik magukat vitatkozásukkal.

Kincseimet azoknak tartogatom, akik értékelik és megbecsüléssel fogadják, nem pedig a kiforgatás vágyával. Nem célom hirdetni az evangéliumot, vagy öncélúan, a pénzért (a fizetett státuszért) és a hírnévért gyülekezetet, egyházat alapítani követőimből. Magamban, Isten dicsőségéért hiszek, ha valaki ebből kamatoztat magának valamit, az bölcs, aki mindent a maga hasznára, építésére használ. Bölcsen is teszi, ha a számára értékesből mélyet merít. Ezért szolgáltatom ki magam nyilvánosan az interneten is. Az Ige az utcákon, és a tereken kiált, hogy mindenki megtalálhassa, aki belőle élni akar. Isten nem rejti el magát. Az együgyűek is megérthetik, ha alázatos, megtört szívvel figyelik. Láthatod, ezért a legnagyobb öröm számomra, ha az értelmi sérülteket oktatom a Biblia ismeretére. :) Bizony, lelkületükkel sok normális embert leköröznek, mert akarják, vágyják az ismeretet. Az egészségesek azt hiszik, hogy már megtalálták. Az a helyes lelkület, ha mindennap úgy kelek fel, mint egy értelmi sérült: Uram, ma is, taníts engem! Taníts a Biblia által, Testvéreim által, az emberek által, a természet által! Taníts engem, minden által, mert együgyű vagyok! 

bogi

UI.: az én szócska túlzott használata nem nagyzolás, vagy fogalmazási hiba, nyomatékosításként használtam. Egyébként is, tudod, hogy olyan nehezen írok is meg beszélek. :) Miért is késztet az Isten olyan embert írásra, aki nem tud írni? Ő tudja. :)

Ági nem figyelt rám.

Félek, hogy a mai munkahelyi monológomat, amelyet Ági munkatársamnak adtam elő, nem talált visszhangra.
Nos, értem én ezt. Mit is akartam mondani? Már eleve az, hogy elmondom, 2005-ben elhív az Úr, hogy imádkozzam Magyarországért, mert nagy bajba fog kerülni, önmagában visszás. Micsoda hóbort az, hogy az Úr kijelent valamit, valakinek? Az bizonyos, hogy ilyen nincsen. Állíthatják sokan. Tehát innentől fogva, amit ő mond, legalábbis óvatossággal kezeljük. El is fogadom. Hiszen, ha próféta szól, vizsgáljuk meg, mit mond (majd vizsgáljuk meg, avagy beteljesedett-e). 2005-ben és még jó néhány évig azt mondtam: Nagy pénzügyi bajba fog kerülni Magyarország, ezért, például, ha lehet senki semilyen hitelt ne vegyen fel. Szóltam én azoknak, akiket csak ismertem, és picit is hallgattak rám. Ám, akkoriban, a nagy puma, Magyarország, állítólag ugrásra készült. Az emberek nyakra-főre vettek fel hiteleket, adósodtak el, semmit sem törödve, semilyen józan mértékre. Nem Isten Igéjére gondolok, hogy arra figyeltek volna, hanem a józan paraszti ésszel kiszámolható mérlegekre. ... Nos amiképpen erre az volt a válasz, hogy de valahol élni kell, és kell az a hitel, és kell az az autó. Az én válaszom is most ez: ha te neked kellett, akkor te döntöttél így.
Hallgatott rám valaki? Komoly ember voltam már akkoris, - vagy akkoriban talán még hitelesebbnek tűntem -  tehát szavamnak mindig súlya volt. Ám, ha előttem nem is mondták ki az emberek, a hátam mögött bizonyosan, vészt-károgónak tituláltak, hiszen senki sem hallgatott rám. Ahogy Isten Igéjére sem hallgat, most sem senki. Legbrutálisabb, hogy a keresztények, a valódi Lélekkel járók sem hallgattak rám. Hiszen azon tanítás volt köreikben, hogy az Úr, megáldja őket, anyagilag is. Tehát, ha bátrak az üzleti életben, akkor áldás száll rájuk. Hiszen Isten akarata az, hogy áldottak legyenek. Oh! Hol voltak a Jézusi tanítások ezeknek az embereknek a szívéből? Nem fogok felsorolást tenni, mi Jézus tanítása az Ő követéséről. Manapság, Jézust csak autóval lehet követni. Manapság Jézust, csak csilicsálé épületekben lehet imádni. Manapság Jézust vendégségbe magunkhoz, csak dőzsölve lehet meghívni. Mikrofonba lehet őhozzá szólni, és csak tömegek előtt. Minimum kiöltözve, ha valaki szegény, jobb ha nem is megy templomba, vagy gyülekezetbe. Hiszen Jézus a hegyi beszédet templomban tartotta, mikrofonba, háta mögött állt a vadi új felszerelésű gyülekezeti kórus, és a világ legdrágább öltönyében szónokolt, amikor a legjobb Audi várta a hegy lábánál.
Igen. Ez volt, és ez ma Jézus követése. Én pedig népszerűtlen, számba nem vett voltam a szegénységre (megelégedett életre) és a józanságra szólító bibliai igéimmel. Voltak nálam szebbet ígérő próféták.
No, persze, ki is vagyok én, hogy figyelt volna valaki is arra, amit Istenről és az Ő követéséről gondolok?
Kövessem ahogy akarom, és mindenki kövesse úgy, ahogy szeretné. Meg egyébként is nem leszek igazságtalan, Jézust követni nehéz. Hiszen Ő is megmondta: az én igám, ronda, és az én terhem ólomnehéz, kisgyerekeknek, és hívőknek elhordozhatatlan. Ne is próbálkozzatok vele!  -
Mt 11,30
Hiszen Jézus azért jött, hogy életünk és gazdagságunk legyen. Nyilvánvaló ezért megengedte, sőt, kérte, hogy a gonosszal, a Mammonnal kössünk szövetséget. Igen. Hogy legyen házunk, ahol lakhatunk, e földön. - Harsogták az ország (ál)prófétái.

