Szia.
Csak ülök és gondolkozok. Arról mennyi mindent kellene még írnom, de félek, ez már a mélyben marad.
Csak ülök és olvasom Teréz anya gondolatait. Vajon hány embert érdekelnek? És tudnak-e vele valamit is kezdeni? Félek kevesen hallgatják meg. Ha valaki pedig meghallja nem tudja megcselekedni. Teréz anya megragadta Krisztust. És nem engedte el. Nem törödött többé senkivel. Se egyházzal, se elöljárókkal, se betegséggel, se megvetéssel, sem veszélyekkel. A fejébe vette, ő így és így fog cselekedni. Nem érdekelte, hogy itt vagy ott, ki mit szól hozzá. Nem arról van szó, hogy Isten elhívta, és olyan erős volt az isteni hívás, hogy nem tudott ellentmondani. Nem. Istennek ellent lehet mondani. Nem ettől lesz valaki szent, hogy ellenállhatatlan hívás jön onnan fentről az Égből; ránk durrant, megijedünk és alázatosan mindent megteszünk a felsőbb hatalomnak. Teréz anya, hallotta a hívást, és engedelmeskedett. Engedelmeskedni saját önszántunkból, legyőzve önmagunkat nagyobb dolog, mint félelemből cselekedni.
Rálépett - talán kezdetben félve és remegve, de bizonyosan lelkesen - az útra. Az út pedig veszélyes volt, főleg saját maga volt a legnagyobb veszély rajta. Biztos vagyok benne. A kísértések rettentenek minket, de mindig belülről fakadnak. Saját félelmeink nőnek beborító árnyakká. Önmagát kellett megismernie, és legyőznie. És azért szép ez a történet, mert sikerült neki. Nem az a lényeg, hogy világhírű lett, hanem, hogy amit ő eltervezett, azt végigvitte. Ha az egész világon csak egyedül élt volna egyetlen egy emberként, akkor is. Ilyen magabiztosnak kell lennünk nekünk is. Jönnek az árnyak innen-onnan, de te ne törödj velük. Kövesd Krisztust, úgy ahogy a bensőd mondja. Valósítsd meg a hívásod!
spearwort
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése