Kedves Testvérem
közösség nélkül nem lehet élni. A hívő ember ezt a közösséget hitének megfelelő vallási közösségben keresi.
Viszont a hitnek és a vallási közösségnek nem sok köze van egymáshoz. A vallási közösségek, vallási intézmények közös jellemzője, hogy egyedüli üdvözítő egyháznak vallják magukat. Végigvehetnék a legnagyobb, és a legrégebbi történelmi egyházaktól, egészen a kicsi legújabbkori kis szektákig.
Az intézményi egyházak közös jellemzői a következők:
- Belső szabályrendszer
- Belső tanítási vonal (egy-egy konkrét tanításra nagyobb hangsúly, központi tanítások, például: a baptistáknál a bemerítkezés, pünkösdistáknál a Lélekkeresztség, katolikusoknál, a szentáldozás. stb.)
- Kifelé elfogadónak tűnnek, ám ez csak a látszat, a saját egyházukat tartják egyedül üdvözítőnek és erre a tantételre megkeresik a maguk érvrendszerét. Katolikus egyház a hagyományokra és Péter apostol utódságára, és az ezekre szóló igékre alapozza, pünkösdisták például a Lélekre, és tartják bálványimádóknak a katolikusokat, de semmiképpen nem üdvözítő egyháznak. Így kontra alakulnak ki egymás ellen az érvrendszerek: katolikus egyház a protestánsok ellen, és fordítva.
Ezért tanításaik szerint, aki az egyik egyházban van nem lehet a másikban. Sőt, különféle igéket használnak arra a megerősítésre, hogy lehetőleg minél kevesebben hagyják el az adott gyülekezetet.
Azonban azt kell látni, hogy minden egyház, gyülekezet, vagy közösség, amely ezzel a három főpillérrel rendelkezik, de legelőször is azzal, hogy egyedül csak ő üdvözít, az Szekta. Hiszen egyetlen intézmény sem tud üdvözíteni, kiszakadt Krisztus Egyetemes Testéből. Ez vonatkozik a katolikus egyházra is, amely véleményem szerint a világ egyik legnagyobb - és eddig leghosszabb ideig és legjobban működő - szektája.
Ami nem azt jelenti, hogy itt nem találhatóak üdvözülők, igaz Krisztus hívők. De igen! Nagyon is. A szektákban élnek, munkálkodnak és gyakorolnak közösséget Isten gyermekei. Nekem egyébként semmi bajom nem lenne azzal, hogy ilyen sok gyülekezet, egyház létezik, ha lenne közöttük egység. Mivel egy Istenben hisznek, kellene tudniuk egymással is közösséget gyakorolni. Azonban, ha el is indulnak az egység útján, kapcsolatuk megreked, mivel valamelyik fél mindig azt hiszi magáról mégis csak az övé az egyedüli üdvözítő egyház. A másiknak kellene őhozzá betérni, megtérnie. Sajnos a jelenlegi egyházi állapotokban, az egység az egyesülésről szól, és végül az nyeri a játékot, akinél a több pénz van.
Az evangélikus egyház néhány éven belül szinte teljesen bele fog olvadni a katolikus egyházba. Ennek elsődleges oka, hogy az egyház nem bírja fenntartani önmagát. A templomoknak és a szolgálóknak vannak költségeik. Mivel a modern korunkban csökken a hívő közösség létszáma, csökken a bevétel, ezért a templomokat nem tudják finanszírozni.
Ám a katolikus egyház sincs jobb helyzetben. A plébániák hitelt kényszerülnek felvenni, hogy fenntartsák működőképességüket.
Kérdés: így volt e az apostolok korában?
Ugyanis, amikor a hívők csatlakoztak a közösséghez mindenüket eladták, és házakat béreltek, ahol együtt éltek és ahonnan kiindulva naponta szolgálták a szegényeket. Követték Krisztus tanítását, hogy ne gyűjtsenek maguknak e Földre. Életük a szolgálatról szólt, úgy éltek mint ahogy mi ma Teréz anya, és a szerzetes rendjét látjuk élni. Felnézünk rájuk, szinte hősnek látjuk őket azért, amiért ilyen lemondásokkal képesek élni. Nincs saját ház, nincs saját kocsi. Lemondás és szolgálat. (Apcsel 2:44-47)
A szegények felé való szolgálattal, és a Krisztusról szóló tanításban buzgólkodtak. Erről szólt az életük. Ma mi hívek azt mondjuk: oh, hogy így éljek ahhoz nekem szentnek kéne lenni! Szerzetes rendbe kellene vonulnom. Nekem családom van, házat akarok, dolgoznom kell.
Az apostolok gyülekezetei hitelt nem vettek fel. De nem is halmoztak javakat. - Ez a kép, teljesen ellentétben áll, mind a mai a katolikus, mind a protestáns, és újprotestáns gyülekezetek gyakorlatával.
Ma a hívek rendszeresen tizedet fizetnek. Ebből állják a vasárnapi, vagy a gyakoribb összejövetelek költségeit. Úgy áll a dolog, hogy a hívek, mintegy igénybevevők a szolgáltatóknak fizetik a hatalmas intézményrendszerük költségeit, így például szolgálóiknak bérét... akik egyébként sokszor limuzinokkal járnak, míg a hívek nejlon zacskóba csomagolják szendvicseiket. Manapság jó üzlet bármely vallási intézményrendszer, egyik kicsi vagy nagy vezetőjének lenni. Hiszen teljes egészében fordítva élik meg a Krisztusi közösséget, szolgálatot, mint ahogyan Jézus megalapította. A lemondásban, szolgálatban, szeretetben a vezetőknek kellene élen járniuk! (Lk.22,26) Nem a hívektől bezsebelni a megélhetésükhöz és szolgálatukhoz fenntartásához szükséges pénzeket. (Lk.9,3)
Krisztus korában is voltak ilyen tanítók: ők voltak a farizeusok.
De Jézus Krisztus nem farizeusnak hívott el minket.
"Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya." János ev. 12:26.
Jézust követni nem csak elmélet és elvek. Hanem az evangélium hirdetése, és a szegényekért való szolgálat önmagunk háttérbe szorításával, Istenért. A kereszténység eredetileg ezt az életmódot jelentette. Minden más, hozzáadott emberi kolonc. Kérdés, lesz-e, vannak-e, akik Krisztus hitükben ilyen bátran élnek, hogy mindenüket eladják, a szükségesekre költenek, házat bérelnek, együtt élnek, és a szegényeket szolgálják?
folyt...
bogi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése