Kedves Testvérem!
Tényleg jó lenne leírni azokat a gondolatokat, amelyek bennem vannak. Olybá tűnik az életem magam előtt, mint szakadatlan küzdelem a Szeretettel. Próbálnám megelőzni Őt, vagy többet adni Neki, mint amennyit Tőle kapok, de játszva megelőz engem. Hozzá képest a tagjaim, kiaszodt, merev, öreg csontok. Ő fut, fáról fára, és bokorról bokorra incselkedik velem, pedig több ezer? több millió? végtelen éves.
Hogy lehet, hogy az Öregkorú fiatalabb, mint én?
Mintha játszana velem. De csak a Szeretet játéka ez. Érezni és tudni, hogy szeret Ő, tudom kiváltság. Keveseknek adatik meg. Nekem pedig mindennapom, minden gondolatom azzal telik, hogyan tudnám, valamiképpen úgy meghálálni irántam való jóságát, hogy jóságomért ne ezerszer többet kapnék Tőle.
Oh, nem túlzás azt mondanom, hogy ezerszer kapok. Azért mert én így élem meg, és teljesen mindegy mi a valóságos mértéke, és értéke annak a szeretetnek, amit kapok vagy adok ha úgy élem meg, hogy Ő ezerszer többet ad, mint én.
Persze jól van ez így, hiszen Ő az Isten. De amikor már évek, évtizedek óta szakadatlanul fogocskázunk egymással, elgondolkozom. Valamit változtatnom kell.
Azt hiszem, eldöntöttem, ez lesz a legokosabb, ha elfogadom, hogy győzött. Elkapott, megelőzött, leelőzött és győzött. Hiszen végülis ez az igazság. A Szeretet legyőzött engem. Vesztes vagyok.
Milyen jó ezt a szót kimondani, így, és itt, ilyen szövegösszefüggésben: vesztes vagyok.
Nem tudtam többet adni, Istennek, mint amennyit Ő adott nekem.
Meghajtom fejemet Előtte, és dicsőítem Őt, és magasztalom, mert odaadta ezt a kicsinyeknek, és a szegényeknek, hogy együtt Vele játsszák ezt a Végtelen gyönyörű dallamot.
Az Örömhír: Szeret az Isten. Velünk az Isten.
Ő előbb szeretett, mint mi szerethettük volna Őt. Előbb szeretett, minthogy felfedezhettük volna, hogyan szeressük az Istent?
Ez az a játék, ahol vesztesnek lenni jó... bár itt se kellemes, mert folyton folyvást csak nő a szeretet, mibennünk, és ez nem tőlünk van, hanem Isten árassza ránk mindennapon a világ végezetéig.
Ez az az alázat, hogy elfogadjuk Isten szeretetét, hogy nagyobb Ő, mint mi. Ő az Isten, én pedig csak ember vagyok. Áldott legyen az Ő neve!
bogi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése