Papokról

   A papokról akarok írni neked. Ahogyan a Biblia beszél róluk. Az ószövetségi papok, Isten szolgálatára rendeltettek, akik áldozatokat mutattak be, ajánlottak fel Istennek, Isten előtt. Közbenjártak, imádkoztak az emberekért.

Mózes törvényeiben főpapot is rendelt az Isten, aki évente egyszer az egész nép bűnéért is áldozatot mutatott be.

Tehát a pap, és a főpap, aki áldozatot mutat be Istennek.

 Mert minden főpap, akit emberek közül választanak, az emberekért rendeltetett Isten szolgálatára, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért.
(Zsidókhoz írt levél 5,1)

A zsidókhoz írt újszövetségi levél, nagyon szépen magyarázza, és beszél a mi főpapunkról, Jézus Krisztusról. Aki önmaga a főpap, Istentől rendelt, és önmaga az áldozati bárány, amelyet a bűnökért bemutat. – egyébként érdekességként írom, hogy maguk a mózesi papok "áldozzák" fel Jézus Krisztust, a rómaiak által. 



De nem erről akartam írni. Hanem a mi papi részünkről.

János apostol, így kezdi a nekünk szóló levelét a Jelenések könyvében:

János, az Ázsiában levő hét gyülekezetnek: Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, és aki volt, és aki eljövendő, és a hét lélektől, akik trónusa előtt vannak; és Jézus Krisztustól, a hű tanútól, aki elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme; aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől, aki országa népévé tett minket, papokká az Isten, az ő Atyja előtt: övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen. 

(Jelenések könyve 1,4-6)

Majd hogy lásd, hogy nem csak szép megszólítás ez az ő részéről, magában a mennyei jelenésben ezt látta, és ezt hallotta:



A Bárány odament, és átvette a könyvet a trónuson ülő jobb kezéből; és amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt - mindegyiknél hárfa volt és aranycsésze, tele füstölőszerrel: a szentek imádságai ezek -, és új éneket énekeltek ekképpen: "Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, és feltörd annak pecsétjeit, mert megölettél és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből; és királysággá és papokká tetted őket a mi Istenünknek, és uralkodni fognak a földön." 
(Jelenések könyve 5,7-10)

De hogy mindezekről, a mi papi elhívásunkról, Pál apostol is tudott, bizonyos, hiszen így ír önmagáról:

 … a pogányokért legyek Krisztus Jézusnak szolgája, és végezzem az Isten evangéliumának papi szolgálatát, hogy a pogányok áldozata a Szentlélek által megszentelt és kedves legyen. 
(Rómaiakhoz írt levél 15,16)

És hogy mindezek nem csak az apostoloknak szóló elhívás, Péter apostol így erősíti meg:

Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. 
(1 Péter levele 2,5)

És hogy nem a levegőbe beszélt még egyszer ekképpen megerősíti:

Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket. 
(1 Péter levele 2,9)

Papok vagyunk mi mindannyian, akiket Ő elhívott, és megigazított. Hogy pedig áldozatokat mutassunk be, az tehát kötelességünk.
Hogy pedig mi az áldozat? Hogy szüntelenül imádkozzunk, és a nekünk adott emberekért felelősséget vállaljunk, őket Lélekben Isten elé vigyük. A jót cselekedni, szeretni és imádkozni. Az Egyetlen egy örök Áldozat lábainál.

Sok embert adott nekem az Isten, sok embert viszek Isten elé. Szolgálat ez, ahol én méltatlan szolga vagyok. Hálás vagyok Istennek, hogy ilyen szép hivatást adott nekem. Áldott legyen az Ő neve!

Ámen. De még egy valami. Mindezekről az Úrvacsorában is megemlékezem, amikor valóságosan magamhoz veszem Krisztus Testét és Vérét, amelyben Jézus Krisztus megállapította az új szövetséget, köztem az ember, és Isten az Ő Atyja között.

Mert kezdetben, Noéval, aztán Ábrahámmal, és Jézusban, velem is szövetséget kötött az Isten.

Mert ugyan én ajánlottam fel áldozatomat, a kenyeret és a bort, az Istennek, hogy mintegy fogadja jó illatú áldozatomként, de Ő az, aki megszenteli, és számomra áldottá teszi, hogy az számomra legyen Krisztus Teste és Vére.

Ha Ő engem nem tesz pappá, hiába minden igyekezetem. Ha Ő nem áldja meg adományomat, hiába minden imám. Mert minden jó onnan felülről való. Azt hiszem mindehhez a felülről való szentséghez, a mi emberi rendeléseinknek semmi köze. Önmagát adta értünk az Isten, hogy mi mindannyian papok lehessünk. Áldott legyen ezért az Ő neve!

bogi