Nem bántom a keresztényeket. Akik mentségeket keresnek bűneikre.
Sőt, a világiakat, vagy az ateisták, vagy másban hívőket sem bántom!
De, akkor engem se bántson senki, ha azt mondom: nekem az Úr azt mondta 2005-ben, hogy Magyarország nagy bajba fog kerülni, imádkozzam érte! Képeket mutatott nekem a közeli jövőből. Bajba jutott családokról. Öngyilkosságokról, halálról, félelemről, sírásokról.
Nem is bántam, sem az időt, sem azt, hogy egésznap itthon voltam, nem kerestem pénzt. Felvállaltam a szegénységet, családommal együtt, azért, hogy imádkozzam. Magyarországért. Könnyek között sírtam egy évig, egyedül a szobámba. Nem dolgoztam, csak imádkoztam. Nem is kürtöltem magam előtt, hogy milyen nagy kijelentés hordozója vagyok, és elviseltem a leszólásokat, amikor az embereket figyelmeztettem, féktelen (féktelen? Nem, csak egyszerű) vágyaik követésének rossz hatásaira.
Tudtam, az Úr velem van. Meghallgat engem. Tudtam,bármit kérhetek Tőle, ezért azt kértem, hogy még ne, még ne, még ne. Tartsd Uram ezt a népet kegyelmedben. Tartsd vissza kezedet, ne jöjjön rájuk a veszedelem.
2008-ig imádkoztam így. 2008-ban ezt mondtam: Elfáradtam Uram az imádkozásban és a közbenjárásban, ez a nép csökönyös, makacs és nem változik. Leeresztettem a kezem Uram. Nem járok közben értük, jöjjön, aminek jönnie kell.

Ezért nem lepődök meg semmin, ami jön erre az országra. Ha nem láttam volna előre, évekkel ezelőtt, talán meglepődnék. Ha nem imádkoztam volna, és nem áldoztam volna föl magamat, a népért és később a szegényekért, akkor kárhoztatnám magamat, hogy nem tettem meg mindent azért, hogy a baj elkerülje Magyarországot. De én, itt, a szobámban, egy kicsiny kis ember, mindent megtettem.

Lehet, erre legyinteni, lehet kinevetni, lehet megvetni. Bármit lehet, egyet tudok: én engedelmeskedtem és engedelmeskedem Istennek! - Nem embereknek mondom, Isten előtt vállalom fel, és Ő tudja.

De Ági, ma nem figyelt rám.
A vész közeleg, bennem, csak a cinikust látja, akinek mintha semmi gondja, és mintha legyintene az emberek bajára. Vajh, ha Isten neki mutatja azokat a képeket, ő mit tett volna? És ha már kiégett belőle minden remény, és tudja, hogy eljön, aminek el kell jönnie, mert Isten elvégzett rendelése, mit tenne? Ha tudná, hogy nincs más segítség csak az Úr, csak éppen senki nem törődik az Istennel, mit tenne, gondolna másképp, mint én?
Nem, a helyzet az, hogy az emberek még mindig nem jöttek rá, hogy csak egyedül az Isten segíthet rajtuk. Noha a vész már az ajtajukat nyomja.
Ha már nem is imádkozom, e népért, de lelkemben még mindig sírok. Azért, mert tudom, hogy ez a nép, nem törik meg, nem lesz alázatos, és nem fog Istenéhez fordulni. Jól látom már, nem töri meg sem háborúk vesztése, sem szegénység, sem betegség, sem halál. Dölyfös, kevély, irigy, önző és viszálykodó. A jóra a legkevésbé sem hajlandó, Urát csak addig keresi, amíg ad neki, vagy a bajból kimenti. Szövetséget nem tart Istennel, és nem törekszik arra. A maga feje után megy. Úgy van vele: ha nem segít Isten, akkor nem segít, de én nem engedek. Bár lennék Jónás, hogy visszavághatná valaki a fejemre ezeket, mert a nép hamut szór fejére, és imádkozva kéri Istent, forduljon el tőle a harag napja. Mert kérném, inkább kérném, hogy így legyen, legyen minden szavam hazugság, és egy bokor árnyékában búslakodjam, mert Isten visszavonta, a nép szívből való megtérése miatt, a harag napját. De hol látom én a megbánást? A megtérést? A búslakodást? Hol látom az Isten keresést? Ez a nép fárasztja Istent! Senki sincs, aki hallgassa, keresse, kövesse Őt.

És én is ezt mondom e népnek: nem kell hallgatni az Igére, nem kell hallgatni a küldött őrállókra sem. Tegyen mindenki úgy, ahogy jónak látja. Én se szólok már rég semmit, sem embereknek, se Istentől nem kérek semmit. Ezért a népért sem imádkozom már. A szegényekkel törődőm, és a megtört szívűekkel.
Azokkal, akik hallgatnak szavamra, hátha néhányat ki tudok halászni. Mert Jézus ezt mondta: "De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem." Jn 17,20
Így imádkozom, azokért, akik keresik Istent, a baj óráiban, hogy még megtalálják. Mert már erre is nagyon kevés idő maradt.

bogi

Áginak néhány ige, a mai beszélgetésünkhöz:

 "Istennek minden szava színigaz, pajzsa ő a hozzá menekülőknek. Ne tégy hozzá szavaihoz semmit, mert megcáfol, és hazugságban maradsz!" (Pl. 30, 5-6)

 "Az igaz megérti a nincsetelenek ügyét, a bűnös azonban nem tudja megérteni." Pl. 39, 7

 "Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és nem mondjam: Kicsoda az Úr? El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét!" Pl 30,8-9

 "Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel." Pl 24,16

 "Megáldja azokat, akik félik az Urat, a kicsinyeket a nagyokkal együtt." Zsolt 115, 13

 "Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt." Zsolt 103,11

 "Az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is; azokkal, akik megtartják szövetségét, és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével." Zsolt 103,17-18

 "A bölcsesség kezdete az Úr félelme. A józan eszűek mind eszerint élnek. Az ő dicsérete örökre megmarad." Zsolt 111,10